2018. december 31., hétfő

Jézussal az új évbe


F
ejezeteken keresztül birkózik a néppel a próféta, igyekszik továbbadni Isten üzenetét, megtérésre felhívó szavát, ám nem akarják azt meghallani (Jer 26,1-28,17). Vajon mi meghalljuk-e azt, amit Isten nekünk mond? Felkészíti őket mindarra, ami következni fog. Az emberek az első fogságra vitel után fellégeztek, mi megúsztuk, csak ennyi volt. A többség itthon maradt, folyhat tovább az élet a megszokott mederben, sőt, az elhurcoltak is hamarosan vissza fognak térni. Isten hazahozza a foglyokat.
A prófétának rá kell mutatnia: ne így gondolkodjanak, Isten megtérést vár, azt, hogy megjobbítsák útjaikat és cselekedeteiket. Igazi életváltozást vár az Úr, tőlünk is ezt várja. Nem elég a kultusznak eleget tenni, hanem azt akarja, hogy Ővele valóságos kapcsolatban legyünk, és tegyük, amit mond. Általunk akar az Úr megjelenni más népek és emberek előtt. Isten népe életének mások felé reménységet kell sugározni, a keresőknek megmutatni, hogy van segítség, van élő Isten, Aki meg tud menteni.
Nem könnyű Jeremiás helyzete, ilyen beszédet ki akar hallani: akkor maradtok meg, ha szolgáljátok a babiloni királyt, és hogy Isten elpusztítja a várost és a templomot!? Ez hazafiatlan beszéd. Jeremiás, te nem is vagy igazi zsidó, halált érdemelsz. Megdöbbentő, mennyire nem változik semmi, ma is, aki az Úr szavához ragaszkodik, és hirdeti, amit Isten rábíz, ellenséggé válik. Miért? Mert meg vagyunk magunkkal elégedve. Nem vesszük észre, hogy Isten nem elégszik meg formaságokkal, Ő a szívünket keresi és kéri. Azt várja, hogy szava legyen a mérvadó mindenben.
Jelképes cselekedetet is végrehajt a próféta, Isten utasítására igát vesz a nyakába, és ezzel jelzi, nem könnyítés következik, nem még jobb lesz, hanem még nehezebb. A környező országok népeinek is szól az üzenet: Babilon királyának uralma alá kerülnek. Isten bemutatkozik, Ő a teremtő, Ő hív életre mindeneket, és ha úgy dönt, akkor a babiloni királynak adja népét, a birodalom királya is az Ő szolgája. Isten nem korlátozható Kánaán földjének területére, Övé az egész föld és annak teljessége. Ő rendelkezik az életünk felett. Azonban Ő jót akar, azt akarja, hogy végre elismerjük életünk fölötti uralmát, merjük magunkat Rábízni. Ismerjük fel, hogy Ő az egyedüli az egész univerzumban, Aki igazán szeret és törődik velünk. Isten nem számításból foglalkozik veled, te vagy Neki a fontos. Egész éven át keresett, elmondta akaratát, és még most is szól. Meghallottam és komolyan vettem az igét? Változtattam az életemen, ott, ahol az Úr kérte?
Nem könnyű a próféta helyzete, mert az udvarban és az Úr házában más próféták is vannak. A király szolgálatában állnak, a templomban hivatalos kiképzésben részesültek, és inkább rájuk hallgatnak. Nem könnyű a sok hamis prófétával szemben Isten üzenetét érvényre juttatni. Ráadásul kívülről nem látszik, hogy őket nem az Úr küldte. Ott vannak közel a tűzhöz, képzett emberek, bizonyára ők ismerik jól az igét, ezt tanulták, ezzel foglalkoznak, Jeremiás csak egy kóbor próféta, akinek semmi sem tetszik. Mer olyat mondani, hogy a hivatalos szolgákat nem az Úr hívta el, mer kritikát gyakorolni, ez tűrhetetlen. Ahelyett, hogy magukba néznének, Hananjá Jeremiás ellen támad. Leveszi Jeremiás nyakából a fajármot, és széttöri. Micsoda megszégyenítés ez, miket kell a prófétának az Úrért elviselnie, és ő csendben tűri. Elmegy a maga dolgára, mert mit is lehet itt mondani. Az emberek a saját vágyaik megerősítését akarják hallani, azt, hogy minden rendben van, sőt, még egyre jobb lesz. Ne beszéljünk igáról, ítéletről, Isten jó, nem történik semmi. Mintha a ma emberét látnánk és hallanánk. Az egészben az a megdöbbentő, hogy nem hitetlen, pogány emberek, hanem komoly hívőnek látják és tartják magukat.
Isten azonban visszaküldi szolgáját vasjárommal a nyakában. Az engedetlenséget keményebb büntetés éri. Ha hallgatnak az Úrra, hamarabb véget ér a nyomorúság, de ők lázadnak, ezért vasjármot kapnak. Hananjának is az emberek előtt kell szembesülnie vele: nem küldött téged az Úr. Uram, könyörülj, hogy a megbecsülés, a jobb élet reményében soha ne hazugságot szóljak. És könyörülj ma élő népeden is, ne  azt hirdessük, amit az emberek hallani akarnak, hanem azt mondjuk tovább, amit Te mondasz, és éljünk is úgy, hogy az emberek komolyan vegyenek az életünket látva.
János továbbra is az Urat látja szemei előtt, és Őreá emeli olvasói tekintetét is (Jn 2,7-29). Figyeljék az Urat, Aki által bűnbocsánatot és új életet kaptak. Jó látni, hogy minden réteg jelen van a gyülekezetben. Apák és fiak együtt mennek hallgatni az Úr üzenetét. Van Jézusra és egymásra is idejük. Mert azt tudnunk kell, hogy az istentiszteleten nem néhány sort, illetve verset olvastak fel, hanem az egész levelet. Az egész levél mindenkinek szólt. És senki nem mondta, hogy bűnről, életváltozásról ne beszéljünk. Meg kellett hallgatni az egész levelet, és minden, ami abban foglaltatik, a hallgatóknak szólt. Mindenkihez szólt, kivétel nélkül. Így szól nekünk is. Mi együtt hallgatjuk-e gyermekeinkkel az igét? Látják-e, hogy nekünk nagyon fontos az Úr szava?
Az ifjak győztesek az Úr neve és ereje által. Nekik is megvoltak a maguk kísértéseik, de megtapasztalták, hogy le lehet győzni a gonoszt. A keresztyén élet harc a gonosz ellen, és nem tolerancia mindennel szemben. Nem azt jelenti Jézus tanítványának lenni, hogy mindent elfogadok, ami ma a világban van. Hiszen én Isten országának gazdagságát, a benne való boldog és tartós életet ismerem, és ezt másoknak is szeretném elmondani.
A világ a maga kívánságával igyekszik magához láncolni, beindítja a pörgő gépet, törekedjünk mindig az újabbra, a másabbra, mi is szerezzük meg azt, ami a másiknak is van. Azonban ezzel elvon Istentől a gonosz, nem marad se időnk, se erőnk az igére, az Úrra, és egymásra sem. A világ elmúlik, kívánságával együtt, írja János. Talán felszisszenünk, mint Lót felesége, és visszatekintünk, nem akarjuk, hogy ez a sok minden elmúljon. Pedig elmúlik minden, lejár az időnk, és csak az örök élet marad meg, az Istentől kapott új élet. Itt az utolsó óra, és valóban, lassan ennek az évnek is eltelnek az utolsó órái, de egyszer eljön az életünk utolsó órája is. Hogyan fog találni? Élő hitben? Az Úrnak való szolgálatban?
Az Úr azonban most övéivel van, Szentlelke által tanít Isten ismeretére, igazságára, rámutat, hogy Jézus a Krisztus. Kicsoda nekem Jézus? Ő a Krisztus, az Isten Fia, a Megváltó, Akire nekem is szükségem van? Zárjuk Vele ezt az évet, maradjunk meg Benne és az igében, és kezdjük majd Vele is az új esztendőt, amennyiben még megkapjuk ajándékba.


Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,
Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,
Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-
gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-
sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!


Isten áldásával.


