Kételkedés nélkül

A

 bűnnel az ember nem boldogul, ezt látta Zakariás is; fogság előtt, és azt követőn is jelen volt a nép életében (Zak 5,5-11). A bűn úgy beleivódott a lényünkbe, hogy mi nem tudunk tőle szabadulni. Nincs erőnk hozzá, és nincs ellenszerünk sem vele szemben. A próféták is csak annyit tudtak tenni, hogy bűnbánatra szólították fel Isten népét, azonban ez a felszólítás is csak akkor volt eredményes, ha meglátták bűneiket, és komolyan vették Istene üzenetét. A bűnbánatra való felhívás azt is kifejezi, hogy ezáltal utólag próbálták korrigálni a kapcsolatot Istennel, de ez magát a bűnkérdést nem oldotta meg.

Most Isten megoldásáról kap üzenetet a próféta. Olyan jó látni, hogy amikor mi nem boldogulunk, Isten segítségünkre siet. A fő problémára is van megoldása. Tehetetlenségünket ki tudja javítani. Mert bizony, olyan tehetetlenek vagyunk a bűnnel szemben, de az Úr cselekszik, mindent megtesz, hogy megszabadulhassunk.

Ő maga távolíttatja el a bűnt népe életéből. Zakariás el volt foglalva még a korábbi látomással, azzal, hogy a bűn jelen van az országban, és győzedelmeskedik. Az angyal azt kéri, tekintsen fel. Fontos ez, ne csak lefelé nézzünk, mert elkeseredünk. Ha sok gonoszságot tapasztalunk, elcsüggedünk, reménytelenség költözik a szívünkbe, és úgy látjuk, nincs értelme a küzdelemnek, a szolgálatnak. Ha feltekintünk, akkor meglátjuk az Úr megoldását, és szembesülünk Isten munkálkodásával. Az Úr cselekszik, csak nem mindig látjuk, különösen, ha a környezetünkre nézünk. Az ige azonban kitárja előttünk Isten országának a kapuját, betekinthetünk az Ő világába, és meglátjuk, van megoldás. Isten eltávolíttatja a bűnt. Ez a megoldás, Isten eltávolítja a gonoszságot, tehát nem mi próbálkozunk, hanem engedjük, hogy Ő vegye ki az életünkből mindazt, ami a bűnből való. Az egész Szentírás erről szól, Isten a szabadító, de engedjük, hogy megszabadítson, hogy kivegye a bűnt és mindazt, amivel eddig nem boldogultam, az életemből.

Az asszony képe szimbólum, és azokra a termékenységistenekre utal, amelyek mindig bűnbe vitték Izráelt, amelyek miatt hűtlenekké váltak. Most már nem fogja őket kísérteni, mert az Úr eltávolította. Az Újszövetségben a bűnkérdésre az Úr Jézus a megoldás. Ő magára vette a kereszten, és halálával eltörölte bűneinket. Fontos, hogy adjuk át Neki a bűnt, minden megkötöző erőt, mert azért jött, hogy magára vegye, és elhordozza érte a büntetést. Őérette és Őáltala lehetünk szabadok.

Jakab levelét olvassuk mától, ő nem más, mint az Úr Jézus Krisztus testvére, ám nem erre alapoz (Jak 1,1-8). Jézus szolgájának mondja magát, mert nem az a lényeg, testileg kitől származunk, kinek vagyunk a rokonai, hanem az, hogy szolgája lettem-e Jézusnak. A Vele való kapcsolat határozza meg örök életemet. Azon dől el, hogy üdvösségem lesz-e, hogy miként viszonyulok Jézushoz. Ha átadtam az életem, Övé vagyok, és akkor nem számít, ha a földi életben nem voltam befolyásos, ha az őseim egyszerű emberek voltak. Isten országába nem a földi származás alapján, hanem újjászületés által léphetünk be.

