2016. május 31., kedd

Ki vezet: az ösztön vagy a Lélek?



S
ámson Isten Lelke által formálódik. Szülei megismertették vele az Úr nevét (Bír 14,1-20). Beszámoltak neki születése körülményeiről, arról, hogy Istennek terve van az életével. Beszéljünk az Úrról gyermekeink számára, segítsük őket Isten akarata felismerésében. Nehéz időszakot élt Isten népe, a filiszteusok uralkodtak Izráelban. Ők mindent megtettek Izráel Istentől való elválasztásában, arra törekedtek, hogy gyengüljön a hitük, ne lássanak reménységet, ne ismerjék az Úr hatalmát, és félelemben éljenek. Sátán mindig arra törekszik, hogy minél gyengébb legyen Istenismeretünk és a hitünk.
Sámson életében fontos látnunk: a jó neveltetés, az elhívás ellenére nem Isten Lelke, hanem az ösztönei vezetik. Nem az Úrra figyel, nem az Ő indíttatásához igazítja tetteit, hanem elsősorban a vágyaira hallgat. Sámson ösztönember, azt teszi, amit ösztönei diktálnak, nem figyel Istenre, és nem igyekszik ezeket az ösztönöket Isten erejének fegyelme alá vinni. Így azután nem visz véghez olyan szabadítást, mint a korábbi bírák, nem hadsereggel áll ki az ellenség ellen, hanem magányos akciókkal igyekszik gyengíteni a filiszteusokat. Az Úr elhívása azt jelenti, mindenben Hozzá igazodom, nem magánakciókat hajtok végre, hanem akkor és ott cselekszem, amikor mondja, és ahová küld.
Jó az Úr előtt elcsendesedve magunkba tekinteni és megfigyelni: ki vagy mi vezet? Mennyire vagyok ösztöneim, vágyaim uralma alatt? Melyik az a terület, amelyik teljesen átveszi felettem az irányítást? Sámson meglátott egy nőt, és már nem tudott gondolkodni, az Úrra figyelni. Mi az, ami fölött elveszítem a kontrollt? Nemi vágyaim, vagy az étel, ital, számítógép, vagy a munka? Melyik az a terület, ahol vereséget szenvedek?  Mindenkinek megvan a gyenge oldala, valami igyekszik átvenni az irányítást, azonban ha látom és őszintén elismerem, hogy Uram, ezen a területen tehetetlen vagyok, kérlek, segíts, akkor az Úr megkönyörül, mert Ő szabadító Isten. Általa lehetséges győzedelmeskedni.
Isten Sámson ösztönéletét is képes felhasználni arra, hogy a filiszteusok meglássák, Izráel Istene az Úr. Sámson elhívása üzenet, Isten népét nem lehet elpusztítani, az Úr harcol értük. Az Úr ma is jelen van népe mellett, ma is üzen a világ számára, jelen van és keresi a többi embert is. Általunk tesz az Úr bizonyságot szeretetéről és kegyelméről.
Isten nem hagyja cserben Sámsont, és nem hagy minket sem. A gonosz bizony mindig igyekszik megakadályozni Isten tervének végrehajtásában. Nem akarja, hogy mások is tapasztalják az Úr hatalmát. Nem akarja, hogy az embereknek reménység gyúljon a szívében, elnyomás alatt igyekszik tartani. Sámson elé egy ordító oroszlán ront ki, ekkor azonban megszállta az Úr Lelke, ez fontos, mert ha csak ösztönök vezetik, elfut. A félelem erősebb lett volna. Az ördög gyakran ordító oroszlán képen toppan elénk, igen, csak ordít, így megfélemlít, és nekünk nem is kell több, máris menekülünk. De ne ijedjünk meg, ellen lehet állni neki, és ha így teszünk, megtapasztaljuk a Lélek erejét. Amikor az Úr betölti lényünket, sátán meghátrál.
