Színből vagy szívből?

A

 fogság letelt, Izráel népe megszabadult az Úr hatalma által, és hazament (Zak 14,1-21). Birtokba vették földjeiket, házaikat, újjáépítették a templomot és a várost. A szabadítás után mindig újjáépítés kezdődik. Újra kell építeni az életünket, immár Isten vezetése mellett, törvényei szerint. Nem elég megtérni, hanem folyamatosan építeni kell Isten országát a szívünkben és a környezetünkben. Másképp mondva, állandó növekedésre van szükségünk, mert ahol élet van, ott a növekedés is elindul, a hívő ember állandóan munkálkodik. Természetesen, ez most elsősorban nem a munkahelyi feladatokat jelenti, hanem az Isten dicsőségére végzett munkát, a lelkek mentését. Hiszen az Úr az övéit azzal küldi ki a világba, hogy mindenütt és mindenkinek hirdessék az evangéliumot. Ez az elsődleges feladatunk. Ezt a munkát a munkahelyünkön is végezhetjük, sőt, úgy kell a napi dolgainkat végezni, hogy az is Jézusra mutasson. Még a rabszolgákat is arra buzdította Pál, hogy úgy szolgáljanak, végezzék nehéz feladataikat, mint akik az Úrnak végzik. Vagyis más lelkülettel, mint ahogy eddig tették, és ez majd bizonyságtétellé válik, erre talán felfigyelnek, mert mindig a megélt igének van hatása.

Azonban az ördög soha nem tétlenkedik, az aktív hívőket célba veszi, támadja. El szeretné érni, hogy ne lobogjon a láng, ne világítson az egyház, és ízetlenné váljon a só. Ne rémüljünk meg, amikor támadásait tapasztaljuk, legyünk hálásak, mert ez azt jelenti, hogy élünk. Csak az élő hívő fontos az ördög számára. Csak ott támad, ahol hirdetik, élik az evangéliumot. Isten népe ellen a világ mindig harcol, ezt élték és élik a zsidók, és Jézus követői is. Azonban csodálatos ígéretünk van: Az Úr harcba száll majd. Nem nekünk kell szembeszállni a gonosszal, csak végezzük, amit ránk bízott az Úr, a harcot pedig hagyjuk az Úrra. Ma a fegyverünk a megbocsátás, a második mérföld megtétele, a másik orca odatartása.

Eljön az idő, amikor az Úr megjelenti magát, ítéletet tart, és mindenki meglátja, hogy Ő a Király. Ő az egész föld Királya, csak nem akarjuk ezt elismerni. Meg akarja az ember mutatni, hogy tud ő Isten nélkül élni és uralkodni. Azonban látjuk, mire vagyunk képesek, mert a tudomány sem változtatta meg a szívünk indulatait. A modern technika mellett továbbra is jelen van az erőszak, a lopás, a hazugság, a házasságtörés, gyermekek molesztálása, az elnyomás. Krisztuson kívül senki nem képes igazi és tartós változást hozni, mert ez a szívből indul ki. Új szívre van szükségünk, és ez az Úr munkája nyomán jön létre.

Nagyszerű ígéret található a könyv végén: az Úr szent tulajdonai. Tulajdonképpen az Úréi vagyunk, de oly kevesen tudják és veszik ezt komolyan. Azért jött el az Úr Jézus, hogy a bűnből megvásároljon élete árán az Atyának. Így már nem a  magunkéi, hanem az Övéi vagyunk. Aki hisz Jézusban, mint Megváltójában, az az Övé, és immár Neki él. Az Úr szent tulajdona azt is jelenti, hogy látható a szentség az életünkben. Az Úr szent, és az övéi is szentek. Látható-e a szentségre való törekvés az életünkben?

Az egész nép hallgatta Jézust, olyan megrendítő ez, és arra gondoltam, ennek a sok embernek semmi dolga nincs? Nem sietnek sehová, egy egész napot Jézussal tudnak tölteni? Sőt, az ünnep egy héten át tartott, és nem fáradnak bele, hanem ott vannak a templomban. Vonzza őket Jézus, és ők engednek a vonzásnak. Mindent alárendelnek a Jézussal való találkozásnak. Ezek az emberek meghozták a döntést, semmi nem kerülhet Jézus elé, a Vele való kapcsolatot nem előzhetik meg hétköznapi dolgok. Felállítottak egy új sorrendet, és ebben Jézus került az első helyre. Rádöbbentek: semmi nem fontosabb és lényegesebb Isten megismerésénél. Minden ráérhet, még az is, amiről úgy gondoljuk, hogy nem. A bolond gazdag pont erre nem jött rá, első helyen a vállalkozása, az anyagi gyarapodás, majd a kényelmes, gondtalan élet volt. Nem gondolt Istenre, és egyszer csak elkérték a lelkét, vagyis meghalt. Akkor már késő átgondolni, változtatni.

Az őt hallgatókat óvja az írástudóktól Jézus. Talán meglepődünk ezen. A nép tanítóitól, a kegyeseknek látszóktól óvja? Igen, azért, mert csak látszanak kegyeseknek, de az életvitelük nem az Úrról szól. Ők nem Istennek élnek, nem az Ő neve, hanem saját nevük, karrierjük a fontos. Nem az Urat akarják láttatni, hanem mindig magukat. A hívő ember mindig Jézust láttatja, mert tudja, hogy önmagán nincs sok nézni való. Hiszen a hívő ember is bűnös, megkegyelmezett bűnös. Krisztus tanítványának lenni nem azt jelenti, hogy én különb vagyok, kitűnök a többi közül, és ezért érdemes vagyok a tanítványságra. Nem, Jézus nem az akkori társadalom kiválóságait hívta el, hanem a megvetett, lenézett, de gyógyulásra, bűnbocsánatra vágyó embereket. Az egyház ma is bűnösök társasága. A szentség nem azt jelenti, hogy kiválóbb vagyok, hanem azt, hogy az Úr megtisztítja, megszenteli, Önmagához hasonlóvá teszi az életünket.

Hívő vagyok, vagy csak annak látszom? Színlelem a kegyességet, vagy valóban kegyesen, Isten akarata szerint élek? Az imádkozás, a gyülekezetbe járás nem látványelem, nem azért élünk vele, hogy ezt lássák, mert hozzátartozik a kultúránkhoz, hanem azért megyek, mert a templom Isten rendelője. Ott jövök rendbe Istennel és önmagammal. Azért imádkozom, mert általa friss forrásvízből ihatok, ami felüdíti a lelkemet.

Szívemet hozzád emelem

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; :/: És meg nem szégyeníttetem,

Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok

pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Mi -

ken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd élete-

met, Mert benned bízom, Úr Isten.

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely

megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy ke-

gyességedet, Én Istenem, megtekintsed.

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényi-

re; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában meg-

tartja.

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gon-

dot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnö-

met bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben.

Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség

hagyatik.

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit.

Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a

tőrbül.

8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énné-

kem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül;

Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!

Isten áldásával.

Értheted azt, amit olvasol

I

stennek van megoldása az életünkre, a legnehezebb kérdéseinkre is (Zak 13,1-9). Ahol mi csődöt mondunk, ott az Úrnál van segítség. Ő nem vall kudarcot semmiben sem. Azért is adta kezünkbe igéjét, hogy keressük meg benne a megoldást. Bármilyen gonddal nézünk szembe, vagy egyszerűen nem látjuk tisztán, melyik úton menjünk, milyen döntést hozzunk, keressük Őt. Forduljunk az igéhez.

