Isten képmása, Jézus

M

ennyire nem tud ez a két ember betelni egymással (Énekek 7,8-14). Tele vannak egymás szépségével, ömlik szájukról a szép szó. Vágyakoznak egymás után, alig várják, hogy találkozzanak. Jó ezt olvasni, mert nem szűnik meg ez a vágyakozás egy idő múlva. Nem más férfi vagy nő után vágyakoznak, hanem az után, akit Istentől egy életre kaptak. Fontos ez ma, hisz gyakran megtörténik, hogy négy év után már másban gyönyörködnek azok, aki nem olyan régen még egymással voltak betelve. Nem helyes ez, mert Isten országának a rendje szerint egy férfi vagy egy nő egy életen át. A kapcsolat egy életre szól, és ahogyan együtt haladunk az úton, gazdagítjuk egymást. Ebben a kapcsolatban igyekezhetünk egyre jobban felfedezni egymást. Ahogyan itt a két szerelmes egymás szépségéről beszél, úgy beszélhetünk mi is egymás szépségeiről, pozitív tulajdonságairól.

Mindez azonban elgondolkodtat afelől is, ennyire tele van-e a szívem az Úr Jézussal. Elmondható rólam, hogy nem tudok betelni Vele? Úgy vágyakozom Utána, mint a szarvas a friss forrásvízre? Ó Uram, adj ilyen vágyakozást a szívembe, munkáld ki, hogy mindennél jobban vágyakozzam Veled leni, és kívánjam igédet, mint a forrásvizet vagy a tápláló ételt. Az Úrral való élő kapcsolatban az egyedül élő hívő ember is átélheti a valakihez való tartozás örömét. Az Úr közelében lenni jó, az igével való élés megelégít, betölti lényünket. Az Úrral való beszélgetés feltölt, és mindig még többet ad, még többre sóvárgunk. Kérjük a Szentlélek Istent, ezt a sóvárgást gerjessze fel, és ne engedje, hogy bármi miatt is csökkenjen bennünk.

Tovább haladva a szentíró a szeretet természetéről beszél, és itt az Úrtól kapott igazi szeretetről van szó. Ez nem érzelmi fellángolás, nem elsősorban a test vágya gerjeszti, hanem belülről fakad, a lélek mélységéből. Ennek a szeretetnek a forrása Isten, és ez erős, vagyis tartós. Nem múlik el egykönnyen. A halálhoz hasonlítja az ige, bizony, a halált sem tudjuk mi legyőzni, csak egyedül az Úr Jézus vett rajta diadalmat. Mindez azt üzeni, hogy nem igazak azok a vélemények, amelyek a szeretet elmúlásáról beszélnek. Azt akarják belénk vésni, hogy idővel megkopik, elmúlik. Mai bizonyságtételünk szerint nem mulandó, még sok víz sem olthatja el. Ebből azt látjuk, hogy van sok ellensége a szeretetnek, a belőle fakadó kapcsolatnak, de nem tudja eloltani semmi. Sok víz sem képes megbirkózni vele.

Mit jelent akkor ez? Hogyan van az, hogy ennek ellenére mégis azt látjuk, mintha elmúlna a szeretet két ember között? Talán azért, mert nem vesszük komolyan, hogy a szeretetet is táplálni, gondozni kell. Úgy beszél róla az Úr, mint tűzlángról, és a tüzet táplálni kell. A tűz akkor lobog, ha tesznek rá. A házasság nem ér véget az esküvővel, hanem akkor kezdődik, így a közös élet során a szeretet tüzére folyamatosan rakni kell. A tűzzel is megtörténik, hogy leég, és a cserépkályhában már csak parázs marad, azonban erre még lehet rakni, és akkor is lobog a tűz. Így lehet tenni a szeretet parazsára is, ha hagytuk elhamvadni a tüzet; és ha törődünk vele, ismét lobogni fog. Tehát a házasság gyógyítható, amennyiben az Úr segítségét kérjük, bevonjuk kapcsolatunkba és odafigyelünk egymásra, a tűz ismét loboghat. Ne feledjük az ige szavát: sok víz sem olthatja el a szeretetet. És inkább hallgassunk az Úr szavára, Ő nagyon jól tudja, milyen a szeretet, hisz Ő maga az agapé, az el nem múló szeretet. Pál apostol is úgy vall, megmarad a hit, a remény és a szeretet, e három, és ezek közül legnagyobb a szeretet. Tehát a három megmaradó ajándék között találjuk a szeretetet. Ne idegen hangokra, népszerű véleményekre hallgassunk, hanem egyedül az Úr szavára.

