Higgy Jézusban mindenkor!

I

zráel vezetőit szólítja meg először az Úr, mert a prófétán keresztül az élő Isten szól (Mik 3,1-12). Nem Mikeás az, aki nem bírja már tovább azokat az állapotokat, amik az országban vannak, és ezért odamegy a vezetéshez, és jól megmondja a magáét. Nem, hanem Isten küldte őt, az Úrnak van már elege népe hűtlenségéből, Neki van véleménye az övéi életéről, és azt őszintén meg is mondja. A próféta tulajdonképpen a tolmács, aki lefordítja Isten üzenetét a nép nyelvére. Így kell az Igét látnunk, és így kell az igehirdetést is hallgatni: nem egy ember mondja el számunkra a véleményét, hanem az Úr. Ő így lát minket, mert lényünk középéig hatol a látása. Ezért ne sértődjünk meg, hanem vegyük komolyan, ami hangzik. Vegyük komolyan az Úr szavát akkor is, ha az ítéletes.

Az Úr tőlünk is megkérdezi, nem a mi feladatunk-e ismerni Isten Igéjét. De ismerjük-e, vagy csak másoktól várjuk el?  Mert abban mesterek vagyunk, hogy megállapítsuk, a másik hol nem felel meg Isten akaratának, de a saját bűneink fölött gyakran elsiklunk. Azonban most azt kéri az Úr, nézzünk bele az Igébe, legyünk őszinték, és vizsgáljuk meg, valóban Isten akarata szerint járunk-e el minden dolgainkban? Azért fontos ez, mert megkísért, hogy elméletben tudjuk, mit mond az Isten számunkra, de az emberekkel való kapcsolatainkban, munkánkban, a pénzhez való viszonyunkban már nem az Ige vezet bennünket. Valóban éljük az Igét? Nézzük meg Urunkat, Ő becsületes volt, alázatos, lemondott az életéről is tanítványai és minden bűnös érdekében. Nagyon érzékenyen reagált az emberi nyomorúságra, Ő nem az emberből, hanem az emberért élt, érte végezte szolgálatát, és érte halt meg.

Most szól az Úr, most kell meghallani és komolyan venni. Komolyan venni Isten szavát azt jelenti, hogy változtatok azon, amire rámutat. Amire azt mondja, nincs jól, azt másképp csinálom ezután, ami pedig bűn, azt elhagyom. Mikeás korában a vezetők nem vették komolyan a próféta szavát, mert még minden rendben volt. Mikeás figyelmezteti őket, hogy most hallgassanak a szavára, mert később hiába kiáltanak.

Hamis próféták is tevékenykedtek, olyan emberek, akiknek a prófétaság volt a hivatásuk, és a király szolgálatára álltak. Ezek legtöbbször azt mondták, amit a vezetők hallani akartak, mert ebből éltek. Isten azonban őket is megítéli. Ma is vannak megélhetési próféták és hívők. Azért tartoznak a gyülekezetbe, mert így még népszerűbbek, sikeresebbek lehetnek, és az egyházi szolgálatból jól meg tudnak élni. Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy ne megélhetési hívők legyünk, ne azért olvassuk az Igét, mert elvárják, ne azért járjunk a gyülekezetbe, mert ez most elfogadott, hanem szívből olvassuk és hallgassuk Isten szavát. Úgy viszonyuljunk a Bibliához, mint a mindennapi ételhez, tudjuk, szükségünk van rá, mert egyébként nem élünk. Az igére is szükségünk van, mert lényünk tápláléka az. Jó, ha úgy vágyunk rá, mint testi táplálékra.

Mikeást az Úr lelke töltötte be és tette alkalmassá a prófétai szolgálatra. Magunktól nem vagyunk alkalmasak, csak az Úr elhívása, a Szentlélek formálása tesz alkalmassá az Ige szolgálatára. Mikeás nem magát nevezte ki, nem is ő jelentkezett, hanem az Úr hívta el. Talán nem is nagyon akaródzott menni, de ment, mert küldte az Úr. De előbb rábízta Igéjét. Mert csak az tud adni másoknak, aki előbb maga is kap.

Egy másik fenevad is megjelenik, hiszen Jézus is kettesével bocsátotta szolgálatba tanítványait (Jel 13,11-18). Hogy nagyobb legyen a súlyuk, kettesével küldi őket a sárkány. Mennyire igyekszik Jézust utánozni, hogy minél jobban megtéveszthesse az embereket. Másrészt azt látjuk, hogy ez a második fenevad a vallást képviseli. Vallásra mindenkor szüksége van a birodalomnak, mert az emberek is igénylik. Valamiben hinniük kell. Nem az a lényeg sokak számára, hogy kiben hisznek, csak higgyenek. Ha meg azután a hitük tárgya megadja, amire vágynak, kritika nélkül imádják. Azonban nem az a lényeg, hogy valamiben higgyünk, hanem, hogy az Úr Jézus Krisztusban higgyünk, mert Ő hoz igazi életet a számunkra.

Ez a fenevad az elsőt szolgálja, mindent megtesz, hogy az emberek imádják. Ezért, hogy szavának nagyobb hitele legyen, külsőleg igyekszik a Bárányhoz /Jézushoz/ hasonlítani. Mert kívülről még lehetséges is, el lehet játszani a hívőt - de úgy beszélt, mint a sárkány. A lényünk az marad, akihez tartozik. A külsőt meg lehet változtatni, de a szívünket nem. A szívet egyedül a Szentlélek képes újjá szülni. A gonosz a Bárányhoz hasonló külső ellenére is gonosz marad. Beszéde elárulja, de csak annak, aki jól ismeri az Úr Jézust és az Igét.

Azt lássuk meg, hogy János ugyan fenevad képében írja le ezeket a személyeket, de ők emberek. Talán nagyon vonzó személyiségek, műveltek, gazdagok, nagy hatalommal bíró vezető személyek. Olyan emberek, akik minden nap a tévé és az újságok szereplői. Amikor megszólalnak, mindenki megtapsolja őket.

A második fenevad még az ószövetségi prófétákhoz hasonló jeleket is tesz, hogy ezáltal megtévessze az embereket.  Sokan megtévednek, mert csodahívők. Ma is sokan vannak csodahívők, akik csak a gyógyulásért, életkörülményeik csodás megváltozásáért keresik a közösséget, de nem önmagáért keresik az Urat. Az igazi tanítvány önmagáért szereti Jézust, és megelégszik vele boldog és békés szívvel, akkor is, ha amúgy semmije sincs. Pál apostol még a börtönben is tudott megelégedett lenni, mert vele volt az Úr.

Ez a fenevad teljesen az elsőt dicsőíti, vallásos tiszteletben részesíti, és azon munkálkodik, hogy a beszélő képmás előtt tegyenek hűségesküt az emberek. Meghódolva ismerjék el istenségét. Aki azonban napi kapcsolatban van az Úr Jézussal, felismerheti a hazugságot, és megtagadhatja a fenevad képmásának az imádását.

Ez a fenevad a beszéd nagymestere lesz, sikerül sokakat egy gazdasági érdekkörbe vonni. Sikerül elérnie, hogy az emberek feladják szabadságukat, és anyagi függőségbe kerüljenek a fenevadtól. Tulajdonképpen a fenevad erőszakkal akarja megvalósítani az emberekről való gondoskodást, feltétele az ő istenítése. Aki ezt nem teszi meg, hajléktalanná válik. Aki figyel az Úrra, tudja, hogy akik Isten országát és igazságát keresik, azoknak az Atya megadja, amire szükségük van, akkor is, ha a fenevad sokakat ellehetetlenít. Figyeljünk hát Urunkra, és igyekezzünk csak Tőle függeni, mert Ő már az élete feláldozásával megmutatta, hogy szeret és a javunkat akarja. Másrészt igyekezzünk függetlenek maradni, egyszerűen élni, saját kezünkben tartani a megélhetésünket. Így nehezebben válunk teljesen kiszolgáltatottakká.

Az Úr csodásan működik

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.

Jézus nevében

M

ár az Ószövetségben is láthatjuk, hogy az Úr övéitől nemcsak elméleti, hanem megélt hitet kíván (Mik 2,8-13). Azt várja, hogy hitük életforma legyen, és így olyan közösséggé váljanak, amelyben nincs kizsákmányolás, egyenlőtlenség, visszaélés, hanem szeretet, megértés és egymás segítése. Ennek az életnek világítani kellett volna más népek felé, az volt a cél, hogy a pogány népek felismerjék, milyen jó Istenhez tartozni, az Ő vezetése alatt élni. Ha komolyan veszik Isten szavát, akkor vonzóvá lesz Isten országa mások számára. Ezért van Isten népe minden korban jelen ebben a világban. Azonban gyakran a hívők veszik át a nem hívők szokásait, és kezdenek el úgy élni, ahogyan a hitetlenek.

Mikeás rámutat, hogy Izráel visszaélt Isten kegyelmével, nem becsülték meg, hogy az Úr gyermekei lehetnek. A vezetők, a nép élén járók nem mutattak példát, nem úgy éltek, ahogyan Isten gyermekéhez méltó lett volna. Visszaéltek helyzetükkel, és nem segítették a szegény, nyomorult embereket, hanem inkább belőlük éltek. Elvették tőlük azt is, amijük volt. Pedig pont az lett volna a feladatuk, hogy segítsenek, ne csak a saját érdekeiket tartsák szem előtt, hanem éljenek egymásért. Isten népe Mikeás korában csődöt vallott. Ezért Isten a próféta által meghirdeti az ítéletet. Izráelnek nem volna szabad elfelejtenie, hogy Isten számon kéri életét. Izráel csődöt mondott, de vajon Isten mai népe hogy áll az Ige megélésével? Mi milyen tanítványok vagyunk? Nem estünk mi is bele ebbe a hibába? Nem csak a saját jó megélhetésünk a szempont? Az Úr azzal bízott meg minket, hogy sók legyünk. Olyan sók, amelyek ízt adnak az ízetlen világnak, és megóvják a romlástól. Urunk példát adott a számunkra, számára fontosak voltak a szegények, betegek, megszállottak. Ment és kereste őket, gyógyította betegségüket, megszabadította az ördög hatalmától, és új életre segítette őket.

