Nem tehetjük...

I

sten újat kezd Abrámmal, de úgy tűnik, megtorpantak Háránban (1Móz 12,1-20). Táré halála után nem mennek tovább, mintha jó lenne ott nekik. Úgy vélik, ennyi elég volt, eddig eljutottunk, de nem megyünk tovább. Mert olyan könnyen elkényelmesedünk, gyakran megállunk félúton. Még nem értek célba, ezért az Úr megszólítja Abrámot, és személyes elhívást kap. Ebből meg kell értenie, hogy most már az ő történetéről van szó. Le kell válni a családról, a háttérről, a múltról, a biztonságos életről. Az elhívás azt jelenti, indulj el velem. Bízd rám teljesen magad, és számold fel mindazt, ami eddig a biztonságot jelentette a számodra. Abrám egy kicsit beragadt, belesüppedt a jólétbe, hozzánőtt másokhoz, de most már magának kell meghozni a döntést.

Mindebből megtudjuk, hogy az Úr megszólít, beszél. Ő nem néma Isten, Neki van terve, és ezt megismerteti Abrámmal és mindazokkal, akik ezt szeretnék megismerni. Megkapja a feladatot, menjen el arra a földre, amit mutat neki Isten.Nem tudja előre, hová kell menni, nincs pontos cím. Tehát ez által is a fölfelé való figyelést gyakorolja. Megszokja, hogy állandóan figyeljen, és az Úr mindig jelzi az irányt. Mi szeretjük előre tudni a dolgokat, azonban Isten hit által vezet. Bízz Benne, és lépésről lépésre meg fogod tudni, mit kell tenni.

Abrám számára nem volt könnyű a döntés, mert egy jó és nyugalmas életet kellett maga mögött hagyni, ráadásul már fiatal sem volt. Mit kap Istentől az útra? Ígéretet. Ebben egy föld és a néppé válás lehetősége van elrejtve. De úgy kapja az utóbbi ígéretet, hogy nincs gyermeke. Tehát Abrámnak valóban teljes szívvel kellett bíznia Istenben. Tehát amikor az Úr megszólította őt, olyan kapcsolatba került Vele, ami bizonyosságot adott a számára. Milyen bizonyosságot? Azt, hogy ez az Isten élő, személyes Úr, Aki hatalommal rendelkezik és képes megvalósítani mindazt, amit ígért.

Elment Abrám, ahogyan az Úr mondta neki, tehát engedelmeskedett, nem az észérvekre, hanem a hitére támaszkodott. Ebben kövessük őt, támaszkodjunk mindig a hitünkre, és ne emberi szempontokra. Ma az a szempont, megéri-e anyagilag, és egyéb szempontok szerint is előnyös-e a számunkra. Amennyiben nem előnyös, általában elvetjük a tervet. Isten azonban azt kéri, hit által bízzuk Rá magunkat, mert az Ő követése nem emberi szempontok mentén halad, és nem anyagi értékek alapján működik. A tanítványok élete emberi szempontok szerint gyakran érthetetlen, kudarccal teljes. Az első tanítványok nagyon hamar megtanulták, hogy Jézushoz tartozni a földi társadalomban nem jelent okvetlenül előnyt. Kész vagyok-e Őt így is követni és vállalni az emberek előtt?

Amikor Kánaán földjére értek, Isten megjelent a számára, és azt mondta: „A te utódaidnak fogom adni ezt a földet.”  Ez megdöbbentő, mert egyetlen gyermeke sincs Abrámnak. Ő ennek ellenére oltárt épít az Úrnak és hálát ad. Mondhatná, ez vicc, hiszen nincs gyermekem, hogyan lehet az utódaimé ez a föld. Isten gyakran előre ad ígéretet, emberileg még nem látszik belőle semmi, de aki hittel fogadja és bízik Benne, meg fogja tapasztalni a beteljesedést. Isten nem előre adja a dolgokat, tehát nem arról van szó, hogy kialakít előre egy határral rendelkező országot, megáldja gyermekkel Abrámot és így együtt bemehetnek a földre. Nem, ígéretet kap, és ezek majd a maguk idejében fognak beteljesedni, ha Abrám engedelmesen halad tovább az úton. És Ő ment rendületlenül előre.