Jakab üdvözletét küldi a tizenkét törzsnek, vagyis a szétszórtságban élő Krisztusban hívőknek. Felismerte, ha személyesen nincs is lehetősége ezeknek a tanítványoknak a felkeresésére, erősítésére, írásban mégis megteheti mindezt. Az írás ma is lehetőséget nyújt a tőlünk távol lévőkkel való kapcsolattartásra és a bizonyságtételre. Sőt, számunkra a digitális technika is nagy lehetőségeket kínál. Felhasználjuk-e ezeket is a bizonyságtételre?

Nem volt könnyű tanítványnak lenni, vállalni Jézust. Különféle támadásoknak voltak kitéve, vagyis a hitük megpróbáltatott. Nem "papírhitvallásuk" volt, hanem élő és ható, hiteles élet és vallomás. Mert a hitüket gyakran kellett állami szervek előtt is vállalni, aki vállalta Jézust, az börtönbe került, sokan már életük odaáldozásával is megpecsételték Krisztushoz való tartozásukat.

Jakab azt kéri, teljes örömnek tartsák a kísértést, ami itt próbának felel meg. Öröm a kísértés, a próba, ami legtöbbször szenvedéssel, hátránnyal jár? Azért írja ezt, mert nem így tekintettek a próbákra, és sok múlik azon, hogyan közelítjük meg a nehéz helyzeteket. Jakab azt kéri, próbának, vagyis Isten általi felkészítésnek tekintsék. Isten felkészíti őket a még nehezebb élethelyzetek elviselésére. Mintegy kiképzésen vesznek részt. Az Úr is kiképezi, felkészíti katonáit, ez a képzés gyakran nehéz, de az Úr jelen van. Nem hagy erőnkön felül kísértetni, nem enged olyan próbákba, amiket nem tudunk elviselni, amibe beleroppannánk. Az Úr nem azt akarja, hogy összeroppanjunk, hanem azt, hogy lelkileg erősebbé váljunk.

Fontos még, hogy ha meglátjuk hiányosságainkat, nem kell megijedni, mert kérhetjük azok kipótlását. Ha nincs bölcsességünk, kérjünk. Az Úr útján nem mi szerezzük be az útravalót, hanem Ő ad meg mindet a számunkra. Azonban, csak akkor kapjuk, ha kisgyermekként Hozzá megyünk és kérünk. Ezzel az Iránta való bizalmunkat erősíti. Ígéretünk is van rá, hogy ő szemrehányás nélkül ad mindenkinek. Nem azt mondja, már rég rendelkezned kellene vele, hanem átnyújtja, tessék, kérted, itt van.

Jakab jól ismerte az Urat, és amit leír, azt a maga életében is megtapasztalta, azért írja nyomatékosan, hogy amit kérünk, azt meg is adja a mi Urunk. Ő ajándékozó Isten, és semmit nem tart vissza, ami áldásul szolgál és javunkra válik, illetve előbbre visz a szolgálatban.

Lehet, hogy azt mondjuk, annyiszor kértem már bölcsességet vagy mást az Úrtól, és nem kaptam meg. Ez a levél rámutat, nem az Úrral, hanem velem van a baj. Mert csak akkor kapok, ha hittel kérem, ha nem kételkedem benne, hogy meg is kapom. Valóban hiszem, hogy az Úr képes megadni, amit kérek? Vagy kérem, de nem igazán hiszem, hogy meg is kapom? Az Úr Jézus azt mondta, hogy egy mustármagnyi hit is elegendő, mert nagy erő rejtezik benne. Ha tehát hiszem, amit mondok, az megtörténik.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.

Várva várjuk az Urat

Ú

jabb látomást kapott Zakariás, amiben még élesebben figyel az Úr világára és üzenetére (Zak 4,1-5,4). A felébresztés azt jelzi, még inkább figyelj, vagyis semmi ne vonjon el az Úrtól, az igétől. Nekünk is szükségünk van az ébredésre, mert fenn vagyunk ugyan, és ülünk a templomban, de a lelkünk gyakran alszik. Nem jut el hozzánk az üzenet. Bibliaolvasás közben is hányszor tapasztaljuk, hogy elmegy a figyelmünk. Az ördög mindent megtesz, hogy elvonjon az igétől, azonban ha ezt tudjuk, tudatosan küzdhetünk ellene.

