2015. október 31., szombat

Nincs más segítség



A
 fejezet végén azt olvassuk, így kellett fogságba mennie Júdának (2Kir 25,1-30). Megdöbbentő ez a "kellett" - tényleg kellett, nem volt más megoldás? Az Úr tényleg azt akarta, hogy népét elhurcolják, a magának kiválasztott várost pedig lerombolják? Igen, így kellett lennie. Miért? Mert nem vették komolyan az úr szavát. A korabeli próféták írásaiból tudjuk, hogy az Úr jóval mindezek előtt szólt, elmondta, ha nem térnek vissza Hozzá, fogságba fognak menni, de nem hallgattak rájuk. Isten mindig szól, de olyan kevesen veszik komolyan, úgy gondolják, mehetnek a saját fejük után, nem lesz semmi probléma. Minden gondot megoldanak, aztán, ez úgyis a mi életünk, és ne szóljon ebbe bele senki, még Isten sem.
Olyan szomorú látni, amikor így gondolkodnak emberek, elfelejtik, hogy az Úrtól kaptuk ajándékba az életünket, és azért vagyunk még mindig ebben a világban, mert az Ő kegyelme hordoz és oltalmaz. Izráel népe elveszítette az alázatot, gőgössé váltak, magukban és szent helyeik védelmében bíztak. Úgy gondolták, mivel ők Isten választott népe, az Úr nem engedi, hogy az ellenség bevonuljon Jeruzsálembe, elfoglalja azt, és hogy lerombolja a templomot. Azonban az Úr mindig jelezte, nem lehet elbújni amögé, hogy ők Isten népe, mert ha ez a mindennapok valóságában nem lesz igaz, nem látszik meg, el fognak veszni.
Hányan élnek ma is abban a tévedésben, hogy meg vannak keresztelve, konfirmáltak, beletartoznak valamelyik keresztyén felekezetbe, és az elég. Mennyire el van tévedve a mai Európa népe is, amikor azt gondolja, elég a keresztyén kultúra, elég a régi hagyományokra emlékezni, és Isten megoltalmaz. Mai igénkből láthatjuk: mindez nem elég. Az Úr azt várja, hogy őszintén és teljes szívünkből térjünk meg. Végre igazodjunk az igéhez, és kezdjünk el úgy élni, ahogyan azt Ő kéri, és ahogy Jézusban bemutatta számunkra. Amíg a pénz és a hatalom az istenünk, és amíg ezekért mindent megteszünk, amíg magunkat helyezzük előtérbe, hivalkodók vagyunk, és nem az Isten iránti szeretet motivál minket a tetteinkben, hanem az, lássa mindenki, mit tettünk, ne várjunk javulást. Európa népének, és közte nekünk is, el kell hagynunk bálványainkat, mert ha nem, minden elpusztulhat. Kiáltsunk bűnbánattal az Úrhoz. Nincs más segítség, csak a kegyelem.
Két évig áll a babiloni sereg Jeruzsálem falai alatt, és ez idő alatt nem látjuk, hogy az Urat hívnák segítségül. Az ellenség terve a kiéheztetés. Júda népe azonban két év alatt magában, a falakban és a templomban bízott. Nem tartottak bűnbánatot, és nem hívták segítségül az Úr nevét. Sőt, tudjuk, nem hallgattak arra az üzenetre sem, hogy a megmaradás útja az, ha megadják magukat. A király sem a népet védi, hanem saját életét. Milyen messze is van Cidkijjá magatartása az Úr Jézus viselkedésétől. Jézus a tanítványait engedte menekülni, Ő pedig maradt és elindult a keresztre. Jézus nem menekül, Ő nem a maga életét menti, hanem az övéiét. Mi se a saját életünk mentésére koncentráljunk a nehéz időkben, hanem mentsünk másokat. Az tud mást menteni, aki átélte, hogy Őt már örök életre mentette meg az Úr. Ne ringassuk magunkat abban, hogy a formalitás, a langyosság elég. Nem, többre, élő, Krisztust követő hitre van szükség.