2018. december 28., péntek

Úgy, mint Jézus


A
z Úr az Izráelt körülvevő, pusztulásuk felett kárörvendő népek felé is ítéletet hirdet (Jer 25,15-38). Sőt, a térség minden országának szembe kell néznie Isten ítéletével. Ezek az országok kárörvendtek Isten népe pusztulásán, és közben úgy gondolták, ők megússzák a leigázást, a fogságot. Mindig azt gondoljuk, én jobb vagyok, a másik megérdemli, de engem elkerül az ítélet, a baj. Azonban Isten szól mindenkihez: vajon ti büntetlenül maradhattok-e? Senki ne gondolja, hogy megfelel Isten mércéjének, és azt se, hogy ha az övéit megítéli az Úr, akkor a népeket nem. Isten mindenkit keres, függetlenül attól, milyen úton járt eddig.
Isten Úr minden nép és ember felett, Ő adta az életünket, és mindenkit az önmagával való kapcsolatra teremtett. Azt akarja, hogy megismerjük Őt, és Ő ezért mindent meg is tesz. Üzenetet küld, ami által szólongat. Gyakran hoz elénk olyan embereket, akik már átélték Isten életükbe történt beavatkozását. Keres az Úr, mert életet készített, és azt akarja, hogy az a miénk legyen.
Az ember, mint teremtmény, Isten képviselője, Őt kellene felmutatnunk ebben a világban. Minden tettünkkel Őreá kellene mutatnunk, és Őt dicsőítenünk. Mindennel sugározzuk azt: nem én vittem végbe, hanem az Úr. Nekem erre nincs képességem, de az Úr képessé tett rá.
Pere van az Úrnak a népekkel, mennyire pere van ma, amikor a vezető országok népei már oly régóta hallották az evangéliumot, és mégsem aszerint élnek. Isten drága kegyelme évszázadok óta megismerhető, azonban mi nem akarunk Istenben hinni, nem akarunk az élő, a Biblia Istenében hinni és Neki engedelmeskedni. Azonban Isten a hitetleneket megítéli. Miért is van még mindig hitetlenség? Mert nem akarjuk átadni az uralmat az életünk felett. Nem akarjuk, hogy Ő legyen Úr életünkben. Azonban mindez még megtérésre hívó szó. A próféta által továbbadott haragpohár még mindig az Úrhoz való térés lehetőségét hirdeti. Amíg van próféta, amíg szól az ige, addig van lehetőség. És ezzel a lehetőséggel mindenkinek magának kell élnie. Személyesen én bízhatom Rá magamat.
Az idős apostol gyermekeiként szólítja meg a gyülekezet tagjait (1Jn 2,1-6). Krisztusban új kapcsolat alakul ki egymás közt. Testvérekké válunk, az idősebb tanítvány pedig lelki szülője lesz a fiatalabbnak. János mint idősebb tanítvány ír a fiatalabb tanítványoknak, és így bemutatja nekik Krisztus útját, tanítja őket a krisztusi életre. Annyi mindent továbbadunk, de a krisztusi életformát is átadjuk? Megtanítjuk a fiatalabb hívőket arra, hogy mit is jelent Krisztust követni? Bemutatjuk, mit jelent tanítványként élni a mai világban?
Azért ír, hogy ne vétkezzenek, mert akinek megbocsáttattak a bűnei, már tud nem vétkezni. Képessé válunk Krisztus által a bűnre nemet mondani. Hogyan? Úgy, hogy az Úr átalakítja a természetünket, a bűn már nem vonz. Már nem akarok tudatosan a bűn útján járni, inkább taszít már. Ma olyan könnyen megadjuk magunkat, és azt mondjuk, mindenki vétkezik, azonban ez már Krisztusban nem szükségszerű. Vele lehet új életet élni, és ha a bűn mégis erőt vesz rajtunk, bűnbánattal oda lehet menni Urunkhoz. Jézus közbenjár értünk, és ezért hálás lehet a szívünk. Nem engedi el a kezünket, nem mond le rólunk, hanem kéri az Atyát, hogy Őérette bocsásson meg.
Mi az alapja az Úr Jézus közbenjárásának? A mi jóságunk, vagy az elvégzett szolgálat mennyisége? Nem! Az alap az Ő engesztelő áldozata, arra hivatkozik, hogy bemutatta az engesztelő áldozatot. Igen, ott a kereszten a világ bűneiért is bemutatta az engesztelést. Ez azt jelzi, énértem is eleget tett az Úr a kereszten. A kereszt az igazi oltár, onnan árad Isten kegyelme, a vér megtisztító ereje a világ felé. Minden emberért bemutatta az Úr az áldozatot, mindenkinek van esélye az újrakezdésre.
A bűnbocsánattal egy új élet kezdődik, amely Isten megismerésére törekszik. János azonban nem az elméleti ismeretre teszi a hangsúlyt, hanem továbblép a gyakorlat felé. Nem elég tudni dolgokat Istenről, hanem az igazi ismeret azt jelenti: élem is, amit tudok. Amit Isten kijelent, ahhoz igazodom, az már iránytű a számomra. Az apostol leleplezi a hamis kegyességet, aki mondja, hogy ismeri Istent, de nem tartja meg parancsolatait, vagyis nem az akaratához igazodik, az hazug. Hányszor mondjuk, nem lehet azt tudni, ki a hívő, ki nem, az ige azonban világosan rámutat: az élet mutatja azt meg. Aki cselekszi Isten akaratát, akinek az életében látszik a változás, hogy most már Őreá figyel, Neki engedelmeskedik, és nem a világhoz szabja magát, az valóban az Övé.
Aki megtartja az Úr beszédét, annak az meglátszik az életén. Az az ember világítani fog, észre lehet venni a különbséget. A hívő ember vágya, hogy úgy éljen, mint Jézus. Őhozzá akar hasonlítani. Már nem a világban élők a mérce, már nem a sztárok a minta, a példakép, hanem Jézus. Mindez azért, mert felismertem: ez az igazi élet. És az az igazán ember, aki Őreá hasonlít. Isten azt akarja, hogy minél több Jézushoz hasonló ember éljen a földön. Gondoljuk el, milyen is lenne a világ, ha minden hívő valóban az Úr Jézusra hasonlítana. Milyen is volna a földi élet, ha nemcsak mondanánk, hogy keresztyének vagyunk, hanem Isten Lelke által valóban úgy is élnénk. Kérjük Urunkat, hogy formáljon olyanná, amilyen Ő. János nem azt mondja, hogy próbáljunk meg úgy élni, mint Jézus, hanem határozottan kijelenti: úgy is kell járni, amint Ő járt! Ezt várja tőlünk az Atya.


Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És
vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s
életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel
könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg
Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.


Isten áldásával.

2018. december 27., csütörtök

Az Úr megtisztít


M
egrendítő Jeremiás vallomása: huszonhárom éven keresztül folyamatosan hirdette az Úr üzenetét (Jer 25,1-14). Tehát nem egyik percről a másikra állt be ez a helyzet, nem hirtelen támadt a veszedelem, hanem Isten megszólította a prófétát, és átadta neki üzenetét. Jeremiás pedig hűségesen tolmácsolta mindazt, amit az Úr a szívére helyezett. Tele voltak ezek a bizonyságok Isten féltő szeretetével, és mivel Isten őszinte, elmondta, hogy ha nem változtatják meg az életüket, nem számolják fel a bálványokat, akkor ítélet következik. Mennyire nem volt elég huszonhárom év arra, hogy megtérjenek, Isten igéjéhez igazodjanak. Úgy gondolkodtak, telnek az évek, mi ugyanúgy élünk, ahogy eddig, és mégsem történt semmi. A próféta csak ijesztget minket, de úgyis marad minden a régiben.
Harminc éve lesz a rendszerváltásnak, három évtizeden át szabadon hallgathattuk az evangéliumot, de mennyire éltünk az Isten által felkínált lehetőséggel? Hozzá tértünk-e, keressük-e Őt és akaratát? Bizony, azt látni, hogy egyre kevesebben fordulnak az Úr felé, meg vagyunk elégedve a világgal, sőt, egyre jobban vonz, mert a sok kínálat csábít. Mintha mi is úgy gondolkodnánk, Isten ideje lejárt, jól elvagyunk mi magunkban is. Azonban azt látni kell: a világ élete semmivel sem lett jobb, úgyhogy még mindig kegyelmi időt élünk, de ez az időszak véget fog érni. Jó, ha erre figyelünk, mert Isten bármikor megítélheti ezt az önző, kizsákmányolásra épülő világot. Ma kevesek jóléte a szempont, Isten azonban meg fogja ezt ítélni. Most még ad időt, hogy önként térjünk Hozzá, és a Tőle kapott új természettel éljünk, akarata szerint.
Isten mindig idejében szól, azonban Júda népe nem hallgatott rá. Vajon a mai nép hallgat-e az Úr szavára? Én hallgatok-e rá? Vagy én is elhiszem, hogy most már a nehéz időknek vége, egyre csak jobb lesz körülöttünk a világ? Úgy gondoljuk, nem lesz már sem háború, sem természeti katasztrófa? De mitől lenne jobb a világ, amikor az ember szíve változatlanul gonosz? Isten nem adott új kijelentést arról, hogy olyan szintre ért a fejlődésünk, hogy nincs már a kegyelemre szükségünk. Az ember szíve a mai napig nem változott. Ugyanazok a rugók mozgatnak ma is, mint korábban. Csak a körülményeinkben történt változás, de nem bennünk. Csak ott változik meg az ember, ahol belép a kegyelem, ahol már az Úr Jézus Krisztus veszi át az irányítást. Megváltozott, új élethez Isten beavatkozására, új szívre van szükség.
Az idős János nem megszokásból vagy kötelezően ír, hanem azért, mert van üzenete (1Jn 1,5-10). Még idősen is élő, aktív kapcsolatban van az Úrral, és érzékeny arra, amit Ő mond. Így azután van mondanivalója, van üzenete. Az Úrral való kapcsolat által újul meg az élete. Nem fárad bele a szenvedésbe, a nehéz életkörülménybe, mert ott is Vele van az Úr. Van-e üzenetem? Különösen így, ünnepek idején olyan könnyen belefáradunk a mindennapos szolgálatba, az igehallgatásába. Azért szólunk, mert nem tehetünk mást, szólni kell, vagy van üzenetünk? Hogyan érhetjük el, hogy mindig legyen friss mondanivalónk? Úgy, hogy állandóan figyelünk felfelé, kapcsolatban vagyunk Vele. Aki el tud csendesedni, akinek az ige mindig táplálék, az tud mit továbbadni.
Üzenetének lényege: Isten Világosság. Erre jutott az Úr Jézus követése közben. Isten Világosság, mindig az, nincs Benne sötétség, vagyis nincs Lényének sötét része. Ezzel szemben nekünk van, azonban, ha az Úr betölti lényünket, az Ő világossága kiűzi a mi sötétségünket is. Miről látszik meg, hogy mi van bennünk? Az életünkön, azon, hogy mit teszünk, mi az elfogadott a számunkra. Ha az igazságot tesszük, akkor világosságban járunk. Azonban, akinek a bűn megszokott, természetes, aki a világ megoldásait elfogadja, az még nem a világosságban jár.
János megtapasztalta: ha az Úrral közösségben vagyunk, az Ő vére megtisztít minket minden bűntől. Nincs más tisztítószer, csakis Jézus vére. Minden bűntől megtisztít az Úr, minden olyan bűntől, amit megvallunk. János őszintén rávilágít az életünkre, és elmondja: van bűnünk, aki azt mondja, hogy nincs, az hazudik. De minek hazudni, amikor az őszintén megbánt bűnre van bocsánat? És nemcsak megbocsát, hanem meg is tisztítja az életünket. Folyamatos megtisztításra van szükségünk. Minden hamisságot ki akar tisztítani belőlünk az Úr, ez azt jelenti, hogy folyamatosan munkálkodik bennünk. Még nem vagyunk befejezve.


Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-
gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-
hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-
lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -
ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád
magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor
odafent: - Fogadj el, Jézusom!


Isten áldásával.

2018. december 26., szerda

Az Élet elérhető Jézusban


A
z Úr üzeni, hogy Őt nem lehet helyhez kötni, Ő mindenütt jelenvaló (Jer 23,23-24,10). Mindenütt Úr. Ezzel jelzi, hogy a fogságban levők sem esnek ki hatásköréből. Jelen van az Úr Babilonban is. Ezzel bátorítja az Úr őket önazonosságuk megtartásában, vállalják továbbra is magukat és hitüket. Isten jelen van ott, segíti őket a megmaradásban. Nem a beolvadás a megmaradás útja. Ma is fontos üzenet ez, nem a világba való beolvadás az egyetlen lehetősége a megmaradásnak, az előbbre jutásnak. Aki  hű marad a Úrhoz, az megtapasztalja az Ő megtartó kegyelmét. Az Úr tud megtartani, és nem a behódolás. Isten népe maradjon meg az Úrnak való engedelmesség útján, és próbáljon misszionáló közösséggé válni.
Az igében benne rejtőzik a személyes üzenet is: nem rejtőzhetem el az Úr elől. Dávid is rádöbbent erre, és ezért inkább szívvizsgálatot kért és vállalt az Úr előtt. Sokkal jobb, ha őszintén vállalom magam bűneimmel együtt, mert elmenekülni nincs esély, és nem is érdemes. Viszont az ige Isten kegyelméről beszél. A bűnbánatot bűnbocsánat követi.
Nagy felelősség az ige hirdetése és mindennemű bizonyságtétel vagy az Úr nevében való megszólalás. Ő hallja, amit mondunk, nincs rejtve Előtte még a gondolat sem. Nagy felelősség, mert ezek a próféták is úgy gondolták, minden rendben, az Úr szavát adják tovább. Azonban ezt az ige fényében kell mérlegre tenni. Nem úgy van, hogy én azt gondolom, ez Isten üzenete, hanem az Úr előtt és az ige fényében kell mérlegre tenni, amit mondunk. A teljes Írás fényében megáll-e, amit mondok?
Isten szava megtörténik, olyan, mint a sziklazúzó pöröly, ahová behatol, ott összetörik a szív. Az ige nyomán életváltozás megy végbe. Ott bűnbánat fakad. Isten igéje munkát végez, és ha prófécia, akkor az meg fog valósulni, mert Isten nem mond olyat, amit ne tudna megtenni.
A próféták egymástól lopkodják a beszédet, bizony, ez is alázatra kell, hogy intsen. Az Úrtól kapott üzenetet mondom, vagy a más által elmondott igehirdetést tüntetem fel úgy, mintha én kaptam volna Istentől? Isten tudja, kinek mit adott, és nem engedi az igehirdetés plagizálását sem. Mindig én küzdök meg az üzenetért? Mindig azt adom tovább, amit én kaptam vagy magam is átéltem?
Ismét jelképes üzenetet kap a próféta, két kosár fügét lát látomásban, amelyeken keresztül az Úr szól népéhez. Csodálatos az Úr, különféle képeken keresztül szemlélteti, belénk vési üzenetét. Ezek nagyon érthető szavak. Akik vállalták a fogságba kerülést, és nem menekültek el Egyiptomba, nem más néptől kértek segítséget és oltalmat, azok megtapasztalják az idegenben is Isten hatalmát. Az Úr velük lesz, jóindulattal tekint rájuk. Ezt jó hallani, mert azt jelenti, hogy az Úrral a nehéz helyzetek is megoldhatók. Nem kell elhagyni magunkat, mert Ővele lehet élni a fogságban, üldöztetés idején is.
Azonban, akik nem vették komolyan az Úr szavát, és fogság helyett a menekülést, a saját megoldást választották, azok átélik, hogy ez nem segít. Emberileg lehet jó a helyzet, de Isten jelenléte nélkül nincs áldás az életünkön. A magunk választotta oltalomból veszedelem válik. Mert az élet változik, és amit ma biztonságos helynek vélünk, az holnapra már nem lesz az. Azonban, aki bízik az Úrban, az a veszedelemben is megmarad, mert az Úr a Megtartó. Karácsony üzenete is ez, született nekünk a Megtartó. Mi képtelenek vagyunk magunkat megmenteni, ezért küldte el az Úr a Fiút. Ő tud segíteni, és Általa kapunk örök életet.
A zsidókhoz írt levél végén csodálatos igét olvasunk, Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz (Zsid 13,7-25). Ennél nincs reményteljesebb ige, a mi Urunk mindenkor ugyanaz, minden generáció számíthat Rá. Nála nincs minőségromlás, minden időben, minden nép között ugyanazokat a tetteket végzi el. Soha nem kerül olyan helyzetbe, amikor ne tudna már segíteni. Bárki és bármikor hívja, Ő megérkezik, ma is gyógyít, szabadít új életre segít. A gonosznak ma sincs más választása, amikor az Úr Jézus nevét segítségül hívjuk, mint a távozás. Jézus ereje nem csökken, lehetőségei sem fogynak el. Ő mindig és minden körülmény közepette ugyanaz. Ereje és hatalma természetfeletti, bármikor be tud avatkozni az élet menetébe. Hatalma sem csökken, nem veheti ki a kezéből senki az irányítást, és ez reménnyel teli.
Mindig figyeljünk Urunkra, Ő az egyedüli biztos pont. Ha Őrá figyelünk, nem fognak megtéveszteni idegen tanítások. Mi nem erre a földi életre koncentrálunk, nem itt akarunk célba érni, hanem a jövendőt keressük. Azonban őszintén végig kell ezt gondolnunk, mert bizony, gyakran az tűnik ki az egyház életéből, hogy nagyon is itt épít ki maradandó várost, ide akar berendezkedni. Olyan jó azonban, hogy van jövendő városunk, van az Úrtól készített lakóhelyünk, amit senki nem vehet el tőlünk.
Isten a békesség Istene, Aki elküldte a juhok nagy pásztorát, Jézust, Ő meghalt értünk, de az Atya kihozta Őt a halálból. Ennek az élő Jézusnak kereshetjük az akaratát. Figyeljünk Rá mindennap, igéjén keresztül vezeti életünket.
Mától már János apostol első levelét olvassuk (1Jn 1,1-4). Ő több évtizedről visszatekintve szemléli Jézust. Így mélyebb összefüggéseket ismer fel. János mindig messzebb és mélyebbre lát. Jézust közelről figyelte, de nemcsak a felszínt látta meg, hanem a mélységeit is. És így felismerte, hogy Jézus az igazi, a teljes Élet. Benne az élet jelent meg a földön, és a számunkra is elérhető. Mert mire is mennénk vele, ha nem volna elérhető. Jézusban a teljes élet érhető el.
Aki ezt megragadja, az teljes örömöt talál. Azért is írja meg János, hogy így az ő öröme is teljes legyen. Mert az igazi öröm adni akar. A biblikus örömöt mindig az táplálja, ha a másikhoz is eljut az örömhír, és ő is megtapasztalja Istennek azt a kegyelmét és áldását, amit mi is átéltünk.