A lelki problémákra, a bűn kérdésére is találunk feleletet, sőt, többet annál: megoldást. Gyakran adunk tanácsokat egymásnak, de igazi megoldáshoz ritkán jutunk. Próbálkozunk ezzel is, azzal is, az internet világában mindenki okos, mindenki ért mindenhez, és osztja az ötleteket, de ritkán van igazi eredmény. Amit az ige ajánl, az ki van próbálva. Sok előttünk járt kereső ember tesz bizonyságot arról, hogy talált megoldást. Az igében kapott megoldások beváltak. A Biblia az élet könyve, mondhatnánk úgy is, az Istentől elkészített, az igazi élet használati utasítása. Aki hallgat rá, komolyan veszi a benne foglaltakat, az teljes és tartalmas életet élhet.

Nagy problémánk a bűn, úgy belénk van ivódva, hogy semmi nem képes azt eltávolítani. Makacsabb a legmakacsabb számítógépes vírusnál. Belekódolódott a természetünkbe, és ezzel nap mint nap szembesülünk. Képtelenek vagyunk megváltoztatni belénk rögzült szokásainkat, gyakran annyira fölénk nőnek, hogy ártanak is nekünk, főleg, amikor szenvedéllyé válnak. Pusztítják egészségünket, kapcsolatainkat, és képtelenek vagyunk lemondani róluk. Sok időt elvesznek tőlünk és a másiktól, de mégsem vagyunk képesek megszabadulni tőlük. Próbáljuk megnyugtatni magunkat, nincs semmi baj, én ilyen vagyok, ezt a természetet örököltem. A Biblia rámutat: eredetileg nem ilyen volt az ember, a bűneset következtében jött a világba a bűn, ami mindent elront, amit Isten jónak teremtett.

Azonban a Szentírás nemcsak a bajt mondja el, hanem arról is beszámol, hogy van megoldás. Itt még ígéret formájában olvasunk róla. Egy forrásról van szó, amely a bűnnel is megbirkózik, kiviszi az életünkből. Amire nekünk nincs ellenszerünk, arra Istennel találhatunk ellenszérumot. Ez a forrás az Úr Jézus Krisztusban jött el. Ő élő vizet kínál, és azt ígéri, hogy aki abból iszik, az nem szomjazik meg. És ez a víz megtisztít, ez a víz kiviszi a bűnt, és olyan természettel tölt fel, ami már Istenhez igazodik. Az újjászületés fürdőjében tisztul meg szívünk, és változik élő víz forrásává. Valami új, eddig ismeretlen indulat, gondolkodás fog feltörni a szívünkből. Isten igéje egész lényünket újjá teszi. Már nem a bűn uralkodik, képessé válunk nemet mondani arra, amire eddig nem tudtunk. A legnagyobb ellenségre, a halálra is kapunk megoldást. Jézus legyőzte a kereszten.

Az Úr mindig rendelkezésünkre áll, szabad Őt segítségül hívni. És rajtam múlik, hogy élek-e ezzel a lehetőséggel. Ha hívjuk, Ő válaszol. A legnagyobb válasza Jézus eljövetele. Őbenne egész közel jött, megszólíthatóvá vált. Az Úr Jézus által foghatóbb Isten üzenete. Sőt, láthatjuk, kicsoda Ő. Azért lett emberré, hogy megismertesse magát velünk. Isten megismerhető.

A szadduceusok Jézus válaszát elismerték, jól mondtad, és aztán elmennek (Lk 20,41-44). Nem borulnak le, és nem követik Őt. Jól mondtad, úgy van, és nem történik semmi. Nem kezdik el követni Őt. Hányszor így van ma is, kinyilvánítjuk tetszésünket egy-egy alkalom után. Elmondjuk, mennyire jó volt, szólt az ige. Pozitívan nyilatkozunk Jézusról, még sincs folytatás. Miért? Nem igaz, amit mondunk? Mert ha Ő valóban jól mondta, akkor az lenne a logikus, ha tovább kérdeznék, és amit mond, ahhoz igazodnának. Mennyire nem vállaljuk Jézust, nem akarjuk elfogadni, hogy amit mond, az kiállja az idők próbáját, másrészt, Ő maga is megélte azt. Bemutatta, hogy úgy élni jó és érdemes, ahogyan azt Isten kijelentette igéjében.

Most maga Jézus kérdez a hallgatóságától. Mindezt azért teszi, hogy kiderüljön, értik-e, amit olvasnak? Mert mind rendszeres bibliaolvasók, komoly hívő emberek, de nincs meg bennük az a bátorság, hogy bevallják: van, amit nem értenek. A növekedés alapeleme ez a beismerés, nem értem, de szeretném megismerni az igazságot. Mit lehet ilyen esetben tenni? Segítséget kérni. A szerecsen főember Fülöp kérdésére beismeri: nem értem, szükségem van magyarázóra. Ha nem értek valamit, kérdezzem meg hitben előttem járóktól. Nem kell szégyellni azt, ha még valamit nem tudok.

Jézus egy zsoltárverset idéz, és ebből kitűnik, milyen nagyszerű a bibliaismerete, és mennyire jól képes alkalmazni. Milyen a bibliaismeretem? Mennyire látom benne az összefüggéseket? Isten Szentlelke kalauzol benne minket, mármint azt, aki ezt kéri. Gyakran az a problémánk, hogy kizárólag értelmi alapon közelítjük meg az igét. A helyes látást és megértést azonban így nem szerezhetjük meg, Isten Szent Lelke tárhatja fel előttünk az ige mélységeit. Ő ismerteti meg velünk Isten akaratát.

Ebben a zsoltárban Dávid király belelát Isten tervébe, világosan látja azt, a királyt, Urat, Aki nála is nagyobb lesz. Az Ő utódai közül származik, mégis nagyobb nála. Mert Isten fiaként, a mennyből érkezik. Ura Dávidnak, mert Istentől jött ebbe a világba, öröktől való király Ő, Aki előtt mindenkinek térdet kell hajtani. De a fia is, mert az ő családjába is tartozik. Isten megígérte, hogy a Messiás Dávid utóda lesz. Aki a Lélek vezetésére figyel, az meglátja Isten tervét, az előtt nem lesz érthetetlen az ige. A Lélek Jézusra mutat, és Hozzá vezet. Kimunkálja szívünkben, hogy leborulva kérjük a segítségét. Az Újszövetségben láthatjuk: aki Jézushoz jön, leborul Előtte, és bűnbánattal kéri segítségét. Ő nagyobb mindenkinél, Ő az Isten Fia, és azért jött, hogy aki hisz Benne, annak örök élete legyen.

Mélyen meghajlok ím színed előtt

1.

Mélyen meghajlok ím színed előtt.

Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester, előtted a porba esem,

Mindenbe' mindenem légy Te nekem!

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

2.

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,

Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,

Ámde tudom, hogy meghallod imám.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

3.

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,

Míg csak Elédbe nem érek, Uram;

Hordva keresztem a lábad nyomán,

Mennyei dics jön a szégyen után.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Isten áldásával.

Isten az élők Istene

A

 prófétai üzenet nemcsak a jelenre, hanem a jövőre nézve is biztatást tartalmaz (Zak 12,1-14). Isten hatalmára irányítja a nép figyelmét; ne a környező birodalmakhoz, a politikai változásokhoz szabják magukat, hanem szüntelen bízzanak az Úrban. Ők Isten népe, és ha megmaradnak a Hozzá való hűségben, megtapasztalják oltalmát. Isten népét ellenségként kezeli a világ, a zsidók ezt gyakran tapasztalták, de ma is így van, ezért az ige megerősít: ne az ellenségre, hanem Istenre nézzetek. Aki hisz, akinek az élete el van rejtve Krisztusban, annak van jövője. A fenyegetések, a nyomorúságok ellenére is. Sőt, akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. Még a nyomorúságból, a szenvedésből is jót formál az Úr. Előbbre vezet, megláttat dolgokat, és elmélyíti a Vele való kapcsolatunkat. A szenvedés az Úrhoz vihet közelebb, jut idő az elcsendesedésre, életünk átgondolására, és ebben a helyzetben megtapasztalhatjuk Isten közelségét. Mert aki igazán keresi Őt, annak válaszol, meghallja, amikor Isten szól: itt vagyok.