Az új földön hitpróbára is sor kerül. Az éhínség megpróbálja a hitét, most kiderül, ilyen helyzetben is bízik-e az Úrban. Abrám elbukott, nem bízott, hanem saját magát akarta megmenteni. Így azután elmenekül. Azonban a menekülés nem megoldás. Még mélyebbre süllyed, mert nem meri vállalni feleségét sem. Csak a saját életére gondol, pedig az ígéret csak Sárával érvényes. Számára most csak a saját élete és jóléte a fontos. A menekülő ember mindig csak a maga érdekeit tartja szem előtt, senki nem fontos a számára, képes a hozzá közelállókat is beáldozni. Isten azonban közbeavatkozik, mert az áldás csak Sárával együtt valósulhat meg. Ebben benne van az is, hogy Isten Egyiptomban is Úr. Abrám hite ezáltal megerősödik.

Péter a Szentlélek által bátran tesz bizonyságot, nem arra figyel, mivel járhat ez, hanem vállalja Mesterét (ApCsel 4,13-22).  A meggyógyult ember hitelesíti szavait, mindenki látja, hogy Jézus neve által valóban történik gyógyulás. Ez nem szemfényvesztés, hanem a feltámadott Jézus munkálkodik, és így egyértelmű, hogy Ő Isten.

Azonban az apostol bizonyságtétele és a meggyógyult jelenléte sem győzi meg a vezetőket. Még mindig úgy látják, ez csupán emberi mozgalom. Nem veszik észre, hogy itt a fenyegetés, az elrettentés nem használ, mert mindez Istentől van. Nem akarják meglátni, hogy mindez azért történik, hogy szembesüljenek magukkal, felismerjék bűneiket és azokat megbánva átéljék az Úr kegyelmét.

Péteréket nem lehet hallgatásra ítélni, mert a Szentlélek Isten munkálkodik bennük, és így látják, Istenre kell hallgatniuk. Nekünk is komolyan kell vennünk ezt a bizonyságtételt, és megszívlelni, mert bizony, gyakran hallgatunk emberekre. Hányszor eltántorít a bizonyságtételtől, Istennek való engedelmességtől a fenyegetés vagy mások véleménye. Milyen könnyen feladjuk hitünket.

Mivel a hitük tapasztalaton nyugszik, ezért tudják, hogy jó, és ha jó, akkor el kell mondani. Nem tehetjük, hogy ne mondjuk el. Ez vezet minket is? Bennem él, hogy bármit mondanak és bármit várnak el, nem tehetem, hogy amit Isten munkájából megtapasztaltam a saját életemben, azt ne mondjam el?

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen meszsze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! s

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!

Isten áldásával.

Nem adatott más, csak Jézus

A

z özönvíz megtisztította ugyan a földet az embertől, de benne, a lényében nem vitt végbe igazi változást (1Móz 11,1-32). Az özönvíz utáni emberben is jelen van a bűn. Ott van bennük és bennünk is az Isten elleni lázadás, már nem az Úrnak való engedelmesség vezérel. Az ember nem szereti Istent, és ezért nem az Ő gyermekeként kíván élni. Nem az Isten iránti szeretet vezérli, hanem éppen ellenkezőleg, szembefordult Teremtőjével. A sátán által a szívébe sugallt gondolat, „olyanok lesztek, mint az Isten”, a mai napig motiválja. Az ember isten akar lenni. Ez a vágy jelenik meg a mostani történetben is. Nem az Úrral való élő kapcsolat keresése, a Vele való harmóniában való élés motiválja, hanem az égbe való eljutás.

Noé még alázatos és hálás szívvel oltárt épített az Úrnak a megmenekülés után. A következő generációk már a saját nevüket akarják megörökíteni, magukat szeretnék halhatatlanná tenni. Milyen könnyen elfordulunk Istentől, annyira megdöbbentő és elszomorító ez. Nem akarunk Istennel közösségben élni. Pedig akkor lenne igazi életünk. Csakis az Úrral valósíthatjuk meg mindazt, amire vágyunk, a békességet, a boldogságot Ő ajándékozhatja nekünk. Magunktól képtelenek vagyunk megszerezni ezeket.