Mindig azért ordít a sátán, hogy visszafordulásra késztessen. Csak akkor toppan elénk, amikor az Úr ügyében járunk, amikor lelkeket akarunk menteni. Az a célja, hogy ne jussunk el a másik emberhez az evangéliummal. Mennyi mindennel próbálkozott a gonosz Pál apostol missziói útjain, azonban az Úr átsegítette őt a nehéz helyzeteken, és az ige célba ért és győzelmet aratott.
Sámson nem önmagában rendkívüli erejű, mindig Isten Lelke teszi őt képessé a rendkívüli helyzetek megoldására. Ezek megoldása is bizonyságtétel. Nem azért tölti be az Úr Lelke Sámsont, hogy kiélhesse gyűlöletét, hanem azért, hogy ezen eseményeken keresztül meglássák a filiszteusok, lejárt uralkodásuk ideje, és eljött Isten népe számára a szabadulás. Mert Isten soha nem valakik ellen, hanem mindig övéi érdekében cselekszik. Az ellenségnek látnia kell, hogy Isten mindenek felett való Úr, és nekik vissza kell vonulni a saját területükre. Isten munkája nem öncélú, mindig érdekünkben lép fel, és jelzi a gonosz számára, el kell az embert engednie. Eljött az erősebb fegyveres, és megkötözi őt, a foglyok számára pedig szabadulást hirdet. Ezzel azonban már nekünk kell élni, mert ugyan más nyitja ki az ajtót, de nekem kell kilépnem rajta a szabadba. Meg kell tanulnunk Isten Lelke által élni. Mert nem mi rendelkezünk Vele, hanem Ő mivelünk.
Az Úr eljövetelét várva magunkra is figyelni kell: hogyan várom (2Pét 3,14-18)? Miként talál? Krisztusi életfolytatásban, tiszta és feddhetetlen életben? Urunk úgy akar találkozni velünk, mint akik a világtól tisztán megtartóztatják magukat, és csak Neki élnek. Azonban hányszor belemerülünk a világ kívánságaiba, már nem is Őreá figyelünk, már nem Neki akarunk tetszeni, hanem a világnak. Urunk könyörüljön rajtunk, hogy mindig csak akkor induljunk, ha békességünk van benne, amikor átéljük, hogy az Úr indít.
Az Úr útján való megmaradásban fontos szerepe van a biztos meggyőződésnek. Ezt az ige alapján szerezhetjük meg. De a meggyőződés több, mint bibliaismeret: az Úr személyes megismerése, kegyelmének megtapasztalása. A Vele való élő kapcsolat, az ige bizonyságtétele által tudom, hogy hit által örök életem van. Az üdvbizonyosság nagy kegyelem, de Urunk ezt kínálja, nem zsákbamacskát árul, hanem nyíltan megmondja, aki hisz Őbenne, annak örök élete van. Aki hittel áll Elé, és kéri bűnei bocsánatát, tudva, hogy megkapja, Jézus kereszthaláláért, annak örök élete van. Jézus azért jött el, hogy a kereszten kifizesse adósságunkat, így az el van törölve, és hit által érvényessé válik számomra is. Nekem mindezt csak el kell hittel fogadnom. Így azután békesség lesz a szívemben, ez a békesség az Úrhoz való tartozásból fakad. Tudom, hogy már nem a magamé, hanem az Úr Jézus Krisztusé vagyok, Hozzá tartozom, és Őhozzá tartok.
A bizonyosság akkor tölti be mindig a szívemet, ha folyamatosan növekedem a kegyelemben. Tehát nem az anyagiakban, hanem a kegyelemben való növekedés a cél. Hiszen kegyelem által tartatunk meg, és kegyelem által kapunk erőt a szolgálatra. Az Úr kegyelme mindenre elég.



Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem


1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.
2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!
3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!
4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.


Isten áldásával.

2016. május 30., hétfő

Nem késlekedik az Úr



A
 szabadítás után ismét azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr (Bír 13,1-25). Mivel csak a külső ellenségtől szabadultak meg, de életüket nem adták teljesen az Úrnak, továbbra is Isten akarata ellenére cselekednek. Viszi előre őket örökölt természetük, a test vágyai irányítják Isten népét, pedig nem így kellene ennek már lennie. De hogyan van a mi életünkben? Annyi igehirdetést halottunk már, láttunk sok megváltozott életet, de mit teszünk? Azt, ami jó az Úr szemében, vagy azt, ami rossz?  Akkor tesszük azt, ami rossz, ha nem az ige szerint élünk, ha nem az Úr szavához igazítjuk tetteinket.
Azonban látunk üdítő kivételt, mint ahogy ma is vannak kivételek, vannak, akik Istenre, és nem a világra figyelnek, akkor is, ha nem is könnyű ez. Mánóah és a felesége nem kortársaik szokásait követik, nem emberi megoldást keresnek a meddőségre. Nem fordulnak bálványokhoz segítségért, és nem is kérnek a pogányoktól tanácsot és segítséget. Nem volt nekik könnyű gyermekáldás nélkül, szégyent is jelentett ez abban az időben, ők mégis türelmesen várnak és az Úrra bízzák ügyüket. Mi is merjünk minden kérdésben - házasság, munkahely, gyermekáldás - az Úrra várni. Bíznak az Úrban, és a gyermeknélküliség nem rendíti meg hitüket. Elfogadják, hogy a hitben való életnek is vannak próbái, nem jelenti azt, hogy minden azonnal sikerül.
Nemhiába várnak, Isten angyala megjelenik a feleség számára, és hozza a jó hírt: gyermekük fog születni. Azért kellett eddig várni, mert életük és a gyermekük élete beleilleszkedik Isten tervébe. Tőle való ajándék lesz majd a gyermekük. Most fogják megtapasztalni, hogy Isten számára minden lehetséges, Őt nem kötik földi korlátok. Bár mi is hinnénk ezt. Istent nem kötik azok a korlátok, amik minket, Számára bármikor lehetséges megtenni mindazt, ami nekünk lehetetlen. Ő ma is képes áldást adni oda, ahol eddig még nem örülhettek neki. Ez nem automatikus, hanem ott élhetik át a csodát, ahol ezt kérik és várják is. A hittel elmondott imádságra válaszol az Úr.
Az asszony az angyal távozását követően a férjével beszéli meg a dolgokat. Hozzá vezet az első útja. Azt láthatjuk, hogy jól működik közöttük a kommunikáció. Mindent egymással beszélnek meg, és nem mások tudnak hamarabb erről az eseményről, mint a férj.
A férj nem neveti ki feleségét, hanem maga is hittel hallgatja a beszámolót, majd imádkozik. Tehát beszélgettek és imádkoztak együtt. A házasság fontos eszközei a beszélgetés és az imádkozás. Mánóah nem kételkedik az angyal üzenetében, hanem a szívében ott a félelem: képtelen megfelelő módon nevelni a gyermeket, ezért imádságban Istenhez fordul, és Tőle kér segítséget. Istentől akar tanulni, Tőle akarja elsajátítani a gyermeknevelés módszerét.