Csodálatosan beszél Pál apostol az Úr munkájáról, amit végez bennünk (2Kor 3,4-4,6). Úgy látja, hogy Isten a Szentlélek által tette alkalmassá az ige szolgálatára, az evangélium hirdetésére. A Szentlélek újjáformáló ereje nélkül halottak vagyunk lélekben, Pál is az volt az Úr számára. Hiába volt korának nagy rabbiígérete, de mivel gyűlölte Krisztust és üldözte tanítványait, halálban volt. Krisztus nélkül a lelki halál állapotában vagyunk. Ahogyan Ezékiel hívta a Lelket a  négy égtáj felől, hogy elevenítse meg a csontokat, úgy kérjük mi is Isten szent Lelkét. A Lélek elevenít meg, Ő képes arra, hogy szívünket és gyülekezeteinket élővé tegye.

Fontos üzenet számunkra, hogy Jézus Krisztus megismerése nélkül az Ószövetség üzenete is zárva marad előttünk. Lepel borul az olvasóra. Így azután az Újszövetség olvasásával kezdjük a Bibliát, ismerjük meg Jézust, és Őbenne egyre jobban feltárul az Ószövetség világa is. Jézusban értjük meg az Úr életünkre vonatkozó tervét. Olvasd az Újszövetséget, ismerd meg Jézust, és minél jobban megismered, tapasztalod majd a lepel lehullását, és fölragyog Isten országa, az Ő akarata szerinti élet.

Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mennyire másként hangzik, mint az emberi propaganda szövege, harcolj, öld meg a másikat, hagyd magára, valósítsd meg magad, és szabad leszel. Az ige szerint az igazi szabadság eléréséhez elég Jézust az életünkbe befogadni. Fogadd be Jézust, engedd az Úr Lelkét vezetni, és szabad leszel, magadtól, vágyaidtól, bűneidtől, és Isten akarata valósul meg benned és általad. Kérd a Szentlelket, töltsön be, ajándékozzon meg igazi szabadsággal, krisztusi élettel.

Pál apostol Krisztus követeként nyíltan vállalja Isten igazságát. Nem a maga érdekeit tartja szem előtt, hanem az Úrét. Nem hamisítja meg Isten igéjét, vagyis nem hígítja fel, nem igazítja a hallgatók elvárásaihoz, hanem igazán hirdeti a Krisztust, a keresztet állítja a középpontba. Nem könnyű ez a szolgálat, de tudja, Isten hívta el erre, és vállalja a szenvedést is. Nem csüggedünk el, írja, nem a csüggedésre okot adó dolgokra, hanem az Úrra néz. Ne engedjük át magunkat a csüggedésnek, hanem adjuk át magunkat az Úrnak. Keressük Őt, és megtapasztaljuk szeretetét, erejét.

Pál nem önmagát, nem saját véleményét hirdeti, hanem Krisztust, Aki Isten képmása. Csodálatos, az Isten olyan, mint Jézus. Így ha Őt akarod megismerni, figyeld Jézust, mert olyan, mint Ő. Csakis Jézus által kapunk Istenről hiteles képet.

Isten gyújt világosságot a szívekben, Ő végzi el, hogy felragyogjon előttünk Jézusban az Isten. Vagyis eljussunk arra a felismerésre, hogy Jézus az Isten. Ezért könyörögjünk, adja meg ma is sokaknak ezt a világosságot, mert jó Istenről sokan beszélnek, ám Jézus Krisztusról és a Benne való hitről nem akarnak hallani. Pedig Jézus keresztje nélkül nincs bűnbocsánat, kegyelem és új élet.

Jézus a jó Pásztor

1. Jézus a jó Pásztor, vele megyünk. Örök irgalmáról énekelünk. Nyájadat oltalmazd, nagy a veszély! Csendes nyugalmat adj, ha jön az éj!

2. Jézus a szőlőtő, ereje nagy. Nem él hiába, ki benne marad. Gyümölcsöt érleljen szereteted, Tenélküled néped mit se tehet!

3. Jézus világosság, messze ragyog. Fényéből élnek mind a csillagok. Bűnünket oszlasd el, nagy a sötét! Vezesd te jó útra mind, aki vét!