Az Úr azonban hűtlen népét sem hagyja magára, Jójákin király megtapasztalja, hogy az Úr a fogságban is vele van. Mert mindaz, ami vele történik, hogy megváltozik a helyzete, kegyelem, és Isten jelenlétére utal. Ezzel jelzi az Úr a foglyok számára, ne féljetek, mert itt is veletek vagyok. Ha eddig nem bíztatok bennem, most forduljatok Hozzám. Az Úr megmutatja, hogy Előtte Babilon palotái sincsenek zárva. Isten hatalma nem korlátozott, Ő nincs Jeruzsálemhez kötve, mert Övé a föld és annak teljessége. Ő mindenütt jelen van, és Számára nincs lehetetlen.
Az üdvözleteket írja már az apostol, vagyis levele végére ért (1Kor 16,1-24). Sok mindent elmondott a számukra, de most már zárja sorait. Igen, zárja sorait, mert a korinthusiaknak kell a mindennapokban tovább írni a levelet, a krisztusi élet levelét. Sőt, az Ő életük válik levéllé mások számára. Mert az Úr levelei mi vagyunk. Az életünkön keresztül ír, vagyis üzen az Úr a környezetünknek. Mit látnak általunk? Meglátják-e a Megváltót?
Ők írják tovább életükkel a levelet, és ebbe majd beleíródik a Jeruzsálemben élő testvérek megsegítése, Timóteus félelem nélküli ott tartózkodása, Pál apostol várása. Röviden a további életük a hitben való megállásról fog szólni. Az apostol hangsúlyozza is, álljanak meg a hitben, legyenek erősek. Tehát a krisztusi tanítványság hosszú távú, egy életre, sőt, egy örök életre szóló program. Ezért nem könnyű, hiszen a gyülekezet nem egy politikai párt vagy egy kulturális értékeket őrző közösség, aminek addig vagyunk a tagjai, amíg az megéri, amíg a társadalom is támogatja. Az egyház Krisztus serege ebben a világban, és mint sereg, harcol a bűn, a gonosz ellen. Ezért nem könnyű benne mindvégig megállni. Az ördög mindent megtesz, hogy elbuktasson. Rá akar beszélni, ne vegyük komolyan hitünket, lazítsunk, ne éljünk úgy, ahogy az ige mondja, ne akarjunk másoktól különbözni. Aki hallgat az ördögre, elbukik.
Megmaradni csak úgy lehet, ha megmaradunk a kegyelemben. Meg lehet maradni benne, mert a kegyelem itt van. Az Úr kegyelme ma is elérhető, megragadható, hiszen Isten népe mindig kegyelemből él. A kegyelem megragad, és elvégzi, hogy megszeretjük az Urat. Igen, aki megtapasztalja a kegyelmet, vagyis a halálos ítélet elengedését, és megtudja, mindez azért lehetséges, mert Jézus azt magára vállalta, szeretni fogja az Urat. Jézus és az Atya szeretetét nem lehet megparancsolni, de aki átéli, hogy az Úr már előbb szerette őt, igen, már akkor szeretett és adta értünk magát, amikor még a bűnben éltünk, az maga is viszontszereti. Adjunk hálát az Úrnak kegyelméért és szeretetéért.