Isten bemutatkozik - talán meglepődünk, hogy egy prófétai könyvben miért mutatkozik be Isten, különösen annak a végén? Azért, mert ahogy telnek az évek, javul az élet, olyan könnyen elfelejtjük Őt. A jólét, a rendezett körülmények, az igények kielégítése elvonja figyelmünket Istenről. A fogság utáni zsidók is belemerültek az újjáépítésbe, és megfeledkeztek Istenről. Olyan hajtásba kerültek, ami által elsekélyesedett a lelki életük, az Istennel és az egymással való kapcsolatuk. És Isten bemutatkozik, elmondja, kicsoda, és ez jó. Ilyen az Isten, ismét elénk áll és beszél magáról. Nem azzal intézi el, hogy már annyiszor elmondtam, ki vagyok, elégedjetek meg azzal.

A  bemutatkozás azt is jelzi, hogy nem nekünk kell kitalálni, ki az Isten, hanem ha odafordulunk az igéhez, magunk is megtudhatjuk. Mert Isten élő hatalom, beszél, és az ige az Ő szava. Elmondja benne, kicsoda Ő, és azt is, mi a terve velünk. Az igében önmagunkat és Isten életünkre szóló tervét is megláthatjuk.

Az Úr maga oltalmazza népét, Ő lesz az erejük, és senki nem bír velük. Beleszakadnak. Isten népébe beleszakad a gonosz. Hányszor akarták már végleg elsöpörni Izráelt, és az Egyházat is. De eddig nem sikerült, és ezután sem fog. Mert Isten népe, a gyülekezet lámpás ebben a világban. Lámpára még ma is szükség van. Az emberiség sötétben botorkál, keresi az élet és a világ kialakulására a választ, az igében ott van: Isten teremtette a világot és embert is. Azonban ma még ezt nem sokan látják, ezért kell az egyháznak világítani. Nem látják sokan Isten ítéletét sem, amivel majd az embert számadásra vonja. Milyen csodálatos, hogy már itt rámutat az ige az Átszúrtra, Aki nem más, mint a mi Urunk Jézus Krisztus. A világ bűnéért hagyta magát megfeszíteni, sőt, maga akarta, hogy a kereszt álljon, mert így lehetett megmenteni minket. Jézus által van szabadítás. Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, mert felismerik, hogy Ő a Krisztus, a Megváltó. De ne majd, hanem most tekints Rá! Most, mert Ő az életed számára az egyetlen segítség. Lelki válságodból is Ő tud kiemelni, azért jött el, hogy a terheink alól felszabadítson.

Folytatódik a nyomás, újabb akció indul Jézus ellen, mert nem azért keresik fel, mert igazán választ akarnak tőle, hanem azért, hogy ellehetetlenítsék, halálra adhassák (Lk 20,27-40). Nevetségessé is akarják Jézust tenni, nem hiszik, hogy van feltámadás, és mondvacsinált történettel rukkolnak elő. Nem az életüket viszik oda, nem azért kérdeznek, mert szomjasak az igazságra. Szomjazol az igazságra? Azért keresed Jézust, mert Őt akarod megismerni? Azt a kérdést is fel kell tenni, hiszed-e, hogy Jézus feltámadt, és majd lesz feltámadás és ítélet? Hiszed-e, hogy van örökkévalóság, van örök élet?

Nem a kitalált történetre kell figyelnünk, hanem az Úr Jézus válaszára. Mindig az a lényeges, amit Ő mond. Fogadjuk hittel, és tekintsünk úgy rá, hogy az valóban úgy is van. Jézus Istentől jött, ismeri a valóságot, és erről beszél. Ő nem téveszt meg soha, hiszen Ő nem kampányol, hanem szeret minket, és érdekünkben, megtérésünkért, üdvösségünkért cselekszik.

Az Úr úgy beszél, hogy az örök élet, tehát Isten láthatatlan világa, vagyis Isten országa, valóság. Létezik ez a világ, és abban Ő a király, és ott már nem a földi törvények és szokások szerint zajlik az élet. Tehát a feltámadás után nem az itt megszokott minta szerint élnek azok, akik Krisztusban örök életet nyertek.

Fontos, Isten dönt, hogy ki jut oda, tehát ezért sem a földi minta folytatódik, mert nem lesz ott mindenki, aki ebben a világban élt. Csak az, aki méltónak ítéltetik. Isten az, Aki dönt, mégpedig az alapján, hogyan viszonyulunk Jézushoz. Nem a földi értékítélet alapján kerülünk az örök életbe, hanem Isten döntése nyomán. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek el kellene veszni, de az Úr Jézus az Atya elé áll, és akik a földön hittek Benne, megbánták bűneiket, és kegyelemből újjászülettek, Neki éltek, azokról bizonyságot tesz. És Jézusért életre jutnak, de csakis azért, mert Jézus kifizette az adósságunkat.

Itt a hangsúly azon van, hogy Isten él, és azok is élnek, akik meghaltak. Nem semmisültek meg. És Jézus ezt egy ószövetségi jelenettel támasztja alá. Isten a már korábban meghalt ősatyák Istenének mondja magát. Ezzel jelzi, hogy számára élnek azok is, akik meghaltak. Isten világában más az időszámítás, ami nekünk évezredeket jelent, ott más megközelítésben van. A lényeg: Isten az élők Istene, a mi részünk az Őbenne való élő hit, a Jézus szavaihoz való igazodás, ami reménységgel tölt el. Jézus él, és aki Őbenne hisz, annak örök élete van.

Aki Jézusban az élő Istennel találkozik, és megtapasztalja életátalakító munkáját, aki elnyeri bűnei bocsánatát, és új életet kezdhet, az bizonyos abban, hogy van örök élet, és Krisztus által lesz feltámadás is. Ezért arra törekedjünk, hogy megismerjük az Urat, éljünk akarata szerint, és ragadjuk meg mindennap a kegyelmet.

Ó, seregeknek Istene

1. Ó, seregeknek Istene, Mely kedves gyönyörűsége A te szerelmes hajlékidnak! Az én

lelkem fohászkodik, :/: Tornácodba kívánkozik. Ó, Istene a magasságnak! Áhítozik tes-

tem, lelkem Tehozzád, élő Istenem!

2. A verébnek is van fészke, És honjában költ a fecske. Én királyom, Zebaoth Isten: Hol

vannak a te oltárid :/: És te szentséges hajlékid, Hol dicsértetel felségesen? Bizony bol-

dog az oly ember, Ki téged házadban dicsér.

3. Ó, boldog az ember nyilván, Aki a te útaidban Kíván járni szívvel-lélekkel! Menvén a

siralom völgyén, :/: Ahol merő száraz minden, Ott is ő nagy hiedelemmel Kutakat ás és

csatornát, Melybe esővizet bocsát.

4. Mennek erőről - erőre, Segítségről segítségre, Míg hozzád jutnak a Sionra. Ó, erős

Zebaoth Isten, :/: Hajtsd hozzám füled kegyesen, És figyelmezzél az én szómra! Jákób

Istene, nagy Isten, Hallgass meg én szükségemben!

5. Mi paizsunk, ó, Úr Isten, Fölkentedre nézz kegyesen, Mert jobb egy nap a te házad -

ban, Hogynem ezer nap egyebütt! :/: Az Isten tornáca előtt Kapunálló lennék inkábblan,

Hogynem mint sok időt éljek Házukban a hitleneknek.

6. Mert minékünk fényes napunk Az Isten, és mi paizsunk, Nagy dicsőséggel szeret

minket. Azokkal kegyelmet tészen, :/: Kik járnak a jó ösvényen: Sok javaival áldja őket,

Boldog az ember éltében, Ki bízik az Úr Istenben.

Isten áldásával.

