Közel van már

A

 lélekemelő és távlatot adó messiási próféciát hálaadó ének követi (Ézs 12,1-13,22). Mert mi is szállhat fel a szívünkből Isten békességének, uralmának a megtapasztalása után? Nincs nagyobb annál, mint amikor átéljük, hogy az Úr békét teremt bennünk. Nagyszerű pillanat, amikor a bennünk lévő vad indulatokat átalakítja, a pusztítás helyett belső és külső harmónia jelenik meg. Ezt csak az Úr képes elvégezni, és ha átéltük, adjunk érte hálát.

Nincs nagyobb csoda a bűnbocsánat megtapasztalásánál, erről énekel a próféta is. Szinte felfoghatatlan számára, hogy Isten megbocsát. Pedig erről tesz bizonyságot az ige, és ez a valóság. Isten, bár haragszik a bűnért, a bűnöst menteni akarja, ezért nem ránk, hanem Krisztusra tekint, és Érte megbocsát. Krisztusért van még ma is bűnbocsánat, és ezen túl még meg is vigasztal az Úr. Olyan gyönyörű kép ez, Isten látja a bűntől meggyötört arcunkat, magához ölel, és azt mondja, ne rettegj, nincs baj, eltöröltem a bűnt. Nincs baj, mert áll a kereszt, és ha ránézek, átélem, hogy félelmeim leoldódnak, és megszabadulok. Csodálatos érzés szabadnak lenni, és ne félj, mert számodra is lehetséges. Minden megkötözöttségből van szabadulás. Hogyan? Az Úr által. Erős szabadító Ő, nincs olyan bilincs, amivel ne boldogulna.

A szabadítás nem egy pillanatnyi élmény, ami aztán elmúlik, hanem Isten Lényének és jelenlétének megtapasztalása. Egy új és üde forrás, amiből szabad meríteni. Köszönjük meg Urunknak most, esztendő utolsó napján ezt a forrást, az igét, hogy egész évben odajárulhattunk és meríthettünk belőle. Mert az Ő szava frissít fel és újít meg. Jó, hogy ez a forrás ma is elérhető, még most is friss a vize, mert az ige soha nem veszíti el frissességét. Olyan jó Urunk közelében lenni, meríteni Lényéből, mert Ő is kínálja az élő vizet. Hívogat, ha szomjazunk, menjünk Hozzá és igyunk, és ha így teszünk, megújulunk. Ráadásul ingyen adja az élet vizét. A mai világban már vizet is lehet vásárolni, mindet pénzzé tesz ember, mert bálványa vonzza, és nem elég belőle semennyi, de Jézus nem kér pénzt, csak vár, hogy igyunk, ha megszomjaztunk.

A tizenharmadik fejezet már kitekint Júdából, az üzenet Babilonnak szól. A világhatalom számára is eljön a bukás, az ítélet. Azt gondolta, nincs nála nagyobb hatalom, most meg kell tapasztalnia, hogy van, Isten a nagyobb, és minden uralom addig tart, amíg az Úr engedélyezi ezt a számára, vagy amíg meg nem hódol Előtte. Babilon gőgössé vált, úgy gondolta, ahogy ő él, az jó. A leigázott népek is úgy vélték, mindig így marad, nincs esély a változásra. Mi is gyakran gondoljuk azt, az élet mindig ilyen marad, nem fog már rossz következni. Üzletből ki, másikba be, vásárolunk, szórakozunk, gazdagodunk, egyre jobb lesz az élet. Ám Isten látja mindazt a bűnt, ami emögött van. Látja az elnyomást, a kizsákmányolást, a bombák okozta pusztulást. Látja a sok szenvedőt, és szeme előtt vannak a csűrépítők, anyagiakat halmozók, azok, akik mások nyomorúságát kihasználva élnek jól.