Nem szeret senki

1. Nem szeret senki, senki igazán, Nem érzi más azt, ha valami fáj. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

2. Nem látja senki, senki, aki néz, Mi van a szívben, szívnek mi nehéz. Nem látja senki, senki, aki néz, Mi van a szívben, szívnek mi nehéz. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

3. Nem ért meg senki, senki, aki él, Nem őriz, félt úgy, ha jön a veszély. Nem ért meg senki, senki, aki él, Nem őriz, félt úgy, ha jön a veszély. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

4. Hálánk jeléül szálljon énekünk, Énekünk Jézus, Jézus egyedül. Hálánk jeléül szálljon énekünk, Énekünk Jézus, Jézus egyedül. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.


Isten áldásával.

2015. október 30., péntek

Ő adja a diadalt



J
ósiás királyt az Úr szemében rossz királyok követik, olyanok, akik azt teszik, amit Ő rossznak lát (2Kir 24,1-20). Ebben benne van, hogy egyáltalán nem is figyelnek az Úrra, nem kérdezik, és ezért nem tudják, hogy Isten szerint mi lenne a jó.  Mert amikor félretesszük az igét, és nem keressük az Úr közelségét, nem tudjuk, mi is az Isten akarata. Ha nem kérdezem, ha nem keresem, honnan is tudjam, mit akar Ő. Sokan vannak így, mennek a maguk feje szerint, nem keresik az Úrral való élő kapcsolatot, a környezetük pedig lehet, hogy meg is erősíti őket ebben. Jójákim király is a nép jó része és a vezető emberek előtt lehetett népszerű uralkodó, mert úgy cselekedett, amivel ők is egyetértettek. Azonban az is benne lehet ebben, hogy sok mindenben ismerte az Úr akaratát, de mégsem aszerint irányította az életét. Mert olyan is van, hogy nagyon jól tudjuk, mit mond az Úr abban a témában, de mi mást akarunk, ezért nem figyelünk rá.
A most következő királyok mindig a nagyhatalmak politikai játszmájához igazították saját politikájukat. Ahhoz a birodalomhoz húztak, amelyik nagyobb fenyegetettséget jelentett, amikor lazult a gyeplő, mindjárt fellázadtak. Tulajdonképpen csak saját pozíciójuk, hatalmuk megmentése érdekében fáradoztak. Nem Isten akaratát keresték. Mennyire jellemző ma is ez a politikára figyelő magatartás, annyit teszünk, amennyit megengednek számunkra. Hányszor az egyház is belelép ebbe a csapdába. Pedig ha figyeljük az apostolok életét, ők nem ahhoz igazodtak, mit enged a hatalom, hanem mindig az Úrtól kapott megbízatást tartották szem előtt. Ők ki merték mondani, hogy Istennek kell inkább engedelmeskedniük, mintsem embereknek.
Mi rám a jellemző? Taktikázom, vagy az Úrra figyelve élem a krisztusi életet, és végzem azt, amit rám bízott? Soha ne engedjük, hogy a világ határozza meg mozgásterünket, mert azért vagyunk jelen ebben a világban, hogy az Úr nevét megismertessük minél több emberrel. Az Ő világosságát vihetjük bele ebbe a világba. Amennyiben nem világítunk, az Úr lecseréli a lámpást.
Isten Izráelt is terelgette, a rablócsapatok felbukkanása, a babiloni nép ostroma azt jelzi, rossz úton járnak. Még mindig lehetne az Úrhoz kiáltani, de nem teszik. Természetesen itt nem formális, hanem őszinte kiáltásról van szó, amely azt üzeni, kész vagyok változtatni. Kész vagyok Isten szerint rendezni az életemet. Megtörtént az első deportáció, elvitték a nép vezető rétegét és a mesterembereket, tehát az alkotóképes gárdát. De ez sem késztette őket életváltozásra. Nem látják, hogy Úrhoz kell fordulni, ha jól akarnak kijönni ebből a helyzetből. Mert csak Isten segíthet rajtuk. Vele még ebben a helyzetben is újra lehet kezdeni az életet. Azonban ők továbbra is Isten nélkül mennek, meg akarják mutatni, hogy akkor is talpra állnak, és meg fognak maradni. Azonban az Úr kegyelme nélkül nincs megmaradás. Egyedül nem tudunk megmaradni, és képtelenek vagyunk újrakezdeni. Ezért jött el az Úr Jézus. Az Atya látta, hogy az ember magában képtelen megváltozni, képtelen Neki tetsző új és tiszta életet élni, ezért adta segítségül Jézust. Isten segítsége az emberiség számára a názáreti Jézus. Fogadd el ezt a segítséget, fordulj Hozzá, és kérd, könyörüljön rajtad. Indulj el Őt követni, mert jó irányba vezet. Aki Jézust követi, nem téveszti el az irányt, célba ér.
Az apostol az Úr feltámadásáról való bizonyságtétel után leírja a test feltámadásának a lényegét (2Kor 15,35-58). A lényeg, nem ugyanazt a testet kapjuk vissza, amiben itt élünk, hanem új, romolhatatlan, halhatatlan testet ajándékoz övéinek. Ez a testünk elenyészik, de új testet kapunk, amin már nem lesz hatalma a romlandóságnak. Tehát az új test már nem szenved betegségtől, fájdalomtól, öregedéstől, mert ezek mind a bűn következményei. A feltámadást követőn már nincs jelen a bűn, mert eltöröltetik, a halállal együtt. 
Ádám leszármazottai földből valók, de a Krisztus által újjászületettek mennyei emberekké válnak, mivel Jézus mennyei ember. Ő már minőségileg új élettel ajándékoz meg. Nagy kegyelem, hogy már most ebben a földi életben viselhetjük a mennyei ember képét. De vajon látszik-e rajtunk? Érzékelhető-e, hogy Hozzá tartozunk? Felragyog-e valami a mennyei ember lényéből a mi életünkben? Jézus átformál minőségileg más emberekké, az Ő képéből, életformájából már most megjelenhet sok vonás a mi életünkben.
Pál hite és látása szerint eljön majd a pillanat, amikor felkiálthatunk: teljes a diadal a halál fölött! Igen, teljes, mert Jézus legyőzte, azonban ez majd akkor válik számunkra állandóvá, amikor a halandó halhatatlanságba öltözik. Azonban addig is élhetünk Jézus diadalából, mert a mindennapokban is megtapasztalhatjuk a halál munkája fölötti győzelmet. Hiszen Jézus ma is megszabadít függőségekből, meggyógyít betegségekből, és ezek által egy időre visszafordítja a halál munkáját. A gonosz nagy erőkkel munkálkodik, mindent a halál felé sodor, ám Jézusban megjelent az élet, amely lassítja a pusztulás folyamatát. Hiszen Urunk nem azt akarja, hogy földi életünk minél hamarabb összeomoljon, hanem épp azt, hogy életünk legyen. Azért jött, hogy valóságos, szabad, Istennek örülő, bővelkedő életünk legyen. Amit a gonosz elrontott, azt az Úr képes helyreállítani. Krisztusban lehet győzelmes életet élni.



