Élő Isten

A

 király nyugtalanul aludt, és kérdéssel kelt (Dán 6,19-29). Az volt a kérdése, meg tudta-e szabadítani a zsidók Istene Dánielt az oroszlánok szájából? Vagyis az a kérdés, van-e élő Isten? Van-e olyan Isten, aki csodát képes tenni, aki számára a lehetetlen is lehetséges? Ebből meglátjuk, hogy Dárius a maga isteneit képtelennek tartotta arra, hogy megszabadítsák Dánielt. Meglátta, hogy azok élettelenek. Tehát ez az alkalom kijelentés. Isten kijelenti a pogányok számára hatalmát. Meg kell látni mindenkinek, hogy Ő él, és hatalma van minden ember fölött. Őt nem lehet korlátok közé szorítani, Ő Úr Babilóniában is.

A kérdésre magától Dánieltől érkezik a felelet. Megláthatja mindenki, hogy él, Isten megmentette őt. Ez az igazi bizonyságtétel, amikor láthatóvá válik életünkben Isten munkája. Mert itt már nem kellett Dánielnek ecsetelni Isten hatalmát, nem volt szükség előadásra, mindenki láthatta, hogy csoda történt. Ma is az a legnagyobb erejű bizonyságtétel, amikor látják, hogy történt valami, amikor felismerik, hogy megváltozott az életünk. Amikor láthatóvá válik Isten jelenléte, munkája, nincs szükség győzködésre.

Mi történt itt? Dániel megvallja, hogy nem ő ügyeskedte ki a túlélést, hanem Isten mentette meg. Az Úr szabadítását élte át. Ez fontos, nem magának tulajdonítja a megmaradást, hanem Istenről tesz bizonyságot. Ezzel megvallja, hogy ő maga is tehetetlen volt, de Istennek van lehetősége ott is, ahol a miénk véget ér. Aki Benne bízik, nem csalódik. Isten jelenlétében megszelídülnek a vadálltok. Az Úr jelenlétének az állatok is engednek. Így van reménységünk arra nézve, hogy a bennünk élő vad, sokszor állatias természetet és indulatot is meg tudja fékezni. Amikor Jézus a pusztában böjtölt, a kísértő feletti győzelmét követően vadállatokkal volt együtt. Jézus jelenlétében átalakult a természetük, így alakulhat át Jézus által a mi természetünk is.

Meg kell még jegyeznünk azt is, hogy Isten megengedte, hogy Dániel az oroszlánok elé kerüljön, de azt már nem, hogy húzgálja is a bajuszukat. Isten megenged rendkívüli helyzeteket, ott meg is tudja övéit őrizni, de ezzel visszaélni nem lehet. Az oroszlánokat provokálni nem lehet. Mi gyakran provokáljuk az ördögöt, aki, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyelhet el. Egyedül az Úrnak van hatalma arra, hogy övéit megőrizze. A mi erőnk magában mit sem ér.

Dániel megmentése a királyt meggyőzte arról, hogy az ő Istene élő Isten. Felismerte, hogy Isten hatalma mindörökre megmarad, míg a sajátja véges. Erre volna szükségünk, elismerni, hogy az életünk véges. Bármilyen hatalomra, gazdagságra tettünk is szert, életünk a földön véget ér. Nem tudja sem a hatalom, sem a vagyon meghosszabbítani, vagy megmenteni. De Isten örökké él, van országa, amelybe Jézus által hívogat, mert azt akarja, hogy az ember is Vele éljen örökké. Ez az Ő kegyelme által válik lehetségessé. Dániel Istene a szabadító Isten. Dárius Róla tesz bizonyságot, és a segítségre szorulókat Hozzá irányítja. Úgy cselekszik, amint Keresztelő János is tette, a hozzá érkező embereket Jézushoz irányította, mondván: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Csak Ő tud rajtunk segíteni.

Samáriában is lehetővé válik a lehetetlen, még ha nem is úgy, ahogyan mi gondoljuk (Jn 4,11-15). Az asszony még pusztán a kútban, vízben gondolkodik, és úgy látja, Jézusnak nincsenek meg a megfelelő eszközei arra, hogy vizet merítsen neki. Még nem látja, hogy az élő víz  Jézusból árad, Ő maga az a víz, ami megeleveníti az életünket. De az is lehet, hogy nem akarja mindezt észrevenni. Benne is működik az előítélet, és működik a hamis önvédelem, amikor a bűnös életünket védjük. Ez az asszony is még védi azt, ami tönkretette, ami rossz a számára, ami miatt szenved.

Az asszony még nem érti, miről van szó, Jézus azonban világossá teszi, hogy most egész másról van szó, mint amit ő gondol. Most nem a Jákób kútjából kapja a vizet, ami elfogy, és aztán újra jön meríteni, hanem az Isten soha ki nem merülő forrására csatlakozhat rá.

Amit a világ kínál szomjúságunk csillapítására, mind elfogy, kimerül, sőt, igazából becsap, mert lelki szomjunkat semmi nem képes eloltani, csak egyedül Isten lénye. Csak Jézus az, Aki megadja számunkra azt, ami szükséges.

A siker, a pénz, a hatalom, a szórakozás úgy van feltüntetve, mintha megoldaná lelkünk szomjúságának kérdését, azonban ismét megszomjazunk. Sőt, azt tapasztaljuk, hogy a világ dolgaiból minél többet fogyasztunk, annál többre vágyunk, annál szomjasabbak leszünk.

Jézus azért közeledik felénk és kínálja az élő vizet, hogy megcsillapodjunk, és így nyugodttá, kiegyensúlyozottá váljon életünk. Az asszony felismeri élete lehetőségét, és kéri ezt a vizet. Kéri az élő vizet, amely felfrissíti beposványosodott életét. Mondjuk mi is az Úrnak: „Uram, add nekem ezt a vizet.”

A nagy mélységből

A nagy mélységből szüntelen

Hozzád kiáltok, Istenem,

Haláltól mentsd meg lelkemet,

Fogadj be engemet!

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök,

Fiad érettem onta vért,

Fogadj be Jézusért!

A bűn sarában élve lenn,

A jóra lelkem képtelen,

Fogadd be gyenge gyermeked,

Fogadj be engemet!

Amint vagyok jövök…

A bátorságom gyávaság,

A bölcsességem kábaság,

Más nem segíthet, ha Te nem,

Fogadj be, Istenem!

Amint vagyok jövök…

Az életem, üres, szegény,

Nincs benne fény, de van remény,

Hogy akinek kegyelme nagy,

Vesznem engem se hagy.

Amint vagyok jövök…

Isten áldásával.

Élő víz

A

zt láthatjuk, hogy nem könnyű hívőként megállni Dánielnek a helyét (Dán 6,1-18). Már a harmadik király, akinek szolgál, és egy másik birodalom, amelynek a területén él. Minden megváltozhat körülötte, ő mégis megmarad embernek, Isten gyermekének. Nem a személyes érdekek vezetik, hanem az Úrnak való szolgálat. A földi király szolgálata közben soha nem feledkezik meg, a mennyei Királyról. Mindenkor tartja Vele a kapcsolatot.

Azonban a környezet soha nem könnyű, mindig meg kell harcolni az ellenfelekkel. Dániel tapasztalja, hogy a birodalomváltás, az uralkodó csere ellenére is sok minden marad a régiben, mert az emberek ugyanazok. Rendszerek változhatnak, de a bennük élő ember szíve változatlan marad. Szembe kell nézni az irigység és a gyűlölet minden formájával, ám ő nem hátrál meg, hanem hűségesen szolgálja Istenét.

A közeg, amelyben él, a kollégák széles csoportja nem tudja elviselni Dániel sikerét. Nem képesek elviselni, hogy nem ők, hanem egy zsidó, egy hívő ember kapja meg a legmagasabb tisztségét. Keresik azt a felületet, amin keresztül támadhatják, mivel a munkájában nincs hiba, a hitén, vallási gyakorlatán keresztül igyekeznek támadni. Az ellenség mindig tettre kész, a rosszindulatnak vannak ötletei, így most is megtalálják, hogyan lehet Dánielt eltávolíttatni. Rendeletet adatnak ki a királlyal, amelynek értelmében csak hozzá lehet imádkozni. Tudják, hogy társuk az élő Istent imádja, és bálványokat nem tisztel. Ismerik hitgyakorlatát is. Ez azt jelenti, hogy Dániel nyíltan vállalta hitét, soha nem rejtette el, Istenben való bizalmát.