Ha látja, miért nem cselekszik? Igénk elmondja, szól, és azt kéri, térjünk meg bűneinkből, forduljunk, mert most még van idő, legalábbis amíg élünk, van idő, de nem tudjuk, meddig tart az életünk. Azonban Ézsaiás rámutat, Isten megbünteti a földön a bűnt, a világ gonoszságát. De ezt nem vesszük figyelembe, mert nem látjuk jelét, pedig a különféle természeti csapások, tragikus események is erre utalnak. Isten megítéli a bűnt, és ez a pillanat nincs messze. „Közel van már az Úr napja, bizony, hamar eljön ennek az ideje, nem késnek napjai” (13,6; 22). Isten szól, figyelmeztet, fel akar rázni, készüljünk a Vele való találkozásra. Így, esztendő utolsó napján, amikor erőteljesebben átéljük az idő múlását, vegyük komolyan: az Úr eljön. Vajon figyelünk Rá, várjuk Őt? Vagy elmerülünk pogány ünnepléseinkbe, úgy vagyunk, mint Sodoma és Gomora napjaiban, éljük megszokott életünket és egyszer csak ránk köszönt az ítélet? Ne legyünk úgy, mint Lót és családja, akiket alig tudtak az Úr követei kituszkolni a városból. Engedjük el a világot, és ragadjuk meg a Krisztust, az Ő drága kegyelmét.

A zsidókhoz írt levél szerzője is azt hangsúlyozza, még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik (Zsid 10,19-11,22). Ezért legyünk állhatatosak, tartsunk ki az Úr mellett. Persze, ez nem könnyű, mert a hívő élet nem luxusélet, nem kényelmes jólét, ahol mindent megkapunk. És ezt azzal bizonyítja, hogy emlékezteti őket a hitre jutásukat követő időszakra. Már akkor szenvedést kellett kiállniuk, mert amikor megvallották az Úr nevét, üldözést kaptak cserébe. Olyan megrendítő, még vagyonuk elrablását is örömmel fogadták, mert tudták, hogy értékesebb és maradandóbb vagyonuk van Krisztusban. Mi mindent anyagiakban mérünk, vajon mi odaadnánk-e Krisztusért anyagi jólétünket? Van-e ilyen látásunk, mint nekik volt? Tudjuk-e, hogy Krisztus többet ér minden földi kincsnél? Számunkra a pénz sokat jelent, de aki igazán megismerte Őt, annak az Úr minden földi értéknél, hatalomnál többet ér. Aki Krisztusra tekint, nem hátrál meg, hanem kitart a végsőkig, kitart az Úr ékezéséig. Milyen nagyszerű pillanat is lesz a Vele való találkozás.

A következő fejezetben a hithősök hosszú sorát vonultatja fel a szentíró. Rámutat, hogy a hit e földi vándorlásunk legnagyobb kincse. Általa leszünk képesek tovább vándorolni, és Istenben bízva megharcolni küzdelmeinket. A hit közelebb visz Istenhez, összekapcsol Vele, és általa nagy dolgokra leszünk képesek ebben a világban. A hit általi cselekedetek mind az Úrról szólnak, azért mennek végbe, hogy akik még nem hisznek, megismerjék Őt, és Rábízzák életüket. Hit által kapunk reménységet, lesz jövőképünk, és látjuk a mennyei hazát. Földi életünk nem más, mint hazafelé vándorlás. Vágyódol-e a mennyei haza után? Látod-e, hogy az a jobb, hogy nincs itt maradandó városunk? Ne csapjuk be magunkat, mert ahogy az évforduló is mutatja, mindenki élete eltelik a földön, de nem mindegy, hová tartunk. Hová visz utad? A mennyei városba, Krisztus jelenlétébe?

Siessetek, hamar lejár

Siessetek,hamar lejár. Kegyelme már régóta vár,

Ma még lehet ma még szabad,Borulj le a kereszt alatt

Elszállt a perc az életed,ma még ha jössz elérheted,

Ne kés tovább,ne várj tovább,ma kérd Atyád bocsánatát.

Ha elkésel mi lesz veled,ki menti meg a lelkedet,

Bezárul a kegyelmi út,lelked örök halálra jut.

Isten áldásával.

Többé nem

É

zsaiás csodálatos jövőt, egy olyan békeidőszakot vázol fel amilyen még soha nem volt (Ézs 11,1-16). Elmondja, miben fog megnyilvánulni, milyen hatása lesz az ország életére. Amit leír, az mindenki vágya, sokat álmodozik ilyen békés, harmonikus világról az emberiség. Azonban Ézsaiás óta évezredek teltek el, és ez a béke még nem köszöntött be, még várat magára. Sőt, azt látjuk, ilyen időszaknak nagyon kevés az esélye. Az ember nem tud békét teremteni a földön, és ezt a harmóniát soha nem is lesz képes létrehozni a természet és az ember között.