4. Jézus a békesség, fegyvere egy: A megbocsátó és hű szeretet! Békére vágyódik mind e világ, Félelmes ínségből hozzád kiált!

5. Jézus a kezdet, és Jézus a vég! Hadd zengje ég és föld dicséretét! Vezess az ösvényen, maradj velünk, Míg örök fényedbe megérkezünk!

Isten áldásával.

Krisztus levele

K

ifogyhatatlanul tör elő a kedves dicsérete a vőlegény szívéből (Énekek 6,1-12). Mint a mélyből feltörő forrás, úgy árad a magasztalás. Akit az Úr társul adott, az mindenkinél szebb, nincs hozzá fogható. Senki nem hasonlítható az életünk társához. Jó ezt látni, hogy csak ők léteznek egymás számára. Bizonyára akad szebb és kiválóbb nő is, és férfi is, mégis, egymás számára ők a legkiválóbbak. Nem hasonlítgatják szerelmüket máshoz, benne keresik és látják meg a szépet és a jót.

A bűn azonban mindent megront. Hányszor lehet hallani, amikor férj a feleségről lekicsinylően nyilatkozik, vagy éppen a felesége alakváltozásáról, ráncairól gúnyolódik. Annyira megragadó, hogy itt csak szépséget látnak, mert azt akarják látni. Boldogok, mert Isten ajándékát ismerik fel egymásban. Ez a pár csak arról beszél, ami szép, jó a másikban. A negatívumok, a problémák nem tartoznak másra. Ezeket is az Úrra tekintve meg lehet oldani.

Ahogyan ebben a fejezetben örül egymásnak a vőlegény és a menyasszony, úgy örül a szíve a hívőnek, amikor az Úrral találkozik. Bár tudnám így dicsérni az Urat. Ehhez arra van szükség, hogy minél többet keressem Őt, legyek a lábainál és hallgassam Őt. Az igén keresztül, elcsendesedés közben szemlélhetem Jézust. Mert kiben is gyönyörködnék, ha nem abban, akinek az életében maga az Atya is gyönyörködött. Jézus életéhez nincs fogható, megalázta magát, Isten létére egyszerű, szegény ácsként élt. Amikor elkezdte szolgálatát, a szegények, betegek, bűnösök közelében mozgott. Embernek tartotta az élet perifériájára kerülteket, és mindent megtett megmentésükért. Vállalta a bűnöst a kereszten. Kész volt ezért a hálátlan, hűtlen emberért önmagát adni. Adjuk mi is oda neve szolgálatára magunkat.

Pál apostol nem nyerészkedik az evangéliummal, nem azért hirdeti, mert ez a divat. Nem a jó helyzetfelismerő képességétől vezérelve áll az Úr szolgálatába. Pál azért viszi az evangéliumot, mert maga is megtapasztalta saját életében. Az ige gyógyította meg a szívét, formálta át gyűlölködő emberből a szeretet himnusza írójává. Erre egyedül Isten Szentlelke képes. Ez volna az ideális állapot, mindig akkor szóljunk, amikor az ige átjárja a szívünket. Tehát amit továbbadunk, az előbb bennünk munkálkodott, az előbb az én számomra vált életté. Az apostol azért beszél az evangéliumról, mert az a saját élete számára jó, megoldást ad. Sok mindent tudunk másoknak ajánlani, ami számunkra bevált, az igét is akkor adjuk tovább, ha el tudjuk mondani, bevált az én életemben. Megtapasztaltam erejét, segítségét, és ezért ajánlom. Ne csupán a vallásunkat kínálgassuk, hanem a saját magunk által is kipróbált, hatását megtapasztalt igét. Az Úr élő kapcsolatra hív magával, nem azt várja, hogy ismerjünk meg egy felekezetet, hanem azt szeretné, ha Őt magát ismernénk meg.

Úgy ír Korinthusba Pál, mint akit már ismernek, nem kell bemutatkoznia (2Kor 3,1-3). Nincs szükség önéletrajz elküldésére, mert a korábban ott elvégzett munka ajánlja őt. Az Úr általa végzett munkája hitelesíti életét és szolgálatát. A hívő ember, a szolgálattevő ajánlólevele a megváltozott életek. Nem a diplomáját vagy politikusok véleményét teszi le az asztalra, hanem magát a gyülekezetet. A létrejött közösségek bizonyítják, hogy Isten Lelke munkálkodik általuk. Egy igehirdetőt a bűnbánatra jutás, a bűnbocsánat átélése, a belső formálódás hitelesít.