A király nem tudta, hogy ezt a törvényt Dániel ellen akarják felhasználni. Lám még egy törvényt is lehet valaki ellen, és nem valakiért, nem a közösség javáért létrehozni. Ilyen a szívünk, mindig valaki ellen akar tevékenykedni, mert azt gondolja, a másik akadálya a boldogulásomnak, ezért meg kell tőle szabadulni. Az Úr Jézus soha nem a másik ellen, hanem mindig az emberért tevékenykedett. Azonban Őt is eltávolították. Milyen szomorú, amikor Isten jelenlétét akarja az ember megszüntetni, azonban Őt nem lehet eltávolítani.

Dániel is értesül a király rendeletéről, ám ez őt nem befolyásolja, hitét ugyanúgy gyakorolja, mint korábban. Még csak az ablakot sem csukja be. Ez úgy megragadott engem. Nem törődik senkivel, nem figyel másokra és nem fél. Miért? Mert amikor megtudja miről van szó, nem lesz ideges, nem kapkod, hanem azonnal leborul az Úr elé, és könyörög Hozzá. Nem tudja semmi nyugalmából kibillenteni, mert ismeri az Urat, erőt merít a három ifjú történetéből, és hiszi, hogy Isten ennek a helyzetnek is Ura. Nála van megoldás.  De ha oroszlánok elé kell kerülnie, Istenért azt is vállalja. Dániel nem ingadozik hitében, nem azt nézi, mit veszít, hanem azt mit nyer ha az Úrhoz hű marad.  Csodálatos, hogy ebben a helyzetben nem a pozíció megtartásán, önmaga megvédésén munkálkodik, hanem teljes mértékben az Úrra bízza magát.

Dániel olyan pozícióban volt, hogy bemehetett volna a királyhoz, védhette volna magát, vagy egyszerűen bevádolhatta volna ellenfeleit, nem tette. Semmit nem tett önmaga megmentése érdekében. Vállalta az Urat, tudta, hogy magatartása bizonyságtétellé válik. Az Úr Jézus alakja tűnik fel előttünk, Aki szintén nem tett semmit önmagáért, vádlói, bírái, gyűlölői előtt, hanem ebben a helyzetben is értük könyörgött.

Dániel szó nélkül elfogadja, ami történik. Nem rendez jelentet és így a verembe kerül. Hiszi, hogy Isten Úr az oroszlánok fölött is. Ő ne csak a szoba falai között hisz, hanem a király előtt, és a verem szélén is. Mert nem nagydolog elrejtőzve hinne, megmaradni a hűségben. Hitünk szilárdsága mindig a verem szélén derül ki.

A király sajnálja Dánielt és rábízza Istene hatalmára. Szinte kéri, hogy az az Isten akiben Dániel bízik mentse meg őt. És Isten válaszol erre az imádságra. Aki kéri a szabadítást megtapasztalja azt.

Jézus életében azonnal meglátszik, hogy Ő felülről, az Atyától jött. Nem rivalizál Jánossal, hanem elmegy arról a vidékről. Számára a szolgálat nem rivalizálás, nem harc a lelkekért, ő nem a kézfogást számolja, nem a statisztikákat készíti, hanem viszi az életet.

Ő egészen más, mint mi. Nem kerüli ki Samáriát, nem megy el azok mellett, akikkel a zsidók haragban álltak. A haragosok számára felkínálja a békülés, a megtérés lehetőségét. MI se kerüljük el azokat, akiket eddig elkerültünk, akikről meg volt a véleményünk. Menjünk feléjük és láttassuk meg Isten országát.

Jézus is elfáradt és ezt vállalja is. Nem tesz úgy, hogy az Isten Fia nem fáradhat el, hanem leül és pihen. Ezzel is lehetőséget kínál az ottaniaknak az új életre. Jákób forrása üzenet is, elmondja, hogy Jézus érkezésével, egy új kiapadhatatlan forrás érkezett a földre. Aki új életre vágyik, aki lelki szomját véglegesen csillapítani szeretné, az ennél a forrásnál teheti meg.

Jézus azért ül le a forrásnál, mert vár egy kiszáradt életű asszonyra. Jézus most ránk vár. Azt várja, induljunk el ma is felé. Menjünk Hozzá és kérjük Tőle az élő vizet. Lássuk meg szükségünk van Rá, mert nélküle kiszárad az életünk. Mi már sokat tudunk az Úrról, ne féljünk, hanem alázattal, életünket feltárva jöjjünk, szólítsuk meg és kérjük az áldott vizet.

Jöjj el az élet vizéhez

1.  

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2.  

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3.  

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

Isten áldásával.

Aki hisz a Fiúban

D

ánielt a király elé viszik, az előbb még csúfolták népét, megalázták hitét, megvetették Istenét, de most a segítsége jó lesz (Dán 5,13-30). Előbb még a gúny tárgya volt Dániel, most pedig benne reménykednek. Ilyen ez a világ, gyakran gúny tárgya a hívő ember, mégis amikor elakadnak az emberek, baj, tragédia éri őket, a keresztyénektől várják a feleletet, a megoldást. A hívő embereknek az Úr kegyelme, a Szentlélek által olyan többletük van, amit a világ nem tud maga megszerezni. Isten jelenlétét, az Úr akaratát csak a tanítványok képesek megjeleníteni. De vajon képviseljük-e? Elérhetők vagyunk-e, amikor kérdéseik vannak az embereknek? Merünk-e válaszolni a kérdéseikre?

A király a beígért jutalommal akarja befolyásolni Dánielt, azonban őt nem lehet megvásárolni. Nem a pénz, a hatalom határozza meg. Nem befolyásolja őt a gazdagság, az előkelőség ígérete. Dániel csak Istenre figyel. Ő nem megvásárolható, szabad, mert az Úr szolgája. Szabad a félelemtől, a csábítástól, mert tudja, hogy fölötte van egy nagyobb hatalom. Bárhol kelljen is ma megjelenni, bármilyen hatalom elé álljunk, legyen mindig a szívünkben, én ma már egy nagyobb hatalom előtt álltam, az élő Isten előtt, ezért nem kell félnem.

Dániel kész elolvasni az írást és feltárni annak jelentését. De előtte még visszautal Nabukadneccár életére. Ebben kifejti, hogy az előttünk járók élete gyakran példa és üzenet a számunkra, általa szól és figyelmeztet minket is az Úr. Az a baj, hogy gyakran véletlenek sorozatának, a politikának, az ember egyéni képességeinek tituláljuk az életút alakulását. Dániel rámutat, hogy elődje élete mögött az élő Isten ált. Ő adta neki a hatalmat, majd amikor gőgössé vált, az Úr akaratából járta meg a mélységeket. Az ő állapota nem sima betegség volt, hanem Isten ítélete. Ma nem akarjuk meglátni életünk mögött az Urat.

Bélsaccár élete azért ítéltetik meg, mert tudta, hogy mi történt az apjával, de nem vette komolyan. Nem alázta meg magát az Úr előtt, úgy gondolta, vele nem történhet meg az, ami az apjával. Aki ismeri Isten akaratát, attól az Úr azt számon is kéri. Isten akaratának, a Bibliának az ismerete felelősséggel jár, mert akire többet bíztak, attól többet is kérnek számon. Gyakran megfeledkezünk erről, olvassuk az Igét, de nem jelenik meg az életünkben, nem vesszük komolyan, pedig Isten számon fogja kérni. Most még bűnbánattal megalázhatjuk magunkat az Úr előtt, és Ő kész megbocsátani. Ma még újra lehet Vele kezdeni.

A királynak meg kell tudnia, hogy van felette Úr. Nem ő a legfelsőbb hatalom, számon kéretik tőle uralkodása, élete. Isten számot vet életünkről, munkánkról, mérlegre teszi azt, ahogyan éltünk, amit tettünk. Ha ő megmér, nem lehet mellébeszélni, Ő ismeri a valóságot. Nem mondhatjuk, rossz a mérleg, hanem szembesülünk a valósággal, azzal, ahogyan az Úr lát minket.

A király megtudja, hogy híjával találtatik az élete, vagyis Isten előtt kevés. Ami mások számára elég, az Istennek kevés. Amit az emberek elfogadnak, az az Úrnak nem elég.  Az Újszövetségben olvasunk arról a gazdáról, aki keresi a gyümölcsöt a fügefán, de mivel nem talál rajta, ki akarja vágatni, hogy ne foglalja hiába a helyet. Azonban a vincellér közbenjár az érdekében, kér még egy évet a számára. Az alatt az idő alatt mindent megtesz a vincellér, hogy a fügefa teremjen, ha akkor sem terem, kivághatja majd a gazda. Urunk azért jött, hogy könyörüljön rajtunk és biztosítsa számunkra a termőképességet.