 Jöjjetek Krisztust dicsérni

1. Jöjjetek Krisztust dicsérni, Bízó szívvel hozzá tér -ni, Énekekkel zengve kérni, Krisztus népe, jöjjetek.
2. Bűn, pokol már búban éljen, Ördögöt hadd ölje szégyen, Üdvösségünk szent ölében Már levetjük mind a bút.
3. Küldte Őt az Úr kegyelme Öröklétre, győzelemre, Hogy szívünket felemelje Boldogságos ég felé.
4. Irgalommal szánva minket, Nagy jósága ránk tekintett, S ördögcsalta bús szívünket Mennymagasból látni jött.
5. Áldott óra, boldog óra, Nagy hitünknek meghozója, Ajkunk zengő hálaszóra Nyílik, édes Jézusunk.
6. Jászol-ölben drága Gyermek, Ég felé vigyen kegyelmed, Hol dicsérve énekelnek Édes hangú angyalok.


Isten áldásával.

2015. október 29., csütörtök

Teljes szívvel



A
 király komolyan vette az Úr üzenetét, amit Hulda prófétanő által kapott (2Kir 23,1-37). A megtalált szövetség könyve, az ige megrendítette őt, és az Úr üzenete nyomán felismerte, a néppel is meg kell ismertetni Isten szavát. Az az első, hogy mindenki hallja, amit Isten mondott, amit rájuk bízott. Maga a király olvasta fel a nép előtt az igét. Olyan jó látni, hogy ennek a királynak a legfontosabb az Úr szava. Nem is bízza másra a felolvasását. Öröm van a szívében, hálás, amiért az Úr ismét a kezükbe adta azt a könyvet, amit ők félretettek, befalaztak, ami már nem jelentett számukra semmit. Adjunk hálát az Úrnak az igéért, köszönjük meg, hogy esetleg hosszú félretétel után adta újra a kezünkbe. Hányan úgy kezdjük el olvasni, hogy korábban nem jelentett számunkra semmit.
Azonban nemcsak meghallgatták az Úr szavát, hanem szövetséget kötöttek az Úr színe előtt, vagyis elkötelezték magukat az Úr követése, parancsolatainak megcselekvése mellett. Tehát ők valóban komolyan vették az Úr szavát, rádöbbentek, hogy ez az igazi élet. Nagy kegyelem, hogy Isten népe lehetnek, óriási kiváltság volt az, amit Izráel népe kapott, ők egyedül Isten tulajdon népe lehettek. Ők voltak azok, akik megismerhették Őt és törvényt kaptak Tőle, ami segítette őket az élet útján. Ebbe a törvénybe lehetett kapaszkodni és ez oltalmazta őket a körülöttük lévő veszélytől. És ők ezt a törvényt félretették, de Isten ennek ellenére sem mondott le róluk. Most pedig új esélyt kaptak, és ők ezt megragadják. Ragadd meg az esélyt, és szánd életed az Úr követésére. Azért jött el a földre, hogy követésére szólítson fel. Jöjj, kövess engem, mondta sokaknak. Milyen kevesen halljuk meg, és még kevesebben látjuk, hogy érdemes Őt követni, sőt, egyedül Őt érdemes követni. Annyi hang szól, és mind azt akarja, hogy egyedül csak rá figyeljünk. Ebben a hangkavalkádban halld meg az Úr szavát: jöjj, kövess engem.
Az odaszentelés, az elkötelezettség nagyon komoly, teljes szívükből és teljes lelkükből készek megtartani és teljesíteni az igét. Jósiás kiadta a parancsot: teljes gőzzel előre. Nem félszívvel, nem csak hobbiból, pihenésképpen, vagy a szép ünnepi alkalom kedvéért kötötték a szövetséget, hanem elhatározták, hogy az Úrnak akarnak ezentúl élni, és egész lényüket Neki szentelik.
Gondolhatjuk magunkban, szép-szép, de mondani mindent lehet. Az ünnepi pillanat és hangulat elmúlik, és aztán minden marad a régiben. Azonban látjuk, hogy ebben az esetben ez nem így van. Mert hozzáfognak mindannak az eltávolításához, ami a bálványimádás bármilyen formájához is a kötődik. Mindent leromboltak és eltakarítottak, ami a bálványkultuszokhoz tartozott vagy rájuk emlékeztetett. Semmit nem hagytak meg emlékként, mert minden veszélyes; ha bármit is meghagynak, fenn áll a veszélye, hogy visszaesnek bűneikbe. A megtérés mindig ilyen megtisztulással indul. Mindent ki kell takarítani, ami a régi bűnös élethez tartozik. Nem tarthatjuk meg a régi élet emlékeit, az üvegeket, vagy bármit, mert veszélyforrássá válhatnak. Tehát nem formalitás volt ez, nemcsak egy ünnepély, hanem komoly odaszánás, aminek következményei voltak. Mégpedig egy felelős élet, vállalták a megtisztulással járó problémákat, azt, hogy nem értik meg őket, és azt, hogy lesznek, akiknek nem tetszik, amit tesznek. Mégis vállalják az Úr útját. Vállaljuk mi is, ne adjuk fel, menjünk rajta végig.