Nem az a fontos, milyen erős a hangunk, mennyire tudunk menedzserként fellépni, hanem mindig az a kérdés, történik-e valami az emberekben? Megismerik-e Jézust, mint személyes Megváltót, és növekednek-e hitükben? Mi gyakran külső dolgokra figyelünk, az életet összetévesztjük a szervezeti működéssel. Ahol sokféle programot bonyolítanak le, az emberek jól érzik magukat, különféle csoportok alakulnak, úgy véljük, élet is van. De talán ilyen helyzetre mondja az Úr: az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Nagyon könnyen becsapódunk, de nem ez az élet. Az élet belülről jelenik meg a szívben, a bűnös szívet szüli újjá. Történt-e már bennem valami? Eljutottam-e már az újjászületésre? Arra a csodálatos pillanatra, amikor Isten Lelke új szívet ad, az én régi bűnös kőszívem helyére?

Igénk arra is rámutat, hogy a hívő ember, a gyülekezet élete olyan, mint a levél. Mások látják, és kiolvassák belőle, kik vagyunk, hol tartunk. Nagyon sokszor azért utasítják el a Krisztusban való hitet, mert a levél, az életünk nem Jézusról szól. Sokaknak csak a neve keresztyén, de a szíve és élete nem. Kérjük Urunkat, hogy könyörüljön rajtunk, és vigye végbe életünk megszentelését, hogy a mindennapokban, a munkahelyen, a családban, és bármerre járunk, meglátszódjék, hogy Krisztushoz tartozunk. Milyen levél vagyok?

A korinthusiak Krisztus Pálon keresztül elvégzett munkájáról tanúskodnak. Nem az építkezések, hanem a helyreállított életek vallanak Krisztusról. Legyen számunkra is elsőrendű a lelkek mentése. Engedjük, hogy az Úr munkálkodhasson a nehéz terepeken is. Kérjük, hogy tegye életünket levéllé, élő bizonyságtétellé. Fontos, hogy általunk Krisztus életével találkozzanak az emberek. Sok szenvedő, rabságban élő ember, olyan, aki csalódott az emberben, ebben a világban, keresi a békességet, de nem találja - segítsük oda az Úr Jézushoz.

HA UTAM BORÍTJA FELHŐNEK ÁRNYA

1.  

Ha utam borítja felhőnek árnya,

S Uramnak céljait nem érthetem,

Mit én nem láthatok, Ő azt mind látja,

S Krisztusnak kegyelme elég nekem!

2.  

Ha gyakran körülvesz kísértés tőre,

S ijeszt, hogy üdvöm is elveszthetem,

Nem alszik lelkemnek hűséges őre,

S Krisztusnak kegyelme elég nekem!

3.  

Ha vár a feladat, sürget a munka,

S testem is, lelkem is erőtelen,

Az Úr a segítőm, amint megmondta,

Krisztusnak kegyelme elég nekem!

4.  

Ha eljön maholnap utolsó órám,

S a földi vándorlást bevégezem,

Az Úrnak orcája ragyog majd énrám,

S kegyelme örökre elég nekem!

Isten áldásával.

Krisztus jó illata

A

 menyasszonyból nem fogy ki a szó. Hömpölyög belőle a vőlegény dicsérete (Énekek 5,1-19). Én tudom így dicsérni az Urat? Tudok én így beszélni Róla, kiemelem Lénye szépségeit?  Uram, töltsd be szívemet, és add meg, hogy képes legyek Rólad beszélni. Semmi másban ne gyönyörködjem, csak egyedül Benned. Kiben gyönyörködsz? Ki vagy mi tölti be lényedet? Tele vagy az Úr szeretetével?

Ezen a napon is ilyen vágyakozással induljunk az Úr Jézus felé. Ő azt akarja, hogy keressük minden nap, vágyjunk Vele lenni, és akarjuk hallani szavát. Nincs nagyobb öröm, mint hallani az Urat, jó átélni, hogy nekem szól. Mert Ő vár, várja, hogy kinyissuk az igét, elcsendesítsük szívünket és figyeljünk Rá. Kész mindig szólni, Ő nem sértődik meg, nem fordul el tőlünk szótlanul, mert szavában élet van. Erre a szóra van szükségünk.