A tegnapi szakaszhoz még annyit kell hozzáfűzni, hogy ha figyelmesen olvassuk, észrevesszük János sorrendjét (Jn 3,31-36). Azt mondja, Neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé lennem. Tehát nem én leszek kicsi, mert azt úgy sem tudok, énem mindig nőni akar. De ha az Urat beengedem a szívembe és Ő növekszik egyre nagyobbra, akkor mindez megvalósul. Mert minél nagyobb lesz Jézus bennem, annál kisebbé válok én. Engedjük Őt növekedni, hogy lénye teljesen átjárja a szívünket. Akkor már nem lesz helye az aggódásnak, félelemnek, kétségbeesésnek. Akkor tudunk mindig Őbenne bízni és Őreá várni.

János felismeri, hogy Jézus a mennyből jön, ezért amit mond, az Istentől származik, ezért nekünk komolyan kell venni, hittel kell fogadni. Jézus Isten beszédeit, Igéit szólja, így azután, aki komolyan veszi és beépíti az életébe, Isten akarata szerint fog cselekedni.

Az Atya szereti a Fiút, igen, a Fiú élete szerethető élet, ellentétben a miénkkel. De aki hisz Benne, annak is szerethetővé válik az élete. Sőt, a Jézusban való hit által örök élete lesz. Az életünk ítélet alatt van, és ez csak a Jézusban való hit által engedtetik el. Aki nem hisz a Fiúban, annak az ítélete megmarad. Csodálatos az Úr kegyelme, ragadjuk meg hálás szívvel.

Ó, érthetetlen kegyelem

1.  

Ó, érthetetlen kegyelem,

Mely rég utánam járt,

Ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon,

Egyszer csak rám talált.

2.  

Félelmektől megszabadít,

Szent félelemre tanít;

S ahol csak megjelen e drága kegyelem,

Bűnöst megigazít.

3.  

Hozzá bajok, vészek között

Mindig járulhatok.

Megőriz, megvéd, s bőségesen elég

Elérni otthonunk!

4.  

Az Úr íme jót ígért nekem,

Vár Nála biztos jövő.

Igéje szent erő, pajzsom, jutalmam Ő,

Életfogytiglan Ő!

5.  

S ha végsőt dobban majd a szív,

Az élet véget ér:

Túl titkok fátyolán a lelkem igazán

Szent békességbe tér.

6.  

Sok ezredév ha eltelik,

Kevés, akár egy nap

Dicsérni az Urat, mivel kegyelme nagy

S oly érthetetlen az.

Isten áldásával.

Neki kell növekednie

A

z idő telik, új király ül Babilónia  trónján, a keretek, a formák és a szokások változnak, ám a lényeg, az ember ugyanaz (Dán 5,1-12). Amit Nabukadneccar felépített, azt most Bélsaccar leépíti. Maradnak a bálványok és belép a tivornyázás. A elődei által felépített hatalmat és gazdagságot éli ki ez a király. Amivel mások fáradoztak, azt könnyű elszórakozni. Egy kicsit a mai világunk képe is benne van. Amit az elődök felépítenek, amiért keményen dolgoztak, azt a maiak felélik.  Életszemléletté vált a bulizás, csak ital és nők legyenek, mindenki tapsoljon és mulasson. Ma is elterjedtek a nagyszabású alkalmak, bármilyen ünnep, nevezetes alkalom enni, inni, mulatni kell. A mulatozás alatt a bálványok, az istentelenség kerülnek előtérbe. Az alkohol hamar kivetkőzteti magából az embereket, vagy éppen előhozza az eddig rejtve levő valóságot. Bemutatja, ilyenek vagytok, ez van bennetek.

A lakoma erkölcstelenséggel és istentelenséggel párosul. Bélsaccar átlépi a határokat és elhozatja a jeruzsálemi templomból való edényeket és azokból isznak. Az alkohol hatására a gonoszság is jónak tűnik, a gyávaság bátorsággá válik. Könnyű kigúnyolni Isten népét, könnyű bántani, azt aki nincs jelen. A király tettével sikert arat bérenceinél, de van, Akinek nem tetszik mindez. Van Valaki, Aki Bélsaccar fölött áll. Amikor azt gondolja valaki, hogy ő a csúcs, neki mindent lehet, Isten bemutatkozik. Mert van egy határ, ameddig el lehet menni, de azután Isten jelez, ez már az Ő felségterülete, csak levetett saruban lehet tovább haladni. Aki hajlandó saruit levetni és leborulni az Úr előtt, az tovább mehet, aki ezt nem teszi meg, aki nem hajlandó elismerni, hogy fölötte is vannak, az megáll, az eltétetik az útból.

Egyszer csak különös dolog történik, egy kéz jelen jelenik meg, amely írni kezd a falon.  Isten bemutatkozik, elmondja, hogy Ő ott is jelen van, ahonnan kizárják. Számára nincs akadály, és minden ember élete megítéltetik. Nem az ember ítélkezik Isten felett, hanem fordítva. Bár, ezt gyakran összekeverjük. De sokan gondolják, ők vonhatják felelősségre a Teremtőt. Azonban, ez nem így van. Mindegyikőnk életében eljön a pillanat, amikor az Úr elé kell állnunk, és megmérettetünk. Milyen jó, hogy mi már tudjuk, eljött az Úr, hogy magára vegye az ítéletet. Aki hisz Őbenne, annak örök élete van.

Amikor Isten bejelentkezik, megváltozik a kép, az addigi hős, és bálványozott király remegni kezd. Eddig mindenki nagy hangulattal mulatozott és gúnyolta Istent és népét, most remegnek a térdek. Amikor Isten lép oda, eltűnik  a magabiztosság, a csúfolódás és talán megjelenik az imádság és az áhítat. Isten jelenlétének megtapasztalásakor oda lesz a bátorságunk, átéljük bűnös voltunkat, nem okoskodunk, hanem megalázkodunk. Az Úr azért cselekszik, hogy erre segítsen el bennünket. Az írás a falon lehetőséget ad az elgondolkodásra, a magukba szállásra. A jel azért van, hogy komolyan vegyük. Van még lehetőség bűnbánatot tartani. Péter apostol, amikor átélte a csodálatos halfogást, belerendült Jézus lényének nagyságába, felhagyott az okoskodással és leborult az Úr lába elé. Ott látta magát végre, annak, aki, bűnös embernek.

Az írást sokan látják, de nem tudja senki elolvasni és megérteni. Csak az érti, aki ismeri az üzenet küldőjét.  Milyen sokan olvassák, hallgatják Isten Igéjét, de nem értik. Nem értik, mert az Istentől jövő üzenetet csak alázatos és imádságos szívvel lehet érteni. Isten szava nem jóskönyv, amit felütök és meg van a válasz. Az Igét csak az őszinte kereső, az Istennel napi kapcsolatban lévő ember értheti meg, a Szentlélek által. Isten Igéjének üzenetét a Szentlélek tárja fel a számunkra. Szentlélek nélkül csak titkosírás marad a Biblia.

Isten mindig gondoskodik arról, hogy üzenete célba érjen. Most is van, aki tudja mi a megoldás. Az anyakirálynő emlékszik Dánielre és tudja, hogy őreá van szükség. Mai tanítványok eszükbe jutunk-e a keresőknek? Rádöbbennek-e a körülöttünk élők, hogy hozzánk lehet fordulni, mert mi ismerjük az Igét. Milyen jó ha a mai hívők képesek tolmácsolni Isten üzenetét környezetük számára. Miért vagyunk a világban? Mi is azért, amiért Dániel. Tolmácsoljuk Urunk üzenetét az Őt ismerők számára. Nem véletlenül olyan a világ körülöttünk amilyen, lehetőség a bizonyságtételre. Dániel sem panaszkodik az Úrnak, miért engedted meg, hogy ebbe a pogány birodalomba kerüljek, hanem felismeri a lehetőséget és él vele. Amit kapott, tovább adja.

A Világosság azért jött a világba, hogy belevilágítson a sötétségbe (Jn 3,22-30). Így azután Jézus tovább indul és viszi a fényt. Viszi az új élet lehetőségét mindenki számára. De már nem egyedül megy, hanem mennek vele azok az emberek, akiket az elmúlt időszakban elhívott, a tanítványok. Innen megláthatjuk, hogy a tanítványság életformát jelent. Azt jelenti, hogy teljes életemmel Őt szolgálom. Ezek az emberek maguk mögött hagyták addigi életüket és most már Jézus után mennek. Ahová Jézus megy, odamennek ők is. Nincsenek magán és külön utak, Jézus vezérli mindennapjaikat. Ezt jelenti számomra is a tanítványság?

János is végzi a maga feladatát. Ez is olyan csodálatos, hogy mind János, mind Jézus tudja mi az ő feladata. Nem erőlteti János magát Jézusra, de nem is sértődik meg. Megférnek egymás mellett. Bizony a mai különféle irányvonalú hívők is tanulhatnának. Ha nem is egyformán végezzük a szolgálatot, de végezzük egymás mellett, egymást megbecsülve.