JÉZUS, TE ÉGI SZÉP


1.  
Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,
Legszentebb énnekem e föld ölén.
Benned van irgalom, erőd magasztalom,
Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  
Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,
Míg Ő hord karjain, hű Mestered!
Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,
Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  
Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!
Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,
Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  
Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem,
Míg a homályon át a lelkem otthonát,
Világosságodat elérhetem.


Isten áldásával.

2018. december 24., hétfő

Az Úr az én segítségem


T
öbb időpontban és több csoportban hurcolták el Júda lakosságát Babilonba (Jer 22,13-23,12). Az első deportáció után is működik még az ország. Van kinevezett király, zajlik az élet. És ez egyben még mindig lehetőség az Úr segítségül hívására. Ha bűnbánatot tartanak, és Isten törvényéhez igazodnak, a még otthon maradottaknak nem kell fogságba menniük, mert az Úr könyörületes. Azonban nem látjuk ezt a szívből jövő megtérést. A vezetők igyekeznek a maguk javára kihasználni a lehetőséget és az időt. Saját anyagi gyarapodásuk került az első helyre, és nem válogatnak az eszközökben sem. Nem törődnek az emberek szenvedésével.
Az Úr látja az életünket, nincs Előtte rejtve semmi. A most uralkodó királyt így látja: szíve és szeme nyereségre vágyik, és azt gondolja, hogy a felhalmozott vagyontól válik királlyá, nő meg a tekintélye. Mennyire nem változik az ember. Ma ugyanezt látjuk, és már nem csak néhány személynél, hanem szinte mindenkinél. Úgy gondolják, a luxusmárkától, az egzotikus utaktól válnak emberekké, lesznek valakik. Azonban ezek a dolgok a bennünk lévő űrről árulkodnak. Minél drágább dolgokat vásárolnak, vagy minél gyakrabban váltogatják a partnereiket, annál nagyobb a belső szomjúság. Ezt látta meg az Úr Jézus a samáriai asszony életében, hiába alakított ki mindig új kapcsolatot, a belső szomjúság maradt. Előbb a szívnek kell élő vízre találnia, és akkor a mindennapok is megelégedetté válnak. Csak az Úr tud élő vizet adni, ami után már nem fogunk szomjazni.
Az ige előre is mutat, mert nemcsak megítél, hanem kegyelmet is kínál, feltárja a jövőt is. Elmondja, hogy új megtapasztalásban lesz részük. A fogság nyomorúsága csak az egyik oldal, akik oda elkerülnek, és megmaradnak a hit útján, át fogják élni a szabadulást. Már nem a múltból merítik a szabadulás élményét, hanem maguk fogják azt megtapasztalni. Mert nem elég hallomásból tudni Istenről, az Ő hatalmáról, személyesen kell azt megtapasztalni.
Az Úr a prófétákat, igehirdetőket, tanítókat is látja. Tisztában van azzal, hogy mit is mondanak az Ő nevében. Vajon hogyan is lát engem, minket, mai bizonyságtevőket? Amit a társadalom elfogad, ami lassan az egyházban is megtűrt lesz, az Isten előtt borzalmas. Mennyire másként lát Ő minket, nem a teljesítményt, hanem az életvitelt, az engedelmességet és azt nézi, hogy amit mondunk, az összhangban van-e az igével. Aki az Úrtól nyert elhívással szolgál, az az Úr szavait mondja. Igen, az igehirdető nem szép beszéd továbbadására lett megkérve, mert a szószék, az emelvény nem színpad, hanem őrhely, és kiáltónak a szava kell, hogy hangozzék. Pontosan, ahogy Keresztelő János is tette: térjetek meg! Isten ma is erre szólít fel. Karácsonykor pedig még inkább hív magához, ideadta a Fiút, azért, hogy megtérjünk és éljünk. Karácsony nem néphagyomány, hanem Isten hozzánk szóló hatalmas szava. Halld meg e szót!
Eljött Dávidnak az az utódja, akiről a próféta szólt, Aki Királyként fog uralkodni. Jézus király, és az életünk fölött akar uralkodni. Sőt, az emberiség fölött, mert ha az emberiség az Ő nevét hívja segítségül, megváltozik a világ, eltűnik a háború, az igazságtalanság, a kizsákmányolás, az erőszak. Jézus a Békesség Fejedelme, és akinek az életében megjelenik, ott békesség lesz.
Isten leghatalmasabban az Úr Jézus Krisztusban szólt az emberhez, és ezt a szót komolyan kell venni (Zsid 12,18-13,6). Ne utasítsuk el, ne mondjuk, engem nem érdekel, mert számot kell adni, hogyan fogadtuk. Mi már nem mondhatjuk, nem értem, mert nem mennydörgést vagy villámlást hallunk, hanem emberi szót. Szót hallunk, a mi nyelvünkre tolmácsolja Isten magát a Szentlélek által. Jézus emberi nyelven beszél hozzánk, és nem szórakoztatni akar, hanem meg akarja ismertetni az Atyát. Amit mond, azt úgy szólja, hogy megértsük, ez érint minket, van közünk hozzá. Ne utasítsd vissza az Urat!
Aki nem utasítja el, hanem befogadja, az egyszerű, megelégedő és mintaéletet él. Elégedjetek meg azzal, amitek van - hát, ma pont nem ez a jellemző, de ha most komolyan vesszük, ami le van írva, akkor látjuk, hogy ez Isten akarata. Legyünk megelégedve azzal, ami van, és ne az üzleti szellem irányítson. Azonban ebből a szellemiségből is van szabadulás. Ma is Ő a segítség. Aki Hozzá kiált, azt megmenti, azt új életútra indítja.


Nagy Istenem

1. Nagy Istenem, ha nézem a világot,
Melyet teremtett szent „legyen” szavad,
Ha itt e földön millió lényt látok,
Kiket igazgatsz, táplálsz egymagad.

Refr: Szívem feléd ujjong örömtele:
Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!
Szívem feléd ujjong örömtele:
Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!

2. Ha nézek föl, az ég dicső boltjára,
Hol tündökül csodás csillagsereg,
Hol pompás két aranyhajóként járva,
A nap s a hold az űrben fönt lebeg.

Refr.

3. Uram, Igédben hogyha megtalállak,
Ha látom ott kegyelmes tetteid,
Választott néped amint egyre áldod,
Türelmesen viselve bűneit.

Refr.

4. Ha Jézust látom, itt a földön járva,
Alázatos, türelmes szolgaként,
Látom, hogy áldást áraszt a világra,
S kereszthalálra adja életét.

Refr.


Isten áldásával.

Vigyázzunk!