A próféta hirdeti Isten szavát, de nincs sok foganatja. Úgy látja, azt fogadják el hitelesnek, aki a szabadosságot, a szórakozást, az italozást támogatja és hirdeti. Júda népe letért az Úr útjáról, és a pogányok laza életvitelét követi. Csak arra figyelnek, aki ezt az életmódot helyesli. Bizony, a mai ember is rálépett erre a laza útra, felbomlott az Úrtól kapott fegyelem, nincsenek korlátok, nem érvényes már a tíz Ige. Az élet felhígult, és ennek megvannak a következményei. Ha Júda népe nem változtat, fogságba kerül. Ha nem veszik komolyan Isten szavát, és nem válaszolnak rá megtéréssel, fogságba viszi őket Asszíria. Az Úr csak a teljes megfordulást, a bálványoktól való megszabadulást, és az Ige szerinti életet fogadja el.

Azonban már most szól az ígéret a szabadulásról. Az Úr akkor sem mond le róluk, ha ők most nem hallgatnak Rá. Utánuk megy, sőt, elküldi számukra a Szabadítót, aki előttük megy majd.  Mi már tudhatjuk, hogy ez a szabadító az Úr Jézus Krisztus. Ő előttünk jár a keskeny úton, mi pedig a nyomába léphetünk. 

A sárkány nem adja fel az Isten népe elleni harcot (Jel 13,1-10). Ő mindig harcol, csak más eszközöket vet be, más stratégiát használ. Most izgatottan toporog a tengerparton, látja, hogy háborog a víz, és felbukkan valami. Azonnal lecsap rá, szolgálatába fogadja és felruházza erővel, hatalommal, hogy így leigázhassa az embert és visszahódítsa azok szívét, akik Krisztuséi lettek. A gonosz most a szívünket támadja, az érzelmeinkre és a megélhetésünkre alapoz.

Egy fenevad bukkan fel a mélyből, amit János csak vadállatok tulajdonságaival tud leírni. Megdöbbentő, hogy olyan birodalmat lát létrejönni, amely egyre vadabb, és minden emberi vonást nélkülöz. Az Isten nélküli társadalom vaddá és embertelenné válik. Csak Isten országa tud finomítani ezen a képen. Azért adta bele a világba népét az Úr, hogy legyen más alternatíva is, legyen más életmód.

A fenevad hatalmát és erejét a sárkánytól kapja, tehát a sárkány, a sátán formálja át. Aki igent mond az ajánlatára, az ő céljaira, az embertelenné válik. Annak idején Jézusnak is az egész világot kínálta, ha leborul előtte, ám Ő elutasította. A fenevad készségesen elfogadja az ajánlatot. Mert az ajánlat ma is áll. Cserébe leépülés, majd kárhozat vár az emberre.

A fenevad az ember megtévesztése érdekében igyekszik Jézust másolni, meggyógyul a halálos sebe, és ezért magát imádtatja. Az emberek pedig a  szolgáivá válnak. Az Istentől elszakadt, a média segítségével átmosott tömegek imádják a fenevadat. Egyrészt, mert elhiszik, hogy méltó rá, másrészt, nem érdekli őket. Ha a nyugodt élet feltétele a fenevad imádása, akkor megtesszük, csak hagyjanak minket nyugodtan. Hagyják meg mindennapi élvezeteinket, és mi imádjuk, aki ezt biztosítja.

Másrészt úgy látják, olyan hatalmas, hogy nem is lehet ellene semmit tenni. Ne feledjük, dühöngése csúcsán járt a könyv írásakor a római birodalom. Ellene támadt a gyülekezetnek, és sokan mártírrá lettek. Ezt látva fogalmazódik meg az emberekben: ha élni akarunk, nincs más, mint imádni a fenevadat, és sokan behódolnak. Krisztus tanítványai azonban tudják, hogy soha nem a gonoszra, az ellenségre, a problémákra kell nézni, hanem az Úrra. Az Ő neve által lehet győzni, amint Góliát is győzött. Lehet nem behódolni, hanem Krisztus uralma alatt hitben élni.

Azonban vannak, akiket nem tud megtéveszteni és legyőzni a fenevad, mivel kitartanak a hitben. Lehet kitartani, lehet győzni. Csak azokat tudja legyőzni, akik nincsenek beírva az élet könyvébe. Be van-e írva a nevem? Mert oda csak a Bárány tud beírni, mégpedig a vére által. Aki hisz Benne, mint Megváltóban, az bekerül az élet könyvébe, és azok fölött nincs hatalma a gonosznak. Mert bár a testet megölheti, de a lelket nem.

Az Isten a mi reménységünk

1. Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk, Minden háborúságinkban Megtart erős hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne, És a hegyek a tengernek Közepibe bedűlnének.

2. Ha a tenger szörnyen zúgna is, Minden víz felzavarodnék is, És ha a sebes szélvésszel A hegyek hányatnak széjjel: A szép folyóvíz mindazáltal :/: Az ő szép tiszta folyásával Az Istennek szent városát, Megvigasztalná hajlékát:

3. Mert közepén lakik az Isten, Azértan romlása nem lészen; Semmi ínségbe nem ejti, Az Isten jókor megmenti. A pogány népek dúlnak-fúlnak, :/: Nagy sok országok feltámadnak, De az ő haragos szava Mind e földet elolvasztja.

4. De az Isten minden időben Mivelünk vagyon ínségünkben; Jákób Istene oltalmunk, A Zebaóth erős várunk! Jertek, lássátok e nagy Úrnak, :/: Csuda dolgait hatalmának, Ki mind e föld kerekségét, Elpusztítja ékességét!

5. E földön széjjel nagy hadakat, Ő megcsendesít háborúkat, Ívet, kopjákat megrontat, Társzekereket felgyújtat, Így szólván: mindnyájan halljátok, :/: Hogy erős Istenetek vagyok, És hogy birodalmam vagyon Minden népen e világon!

Isten áldásával.

Élhető életforma

A

 próféta bátran szembefordul korának vezetőivel, mert látja, visszaélnek hatalmukkal (Mik 2,1-7). Nemcsak a bálványokhoz fordulnak, hanem nyomorgatják saját népüket. Ez tulajdonképpen nem meglepő, mert a pogány kultuszok más erkölcsöt képviseltek. Ne feledjük, hogy a körülöttük élő népek vallásában nem létezett a tíz parancsolat, így sokkal lazábbak voltak. Ezért ezek a vallások vonzották az embereket, úgy gondolták, abban jobban ki tudnak teljesedni. A korlátnélküliséget vélték szabadságnak. Pedig a korlát nem elveszi a szabadságot, hanem megoltalmaz a veszélyektől.

Amikor letérünk a keskeny útról és már nem az Ige a zsinórmérték, megváltozik az egymáshoz való viszonyunk is. Most már nem az a kérdés, mit akar az Úr? Nem az Ő tervét akarjuk megvalósítani, hanem önmagunkat. Aki nem Isten tervének cselekvésére szánja oda életét, az csak magát látja, céljai eléréséért kész mindenen átgázolni. Így voltak a Júdában élők is. Akik hatalomhoz jutottak, nem népük boldogulását tartották szem előtt, hanem saját gyarapodásukat.

Éjjel gonoszságot terveznek, és nappal végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk. Lényeges, hogy éjjel min gondolkodunk - sok zsoltár szól arról, hogy a szerzője éjjel is az Urat keresi, hozzá imádkozik, és figyel útmutatására. Vannak, akik nem imádságban töltik az ébrenlétet, hanem saját terveiket szövögetik, és kihasználják hatalmukat. A hatalom Istentől kapott lehetőség és felelősség. Lehet vele jól és rosszul élni. A hatalomnak megvan az az embert formáló hatása, hogy aki rendelkezik vele, többnek véli magát másoknál. Sőt, egy idő után úgy gondolja, az soha el nem vétetik tőle. Pilátus is azt vélte, övé a hatalom, és rajta múlik, mi történik az Úr Jézussal. Urunk azonban felvilágosította, semmi hatalma nem lenne, ha felülről nem adatott volna meg neki. Igen, a hatalom is felülről adatik, és el kell vele számolni. Minden hatalomért felelősek vagyunk, hogy arra használjuk-e, amire kaptuk. Az Úr Jézus teljhatalommal rendelkezett, de Ő ezt az ember érdekében használta. Ezzel a hatalommal űzte ki az ördögöket a megszállottakból, és gyógyította általa a betegeket.

Ezek az emberek azonban hatalmukat népük nyúzására használták.  Nyomorgatták az embereket. Az Úr tanítványa is kap hatalmat, Isten országa hatalmát, ezt kell belevinni világunkba. Az a feladatunk, hogy az evangélium hirdetése által közvetítsük embertársaink felé Isten bűn fölötti hatalmát. Isten országának ereje pozitív változásokat visz végbe.  Ezt a változást először a szívben munkálja ki, újjá formálja azt, aki befogadja Isten Igéjét. Ez lényeges, mert minden igazi változás a szívből indul. Addig gyökeresen nem változik meg az élet, a világ körülöttünk, amíg az emberek szívében nem történik változás. Ezért mondta Jézus Nikodémusnak: szükség néktek újonnan születnetek.  Igen, újonnan kell születni Isten Szentlelke által. Nem elég a képzés, a tudomány, hanem új szívre van szükség. Ha ez a szívcsere megtörténik, másképp állunk egymáshoz is. Akkor már nemcsak a magunk javát keressük, hanem a másikat is.