Add Istennek, ami az Övé!

A

z Úr ismét szól a prófétához, és általa szól hozzánk (Zak 11,1-17). Minden nap öröme ebből fakad, Isten szól, nem fordul el némán, nem zárkózik magába, nem sértődik meg, amikor mi annyiszor figyelemre se méltatjuk. Szól, és igéjében élet van. Az ige, ahová bekerül, életet hoz létre. Ahol pedig már megindult az új élet, ott tovább gondozza, növeli azt. Áldott szavával, mint jó pásztor vezetgeti nyáját. Figyelünk szavára? Komolyan vesszük, amit mond, és követjük teljes hittel?

Az első versek még a hazatérés előtti állapotokat írják le, és előre mutatnak a szabadításra. Az Izráelt leigázó népek ideje lejár, Isten hazahozza övéit, a nagy birodalmak ideje is lejár. A világ hatalmasságainak is meg kell az Úr előtt hódolni, hatalmuk addig tart, amíg Ő engedi. Amikor visszaélnek hatalmukkal, menniük kell. Ez Isten gyermekei számára bátorítás, ne féljenek semelyik korban, ne rémüljenek meg a különféle hatalmaktól, mert csak addig növekedhetnek, és addig terjedhet zsarnokságuk, amíg Isten ezt engedi nekik. A tanítványi sereg küldetése a legnehezebb időkben is a világítás. Mutassunk fényt az elcsüggedteknek, mutassunk a keresztre.

Vannak, akik Isten népében nem azt látják, amik, nem fedezik fel, hogy Isten tulajdonai, hanem csak az anyagi érdekeket tartják szem előtt. Hálát adnak az Úrnak, mert meggazdagodtak. Vannak, akiket ma is csak a meggazdagodás vezérel, nem nézik, hogyan, milyen út vezet oda, csak gazdagok legyenek. Az sem számít, ha ez mások szegénységébe, pusztulásába kerül. A legmegrendítőbb, amikor ez a szemlélet az egyházba is bekerül, amikor a teológia is erről szól. Siker, gazdagság, anyagi növekedés. Meg kell látnunk, hogy ezt a teológiát az Úr nem támogatja. Nem önmagunk legeltetésére vagyunk, nem azért, hogy földi kincseket szerezzünk, hanem azért, hogy mennyeieket. Azért vagyunk, hogy másokat is a kegyelem, az új élet forrásához vezessünk.

Isten jelen van, óvja, védi, szabadítja népét, azonban, mint annyiszor, most is azt láthatjuk, hogy a nép nem hajlandó együtt munkálkodni Vele. Nem hajlandók Isten igéjéhez igazodni. A próféta képes beszédén keresztül mondja el az Úr, hogy mi várható. Annyira megrendítő, hiszen azt gondolnánk, hogy a babiloni fogságból hazakerülve végre hűségesek maradnak. Azt várjuk, hogy rájönnek, érdemes Istenre hallgatni, és végre felismerik, hogy a bálványok semmik. De nem ez történik, ismét csak elfordulnak Istentől, és amikor elküldi az igazi Pásztort, nem ismerik fel. Megalkusznak rá, harminc ezüstöt fizetnek érte, elfogják és kidobják.

Miért is van ez? Azért, mert a vallásos érzelmek önmagukban nem elegendőek, a szívünk bűnös, ennek a megváltozására van szükségünk. Ez pedig önerőből nem megy. Azonban nem akarjuk, hogy az ige által változzon a természetünk. Pedig az Úr azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint Ő. Mi pedig inkább elődeinkhez vagy most élő sztárjainkhoz akarunk hasonlítani, és nem Krisztushoz. Pál apostol rámutat: Krisztus indulatára van szükségünk, arra a fentről lefelé haladó indulatra, ami nem uralkodni, a másikat kirabolni akarja, hanem szolgálni és segíteni az új életben való növekedésben.

Messziről figyelve minden olyan szépnek tűnik, emberek mennek, és kérdezik az Urat (Lk 20,20-26). És ez jó. Jó, ha Hozzá megyünk, ha kérdezzük, néha meg is tévedünk, mert csak a létszámnak örvendezünk. Sokan vannak, eljöttek, örülhetünk, meghallgatják, amit mondunk, azonban mostani igénk rámutat a lényegre. Mi a lényeg? Amiért Jézushoz jövök. Az a fontos, milyen szívvel és indulattal jövök. Őszintén vagyok jelen, Vele akarok találkozni, és vágyakozom a szavára, kész vagyok azt elfogadni? Azért jöttem, mert Jézus megoldását várom? Új életre van szükségem?

Ezek az emberek rossz szándékkal jöttek. Megfogni akarják Jézust. Azért mennek, hogy terhelő adatokat gyűjtsenek össze. Jézus ellen dolgoznak. Jézussal vagy Jézus ellen munkálkodok? Ráhangolódni akarok, vagy megfogni akarom Őt?

Behízelegve szólítják meg, mint olyan gyakran hallunk hasonló beszédet. Azonban Jézust nem lehet megtéveszteni, válaszol ugyan nekik, de a szép kegyes szöveg, a dicséret nem téveszti meg. Mert ha ők szívből mondják, hogy Jézus az igazsághoz ragaszkodva tanítja Isten útját, akkor miért  nem követik? Miért nincsenek Vele mindennap, és miért nem hallgatják, ha az Isten útját ismerteti meg velünk? Mennyire hazug is lehet a dicséret, sőt, a legtöbbször az. Mégis hányszor elhisszük, és örülünk, hogy dicsérnek minket. Az igazi dicséret, amikor az ige nyomán valódi életváltozás megy végbe, a többi csak hiábavaló beszéd.

A kérdés, ami elhangzik, csapda, erre nem lehet jól válaszolni, mert bármit is mond, fel lehet ellene használni. És az Úr megmutatja, hogy mégis meg lehet jól válaszolni. Ismeri őket, a szívüket, és ahelyett, hogy azonnal választ adna, egy dénárt kér. Tudja, hogy ezek az emberek gyűlölik Rómát, szabadulnának tőle, de lelepleződnek, mert a pénze viszont jó. Mennyire így van a mai ember, a hívők jó része, az egyház is. Megvet egy rendszert, de a pénzét használja, sőt, gyűjti, nem tud nélküle meglenni. Ezeknek az embereknek a szíve nem Istenhez, hanem a pénzhez kötődik. Mi tartja fogva a szívünket, mihez kötődünk, mi tart vissza Isten útjától? Ha felismertük, kérjük az Urat, hogy szabadítson meg, vágja el a függőséget, mert erre magunk képtelenek vagyunk. Amíg az Úr nem cselekszik bennünk, nem tudunk nemet mondani a bűnnek, a kívánságoknak.

A pénz megmutatása után kérdez, és amikor megkapja a választ, rámutat a lényegre: a pénz a császáré, amit kér, azt adjátok oda neki. De az életetek Istené, azt adjátok vissza az Istennek. Akkor áll helyre az életünk, ha magunkat adjuk Istennek. Visszaadni magamat az Úr tulajdonába, ott vagyok jó helyen. Eleget tettem már az Úr felszólításának? Megadtam a császárnak, ami az övé, és megadtam Istennek, ami az Övé? Elhagytam mindent, és odaadtam magam teljes szívvel az Úr követésére? Ezt kéri ma, ami a császáré, azt hagyd a császárnak, mert a pénz nem ad boldogságot, ami Istené, az életed, azt pedig bízd rá az Úr Jézusra.

HA UTAM BORÍTJA FELHŐNEK ÁRNYA

1.  

Ha utam borítja felhőnek árnya,

S Uramnak céljait nem érthetem,

Mit én nem láthatok, Ő azt mind látja,

S Krisztusnak kegyelme elég nekem!

2.  