Mit is látunk? Fejlődik az építőipar. Sikerül tartós anyagot létrehozni, téglát készítenek, majd ezt képesek lesznek egymásra rakva rögzíteni. A toronyépület elkészítésének lehetősége új távlatokat nyit előttük, az égbe akarnak eljutni, nevet akarnak szerezni maguknak. A fejlődés nem hálára készteti őket. Nem megköszönik Istennek a tudást, és azt, hogy így könnyebben tudnak építkezni, hanem Isten nélkül akarnak uralkodni. Tehát nem a tudás, a technikai fejlődés a fő probléma, hanem az, hogy mindezt rosszra használjuk. Rossz a cél. Nem Isten szolgálatára szenteljük a tudást, a képességet, hanem mi akarunk általa istenné válni.

Alázattal kellene felismernünk, hogy nem ez a tudás szerepe, azért kapjuk, hogy általa Istent dicsőítsük. A tudás Istentől kapott lehetőség, általa jobbá tehetjük az élet minőségét. De csak akkor, ha alázattal leborulunk Urunk előtt.

Amit az ember világraszóló eredménynek tart, az Isten látószögéből aprócska tett. Az Úr humorát fedezzük fel abban a jelenetben, amikor Istennek le kell szállnia, hogy láthassa a várost és a tornyot. Isten meggátolja az embert terve kivitelezésében, mert látja, ez csak a kezdet. Igen, az ember szíve elszakadt az Úrtól, de az Úr nem szakadt el tőle. Mindent megtesz, hogy visszahívogassa magához. Isten azon fáradozik, hogy az embert ismét az élet útjára vezesse. Azért jött el az Úr Jézus is, Ő hozta el az igazi életet a számunkra. Aki ezt meglátja, új, megváltozott életre talál.

Isten válasza az ember elképzeléseire a nyelv összezavarása. Azt jelzi ez, hogy az emberi összhang, az egyetértés bomlik fel. Az ember Isten akar lenni, holott még egyetértésre sem jut, nem értik meg egymást. Azóta is látjuk, mennyire hiányzik a megértés. Még ahol egy nyelven beszélnek, ott is gyakran hiányzik a megértés. A tanítványi élet fontos eleme ez, a Krisztusban kapott új teremtés része a megértés képessége.

Ezt követőn egy vonal felbukkanását fedezzük fel. Isten terve kezd kibontakozni előttünk. Ez a terv az ember megmentésére irányul. Egy új népet választ ki magának az Úr, rajta keresztül fogja kegyelmét és szeretetét megmutatni a számunkra.

Abrám családja bukkan fel a népek tengeréből, azért, mert az Úrnak terve van velük. Igen, Istennek terve van az életünkkel. Jó látnunk, hogy az Ő tervének megvalósítása nincs életkorhoz kötve. Táré hetvenéves, amikor Isten megmozdítja őket. És ő elindul. Ne mondjuk soha, hogy velünk nincs terve az Úrnak. Ne engedjük, hogy a gonosz értéktelenné nyilvánítson, hanem lássuk meg, igenis van terve velünk az Úrnak. Rajtunk áll, hogy ezt megismerjük-e és engedjük-e megvalósítani.

Isten tervében benne van az emberi élet fájdalma és kudarca is. Abrám felesége meddő, tragédiaként élik meg, de majd megtapasztalják, hogy amikor rábízzák magukat Isten vezetésére, ez az állapot is megváltozik. Isten a rosszat is jóra képes fordítani, ezt is fel tudja használni terve megvalósítására. Abrám és felesége átélik majd, hogy minden Isten ajándéka a hitből élő ember számára.  Első a hit, a hitben való elindulás, és ezt követi majd az ígéretek megvalósulása.