A próféta hirdeti a meg nem tért nép számára Isten ítéletét. Azonban vannak, akik Mikeást meg akarják szégyeníteni, és azt hirdetik, ne hallgassanak rá. Nem kell komolyan venni, amit mond, „Nem érhet minket ilyen szégyen”, hirdetik. Azonban vegyük komolyan az Úr szavát - mi már tudjuk, hogy azt, amit Isten mond, komolyan kell venni. Ha ítéletet hirdet korunk és életünk felett, az meg is fog történni. Mert az ítéletet csak a megtérés hárítja el. Akkor marad el az ítéletes időszak, ha felismerjük vétkeinket, és őszinte bűnbánattal az Úrhoz fordulunk. Meg kell látni, hogy a világban levő nyomorúság, a kizsákmányolás, a javak igazságtalan elosztása nem véletlen, nem csupán földrajzi és emberi adottságok következménye, hanem a mi bűneink miatt vannak.

A harc tovább folytatódik, mert a sárkány soha nem adja fel (Jel 12,13-18). Ő nem törődik bele a vereségbe, nem hatja meg a sok kiontott vér, mindenképpen el akarja érni célját, az ember teljes elszakítását Istentől, Alkotójától. Azonban láttuk, hogy Isten is mindent megtett értünk. Fiát küldte el a világba, aki nem kímélte magát, nem keresett oltalmat, nem a földi létet jött kiélvezni, hanem kész volt kifizetni a bért érettünk. Az ár pedig, amit a gonosz értünk követelt, nem más, mint Isten Fiának az élete. Jézus önként letette a váltságdíjat az asztalra (keresztre), így azután szabadok lehetünk.

János látja, hogy a sátán ebbe nem törődik bele, igényt tart az emberre, és harcot indít ellene. Ez a harc elsősorban Isten gyermekei ellen irányul, ők a potenciális célpontok, mivel ők fenyegetik a gonosz tervét. Aki nem Isten gyermeke, aki nem hisz Jézusban, mint Megváltójában, az az ördög számára nem veszélyes, mert az az ember az övé. Ő azok ellen támad, akik Jézuséi, és akik ezt komolyan véve hirdetik és élik az evangéliumot.  Az Ige hirdetése, a bizonyságtételek vállalása által lehet győzedelmeskedni a sátán felett. János látja a győzteseket, tudja, hogy mindig lesznek az Úrhoz hűségesek. A keskeny út soha nem marad vándorok nélkül, ha időnként meg is csappan a létszámuk. Mert ez az út életre vezet, aki kitartóan végigjárja, életre jut.

Azonban a sárkány nem jár sikerrel, az Egyházat nem képes elpusztítani, mert a puszta védelmet nyújt a számára. Addig marad meg Isten népe, amíg tudatosan vállalja a pusztát, igényli az Úrral való közösséget. A puszta csöndjében Igéjével és lényével táplálja övéit az Úr.

A sárkány leleményes, és nagy vizet bocsát az asszony után: ha nem megy erőszakkal, majd megy trükkel. Az áradat a világ életmódját jelképezi. Ha nem tud erővel célt érni a gonosz, akkor majd a világ életmódjával kísérti meg a hívőket is. Lehetővé teszi, hogy ők is úgy éljenek, mint a világ fiai. János korában, akik nyíltan vállalták Jézust, nyomorúságba jutottak, mert elveszítették munkájukat, vagyonukat, házukat, gyakran a család az apát is. Így azután nagyon nehéz volt megmaradni a hitben, voltak, akik el is tántorodtak. A mi korunkban taktikát váltott a gonosz, és nem elvesz, hanem lehetővé tesz. Megnyitja az élet minden területét a hívők előtt, kinyitja az érvényesülés kapuit, és amikor erre koncentrálunk, amikor a jólét lesz a cél, elveszítjük küldetéstudatunkat, elsatnyul a hitünk, erejét veszti a só. A gonosz pont ezt akarja. Éljünk úgy, mint a világ, és ne mutassuk fel, ne éljük meg Krisztus életét. Pedig ma is krisztusi életformára van szükség. Urunk könyörüljön, hogy ne a világ életmódjának a propagálói, hanem a krisztusi élet, az evangélium hirdetői legyünk, mindvégig. Ma is erre van nagy szükség, semmi nem segít a mai emberen, csak az, ha komolyan veszi azt az életet, amit az Úr Jézus hozott ebbe a világa. Ez az egyedüli élhető életforma.

Új világosság jelenék

1. Új világosság jelenék, Ó, tévelygés csendesedék; Isten igéje jelenék, Újonnan nékünk adaték.
2. Evangéliom erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét, Atya Isten nagy jó kedvét, Megmutatá ő kegyelmét.
3. Kit sok száz esztendeiglen Eltitkolt volt Atya Isten, Mint megmondá jövendölvén Ámos próféta könyvében.
4. Ezt a mi hitetlenségünk És nagy telhetetlenségünk, Érdemlette tévelygésünk, Emberbeli reménységünk.
5. Igaz az Isten Igéje, Kivel él ember elméje, Kinek megmarad ereje És el nem vész ő reménye.
6. Kérünk, Úr Isten, tégedet, Erősítsd meg híveidet, Hogy vehessük szent Igédet És vallhassuk te hitedet.
7. Mert csak te vagy bizodalmunk, Ördög ellen nagy gyámolunk, Testünk ellen diadalmunk, E világ ellen oltalmunk.
8. Dicsőség légyen Atyának És egyetlenegy Fiának, Ezeknek Ajándékának; A dicső Szentháromságnak.

Küzdelem

M

ikeás, az egyszerű, de Isten szavára érzékeny ember most egy siratóénekbe fog (Mik 1,8-16). Sír és kesereg Jeruzsálemért, népéért. Úgy mondja az üzenetet, mintha már megtörtént volna Isten ítélete a nép bűnös élete miatt. Még nem ment végbe, amit lát, azonban így próbálja érzékeltetni, hogy mi vár Isten népére, ha nem veszi komolyan Isten szavát és nem tér meg a bálványimádásból. Júda az északi országrész életmódját követte, bálványait átvette.  Azonban az Úr ezt nem hagyja annyiban, mert féltőn szereti övéit. Igen, Isten ma is féltőn szerető Isten, és mindent megtesz, hogy országába vonzzon. Nem akarja, hogy hűtlenek legyünk Hozzá, és ha messze idegenbe tévedtünk is, vár vissza.

A próféta előre vizionálja azt, ami vár népére, ha továbbra is hamis isteneket imád. Halálos csapásként írja le az ítéletet, ami még nem ment végbe, de látja, mi lesz a következmény. Ezért már most úgy siratja a népet, mint a halottat szokás. De ha jól megfigyeljük, igazat adunk a prófétának, mert valóban halálos csapás érte Izráelt, mert a bálványok halált közvetítenek. A bálványimádás halálos kór. Először szépnek, jónak látszik, de lélekben teljesen lepusztítja követőjét. Hasonló a szenvedélybetegségekhez: amikor az ember kézbe veszi a  poharat, még nem látszik az, ami évtizedek múlva lesz belőle. Most még nem rab, jól esik az a néhány pohár, de ha szokássá válik, testileg és lelkileg leépíti az embert. Innen már azután nehéz visszafordulni, sőt, saját erőből nem is igazán megy. Azonban az Úr Jézus neve által lehetséges a szabadulás, a gyógyulás.

Márót lakossága jóra vágyódik, vagyis azt várták, nem éri őket baj, nem engedi meg Isten az ellenség diadalát. Azonban világosan kell látni, hogy megtérés nélkül, az Istennek való engedelmesség nélkül nincs jó. Ebben a világban sok minden hiú reményt vetít elénk, azt állítva, ha azt megszerezzük vagy elérjük, boldogok leszünk. Jó látni az Igéből, hogy egyedül Isten jó - az talál jóra, aki Hozzá jön, aki hozza bűneit, és átéli a bocsánatot, az Úr kegyelmét. Boldog és beteljesedett életet Jézus követésében élhetünk, Ő el is mondta számunkra, hogy kik a boldogok. Azok, akik  Isten országának polgárai, és ennek az országnak a törvényszerűségei szerint élnek. Isten országában másképp mennek a dolgok, mint a világban. Ebben az országban boldog a szegény, a síró, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot, sőt, akit bántanak és üldöznek (Mt 5,3-12). Itt az emeltetik fel, aki magát megalázza. Mert ebben az országban Isten van mindenekben, Ő a középpont, és Lényéből békesség és szeretet árad. Ha Vele vagyunk, más szempontok érvényesülnek, más lesz a fontos, mint eddig, Krisztusban és Krisztussal élünk, ezért tudunk megelégedni, amint Pál apostol is megtapasztalta ezeket.

A küzdelem folytatódik, ma is tart (Jel 12,7-12). A gyermek elragadtatott, de itt maradt az asszony, az Egyház. A sárkány minden követ megmozdít, hogy Isten tervét megakadályozza és elpusztítsa Jézus tanítványait, hogy kioltsa a világ világosságát. Azonban Istennel szemben nem boldogul. Vannak, akik védelmükbe veszik Isten népét, és a sárkánynak vissza kell vonulni - a mennyből levettetett a földre. Azonban itt sincs könnyű dolga, mert az Úr erőt ad övéinek a harcra.

A sárkány mindent megtesz, hogy megtévessze az embereket, sokakat meg is téveszt, mert ha kell, még a világosság angyalává is elváltoztatja magát. A sátán nem válogat az eszközökben, ő valóban azt vallja, hogy a cél szentesíti az eszközt, és ha kell, akkor angyalnak, jó embernek adja ki magát, sőt, majd a hamis krisztus is az ő embere lesz.