Ha gyakran körülvesz kísértés tőre,

S ijeszt, hogy üdvöm is elveszthetem,

Nem alszik lelkemnek hűséges őre,

S Krisztusnak kegyelme elég nekem!

3.  

Ha vár a feladat, sürget a munka,

S testem is, lelkem is erőtelen,

Az Úr a segítőm, amint megmondta,

Krisztusnak kegyelme elég nekem!

4.  

Ha eljön maholnap utolsó órám,

S a földi vándorlást bevégezem,

Az Úrnak orcája ragyog majd énrám,

S kegyelme örökre elég nekem!

Isten áldásával.

A szeretett Fiú

A

 próféta bátorítja a népet, kérjenek az Úrtól, mindent Tőle kérjenek, mert Ő élő, hatalommal rendelkező Isten (Zak 10,1-12). Eddig már megtapasztalták, hogy a bálványok tehetetlenek, ezért forduljanak végre ismét az élő Istenhez, aki hazahozta őket, és a még ottmaradtakat is haza fogja hozni. Ő gyűjti majd össze a szétszórtságból népe maradékát. Kérjetek az Úrtól, ez azt jelenti, hogy ne úgy csináljátok, mint eddig. Mert korábban mindent magatok intéztetek, most már ne így tegyetek. Forduljatok Istenhez, kérjetek Tőle, és ne csak szárazság idején, hanem mindig. Mennyire megszokjuk, hogy csak a bajban fordulunk az Úrhoz, ami eddig a természet, az évszakok rendje szerint működött, azt nem is kérjük. Nem gondolunk arra, hogy ami természetes, ami magától működik, az is Úrtól van.

Az újrakezdés nem könnyű, türelmet és kitartást igényel, és jó, hogy mindez nem önerőből megy végbe. Nem vagyunk magunkra hagyatva. Isten nemcsak megszabadít, hanem újra fel is épít. Szabad Rá hagyatkozni, szabad Hozzá fordulni. Kérjük Tőle az esőt, az áldást, az ige áldását. Olyan természetes már, hogy szól az igehirdetés, de könyörgünk mindig az Úr áldásáért? Kérjük, hogy cselekedjen az istentiszteletek alkalmával. A kérés imádságot jelent. Tartunk imaalkalmakat? Istentisztelet előtt bevonulunk a belső szobába, és áldásért könyörgünk? Hogyan készülünk az istentiszteletre? Eddig úgy tudtuk, az igehirdetőnek kell készülni, és most az ige rádöbbent: az egész gyülekezetnek oda kellene állni az Úr elé, és kérni az esőt.

Az sem mindegy, kitől kérünk, gyakran átvették a kánaáni népek szokásait, mert azok istentisztelete látványos volt, és így elhitték, hogy Baál ad esőt. A termékenységkultuszok megtartása hoz eredményt. Azonban a mindenféle bálvány tehetetlen, mert csak a képzelet szülötte. A Biblia Istene az egyedüli élő Isten, Neki van mindenek fölött hatalma, hiszen Ő teremtett mindent. Ne engedjük magunkat a modern bálványoktól és azok prófétáitól megtéveszteni. Ragaszkodjunk az Úrhoz.

Gondja van az Úrnak az Ő nyájára, igen, gondja van az övéire, az egyházra. Jó ebbe kapaszkodni. Törődik velünk az Úr. Megerősíti, megsegíti őket, nagyszerű ígéret ez, Isten tevékenyen részt vesz népe életében. Ne félj, mert Ő megerősít. Gyengének, tehetetlennek, esélytelennek látod magad? Csak bízz Benne, ígéri, hogy megerősít. Ebben benne van: ne a magunk erejére építsünk, ne mi akarjunk erősek lenni, hanem engedjük, hogy Ő tegyen azzá. Az Úr általi megerősítés nem úgy megy végbe, ahogyan ma erősítenek az emberek. Lehet, hogy fizikailag gyengének, törékenynek látszunk, de az Úr kínálja az Ő kegyelmét, és az elég. A kegyelem tesz erőssé. A fejezet is a megerősítésről szóló ígérettel zárul. Isten gyermekeinek nincs szükségük pótszerekre ahhoz, hogy bírják az élet terheit. Az Úr megerősít. Hogyan? A Vele való élő kapcsolat által. Az igazi erőforrás az ige. Ha rendszeresen élek vele, az Úr ereje árad szét bennem. Megerősít, nagyon erőssé tesz, és így legyőzhetem a fáradtságot, a gyengeséget, a kedvetlenséget, a gonoszt. A megerősítés képessé tesz arra, hogy az Úr nevében járjunk. Képessé tesz a kegyelem a hívő életre. Nélküle nem megy.

Egy példázatban mondja el az Úr Jézus mindazt, ami történni fog, és ahogyan Ő látja Önmagát népe között (Lk 20,9-19). Ő a szőlősgazda fia, Akit az Atyja elküldött a munkásokhoz, hogy elkérje a maga részét a szőlő terméséből. A munkások a nép vezetői. Megláthatjuk azt is, hogy Isten mindent megad a számunkra, hogy gyümölcstermő legyen az életünk. Mindent Tőle kapunk, és mi nem vagyunk hálásak, hanem el akarjuk venni Tőle. A magunk urai akarunk lenni. Mindent magunknak akarunk. Ilyen ragadozó természet van bennünk, és ezen csak Jézus segíthet.

Elküldte szeretett Fiát Isten, menteni akar minket általa, és úgy gondolta, talán Őt megbecsülik. De azért a talán szó arra utal, hogy ismeri az Úr az övéit. Ismeri szívünket, de mégis bízik, és ad esélyt. A talán jelzi: nagyon vékony szálon függ ez az esély, mert az ember nem a fiút látja, hanem az örökséget. Nem Isten kell ma az embernek, hanem az örökség. Ma is ez az Úr sorsa, mint akkor volt. A ragadozóvá vált ember kidobja az életéből Jézust. Nem kell neki, csak az örökség, csak az ajándékai, de Ő maga nem. Mi kell neked? Jézus, vagy csak az örökség?

Mit kezdünk ma az Úrral? Befogadjuk, örülünk Neki, vagy úgy gondoljuk, már Ő nem elég? Kidobjuk, és a világ módszerei szerint építünk? Merjünk egyedül Rá építeni, Benne bízni. Hisszük teljes szívvel, amit Zakariás leírt: gondja van az Úrnak az Ő népére?

Jézust ki lehetett dobni, meg lehetett ölni, de nem lehet elpusztítani, és el fog jönni, számon kéri népét. A keresztrefeszítésnek meg kellett történnie, mert nincs más mód a bűnből való szabadulásra. Eleget kellett tenni Isten igazságának, az adóslevelet pedig fára függeszteni, hogy ne vádolhasson. Aki hittel tekint a keresztre, az megszabadul, meggyógyul a bűn halálos marásából. Aki azonban elutasítja Őt, azt a bűn mérge megöli. Sátán halálos mérget lövellt az emberbe, és ez hat is, azonban Isten adott ellenszérumot, és ez Jézus értünk hullott vére. Nincs más, de ez hatásos.

Rád tekint már hitem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.

A Király érkezik

I

sten ígéri, hogy vissza fog térni a Sionra, Jeruzsálemben fog lakni, úgy, mint hajdanán (Zak 8,1-9,17). Eltávozott az Úr a templomból hűtlenségük és engedetlenségük miatt, de a megszabadult és újrakezdő néphez visszatér. Nem hagyja őket magukra. Jó ez az üzenet: Isten nem hagy magamra. Nem enged egyedül küszködnöm, hisz magam úgysem boldogulnék. Pont azért jött a fogság is, mert azt gondolták, hogy Isten nélkül is megállnak, de az Úr jelenléte nélkül megüresedik az élet. Ha Őt elküldjük, bálványok, szenvedélyek töltik ki az életünket.