Mindez azt üzeni, ha erre vágyunk, ha szeretnénk, hogy ilyen béke legyen, akkor segítségre van szükségünk. Ezt a segítséget pedig Isten adja. Egy Tőle küldött személy fogja mindezt elhozni és megvalósítani, mert rajta az Úr Lelke nyugszik.  A legfontosabb, hogy Ő személyesen ismeri az Istent, és az Ő ismeretét, az Ő félelmét hozza el. A béke forrása Isten, és akkor lesz rá esélyünk, ha megismerjük Őt, ha az lesz szívünk fő vágya, hogy Őbenne gyönyörködjünk.

Az Úr küldötte átalakítja az egész világot, hasonlítanak ezek a képek a paradicsomi állapotokhoz, talán annak a képével próbálja leírni a próféta mindazt, amit Isten készít az övéi számára. Azonban ezt nem könnyű leírni, mivel mi ezekhez hasonlót sem láttunk soha. A szalmával táplálkozó oroszlán és a kisgyermek, mint a vadállatok pásztora, számunkra elképzelhetetlen. Isten számára azonban mindez megvalósítható, mert Számára semmi sem lehetetlen. Mindez az új teremtést hozza elénk, és milyen csodálatos, hogy megújul majd ez a világ, eltűnik mindaz, ami pusztít, nyoma sem lesz a bűnnek.

Ez a világ Jézus által jön el, Ő a Békesség Fejedelme, és aki Hozzá fordul, a saját életében megtapasztalhatja ennek valóságát. Átélhetjük vad indulataink átalakulását, mert ahol Jézus van jelen,  ott minden megváltozik. Az Ő Lénye átalakítja a vadállati indulatokat is, és új emberré formál. Ma még az ézsaiási prófécia csak nyomokban valósul meg, de az is csodálatos, amikor egy ember, majd egy család vagy egy még szélesebb közösség éli meg mindezeket a változásokat.

Ez a prófécia is kettős üzenetet hordoz. Szól a próféta kortársainak, reménységet kínál a számukra, de túlmutat a távoli korokba is. Olyan időszakra mutat, amikor a világ már ismeri a Megváltót, és mi már ismerjük Őt. Tudjuk, ki az, és ismerhetjük tetteit is. Rajtunk múlik, hogy engedjük-e mindezeket a saját életünkben megvalósulni. Hogyan mehet ez végbe? Ha engedjük, hogy átvegye életünk irányítását, ha valóban mindig az Ő megismerésére törekszünk. Legyen az Úr megismerése mindennél fontosabb a számunkra, keressük Őt mindenben, vágyjunk mindig jelenlétére. Ne mindig a környezet változását óhajtsuk, ne mi akarjunk jobban megfelelni az elvárásoknak, hanem akarjuk jobban megismerni az Urat. Annyira, hogy ez az ismeret áradjon tovább mások felé.

Mindezekből látnunk kell, az ige régen elmondta: nem a fegyverek hozzák el a békét az ember számára. Sőt, fegyverek által soha nem lesz béke. Ameddig fegyver lesz a földön, a békének kicsi az esélye. Amíg az ember lényében ragadozó, mindig a másikét akarja, amíg néhány ember a többi kárán akar gazdagodni, amíg egyik nép a másikat elnyomja, saját eszméit erőlteti rá, nem lesz béke. A békét egy személy, Jézus Krisztus hozza el, és ahhoz, hogy ez a béke a miénk legyen, el kell fogadnunk az Ő uralkodását az életünk fölött. Amíg ez nem valósul meg, addig a gonosz uralma alatt leszünk. De Jézus hatalommal bír a gonosz fölött, Gadarában a Légiónak is menni kell a megszállott emberből, amikor erre az Úr felszólítja. Jöjjünk Jézushoz, mert Ő a Szabadító, és nincs más, Ő már most kész és képes újjáteremteni a szívünket. Ahogyan Pál apostol is írja: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Kor 5,17). Ez az új ma is, a te életedben is létrejöhet, de csakis Jézus Krisztus által.