A gyülekezet a földön szüntelen üldözésnek van kitéve, élete nem nyugodt, hanem küzdelmes, harcolnia kell a gonosszal. Nem véletlen, hogy Pál apostol Jézus Krisztus jó vitézének mondja Timóteust. De mi harcolunk-e? Vállalja-e Isten mai népe a gonosz elleni harcot?

Gyakran kilátástalannak ítéljük még az önmagunkkal való küzdelmet is. Hányszor vereséget szenvedünk saját szokásainkkal, régi természetünkkel, ösztöneinkkel szemben, és elkeseredünk. Úgy véljük, nincs esély a győzelemre, és feladjuk.  Mai Igénk azonban megvigasztal és reménységgel tölt el. Meglátjuk, hogy vannak, akik győznek, mert lehetséges a gonosz ellen minden szinten győzelmet aratni, de nem a saját erőnk és képességünk által, hanem a Bárány vére és a Róla való bizonyságtétel által. Jézus nevében nagy erő van. Ha segítségül hívjuk, a gonosz meghátrál, mert Jézussal szemben nincs esélye.  Hívjuk Őt ma is segítségül, és valljuk meg bátran mások előtt is. János korában sokan életüket adták az Úr nevéért. Így írja az apostol: „Nem kímélték életüket mindhalálig”. Nem kímélték magukat, életüket Jézusért. Ma az a probléma, hogy mindig kímélni akarjuk magunkat, különösen, ha az Úr ügyéről van szó. Sok mindenért készek vagyunk szenvedni, fáradni, áldozatot hozni. Azonban ne feledjük, Urunk sem kímélte magát, hanem odaadta az életét a kereszten sokakért.

 Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt

1. Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta, bátran! megsegít és győzedelmet ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

2. Lám, a Sátán serge talpon, szembetörni kész, A legbátrabb harcosoknak bátorsága vész. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

3. Szóljon a kürt, fenn lobogjon győzedelmi jel, Így előre Jézusunkkal: néki győzni kell! Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

4. Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk harcinál. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

Isten áldásával.

Az Úr szól

Egy prófétai iratot, Mikeás könyvét kezdjük el ma olvasni (Mik 1,1-7). Ez az írás Kr. e. a nyolcadik századba visz vissza minket. Ekkor még állt a nagyobbik országrész, Izráel, de egyre erősebb és terjeszkedőbb lett az Asszír birodalom. A próféta egyszerű ember, földművelő volt, onnan hívja el az Úr Igéje hirdetésére. Mikeás nyitott volt Isten felé, meghallotta, amikor szólította. A neve azt jelenti: „Ki olyan, mint Isten?”. Ez azt jelzi, hogy ismerte Őt, kapcsolatban állt vele, és meggyőződött arról a mindennapi élet során, hogy nincs Istenhez fogható. Erre alapozta életét és küldetését, ha nincs Istenhez fogható, akkor a környező népek istenei nem Istenek, nem érdemes hozzájuk fordulni, azokat követni. Ha Istenhez nincs fogható, akkor Izráel ne szomszédaitól kérjen segítsen, hanem bízzon az Úrban.

Mi is gyakran elmondjuk, nincs Istenhez fogható, meg kihez mennénk, ha nem Őhozzá, de a mindennapi életben mégis kihagyjuk Őt terveinkből, dolgainkból. Nem tőle várjuk a megoldást, hanem emberektől, a jó összeköttetésünktől vagy a pénztől. Hányszor adunk csúszópénzt vagy hálapénzt, mert abban bízunk, így hamarabb sorra kerülünk, különlegesebb elbánásban lesz részünk. Amikor így cselekszünk, megvonjuk a bizalmat Istentől.

Szólt az Úr szava Mikeáshoz, és ő meghallotta, majd továbbadta. Felismerte, hogy az Úr szava mindaz, amit kapott, és elvárja, hogy hallgatói is ezzel az igénnyel tekintsenek rá. Ha az Úr szava, amit hallunk, olvasunk, akkor azt komolyan is kell venni. Ha Isten szól, akkor azt nem lehet kritizálni, mérlegelni, hanem komolyan kell venni. Talán pont azért erősödött meg a kritika, hogy ha bebizonyítjuk, hogy ezek az iratok nem Isten szavai, akkor szabadon lehet kezelni. Akkor mi döntjük el, mi az, amit komolyan veszünk belőle, és mi az, amit nem. Mikeás azonban határozottan elutasítja ezt a fajta gondolkodást, és azt mondja, amit ő továbbad, az Isten beszéde, az Ő üzenete bűnös népe számára. Ha pedig ez Isten szava, akkor komolyan kell venni. Úgy kell olvasni, hogy közben kérdem: Uram, mit is mondasz ma nekem, és amit megértek, annak kész vagyok engedelmeskedni.

A próféta figyelmet kér, azt kéri, hallják meg, amit hirdet. Fontos, hogy megtanuljunk figyelni Istenre. A figyelmünk könnyen szétszóródik - és mikor legyünk szétszórtak, ha nem bibliaolvasás vagy igehirdetés közben? A sátán mindent megtesz, hogy elvonjon minket az Igétől: olvassuk, de nem értjük, hallgatjuk, de fogalmunk sincs, miről volt szó, nem emlékszünk semmire. Az még nem probléma a gonosznak, ha olvassuk a Szentírást, a baj akkor kezdődik, ha azt komolyan is vesszük és el kezdjük megélni. Ha viszont nem figyelünk rá, nem fogjuk érteni, és nem tudjuk megtenni sem. A megértett Ige nagy fegyver, általa átformálódik a szívünk.

Eljön helyéről az Úr. Ezzel ledönti azt a magabiztosságot, amellyel a bálványimádás útját járta Isten népe. Úgy vélték, az Úr nem ítéli meg őket, elfogadja életüket. Mikeás rámutat, el fog jönni ítéletre az Úr, akkor is, ha eddig még haladékot adott. Az Úrtól kapott haladék, a kegyelmi időszak jelenléte ma is sokakban azt váltja ki, hogy nem is lesz ítélet. Az Ige azonban rámutat, el fog jönni az ítélet ideje. Nem azért nem volt még ítélet, hogy arra a következtetésre jussunk, hogy nem is lesz, hanem azért, hogy mi megtérjünk és életre jussunk. Az a szándéka Istennek, hogy az ember eljusson az üdvösségre. Éljünk hát a lehetőséggel, keressük orcáját most és szüntelen. Forduljunk Urunkhoz, hívjuk Őt segítségül, és kövessük az új életben Jézust.

János tovább folyatja látomásainak leírását, egyre színesebben hömpölyögnek a képek, és egyre alázatosabb és nyitottabb lélek szükséges az üzenetek megértéséhez (Jel 12,1-6). Azonban ezeket a részeket is azért adta Urunk, hogy általuk megerősödjünk.

A napba öltözött asszony képében Isten ószövetségi népét látjuk, amely a maga vajúdási időszaka után megkapta a Messiást. Sok küzdelmen kellett Izráelnek keresztülmennie, amíg rádöbbent, hogy szabadítóra van szüksége. Felismerted-e már kedves Testvérem, hogy szabadítóra van szükséged, mert nem boldogulsz önmagaddal, bűneiddel és problémáiddal? Gyakran úgy véled, minden összeesküdött ellened, nagyon szerencsétlen az életed. Mindenkit felelősnek tartasz életed alakulásáért. Igénk ébresztget, és azt üzeni, elsősorban te vagy a felelős. Igen, mindig én vagyok az életemért a felelős, én hozok jó vagy rossz döntéseket, tehát ne mást okoljak. Lássam meg, elrontottam, és kiáltsak az Úrhoz. Mert az Ige arról tesz bizonyságot, hogy lehet felfelé kiáltani, lehet az Úrhoz fordulni.

Nem hiába teszi, aki Istenhez fordul, mert az Úr cselekszik, küld megoldást. Az asszony vajúdik, gyermeket vár. A megoldás a gyermek, az Üdvözítő, Aki Betlehemben megszületett. Igen, Ő a megoldás, mert nekünk, nekem és neked született. Azért, hogy igénybe vegyük segítségét, hogy kimentsen a pusztulás verméből.

Azt is meg kell látnunk, hogy nemcsak a megoldás jött el, nemcsak Isten cselekszik, hanem az is, aki azt akarja, hogy erről a megoldásról ne értesüljünk, hogy ne jussunk el Jézushoz. A sátán Jézus születése után azonnal meg akarta Őt ölni. De Isten megmentette. A gonosz minden új élet születését várja, mert nem akarja, hogy újjászületett emberek legyenek. Ha újjászületünk és ebben növekszünk, átalakíthatjuk ezt a világot, ennek életvitelét. A sátán ezt meg akarja akadályozni. De vállaljuk-e küldetésünket, igyekszünk-e másként, krisztusian élni? Ez fontos, hisz pont ezért vagyunk itt, azért, hogy ne tömegemberek legyünk, ne a falkát kövessük, hanem az Urat.

Isten népe mindig támadásnak van kitéve a gonosz által, azonban az Úr megőrizte Fiát, és megőrzi népét is. Adott esetben győzelmet arathat a sátán, de a háborút az Úr nyerte meg. Az asszony, az Egyház a pusztában van. Ott talál oltalmat, ott töltődik fel. A puszta jelzi, hogy a világban él ugyan, de nem azonosulhat vele. Időnként vissza kell vonulni a pusztába, hogy csendben legyünk az Úr előtt.

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.

A Király

V

égére értünk immár ennek a könyvnek is (Eszt 10,1-3). Benne felragyogott Isten örökkévaló kegyelme és irgalma. Mert mit is tettek a zsidók önmaguk megmentéséért? Semmit! Amikor veszélybe kerültek, akadt egy ember, aki őszintén Istenhez kiáltott, és kérte segítségét. Számunkra is iránymutató ez. Vigyük mi is életünk minden problémáját az Úr elé, ne magunk igyekezzünk megoldani, vagy roskadozzunk reménytelenül alatta, hanem menjünk Hozzá. Halljuk meg Urunk hívását: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). Miután meghallottuk, vegyük komolyan, és valóban menjünk is Hozzá. Higgyük, hogy csakis Őnála nyugszik meg a szívünk, jelenlétében hullanak le a terhek. Ha Jézushoz megyünk, minden más fényben fog ragyogni, mint eddig.