Isten jelenléte mindenre kihat, megváltoztatja a jelenlegi elszomorító állapotokat. Ahol az Úr jelen van, ott kiteljesedik és egyre növekszik az élet. Ennek a jele a sok gyermek és a magas életkor. Isten hatalma korlátlan, és ami előttünk lehetetlennek tűnik, az az Ő számára nem az. Mindent meg tud tenni, amit eltervez, és ezért ne magunkra, erőnkre vagy környezetünkre nézzünk, hanem mindig Őreá. Ő hazahozza a még fogságban élőket, akkor is, ha ezt nem tartják megvalósíthatónak. Nemcsak hazahozza őket, hanem Istenük lesz.

Csodálatos ígéreteket olvasunk, és jó ezekre figyelni, és nem a bennünk vagy körülöttünk megszólaló idegen hangokra. Sátán el akar bizonytalanítani, azt suttogja, úgy sem lesz belőletek semmi, nem értek ti semmit. Isten azonban így szól: Ne féljetek, megsegítlek benneteket, és áldássá lesztek. Erre kell figyelni, Isten az Ő népét ma is segíti, mert Nélküle valóban nem érünk semmit. Ha nem az Úr vezet és segít, akkor kudarcot vallunk, de amikor rábízzuk vezetésére magunkat, győzelmes életet fogunk élni. Isten országában nem úgy mennek a dolgok, mint a világban, itt nem a törtető, a behízelgő fog előrejutni, hanem az, aki elveszíti önmagát Jézusért. Vagyis nem önmaga akar eredményeket elérni, valaki lenni, hanem engedi, hogy az Úr egyengesse lépteit. Amikor az Úrra bízzuk magunkat, a lehetetlennek tűnő dolgok is lehetségessé válnak.

Kétszer is olvassuk: ne féljetek - és ezt jó hallani, hiszen a félelem mindig megkörnyékez. Félünk Isten gyermekeként élni. Félünk különbözni a többségtől, másképp cselekedni, mint ahogy azok teszik. És félelem szorongat, mert azt gondoljuk, hogy ha mi nem a világ útját követjük, akkor lemaradunk, nem érjük el célunkat. Ne féljetek, hanem tegyétek, amit az Úr mond. Az élet teljessége az Isten szava szerinti élet, a Neki való engedelmesség. Ha teszem, amit mond, megtapasztalom, hogy az Úr is teszi a maga dolgát, beteljesíti ígéretét.

Örvendj és ujjongj, szólít fel az ige! Talán megkérdezzük, minek örvendezzek, nincs semmi, aminek örülhetnék. Van is nekem most kedvem örvendezni, annyi bajom van. Sok ügyet kell intézni, nem győzök futkosni, aztán az egészségem is kopik, sok teher van a vállaimon, igazán nincs semmi okom örülni. Örülj, mert érkezik a te Királyod, a győztes, szabadító Úr. Ez a Király az Úr Jézus Krisztus, és már megérkezett a világunkba, eljött, amikor megszületett Betlehemben. Most már a te életedbe akar megérkezni. Jön feléd, érkezik, várd, és engedd, hogy uralkodjon feletted. Az Ő uralma csodálatos, békesség honol nyomában. A Király eljött, és aki hódol Neki, annak könnyebbé válik az élete. Mert ez a király nem elnyom, hanem felszabadít. Nem terheket rak ránk, hanem inkább leveszi azokat rólunk. Azért vette magára a terheinket, hogy a kereszten megsemmisítse a bűn hatalmát, és győztes életre szabadítson fel. Vele és Általa győzhetünk azon területek felett, ahol eddig vereséget szenvedtünk.

Az Úr Jézus jól kezelte a stresszhelyzetet, nem engedett a nyomásnak, és a trón, a politikai intézmények helyett a templomba ment (Lk 19,45-20,8). Ezzel megmutatja, hogy a békesség útja a templomon keresztül vezet. Ez ma is fontos, a megbékélés, a változás útja nem a politikai eszközökön, megoldásokon keresztül érkezik, hanem a templomon, vagyis az imádkozáson keresztül. Jó lenne, ha ezt komolyan vennénk, mielőtt bármit is teszünk, vigyük keresztül a templomon, vagyis engedjük át az imádság szűrőjén. Vigyük Urunk elé, és majd csak azután lépjünk, amikor a csendességünkben megkapjuk a feleletet.

Kiűzte az árusokat - megdöbbenünk, hogyan kerülnek árusok a templomba? Ez a pogányok számára fenntartott udvar volt, amit Isten arra szánt, hogy a nem zsidó kereső emberek is imádkozhassanak és hallják az igét. Ott ők is átélhetik az Istennel való találkozást. Erre Jézus nem ezt találja, hanem az áldozati állatokat; a kényelem és pénz imádata kiszorította az embereket. Mondhatjuk azt is, így akarták vonzóbbá tenni az Úr házát. Ha helyben megvehetik az áldozathoz szükséges dolgokat, többen jönnek, az idősek és betegek is elindulnak, mert nem kell az úton cipelniük ezeket. Ez jól hangzik, azonban Intsen nem erre szánta azt a helyet. Mennyi minden belopakodik az életünkbe, a gyülekezeteinkbe. Gondoljuk végig, hogy Isten szerint is ott-e a helye mindannak, amit ma beviszünk az istentiszteletre. A világ dolgainak nincs helyük ott. A világ szellemiségének, megoldási módszereinek sem. Ne azért jöjjenek az emberek, mert a templomban azt kapják, amit a világban megszoktak, hanem azért, mert ott azt kaphatják, amit a világ nem adhat meg. Az evangélium az egyházra, Isten élő hitű gyermekeire bízatott. És ha árad a jó hír, az emberek élete helyreáll. A romok felépülhetnek. Az Atya háza Isten rendelője, ahol a betegek meggyógyulhatnak.  Itt találkozásnak kell végbemennie a Mindenható, a Fiát értünk adó, a bűnöst szerető Istennel.

Kérjük Urunkat, hogy tisztítsa meg a Szentlélek templomát. Mivé is lett ez a templom? Mennyi minden bekerül oda. Megtisztulásra van szükségünk.

Jó látni, hogy az Úr megmutatja, mi az igazi rendeltetése a templomnak: imádság és igehirdetés. Ott az Úrtól jövő tanításnak kell elhangzania. Ebből tudjuk meg, hogyan is éljük jól az életünket, milyen az Istennek tetsző istentisztelet. Mindennap hallgassuk Őt odaadó figyelemmel, csüngjünk Rajta, amint Mária is tette. Mert az Úr szava az élet iránytűje. Ha figyelünk Rá, megértjük személyünkre szóló akaratát.

Az Úr Jézus nem fél, az Atyával való őszinte kapcsolata felszabadítja a félelem alól. Ezt abból látjuk, hogy ismét a templomban tanít és hirdeti az evangéliumot. A megtisztítással szembefordult a vezetőkkel, mi az Ő helyében nem mernénk ismét odamenni, de ő megy, mert csak az Atyát látja. Nem fél, hanem hirdeti az evangéliumot. Tudja, hogy nemcsak a templom, hanem a szívünk is vásárcsarnokká lett, és az Úr szava az, ami megtisztíthatja. Nincs más, mint az élő, tiszta ige, ez tisztít meg minden bűntől.

Azonban nem mindenki az evangéliumra vágyakozik, vannak, akik Jézus hatalmát firtatják, mert sértve érzik magukat. A nem őszinte ember nem örül Jézus felszabadító, megtisztító hatalmának. Sőt, a pénz és a hatalom rabja sem örül. És ezek az emberek rabok, csak a hatalom és a pénz számít nekik. Jézus most ütközött érdekeikkel, és támadják. Azonban Őt megfogni nem lehet, csak fogni. Csak ráhangolódni lehet. És aki így jön, kereső lélekkel, az meg is fogja Őt érteni. Annak a szíve örvendezni fog az Úrtól kapott életben.