H
alld meg az Úr szavát - hangzik a király felé az üzenet (Jer 22,1-12). Mivel több csoportban szállítják őket Babilonba, és a transzportok között évek telnek el, van lehetőség a dolgok megváltoztatására. Azért szól ismét az Úr, hogy ne kelljen a még otthon maradottaknak is fogságba vonulniuk, idegenbe menniük. Elindult már az ítélet, de ha meghallják az Úr szavát, és megbánást tanúsítanak, engedelmeskednek az igének, elfordítja az Úr róluk haragját. Isten drága kegyelme, hogy a rossz útról is vissza lehet fordulni. Nem a vak végzet sodor minket, hanem az Úr megszólít, és ezt a szót meghallhatom. Én döntök, hogy komolyan veszem, és megteszem, amit Isten kér, vagy tovább haladok Nélküle.
Ma is fontos üzenet ez: Halld meg az Úr szavát! Sok mindenre figyelünk most, és meg is hallunk gyakran olyan dolgokat, amiket nem is kellene. Mennyi szükségtelen, haszontalan információ jut el hozzánk. Rengeteg időt eltöltünk velük, pedig nagyon is közömbös, hogy tudunk-e róluk vagy sem. Árad a hírfolyam, de meg lehet rostálni, és jó, ha mindezekkel szemben az Úr szavát akarjuk hallani és meghallani. Tudatos döntés kell, hogy mit veszek kézbe vagy mire kattintok. Az Úr az Ő igéjét kínálja, de vonz-e annyira, mint a hírcsatornák, a reklámújságok? Kezemben tartom-e az Úr szavát annyit, mint az egyéb olvasmányokat? Azért kaptuk az Igét, hogy forgassuk, és amit olvasunk, az alakítson, azt cselekedjük. Az ige által tárulhat fel Isten Lényének mélysége előttünk, és ismerhetjük meg egyre jobban az Ő országát. Minél többet forgatom a Bibliát, annál ismerősebbé válik, megértem az összefüggéseket, felismerem üdvtervét.
Elmondja, mit is tegyenek, mire figyeljenek, ha a további ítéletet el akarják kerülni. Figyeljenek oda egymásra, különösen a vezetők a nehéz helyzetben lévőkre, az elnyomottakra. Mentsék a kizsákmányolók, elnyomók kezéből, azokat, akik belekerültek. A vezetők azért kapták pozíciójukat, hogy törvényes keretek között óvják népük érdekét. Juttassák érvényre Isten igéjét.
Ha nem változtatnak, jön a pusztulás. Ha nem változtatunk az ige szerint, nem szabjuk hozzá mindennapi tevékenységünket, a pusztulás üti fel a fejét. Isten megengedi, hogy jöjjön a nyomorúság. Még Jeruzsálem is elpusztulhat. Igen, ha ez ébreszt fel, megtörténhet a katasztrófa, egy tragikus esemény. Figyelmeztetés is lesz ez más népek számára, elmondja, hogy aki tudatosan elhagyja Istent, az megítéltetik. Aki a bálványokat imádja az élő Isten helyett, az pusztulással néz szembe. A bálványok kiszívják az életerőnket.
Fontos, hogy itt olyan emberekről van szó, akik Isten népének vallották magukat. Szövetségben voltak Vele. Ismerték a feltételeket, csak nem vették komolyan. Milyen sokan tudják ma is, mit kíván az Úr, de nem veszik azt komolyan. Valamilyen szinten ismerik a Bibliát, tudják, mit tett értük az Úr, meg is fogadnak dolgokat, megvallják hitüket, de mindez csak szóvallomás és elmélet. A gyakorlatban azt teszik, amit a világ kér tőlük. A többség után mennek, azonban az Úr szól, de ha nem halljuk meg a szavát, megítéli az életünket. Izráel elesése a pogányok számára nyitotta meg az üdvösség lehetőségét. Van, amikor a bukás rendít meg másokat. Ragadjuk meg az Úr kegyelmét, az ünnepek szóljanak Róla. Kezdjük el keresni Őt. Szánjunk minél több időt Őreá.
Nem mindenki tart ugyanott a hit útján, vannak, akik megerőtlenednek, ám a többiek erősíthetik a lankadt kezeket (Zsid 12,12-17). A felemelt kéz az imádkozásra utal, tehát vannak, akiknek meglanyhul az imaélete. Itt segítsünk, tartsunk imaközösséget, ami által a másik hite is erősödhet. Imádság közben Isten világának ereje árad az életünkbe. Minél gyengébb és elfoglaltabb valaki, annál inkább igényelje az imádkozást. Az ima által az Úr felsegít, megújít. Az imádságnak ma is nagy ereje van. Az ima által a hitünk is izmosodik, és hit által nagy dolgok mehetnek végbe.
Nem mindegy, merre járunk, Isten országa keskeny és egyenes út. A hit útján nincsenek görbe utak, csak egyenes utak. Erre utal Keresztelő János is. A görbe legyen egyenessé, úgy várjuk az Úr érkezését. Az Isten útján való járásnak nem a bűn felé kell segítenie az embereket, hanem inkább a lelki és testi gyógyulás felé. Krisztusban új életet kapunk, ahol már Isten törvénye a mérvadó. Mindig figyeljünk arra, hogy életvitelünk másoknak ne okozzon botlást, hanem inkább a gyógyulás felé segítse. Akik Isten népét látják, támadjon bennük reménység, hogy Jézussal találkozva, Őt segítségül hívva meggyógyul az életük. Oly sok beteg lélek van, pedig eljött már a világba az áldott Orvos.
Vigyáznunk is kell, nehogy elszakadjunk a kegyelemtől. Mit jelez ez? Azt, hogy nehogy a kevélység üsse fel a fejét a szívünkben, amely azt mondja, nincs szükséged már semmire. Hasonlóan jelentkezik a probléma, mint a laodiceai gyülekezetben. Már mindent meg tudtak maguk oldani, saját emberi és anyagi forrásokkal rendelkeztek, nem volt szükség segítségre. És ez odáig fajult, hogy az Úr Jézusra se volt szükségük, és kívülre került. Vigyázzunk, nehogy kívülre kerüljön az Úr, vagy kint maradjon. Most annyi minden be akar férkőzni az életünkbe, sok minden figyelmet követel magának. A rengeteg ajándék beszerzése az üzletek felé hajtja az embereket. Megy a vándorlás egyik üzletből a másikba, karácsonykor pedig az ajándékok csodálása, kipróbálása. Arról beszélünk, amit kaptunk és adtunk. Büszkén mutogatjuk, amit készítettünk, de marad-e hely az Úr számára? Mivel telik meg a fogadó ma? Van-e még hely? Mert Ő ma is az ajtó előtt áll és zörget - kinyitjuk? Befogadjuk Megváltónkat, a dicsőség Királyát, vagy elküldjük? Nincs hely, sokkal fontosabbak az ajándékaink, mint Az, Akitől kaptuk mindezeket vagy ezen dolgok megszerzésének a lehetőségét. Legyünk hálásak Istennek az Úrért, a kegyelemért, és ragadjuk meg, amíg lehet.


Krisztus, ki vagy nap és világ

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy,
Kárhozatra mennünk ne hagyj!

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned lé-
gyen, A mi lelkünk el ne vesszen!

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon
És haragodba ne hozzon!

4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen
híveid őrzője!

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől,
Lelki, testi ínségektől!

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk
Messze távol járjon tőlünk!

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel:
Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben,
Örökkön-örökké! Ámen.


Isten áldásával.