A lámpatartó üzenete: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!”. Tehát nem emberi erő, nem fegyver, hanem kizárólag Isten Lelkének a munkája lesz a szabadulás. Nincs szüksége az Úrnak a mi hevességünkre, erőnkre, hatalmunk mutogatására. Ő azt akarja, hogy mi maradjunk veszteg, és figyeljük, miként szabadít meg az Úr. Nagyon nagy szükségünk van erre az igére ma, hiszen annyi konfliktus, megoldhatatlannak tűnő élethelyzet van, és bizony, nagy kísértés, hogy ezeket erővel, erőszak alkalmazásával próbáljuk megoldani. Most az Úr azt kéri, engedjük Őt munkálkodni, engedjük, hogy Lelke által formálja át az embereket, engedjük, hogy Ő oldja meg a problémát. Az Úr velünk szemben sem alkalmaz erőszakot, igéje és Lelke által győz meg arról, hogy kegyelmére van szükségünk.

Bátorítás és erősítés ez a látomás és annak jelentése, azt üzeni, elkészül a templom, Zerubbábel által. Félbeszakadt ugyan, de nem tudják megakadályozni, mert az Úr munkáját nem lehet megakadályozni.

A hét mécses az Úr szemeit jelenti. Az Úr átfogja tekintetével a földet, figyeli az életünket, és semmi nem kerüli el a figyelmét, mindent lát. Ez biztonságot kölcsönöz a számunkra, minden az Úr szemei előtt megy végbe. Az Úr tudta nélkül semmi sem történhet.

Egy repülő irattekercset is lát a próféta, amely átkot tartalmaz, azt jelenti, hogy az Úr megítéli azokat, akik nem az ige szerint éltek, akik visszaéltek az igével és hatalmukkal. Az Úr elől nem lehet elbújni. Nem a menekülés, hanem a bűnbánat a megoldás. A kereszt tövében lesz áldássá az átok. A Golgotára vezető út nyitva áll mindenki előtt, ott élhetjük át minden nyomorúságból a szabadulást.

Pál apostol a börtönből írja bizonyságtételét, helyzete nem javul, úgy látja, földi szolgálata lezárul (2Tim 4,6-22). Ennek ellenére nincs keserűség a szívében, mert számára a meghalás elköltözést jelent. Úgy tekint erre az eseményre, mint egy költözködésre. Az eddigi lakóhelyéről elköltözik egy másik lakóhelyre. Tudja, hogy azután onnan többé már nem kell költözni. A meghalás azt jelenti, Isten láthatatlan világába költözöm, most már mindig az Úrral leszek. Ha ez az ige eljut a szívünkhöz, leoldja a félelem bilincseit rólunk, és úgy tekintünk az eltávozásra, mint hazaköltözésre. Az Úr gyermeke itt, ebben a világban van albérletben, ez le fog járni, és amikor megtörténik, hazaköltözöm.

Aki így látja, az nem fél, amint a halál közeledik, nem is csapja be magát, hanem örömmel készül. Hiszen a hazautazásnál nincs nagyobb öröm. Hazamegyek, és végleg Atyámmal lehetek.

Pál visszatekint életére, és úgy látja, megharcolta a nemes harcot, vagyis nem hátrált meg, nem adta fel, mert mindig a győztes hadvezérre, Jézusra nézett. Mi se adjuk fel, harcoljuk meg a hit nemes harcát, ami a lelkek mentése. Úgy mentette a lelkeket, hogy a hitet közben megtartotta, ez azt is jelenti, hogy a hit, az evangélium helyére nem tett mást. Pál soha nem cserélte le az igét, nem helyettesítette más tartalommal, mert tudta, hogy az igében igazi hatóanyag található. Az ige Isten ereje, ami által életeket formál újjá.