Az Úr életét látva fel kell ismerni, hogy Istentől jött. Aki nem őszintén keresi, az előtt nem tárul fel Jézus Lényének titka. Viszont a bűnbánó és kereső ember meglátja, hogy Ő a Szabadító, Ő az Isten Fia.

Emeljük Jézushoz szemünk

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt le-

szünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, :/: Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd

el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért

ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj,

Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De

míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el,

készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s

hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj,

küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk

Isten áldásával.

A meglátogatás ideje

A

 fogságban élők közül már többen hazaérkeztek, így a Bételben élők egy csoportja követséget küld Zakariáshoz, hogy kell-e tovább imádkozni a még továbbra is fogságban maradottakért (Zak 7,1-14). Amikor baj és reménytelenség veszi őket körül, az Úrhoz fordulnak, amikor könnyebbül a teher, úgy gondolják, szükségtelen imádkozniuk. Pál apostol úgy látja, szüntelen imádkozzunk, sőt, az Úr Jézus is azt erősíti, hogy nem szabad belefáradni az imádkozásba.

Hányszor mi is az imádkozáson akarunk időt spórolni. Ha több az elfoglaltság, zsúfoltabb a napunk, kihagyjuk a csendességet. Amikor rendbe jönnek dolgaink, elmarad az imádkozás. Miért? Mert rosszul állunk hozzá. Azt gondoljuk, az ima a szerviz hívószáma, amikor elromlik valami, felhívjuk, kijön az Úr, megjavítja azt, ami tönkrement, és utána mehetünk tovább. Azonban az imádkozás kapcsolat az élő Istennel. Tehát nem csak akkor hívom, amikor én már nem boldogulok, hanem állandóan Vele vagyok, figyelek Rá. Olyan kapcsolat, mint ami a pásztor és juhai között volt. A pásztor együtt élt a juhokkal, állandóan velük volt, és nemcsak a veszélyben hallgattak rá, hanem tőle függtek. A pásztor terelte őket legelőre és friss vízhez. Ezt a vezetést hangjával vitte végbe. Az imádkozásban ez valósul meg, állandóan figyelek az Úr hangjára. Engedem, hogy szavával irányítson. Az imádkozás állandó élő vonal az Úr Jézus és énközöttem. Én is bármikor Hozzá fordulhatok, beszélgethetek Vele, de én is megszólítható vagyok.

Az Úr szól, és valószínűleg nem igazán tetszik a hallgatóknak az üzenet. Nem dicséret hangzik el - milyen nagyszerű hívők és emberek vagytok, fantasztikus, ahogy böjtöltetek -, hanem Isten keresi az életet az ima mögött. Mindig a megélt igét keresi, de mit talál? Mit talál az életemben? Élem az igét, vagy csak ragaszkodok a magam kedvtelésére, a hagyományok megtartása végett különféle szokásokhoz? A zsidók így voltak. Megtartották a hagyományt, büszkék voltak magukra, csak épp nem látszódott a mindennapjaikban, a másik emberhez való viszonyukban, hogy ők Isten népe. Közös ima és böjt volt, de nem volt fellelhető bennük a nyomorultak iránti irgalom, nem segítették a másikat, aki bajba jutott, aki nehéz körülmények közt élt.

Kérdezik az Urat, de ők nem akartak korábban sem Rá hallgatni, bedugták a fülüket. Megdöbbentő ez a tiszteletlenség Istennel szemben. Vajon nem ez jellemző a mai emberre is? Nem is akarnak figyelni, elmennek ugyan néha a gyülekezetbe, de nem feszül a vágy bennük, meg akarom hallani, mit mond nekem az Úr. Nincs kíváncsiság, mint Mózesben, megnézem, miért nem ég el a csipkebokor. Erre a lelkületre van szükségünk, odamenni, mélyre hatolni, megnézni, mi van a külső keret mögött. Nem elég elolvasni a történetet, hiszen azt már annyiszor megtettük, hanem tovább kell menni, kutatni, keresni, mi található a képanyag, a cselekvés mögött? Aki így közeledik az igéhez, az átéli a találkozást, az előtt felragyog Isten Lénye Krisztus arcán.

Szamárháton, alázatosan közeledik a Megmentő a városhoz (Lk 19,41-44). Jön az Élet Fejedelme, és nem látják. Körülötte sokan örvendeznek, de a lényeget nem veszik észre. Nem érzékelik az idők jeleit, a most fontosságát. A békességre vezető utat hozta el Jézus, és ezt nem ismerik fel. Miért? Mert ők másképp akarnak békességet, úgy gondolják, a függetlenség egyenlő a békességgel. De nem így van. A békességnek a szívben kell végbemennie. Aki megbékül Istennel, annak békessége lesz.

Jézus megsiratta a várost, mert az Istentől küldött nagy lehetőséget, az életfordulat lehetőségét elmulasztotta. Amire annyira vágyott, azt nem kapja meg. Miért? Mert Isten nem úgy adja, ahogyan ők elképzelték. Az Úrnak mindez fáj, az Atya szeretetét utasították el.

Most már el van rejtve szemeid elől. Jézus meghal, majd feltámadása után visszamegy az Atyához, és így már nehezebb lesz felismerniük Jézusban a Messiást. Ott járt köztük, csak meg kellett volna ragadni, és nem tették. Aki folyamatosan elutasítja az Úr közeledését, belekerülhet egy olyan lelki állapotba, amikor elrejtődik előle a kegyelem. Nem látja már meg Isten kinyújtott kezét.

A meglátogatás kifejezés a látogató személyére utal, rámutat arra, hogy Jézusban maga Isten jött el hozzájuk. Ő volt a látogatójuk, de nem nyitottak Neki ajtót. Isten látogat meg minket minden istentiszteleti alkalomkor, a Biblián, a bizonyságtételeken keresztül. Ő érkezik az életünkhöz, amikor szól a harang vagy meglátunk egy keresztyén szimbólumot. De felismerem-e mindezek jelentőségét, és átélem-e, hogy Isten keres. Isten hívogat, azt akarja, hogy halljuk meg szavát, induljunk el követésére. Ne legyünk olyanok, mint a zsidók voltak, hanem örömmel kövessük Őt. Úgy, ahogyan Bartimeus vagy Zákeus tette.

Eljött a meglátogatás ideje - és ez akkor van, amikor hallom az evangéliumot, ezt az időt az Úr határozza meg. Amikor jön, akkor annak van itt az ideje, hogy fogadjam, komolyan vegyem a szavát. Nem mondjam, hogy majd később, előbb ki kell menni a földemre, rendbe kell rakni a szerszámaimat, el kell rendeznem a családi dolgokat. Amikor Jézus jön, semmi sem lehet fontosabb, sürgősebb. Most van a meglátogatás ideje, nyisd ki az ajtót, engedd be a Látogatót!

Most, most még ifjú korodban

Most, most még ifjú korodban

Add át Jézusnak szíved,

Míg öröm, remény, vidám kedv,

Ifjúság, erő tied.

      Fenn ragyogva élted napja,

      Jöjj az Úrhoz szaporán,

      A Megváltó szent ügyéért

      Munkálkodj későn, korán.

Hogy Jézus szíved lakója,

Ne csak szád, de életed

Prédikálja, s hogy tanácsát

Te is híven követed.

      Fenn ragyogva...

Búban úgy, mint jó napokban,

Add időd, erőd neki,

S hogyha küld, siess örömmel

Országát terjeszteni.

      Fenn ragyogva…

Isten áldásával.

Kinek engedelmeskedsz?