Vannak, akik nehezményezik, hogy sokan elhagyják Jánost és Jézust követik. Ő nem lesz féltékeny, hanem felismeri, Neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé kell lennem. Ezt jó lenne nekünk is komolyan venni. Az a lényeg, hogy Jézus növekedjen, és legyen egyre nagyobbá, mi pedig váljunk egyre kisebbé. Bizony gyakran megkísért bennünket, hogy nagyok akarunk lenni. Sőt sokszor úgy megnövekednek a tanítványok, hogy eltakarják Jézust az emberek elől. Pedig, nem nekünk, hanem Neki kell láthatóvá válni. Az a jó, ha egyre kevesebbet beszélnek rólunk, és egyre többet foglalkoznak az Úrral.

Légy éber reggel

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

Isten áldásával.

Isten szeret

E

zt a fejezetet olvasva azt látjuk, hogy nem mai találmány a jólét és az arra  mindenáron való törekvés (Dán 4,1-34). Sokaknak ma is az az életcél. A jólét azonban hatással van ránk, szívünket is megkövéríti, eltompítja lelki hallásunkat, elhomályosítja belső látásunkat. Így járt ez a király is. A jólét nem alázatot és Isten iránti hálát munkált ki a szívében, hanem önteltséget, gőgöt. Szobrot állíttatott, ami az ő képességeit, hatalmát hivatott dicsőíteni.  Korábban is kapott álmot, átélt csodát, amikor látta Isten közbeavatkozását a tüzes kemencében. Mindezek nem az Úrba vetett hitet munkálták ki benne, hanem továbbra is megmaradt az emberimádatnál. Van-e hatása életünkben Isten munkájának, üzeneteinek? Leborulunk-e előtte, vagy megyünk tovább a magunk útján?

Isten újabb lehetőséget ad a számára, nem mond le róla, hanem továbbra is keresi. Ismét álmot lát a király, ami nagyon megrémíti, de senki nem képes megfejteni a jelentését.  Dániel jön el hozzá, és miután a király elbeszéli az álmát, feltárja előtte a jelentést. Az álom fentről, Istentől érkezett, nagy, életformáló álom volt ez, amelyben Isten üzen a király számára, és azt kéri, hogy alázza meg magát. Lássa meg, hogy mindent Istentől kapott, és ezért adja Neki a dicsőséget.

A fa Nabukadneccárt jelképezi, megjeleníti azt a hatalmat és gazdagságot, amire eljutott mind a király, mind a birodalom. De üzeni azt is, hogy Isten fölötte áll és mérlegre teszi az életét. A hatalom elvétetik. Azonban a megaláztatás addig tart, amíg a király bűnbánatra nem jut. Ha elismeri, hogy Isten uralkodik az ő élete fölött is, kegyelemben részesül, visszahelyeztetik trónjára. A királynak is szabadulásra van szüksége. A gőg és az öndicsőítés bűne győzedelmeskedett felette, azonban van szabadulás. Isten ezt kínálja fel most a számára. Rajta múlik, hogyan fog erre az üzenetre reagálni, ha komolyan veszi, szívét megalázza, elkerülheti mindezt.

Egy esztendőt kapott a király arra, hogy komolyan vegye Isten szavát, azonban ez nem következett be. Inkább még gőgösebb lett. Gyakran csodálkozunk, amikor nehezebb helyzetbe kerülünk, és az Urat tesszük felelőssé, miért engedte mindezt? De nem vesszük észre, hogy az Úr szólt, és időt is adott arra, hogy komolyan vegyük a szavát, megváltoztassuk az életünket. A király azonban nem él a lehetőséggel. Teljes mértékben énje uralkodik szíve trónján. Csak magát látja, és úgy véli, mindent ő tett, mindenki mindent neki köszönhet. Hányszor kísért meg minket is a gondolat, amikor egymásnak is azt mondjuk, mindent nekem köszönhetsz. Jó lenne meglátnunk, hogy amit elértünk, ahová eljutottunk, az mind Isten ajándéka.

A király nagy mélységet jár meg, a tudatát is elveszti. Lám a jólét, a hatalom pszichésen is átalakíthat. Kivetkőzhetünk emberi formánkból, és emberalattivá válhatunk. Azonban Isten kegyelmét kínálja, nem szükséges ide eljutni. Azt is megláthatjuk, hogy még innen is van visszaút. Nincs az a mélység, ahonnan az Úr ne lenne képes felemelni. Nincs az az élethelyzet, amelyből ne lenne talpra állás, újrakezdés. Isten előtti megalázkodás által újra lehet kezdeni. Soha ne adjuk fel, mert amíg szól az Ige, tart a kegyelem időszaka, újra lehet Jézussal kezdeni.

János apostol az egyik legcsodálatosabb részt írja le a számunkra, hiszen ebben a fejezetben található az az Ige, amit úgy is neveznek:  a Biblia dióhéjban (Jn 3,1-21). Egy életformáló találkozásról olvasunk. Egy idős ember kétségeivel és kérdéseivel Jézushoz megy. Jó, hogy Őt keresi. Számunkra is útmutatás ez, életünk bármely szakaszában menjünk Hozzá, tárjuk fel az Úr előtt szívünket.

Fontos kérdés az Isten országa. Számomra kérdés-e? Kérdés-e, hogyan lehetek annak a polgára?  Nikodémus megtudja, hogy testi születésünk nem jogosít fel az Isten országára. Újjá kell születni Isten Szentlelke által. Erre az újjászületésre minden embernek szüksége van, mert nélküle ítélet alatt vagyunk.

Azonban János elmondja a nagyszerű hírt, Isten szereti ezt a világot, benne a bűnös embert. Azt akarja, hogy ne maradjunk ítélet alatt, hanem életre jussunk. Ennek érdekében elküldte Fiát a világba. Jó, ha átmelegszik a szívünk erre az üzenetre. Sokszor elkeseredünk, és úgy gondoljuk, nem szeret minket senki. Jó, ha meglátjuk, Isten szeret. Annyira szeret, hogy Fiát adta értem ebbe a világba, majd a keresztre. Meg akar általa menteni az örök haláltól.

Jézus azért jött, hogy megmentse a világot. Most még nem elítél, hanem megment. Azonban egyszer letelik a kegyelmi idő, ezért most forduljunk hittel Felé, és esdve kérjük nagy kegyelmét.

Ne félj, mert megváltottalak

||: Ne félj, mert megváltottalak,

Neveden szólítottalak,

Karjaimba zártalak,

Örökre enyém vagy. :||

Viruló réteken át

Hűs forrás felé vezetlek,

Pásztorod vagyok,

Elveszni senkit sem hagyok

Karom feléd tárom, kiárad áldásom;

Nem rejtőzöm el,

Szívem a szívednek felel,

Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.

Ne félj...

Nem taszítalak el, amikor vétkezel,

Irgalmat lelsz a szívemben,

Örök feléd a hűségem,

Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.

Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,

Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!

Isten áldásával.

Az Úrral a tűzben

B

izony tükröt tart elénk a király magatartása, és ha őszinték vagyunk, elismerjük, hogy gyakran mi is haraggal reagálunk, ha elutasítanak, ha nem hajolnak meg előttünk (Dán 3,19-33). Az ifjak a király és izzó kemence előtt állva bizonyságot tesznek az élő Istenről. Az élő Istenbe vetett hitük, hatalmának ismerete és rendszeres megtapasztalása bátorrá tette őket. Ez a bizonyságtétel azonban nem elég a királynak, nem megalázkodik, hanem inkább meg akarja mutatni, hogy ő valaki, hogy neki nem lehet csak úgy nemet mondani.

Sajnos minket is gyakran eltölt a harag, amikor nem fogadják el a mi véleményünket, amikor nem félnek tőlünk. A harag mindig pusztítani akar. Azt sugallja, ha elpusztítjuk, eltávolítjuk, a másikat minden rendbe jön. A király is úgy gondolta, a három ifjú halálával megoldódnak a problémák. Pedig a probléma benne volt. Ő maga volt a probléma. Legtöbbször nem a másikkal van a baj, hanem velem. Próbáljunk elcsendesedni, amikor konfliktusba kerülünk másokkal, és nézzük meg, hogy nem-e mi vagyunk a konfliktus forrásai. Legtöbbször azt gondoljuk, mindig a másikkal van a baj, azonban Isten pont arra akar rámutatni, hogy a baj bennem van. A probléma nálam található. Ha megmutatja, akkor megoldást is kínál rá. Azonban a király sem akar magába szállni, nem akarja elismerni, hogy valami baj van, ha három alatt valója ennyire feldühíti. A birodalom java része leborul a szobor előtt, csak ezek nem. A királynak még sincs nyugalma. Miért? Mert úgy látja, hogy így nem őt tartják istennek. Aki magát isteníti, az nem tűr meg mást, az diktátorrá válik.