Kérjük ezt a lelkületet; Isten végezze el bennünk, hogy akarjunk tőle tanulni. Igen, még a gyermeknevelést és a házasságot is tanulni kell. De Mánóah nem kora szakembereit kereste fel, hanem közvetlenül az Urat. Keressük mi is Őt, kérjük, tanítson minket, ígéret is van rá: a Szentlélek megtanít mindenre. Az Úr ma is kész minket tanítani, és így felkészíteni az életre, azért is adja kezünkbe az igét. De élünk-e ezzel a lehetőséggel, vagy úgy gondoljuk, mi értünk mindenhez, és ezek a dolgok nem tartoznak Istenre? Minden Rá tartozik, és Ő ért a legjobban az élet dolgaihoz. Rajtunk áll, hogy Hozzá fordulunk-e. Mindennapjaink és benne családi életünk alakulása, a rengeteg probléma azt jelzik, nagyon is szükségünk van arra, hogy az Úrtól tanuljunk.
Az ígéret beteljesedett, és a gyermeket megáldotta az Úr, általa Isten szabadítását fogják megtapasztalni. Isten ígéretei ma is beteljesednek, építsünk rájuk, bízzunk bennük. Mánóah és felesége teljes mértékben a kapott kijelentésre bízta magát, minden emberi faktort kizártak, engedték Istent cselekedni.
Isten időszámítása más, mint a miénk, ezért legyünk türelemmel (2Pét 3,8-13). Ő sohasem késlekedik, mindig idejében cselekszik. Bár mi gyakran ezt késésnek gondoljuk. A fenti történetben is talán már későnek gondolták a gyermekszületést, ám Isten órája szerint pont időben és jókor születik meg Sámson. Az Úr mindig jókor cselekszik.
Amit mi késlekedésnek látunk, az az Úr türelme, mert Ő nem a pusztulásban, hanem az életben, a lelkek mentésében gyönyörködik. Isten Lénye a megmentésről szól. Türelmes értünk, időt ad a megtérésre, mert nem akarja, hogy elvesszünk. A pusztulásunkat a gonosz szeretné, meg is tesz ennek érdekében mindent, de Isten nem engedi neki lezárni a történelmet. Minden az Úr kezében van, és Ő ad időt megismerni a kegyelmet. Csak rajtunk múlik, megragadjuk-e, és jól élünk-e az idővel. Nem mindegy, mire használjuk fel a Tőle kapott időt és lehetőséget. Jó, ha átéltük Urunk drága kegyelmét, és megszabadultunk a bűn rabigája alól, és immár Neki élünk.
De el fog jönni az Úr napja, ne legyen senkinek efelől kétsége, írja az apostol. Nagyon határozottan mondja ezt, el fog jönni, és lesz ítélet is, akkor is, ha előbb még a türelmét tapasztaljuk. De a türelmi idő is letelik egyszer, ezért lényeges, hogy ne számolgassunk, mert a mi időnk mindig a ma. Így ragadjuk meg a mai nap lehetőségét, és hívjuk segítségül az Úr nevét, térjünk meg Hozzá. Ez a legfontosabb, éljek a felkínált kegyelemmel, és éljek a megtapasztalt kegyelemben. Úgy várjuk Jézust, hogy Neki éljünk. Bárki látja az életünket, a gyülekezet életét, a kegyes élet legyen számára a megragadó. Az első keresztyének is a minőségi életükkel váltak vonzóvá, bizonyságtevőkké. Másabb volt az életük, mint nem keresztyén kortárasaiké. Másabb-e a mi életünk? Van-e különbség Isten mai gyermekei és a világ gondolkozása, törekvése, vágyai között? Urunk könyörüljön rajtunk, hogy életünk világítson ott, ahová állított minket Gazdánk.


 Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd


1. Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.
2. Ha este száll reám S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd.
3. Szívemtől trónodig - Mily szent csoda - Mennyei grádicsok Fényes sora, A szent angyalsereg Mind nékem integet; Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!
4. Álomlátás után Hajnal ha kél, Kínos kővánkosom Megáldom én. Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!
5. Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok: Ottan megnyugodhatok Örökre én!

Isten áldásával.

2016. május 29., vasárnap

Harc a gonosz ellen



A
z Úr Lelke elhívta, felkészítette, vezette Jeftét, és a kezébe adta az ammóniakat (Bír 12,1-15). Győzelmet aratott tehát, de személyes tragédiát is átélt, hiszen a leánya jött ki elsőnek háza ajtaján, így őt mutatta be égőáldozatul. Mivel nem ismerte jól az Urat, nem tudott ezen a döntésén változtatni, így a győzelem fájdalmasra sikeredett. További probléma is támadt a győzelem nyomában. Efraim népe hadba vonult Jefte ellen. Amikor úgy gondolnánk, megszabadultunk az ellenségtől, és örülhetünk a győzelemnek, a békés életnek, onnan jön támadás, ahonnan nem várnánk. Isten gyermekeinek a gonosztól soha nincs nyugta, minden követ megmozgat, hogy megnehezítse az életüket.
Miért támadt Efraim törzse Jeftére? Nehezményezték, hogy nem hívta őket a harcba. De megtudjuk, hogy Jefte őket is hívta, de ők nem akartak menni. Harcolni nem akartak, de a győzelemből, a zsákmányból részt kérnek. Jefte kitaszítottként élt, nem vállalták, mert parázna nőtől született, de most irigyek rá. Sikereit is el akarják venni. Mint megvetett embert odalökték a csatába, ha meghal, nem sírnak utána, de a megküszködött győzelmet irigylik tőle. Ők nem akartak csatázni, inkább megfizették a sarcot, mert az biztonságosabbnak ígérkezett. Úgy gondolkodtak, vigye Jefte vásárra a bőrét a szabadságért.
Mi okozta a problémát? Talán az, hogy nem látják benne az Úr elhívottját. Nem ismerik fel Isten keze munkáját. Pedig látni kellene, hogy nem Jefte győzött, hanem az Úr adta kezébe a győzelmet. Ma is az okozza a legtöbb problémát, amikor megkérdőjelezzük az Úr elhívását. Nem tudjuk elfogadni, hogy az Úr Jézus olyan embereket választ ki magának, akikkel mi szóba sem állnánk. Pedig Urunk ma is az élet pereméről választ ki magának eszközöket. Nem az igazakat, hanem a bűnösöket, a Léviket, a Zákeusokat, a Magdalai Máriákat hívja. Ez azt is jelenti, hogy nekünk is van esélyünk, a bűn nem akadály, mert amennyiben látom bűneim, alkalmatlanságom, az Úr megbocsátja bűneimet, és Vele kezdhetek egy újat. A megkegyelmezett és elhívott bűnösök által viszi előre az evangéliumot.