Isten csodálatosan vezette ebben a történetben az árva Esztert, pótolta számára a szülőket, majd kárpótolta mindazért, amiből kimaradt. De ez a felemelkedés nem öncélú volt, hanem az Úr beépítette tervébe. Ezt a kis árva lányt használta fel népe megmentésére.  Ne csüggedjünk el, ha nem látjuk magunkat kiemelkedőnek, csak bízzuk az Úr vezetésére magunkat, mert nem azé, aki akarja és nem is azé aki fut, hanem a könyörülő Istené. Eszter, ha királyné akart volna lenni, soha nem lett volna az. De rábízta magát az Úrra, és így odakerült, majd ott is engedelmes lett, mert meglátta, hogy pont azért lett királynő, hogy közbenjárjon népéért. Senki nincs véletlenül azon a helyen, ahol épp van, Isten akarja őt felhasználni országa terjesztésében, lelkek megmentésében.

Mordokajnak is fontos szerep jutott, merte vállalni ellenséges érzelmek között is Istenét. Mert nem meghajolni, mert más lenni. Ma is meg kell tanulni, hogy legyünk mások, legyünk lámpások ebben a világban. Ez az ember teljesen Istenre bízta magát. Amikor cselekednie kellett, azt is meglátta, így segítette Esztert a királynői tisztség közelébe. A könyv Mordokaj méltatásával zárul. Nem magát tornázta fel, hanem Isten emelte magasra, és ebben a helyzetben sem vált gőgössé. A pozíciót, hatalmat jól kezelte. Az országban betöltött szerepe más lett, de ő megmaradt továbbra is embernek, Isten gyermekének. Rangját, anyagi helyzetét népe javára igyekezett felhasználni. Az Úr Jézus követésében megtanulhatjuk kezelni a körülöttünk változó világot, a változó társadalmi és anyagi helyzetünket.  Mert ezt is meg kell tanulni, annak érdekében, hogy mindvégig tanítványok maradjunk.

A hetedik angyal is megfújta a trombitát, és ez csodálatos eseményt indít el (Jel 11,15-19). Eljött a hatalomátvétel pillanata, az Úr átveszi a bitorlótól a föld feletti hatalmat, mert Övé a föld és annak teljessége. Az Úr Jézus a világ Királya. Már most hódoljunk meg Neki, legyünk alattvalói, mert uralma alatt válik boldoggá az életünk. Nincs más és jobb uralom, mint a Krisztusé. Engedjük, hogy már most megvalósuljon ez az életünkben.

A huszonnégy vén ismét leborul és imádja Istent. Kövessük példájukat, boruljunk le a világ Ura előtt. Fejezzük ki arcra borulva, hogy bárkik legyünk is ebben a világban, nekünk is van Urunk. Hódoljunk meg Előtte, adjunk hálát neki. Megragadó a vének csoportja, mindig térdre borulva látjuk őket, és állandóan hála és magasztalás árad belőlük. Kezdjük mi is hálával napunkat. Hála neked, Uram, az ébredésért, a reggelért. Köszönöm, hogy dicsérhetlek, könyörülj, hogy ma is egyedül Rád tekintsek. Mert aki Hozzád tartozik, lehet szegény és árva, élhet távol szeretteitől, küzdhet betegséggel, mégis békés lehet, mert Te nem vagy távol tőle. Országodban biztonság, szeretet, megértés és segítség van. Kinek Krisztusa van, annak mindene van.

Az Örömben szomorúsággal kell, hogy eltöltsön, hogy nem mindenki fogadja Királyként Jézust. Vannak, akik megharagudtak Rá. Milyen furcsák is vagyunk, Isten szól, helyre akarja állítani az életünket, és nem ennek örülünk. Nem a jót választjuk, hanem azt elutasítjuk, amikor pedig ennek meglesznek a következményei, megharagszunk Rá. Haragudni mindig könnyebb, mint magunkba szállni és változtatni. A két prófétát megölni egyszerűbb volt, mint önmagukat legyőzni. Mert a legnehezebb küzdelem az önmagunk elleni harc, azonban imádsággal, Igével, Jézus ereje által lehetséges győzni. Ne adjuk fel a küzdelmet, hanem hívjuk segítségül Urunkat. Ha tegnap elestünk, ma kezdjük újra, mert amíg meg nem érkezik a dicsőséges Úr, lehetséges újrakezdeni.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.

Megrendülés

H

ámánnak és gonosz tervének vége, a zsidókat megmentette az Úr, nem lehet őket megsemmisíteni (Eszt 9,20-32). Gonosz tervet bárki készíthet Isten mai gyermekei ellen is, a sátán meg is tesz mindent, hogy eltüntesse a hívőket, azonban elpusztítani nem lehet őket. Az egyház mindenkor jelen lesz, mert az Úr világ világosságaként állította őt ebbe a világba, és az Úr irgalmas, nem engedi teljesen lekapcsolni a világítást. Isten népe nélkül sötétség borulna erre a világra.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a gonosz nem igyekszik mindent megtenni a hatástalanításunkért. Jó fegyvere a megfélemlítés. Ha nem is tudja ebből a világból eltávolítani az egyházat, igyekszik megfélemlíteni. Vagyis mindent elkövet, hogy ne merjük nyíltan és őszintén vállalni az Úr Jézust. Bezár a négy fal közé. Mint ahogy megtette ezt a tanítványokkal nagypéntek után. Bezárhat minket a szokásainkba, hagyományainkba; nem látjuk meg a mellettünk élőket, és nem visszük számukra az evangéliumot. A megfélemlítést is le lehet győzni az Úrba vetett hittel. Nemcsak külső, hanem belső, azaz lelki terror is van, amikor ráerőltetjük a másikra akaratunkat, vagy beígérünk egy bizonyos viselkedést, ha nem a mi akaratunk szerint történnek a dolgok. Ahogyan Dávid az Úrra nézett, és az Ő nevében indult Góliát ellen, úgy fordulhatunk mi is szembe Jézus nevében minden félelemben tartó személlyel, eseménnyel vagy dologgal.

Olvasás közben bizonyára felmerült bennünk, miért álltak bosszút magukon a zsidók, miért kellett annyi embernek meghalnia, miért kértek még egy napot az ellenség elleni küzdelemre. Tegnap említettük, hogy ők az Ószövetség talaján álltak, így a "szemet szemért" elvet vallották és gyakorolták, másrészt Isten ellenségeivel léptek fel ilyen szigorúan. Azonban ne álljunk meg náluk, hanem merjünk szembenézni magunkkal, és kérdezzük meg, hogy mi, akik már Jézust követjük, ismerjük Őt és tanítását, mentesek vagyunk a haragtól, gyűlölettől és a bosszútól? Mert mást elítélni, és rajta számon kérni a Hegyi Beszédet könnyű. De vizsgáljuk meg a szívünket: mindenben az Úr Jézusra hallgatunk?  Azt kéri, hogy bocsássunk meg, ahogyan Ő is megbocsát - képesek vagyunk rá? Olvassuk el a Mt 5,21-48 verseit, és nézzünk bele őszintén, merjük magunkra alkalmazni. Valóban úgy teszünk, ahogy Ő mondta, az Ő szava felülírja a magunkkal hozott szabályokat, hagyományokat? Ha komolyan vennénk, amit Urunk mond, és elmennénk az oltártól, az úrasztalától, a templomból megbékélni, mennyi öröm és békesség lenne körülöttünk. Pál apostol azt kéri: „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen haragotokkal” (Ef  4,26). Ennek ellenére hányszor átvisszük sérelmeinket, negatív indulatunkat a másik napra, mert szeretjük gyűjtögetni a sérelmet, ahelyett, hogy leraknánk a kereszt tövébe, és minden nap tiszta lappal kezdenénk.

Mordokaj és Eszter elrendeli a szabadulás napjának megünneplését és törvénybe iktatását. A purim mai napig ünnep, és rámutat az Úr szabadító hatalmára. Örömünnep, mert a megszabadulás öröm. Legyen saját bűntől való szabadulásunk is örömünnep. Emlékezzünk meg róla minden évben. Annyi mindenről megemlékezünk, de emlékszünk-e Isten tetteire, mindarra, amit a saját életünkben elvégzett? Mert vannak közös ünnepek, amelyeket megtartunk, de odafigyelünk-e a személyes ünnepre? Az újjászületés napját, Isten egy-egy jelentős munkáját megünnepeljük-e, vagy miután átéltük, el is felejtjük? Próbáljuk meg ma felidézni Isten jelentős munkáját, amit bennünk elvégzett, és adjunk érte hálát.

Istennek minden korban megvannak a maga képviselői, akik által szól, hívogat és figyelmeztet. Hiszen az Úr mindent megtesz azért, hogy megmentse az embert (Jel 11,5-14). A Jelenések könyvében látható eseményeket is úgy kell szemlélni, hogy Isten az ember megmentéséért cselekszik. Az emberiség egyre messzebb kerül Alkotójától és Megváltójától, azonban az Atya utána megy, megkeresi, és igyekszik hazavezetni. Sajnos, az ember nem akarja a szót meghallani, és minél zajosabb világot épít maga körül, hogy elnyomja Isten szavát, az Úr annál kitartóbban és erőteljesebben szól. Korunk rengeteg zajeszköze pont azért keletkezett, hogy így távol tartsuk Isten hangját. Hiszen állandóan zörög, búg vagy szól valami körülöttünk, illetve a fülünkben. Ahhoz, hogy halljuk az Igét, csendre van szükségünk. Mert az eszközöket ki is lehet kapcsolni, lehet telefon-, tévé-, magnómentes időszakokat kialakítani magunk körül. Ha így cselekszünk, jobban halljuk az Urat és egymást is.