Ez a három ember az erőszak nélküli ellenállás első fecskéi. Imádságos lelkülettel, hittel megmutatják lehet másként is. Diktatúra idején is meg lehet maradni embernek, hívőnek. Akkor is, ha ez veszélyt tartogat. Ám ebben a helyzetben látszódik meg hitük valódisága. Valóban hisznek Isten mindenekfelett való hatalmában, abban, hogy Ő ott, abban a helyzetben is Úr, tud megoldást adni. Életünk valóságos pillanataiban derül ki, mit ér a hitünk, bízunk-e igazán Urunkban.

Nagyon megdöbbentő, hogy e három erőszak nélküli emberre a legerősebb, tehát a legdurvább katonákat küldik. Ez valahol azt is mutatja, hogy az alázat a megbocsátás, a szelídség fegyvereit használóktól félnek a legjobban. Isten gyermeke valóban akkor a legerősebb, amikor a leggyöngébbnek tűnik. Így rohanták le Urunkat is, aki szintén erőszak nélkül, az ima és a megbocsátás eszközeivel vette fel a gonosszal a harcot.

Az ifjakat bedobták a tűzbe, ám kiderült, hogy nincsenek egyedül, az Úr velük ment, ott is vállalta őket és így megőrizte gyermekeit a haláltól. Az Úr mindig jelen van gyermekei életében, hiszen Ő akkor is ott volt, amikor még a kemence előtt álltak, de láthatóvá csak a tűzben vált. Az ifjak, hittek az Úr oltalmában és nem is csalódtak.

Elgondolkodtam, vajon ott a kemence mellett tudnék-e hű maradni? Nem kísértene-e meg a gondolat, csak egy kis mozdulat és szabad vagy. Mit számít meghajolni egy szobor előtt. Az ellenkezés megéri? Ezek nem mérlegeltek, egy pillanatra sem volt kérdés, hogy semmiképpen sem hajolnak meg a szobor előtt. Miért? Mert ismerték Istent. Tudták, Ő valóban létezik, valóban hatalmas, míg a szobor élettelen tárgy. Tudták a király ideje is le fog járni, mert egyszer a királyok ideje is lejár. Akitől ma félünk, holnap eltűnik.

Miután élve kikerülnek a kemencéből, a király tesz bizonyságot Isten hatalmáról. Kiemeli a három ember hitét és Istenhez való hűségét, azt, hogy vállalták az Úrért még a veszélyt is. Van-e életünknek ilyen bizonyságtétele? Látják-e hogy az Úrért szembe merünk szállni a világ akaratával, merjük vállalni Isten törvényét, a Biblia szavait?

Azonban azt is észre kell venni, hogy még mindig nem igazán ismerte fel Nabukadneccár Isten lényét, még mindig nem tudja, hogy az Úrnak mások a módszerei. Ő nem erőlteti magát senkire, hanem egyesével győz meg minket. A király legbelül maradt, aki volt eddig, a szobrot erőltette másokra, most a három ifjú Istenét. Módszere ugyanaz maradt, mint korábban., Bizony a keresztyén egyház is többször beleesett ebbe a hibába, másokra kényszerítette a hétét. Elrendelte, hogy legyenek keresztyének, de nem így működik. Csakis megtérés, belső meggyőződés útján válunk igazán tanítványokká. Soha ne lépjünk a kényszer, az erőltetés útjára, hanem engedjük, hogy az életformánk győzzön meg másokat.

Láthatjuk, hogy aki nem hittel és alázattal közeledik Jézushoz, nem érti (Jn 2,1-25). Az sem érti, aki előítéletekkel, kész tételekkel indul felé. Csak az érti meg Őt, aki kész minden eddigi ismeretét előfeltevését félretenni, és figyelni, arra, amit Jézus mond.

Amikor számon kérik a tettét, jelet kérnek, ami bizonyítja tettének jogosságát, fellépésének autoritását. Már ez is furcsa, az ember kéri számon Jézust, azt Aki által lett minden. Aki nem látja Jézus istenségét, az mindig számon kér. Aki nem Ismeri az élő Istent, a mennyei Atyát, az számon kér. Az csak azt tudja sorolni, miért?

Jézus válasza meglepő, még a tanítványok sem értik, csak feltámadása után. Azonban én úgy vélem, hogy amikor Jézus megfogalmazta válaszát, közben magára, testére mutathatott, ezzel jelezve, hogy mire gondol. Aki azonban nem néz Rá, nem őszinte, az nem veszi észre az igazi üzenetet. Még jó, ha később megnyílik a szemünk azt Ige előtt. Kérjük, Urunkat, nyissa meg szemünket és szívünket, hogy mindig jól, mindig úgy értsük, ahogyan azt Jézus mondja.

Áldásoddal megyünk

1. Áldásoddal megyünk, megyünk innen el,

Néked énekelünk boldog éneket.

Refr.: Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,

őrizd életünk minden nap!

Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,

őrizd életünk minden nap!

2. Minden nap dícsérünk Téged, jó Urunk!

Néked énekelünk vidáman, boldogan.

Refr.

3. Menjünk mindig feléd, tekintsünk reád,

Szentlelked erejét add nékünk tovább!

Refr.

4. Őrizz, hogy a kezünk, legyen tiszta kéz,

Szólj ránk, hogy a szívünk legyen mindig kész!

Refr.

5. Várunk, áldott Király, bizony, jöjj hamar,

Várunk, égi Király, bizony, jöjj hamar!

Refr.

Isten áldásával.

Megtisztítás

A

 király megkapta Dánielen keresztül Isten üzenetét (Dán 3,1-18). Az álom megfejtése által eljutott hozzá az Úrról való bizonyságtétel. Megtudta, hogy hatalma és gazdagsága Isten ajándéka, ám ő nem az Úr előtt hódol, hanem bálványszobrot készíttet. Az embert és benne önmagát isteníti. Láthatjuk, hogy amikor keressük az Urat, szeretnénk Őt és akaratát megismerni, válaszol, kijelenti magát. Azonban az a kérdés, mit kezdünk az Úr szavával? Komolyan vesszük, és aszerint alakítjuk életünket, tesszük dolgainkat, vagy minden marad a régiben? Esetleg mi saját bálványokat készítünk. Nekünk azért nem tetszik a Biblia Istene, mert beszél, van akarata, és ez legtöbbször nem egyezik a miénkkel. Istennek terve van velünk, azonban mi nem akarjuk, hogy irányítson bennünket. A bálvány néma, nem képes beszélni, ezáltal veszélytelen is. Mivel nem élő személy így mindig a mi akaratunk érvényesülhet. A bálvány jóváhagyja ötleteinket, és bűneinket is. A bálvány szabad életet biztosít.

Itt nem csupán arról van szó, hogy a király Isten helyett választott magának hamis istent, bálványt, hanem arról is, hogy saját hitét akaratát népére erőlteti. Sőt nemcsak erőlteti, hanem halálbüntetés mellett kényszeríti az embereket a szobor imádására. Aki nem az Úrnak adja meg a tiszteletet az elsőséget, az könnyen bálványimádóvá válik. Ahol bálványimádás van, ott terror és önkény is megtalálható.  Ahol nem az Úr Jézus Krisztus az első, az uralkodó, ott mindig az önkény valamilyen formája nyilvánul meg. Ha nincs jelen az Úr az életünkben, ha nem Ő a legfőbb tekintély, akkor mi válunk azzá. Mert nemcsak az uralkodók lehetnek elnyomók, hanem mi is azzá válhatunk. Hányszor kényszerítjük másokra akaratunkat, ha nem is halálbüntetés mellett, de addig erősködünk, néha fenyegetőzünk, hogy a másik nem bírja tovább és megteszi, amit mi akarunk. A terrorista bennünk él. Nem a másik ember a legnagyobb ellenségünk, hanem mi vagyunk saját magunk ellenségei. A legtöbb rosszat, saját magunk okozzuk, magunknak.

Látjuk, vannak alkalmazkodók, akik előnyökért, pozíciókért, pénzért mindenre képesek. Nekik mindegy kit és mit imádnak, csak mindig a középpontban maradjanak, és ne veszítsék el azt, amit felépítettek. Ezek veszélyes emberek, mert nem néznek senkit és semmit, csak saját érdekeiket. Önző emberek. Hányszor ott van ez az indulat a mi szívünkben is. Csak a saját kényelmünk és jólétünk számít. Nem figyelünk oda a mellettünk levőre. Ha minket baj ér azt tudja és érezze meg mindenki.