Mennyire ismeri Pál az Urat, tudja, hogy koronával várja őt. A győzteseknek, az igazságban megmaradóknak a koronájával, mert a Mester megjutalmazza tanítványát. Már ebben a földi életben is jutalmat kapunk, hiszen minden kegyelem, minden az Ő ajándéka. Semmit nem kapunk érdem szerint, hanem az Úr ingyen való kegyelméből.

A koronát mindazok megkapják, akik várva várják az Úr megjelenését. Advent első napján a várakozás kerül előtérbe. Várjuk az Urat, de nem a gyermek születését, hanem a győztes Úr visszajövetelét. Milyen dicsőséges pillanat is lesz, amikor megérkezik. De várjuk-e, mindennél jobban várjuk-e Őt? Vágyakozva várjuk-e Jézus eljövetelét? Úgy, hogy számunkra ez a legfontosabb?

Várjuk Őt örömmel, és közben feladatainkat végezve. Az Urat váró tanítvány szolgáló tanítvány, arra vágyik, hogy szolgálat közben találja őt a visszatérő Úr.

Pál magához hívja Timóteust, mert egy tanítvány elhagyta. Igen, még Pált is otthagyták, még ő is átéli, hogy valaki nem megy vele tovább, hanem a világot választja. Kilépett a szolgálatból, mert a világ visszavonzotta. A világ soha nem mond le rólunk, mindig igyekszik visszavonzani, ehhez felhasználja érzelmeinket, vágyainkat. Kérjük az Úr védelmét és erejét, hogy meg tudjunk maradni a hitben, és képesek legyünk nemet mondani a világ csábításának. Mit adhat a világ, ami nincs meg Isten országában? Isten országának gazdagsága felülmúlhatatlan, bárcsak mindig látnánk ezt.

Pál kéri, hogy Márkot is vigye magával, lehet, ez Márk rehabilitációja, most már alkalmas a szolgálatra, és Pál visszafogadja. Úgy látja, most már hasznos lesz a számára. Milyen jó, hogy Isten országában működik a visszafogadás. Mi gyakoroljuk-e? Vissza tudjuk-e fogadni azt, aki korábban magunkra hagyott? A visszafogadás a kegyelem munkája.

Pál készül a hazaköltözésre, de nem rezignáltam, hanem úgy, hogy amíg itt van, aktívan tölti ki az időt. Ha korlátozva is van a mozgásában, olvasni és írni tud. Olvassa az igét, és írja a leveleit, benne a bizonyságtételeket, a gyülekezeteket megerősítő sorokat. Ezt mi is meg tudjuk tenni. Olvasni és írni tudunk még betegágyon is. A könyv és az írás kitágíthatja látókörünket, és áldást vihet mások számára. Hiszen a bizonyságtételünk a másik ember erőforrásává válhat.

Az apostol azt is megtapasztalta, hogy mindenki magára hagyta őt, talán féltették az életüket, és nem mertek melléállni a bíróságon. Ő azonban nem számítja bűnüknek, mert megtapasztalta, hogy az Úr mellé állt. Olyan jó látni, ha mindenki magunkra hagyna is, ha nem mernek mellénk állni, az Úr nem hagy magunkra. Ő mindig vállal, és erőt ad az egyedüllét elhordozásához.

Pál is szabadítóként tekint az Úrra. Számára Ő az a Szabadító, Aki a gonosz minden formájától megmenti. És ha a gonosz úgy véli, győzelmet aratott, mert megöli az apostolt, akkor sem győzött, mert az Úrhoz megy.

Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr

1. Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr, Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosúl, Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő.

2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.

3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nemhiába várod: Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.

4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.

Isten áldásával.

Hirdesd az igét!