A bizonyságtevő élet nagyon hamar próbával kerül szembe (ApCsel 4,1-12). A vezetők nem viselik el a hírt, hogy Jézus él, és szeretnék a tanítványokat elhallgattatni. A Lélek szólásra indít, a világ el akar hallgattatni. Sőt, ha jobban megnézzük, akkor éppen az egyház akarja elhallgattatni a jó hírt. Az ószövetségi egyház akadállyá válik az evangélium előtt. Bizony, ma is megtörténik, hogy pont az egyház nyomja el az evangéliumot. Mindennek teret ad, csak az Úr szava nem mindig hangzik tisztán és igazán. Jézus által van feltámadás a halálból, ez nem tetszik, ezzel nem tudnak mit kezdeni, és ezért ne hallja senki, ne legyen reménysége az embereknek. Bizony, gyakran annyi mindent tanítunk és hirdetünk, de a feltámadás ténye és lehetősége nem mindig hangzik hittel. Hiszem-e, hogy Jézus által van halottak feltámadása? Átmelengeti-e ez a hír a szívemet? Jézus legyőzte a halált.

Vannak, akik a tiltás, az elhallgattatás ellenére is hitre jutnak. Mert ugyan Pétert és Jánost börtönbe lehet zárni, de Isten Szentlelkét nem lehet bilincsbe verni, nem lehet korlátozni. Így azután a tiltás, az akadályoztatás ellenére is növekszik a gyülekezet. Isten Szentlelkét ma sem akadályozhatjuk meg munkája végzésében, ezért van még ma is gyülekezet, ezért terjed még az ige.

A megfélemlítés ellenére bátran mutatnak a feltámadott Úrra. Minden könnyebb lenne, ha elhallgatnák Jézus nevét, ha nem hivatkoznának Rá. Azonban ők nem a könnyebb utat választják, hanem vállalják a Mestert és Érte a szenvedést. Egyedül a Jézusban való hit tesz egészségessé. Az Ő neve tesz éppé, és emel fel a földről. A Jézusban való élő hit által kezdhetünk új életet.

Nagyon határozottan mutatnak rá, nincs másban üdvösség, csak Jézus által. Ne menjünk másfelé, ne keressük máshol az életet, az üdvösséget. Menjünk hittel Jézushoz, Benne és Általa nyerjük el Isten kegyelmét. A kegyelem pedig új emberré tesz.

TUDOM, AZ ÚRNAK TERVE VAN VELEM

Tudom, az Úrnak terve van velem! /2x

Ezért hálás életem, Őt dicsérem szüntelen.

Tudom, az Úrnak terve van velem!

Tudom, az Úr vezet az utamon! /2x

Ezért hálás életem, Őt dicsérem szüntelen.

Tudom, az Úr vezet az utamon!

Tudom, az Úr velem van minden nap! /2x

Ezért hálás életem, Őt dicsérem szüntelen.

Tudom, az Úr velem van minden nap!

Tudom, az Úr megőriz mindenkor! /2x

Ezért hálás életem, Őt dicsérem szüntelen.

Tudom, az Úr megőriz mindenkor!

Tudom, az Úr mindent jóra vezet! /2x

Ezért hálás életem, Őt dicsérem szüntelen.

Tudom, az Úr mindent jóra vezet!

Isten áldásával.

Jézus nevében való hit

I

smét benépesül a föld, és új lehetőséget kap az emberiség. Isten szélesre tárja előtte az élet kapuját (1Móz 10,1-32). Lehetőség nyílik az Istennel való élet megvalósítására. Noé bemutatta gyermekei számára, mit jelent az Úrral járni. Arról is bizonyságot tett, hogyan lehet megmaradni a hitben ellenszél idején, amikor szinte egyedül engedelmeskedik az Úr szavának. Mert meg lehet maradni a legnehezebb közegben is. Noé élete hiteles példa a számunkra, nem volt könnyű neki, de ő mindenkor az Úrra figyelt. Csakis Istenre nézett, nem foglalkozott a körülötte lévők véleményével, nem hagyta magát negatív vélemények, ellenséges indulatok, támadások által befolyásolni. Noé rendületlenül bízott az Úrban, kitartott a bárkában is. Soha nem kapkodott, hanem mindenben kivárta, amíg Isten cselekszik.