Az Úr tanúságtevőit felruházza hatalommal, úgy élnek és cselekszenek, hogy legyen hatásuk, hagyjanak maradandó nyomot maguk után. Isten azt várja tőlünk is, hogy legyen hatásunk, úgy éljünk, hogy az emberek felismerjék Isten jelenlétét általunk. Sokat beszélünk arról, hogy a megélt tanítványságnak hatása van, de azt látjuk az Igéből, hogy nem mindig úgy reagálnak rá, ahogy szeretnénk. A két tanú bátor életét és szolgálatát nem megtérés követi, hanem ellenállás.  A fenevad nem bírja elviselni őket, nem állja, hogy Isten hatalma megnyilvánuljon. Erre nekünk is számítani kell. Isten hívja az embereket általunk is, de a választ mindenkinek magának kell megadni. Lehet igent, és lehet nemet is mondani. Mi mondjuk az Igent.

A föld lakói örülnek, de minek? A két tanú halálának. Örülnek, hogy megszabadultak Isten képviselőitől. Ez nagyon szomorú. Szomorú, hogy ez jelent örömöt az embernek - ez már igazán nagy mélység. Miért örülnek a haláluknak? Mert Isten akaratát képviselték, megmondták az embereknek, mit csinálnak rosszul, rámutattak bűneikre, és ezt nem szerették. Mert mi sem szeretjük, ha megmondják vétkeinket, ha rámutatnak, hogy nekünk kell változni, és nem mindig a másiknak. Bizony, ilyenkor mi is megsértődünk és eltávolítjuk a másikat az életünkből. Nem beszélünk vele többé, nem keressük vele a kapcsolatot. Mert megsértődni, a másikat eltávolítani egyszerűbb, mint magunkat megváltoztatni. Pedig az igazi megoldás az Úr általi megváltozás, új élet.

Azonban Istent nem lehet eltávolítani a földi világból, a halál sem megoldás ellene, mert Krisztusban legyőzte, az Úr feltámadott. Szomorú, hogy hatalmas katasztrófának kell bekövetkezni ahhoz, hogy leboruljunk és dicsőítsük Urunkat. Ne várjuk meg a föld rengését, engedjük, hogy már most a szívünk rendüljön és hódoljon meg Krisztus előtt.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.

Emlékezés

A

z Úr megmentette népét, és ők a szabadulás napját öröm és vigasság napjává tették (Eszt 9,1-19). A félelmet felváltotta az öröm és a hálaadás, mert ez a vigasság az Úr előtt ment végbe. Emlékszünk-e még a megszabadulásunk, az új életre jutásunk napjára? Megünnepeljük-e azt a napot, amikor a halálból életre jutottunk? Ha nem is emlékszünk pontos dátumra, de fontos-e számunkra, hogy megemlékezzünk és hálát adjunk a kegyelem átéléséről? Sok mindenről megemlékezünk életünk során, de a megtérésről, arról a csodálatos pillanatról, amikor beléptünk az atyai ház kapuján, és Atyánk a nyakunkba borult, van-e emlékünk? Felidézzük-e évenként, mint a földi születésünk napját? Emlékezzünk meg a második születésnapunkról, legyen legalább annyira fontos, mint az első.

Azt olvassuk, hogy amikor „a zsidók ellenségei remélték, hogy hatalmukba kerítik őket, ellenkezőjére fordult a dolog”. Ez az esemény minket is bátorít az Úrban való bizalomra, arra, hogy soha ne adjuk fel, mert amikor reménytelennek látszik a dolog, akkor is van remény. A legnyomorultabb dolgok is ellenkezőjükre változhatnak. Itt a gyász változott örömre, a félelem felszabadulásra. Ez reménység számunkra azokkal kapcsolatban is, akikről azt gondoljuk, nem változhat meg az életük. Az Úrnak van hatalma a szívek átformálására. Hordozzuk kitartóan imádságában a körülöttünk élőket.

Mordokaj egyre emelkedett, és naggyá lett. Az Úr felemelte azt, akit el akartak pusztítani. Egyre növekedett a hatalma Súsán városában. Ez a megállapítás arra mutat rá, hogy az Úrnak kell növekednie, egyre nagyobbá válnia az életünkben. Úgy indulunk, hogy Ő ismeretlen, nincs szerepe életünk igazgatásában, ám amikor átéljük az Úr kegyelmét, folyamatosan növekedni fog a szívünkben. De valóban növekszik Ő? Mert az Ő növekedésével párhuzamosan én kisebbé válok. Gyakran azonban azt lehet megfigyelni, hogy tanítványok túl nagyok, túl nagy szerep jut nekik, és az Úr Jézus eltörpül mellettük. Sokkal többet foglalkozunk magunkkal, mint Ővele.

A zsidók nagy lehetőséget kaptak a királytól, és ők a maguk ószövetségi módján éltek vele. Ők a régi törvényt alkalmazták, és bosszút álltak, azonban mi már ismerjük az Úr Jézus szavait, aki a bosszúállás helyett a megbocsátást élte, és ezt kéri övéitől is. Pál apostol is a szívünkre helyezi ezt az új, krisztusi magatartásformát, sőt, már követendő példának állítja elénk: „bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (Ef 4,32). Soha ne feledjük, hogy Isten bocsánata által leszünk tanítványok, így minden nap bocsánatból élünk. A konfliktushelyzetekben számunkra mindig a megbocsátás a megoldás. Ezt mutatja számunkra Urunk. Az tud megbocsátani, aki mindenkor látja, mit bocsát meg neki az Úr. 

Új feladatot kap látomásában János, most nem írnia kell, hanem megmérni az Isten templomát és a benne imádkozókat (Jel 11,1-4). A templom jelenti Isten népét, azokat, akik kapcsolatban vannak az Úrral, és a legnehezebb időkben is Elé állnak, Tőle várnak gyógyulást és tanácsot. Isten népe mindig jelen lesz a történelem során. Azt látja János, hogy van Isten népe, vannak imádkozók. A jeruzsálemi templom Isten minden népből való gyermekeit ábrázolja, a teljes egyházat, amely jelen van a világban. Talán nem mindig tud többet tenni az imádkozásnál, de azt végzi hűségesen. A só itt van és kifejti hatását. Nem a látványosság a fontos, hanem a hatékonyság. Mi ezt gyakran összetévesztjük, mindig látszódni akarunk és a hatásra már kevésbé figyelünk. Isten népe azért van jelen, hogy életével hasson környezetére, Krisztus jó illata legyen ebben a világban. A megmérés jelzi, Isten népe számon van tartva, oltalomban részesül, és mindig biztonságban tudhatja magát.

A szent várost tapodják egy meghatározott ideig. Isten gyermekeit mindig körülveszi a világ. Mindig tapasztalni fogja, hogy lábbal tapodják, tehát szenvedni fog ebben a világban. Isten népe ne a megbecsülésre várjon, hanem a szenvedésre. Jézust sem becsülték meg - az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be. Erre nekünk is kell számítani.

Nem igazán lehet tudni, ki a két tanú, de nem is az a lényeg. Azt üzeni, mindig jelen lesz Isten bizonyságtétele. Mindig szólni fog az Ige, ezáltal keresve a földön élők szívét. A gyertyatartó a gyülekezeteket szimbolizálta, így itt is a bizonyságtevő gyülekezetet tárja elénk. A gyülekezet bizonyságot tesz Isten kegyelméről, tanúskodik Gazdájáról, a nehéz időkben is. Isten mindig gondoskodik arról, hogy legyenek kegyelmének, szeretetének tanúi ebben a világban. Mi is lehetünk tanúk, mártírok.  Nemcsak azok a mártírok, akik ténylegesen életüket adják az Úrért, hanem azok is, akik önmagukat tagadják meg azért, hogy az Úr szavát élhessék és vihessék az emberek közé. Gyakran a bizonyságtétel is áldozattal jár. Azért állít a magunk helyére az Úr, hogy az Ő tanúi legyünk. Életünk, mindennapjaink Róla tegyenek bizonyságot.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.

A Király nevében

H

ámán halott, de még nem lehet megnyugodni, még nincs vége ennek az ügynek, hiszen a lepecsételt levelek Hámán tervével kimentek (Eszt 8,1-17). Eszter és Mordokaj átérzik ennek a felelősségét, és mindent megtesznek, hogy népük feje fölül is elhárítsák a veszedelmet. Aki átéli a szabadulást, felelőssé válik a többi rab iránt, és igyekszik mindent megtenni, hogy ők is szabaduláshoz jussanak. Ez a mi feladatunk is - tovább kell adni a jó hírt, el kell indulni, munkálkodni másokért.

Eszter a szabadulás után is vállalja nagybátyját a király előtt. Jó, hogy nem feledkezik meg róla. Bizony, gyakran megfeledkezünk azokról, akik az Úr Jézushoz segítenek bennünket. Jó megemlékezni róluk. A királynő tovább folytatja a harcot testvéreiért. Nekünk is tovább kell folytatnunk a gonosz elleni harcot azokért, akik még nem jutottak el a szabadulásra. Ne adjuk fel a harcot, mert a rossz tervet is lehet jóra fordítani kitartó imádkozással. Gondoljunk még arra az özvegyasszonyra, aki kitartóan ment a hamis bíróhoz, hogy rendezze el az ő ügyét, azonban a bíró csak az asszony kitartó könyörgésére mozdult meg (Lk 18,1-8). Mi túl könnyen megunjuk a harcot, és feladjuk a küzdelmet. Gyakran megelégszünk azzal, ha a mi dolgaink jól elrendeződnek. Legyen példa számunkra Eszter királyné és ez az özvegyasszony is.