A

z előző fejezet elcsendesedésre való felhívással zárul, mindenki csendesedjen el az Úr előtt. Mindenki hallgasson, mert az Úr elindult, az Úr cselekszik. Minden véleményt tegyenek félre, mert Isten mindenkit megcáfol, aki azt gondolta, Ő magára hagyta népét, nem érdemes Benne bízni. Isten elindul népe megszabadítására; csendesedjünk el mi is, és figyeljük az Urat. Elindul népe megszabadítására, az üdvesemények célba juttatására. Talán úgy gondoljuk, nem lesz már semmi az ígéretekből, nem jön az Úr, igénk azonban azt üzeni, bízzunk, mert jön. Ő ma is cselekszik, és előreviszi a történelem kerekét.

Ezt követően Jósua főpap kerül a próféta látószögébe, az Úr angyala előtt áll. Ez azt jelzi, nagy dolgok vannak készülőben, a főpap középpontba kerülése a templom megújulását, az otthoni hitélet, a kultusz megelevenedését vetíti előre. Isten cselekszik, és megindul az addig téli álmot alvó élet. Amikor az Úr cselekszik, megpezsdül az élet, ott az addig alvó táj megelevenedik. Így van az életünkben is, amikor az Úr megszólít, elindul az élet, az igazi élet. Az addig béna és tehetetlen ember meggyógyul és talpra áll. Hány ilyen eset történt, az Úr szólt, és elmúlt a merevség, és ismét cselekvőképessé, alkotóvá vált az adott személy.

Jósua színre lépése azt is jelenti, hogy vele és a Izráellel is terve van az Úrnak. A mozdulás arról tesz bizonyságot, hogy van cél, igen, van cél előttünk, és ez Isten tervének a megvalósítása. Azért szól az Úr, mert terve van az életünkkel, Jósua pedig kész ezt a tervet elfogadni. 

Azonban megjelenik a sátán is, szinte azonnal ott van, mert nem akarja, hogy a már halottnak tűnő, elszáradt csontok képét idéző nép megelevenedjen. A gonosznak nem érdeke Isten népének a megújulása, azt akarja, hogy maradjon minden változatlan. Növekedjen a gonoszság, és ne legyen jelen a világosság. Vádolja Jósuát, ezzel benne is kétségeket ébreszt, elbizonytalanítja, és az alkalmatlanság érzését hinti el benne. Mintha azt mondaná Istennek, mit akarsz ezzel, egy nyomorult kis senki, teljesen alkalmatlan, úgy sem tudsz vele kezdeni semmit. Benne van, mintha magát ajánlaná a sátán, mintha azt mondaná, mire is mész az emberrel, mit is akarsz vele, itt vagyok én.

Jósua piszkos ruhában nem volt egy vonzó személyiség, nem az erő áradt belőle, de mindez azért van, hogy tudatosuljon benne, az Úr választja őt, és nem azért, mert különb másoknál. Szennyes a ruhája, bűnös ő is és Izráel is, de átélik Isten kegyelmét. Igen, kegyelemből kezdhetnek újat. Itt nincs szó kiválóságról, nincs szó érdemekről, csak egyedül kegyelemről. Jó, ha ezt mi meglátjuk, egyedül kegyelemről van szó. Isten kegyelmének köszönhetjük, hogy még élünk.

Mindenki előtt meg kell hallania, és látnia kell Jósuának is Isten kegyelmét munkálkodni. Átéli, hogy az Úr elvette bűnét. Milyen csodálatos hallani: elvettem bűnödet. Igen, aki bűnbánattal jön, és kéri az Úr kegyelmét, hallhatja: megbocsáttattak a bűneid. Nincs ennél nagyobb öröm, mint átélni, megbocsátott az Úr. Micsoda öröm és megrendülés, amikor tiszta ruhát kapunk. Leveszik a szennyes öltözetet, és tiszta ruhába öltöztetnek. És ezt nem mi visszük végbe, átöltöztetés történik. És mindez kegyelemből, az Úr érdeméért.