2018. december 21., péntek

Istenre bízom magamat


M
ilyen különös, tanácsot kérnek Jeremiástól, és nem is akárki, hanem a király (Jer 21,1-14). Mi ez a nagy változás? Hogyhogy hirtelen fontos személy lett a próféta, és őt kérik, hogy kérdezze meg az Urat? Megtudjuk, mi áll e buzgóság mögött. Nebukadneccar elindult Júda ellen, beteljesedik mindaz, amit az Úr prófétája által kijelentett. Most, hogy teljesedőben van, és kezd valósággá válni, amit nem tudtak elképzelni, eszükbe jut Isten és a próféta. Hányszor csak akkor vesszük komolyan Istent, amikor látszódnak a jelei mindannak, amit Ő kijelentett. Amíg nem látszódik a veszedelem, nem vesszük komolyan Isten szavát. Talán még kézbe sem vesszük és nem is olvassuk. Imádkozni is sokan csak a bajok idején kezdenek. Az Úr azonban nem ilyen vészmegoldó akar lenni, Ő élő személy, Aki azt szeretné, ha minél hamarabb megismernénk Őt, és örömmel és önként szolgálnánk.
Azonban nem látunk igazi, mély bűnbánatot, csak csodát várnak. Isten avatkozzon be, fordítsa vissza az ellenséget, óvja meg őket, de ők nem akarnak megváltozni. Ez a probléma, csak csoda kell, de nem maga Isten. Mentsen ki a szorult helyzetből, mint a hóba rekedt autósokat a mentők, és amikor kimentik őket, mennek tovább magukban. Sokaknak csak így kell Isten. De hogyan állsz te ezzel? Ő kell, vagy csak a segítsége? A bajban jöjjön és mentsen meg, de Ő maga nem kell. Igéjét nem használod világító lámpásként, kézbe sem veszed. Isten azonban téged keres, meg akar most szólítani. Egyre közelebb a karácsony, Őt várod, vagy csak az ajándékait? Csak az ellenségtől kívánnak megszabadulni, Isten vigye el őket az országból, fordítsa el azt, ami kellemetlen, és aztán hagyjon minket tovább úgy élni, ahogyan nekünk tetszik. Ő a szívünket keresi. Kapcsolatban akar lenni velünk, beszélgetni és tanácsolni az élet útján. Aki Vele járja az életet és Rá figyel, az nem téved el.
A válasz nem az, amit várnak. Nem szabadítja meg őket az ellenség kezéből, arra szólít fel, hogy adják meg magukat, és engedjék elhurcolni fogságra. Ott is velük lesz, megmutathatják, hogy őszintén keresik Őt, és engedelmeskednek Neki. El kell kezdeniük engedelmeskedni. Mégpedig olyan dologban, ami ellenkezik eddigi felfogásukkal, de a megmaradásuk ettől függ. A megmaradás, az élet mindig az engedelmességtől függ. Teszem, amit Isten mond. Teszem, mert ismerem és bízok Benne. Az engedetlenség mindig pusztulást hoz magával.
Ismét az ősrégi igéket halljuk: elétek adtam az élet útját és a halál útját, és a választás az övék, a tiéd és az enyém. Az élet útja az engedelmesség. Azonban ez most sem könnyű, aki megadja magát, és nem harcol, az nem hazafi. Milyen király az, aki leteszi a fegyvert és nem védelmezi népét? Nem könnyű, de ha ismerem az Urat, tudom, hogy Ő jót akar nekem. Életet kínál, és az élet más úton érkezik. Soha nem a halál útján. Az életet szenvedés kíséri. Aki azonban hallgat a szóra, és elmegy a fogságra, az élni fog, az megmarad, sőt, majd haza is fog térni. Ha hallgatnak Isten szavára, lesz újrakezdés, lesz élet. Ma is a miénk a választás, mi döntünk, hogy hitben tesszük, amit Isten mond, akkor is, ha logikátlannak tűnik, ha nem ezt várja tőlünk a környezet. Isten mindig megpróbálja a hitünket, azt, hogy a kritikus helyzetekben hogyan döntünk. A világ szerinti módszereket használjuk, vagy az igére hallgatunk? Elétek adtam - lehet és szabad választani, de Isten nem diktátor. Elmondja, milyen következményekkel járnak döntéseink, és ránk bízza, mit teszünk. Ő arra biztat, hogy válasszuk az életet. Engedjük, hogy Ő cselekedjen, mert az élet minden szinten ajándék. Nem én mentem meg magam, sőt, az Úr Jézus azt mondja, aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt. Itt is ez jelenik meg, ha te akarod kézbe venni a sorsod, veszítesz. De ha elveszíted az életed, vagyis nem te akarod megoldani, hanem Istenre bízod magad, ajándékba kapod az életet, az üdvösséget (Mt 16,25). Hallgass Istenre a magad dolgaiban, kezdd így rábízni magad. Engedd el az életről szóló elképzeléseidet, az eddig összegyűjtött tapasztalatokat, és hallgass arra, amit Isten mond. Le lehet ellenőrizni, hogy amikor valaki Rábízza magát Istenre, az beválik. Ő él, és hatalmasan cselekszik. Lehetőségei sohasem fogynak ki.
Az Újszövetségben is azt a tanácsot kapjuk, hogy nézzünk fel Jézusra (Zsid 12,1-11). Nézzünk Rá mindig, mert Ő biztos pont. Nem változik, és a kereszt évezredeken keresztül bevilágítja az életet. A keresztről árad felénk az élet, Isten drága kegyelme. Ott hullhat le a teher. Nincs más megoldás, csakis a Golgota, ott tisztul meg a szívünk, nyerjük el Isten békességét. Meglátjuk, hogy Isten milyen árat fizetett értünk.
Mindaz, amit korábban olvastunk, és azóta is a sok bizonyságtétel arra ösztönöz, hogy győzzük le az akadályokat és a megkörnyékező bűnt. Hit által lehet győzni. A hit ma is működik, és aki Rábízza magát, azt nagy dolgokra teszi képessé. Isten gyermekének mindig az élet lesz az első helyen, és a védelme érdekében tud nemet mondani önmagára, az önzésre, a kényelemre, mások akaratára. Amikor nehéz a döntés, úgy vagyunk, mint Mózes szülei, vagy maga Mózes, nézzünk az Úr Jézus Krisztusra. Neki sem volt könnyű, de megmutatta, hogy lehet Isten akaratát választani. Meg lehet maradni a világ minden csábításával szemben, Isten keskeny útján. De csak Vele együtt, akkor, ha feltekintünk Rá.
Az Úr Jézus előtt is felcsillantotta a gonosz ennek a világnak az örömeit, választhatta volna azokat, de Ő ezt elutasította, és a keresztet választotta. Mindezt érted tette. Azonban a kereszt után a trón következik. A sorrendet nem lehet megfordítani, nem lehet előbb a trón, aztán majd a szenvedés, vagy majd a trón folytatása. Ebben a világban az Úr útját a szenvedés kíséri, bármikor találkozhatunk vele. De aki felfelé tekint, az meglátja mindezek mögött az életet. Azt a többletet, amit az Úr kínál. Ahogyan Mózes is meglátta az igazi gazdagságot Krisztusban, és ezért készt volt lemondani Egyiptom kincseiről.
Az egyház élete nem üdülés ebben a világban, hanem harc a gonosz ellen. Tehát nem személyek, hanem a gonosz munkája ellen. Krisztus a Főparancsnok, Vele küzdhetünk, sőt, küzdenünk kell. A bűn ellni harcban is benne van a sebesülés, az életünk elvesztése. Krisztus is vérét adta a bűnnel folytatott csatában. A hívő ember Krisztus hadseregének a tagja, nem földi fegyverekkel, hanem az Úrtól kapottakkal vívjuk a csatát. Az Ige, az imádság, a böjt és az engedelmesség fegyvereivel küzdünk. Azért vagyunk itt, hogy a krisztusi életformát felvállaljuk, ha Isten szava azt kéri, mondjunk ellent a királyok parancsának, mert Isten törvénye nagyobb. Mindig az a kérdés: de mit mond az Írás? Tanuljunk meg nemet mondani a világ gazdagságára, kincseinek csábítására. Mert a gonosz a maga elmúló kincsei által csábítja a szívünket. Az Úr azonban örökkévaló kincseket és értékeket kínál.


Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lel-
kem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom me-
részen: Istenem és Atyám lészen.

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szüksé-
gem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt
nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tu -
dod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod,
hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem
fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti,
Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap
diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja
Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.