Ahasvérós felhatalmazza Mordokajt és Eszter királynét, hogy a király nevében írjanak a zsidók számára. Engem ez ragadott meg, hogy a király nevében írhatnak, a király nevében járhatnak el. Ez által arra gondoltam, hogy mi is megkapjuk ezt a lehetőséget: a Király, a királyok Királya nevében járhatunk el. Az a csodálatos lehetőségünk van, hogy Jézus nevét használhatjuk a gonosz elleni harcban. De használjuk-e? Élünk-e ezzel a lehetőséggel, mert a mi nevünkben nem történik semmi, de Jézus nevében a sánta talpra áll, a leprás megtisztul, a bűnös bűnbocsánatot nyer.

Gondoljunk a pünkösd utáni napokra, Péter és János az ékes kapunál találkozik egy béna emberrel, aranyat, ezüstöt, bármilyen anyagi segítséget, alamizsnát nem tud adni. De ez nem baj, mert Péter rádöbben, sokkal többel rendelkezik, Ő ismeri Jézus nevét, és ebben a névben gyógyulás, új élet található. Merjük vállalni Jézus nevét, mert ebben a névben nemcsak gyógyulás, belső helyreállítás található, hanem üdvösség is. Merjünk kérni és merjünk élni, Jézus nevében.

A tegnapi részben átláttuk, amint beteljesedett az Ige: aki magát felmagasztalta, megaláztatott. Most a másik felének a beteljesedéséről olvasunk. A magát megalázó Mordokaj átéli a felmagasztalást. Nem ő emeli fel magát, hanem ezt más végzi el feléje. És mindezek mögött az Úr áll. Az a legcsodálatosabb, amikor azt élhetjük át, hogy nem mi törünk utat magunknak, hanem az Úr emel fel, Ő visz mindig előrébb.

János ismét feladatot kap, most már nemcsak ír, nemcsak néma, ha arra van szükség, hanem a nyitott könyvet kell átvennie (Jel 10,8-11). Ebből láthatjuk, mennyire sokrétű az Úrtól való megbízatás. Ezzel szemben mi nagyon egysíkúan éljük az életünket és a szolgálatunkat. Az idős apostol szó nélkül engedelmeskedik.  Azonnal megteszi, amit az angyal kér tőle. Azonban nem elég a könyvet kézbe venni, hanem meg kell ennie. A könyv az Igét jelenti, Isten szavát, és arra utal, hogy ez nem díszkönyv. Nem azért kaptuk, hogy a polcon tároljuk, mutogassuk, hanem táplálékként éljünk vele. Mégpedig jól meg kell rágni és emészteni.

A könyv édes az apostol szájában, mivel az Úr drága ígéreteit, Isten kegyelmét tárja elénk. Édes, mert elmondja, hogy van újrakezdés, nincs az a mélység, amiből az Úr ne tudna kiemelni. Azonban keserűvé vált János gyomrában. Miért? Mert az Ige nem csak pozitív és szép ígéretekből, áldásból áll, hanem ítéletes szavakat is tartalmaz. Bár mi nem igazán szeretjük az ítéletes beszédet. Mi csak Isten szeretetéről szeretünk hallani, azonban az Úr a bűnös, engedetlen életet megítéli. Azért keseredik meg János gyomra a könyv tartalmától, mert az ítéletes Igéket is tovább kell adni. A prófétai szolgálat velejárója az ítélet meghirdetése. Keserű azért is, mert János látja az ember történetét, és az nem szívderítő, mert nem az egész emberiség megtérésével szembesül, hanem azzal, hogy az ember megmarad a bűn útján, és továbbra is engedetlenkedik. Azért szól az Ige, hogy vegyük komolyan, hogy változtassuk meg a hatása által az életünket. Isten Igéje azt üzeni, hogy a Szentlélek ereje által lehetséges változni és változtatni.

Lelki próbáimban, Jézus, légy velem

1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Fé-lelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj sem-miért.

2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.

3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.

4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Isten áldásával.

Az idő

I

sten Igéje valóság, és mindig megtermi gyümölcsét. Ezt látjuk a mai napi igeszakaszban is (Eszt 7,1-10). Az Úr Jézus szavai köszönnek vissza a mai történetben, akkor is, ha ez Ószövetség még. Ezt mondta egyszer az Úr: „Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Lk 14,11). Eddig Hámán mindenkin keresztülgázolva felmagasztalta, túlértékelte magát. Úgy vélte, ő mindenkinél különb, senki nem fogható hozzá, csak neki vannak értékei, így csak őt kell és lehet jutalmazni is. Odáig elment, hogy aki ezt nem ismeri el, azt meg kell ölni, el kell pusztítani.

Azonban eljön az idő, amikor az Ige második fele is beteljesedik. Mert mi állandóan magunkat magasztaljuk, magunkat emeljük ki, és helyezzük mások fölé, pozícióban, anyagiakban, megbecsülésben. A megaláztatás ideje is eljön. Eljön, mert mindennek rendelt ideje van. Figyeljük meg az Úr Jézus mondatszerkesztését: a felmagasztalás arra utal, hogy én végzem, de a megaláztatás Istentől jön. Miért, mert nem tudta és akarta magát megalázni. Jó, ha időben felismerjük ezt a törvényszerűséget, és nem várjuk meg a megaláztatást, hanem szívünket mi magunk alázzuk meg az Úr előtt, és úgy jövünk Hozzá.

Elérkezett a lakoma napja, és Eszter lehetőséget kap a második napon, hogy feltárja kérését a király előtt. Megjegyezném azt a figyelemre méltó mozzanatot, ahogyan kezelik az ügyeket. Időt szánnak rá. Nem nagy hirtelen vágják egymás fejéhez a problémákat, hanem leülnek asztal mellé és beszélgetnek, majd eljön a probléma feltárásának is az ideje. Fontos lenne a számunkra is, hogy fordítsunk elég időt egymásra, ne csak úgy futtában beszéljük meg dolgainkat, hanem szánjunk egymásra és az ügyeinkre is időt. Egész más színezetet nyernek a dolgok, ha van időnk beszélgetni, nem rohanunk, és ha mindezt az Úr jelenlétében tesszük, felragyog a megoldás.

A király megdöbben, amikor értesül Eszter és népe halálos veszedelméről. Eszter őszintén feltárja a helyzetet, és rámutat a gonosz terv gazdájára. Hámán percei meg vannak számlálva, bár volna még lehetősége, ha a királyhoz fordulna. Azonban terve összeomlásával ő maga is összeomlik, mert aki önmagára építi az életét, az elbukik. Isten népe pedig örökkön örökké áll, mert kősziklára épül. Ez a kőszikla pedig a Krisztus. Igen, ha életünk Krisztusra van alapozva, szilárd és tartós lesz. Benne rejlik ebben a részletben az az üzenet is, hogy mindig a Király elé kell menni, egyedül csak Ő adhat kegyelmet. Ez a király pedig a mi Urunk Jézus Krisztus. A szentíró így bátorít minket: „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk idejében jövő segítségül” (Zsid 4,16). A kegyelem trónja még áll, odajárulhatunk, és aki bűnbánattal jön, kegyelmet talál. Hámán rossz irányba indult, és ez még súlyosbította helyzetét; de rossz helyre ment Júdás is, amikor a főpapokat kereste fel, Jézus helyett. Csak az Úr adhat kegyelmet, mert Ő fizette ki minden bűnünk árát a kereszten. Ez az ár a saját élete és vére volt. De Ő nem kímélte, csakhogy megmenthessen általa.

János egyre mélyebben tekint a mennyei valóságba (Jel 10,1-7). Ismét lát egy angyalt, egy erős angyalt, amint leszáll az égből. Mindez azt üzeni számunkra, hogy a menny valóság. Jó lenne ma is ezt komolyan venni, és úgy élni, hogy ez a valóság, tehát Isten láthatatlan világa körülvesz minket. Nem csak az van, amit minden nap látunk, hanem egy más valóság is. Ebben a más valóságban, a mennyben Isten az Úr, Ő van az élet középpontjában, és minden esemény Tőle indul. Semmi nincs rejtve előle. Még a földön tomboló gonosz is csak addig mehet, ameddig Ő megengedi. Ez biztonságot és bátorságot ad Isten gyermekeinek. A legsötétebb pillanatokban sem kell félni, mert a felhők mögül elő fog bukkanni a nap, és az éjszakát felváltja a nappal. Mindig legyen ez a reménység a szívünkben, és soha ne engedjünk teret a csüggedésnek. Az Úr napja ki fog sütni, és általa minden megváltozik. Minél jobban növekszik a Krisztus bennünk, annál nagyobb lesz a világosság.

Ez a szivárványt viselő angyal, ami ugye egy korábbi szövetségnek a jele, a kezében egy könyvecskét tart. Isten a legnagyobb nyomorúság közepén is üzen: bízzatok, én vagyok, ne féljetek. Igen, nincs ok a félelemre, mert jelen van az Úr, Aki nem más, mint mindenek teremtője, az Örökkévaló. Jó látni, hogy az Isten körül élő lények mind elismerik Isten teremtői hatalmát. Csak az ember az, aki szembefordul Vele, és megtagadja Alkotóját. Bár nyílna fel a szemünk és borulnánk lábaihoz az angyallal együtt dicsőítve.

Az angyal egyik lábával a földre, a másikkal a tengerre állt, ezzel jelzi, hogy az egész bolygó fölött uralkodik Isten. Minden, ami történik, kihat a vizekre és a szárazföldre is. Az angyal hangja hét mennydörgés szava, hatalmas, mindent átjáró hang ez. Amit mond, nem írhatja le azokat János.  Van, ami kijelentetett, és abból kell élnünk, abból kell erőt merítenünk, a lepecsételt dolgok pedig az Úrra tartoznak. A maga idejében minden ki fog derülni.