Továbbra is módszeresen bizonyítja az író, hogy Jézus örökkévaló Főpap (Zsid 10,1-18). Áldozata egyszeri, tökéletes és elégséges. Ezt nem kell ismételni vagy kipótolni, az Ő műve fölött nem jár el az idő. Isten csodálatos tervet vitt végbe, mert a kereszt átível évezredeket, és minden generáció számára tökéletes megoldás. Jézus soha nem megy ki a divatból, mert amíg bűn van, addig bűnbocsánatra, a bűntől való megtisztulásra is szükség lesz.

Jézus értünk bemutatott áldozatát semmi és senki nem helyettesítheti, a törvény és az ószövetségi áldozatok is csak az árnyékai mindannak a jónak, amit Krisztus feltár előttünk. Hiszen az igazi jó Krisztus. Gyakran örülünk részáldásoknak, fontos, hogy meglegyen a belső békénk, tudjunk örülni, jól alakuljanak a dolgaink, de nem ezek jelentik az igazi jót, hanem Isten megismerése, mert Ő a jó. Isten igazi ismeretét pedig Jézus hozta el a világba.

Jézus nem a földi áldozatok bemutatását folytatta, mert tudta, hogy Isten ezt nem akarja, azért küldte el Őt testben, hogy engedelmességével győzzön. Jézus azért jött, hogy cselekedje Isten akaratát. Milyen készséges, amikor így szól: „Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat” (7). Jézus kész tenni az Atya akaratát, de én kész vagyok-e rá? Bizony, legtöbbször nem. Jézus ismerte ezt az akaratot, mégis vállalja a feladatot értünk. Annyira szeret, hogy kész eljönni, pedig tudja, hogy ez az út az életébe kerül, mégis vállalja értünk. Vállaljuk mi is Őt, és bízzuk Rá magunkat.

Jézus értünk való áldozatával új szövetséget hozott, új alapokra helyezte az Atyával való kapcsolatot, mégpedig a kegyelemre. Most már jöhetünk, mert Isten kész megbocsátani. Jézusra tekint, és tudja, hogy ki van fizetve, rendezve van a számla, és ha én ezt hittel elfogadom, úgy élhetek: Isten örökre elfelejtette vétkeimet. Többé meg nem emlékezik semmilyen bűnömről és gonoszságomról.  Áldott legyen az Úr, hogy nem emlékezik meg bűneimről, de azt akarja, hogy ha megbocsátunk, akkor többé mi sem emlékezzünk meg a múlt sérelmeiről. Ne hozzuk elő azt, ami elmúlt. És amit Jézus megbocsátott, eltörölt, az örökre, végérvényesen rendezve van. Ezért nincs több bűnért való áldozat. Mert amit egyszer kifizettek, azt nem kell ismét fizetni. Áldott legyen az Úr érte.

Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.

Akik várják Őt

J

údát még nem érte el az asszír veszedelem, jólétben élnek, biztonságban érzik magukat, és meg vannak elégedve mindennapjaikkal (Ézs 10,1-34). A próféta azonban rámutat: a békés élet, a biztonság sokakat visszaélésre késztet, kihasználják hatalmukat, a szerzésre összpontosítanak és nem törődnek a nép ügyeivel, nem ragaszkodnak az igazsághoz. Úgy vélik, Isten sem figyel rájuk, elkerüli őket a veszedelem is, hát lehet gyűjteni, harácsolni, karriert építeni. És egyáltalán nem figyelnek Istenre. Azt gondolják, mindent jól tesznek, velük semmi gond, másrészt gőgössé válnak, mert amikor megy a szekér, amikor Isten nem lép azonnal, és nem leplezi le a gonoszságot, azt gondoljuk, minden a legnagyobb rendben. Azt hiszik, minden mehet tovább, ahogy eddig, ennyi belefér.

Érdemes elgondolkodni, vajon a mostani ünnepi istentiszteletek alkalmával hány ember élete változott meg. Hányan mentek haza úgy az istentiszteletről, hogy rádöbbentek: nyomorult bűnös ember vagyok? Eddig loptam, csaltam, hazudtam, becsaptam a családom, mások kárán növeltem a vagyonom, de ez nem mehet így tovább. Hányan ismerték fel, hogy ahogy eddig éltek, az Isten nélküli, kárhozat felé tartó élet volt? És vajon kiáltott-e valaki: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek? Karácsony napjaiban hány szívben született meg a Megváltó, hány élet lett újjá és nyert új tartalmat és célt?