A bűn mindent megront. Az szabadságot viszállyá alakítja. Ahol nem az Úr van a szívekben,ott önzőkké válnak az emberek. A másik sikerének csak a testvér, a hitben élő ember tud örülni. Az Úrba vetett hit nélkül megkeseredik a szívünk. Az efraimiak nem látták az Urat, nem ismerték fel a tervét, ezért keserűek és irigyek Jeftére. Utólag hősök. Milyen gyakran megtörténik ez, amikor hiányzik belőlünk az odaszánt kreativitás, irigyekké válunk. Gyakran a félelem megbénít, és ha azután látjuk, hogy a másik megvalósítja terveinket, az Úr által a mi szívünkre is odahelyezett feladatot, irigykedünk. Olyan szomorú, amikor testvérek a gonosz helyett egymással harcolnak. Efraimnak az ammónitákkal kellett volna harcba szállni, a bálványimádást kellett volna legyőzni, ehelyett Jefte törzsével háborúztak. Sátán tulajdonképpen ezt akarja, egymással legyenek Isten gyermekei elfoglalva, egymással csatázzanak, egy-egy igehelyen, dogmán, és közben ő pusztíthatja az embert. Könyörüljön rajtunk az Úr, és lássuk meg, ki az igazi ellenség.
Péter a tévtanítókkal küzdő gyülekezet számára az igét adja támpontul (2Pét 3,1-7). Bárki bármit tanít, mindig tegyék az ige mérlegére. Emlékezzenek vissza azokra a történetekre, amiket elmondtak a számukra. Rajtuk keresztül figyeljenek az Úr szavára. A régi történetek bemutatják számunkra Istent, és így könnyebben átláthatjuk a helyzetet. Mert Isten nem az, akinek mások bemutatják, hanem akinek kijelenti magát. Mindig az a lényeg, amit az Úr mond magáról.
Ha tévtanítással bombáznak, vagy kigúnyolnak hitünk miatt, vegyük kézbe az igét, és ahhoz ragaszkodjunk, amit az Úr mond. Akkor is így tegyünk, ha még nem látszik teljesen az ígéret beteljesedése. Isten nem hazudik, amit mond, az mindig úgy van, és a maga idejében be fog teljesedni. Minket is figyelmeztet az ige, lesznek, akik a saját kívánságaik szerint, és nem az Úr akarata szerint élnek. Aki Jézust követi, Rábízza mindenben magát, ígéreteire épít, azt fanatikusnak mondják. Azonban ne erre figyeljünk, hanem Megváltónkra, Ő is mindenben az Atyára bízta magát.
A gúnyolódók azért vetik meg a gyülekezet tagjait, mert úgy gondolják, nem valósul meg az Úr eljövetele. Nincs még erre utaló jel, legalábbis ők úgy gondolták. Ezért megbátorodtak, és ki akarják az élet lehetőségeit minden téren használni. Ezért kicsapongó és pénzközpontú életet vezettek. Péter rámutat, hogy Isten szava által lett a világ, és ez az isteni szó megítélte azt Noé idejében is. A bűn, ha nem bánják meg, ítéletet von maga után. Most bizonyára közbeszóltak a gúnyolódók: de azóta nem történt semmi. Nem következett be újabb ítélet, és Jézus sem érkezett vissza. Péter rámutat, hogy a világ tűz általi ítélet számára tartatik fenn. Az ítélet nem marad el, azonban mi ne ezt várjuk, ne is gúnyolódjunk, és különösen ne Isten kegyelmével való visszaélésre használjuk fel az időt. Az ítélet eljöveteléig lehetőséget kapunk az Úr egyre jobb megismerésére, és arra, hogy Hozzá kiáltsunk és segítségül hívjuk. Mert ha nem ezt tesszük, tűz által pusztíthatjuk el saját magunkat, és az Istentől ajándékba kapott lakóhelyet. A bűn bennünk van, és pusztításra serkent. A gonosz belesugallta az ember szívébe, hogy csak fegyverrel lehet a problémákat megoldani. Háborúra háború, fegyverkezésre még nagyobb fegyverkezés a válasz. Azonban ez nem megoldás, mert az ige szerint a jövő a béke emberéé (Zsolt 37,37), és az Úr Jézus a békét teremtőket mondja boldognak, mert ők Isten fiainak neveztetnek (Mt 5,9). Akik Isten fiai, azok békét teremtenek.