Annyit megtudunk, hogy eljön az a pillanat, amikor megszűnik az idő, és majd amikor megszólal a hetedik trombita, beteljesedik az Isten titka. Az idő azért van, hogy jól éljünk vele, mert amint látjuk, elmúlik. A miénk a jelen, holnapra nem tervezhetünk, nem halogathatunk, sem a szolgálatban, sem a tanítványság megélésben. Ma kell tanítványnak lenni, ma kell szeretni, megbocsátani, törődni egymással. Meddig van időnk? Nem tudjuk, ez titok, az Isten titka. De tudom, hogy ma még itt van, ezért vegyem komolyan, hogy az idő is értem van, nem én vagyok érte. Így azután lehetséges megragadni és jól élni vele. Ne éljünk az idő szorításában, hanem mi töltsük meg új, krisztusi tartalommal.

A hetedik trombitaszóval majd céljához ér a történelem, beteljesedik mindaz, amit a próféták hirdettek. Mindez azt jelezi, bátran bízzuk magunkat Isten Igéjére, mert mindaz, ami kijelentetett, beteljesedik, célhoz fog érni. A cél az Atyával való találkozás, a Hozzá vezető út pedig nem más, mint Jézus. Lépjünk erre az Útra, és célba érünk.

Az egyháznak a Jézus a fundámentoma

1. Az egyháznak a Jézus a fundámentoma, A szent Igére épült fel lelki temploma. Leszállt a mennyből hívni és eljegyezni őt, Megváltva drága vérén a váltságban hivőt.

2. Kihívott minden népből egy lelki népet itt, Kit egy Úr, egy keresztség és egy hit egyesít. Csak egy nevet magasztal, csak egy cél vonja őt, És egy terített asztal ád néki új erőt.

3. A világ fejedelme feltámad ellene, Vagy hamis tudománytól gyaláztatik neve, S míg egykor felderül majd az Úrnak hajnala, Csak virrasztói kérdik: „Meddig az éjszaka?”

4. Sok bajban, küzdelemben meghajszolt, megvetett, De szent megújulásért És békéért eped, Míg látomása egykor dicsőn teljesül S a győzelmes egyház Urával egyesül.

5. A három-egy Istennel már itt a földön egy S az üdvözült sereggel egy nép és egy sereg. Ó, mily áldott reménység: ha itt időnk lejár, Te boldog szenteiddel fenn Nálad béke vár!

Isten áldásával.

Megátalkodottan

E

gyre feszültebb a levegő Mordokaj körül, a fát is felállíttatta Hámán, amin ki akarja végezni (Eszt 6,1-14). Látszatra minden úgy történik, ahogyan az ellenség akarja, Isten nem lépett még közbe, és Mordokaj sem tesz semmit a maga érdekében. Ez az ember rábízta Istenre az életét és a népet, elmondta Eszternek, milyen veszedelem készül, és vár. Az akasztófa árnyékában is képes várni. Nem kapkod, nem keresi a saját megoldásokat, hanem egyedül az Úr segítségében bízik. Tanuljunk meg így bízni az Úrban, mert van, amikor Ő az utolsó pillanatokig kivár. Nem felejti el az Úr övéit, csak nem a mi időzítésünk szerint cselekszik.

Szinte az utolsó pillanatban lép az Úr, bár ebből még Mordokaj nem lát semmit. Úgy kezdődik, hogy nem tud a király aludni. Mi nem csinálnánk belőle problémát, bevennénk egy altatót, és mindjárt minden megoldódna. Azonban megtörténik, hogy az álom nem véletlenül kerüli a szemünket, Istennek terve van vele. A király olvastat magának. A nevezetes történetek könyvéből olvasnak fel, amelyből elhangzik Mordokaj korábbi tette, amikor megmentette az király életét. Ahasvéros megtudja, hogy ezért nem lett megjutalmazva Mordokaj, és elrendeli ennek pótlását. Az álmatlanságot is fel lehet jól használni, tulajdonképpen minden szerintünk alkalmatlan időt fel lehet jól használni. Mi is olvashatunk, az isteni történetek könyvét, azt az írást, amely Isten értünk való tetteit írja le, amiből megláthatjuk, mennyire is szeret minket. Ez a könyv a Szentírás. Ha kézbe vesszük, az álmatlan időszakok is jó tartalommal telnek meg, reggelre feltöltődünk, sőt, lehet, hogy újra nem jön elő ez a probléma, mert a sátán nem fog örülni. A gonosz azt akarja, hogy nyugtalanok legyünk, zúgolódjunk, forgolódjunk és fáradtan ébredjünk. Ha ez nem jön össze, akkor hagy minket nyugodtan aludni. Igeolvasás és imádság a legjobb ellenszere ezeknek az időszakoknak.

Lássuk meg, mennyire ott van az Úr az események mögött. Mi talán nem látjuk Őt, de mégis kiérezzük, hogy itt isteni rendezés és időzítés történik. Hámán pont akkor érkezik meg, amikor a király embert keres Mordokaj megjutalmazásához. És az már Isten humora, hogy pont Hámán fogja a kitüntetést megadni ellensége számára. Így munkálkodik az Úr, a gyilkolásra készülő kezek kitüntetést adnak.

Azt is meg kell látnunk, hogy Isten nélkül milyen önteltté válhat az ember - Hámán meg van győződve, hogy csakis őt tüntetheti ki a király. Senki nem méltó rá, csak ő. Az Úr könyörüljön, hogy ne legyünk ilyen énközpontúak, soha ne gondoljuk, hogy mi dicséretet érdemlünk. A mi helyünk a bűnös ember helye, magatartásunk pedig a vámszedő bűnbánata és alázata, aki nem mert az égre tekinteni és a mellét verte bűnei súlya alatt.

Aki nem alázza meg magát az Úr előtt, az megaláztatik. Micsoda megalázó helyzet volt ez Hámán számára, neki kellett a városon végigvezetni ellenségét, és kiáltozni: Így cselekszenek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni. Hámán mélyre zuhant, azonban ebben a helyzetében nincs, aki mellé álljon, senki nem javasolja, hogy gondolja végig tetteit, álljon Isten elé bűnbánattal, és kérjen bocsánatot Mordokajtól is. A gőg az ember nagy ellensége. A Szentírás nagy üzenete, hogy lehet tévedni, lehet bennünk harag és gyűlölet is, de mindezekből fel lehet állni, ha alázattal elismerjük hibánkat, és készek vagyunk Isten előtt térdet hajtani. Az Isten nélküli ember nem ismeri a kegyelmet, azonban Isten gyakorolja, és erre építi az új szövetséget, amit Jézus által kötött. Hámán azonban nem élt ezzel a lehetőséggel, a gőg és a gyűlölet megkeményítette szívét, és környezete sem volt alkalmas arra, hogy segítséget nyújtson a számára.

Aki pedig Istenre bízta magát, csodálatos szabadulást élhetett át. Mordokaj megtapasztalta, hogy az Úr mindent az ellenkezőjére tud változtatni. Aggodalmaskodás és félelem nélkül éljük meg mai napunkat is. Merítsünk erőt ebből a történetből, bátorodjunk fel, és lássuk meg, hogy ott van Isten a történések mögött. Merjünk bízni Benne a végsőkig, és higgyük, hogy az Úr jó rendező, soha nem késik, de nem is sieti el a dolgokat.

A hatodik angyal is megfújta a trombitát, és ennek következtében, mintegy jelezve, eljött az idő, az angyal parancsot kap a négy megkötözött angyal eloldozására (Jel 9,13-21). Ez is meg is történik, és ezáltal beindulnak az események. Elszabadul a gonosz. Most válik nyilvánvalóvá, mi van az Isten nélkül élő ember szívében. Most derül ki, hogy még mindig nem képes emberi módszerekkel, békés eszközökkel megoldani a problémákat. Az ember csak egy megoldást lát a konfliktusok kezelésére: az ölést, a pusztítást.

A fejlődő ember egyre kegyetlenebb és pusztítóbb eszközöket vet be. El kellene már csendesedni az Úr előtt, és bevallani, hogy a tudomány és a technikai fejlődés sem ad önmagában megoldást, sőt, ezek is elromlottak a kezünkben, mert minden felfedezésből fegyver lett. Fegyverrel azonban nem lehet megoldani az emberiség problémáit.

 Mindez kicsiben a mi személyes életünkre nézve is igaz. Egyetlen megoldás van, a szörnyű pusztulást is erre használja fel az Úr, mégpedig a megtérés. Isten azért engedi ezeket a mélységeket, hogy rádöbbenjünk, akkor jönnek rendbe a dolgok, ha leborulunk előtte, ha letesszük koronánkat, felhagyunk az istenkedéssel, és Rábízzuk az életünket.

Azt látjuk azonban, hogy az ember képtelen tanulni. Nagy tudása ellenére nem látja meg, hogy ez az egyetlen helyes út. Nincs megtérés, nincs életváltozás. Makacsul folytatja további bűnös életét. Megdöbbentő ez. Hordozzuk imádságban az emberiséget, kérjük, az Úr láttassa meg, ha továbbra is nélküle élünk, ha nem vesszük komolyan a jelzéseket és nem állunk meg, a pusztulásba rohanunk.  Azonban még meg lehet állni. Krisztus által lehet új életet kezdeni.

 Szívem megalázván, tehozzád megyek

1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek És szent Fiad által néked könyörgök.

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, minden jóra vezérelj engem.

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.

5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondolat bennem erőt ne vegyen.

6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtartásra ne adjak okot.

7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily könnyen hajlok! Adjad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint rám átkot ne hozzon.

9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és Igéd legyen vezérem.

10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó egészségben gyarló testemet!

11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!

Isten áldásával.