2018. december 20., csütörtök

Nagyobb kincs


V
annak, akik a vezetői rétegből is hallják Jeremiás szavait, de nem úgy reagálnak rá, ahogyan kellene (Jer 20,1-18). Beszédét támadásnak veszik. Úgy gondolják, ellenük beszél, és nem az Úr véleményét hallják meg belőle. Valahol a lényük mélyén tudják, hogy mindez igaz, de annyira süketek és vakok már az élő igére, és meg vannak magukkal elégedve, hogy inkább Jeremiás eltávolításában, és nem a saját életük megváltozásában gondolkodnak. Az Úr háza felügyelője pedig meg is vereti, majd kalodába záratja. Meg akarja félemlíteni és szégyeníteni. A prófétával bármit lehet tenni, de Isten szavát nem lehet érvényteleníteni. Az Úr akarata megtörténik. 
Így sokkal okosabb, ha a szívembe engedem az igét, akkor is, ha olyat hallok, ami nem tetszik. Mert a próféta ellen fel lehet lépni, de a történések attól még mennek tovább a maguk útján. Isten ítélete közeleg, ha nem hallom meg a szót, és nem fordulok Őhozzá. Ma is vannak, akik Isten emberére haragudnak meg, vagy lépnek fel ellene erőteljesen, ahelyett, hogy megvizsgálnák, valóban róluk van-e szó? Nem neki szól-e mindaz, amit hall. Így érdemes az Úr igéjét fogadni, nekem szól, rólam van benne szó. Isten akarja megmenteni az életemet, mert az ítélet szava is azért szól, mert nem akarja, hogy a veszedelem megtörténjen. Az ítéletes ige is a javamra van, hiszen ha komolyan veszem, ha megtérek rá, akkor új és jobb irányba haladhatok. Akkor másabb lesz az életem. Amíg a bűnt cselekszem, annak következményeivel kell szembenéznem, de ha az Úrnak adom az életem fölötti rendelkezést, akkor Ő megkönyörül, és a jó irányba vezet.
Azt is fontos tudnunk, hogy Isten soha nem mond le rólunk, és utánunk jön, keres, amíg csak meg nem talál. Ha aztán én elutasítom Őt, akkor erőteljesebb események által keres, mert nem akarja, hogy örökre elvesszünk. Mégis vannak, akik elvesznek, mert nem akarnak Istenre hallgatni. Pedig Ő nem akar rosszat, a rosszat az ördög akarja, pont az a célja, hogy ne hallgassunk Istenre, sőt, meg se halljuk a szavát. Mindenhová beteszi a lábát, még az egyházba is, úgy, ahogy akkor is a templomkörül szolgálók, a papok és próféták által tartotta a bűn útján az embereket. Mert ezek a szolgálattevők azt hirdették, hogy minden rendben van, Isten szeret, és nem érhet minket veszedelem. Legyünk minél többen, végezzük a megszokott dolgainkat, végezzünk egy kis jótékonyságot, és akkor Isten örül nekünk. Isten azonban a szívünket kéri, engedelmességet vár, és nem áldozatot. Megtérést kér, ami által már hátat fordítunk bűneinknek, és az igéhez igazodunk.
 Jeremiást azonban nem lehet megfélemlíteni, továbbra is vállalja és hirdeti Isten üzenetét. Nem fél elmondani mindazt, ami várható. Megmondja Pashúrnak és általa a népnek, hogy Isten veszedelmet hoz Jeruzsálemre és a templomra is. Maga Pashúr is fogságba fog kerülni, és ott látja majd meg, hogy igazak voltak Jeremiás szavai. Mert, amit az Úr mond, az mindig beteljesedik. Ez a próféták hitelesítője. Azonban ez az ítélet is magában hordozza Isten kegyelmét. Pashúr nem fog az ellenség támadása közben meghalni, hanem fogságba jut, így kap időt a bűnbánatra és a megtérésre. Mi gyakran csak a külső dolgokat látjuk, a szenvedést, a bajt, és azt kérdezzük: miért? Ilyenkor meg kéne látnunk az Istentől elkészített kegyelmi időt. Ezen az élethelyzeten keresztül is keresi a szívemet. Rá akar döbbenteni arra, hogy mindaz igaz, amit az igében olvasok, vagy amit hirdettek nekem. Még mindig megtérhetek az Úrhoz. Csodálatos, hogy mennyi lehetőséget kínál Ő nekünk, azonban vigyázzunk, mert a lehetőség mindig készen áll, azonban az idő múlásával gyakran keménnyé válik a szív. A bűn is kifejti hatását, és útféllé döngöli lelkünket, a madarak pedig ma is mindjárt megjelennek és felkapkodják az elhintett magot.
Jeremiás sem örül a szenvedésnek, és annak sem, hogy nem hallgatnak a szóra. Azonban neki mondania kell, mert a csontjaiba van rekesztve az Úr szava. Ő elhívást kapott, és ez azt jelenti, hogy csakis azt adja tovább, amit fentről kapott, ha tetszik a hallgatóknak, ha nem. Ma is ezt jelenti elhívottnak lenni, belém van rekesztve az Úr üzenete, nem rázhatom le, nem szabadulhatok tőle, mondai kell, bármilyen következményekkel is jár. Az Úr igéje átjárja a lényünket. Az Úr szava fölött az ige hirdetőjének nincs hatalma. Isten szava nem igazodik elvárásainkhoz, egyedül csak ahhoz, Aki küldte. Azért szól az ige, mert Isten a maga munkáját akarja általa elvégezni.
 Hit működik, emberi életeket formál újjá, és nagy dolgokat visz végbe általuk (Zsid 11,23-40). Bátorságot ad, és képessé teszi őket olyan feladatok elvégzésére, amilyeneket korábban nem tettek volna meg. Mindezt azért, mert látták a láthatatlant. Látták Istent, megtapasztalták hatalmát, és Őreá építve cselekedtek.
A láthatatlan világba való betekintés által látják Isten Lényét, és az Ő látása kiemel a félelem szorításából. Hogyan uralkodna rajtam a félelem, és miként béníthatna meg, ha látom és hallom a Hatalmas Istent? Aki látja a Láthatatlant, az ma is bátran cselekszik, vállalja az életet, amint Mózes szülei is tették. Nem az emberi rendeleteknek tesz eleget, hanem mindig szem előtt tartja Isten parancsát. A Láthatatlant látó emberek bátrak, és tele vannak élettel, lüktetéssel, dinamikával.
A hit által élő ember nem tömegcikk, tud tiltakozni, ki tudja fejezni egyet nem értését a bűn útján való járással. Hitben élve meglátjuk, hogy a bűn csak ideig-óráig ad gyönyört, de amit Isten kínál, az örök életre szól. A pillanatnyiért nem adja fel az örökkévalót. Ezt láttuk Mózes életében is, összevetette a világ kínálatát az Istenével, és arra jutott, hogy az igazi kincsek Isten országában vannak. A drága kincs maga Jézus, akkor is, ha ebben a világban a Belé vetett hit szenvedéssel is jár. Mivel Ő is látta a láthatatlant, el tudta engedni Egyiptom kincseit, a nagyobb értékért, az Istenhez való tartozásért. Mit becsülsz többre: a világ kincseit, a pozíciót, a pénzt, a hatalmat, az emberi erőt, vagy az Úr Jézust?
A hitben járó ember kitartó a hitben, a szenvedésben, a keskeny úton, mert látja a célt. A csupán vallásos ember hamar köpönyeget vált, ahogy az érdekei kívánják, mert szenvedésmentes életben gondolkodik. Azonban az élet szenvedéssel jár. Az Úr szenvedett a legtöbbet a Golgotán. Ő is kitartott, nem fordult vissza, végigjárta az utat, és így szerzett életet a Benne hívőknek. A hit hősei ezt az életet választották, mert látták azt a különbet, amiről Isten gondoskodott az Övéi számára. Válaszd te is az Úr által készített különb életet, az üdvösséget! Ne add fel, akkor sem, ha szenvedéseken keresztül vezet ez az út.


Szenvedésben engedelmes

Szenvedésben engedelmes,
kísértésben győzedelmes
Jézus Krisztus, légy kegyelmes.
Rám a bűn mint tenger árad,
kísértésnek tüze támad.
Nincs segítség, csak Tenálad.


Isten áldásával.


2018. december 19., szerda

Aki hisz


Ú
jra a fazekas házához küldi az Úr a prófétát, de immár nem nézelődnie kell, hanem prófétai jelként egy korsót magához venni (Jer 19,1-15). Most prófétai igehirdetésen és cselekvésen keresztül szól az Úr. Ez már nagyon szemléletes és megrázó üzenet. Urunk a szívünkbe, a lényünkbe akarja vésni az igét. Az a hangsúlyos, hogy ha ránéznek egy cserépkorsóra, elevenedjen meg a kép: így fogunk összetörni, ha nem térünk meg. Törj össze lelkedben, hogy ne törj össze külsőleg is!
A legszemléletesebben a kereszten szól Isten: így szeretlek téged. Ezt tettem érted! Ilyen bűnös vagy, hogy erre volt szükség megmenekülésed érdekében. Megrendülünk-e még egy keresztet meglátva? Összetörik-e a szívünk a bűnbánattól, Uram, nyomorult bűnös ember vagyok!? Nekem kellett volna meghalni ítéleted alatt. Azonban hálát adok, Úr Jézus, amiért mindezt a borzalmat magadra vállaltad. Megrendülök-e még? Vagy már teljesen immunissá váltam minden jelkép és minden igehirdetés iránt?
Izráel népe teljesen érzéketlen már az Úr szava iránt. Nem is az Úr szavát hallja, hanem egy emberét, akinek nem kell komolyan venni a szavát. Hányan vannak ma is így, amikor időnként az igével találkoznak, már csak emberi szavakat hallanak, és nem jut el hozzájuk Isten megszólítása. Nem hallgatnak rá, pedig jól tesszük, ha komolyan vesszük Isten igéjét, mert komolyan mondja, amit mond. Isten mindig komolyan beszél. Veszedelmet készül hozni arra a helyre, de úgy gondolják, ez nem történhet meg. Isten szeret minket, nem ad veszedelmet, és nem látják, hogy bár Isten valóban szereti a bűnös embert, de a bűnt és az engedetlenséget számon kéri. Azonban, ha az igét meghalljuk és engedelmeskedünk neki, nem kell belecsendülni a fülünknek a veszedelembe. Isten mentő kegyelme ma is elérhető. Azért szól, mert menteni, gyógyítani akar. Azt akarja, hogy életünk legyen és bővelkedjünk, de ehhez megtérésre van szükség, majd az ige általi növekedésre.
Izráel nem hitetlen nép, ők már régen átélték Isten elhívását, sok csodát megtapasztaltak, de letértek az útról. Az ellenség mindent bevetett, reklámozta portékáit, és ez hatott. A világ ma is nagy reklámtevékenységet fejt ki. A saját portékáira hívja fel a figyelmet, és ezzel a hívők szívét is megcélozza. Aki nem figyel erre, oly könnyen letérhet a keskeny útról. A szívünket könnyű a kívánságok által elcsábítani. Azonban az Úrral való élő kapcsolat által ellent is mondhatunk neki. Krisztusban van esélyünk a győzelemre. Általa nemet lehet mondani minden kísértésre.
A hit Istennel köt össze, jellemzője az engedelmesség (Zsid 11,8-22). A hit csatornáján keresztül érkezik Isten üzenete, és amikor megcselekszem, akkor jön a következő parancs. Ezt láthatjuk az előttünk járók életében is. Hit általi engedelmességének köszönhetően hatalmas dolgokat élt meg Ábrahám is. Megtapasztalta, hogy a hit működik, Isten számára nincs lehetetlen. Figyeljük meg, hogy ez a hit nem önmagamba vetett hit. Nem arról van szó, hogy összeszedem a lelki erőtartalékaimat, itt Isten visz végbe lehetetlennek tartott tetteket. Ha hitben járok, megtapasztalom az Úr munkáit. Hinni azt is jelenti, hogy elindulok, amikor az Úr kéri, elindulok oda, ahová mondja.
Ábrahám nem magára és az emberi lehetőségekre tekintett, hanem Isten ígéretére. Várta az Istentől készített várost. Advent a várakozásról szól. Mit vársz? Istentől készített várost? Isten ígéretének beteljesedését? Esetleg csak vágyaid teljesülését? Várod-e Jézust vissza? Várod-e a mennyei Jeruzsálembe való megérkezést? Vallást tettek, hogy idegenek és jövevények a földön. Isten gyermeke jövevény ezen a földön. Jön és megy, mégpedig egy jobb hazába. Isten népe egy jobb hazába tart. Azonban nem mindig ez látszik. Gyakran a hívők is ezért az elmúló világért, ennek javaiért élnek. Vágyakozunk-e a jobb haza után? Vagy már csak ennek a világnak a kínálata után vágyunk? Kihez kötődik a szívem? Ehhez a világhoz, vagy az Úr Jézushoz?
Ábrahám azért tudta felajánlani Istennek a fiát, mert Istenhez, az Ő világához kötődött a szíve.  Ismerte Istent, tudta, hogy Ő a sírból is képes előhozni a halottat. Csodálatos hite volt. A legkritikusabb pillanatban sem hátrált meg, ezért győzött. Csak az Úrra nézett, és az Ő gondoskodó szeretetére. Nézz mindig az Úrra! A lehetetlennek látszó események idején is bízzunk Benne. Soha ne a magunk erejéből, képességéből induljunk ki. Az nem hit. A hit tudja: én képtelen vagyok megtenni vagy változtatni, innen nekem már nincs visszaút, de az Úr Jézus megteheti. A leprás is így ment az Úrhoz, meg tudsz tisztítani. Hitte, hogy az Úrnak van hatalma rá. Ő nem akad el semmilyen betegséggel kapcsolatban. Nem teszi össze tehetetlenül a kezét, itt már nincs mit tenni. Ha tehetsz valamit, mondta a beteg fiú apja Jézusnak, Ő pedig így válaszolt: „Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,23).