Benne van igénkben a ragaszkodás. A menyasszony ragaszkodik vőlegényéhez, hiányzik neki, szeretne mindig vele lenni. Az Úrtól kapott kapcsolatban megjelenik a ragaszkodás, a másik fontos számomra, nem tudok élni nélküle, hiányzik, ha nincs mellettem. Hiányzik-e még a társad, vagy már jól megszoktad, és nem számít, melletted van-e, vagy épp távol? Sokan épp annak örülnek, ha egy időre szabadok lehetnek a társuktól. Pedig a házasság szépsége, minél többet együtt lenni; akkor ismerhetjük meg igazán egymást, ha minél többet beszélgetünk és foglalkozunk egymással. Kérjük az Urat, újítsa meg szeretetünket, és adjon ilyen vágyakozást a másik után. Akarjunk minél többet együtt lenni. A házasság megújítója az Úr. Legyünk együtt az Úrral, beszéljünk Róla, olvassuk igéjét. Osszuk meg egymással, amit az Úr mondott nekünk. Jézus jelenléte gazdagít.

Pál apostol vallomását olvashatjuk, és nagyon jó vele találkozni, hiszen ő teljes szívével Krisztust szereti és szolgálja (2Kor 2,12-17). Vajon én is? Teljes szívem az Úré? Őt szolgálom mindenben? Tróászba is, mint ahogy mindenhová a Krisztus evangéliuma hirdetéséért érkezik Pál. Ez viszi őt előre, ez a küldetése, az élete. Vinni és továbbadni az életmentő evangéliumot. Mindenütt keresi az alkalmat az evangélium hirdetésére. Ő Krisztust akarja mindenkivel megismertetni. Mi visz előre? Mi adja a hajtóerőt a számomra? Jó, ha engem is Krisztus megismertetése visz előre, ha bárhol vagyok, az a vágyam és a célom, hogy Őrá mutassak, és a Tőle kapott jó hírt továbbadjam.

Nem erőszakkal, fanatikusan tör előre Pál, hanem mindig az Úrra bízza magát. Megvárja, hogy Jézus nyisson számára kaput. Ha Ő nem nyitja meg, akkor nem dörömböl rajta fölöslegesen, és nem is töri azt be. Tulajdonképpen ebben az igehirdetés titkára is bukkanunk, így közelítsük meg az igét, kérjük, hogy az Úr nyissa meg számunkra. Az élő hit az a kulcs, ami nyitja a Szentírást. Ha hiányzik a kulcs, nem jutunk a mélyére. Felületes ismerethez juthatunk, szétszedhetjük, az eredeti szavakat is boncolgathatjuk, de a lényege, az élő Krisztus nem tárul fel előttünk. Az Írás értelmét az Úr nyitja meg Szentlelke által, az őszinte hittel, belső szomjúsággal keresők előtt.

Pál szívébe tekinthetünk itt bele, meglátjuk, milyen fontos számára a lelki gyermek, a munkatárs. Hiába volt nyitott kapu, de mivel nem találkozott Titusszal, kész volt továbbmenni. Nem vakbuzgó az apostol, számára az élet nagyon fontos, a szolgálat miatt sem feledkezik meg azokról, akik közelebb állnak hozzá. Bizony, gyakran látni, hogy a szolgálat miatt kikerülnek szeretteink látókörünkből. A családtagjainkkal való beszélgetés, a feléjük megélt krisztusi hit is szolgálat.

Pál egy kinyílt lehetőségre nemet mond, hagyja másnak a munkát. Tanuljunk meg nemet mondani, lássuk meg, más is el tudja végezni, amit mi akartunk. Mert a személyes kapcsolat ápolása nagyon fontos. Pál a Titusszal való kapcsolatának mélyítését választotta.

Pálnak hála van a szívében. Mikor adtál utoljára hálát tiszta szívből az Úrnak? Ő meglátja, hogy Isten Krisztus ereje által ad győzelmet. Ezt jó így látni, a bűn, a gonosz felett soha nem boldogulunk saját erőből, mindig csak Jézus ereje vezet győzelemre. A saját erő oly kevés, de Krisztusban van erő, minden szolgálat, minden nehéz próba legyőzhető, az Ő ereje által. Soha ne magunkra építsünk, mert kudarcot vallunk. A mennybemenetel napján azt mondta tanítványainak, hogy majd kapnak erőt, amikor eljön a Szentlélek. Urunk a Szentlélek által adja meg a szükséges erőt.