Egy előremutató, a jövőben beteljesedő ígéretet is kap a főpap. Az Úr elhozza a Sarjadékot, eljön a Messiás. Ebből meríthetnek erőt, mert az új kezdés sem jelent nyugalmat. Nem jelenti, hogy nem lesznek ellenségek, nem lesz nehéz időszak, de igen. Azonban mindig ott lehet előttük, hogy van tovább, mert eljön a Sarjadék, eljön a Megmentő.

Mi már hálás szívvel tekinthetünk vissza, mert az ígéret beteljesedett, eljött a Megmentő, és Ő Jézus. Igen, Őt ígérte az Atya, és el is jött. Eljött azért, hogy Jósua és az én szennyes ruhámat is magára vegye. Eljött, hogy vére odaáldozása által megtisztítson, mert a bűn szennyét semmi nem képes lényünkből eltávolítana, csak Krisztus vére. Egyetlen napon törli el a bűnt, ez a nap a kereszt napja, amikor az Urat megfeszítette az ember. Azon a napon törölte el az Úr bűneinket. Így azután szabad az út a kegyelemhez. Jöjj, vár a kereszt, belőle élet vize fakad, ami megtisztít és megújít. Jöjj a kereszthez, jöjj Jézushoz, ez a megújulás és új kezdés lehetősége.

Pál azt kéri, Timóteus ne figyeljen az ellenhangokra, csak egyedül Jézusra. Ne feledje, hogy Jézus el fog jönni, bármit mondjanak is mások, bármit mutasson éppen a világ képe. Az Úr eljön, és meg fogja ítélni mind az élőket, mind a holtakat.

Az Úr országára kéri tanítványát, tehát Timóteus nehéz helyzetben van, a támadás erős, de Isten országa még erősebb. Ez az ország védelmet nyújt a leghevesebb támadás idején is. Isten országát nem tudja a gonosz elfoglalni, Isten országa megmarad örökké. És megmarad az egyház is, mert nem pusztíthatja el semmi, mivel kősziklára épült. Ez a fontos, építsünk a kősziklára, Krisztusra, és állni fog az épület, az életünk.

Sőt, a csüggedésből, a magába fordulásból való kikerülés érdekében az ige hirdetésére szólítja fel. Vagyis, ne magaddal foglalkozz, ne a helyzeted felett siránkozz, hanem szolgálj, állj elő az igével. Igen, hirdesd, mert közben a te életed is gyógyul, másrészt azért vagy ott, mert ez a dolgod. Amíg hirdeted, amíg előállsz vele, nem magadra figyelsz, és közben talán észre sem veszed, és te is rendbe jössz. A depresszió egyik ellenszere az elfoglaltság, a szolgálat, a másokra való odafigyelés, az adás. Mert amíg magamra nézek, és azzal foglalkozom, hogy velem nem törődnek, egyre nagyobb érzelmi válságba jutok, egyre mélyebbre csúszok. Azonban amikor elindulok szolgálni, és kész vagyok másoknak adni, elindulok felfelé. Mert meglátom, hogy mások még rosszabb helyzetben vannak. A másokkal való foglalkozás gyógyítólag hat. Ezt a prédikátor úgy mondja, aki mást felülüdít, maga is felüdül. Vannak örök érvényű törvényszerűségek, ez is ilyen, és ha komolyan vesszük, megtapasztaljuk áldásos hatását.

Az ige hirdetése ma is a legfontosabb feladat, olyan eszköz van a kezünkben, aminél jobbat, gyógyítóbbat nem talált a mai napig sem az ember. Merjük vinni és hirdetni, akkor is, ha épp nem lenne alkalmas. Végezd az evangélista munkáját, azt, amivel az Úr megbízott. Végezd a dolgod, és ne figyelj másokra, amíg ezt végzed, áldás leszel.

Magára vette szennyes ruhámat

1. 

Magára vette szennyes ruhámat,

Így békíté meg Istent, Atyámat.

Így békíté meg, így békíté meg

Istent, Atyámat.

2. 