A király rendszere hamisságra épül, hiába csillog minden és emelkedik az életszínvonal, ott a kitétel, ha valaki nem borul le a szobor előtt. Ez a világ szabadsága. Ha nem borulunk le a világ előtt szankciókat alkalmaz.  A bálványimádás, az istentelenség mindig szankcionál. Mennyire más az Úr. Őt szabad volt elutasítani, és nem jött szankció, nem hullott tűzeső az égből. El lehetett Gadarából is küldeni és nem büntette meg őket. Vizsgáljuk meg az Ige fényében szívünket, nem vagyunk-e mi is hajlamosak szankcionálni, büntetni másokat, amikor elutasítanak minket?

Azonban vannak olyanok is, akik nem alkalmazkodnak, akiknek nem csak az érvényesülés a szempont. Kik ők? Isten gyermekei. Ők megmaradnak a hűségben, akkor is amikor az életükkel kockáztatják. Mernek ellenszegülni a király parancsának. Miért? Mert Istent hatalmasabbnak ismerik a királynál. Mi se alkalmazkodjunk a világ elvárásához, hanem ragaszkodjunk az Úrhoz. Lássuk meg, lehet hűségesnek maradni.

Csodálatos bizonyságtételt tesznek ezek az ifjak. Mennyire nem félnek, nem lehet őket meg félemlíteni, pedig igazán félelmetes volt az a közeg, amelybe kerültek. A sok ezer ember, a király jelenléte, a nagy hangzavar, mind félelmetessé tették a pillanatot, azonban rájuk mindez nem hatott. Ők felfelé néztek. Határozottan felelnek, van Istenünk, akit szolgálunk. Nem cseréljük le Őt, mert neki van valóságos hatalma. Ki tud szabadítani a te kezedből is, és a kemencéből is. Ilyen hittel induljunk feladataink végzésére, problémáink rendezésére, Isten ki tud szabadítani, tud megoldást adni.

De, nemcsak a szabadításban hisznek, hanem ha Isten nem mentené meg őket, ők akkor sem tagadják meg Őt. Hitüket nem a megszabaduláshoz kötik. Hanem azért hisznek a szabadításban, mert már korábban is hittek az élő Istenben. Aki a félelmére hallgat, behódol, aki az Úrra figyel ellenáll és megmarad a hitben.

Jézus a kánai csodát követően felmegy az ünnepre, Ő is dicsőíti az Atyát, mindazért, amit tett népéért, az egyiptomi szabadításért (Jn 2,12-17). A templomba vezet az útja. Odamegy, mert ott éli át igazán Isten jelenlétét, ott szólal meg az Ige. Azonban nemcsak áhítatot, Igét talál, hanem árusokat is. A pogányok udvarára árusok kerültek. Kikerültek az emberek, és bekerültek az árusok. Ezt Jézus nem nézi jó szemmel és kiűzi az árusokat. Számára a templom az Atya háza. Olyan hely a templom, ahol az ember szíve és Atya szíve összeérhet. A templom a kijelentés, a bűnbocsánat és így a kegyelem helye. De, ha más kerül oda, kívül reked Isten szeretete. Jézus megtisztítja a pogányok udvarát és visszaadja eredeti rendeltetésének, az Istennel való találkozás helyének. Mi már tudjuk, hogy a testünk a Szentlélek temploma, ott akar jelen lenni Isten. De mivel töltjük fel? Bizony annyi minden bekerül az Életünkbe, hogy az Úr kiszorul onnan, mert Ő nem közösködik senkivel, teljes szívünket, életünket igényli.

Kérjük, tisztítsa ki szívünket minden oda nem való dologtól. A félelemtől, aggódástól, pénz szeretetétől, és többi bálványtól.

Teremts bennem tiszta szívet

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram!

Az erős lelket újítsd meg bennem!

Ne vess el engem a Te orcád elől,

Szentlelked ne vond meg tőlem!

Támogass az engedelmesség lelkével,

Szabadításod örömét add nekem!

Isten áldásával.

Minőségi élet Jézustól

D

ániel a térdein éli meg mindennapjait, az életét (Dán 2,24-49). Mielőtt bármit is tenne, az Úr elé járul és imádságban kéri el az álmot, és annak jelentését. Amikor megkapja, amit kér, marad tovább a térdein, és hálát ad az Úr a válaszért, azért, hogy feltárta előtte a titkot. Dániel nem siet, örömmel tartózkodik Isten jelenlétében, mert mindent tőle kap.

Az Úr elől nem mindjárt a királyhoz siet, hanem előbb közbenjár a halálraítélt bölcsekért, menti az életüket.  Nemcsak magára gondol, hanem Isten világának a természetét jeleníti meg. Nem önző, hanem krisztusi indulattal bíró személy Dániel.  Mindenki a maga életét menti, de Krisztus másokat mentett, azért nem szállt le a keresztről sem, hogy így sokakat megmenthessen. Az Istennel való élő közösség mindig mások mentésére ösztönöz. A tanítványokat az viszi előre, hogy az örök életre menthessenek másokat.

Dániel a király előtt nem a bölcsességét kiválóságát emeli ki, hanem Istenre mutat. Megmarad az Úr gyermekének és nem felejti el, hogy amit tud, azt Tőle kapta. Mi hamar megfeledkezünk erről. Hatalmas bizonyságtétel egy olyan uralkodó előtt, aki önmagát is istennek tartja: „De van Isten az égben, aki a titkokat föltárja” (28). Bátran megvallja, hogy van Isten az égben, ezt jelenti, hogy van egy élő, a mi világunk fölötti hatalom, amely nagyobb a királyénál. Van Isten, akinek mi is mindnyájan számadással tartozunk.

Az álom anyagát, majd a jelentését ismerteti Dániel. Egy hatalmas szobrot látott, amely különféle birodalmakat jelentett. Az aranyfej, a babiloni király, de azért mert Istentől kapta hatalmát és gazdagságát. Ez az első, amivel szembesülnie kell, mindent kapott. Nem ő szerezte, hanem kapta. Ezt kell nekünk is meglátni, mindent kaptunk. Hatalmunkat, anyagi javainkat, életlehetőségeinket. Elszámolással tartozunk velük. Saját javunkra éltük meg, vagy hálaadással szolgálni igyekeztünk velük?

Nabukadneccar után is lesznek birodalmak, utána is lesz élet. Azonban nem a töretlen fejlődés az ember útja, hanem mindig minőség csökkenés következik. Azonban jön egy új, soha el nem múló birodalom, amely legyőzi a többit és örökké fenn áll. Ez a birodalom, pedig nem más, mint az Isten országa. Boldog, aki már most felismeri a jelenlétét és Krisztus által belép ebbe az országba.

A király, mennyire jellemző is ránk, Dániel előtt borul le. Mennyire az embert imádjuk mindig, Isten helyett. Szól az Isten, kijelenti magát ennek a pogány királynak, és nem az Úrnak adja a dicsőséget, hanem embernek. Ne tévedjünk meg, hanem mindig lássuk meg az ember mögött az élő Istent, és Őt imádjuk.

Jézus megkezdi szolgálatát. Elhívta első tanítványait, akik már felismerték Benne a Megváltót. Visszatér velük Galileába és tetteivel is megerősíti hitüket. Világossá teszi számukra, hogy Ő a Krisztus.

Lehet furcsa a számunkra, de Jézus elfogadja a menyegzőre való meghívást. Akkor kezdi meg a szolgálatát és mi úgy gondolnánk, most az a legfontosabb, és egy lakodalom nem jöhet most szóba. Ám Jézus elmegy, mert Ő a mindennapi életbe akarja belevinni Isten országát. Istent és a az élet dolgait nem lehet szétválasztani. Istennek az életünk minden területén helye van. Mi meghívjuk-e az Urat személyes dolgainkba? Belevonjuk-e munkahelyi és családi kérdéseinkbe.  Kánában úgy látták Jézusnak ott a helye az esküvőn. Van-e helye hétköznapjainkban is Jézusnak?  Vagy csak a vasárnap, esetleg a reggeli csendesség az övé, de a munkánkból, ügyeink intézéséből kimarad?

Azt is látjuk, hogy Jézus nem erőlteti magát másokra, nem akar mindenáron szerepelni, hanem megvárja, amíg segítséget kérnek. Megvárja, hogy felismerjék, ki az, Akit meghívtak. Jézus jelen van, de nekünk kell Hozzáfordulni, segítségül hívni. Van, amikor hiába várja.

Jézus anyja már nem ilyen türelmes. Jézus helyett akar intézkedni, ő jobban tudja, mit mikor kell tenni. Mária még nem engedte el Jézust. Mi is gyakran esünk ebbe a hibába, mi akarjuk megmondani, mit kell tennie a másiknak. Azonban ez nem helyes. Mindenkinek magának kell felismerni, mit mikor és hogyan kell tenni.