Az Úr Isten az én reménységem


1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom Igaz boldogságom: S meg is találom.
2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyészem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.
3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít engem Erőtlenségemben És szükségemben.
4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet: Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.
5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűneinkért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.
6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.


Isten áldásával.

2016. május 28., szombat

Az Úr meg tud szabadítani




J
eftére leszállt az Úr Lelke, és az ammóniak ellen vezette (Bír 11,29-40). Isten lelke tette képessé az ellenség elleni harcra. Hiába volt nagy erejű, ez még önmagában kevés, ez még csak emberi erőforrások mozgósítása. Isten országában mindig a Lélek vezet. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. És akik Isten fiai, azokat mindenben a Lélek vezeti, mert kérik Őt, és engedik is, hogy vezesse őket. Ne menjünk mi se addig, amíg a Lélek be nem tölt, és nem indít. Az Úr Jézus is akkor cselekedett, amikor a Lélek indította gyógyításra és más tettekre. A Lélek vezetésére való hagyatkozás bizalmat jelent. Megbízom Istenben, de azt is jelzi, hogy nem bízom magamban, mert magamban nem bízhatom.
Isten Lelke megszállta Jeftét, beöltötte lényét, és kész volt vezetni őt. Ám még sem volt teljesen bizonyos a dolgában, fogadalma ezt fejezi ki. Még fogadalmat tett - ha kezembe adod - nem hitte előre teljesen, hogy Isten győzelmet ad, pedig ezért hívta el, hogy legyőzze az ammonitákat. Amennyiben igazán ismeri az Urat, tudja, hogy ha Isten elhívta, övé lesz a győzelem, és ha áldozni akar, már előre bemutathatja a hálaáldozatot. Meg tudom-e előre köszönni Istennek, amit kértem, mert tudom, meg is adja?
Jefte fogadalmában megjelenik az őszinteség, kész mindent az Úrnak adni. Semmit nem von vissza Tőle, nincs az az érték, amit ne mutatna be áldozatul.  Azonban nem ismeri igazán az Urat, mert ha ismerné, tudná, hogy Isten nem kíván emberáldozatot, ez utálatos Előtte. Isten nem vár elhamarkodott fogadalmat, ígéretet, Ő mindig az engedelmességünket igényli. Tegyük azt, amit mond. Azt is várja, hogy ismerjük meg Őt és akaratát igazán, ne feltételezzük, hogy bálványokhoz hasonló. Ő nem bálvány, Ő élő személy, Valóság. Ha ismerjük, akkor mindent hitből teszünk.
Jefte győzelmet kap az Úrtól, szavát állja, és ez nagy dolog. Hányszor megfeledkezünk a bajban tett ígéreteinkről. Pedig mi általában nem nagy dolgot ígérünk, csak mindig olyat, ami nem kerül sokba. De azt sem tartjuk meg.
Jefte kész volt bemutatni az áldozatot, nem felejtette el, hogy Istentől kapta a győzelmet. De amikor meglátta a lányát elsőként kijönni a házból, tudnia kellett volna, hogy nem a lányát kell feláldozni, hanem valami más értéket. Ábrahám hittel ment a Mórijja hegyére Izsákkal, tudta, hogy Isten majd gondoskodik áldozatról, és visszakapja fiát. Jefte szívében nem volt ez a hit. Két hónap állt rendelkezésére, és nem kérdezte Istent, mi is az akarata. Ha figyel felfelé, meglátja, hogy Isten nem embert akar áldozatul. Sok bajnak Isten nem ismerése a forrása, vallásunkat talán ismerjük, de nem Istent. Ő nem fogható senkihez, és Őt áldozatokkal, ajándékokkal nem lehet befolyásolni, Ő a szívünket kéri. Mi pedig már tudjuk, hogy az Úr Fiát adta oda értünk.
Jefte lánya kész életét adni az Úrért. Van-e bennem ilyen odaszánás, kész vagyok-e teljesen az Úrnak adni életemet? Fontosabb-e Ő számomra a kényelemnél, a modern élet minden lehetőségénél? Tudnék-e nehéz körülményeket is vállalni Isten nevéért?
Péter beszél a gyülekezetet fenyegető hamis prófétákról, ezek mindig az emberek szája íze szerint beszélnek, azt mondják, amit a nép hallani akar (1Pét 2,1-22). Elsősorban azt hirdetik, hogy a hit számít, és nem az, hogyan élünk. Az Úr azonban új életet ajándékoz a Benne hívőknek, és fontos, hogyan élünk. A keresztyén hitben az elmélet egyezik a gyakorlattal, az életformával. Azt akarja, hogy úgy éljünk, ahogyan Jézus élt. Ha a tanítványok, a gyülekezet élete nem különbözik a világától, hanem átveszi annak bűnös és erkölcstelen szokásait, ítélet alá kerül, amint a Noé-korabeli emberek és Sodoma.
Sodomában is csak Lót menekült meg családjával együtt. Miért csak ő? Mert ő nem vette át a sodomaiak szokásait, hanem szenvedett tőlük. Ő nem tartotta jónak, ahogyan azok élnek, és tudta, hogy Isten előtt bűnös a sodomai életforma. Azonban a kicsapongástól való tartózkodás nehézzé tette az életét. Ha nem követjük a világot, az szenvedéssel jár. De Urunk is szenvedett értünk a kereszten.
Lót szenvedett kortársai bűnös életétől. Számunkra is szenvedés? Szenvedek a bűntől, vagy gyönyörködöm benne, esetleg egyet is értek vele? Aki az Úr gyermeke, az szenved és tartózkodik a bűn minden formájától, mert tudja, ez teszi tönkre az Úrral való kapcsolatunkat és az életünket. Látjuk azt is, hogy a bűn Jézus életébe került.
Az apostol határozottan kijelenti, hogy az Úr meg tudja szabadítani a kegyeseket a kísértésből. Igen, Ő szabadító Isten. Megszabadít a bűnből, ha kiáltok. Aki látja, miben él, és mennyire nincs hatalma a bűn felett, mert rabjává vált, de segítségért kiált az Úrhoz, az megtapasztalja a szabadítást. De az Úr nemcsak megszabadít, hanem meg is őriz, a kísértéstől is, tehát megszabadít a bűn utáni vágyakozástól is. Majd megőriz a keskeny úton. Urunknak van hatalma megszabadítani és a szabadításban megőrizni.
A világ azt hirdeti, hogy a kicsapongó élet a szabadság, ám arról nem beszél, hogy rabság lesz belőle. A szenvedélyek rabbá tesznek, ami szabadságot kínál, nagyon hamar rabtartóvá lép elő. Ne engedjük magunkat megtéveszteni, figyeljünk mindig az Úrra, mert az Ő megismerése ad szabadulást. Az Úr akaratának, az igének ismerete pedig a jó úton vezet, amely életre tart.



Istenre bízom magamat


1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -
2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?
3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.
4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.
5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.



Isten áldásával.