Jósiás teljes megtisztítást vitt végbe, és erre van szükségünk nekünk is. Teljesen megszabadulni bálványainktól, az életünket megnyomorító szokásoktól. Vissza kell térnünk az igéhez, a krisztusi életformáshoz. Ezt követően páskaünnepet tartottak, vagyis hálát adtak az Úrnak a szabadításért. Mert nagy szabadítás volt, amikor kijöttek Egyiptomból, de ez sem kisebb. Sőt, a bálványkultuszból, a szenvedélyek rabságából még nehezebb kijönni, mint egy idegen országból. És most az Úr ebből a rabságból hozta ki őket. Szívükben vágta el a vonzódást a bűn iránt. Kérjük Urunkat, adjon nekünk is ilyen szabadítást, és ha megtörténik, legyünk hálásak, dicsérjük Őt, örüljünk kegyelmének és a Tőle kapott szabadságnak.
Jósiás után azonban hamar visszatérnek a régi útra, fiai már nem az ő példáját követik. Úgy gondolják, a politikai szövetség ad megoldást. Azonban Isten népén soha nem egy másik nép, soha nem a pogánysággal való szövetség segít, hanem egyedül az Úr. Mi a titok? Az Úr népe maradjon hűséges Istenéhez, cselekedje akaratát, az Úr pedig majd megteszi a maga dolgát. Ne féljünk bízni Istenben, ne gondoljuk, hogy csak akkor jutunk előbbre, vagy maradunk meg, ha mi is igazodunk, ha mi is azt tesszük, amit mások. Van más út, ez pedig az Úrba vetett bizalom, az imádság útja. Ezt pedig ez az ige erősíti: „a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre” (Mt 6,32).
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül - ezt kiáltja diadalmasan a kételkedők felé az apostol (1Kor 15,12-34). Igen, bárki bármit mond, Jézus feltámadt és él. Ez az evangélium lényege, ez az igazi tartalom, amit hirdetnünk kell. Enélkül üres a hitünk. Ha Krisztus nem támadt fel, akkor ne gondoljuk, hogy Pál vállalta volna azt a sok veszedelmet. Megvallja, naponként a halállal néznek szembe. Rabbiként nyugalmas életet élhetett volna, nem egy eszméért váltott, hanem az élő Krisztusért. Igen, Jézus él, olyan jó, hogy ezt személyesen meg lehet tapasztalni. Ha segítségül hívjuk életünk mélypontján, megtapasztaljuk, hogy könyörül, megszabadít és újjá formál. Csak egy élő személy képes egy ember életét megváltoztatni.
Pál kijózanít, mert ha nem támadt fel Krisztus, semmit sem ér a hitünk. Hiszen pont ez a lényege. Ő nem szép vallást és szokást hirdetett, hanem az élő Krisztust. Milyen Krisztusod van? Élő, Aki győzött a halál és a bűn felett? Csak ilyen Jézusban érdemes hinni. Mert egy halott Isten nem ér semmit. Ahogyan a kitömött kutya sem tud megvédeni, ugyanúgy a halott megváltó sem segíthet rajtunk. Azonban Jézus sok ember életében megbizonyította, hogy Ő él. Nekem élő Krisztusom van, megtapasztaltam saját életemben, hogy Ő valóban feltámadt. Neked is élő Urad van?
Mivel Krisztus feltámadott, elkövetkezik majd az övéinek a feltámadása is. Milyen csodás ígéret és reménység, senki nem kínál ehhez foghatót. A világ vallásai sem kínálnak feltámadást, csak egyedül az Élet Ura, Krisztus. Mikor megy ez végbe? Az Ő eljövetelekor. Nem tudunk dátumot, de egyre közelebb van a pillanat. Ezt követően jön a vég. Isten lezárja a történelmet, az Úr átadja az uralmat az Atyának, és Ő lesz minden mindenekben. Csodálatos is lesz ez, az Atyával lehetünk együtt örökre. Örökké tartó öröm és béke lesz Isten gyermekeinek a része, oda nem hatol be semmi, ami a bűntől, a gonosztól származik.