Kín, mely Őt érte, nekem volt szánva,

De Ő fölvitte a Golgotára,

De Ő fölvitte, de Ő fölvitte

A Golgotára.

3. 

Szerető szíve szakadt meg értem,

Hogy eltörölje mind, mind a vétkem.

Hogy eltörölje, hogy eltörölje

Mind, mind a vétkem.

4. 

Jézus, Te drága, mit adjak Néked?

Összetört szívem hozom Elébed,

Összetört szívem, összetört szívem

Hozom Elébed!

5. 

Dicsőség Néked, szent Vőlegényem,

Hogy eljössz értem, s fölviszel mennybe.

Hogy eljössz értem, hogy eljössz értem,

S fölviszel mennybe!

Isten áldásával.

A teljes Írás

Z

akariás újabb látomást kap, ezen keresztül erősíti népét az Úr (Zak 2,1-17). Ez a látomás is a reményteljes jövőről, Isten csodálatos szabadító munkájáról szól. Isten Úr a népek felett is, ha fogságban is van az Ő népe, nem jelenti azt, hogy teljesen ki vannak szolgáltatva. És egyáltalán nincsenek reménység nélkül, mert Istenük Úr a birodalmak felett is. Minden birodalom addig terjeszkedhet, ameddig az Úr engedi neki. 

A szarvak azokat a hatalmakat szimbolizálják, akik Izráelt és Júdát szétszórták, Asszíriát és Babilont. A szarv az erő és a hatalom jelképe, a fogságban élők számára lehetetlennek tűnt Babilónia szarvának /Hatalmának/ a letörése. Az Úr azonban kijelenti, hogy Számára semmi sem lehetetlen. Eljön a négy kovács, ők majd letörik a szarvakat, mert aki Isten népére teszi a kezét, annak szembe kell néznie az Úr ítéletével. Isten ma is oltalmazza övéit, bármilyen szarvak fenyegetnek, öklelnek felénk, Isten hatalma nagyobb ezeknél. Eddig még minden szarv letört egyszer. A legfélelmetesebb ellenség is szétszóratott, az Úr népe mindig reménységgel élhet. Lehet, hogy nem lesz mindig a középpontban, de nem is azért van jelen, hogy a világ éltesse, hanem azért, hogy bizonyságot tegyen a világnak a kegyelemről.

Ezután egy Jeruzsálemet megmérő férfit lát a próféta, de egy angyal szól az ifjúnak, nincs mit mérni, mert falak nélküli, korlátlan befogadó képességű, határtalan város lesz. Jeruzsálem újra megépül, de már ez a város más lesz, nem bezárt, hanem nyitott, tágas település lesz. Mi már tudjuk, hogy Jézus Krisztusban válik határtalanná Jeruzsálem, mert Isten országát hozza el a számunkra, amelyben nincsenek határok. Nincsenek határok, mert Krisztus a kereszten lebontotta a válaszfalakat.

Mennyire nem ez látszik ma, nagyon beszűkül Isten népe, és gyakran falak épülnek egymás között is.  Azonban ha az Úr Jézust közel engedjük szívünkhöz, és teljes mértékben Rá figyelünk, ezek a falak leomlanak. A népek között is csak Krisztusban omolhatnak le a válaszfalak, amíg nem Ő lesz életünk Ura, minden próbálkozás csupán emberi erőlködés. A falak leomlásához új szívre van szükség, arra, hogy Krisztus éljen bennünk, és lénye által formáljon és vezessen. 

A falakra azért sem lesz szükség, mert az Úr oltalmazza mindenfelől népét. Az Úr veszi őket körül, és megtapasztalják, falakra nincs szükség, mert az igazi biztonság az Úrnál található. Az elrejtettséget, amire szívünk vágyik, egyedül Ő tudja megadni számunkra. Nem a falak adnak védelmet, hanem egyedül az Úr lénye, szeretete. Az igazi biztonság, amikor népét az Úr karolja át. 