Sok nevet olvasunk, talán bele is fáradunk, azonban lássuk meg, hogy a nevek mögött egy-egy élet húzódik meg. Egy ember, aki szintén az Úrtól kapta életét, és ezzel az élettel terve volt Istennek. Hogy ki-ki mennyit valósított meg belőle, nem igazán tudjuk. De akkor is fontosak ők az üdvterv folyamatában. Róluk nem maradt fenn a nevükön kívül szinte semmi, de mégis fontos láncszemek az Úr munkájában. Hozzánk hasonlóan megvoltak az örömeik, bánataik, de mindezekben átélték az Úr jelenlétét.

Gyakran ma is így csupán néhány szóba vagy a síremlék kötőjelébe sűrűsödik egy ember élete. Semmit nem tudunk róla, mégis fontos, mert az Úr Jézus életét adta érte is. Te is értékes vagy az Úr szemében, akkor is, ha úgy gondolod, nem több az életed annál a bizonyos kötőjelnél. Mert nem az a lényeges, hogy a világ mit gondol rólunk, hanem az, mit gondol az Úr. Mi Isten véleménye az én életemről? Mit fog mondani majd, amikor megjelenek Előtte? Áldott szolga leszek, juhai közé számlál, vagy átkozott szolga és kecske?

Nimród esetében látjuk, hogy az Úr előtt zajlott az élete. Hatalmas vadász volt az Úr előtt. Tehát Isten értékelte életét, munkáját, és ez a lényeg. Arra kell figyelnünk, Isten mit is mond rólunk. Hogyan látja Ő mindazt, amit teszek. Mert Ő nem úgy lát, mint az emberek. Amit a környezet jónak tart, azt nem biztos, hogy Isten is jónak tartja. Ez igaz fordítva is. Lebecsülik életvitelünket, kevésnek tartanak, de soha ne erre figyeljünk, az Úr számára fontos, aki egy pohár vizet ad az Ő kicsinyeinek. Fontos, aki figyel Rá és kész engedelmeskedni Neki, még ha jelentéktelennek tűnik is a feladat. Amit a világ bolondságnak tart, az Isten ereje, Isten bölcsessége (1Kor 1,18-25).

 A sánta gyógyulása megdöbbentette az embereket (ApCsel 3,11-26). Csodálkozva futnak Péterhez és Jánoshoz. A szél fúj, és ennek megvan a hatása. A tanítványok tudják, hogy ami történik, az a Szentlélek munkája. Néha úgy tűnik, mi is csak csodálkozunk, amikor az Úr cselekszik. Jé, hát ilyen is megtörténhet? Ma is meggyógyulhat, megszabadulhat valaki? Pedig nekünk már igazán nem csodálkozni kellene, hanem igénybe venni a Szentlelket. Azért jött el a világba, hogy engedjük Általa birtokba venni a lényünket. Csodálkozunk, holott inkább számítani kellene Rá. Mert ahol jelen van Isten Szentlelke, ott mindig történik valami, ott a lehetetlen lehetségessé válik.

A sánta gyógyulása alkalom a bizonyságtételre. Péter nem sütkérezik a dicsőségben, sőt, nem engedi, hogy ezt a gyógyulást nekik tulajdonítsák, mert nagyon jól tudja, hogy ezt nem ők vitték végbe. Isten munkáját soha ne tulajdonítsuk magunknak. Ne éltessük magunkat, szolgálatunkat, ha valakinek az élete megváltozik, ha hitre jutnak emberek, mert ez egyedül Urunk munkája. Csak Ő képes igazi változást eszközölni a szívekben.

Az apostol Jézusra mutat, bizonyságot tesz Róla, elmondja, hogy az Atya által elküldött, de a nép által megtagadott és megölt Jézus nevébe vetett hit által ment végbe a gyógyulás. Jézus neve csodálatos, bízzunk a nevében, hívjuk segítségül, merjünk Rá hivatkozni. A Jézus nevébe vetett hit által történhetnek ma is nagy dolgok. Általa ismerhetjük fel bűneinket és láthatjuk meg, hogy kegyelemre van szükségünk.