Krisztus feltámadott, Kit halál elragadott

1. Krisztus feltámadott, Kit halál el ragadott; Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, Alleluja! Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat, De él, ezért szent nevét, Zengjük ő dicséretét, Alleluja, Alleluja! Alleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Alleluja!



Isten áldásával.

2015. október 28., szerda

A megtalált ige



M
anassé után fia, Jósiás lett a király, és ő már apja életének második felét tartja szem előtt (2Kir 22,1-20). Számára a megtért Manassé lesz a példa. Apja kitakarította a bálványokat Jeruzsálemből és a templomból, helyreállította az oltárt. Jósiás folytatja ezt a vonalat, a templom javításához fog hozzá. Élete értékelése nagyon jó, azt írják róla, „mindenben ősatyjának, Dávidnak az útján járt”. Milyen jó lenne, ha ezt a jellemzést kapnánk: mindenben Jézusnak az útján járt, és nem tért el arról sem jobbra, sem balra. Mert a mi utunk már a Jézus útja, a keskeny út. Mindenben azon járok? Semmiben sem térek el róla? Gondoljuk ezt ma végig, amikor dolgainkat igazgatjuk, mindenben az Úr szavához és lényéhez igazodok-e. Mindig az Úr szava vezérel, és aszerint hozom meg döntéseim? Bizony, messze vagyok én ettől, hányszor eszembe sem jut, mit mondott az Úr, arról meg már ne is beszéljünk, hányszor tudom, mit mondott, mégsem aszerint cselekszem. Mennyire nem merjük vállalni a keskeny utat. Félünk lemondani a kényelemről, és nem merjük teljesen Őreá bízni magunkat. Azonban lehetséges visszatérni a helyes útra. Erre is volna szükségünk, nekünk és az egész emberiségnek, mert a Jézus útja az élet útja. A keskeny út mentes a pusztítástól, a rombolástól, ezen az úton maga az élet jár.
Megragadott, hogy a Jósiás mennyire ismeri a neki dolgozó embereket, és mennyire bízik bennük. Kiadja, hogy ne számoltassák el őket, mert hűségesen fogják kezelni a rájuk bízott pénzt. Az egyik fontos dolog, hogy rájuk lehetett bízni a templom és az ország pénzét. Nem saját zsebre dolgoztak, nem azt nézték, az állami projektből minél több jusson a saját zsebükbe, hanem a minőségi munka lebegett a szemünk előtt. Tudták, hogy az Úrnak tartoznak elszámolással. Mivel Istennek és az Ő szemei előtt végezték a munkát, becsületesek maradtak. A király pedig jól ismerte az embereit, tudta, hogy megbízhatóak. Nem volt benne előítélet velük szemben. Ismerjük-e mi egymást, és bízunk-e egymásban? Bízni abban lehet, aki az Úr előtt végzi munkáját. Ilyen hűséggel bánok-e a rám bízottakkal? Úgy végzem-e mindennapi munkámat, úgy forgolódom-e a rám bízottak között, hogy tudom, az Úr előtt vagyok felelős?
Amikor a templom javítása közben megtalálják az Úr törvénykönyvét, az igét... - döbbenet, ide jutott Isten népe, elveszett a Biblia, és már nem is tudtak róla. Megvoltak ige nélkül, nem hiányzott, ezért nem is keresték. Hol van a Bibliád? Mikor olvastad, és tudsz-e róla? A reform azzal kezdődik, hogy felfedezem a Bibliát, rátalálok és elkezdem olvasni, és meghallom az Úr szavát. Átélem, hogy nekem szól. És még ez sem elég, hanem keresnem kell, hogy mit jelent az ige rám nézve. Ez a megfelelő bibliaolvasás. Legyen mindig a szívemben, mit jelent, amit olvasok, énrám nézve. Ez azt mutatja, hogy Jósiás elsősorban magának, és nem másnak olvasta. Kinek olvasom és hallgatom az igét? Mit vált ki belőlem az ige olvasása? A király megszaggatta ruháját, vagyis bűnbánatot tartott. Fájt neki, hogy az Úr szava ennyire kikerült az életükből.