Jézus helyre is igazítja Máriát, aki ezt elfogadja. Mária nagysága abban nyilvánul meg, hogy nem sértődik meg, nem haragszik, hanem odaszól a szolgáknak. Felkészíti őket arra az időre, amikor Jézus majd cselekszik. Ez a mi faladatunk is felkészülten várni Jézus szavát, hogy minden nélkül, tegyük, amit mond.

Úgy is lesz. Jézus parancsot ad a szolgáknak, akik engedelmeskednek. Megtöltik az egyenként negyvenliteres edényeket, majd vizet visznek a násznagynak belőle. Mire odaérnek bor lesz belőle. Vajon mi megtettük volna-e, amit Jézus mondott? Megtesszük-e, amit mond, akkor is, ha nem értjük, amit kér? Mert engedelmesség közben változik át a víz borrá. Engedelmes hit által változhat át az elrontott életünk, jó, áldott, Istent dicsőítő életté. Jézus szavára ma is lehet jobb, ami elromlott, vagy rosszul indult. Ezzel a hittel forduljunk Hozzá. A hit soha nem adja fel, hanem Jézusra tekint, és tudja, lehet jobb. Jézus az értéktelent is értékesebbé tudja tenni. Jézus által lehet értékessé, értelmessé, céltudatossá az életünk.

Jézus soha nem trükközik, nem belőlünk, hanem értünk él. Nem olyan, mint az ember, aki a rosszat akarja ránk sózni. Nem használja ki a helyzetünket. Ő minőségi életet kínál mindenki számára.

Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr

1. Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr, Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosúl, Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő.

2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.

3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nemhiába várod: Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.

4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.

Isten áldásával.

Térden állva

A

 nagy babiloni birodalom királyát, Nebukadneccart látjuk mai Igénken keresztül (Dán 2,1-23). A nagy és rettegett király, aki előtt remegve borulnak le a szolgák, nyugtalanná válik. Ő sem képes minden problémát megoldani, nyugtalanságát egy álom okozza, és ez nem hagyja aludni. Nem tud nyugodtan lenni, amíg az álom jelentését meg nem tudja. Vannak olyan belső, lelki problémák, amiket sem a vagyon sem a hatalom nem képes orvosolni. Lelkünket egyedül az Úr tudja karbantartani. Isten szól is hozzánk, de nem mindig jut el lényünkig a szava, mert valami elzárja a hozzánk vezető utat. Úgy, amint ez a király is sok mindennel körülvette magát és Isten speciális módot választott, hogy mégis meghallja a Tőle jövő üzenetet. Azért speciális mód az álmon keresztül érkező üzenet, mert ezt csak ritkán használja az Úr. Az Igén keresztül közelít hozzánk, ha ez a csatorna zárva van, akkor használ fel más módot, hogy szavát célba juttassa.

Az éjszakai álmatlanság nem minden esetben egészségügyi, fizikai probléma következménye. Jöhet az álmatlanság a nyugtalanság Istentől is,. Így akar megszólítani, azt akarja, hogy amikor nem tudunk aludni, vegyük kézbe a Szentírást, imádkozzunk és így figyeljünk Rá. Megtörténhet, hogy napközben nem érzékeljük Isten közelítését, az éjszaka jó lehetőség, hogy komolyan vegyük az Urat, és amikor nem tudunk aludni, gondoljunk arra, hátha Ő keres. Lehet nappal nem reagáltam, azért nem hagy most aludni.

A király komolyan veszi az álmot, felismeri, hogy ez nem mindennapi, hanem rendkívüli, nagy álom volt. Így azután fontos a jelentése is. Mindent megtesz, hogy megértse álma üzenetét, de senki nem képes megfejteni, vagyis az álmot is felismerni és a jelentését is. Az álom anyagát is meg kellene tudniuk, mert a király nem árulta el nekik. Azonban bölcsei képtelenek ezt a feladatot megoldani. Az Istentől jövő üzenetet csak maga Isten képes számunkra megjelenteni.  Hozzá kell folyamodnunk, Őt kell keresnünk, ha nem értjük magunkat, az életünket, az Igét.

Amikor Dániel meghallja, miről van szó, felajánlja segítségét, hogy megmentse a király haragjától a bölcseket. Nem mondja, hogy neki ehhez nincs köze, hanem felismeri, hogy pont ezért került ide. Azért van ott, hogy rajta keresztül Isten szava eljusson egy pogány királyhoz. Ez a király leigázta országát, népét, őt pedig elrabolta családjától, mégis törődik vele. Oda tudunk-e figyelni rosszakaróinkra, ellenségeinkre? Dániel meg meri mondani, hogy a király parancsa kegyetlen. A tanítványoknak a feladata, hogy leleplezzék a kegyetlenségeket, és mindent megtegyenek ellenük.

Dániel elmondja a helyzetet társainak és azt kéri, hogy együtt hordozzák ezt a dolgot imádságban az Úr előtt. Tehát a problémát azonnal Isten elé viszik, Tőle kérnek megoldást, Tőle kérik el az álmot és a jelentését.

Amikor Dániel megkapja az álom megfejtését, leborul az Úr előtt és magasztalja Őt. Dániel magatartása példa a számunkra, azt üzeni: ha problémába ütközünk kapkodás és idegeskedés helyett, azonnal vigyük az Úr elé. Tárjuk fel minden gondunkat Őelőtte, meglátva, hogy az aggódás semmit nem ér, aztán mi magunk sem vagyunk képesek megoldani. Bízzunk az Úrban! Bízzunk abban, hogy Ő idejében megmutatja a választ, rávezet a megoldásra. Amikor megkapjuk a választ legyen az első a hálaadás, a magasztalás. Meg kell tanulnunk térdeinken harcolni, térden állva keresni a megoldást. Az előrehaladás, a növekedés, a győzelem térdeinken keresztül érkezik. A hívő ember legfontosabb eszköze a térde.

Találkozások sorozata megy végbe ebben a néhány versben (Jn 1,43-51). Jézus találkozik néhány emberrel és azután ők tovább adják, amit felismertek, amit kaptak azoknak, akikkel találkoznak. Így terjed a jó hír, megérkezett a Messiás. Jézus, most Fülöppel találkozik, akit azonnal felszólít: Kövess engem! Ez a lényeg. Jézus mindig a lényegre tör. Nem beszél mellé, hanem azt mondja: Kövess engem. Ezzel esélyt ad az új életre. De, ránk bízza, hogyan döntünk. Mi mit kezdünk Jézus hívásával? Ott tudunk-e hagyni mindent Őérte? Fülöpöt is megragadja Jézus lénye. Ezek az emberek Jézustól megragadott személyek. Lénye annyira vonzza őket, hogy nem tudnak Neki ellenállni. Nem kérdés, követni kell Őt. Minket is így megragadott már az Úr lénye, hogy semmi nem fontos a számunkra csak Ő?

Fülöp is találkozik egy emberrel, Nátánaellel, és ő is határozottan tesz bizonyságot  arról, hogy megtalálta azt, akit vártak, akiről a próféták bizonyságot tettek. Még szinte nem is ismerik Jézust, még nem éltek át egyetlen csodát sem, nem hallották tanításait, mégis bizonyosak, Ő a Messiás. Olyan bizonyosak, hogy ez a véleményük már nem is fog megváltozni, hanem egyre inkább megerősödik.

Nátánaelben van egy kis bizonytalanság, ő nem ugrik azonnal, ám Fülöp nem győzködi, hanem azt mondja: Jöjj és lásd meg! Mindennél többet ér, ha mi magunk személyesen győződünk meg. Ha kétségeink vannak, menjünk oda az Úrhoz és győződjünk meg személyesen, arról kicsoda Ő. Aki elindul felé, nem csalódik, az átéli, hogy Benne Isten van jelen és nem lehet mást tenni, mint leborulva imádni.

Nátánael megtudja, hogy Jézus ismeri őt, tudja, mi van a szívében, ismeri az ott levő szomjúságot, a keresést. Jézus szavai nyomán ez az ember felismeri, hogy Isten Fia előtt áll. Lássuk meg mi is, és mondjuk ki, Te vagy az Isten Fia. Hányszor mondjuk megszokásból Uram, de mondtam-e már őszinte felismerés alapján, Te vagy az Isten Fia. Mivel Istennek ismertelek meg, Rád bízom magam. Mert akinek Jézus Isten Fia, annak a szívéből múlik a félem, az aggodalom, az örömmel követi Őt. Hát mi is kövessük Őt örömmel.

SZÍVEMBEN ÖRÖM DALOL

1. Szívemben öröm dalol, öröm dalol az én szívemben,

Az én szívemben, az én szívem’, szívemben.

Öröm dalol, öröm dalol az én szívemben,

Jézust dicsérem.

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

2. Szívemben hála, hála, hála, hála az én szívemben,

Az én szívemben, az én szívem’, szívemben.