Azért hívogat magához a mi Urunk is, mert tudja, biztonságra vágyunk, és aki szeretne igazi oltalmat, jöjjön Hozzá. Úgy hív kiterjesztett karral, mint ahogy a tyúk hívogatja csibéit. Amikor veszélyt érez az anyamadár, szárnyai alá hívja csibéit, betakarja őket, és ha kell, életét adja, csakhogy a csibék megmeneküljenek (Lk 13,34-35). Jöjj az Úrhoz, vár reád, betakar, és amíg oltalmaz, életét adja érted. Ott a kereszten azért halt meg, hogy megmentsen a kárhozattól, a pusztulástól.

Hatalmas ígéretet kapnak, ujjongj, örülj, mert jövök már, és veled fogok lakni. Talán reménytelennek látod a helyzeted, és kétségbeesetten kiáltasz: meddig tart ez még, Uram? Meddig a nyomorúság, meddig az éjszaka? És Te, Uram, meghallod ezt a kiáltást, és üzened: jövök már. Mint ahogyan a szülő kiált bajba jutott gyermekének, ne félj, jövök már, sőt, itt is vagyok. Igen, Ő jön, és megsegít, sőt, Jézusban itt van, elérhető, csak hívd Őt bizalommal. Pünkösd óta tapasztalat a számunkra, hogy az Úr velünk, sőt, bennünk van. A Szentlélek által valósággá válik, amikor befogadjuk Jézust az életünkbe, hogy Ő bennünk lakozik. Így azután nem vagyunk magunkban. Bízd magad a kegyelemre, bízd magad a Szentlélekre!

Továbbra is saját életpéldájával bátorítja Timóteust az apostol (2Tim 3,10-17). Nézzen az ő életére, és meglátja benne az Úr munkáját. Felismeri, hogy Pálnak is sok nehézséggel, támadással kellett szembenéznie, de mindig ott volt az Úr hűsége, és Ő megszabadította. Timóteus is a hűséges Úrra nézzen, és bízzon szabadításában.

Ne engedjük megtéveszteni magunkat, aki valóban figyel az Úrra, és az Ő életformáját követi, üldözésre kell számítania. Miért? Mert támad a gonosz, és akik nem krisztusi emberek, akik a világ szerint élnek, mert az nekik jó, nem tudják elviselni Krisztus jelenlétét, és azt a fajta életet, amit a tanítványok képviselnek. De az Úr mindig jelen van, Benne minden körülmények közt bízhatunk.

Timóteus számára is az jelent megerősödést, ha nem az ellenfelekre figyel, ha nem hagyja magát megfélemlíteni. Mi figyelhetünk az igére, mégpedig minden téren. Isten a teljes Írást adta a számunkra, általa megerősödhetünk a hitben, átélhetjük, hogy az Úr körülvesz szeretetével. Az ige segít tovább, amikor erőt akar venni rajtunk a csüggedés. De az Úr igéje utat is mutat, felkészít az Isten országa szerint való életmódra. Másrészt világos útmutató is a számunkra, amikor elbizonytalanodunk. A világ nagyon ért az elbizonytalanításhoz. Az ige azonban bátorságot önt belénk, és megtanít vállalni Isten akaratát, az Ő törvényeit.

Az ige segít tájékozódni az értékét vesztett világban, megmutatja, mi a helyes. Mert ebben a világban felborulnak az értékek, amire Isten azt mondja, jó, a világ azt mondja rá, rossz. És amit az Úr rossznak, károsnak ítél, a világ ma jónak titulálja. Aki nem az igére figyel, eltéved. Köszönjük meg Urunknak, hogy ideadta az Írást. Vegyük is kézbe, tájékozódjunk általa, és akkor nem tévedünk el.

Szívemet hozzád emelem

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten.

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy kegyességedet, Én Istenem, megtekintsed.

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényire; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában megtartja.

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gondot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik.

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit. Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a tőrbül.

8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énnékem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül; Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!

Isten áldásával.