Péter azt tanácsolja, tartsanak bűnbánatot és térjenek meg. Igen, erre van nekünk is szükségünk. Alázattal szembenézni magunkkal, és megvallani őszintén az Úr előtt bűneinket. Isten elé bűnbánattal járulhatunk, meg kell vallani, hogy miattam halt meg az Úr Jézus. A megvallott bűnre kapunk bocsánatot. Tárjuk fel az Úr előtt szívünket, ne rejtegessünk semmit, mert Jézus vére minden bűnt eltöröl.

A felüdülés ideje az Úrtól jön el, de ez összhangban van a bűnbánattal. Ha nem tartunk bűnbánatot, mert úgy véljük, minden rendben van, nem lesz felüdülés, nem kezdődik új élet.

Megragadott engem az, ahogyan Péter a szívünkre helyezi: „őrá hallgassatok mindenben.” Különösen a mindenben kifejezés ragadott meg. Ne csak néhány, úgynevezett nagy kérdésben, hanem az élet minden dolgában Őreá hallgassak. Ez azt üzeni a számomra, hogy Jézus mindenben megbízható. Az Ő szavait érdemes komolyan venni. Az igéből is azt látjuk, jó komolyan venni mindazt, amit az Úr Jézus mond. Szava az élet, soha nem vezet félre. Tehát ne a szívemre, ne a másik emberre, hanem mindenkor Őreá hallgassak. Bizony, nem könnyű ez. Van, amiben rutinszerűen cselekszünk, mert az megy nekünk. Más kérdésekben pedig emberek tanácsát kérjük ki. Péter azt mondja, minden tanácsot vigyünk az Úr elé, és azt vegyük mindig komolyan, amit Ő mond. Mert egyedül Jézus ismer igazán bennünket és Ő ért jól az élethez.

Atyám, két kezedben

1. Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom.

Biztonságot csak tőled kapok.

Újjá így teremtesz, sebem ápolod.

Boldogság, hogy itt van otthonom!

Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram!

Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

2. Atyám, két kezedben teljes az öröm,

Ajándékodban gyönyörködöm.

Tékozlóként éltem, tárva most karod,

Hűtlenségem nem hánytorgatod.

Refr.

3. Atyám, két kezedben bátran sírhatok,

Fájdalmaim hordozod, tudom.

Ott fönn a kereszten, áldó két kezed,

Bűneimmel én szegeztem fel.

Refr.

Isten áldásával.

Szivárvány

Ú

jra beindul a földön az élet - áldással indul. Isten áldáshordozóvá teszi Noét és fiait (1Móz 9,1-28). Ők viszik tovább az élet áldását. Azért kaptak kegyelmet és menekültek meg, hogy az élet terjedjen általuk. Isten az életet bízza ránk, a hívő ember mindig az élet pártján áll, mert ez bízatott ránk. Az életet kell továbbadnunk, és Jézus az élet. Ő az igazi, az emberhez méltó élet. Erre vágyik lénye mélyén mindenki, és ezt is keresi. A bálványok, a sok tévút is a bennünk való sóvárgásra mutat. Az ember lénye Isten után, az Ő világa után vágyódik, mert ez kitörölhetetlenül a lényünkben van. A tévúton járó emberek számára mutassuk az élet felé vezető utat. Isten népe azért van a világban, hogy útjelző legyen.

Az újrakezdő ember mindent megkap, amire szüksége van a kezdéshez, az élethez. Csodálatos üzenet, még az özönvíz után is van új kezdet. Olyan mélységből is talpra lehet állni, ahová az emberiség jutott. Isten mindig és mindenki számára felkínálja az újrakezdés lehetőségét. Kezdd újra még ma Jézussal. Ne mondd, hogy nekem ez nem megy. Ne mondd, hogy neked nincs esélyed, mert az ige azt üzeni, van esély, van lehetőség, de ez Jézusban kínálkozik.