Őszinte szembenézés és bűnbánat helyett nem inkább a megelégedés ütötte fel a fejét a szívünkben? Most igazán meg lehet elégedve az Úr Isten is, hiszen legalább egy alkalommal elmentem a templomba, igaz, jó hosszú volt, és ezt be is számíthatja, nincs itt semmi probléma, kérem. De átéltem-e a találkozást a megszületett Úrral? Mert ezért adatott ez az ünnep. Mert nem Istennek van szüksége ünnepeinkre, hanem nekünk. Mégpedig azért, hogy végre ünnep legyen a szívünkben is, ez pedig akkor lesz, ha Jézussal találkozunk, és leborulva imádjuk Őt.

Azonban ha ma még távolinak tűnik is, jönni fog az ítélet, őket sem kerüli el Isten ítéletes keze, haragjának botja, amely most Asszíria markában van. Mi se érezzük biztonságban magunkat. Legalábbis ne az anyagi, társadalmi helyzetünkben, vagy a világgal való szövetségben bízzunk, hanem keressük Utunk oltalmát. Mert az igazi biztonság az Úrnál található. Ő oltalom és menedékhely, szárnyai alá zivataros időben is behúzódhatunk.

Azonban Asszíria, bármilyen félelmetes legyen is, az Úr kezében van. Hatalmát és lehetőségeit is Tőle kapta. Ámbár ezt ő nem így gondolja. Ő nem eszköz, nem szolga akar lenni, hanem Úr, aki maga rendelkezik élet és halál fölött. Isten megbízza Asszíriát, de neki ennyi nem elég, ő többet, mást akar, nem így képzeli, mondja a próféta. Bizony, milyen sokszor mi sem úgy gondoljuk, ahogyan az Úr.  Szívünk vágya egészen más, mint amit Isten akar, vagy amit gyakran kifelé mutatunk. Isten ismeri a szíveket, Őt megtéveszteni nem lehet, belelát Asszíria szívébe is, és így tudja, hogy állati és pusztító indulatok vannak a szívében. Ez az eredeti lénye. Az ünnep idején felvesszük a szeretet, a békesség, a törődős álarcát, van, aki még ilyenkor sem, de ünnep után ezek lekerülnek, és a felszínre tör mindaz, ami a szívünkben van, megjelenik a ragadozó, aki pusztítani akar, aki mindig más kárán kíván felemelkedni.

Miért van ez? Mert nem látjuk mi sem, hogy életünk és benne minden lehetőség Isten ajándékai. Nem a magunkéi vagyunk, hanem az Övéi, mert drága véren, a Krisztusén váltattunk meg atyáinktól örökölt hiábavaló életmódunkból. Ha ezt felismerjük, és Rábízzuk magunkat, a belsőnk is kicserélődik, mert Ő vesz bennünk lakozást, és Ő a Békesség Fejedelme. Hányszor vagyunk mi gőgösek, veregetjük a vállunkat egy-egy eredmény elérése után, büszkén és elégedetten mutogatjuk és mondogatjuk, „kezem erejével vittem véghez ezt, és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok” (13). Ha valamit elérünk, nincs már bennünk alázat, nincs hála. Másrészt gyakran pont olyasmire vagyunk büszkék, mint amire Asszíria is, aki leigázta a népeket, elvette szabadságukat, határ nélkül egybemosta őket.

Azonban Isten népe ilyen helyzetben is odafordulhat Istenhez, nem kell félni az állat módjára tomboló birodalomtól, mert az Úr hatalmasabb nála. Isten gyermekeinek a feladata ilyenkor is a bizonyságtétel. Merjünk mi is Krisztusra tekintve élni, úgy élni, ahogyan Ő élt. Milyen balgák is vagyunk, úgy teszünk, mintha a vessző akarná felvenni az embert.

Eltévesztjük helyünket és szerepünket. Az Úr segítsen azonban visszatalálni Hozzá. Merjük elismerni, hogy a Vele való kapcsolatban kerülünk a helyünkre és találjuk meg magunkat. Van ígéret, és ebbe kapaszkodjunk: van maradék, aki megtér és az Úrra támaszkodik. Legyünk mi ez a maradék, legyünk mi azok, akik Istenre támaszkodnak minden körülmény közepette. Mert Ő hűséges, nincs messze tőlünk.