Itt van szívem, neked adom, Uram

1. Itt van szívem, neked adom, Uram, Neked, ki alkotád! "Rossz a világ, énnékem add, fiam!" Szád ily parancsot ád. Itt van szerelmem áldozatja, Hűségem hű kezedbe adja, Itt van szívem, itt van szívem!

2. Itt van szívem: fogadd kegyelmesen, Bár sok hibája van; :/: Amint vagyon, kezedbe úgy teszem, Ne vesd meg, jó Uram! Sok bűnös vággyal van betelve, Száz bűnnek nyomja régi terhe, Bűnös szívem, bűnös szívem.
3. Itt van szívem! Üdve Krisztusban van, Keresztednél pihen, :/: S így szól: Uram, te vagy minden javam, Halálod életem! A Megváltó sebébe mélyed És ott lel vigaszt, békességet Hívő szívem, hívő szívem!

Isten áldásával.

2018. december 18., kedd

Hit által


M
egdöbbentő Isten népének magatartása, maga az Úr is hallatlannak, példátlannak tartja (Jer 18,13-23). Elfordultak Tőle, az élő Úrtól, és hitvány, tehetetlen bálványok szolgálatára szegődtek. Mert az érthető, amikor az ember szeme felnyílik, és rádöbben, hogy a bálványok nem istenek. Ez az Úr kegyelméből történő józanodás, a hamis istenek olyan sötétséget borítanak ránk, annyira megkötöznek, hogy magunktól vagy az élet súlyos csapása nélkül nem jutunk el oda, hogy szabadulni kell tőlük. De aki megismerte az élő Istent, és megtapasztalta hatalmát, beszélgetett Vele, és ennek ellenére élettelen dolgokhoz fordul, az érthetetlen.
A Hermón hegyét mindig hó fedi, a legmelegebb időszakban sem olvad el, így mindig friss forrásvíz csordogál onnan, de az én népem elfelejtett engem - mondja az Úr. Ez megdöbbentő, az én népem, úgy beszél róluk, mint akik Hozzá tartoznak, mint egy apa a gyermekeiről. Hűtlenekké váltak. Népem elfelejtett engem. Vajon ma mit mond rólunk az Úr? Hogyan is látja életünket? Nem jellemző ránk is, hogy a sok rohanás, a mindennapi forgatag közepette Istent felejtjük el? Mert mi is marad el, ha nem az igeolvasás, a csendesség, az istentisztelet látogatása? Mindig ezekről feledkezünk meg, ezekre nincs időnk. Azonban víz nélkül nincs élet. Ha elfordulunk az Úrtól, kihagyjuk Őt, az életünk meg fogja szenvedni. Kiszárad a szívünk. 
Eltántorította őket útjukról, a régi ösvényről. Van, aki azon fáradozik, hogy letérítsen az Úr útjáról. És ez a valaki nem más, mint az ősi kígyó, a sátán. Aki természetesen nem kígyó képében, hanem valamilyen más, vonzó formában gyakorol ránk hatást. Izráel népe számára is vonzónak tűntek a pogány népek szokásai. Így jön a mai szokásokon keresztül a sátán, úgy állít elénk dolgokat, mint amik nélkülözhetetlenek, amik nélkül élni nem lehet. Eléd is csábítóként áll, sok fontos, népszerű és jónak tűnő dologgal igyekszik elfordítani az Úrtól. Olyan dolgokat ad a kezünkbe, ami által mi is megoldhatjuk problémáinkat. Azt akarja ma is: higgyétek, hogy nincs szükségetek Istenre, hiszen már ti magatok is olyanok vagytok. Azonban minden csak hitvány bálvány. Nem ér semmit az, amiben bizakodunk, nem jelent megoldást a tudomány és a technika sok felfedezése sem. Az ember szívét nem tudják Isten előtt tisztává tenni, csak a kegyelem az, ami megváltoztat, ami szabaddá tesz. A halált sem tudjuk legyőzni, csak egyedül az Úr az, Aki győzött fölötte. Ő a győztes, bűn és halál fölött.
Az ítéletes prófécia haragot vált ki Jeremiás ellen. Nem lehet Isten népe és a papság ellen beszélni. Rossz színben tünteti fel őket a próféta, gondolják ők, mert rámutat arra, hogy ők is rossz úton járnak, ezért a népet is rossz irányba vezeti. Mert aki nem ismeri az Urat, és nem engedelmeskedik, az hogyan is tudná a népet is jó irányba vezetni? Ezért van szükségünk igazi Istenismeretre, mély bibliai látásra. Lássuk meg, hogy nem elég a képzés, élő kapcsolatra van szükség. Személyesen kell megismernem Istent és az Ő munkáját. Aki nem ismeri az Úr Jézust, az mással sem tudja megismertetni.
A papság nem a saját életének megváltoztatásán gondolkodik, hanem Jeremiás eltávolításán. Azt gondolják, ha ellehetetlenítik a prófétát, megoldódnak a gondok. Nem így van, Jeremiást ugyan meg is ölhetik, de ha nem térnek meg, elvesznek. A megoldás soha nem a sértődés, a megharagudás, hanem az őszinte önvizsgálat és az ige nyomán fakadó bűnbánat.
Sok pozitív impulzust kaptunk az elmúlt részek olvasása közben (Zsid 11,1-7). Hű az, Aki ígéretet tett, értékesebb és maradandóbb vagyonunk van annál, amit ez a világ kínál. Földi vagyonunknál sokkal többet ér az, amit Isten kínál kegyelemből a számunkra. A legnagyobb kincs maga az Úr Jézus, és az az örök életre szóló belépő, amit Ő kínál a Benne hívőknek. Bízzunk Benne, akkor is, amikor ebben a világban veszteségek érnek Őérette. Ne féljünk, tartsunk ki, mert Ő jutalmat ígér a Hozzá hűségeseknek.
Minden ajándéka hit által érkezik meg hozzánk. Ezért kérjük Őt, ha még nem épült meg a hitünk, állítsa azt helyre, tegye az Ő szavára érzékennyé. Mert a hit csatornáján keresztül árad az életünkbe Isten Lénye, az Ő világának minden ereje.
Hit által győződhetünk meg Isten valóságáról. Mert Istenről és az Ő mennyei világáról meg lehet győződni. Aki hit által Hozzá fordul és segítségül hívja, az meg fogja tapasztalni, hogy Isten valóság. Ő él. Ma is ugyanaz, mint aki évezredekkel, ezelőtt, vagy akár tegnap is volt.
Hit által tudunk Istennek értéket adni, amint Ábel is tette. Számára Isten élő valóság volt, ezért  tudott értékesebb ajándékot adni Istennek. Szerette az Urat, és az vezette, hogy minél értékesebb dolgot adjon Neki. Ő nem megszokásból mutatta be az áldozatot, nem úgy gondolkodott, nekem kell az értékes, Istennek jó a már használt, értéktelen holmi is. De sokszor így gondolkodunk, de aki még erre az üzemmódra működik, az nem ismerte meg Isten ajándékát. Karácsony is arról tesz bizonyságot, hogy Isten megajándékozott minket. De nem holmi édesség vagy használt ruha csomagot helyez el a fa alatt, még csak nem is nagyon drága eszközöket, hanem saját Fiát. Őbenne pedig Önmagát adja nekünk. Te se adj ennél kevesebbet Istennek, és a másik embernek sem. Add mindig magad!


Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,
Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,
Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-
gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-
sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!


Isten áldásával.