Hulda prófétanőtől kérdezte meg, hogy mit üzen az Úr. Jósiás megtudja, az Úr látja megrendülését. Mivel megszaggatta ruháit és sírt az Úr előtt, az Úr is meghallgatja őt. Olyan jó, hogy bűnbánattal jöhetünk az Úrhoz. És amennyiben így teszünk, nem ítélet, hanem áldás vár ránk. Az áldás útja mindig könnyeken keresztül vezet. A bűn felett való sírást a kegyelem követi. Azonban fontos, hogy ne csupán egy megható jelenet maradjon a bűnbánat, hanem kövesse egy új, az Úr szavaira épített élet. Mert az Úr azt akarja, hogy éljük, vagyis cselekedjük az igét.
Milyen könnyen megfeledkezünk az evangéliumról: ahogyan Jósiás korában elfelejtették a Bibliát, úgy felejtjük el, hogy mi az evangélium által nyertünk örök életet (1Kor 15,1-11). Az evangélium a legfontosabb a számunkra, mindig a jó hírre kell emlékezni, mert ez Jézusról szól. Pál apostol elmondja, hogy ő azt adta át a hallgatóinak, amit maga is kapott. Tehát az általa hirdetett evangélium először az ő szívét járta át. Amit átadott, azt maga is megvizsgálta, és mivel jónak találta, befogadta az életébe.
Az apostol azt is felismerte, hogy azért kapta az evangéliumot, hogy tovább is adja. És ő valóban így tett, fáradhatatlanul vitte szívében az életet jelentő örömhírt. Vitte, a sok bajjal, gonddal küszködő emberek számára Jézust, az Urat, Aki képes az életüket újjáformálni, a helyes irányba állítani.
Mi is azért kapjuk, hogy továbbadjuk másoknak az evangéliumot. Adjuk tovább mindazt, amit az igéből felismerünk, de úgy adjuk tovább, hogy engedjük előbb a saját életünket érinteni az üzenet által. Pál, amikor továbbadja, nem megszabadul az igétől, hanem úgy adja tovább, mint amit maga is kipróbált, és megtapasztalta, hogy jó. Azért adja tovább, hogy mások is megtapasztalják a keresztről szóló beszéd erejét az életükben. Így adjuk mi is tovább az Úrtól kapott üzenetet.
A Krisztusról szóló üzenetet az Írás fényébe állította, és meglátta, minden úgy történt, ahogy az ige azt előre kijelentette. Tehát a Krisztus feltámadása személyes tapasztalaton és az ige bizonyságtételén nyugszik. Pál mindent megvizsgált, nem csupán elfogadta, amit mondtak, hanem az igével vetette össze a hallottakat. Azután eljött az a pillanat, amikor maga is átélte, hogy az Úr megjelent a számára. Az Úr mindig maga győz meg minket. Olyan csodálatos pillanat az, amikor rádöbbenünk, hogy Jézus él, amikor személyesen tapasztaljuk meg győzelmét. Nagyon nagy kegyelem átélni életet formáló erejét. Pál apostol a levél írásakor ismert olyanokat, akik maguk is találkoztak a feltámadott Jézussal. Ha nem így lenne, meg tudnák cáfolni, de vannak, akik még élnek közülük, és így hitelesítik az apostol szavait. Csodás üzenet: Jézus feltámadt és él. Élő Urunk van. Ne féljünk hát, mert az Úr él, és Ő hatalmasabb a gonosz minden erejénél.
Pál tudja, hogy Jézus megjelenése és az ő elhívása kegyelem. Ő nem méltó arra, hogy apostol legyen. Én sem vagyok méltó arra, hogy szent nevét számra vegyem, és hirdessem Őt. Ha Pál a legkisebb volt, akkor milyen porszem vagyok én. Bárcsak látnánk méltatlan és porszem voltunkat. Hála az Úrnak, hogy Ő ilyen porszemekkel is tud újat kezdeni. Azért vagyunk porszemek, hogy Ő látszódjon nagynak.
Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok. Csak a kegyelem, az Úr munkája számít, hogy mit mondanak mások, hogyan értékelik az életünket, lényegtelen. Egy a fontos, minden kegyelemből történik, ami vagyok, azt Istennek köszönhetem.