Az újraindulásnál az élet védelmét hangsúlyozza az Úr. Az ember élete érték, védeni kell. Aki az ember életét kioltja, annak vállalnia kell a felelősséget. Védjük az életet, vigyázzunk rá, ne engedjük kioltani. Azonban aki mégiscsak kárt tett az életben, van lehetősége újat kezdeni. Aki bűnbánattal fordul az Úrhoz, átélheti a kegyelmet. Az Úr Jézus az Őt meggyilkoló embereknek is megbocsátott, és kérte az Atya kegyelmét. Az ember sok esetben nem ismer kegyelmet, azonban Isten a kegyelem korszakát adja a számunkra. Most van a kegyelem ideje, amikor halljuk az Úr szavát, kérhetjük kegyelmét.

Isten a kegyelmet megerősíti Noéval. Szövetségre lép vele, és e szövetség mindenkor láthatóvá válik a szivárvány által. Áldott az Úr ezért a jelért, hiszen ha feltűnik az égen, mindig megerősödhetünk Isten kegyelmében. Mindig ott lehet a szívünkben, hogy Ő nem azt akarja, hogy az ember elvesszen, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. Emeljük fel elcsüggedt fejünket, és lássuk meg a kegyelem jeleit. Figyeljük a szivárványt, és lássuk a legnagyobb jelet, a keresztet. Ez mindig Isten kegyelmére irányítja figyelmünket és reménységgel tölt el.

Noénak idős kora ellenére is ki kell járni néhány iskolát. Megtanulja, milyen az alkohol, felismeri, hogy nem játék, vigyázni kell rá. Meglátja az emberi kapcsolatok törékenységét. Milyen könnyen elillan a tisztelet. Van, amikor a másik épp nem tiszteletre méltó, azonban ez nem hatalmaz fel arra, hogy visszaéljünk vele. Az Úr Jézus Isten agapé szeretetét hozta el, ami azt jelenti, hogy akkor is szeret, megbecsül, amikor nem vagyunk szeretetre méltók.

A Lélek vezeti immáron a tanítványokat. A templomba imádkozni viszi őket (ApCsel 3,1-10). Az imádkozás továbbra is fontos a számukra, általa vannak állandó kapcsolatban az Úrral. A Szentlélek jelenléte nem teszi fölöslegessé az imádkozást. Nekünk is szükségünk van rá, imádkozás közben tapasztalhatjuk meg, hogy az Úr szól hozzánk. Ima közben elcsendesedünk és felfelé figyelünk. Az imádkozást soha nem hagyhatjuk ki, mert nekünk van rá szükségünk. Imádkozás nélkül sekélyessé válik az életünk.

Péter és János nyitott szemmel és füllel közlekedik. Meglátják a koldust, és meghallják kérő szavát. A Lélek érzékennyé tesz mások szükségleteire és problémáira. Azonban Péter és János már nem alamizsnát ad, amit mindenki megtesz. Nekik többjük van, és ezt adják a béna számára. Mi van nekünk? Mit adunk mi? Azt, amit a többi ember, amit el is várnak tőlünk? Mi is küldjük a segélyeket, mindent pénzzel próbálunk megoldani, mert mi már azt nem tudjuk mondani, hogy pénzünk nincs.

Bűnbánattal kell magunkba tekinteni, mert mi már nem tudunk Jézus nevére hivatkozni. Mi már nem tudjuk azt mondani: Jézus nevében kelj fel, és járj! Ez a mi szegénységünk, mert nem pénzre, politikai támaszra van Isten népének szüksége, hanem erre. A világ az egyháztól elsősorban nem anyagi segítséget vár, hanem a Lélek erejét, azt, hogy Jézus neve által közvetítsük a talpra állást, a gyógyulást.

Az egyház, ha nem tudja azt mondani, kelj fel és járj, ha nem képes a szabadulás igéit hirdetni, szegény. Nagyon szegények vagyunk ma, pedig nagy gazdagság bízatott ránk, az evangélium. A győztes üzenet, hiszen Jézus Krisztus győzött. Lerombolta az ördög munkáit, így már nem lehet győztes a gonosz. Az egyház győztes közösség. Nem kell félni, meghátrálni, mert nem a meghátrálás emberei vagyunk, hanem a hitéi.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.