Pál Krisztus ismeretének illatát viszi a világba. Az Ő ismeretét terjeszti, bármerre jár. Mindig Róla beszél, Őt mutatja be a megrekedt, kereső embernek. Isten ezt akarja, Krisztust ismertessem meg. Úgy szeretünk magunkról beszélni, megkísért, hogy még az igehirdetésben, a bizonyságtételben is mi vagyunk a fontosak, magunkról beszélünk. Pedig Róla kellene, arról, amit Jézus elvégzett bennem. Mert ennek van életformáló ereje. Az a lényeg, hogy mindig azt mondjam, amit Ő tett. Mutassak a Golgotára: nézzétek, ezt tette az Úr. És ha Rátekintesz, gyógyul az életed. Jézus lénye gyógyítja meg lelkünket, idegeinket.

Mert Krisztus Jézus jó illata vagyunk. Ha Krisztus bennem van, akkor valóban jó illat vagyok. Nélküle nem illatunk, hanem szagunk van. Illatos vagy szagos keresztyén vagyok-e? Engedjem, hogy az Ő jó illata terjedjen általam is.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.

Elterelés nélkül

M

egragadó, ahogyan a vőlegény ecseteli menyasszonya szépségét (Énekek 4,1-16). Jó látni, mennyi mindent el tud mondani róla, szinte képtelen betelni vele. Jó, amikor a házastársak nem tudnak egymással betelni, és évek múlva is gyönyörködik a férj a feleségében és fordítva. Ebben kell növekednünk, tudatosan megkeresni és kimondani mindazt, ami szép, vonzó a másikban. Különösen az évek múltával lényeges, hogy megtaláljuk a másik szépségeit. Mert ha a testünk változik is, mindig új szépségek, jó tulajdonságok jönnek elő. De ezeket meg kell látnunk és ki is kell mondanunk. A hibát, a rosszat olyan hamar észrevesszük és szóvá is tesszük, de tegyünk így a jó tulajdonságokkal is.

Akit szeretünk, azzal tele van a szívünk, azt másképp látjuk. Jó olvasni, hogy teljesen betölti ez a két ember egymás lényét. Csak a társukat látják. Nem kacsintgatnak másfelé. Ezt a szeretetet, az egymásban való gyönyörködést fenn kell tartani. Hányszor megtörténik, hogy évek múltával, amikor az élet átalakítja a formákat, már nem gyönyörködnek egymásban a házastársak. Pedig a házasság karbantartásához szükséges egymás dicsérete, a pozitívumok hangsúlyozása. Olyan könnyen megfeledkezünk erről. Pedig a házasság nem csupán a jegyességről, a fiatalságról szól. A házasság Krisztus együttes követését jelenti. Együtt megyünk végig az úton, egészen a mennyei megérkezésig.

Azt is jó látni, hogy ez a két ember felismerte, ők Isten ajándékai egymás számára. Meg vannak elégedve egymás szeretetével, és nem kívánkoznak más után. Ez is lényeges, ismerjem fel, hogy a társamat ajándékozta nekem az Úr, az ő szeretetére van szükségem. Ehhez ragaszkodjam, és én is őt szeressem. Mert a szeretetet is lehet ápolni. Minél több időt szánunk egymásra, annál jobban mélyül a kapcsolat közöttünk.

Szükséges azonban meglátni, hogy az Úr Jézussal való kapcsolatnak is ilyen elmélyültnek és felemelő kell lenni. Meglátom-e, hogy a vőlegény és az egyház a menyasszony? Tudok-e az Úrban gyönyörködni, úgy, mint a társamban? Jézus életét szemlélve gyönyörködjünk Lényében, tetteiben, kegyelmében. A Zsoltáros is arra biztat, „gyönyörködj az Úrban” (Zsolt 37,4). Annyi mindenben gyönyörködünk, oly sok dolog vonja magára figyelmünket és tölti ki időnket, de az Úrban gyönyörködöm-e? Tudok-e Vele lenni csendességben, ige fölé hajolva? Van-e Istenre időm?

Ha sok időt töltök Vele, akkor tudok is Róla beszélni. Mert Ő azt akarja, hogy beszéljünk Róla, mondjuk el másoknak mindazt, amit az életünkben tett. Dicsérjük Őt hatalmáért, szeretetéért, áldozatáért, amit a kereszten bemutatott.