Hála, hála, hála, hála az én szívemben,

Jézust dicsérem.

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

3. Szívemben béke, béke, béke, béke az én szívemben,

Az én szívemben, az én szívem’, szívemben.

Béke, béke, béke, béke az én szívemben,

Jézust dicsérem.

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

4. Szívemben nyugalom van, nyugalom van az én szívemben,

Az én szívemben, az én szívem’, szívemben.

Nyugalom van, nyugalom van az én szívemben,

Jézust dicsérem.

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

5. Szívemben hála, béke, öröm dalol az én szívemben,

Az én szívemben, az én szívem’, szívemben.

Hála, béke, öröm dalol az én szívemben,

Jézust dicsérem.

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

Isten áldásával.

Térden állva

A

 nagy babiloni birodalom királyát, Nebukadneccar látjuk mai Igénken keresztül (Dán 2,1-23). A nagy és rettegett király, aki előtt remegve borulnak le a szolgák, nyugtalanná válik. Ő sem képes minden problémát megoldani, nyugtalanságát egy álom okozza, és ez nem hagyja aludni. Nem tud nyugodtan lenni, amíg az álom jelentését meg nem tudja. Vannak olyan belső, lelki problémák, amiket sem a vagyon sem a hatalom nem képes orvosolni. Lelkünket egyedül az Úr tudja karbantartani. Isten szól is hozzánk, de nem mindig jut el lényünkig a szava, mert valami elzárja a hozzánk vezető utat. Úgy, amint ez a király is sok mindennel körülvette magát és Isten speciális módot választott, hogy mégis meghallja a Tőle jövő üzenetet. Azért speciális mód az álmon keresztül érkező üzenet, mert ezt csak ritkán használja az Úr. Az Igén keresztül közelít hozzánk, ha ez a csatorna zárva van, akkor használ fel más módot, hogy szavát célba juttassa.

Az éjszakai álmatlanság nem minden esetben egészségügyi, fizikai probléma következménye. Jöhet az álmatlanság a nyugtalanság Istentől is,. Így akar megszólítani, azt akarja, hogy amikor nem tudunk aludni, vegyük kézbe a Szentírást, imádkozzunk és így figyeljünk Rá. Megtörténhet, hogy napközben nem érzékeljük Isten közelítését, az éjszaka jó lehetőség, hogy komolyan vegyük az Urat, és amikor nem tudunk aludni, gondoljunk arra, hátha Ő keres. Lehet nappal nem reagáltam, azért nem hagy most aludni.

A király komolyan veszi az álmot, felismeri, hogy ez nem mindennapi, hanem rendkívüli, nagy álom volt. Így azután fontos a jelentése is. Mindent megtesz, hogy megértse álma üzenetét, de senki nem képes megfejteni, vagyis az álmot is felismerni és a jelentését is. Az álom anyagát is meg kellene tudniuk, mert a király nem árulta el nekik. Azonban bölcsei képtelenek ezt a feladatot megoldani. Az Istentől jövő üzenetet csak maga Isten képes számunkra megjelenteni.  Hozzá kell folyamodnunk, Őt kell keresnünk, ha nem értjük magunkat, az életünket, az Igét.

Amikor Dániel meghallja, miről van szó, felajánlja segítségét, hogy megmentse a király haragjától a bölcseket. Nem mondja, hogy neki ehhez nincs köze, hanem felismeri, hogy pont ezért került ide. Azért van ott, hogy rajta keresztül Isten szava eljusson egy pogány királyhoz. Ez a király leigázta országát, népét, őt pedig elrabolta családjától, mégis törődik vele. Oda tudunk-e figyelni rosszakaróinkra, ellenségeinkre? Daniel meg meri mondani, hogy a király parancsa kegyetlen. A tanítványoknak a feladata, hogy leleplezzék a kegyetlenségeket, és mindent megtegyenek ellenük.

Dániel elmondja a helyzetet társainak és azt kéri, hogy együtt hordozzák ezt a dolgot imádságban az Úr előtt. Tehát a problémát azonnal Isten elé viszik, Tőle kérnek megoldást, tőle kérik el az álmot és a jelentését.

Amikor Dániel megkapja az álom megfejtését, leborul az Úr előtt és magasztalja Őt. Dániel magatartása példa a számunkra, azt üzeni: ha problémába ütközünk kapkodás és idegeskedés helyett, azonnal vigyük az Úr elé. Tárjuk fel minden gondunkat Őelőtte, meglátva, hogy az aggódás semmit nem ér, aztán mi magunk sem vagyunk képesek megoldani. Bízzunk az Úrban! Bízzunk abban, hogy Ő idejében megmutatja a választ, rávezet a megoldásra. Amikor megkapjuk a választ legyen az első a hálaadás, a magasztalás. Meg kell tanulnunk térdeinken harcolni, térden állva keresni a megoldást. Az előrehaladás, a növekedés, a győzelem térdeinken keresztül érkezik. A hívő ember legfontosabb eszköze a térde.

Találkozások sorozata megy végbe ebben a néhány versben (Jn 1,43-51). Jézus találkozik néhány emberrel és azután ők tovább adják, amit felismertek, amit kaptak azoknak, akikkel találkoznak. Így terjed a jó hír, megérkezett a Messiás. Jézus, most Fülöppel találkozik, akit azonnal felszólít: Kövess engem! Ez a lényeg. Jézus mindig a lényegre tör. Nem beszél mellé, hanem azt mondja: Kövess engem. Ezzel esélyt ad az új életre. De, ránk bízza, hogyan döntünk. Mi mit kezdünk Jézus hívásával? Ott tudunk-e hagyni mindent Őérte? Fülöpöt is megragadja Jézus lénye. Ezek az emberek Jézustól megragadott személyek. Lénye annyira vonzza őket, hogy nem tudnak Neki ellenállni. Nem kérdés, követni kell Őt. Minket is így megragadott már az Úr lénye, hogy semmi nem fontos a számunkra csak Ő?

Fülöp is találkozik egy emberrel, Nátánaellel, és ő is határozottan tesz bizonyságot  arról, hogy megtalálta azt, akit vártak, akiről a próféták bizonyságot tettek. Még szinte nem is ismerik Jézust, még nem éltek át egyetlen csodát sem, nem hallották tanításait, mégis bizonyosak, Ő a Messiás. Olyan bizonyosak, hogy ez a véleményük már nem is fog megváltozni, hanem egyre inkább megerősödik.

Nátánaelben van egy kis bizonytalanság, ő nem ugrik azonnal, ám Fülöp nem győzködi, hanem azt mondja: Jöjj és lásd meg! Mindennél többet, ha mi magunk személyesen győződünk meg. Ha kétségeink vannak, menjünk oda az Úrhoz és győződjünk meg személyesen, arról kicsoda Ő. Aki elindul felé, nem csalódik, az átéli, hogy Benne Isten van jelen és nem lehet mást tenni, mint leborulva imádni.

Nátánael megtudja, hogy Jézus ismeri őt, tudja, mi van a szívében, ismeri az ott levő szomjúságot, a keresést. Jézus szavai nyomán ez az ember felismeri, hogy Isten Fia előtt áll. Lássuk meg mi is, és mondjuk ki, Te vagy az Isten Fia. Hányszor mondjuk megszokásból Uram, de mondtam-e már őszinte felismerés alapján, Te vagy az Isten Fia. Mivel Istennek ismertelek meg, Rád bízom magam. Mert akinek Jézus Isten Fia, annak a szívéből múlik a félem, az aggodalom, az örömmel követi Őt. Hát mi is kövessük Őt örömmel.

SZÍVEMBEN ÖRÖM DALOL

1. Szívemben öröm dalol, öröm dalol az én szívemben,

Az én szívemben, az én szívem’, szívemben.

Öröm dalol, öröm dalol az én szívemben,

Jézust dicsérem.

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

2. Szívemben hála, hála, hála, hála az én szívemben,

Az én szívemben, az én szívem’, szívemben.

Hála, hála, hála, hála az én szívemben,

Jézust dicsérem.

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

3. Szívemben béke, béke, béke, béke az én szívemben,

Az én szívemben, az én szívem’, szívemben.

Béke, béke, béke, béke az én szívemben,

Jézust dicsérem.

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

4. Szívemben nyugalom van, nyugalom van az én szívemben,

Az én szívemben, az én szívem’, szívemben.

Nyugalom van, nyugalom van az én szívemben,

Jézust dicsérem.

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

5. Szívemben hála, béke, öröm dalol az én szívemben,

Az én szívemben, az én szívem’, szívemben.

Hála, béke, öröm dalol az én szívemben,

Jézust dicsérem.

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

Boldog a szívem, velem van a menny,

Az Ő kegyelme oly boldogító!

Isten áldásával.