Mai szakaszunk üzenete: vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat (Zsid 9,15-28). Semmi nem tud megtisztítani a bűntől, csak a vér. De nem kell már áldozatot bemutatni, nem kell semmi és senki életét elvenni, azért, hogy tiszták, sőt, hófehérek lehessünk, mert Krisztus megáldozta önmagát. Az Ő vére tisztít meg mindenkit minden bűntől. Nincs más megoldás. Az Ő vére az egyedül hatásos eszköz a bűntől való szabadulásra.

Ezt nem kell megismételni, érvényes az egész mostani korszakban, amit a kegyelem időszakának nevezünk. Mert nemcsak bemutatta az áldozatot, hanem szent vére eltörölte a bűnt, megsemmisítette a forrását. Jézus kereszthalála bűntörlő halál, megoldotta azt a problémát, amit mi soha nem tudnánk megoldani. Eltörölte a bűnt, legyőzte azt a vétket, amit mi engedtünk a világba. Dicsőség legyen Neki. S így azután halálunk után bizalommal járulhatunk az ítélet trónja elé, mert ki van fizetve az adósság. Aki ebben az időszakban megbánja bűneit és Jézust követi, Neki él, annak nem kell félnie az ítélettől, mert az Úr Jézus elszenvedte a büntetést.

Aki pedig befogadta Őt az életébe, azt egy cél vonzza: találkozni Vele, ezért várja Őt vissza. Mert ismét megjelenik, de már dicsőséges Úrként. Te várod-e? Neki élünk-e már most? Ő-e a legfontosabb a számomra?

Szívem megalázván, tehozzád megyek

1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek És szent Fiad által néked könyörgök.

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, minden jóra vezérelj engem.

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.

5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondolat bennem erőt ne vegyen.

6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtartásra ne adjak okot.

7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily könnyen hajlok! Adjad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint rám átkot ne hozzon.

9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és Igéd legyen vezérem.

10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó egészségben gyarló testemet!

11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!

Isten áldásával.

Csodálatos Tanácsadó

E

z a fejezet a reménység üzenete a nyomorúságban, elnyomásban élő nép számára (Ézs 9,1-20). Az asszírok Zebulon és Naftáli területét lerohanták, elhurcolták a lakosság nagy részét, majd pogányokat telepítettek a helyükre, számukra és a későbbi korok számára is szól a reménység szava. Ez a reménység Istentől származik, Ő küld fényt a sötétbe, mert amikor mi nem látjuk a napot, és ránk borul az éj, forduljunk az ige felé, mert belőle reménységet meríthetünk. Meg tudjuk, nem lesz mindig sötét, akkor sem, ha most úgy gondoljuk, itt már nem lehet változás, ha olyan reménytelennek tűnik is minden. Engedjük szívünkhöz az Úr szavát, mert ez az igazi világosság, és halljuk meg, amit mond. Mit mond? Nem lesz mindig sötét! Igen, a sötétség véget fog érni, hidd, mert Ő mondja, és akkor is hidd, ha ma ez még nem látszik. Izráel számára ez a távolabbi jövőről szólt, de mi már tudjuk, hogy Jézusban megvalósult. A világ Világossága megjelent ezeken a helyeken, és fényt vitt a sötétbe, és az új élet reménységét a meggyötört emberek számára.

A halál árnyéka völgyében járók fölött fény ragyog föl, az élet fénye. Beleragyog a feltámadás világossága az elmúlás és a halál sötétségébe. Jézus hoz életet a halál mardosta szívekbe, az Ő fénye olvasztja szét a hitetlenség és a szeretetlenség fagyos leheletét. Mi okozza a változást? Mi adja a reményt? Egy gyermek születik nekünk, egy fiú adatik nekünk - és mire ez a fiú felnő, megszabadul Izráel az ellenségtől. De ez nem csupán az ő számukra, hanem a későbbi korok számára is reményteljes üzenet. Mert ebben a  fiúban a Megváltó Jézus alakja bontakozik ki előttünk. Ő Az, Akinek a vállára kerül az uralom, Ő lesz népe uralkodója, és uralma csodás. Az élet legszebb pillanata, amikor az alattvalója lehet az ember, amikor megtörténik, hogy átadjuk neki életünk fölött a hatalmat.