Tegnap olvastuk, az apostol könnyek között írta ezt a levelet (2Kor 2,5-11). Könnyek között tusakodott értük és az üzenetért. Arra gondoltam, tudok-e én könnyek között tusakodni az üzenetért? Tanuljuk meg így térdeinken harcolva elkérni az Úrtól a választ, a bizonyságtétel tartalmát. Mert nem mindig jön könnyen az üzenet, van, amikor így kell azt megharcolni, szinte kikönyörögni. Az is benne van, hogy Pál azért is tusakodik könnyek közt, mert nem akarja azt mondani, ami belőle származik, amit egyszerűen papírra tudna vetni. Ő azt akarja továbbadni, amit az Úr mond, nem enged saját természetének, indulatának. Mi se engedjük, hogy saját természetünk vegye át az irányítást, hanem mindig addig maradjunk az Úr előtt, amíg az Ő gondolatai be nem töltik lényünket.

A Pál elleni támadás a gyülekezet ellen is irányult, így nem csupán Pálnak kell ezt rendezni, hanem a korinthusiaknak is.  A rendezés pedig nem lehet más, mint a  megbocsátás. Pál nem engedi, hogy átcsúsztassák ezt neki. Amit a helyi közösségnek kell rendezni, azt nem teheti meg Pál helyettük. Hányszor akarunk mi is így kibújni a személyes rendezés alól. De nem lehet, mert nekem kell vétkeimet tisztázni az Úrral, majd a másik emberrel. Csakis az Úr Jézus vére tisztít meg, csakis az Ő kegyelme által van bűnbocsánat. Ha az Úr kegyelmét átélem, ez kötelez, hogy én is engedjem el a másik tartozását. Ne legyek olyan, mint az az adós szolga, akinek az Ura kifizethetetlen adósságot engedett el, ő pedig képtelen volt szolgatársának egy jelentéktelen összeget elengedni. Mi Urunk jóságát, szeretetét, irgalmasságát kövessük.

A megbetegedett kapcsolatot is a szeretet gyógyítja, az agapé szeretet, ami maga Isten. Ő a szeretet, írja János apostol, és amikor Őt odaengedjük életünkhöz, problémáinkhoz, változás következik be. Urunk szeretete gyógyítja szívünket, és kiárad a másik felé is. A szeretet kész megbocsátani. A mi megbocsátásunk is Isten kegyelméből fakad, az a forrása. Amint én átélem, hogy Isten megbocsát, úgy bocsátok meg én is. Mert a kegyelem mindig emlékeztet arra, hogy én is bűnös vagyok. Isten nekem is megbocsát, bűnbocsánat nélkül nem is élhetnék. Ezt nem szabad elfelejteni, én is kegyelemből élek, és ha ez a szemem előtt van, képessé válok én is megbocsátani, elengedni a másik adósságát.

Azért tartja ezt az apostol, mert ismeri a gonoszt, tisztában van szándékaival. Meg akarja téveszteni a hívőket, emberi természetünkre apellál. Gyakran sikere is van, mert mi azt gondoljuk, nincs is sátán. Jól elvagyunk a gyülekezet keretein belül. Azt képzeljük, a vallásunk megoltalmaz mindentől. De nem így van, nem a vallás jelent védelmet, hanem a Jézus Krisztusba vetett élő hit és a Neki való engedelmesség. Akkor fog a gyülekezet jó irányba haladni, ha Jézus szavára hallgatunk, és mindig tesszük, amit mond. Ne hárítsunk, és ne másokra várjunk, hanem mindig lépjünk Jézus nyomába. 

A sátán mindig azt akarja, hogy a hívők piti dolgokkal foglalják el magukat. Sérelmeik fölött elmélkedjenek, ahelyett, hogy a megbocsátást gyakorolva túllépnének magukon, és odafordulnának mások felé. Ne engedjük, hogy elterelje figyelmünket a lélekmentésről, hanem menjünk és vigyük az igét, az életet mások számára is. Figyeljünk mindig az Úrra, hallgassunk szavára, és akkor sátán nem ér célt.

Szívemet hozzád emelem

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak,  Akik hozzád esedeznek, Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten.

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy kegyességedet, Én Istenem, megtekintsed.

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényire; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában megtartja.

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gondot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik.

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit. Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a tőrbül.

8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énnékem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül; Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!

Isten áldásával.