Már keresztem vállra vettem

Már keresztem vállra vettem
Már keresztem vállra vettem,
Érted mindent elhagyok.
Mindenem vagy, árva lettem,
Honja vesztett szív vagyok.
Vágyat, célt a múltnak adtam,
Nincs már bennem vak remény,
Mégis gazdag úr maradtam:
Isten és a menny enyém.

Ember bánthat és zavarhat:
Szíved áldott menedék;
Sorsom próbál és sanyargat:
Édes csenddel vár az ég.
Nincsen búm, mely könnyet adjon,
Míg szerelmed van velem,
Nincs öröm, mely elragadjon,
Hogyha nem benned lelem.

Lelkem, teljes üdv a részed,
Hagyd a bút s a gondot el;
Légy vidám, ha meg-megérzed:
Tenni kell még s tűrni kell.
Gondold el: ki Lelke éltet,
Milyen Atya mosolya;
Megváltód meghalt teérted:
Mit bánkódnál menny-fia?

Kegyelemből dicsőségbe
Szállj, hited majd szárnyat ad,
S az örök menny fénykörébe
Bévezet majd szent Urad.
Véget ér itt küldetésed,
Elszáll vándor-életed,
Üdvösséggé lesz reményed,
Égi látássá hited.


Isten áldásával.