Ez a gyermek, több, mint ember, Ő az Isten. A világtörténelem legcsodásabb pillanata: Isten emberré lett. Csodálatos Tanácsadónak nevezik. Azért jött, hogy tanácsolja az embert, megmutassa helyes utat, a jó megoldások felé segítse. Hányszor gyötrődünk, mert nincs kitől tanácsot kérni, elakadtunk, nem tudjuk, hogyan tovább, de nincs, aki segítene. Írjuk szívünkbe ezt az igét, és forduljunk Jézushoz, Ő a legjobb tanácsadó.

Ha az evangéliumokat olvassuk, rájövünk, hogy valóban Tanácsadó Ő, de komolyan vesszük-e a tanácsait? Hiszen, ha nem fogadják meg a tanácsadó szavait, hiába volt a tanács. Gondoljuk végig: megfogadom-e, amit Ő mond? Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, hogy mit esztek, vagy mibe ruházkodtok.  Megfogadtuk-e, hogy keressük először az Isten országát és igazságát? Mert minek várunk tanácsot, ha azt sem vesszük komolyan, ami a kezünkben van? Az ige csodálatos útmutatást kínál a számunkra az élettel kapcsolatban, de mi a szokásokhoz, környezetünk gyakorlatához igazodunk. Miért? Mert Isten tanácsa nem igazodik a korszellemhez, nem követi a világ változásait, az Ő szava nem változik, minden időben ugyanazt jeleneti. Mi pedig maradinak tartjuk, úgy gondoljuk, eljárt fölötte az idő. Az élet azonban azt mutatja, minden emberi eszme fölött eljár az idő, egyre gyorsabban kimennek a divatból és másnak adják át a helyüket. Az ige azonban kiállta az idők próbáját, több ezer év elmúltával is megbízható és beválik. Isten mindig ugyanaz, ezért nyugodtan rábízhatjuk magunkat, és egyre jobban elmélyedhetünk ismeretében.

Ő erős Isten, Békesség fejedelme, Benne mindent meglelünk, amire a lelkünk vágyik. Azonban Izráel mégsem Benne bízott, nem az Úr volt erőforrásuk, nem Tőle várták a békességet. Ki az én erőforrásom? Kitől várom a békességet? Ők a maguk erejében, képességeikben, anyagi lehetőségeikben bíztak. Amit az ellenség lerombol,t azt ők építették újjá. Úgy gondolták, azért tudott győzni az ellenség, mert elöregedtek a falak, gyönge minőségű volt az építőanyag, ezért a megoldás: mindenből új, erősebb, biztonságosabb kell. Nem csendesedtek el, nem tartottak bűnbánatot. De vajon mi kimondjuk-e: én miattam lett a nyomorúság? Minden a saját bűneim miatt alakult így. Mi is gyakran így gondolkodunk, mi majd megmutatjuk, magunk rendbe hozzuk, még jobb anyagokat építünk be. Pedig nem erre van szükség, hanem megtérésre, az igazi oltalom az Úrtól származik.

Jézus örök váltságot szerzett vére által, nem kell ismételni ezt az áldozatot (Zsid 9,1-14). Nem kell minden évben a főpapnak bemenni a szentek szentjébe, mert Jézus örökre bement az igazi szentek szentjébe. Így azután nincs szükség főpapokra, papságra, egy egészen új világot és rendet hozott el az Úr. Az Ő vére elégséges minden bűn eltörlésére. Nincs szükség ismétlésre, nem kell áldozat, elég Jézus áldozatát hittel elfogadni. 

Krisztus a jövendő javak főpapja, ezeket a javakat vére által tette elérhetővé a számunkra. Isten országának olyan áldásait tárja fel előttünk, amit a régi istentiszteleti rend nem tud megadni. Egyedül „Benne van elrejtve a bölcsesség és ismeret minden kincse” (Kol 2,3). Krisztus azt adja meg, amit senki nem adhat meg, mert elhozza az életünkbe Istent, Benne Istennel találkozunk, és így belép az életünkbe. Kapcsolatba kerülhetünk vele. Tehát itt már többről van szó, mint a lelkiismeret megkönnyebbítéséről, az Istennel való életet adja meg a számunkra. Ez egy csodás lehetőség. Egyben az értünk bemutatott áldozattal örök életet szerez az ember számára. Megtisztít a semmit nem érő dolgok cselekvésétől, és felszabadít az Úr szolgálatára.

 Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj

Isten áldásával.