A

 próféta föltekintése azt jelzi, hogy felfelé néz, Isten világára (Zak 6,1-15). Össze van kötve az ige, a Lélek és az imádság által a mennyel. Figyeli az onnan érkező üzenetet. Ez azért jó, mert nem köti le teljesen ez a világ. Nemcsak ide koncentrál, hanem valóban törődik az odafennvalókkal. És ez a törődés nem csupán néhány perc egy napból, hanem folyamatos figyelés. Állandóan vételre van állítva, megszólítható egész nap. Megszólítható vagyok én az Úr által a csendesség percein túl is? A munkában, a mindennapi feladataim között is? Megfeszül lelkem és a hallásban segít, segít, hogy meghalljam, lássam Isten üzenetét?

Jó, hogy feltekint a próféta, mert megnyílik a menny kapuja, és betekintést ad Isten világába, az Ő munkájába. Az előtt nyílik meg a menny, tárul fel Isten világa, aki nem csak lefelé néz, akinek a szívét nemcsak a földi dolgok töltik be, hanem fel tud tekinteni. A feltekintés azt jelenti, hogy elfordítom a tekintetem a világról, és odafordítom Isten felé. Tudatosan odafordulok az Úrhoz, figyelek Rá. Több zsoltárban olvassuk, hogy a zsoltáros még éjjel is imádkozik, őrváltások idején is fenn van, figyel az Úr szavára. Úgy figyel, mint az őrök, akik várják a reggelt. Miért? Mert ha tudatosan nem figyelünk, elnyom az álom. Ha az őrszem nem éber, meglepi az ellenség. Az Úr katonái vagyunk, ne aludjunk, legyünk éberek, és figyeljünk.

Aki felfelé néz, az másképp látja az élet dolgait. Értesül arról, ami mások szemei előtt rejtve van. A próféta láthatja, amint a lovasok által Isten Lelke kivonul, és megtekinti szétszórtságban élő népét. Ez nagyszerű üzenet, erőt ad, Isten ott van azokkal is, akik még nem mentek haza a fogságból. Isten tud az ő életükről is, odafigyel rájuk. Az Úr odafigyel az életünkre, tud arról, ha fogságban, szétszórtságban, nehéz élethelyzetben vagyunk is. Gyakran lelkileg vagyunk szétszórva. Ennek a világnak a tempója, a rengeteg elvárása megosztja a figyelmünket. Annyi minden leköt, hogy már Istenre, egymásra, nem, vagy csak fáradt gondolatok maradnak.

Az Úr jön, mert segíteni akar. Ő nem örül a szétszórtságnak, a széthullott életeknek, és a különféle rabságnak sem. Mert nemcsak szétszóródik a figyelmünk, hanem bizony, sok mindennek rabjaivá is válunk. Ez azt jelenti, hogy nem én szabom meg életem ritmusát, nem én döntök, mit tegyek,  hanem a rabtartóm. Ma gyakran burkolt formában jelentkezik a rabszolgatartó. Nem nyíltan parancsol, hanem csodaszép hirdetéseken keresztül égeti belénk hívogatását, most jöjj, ettől eddig, kedvezmény, rendkívüli kínálat, és megyünk. Nem is gondoljuk, hogy ez rabság, pedig az, ha nem tudunk rá nemet mondani. Ha nem én döntök valamiben, hanem kényszerítő erővel vonz valami, ott már nem én tartom kézben a dolgokat, hanem rab lettem. A szabad ember maga dönt, és képes arra, hogy nemet mondjon, semmi nem kényszeríti, legfeljebb Krisztus szeretete, ami szorongatja. Mi szorongat, mi késztet? Krisztus szeretete, az evangélium hirdetésének vágya?

A fogságban maradtak is figyelnek az otthoni hírekre, együtt lüktetnek az otthonmaradottakkal, és örömmel támogatják a templom építését. Adományt küldenek, mert fontos, hogy megépüljön az Úr háza, a hely, ahol élő kapcsolatban lehetnek Istennel, ahol szól az ige és gyógyul a lelkük. Isten határozottan kijelenti: felépül a templom. Az újrakezdés vonzza a még távol lévőket is. Csodálatos, amikor az Úr esélyt kínál az újrakezdésre. Talpra állhatok vele, elindulhatok egy új úton, a keskenyen, ami életre vezet. Azonban az eséllyel élni is kell.

A mindent, az életünket újjáépítő Király megérkezett. Jeruzsálem kapui előtt jár, be fog oda vonulni (Lk 19,28-40). De vajon látjuk-e Benne a Királyt, az életünk Urát? Nem lehetünk közömbösek Vele szemben, mert ahol Ő jár, ott élet fakad. Nélküle békétlenség, üresség és boldogtalanság található, de Benne és Általa minőségi élet.

Semmi nem tántorítja el tervétől, végigviszi, amiért jött, amit az Atya rábízott. Végigviszi a mi megmentésünket. Nem adja fel az akadályok ellenére sem. Bevonul Jeruzsálembe, pedig tudja, mi vár ott Rá. És pont azért megy, hogy a kereszten odaadja hűtlen, lázadó, bűnös népéért önmagát.

Egy szamárcsikóra van szüksége, annak a hátán vonul be. Nem fehér lovon, nem harci mént, nem egy kiválóságot, hanem egy szamarat választ. Azért, hogy legyen reménységünk: Jézus minket is választ, az egyszerűt, a makacsot, a gyakran ellenszegülőt. Kiválaszt, mert terve van velünk. A csökönyös szamárcsikó, amelyen még senki nem ült, engedelmesen szolgálja Jézust. Felismeri, hogy Gazdájával áll szemben, és Jézus közelében megváltozik a természete. Jézus az egyetlen esélyünk a megváltozásra. Azonban ha engedjük, hogy birtokba vegyen, megváltozunk, mássá leszünk. Mondhatjuk, megszelídülünk. Kezelhetetlen szívünket Ő képes megszelídíteni, akarata alá rendelni. Az a szamárcsikó egyáltalán nem vágyott arra, hogy ráüljenek, azonban Jézus Lénye lecsillapítja és szolgálatra késszé változtatja. Így formálja át az én szívemet is az Úr. Engedjem, hogy kézbe vegyen, maga mellé vonjon.

Az Úrnak szüksége van rá, mondják a tanítványok, és ez a mindenkori tanítványok munkája is. Hirdetik: ne félj, az Úrnak szüksége van rád. Országában, munkájában neked is van helyed és feladatod. Nem vagy értéktelen, hasznavehetetlen, Ő rád is számít. Ez a szamár is meglepődött, hogy a Király, a mindenség Ura rajta vonul be. Pál apostol írja: „A világ bolondjait választotta ki magának Isten” (1Kor 1,27). Talán te is meglepődsz, de az Úrnak szüksége van rád. Mire? Hogy eszköze légy, hogy bevonulhasson általad oda, ahol még nem ismerik. Kit és mit hordoz az életem? Jézust hordozó vagyok? Ő magaslik ki az életemből? Mindig Ő látszik, Vele találkoznak, amikor én állok előttük?

A jelenlévők királyként fogadták Jézust. Igaz, nem jól értelmezték a királyságot, de mégis, királyként fogadják, és ez a lényeg. Mert Jézus Király, a mindenség Ura, így a mi életünk Ura is. De bevonulhatott-e már a szívünk kapuján? Átvehette-e már a hatalmat? Ő ül a trónon, vagy még mindig én? Mert a király azért jön, hogy az Ő szava irányítson. Ki parancsol? Ki mondja meg, hová menj és mit csinálj? Mert az uralkodik feletted. Aki parancsol, és akinek engedelmeskedem, az a királyom. Jézus az?

Zengd Jézus nevét, zengd, világ

1. Zengd Jézus nevét, zengd, világ, őt, angyalok, áldjátok! Felékesítve homlokát, Király-

lyá Jézust, Jézust koronázzátok!

2. Ti vértanúi Istennek, Kik mennyben szolgáljátok A Bárányt, ki megöletett: Királlyá Jé -

zust, Jézust koronázzátok!

3. Ti választottak, szent hívek, Mind akit ő megváltott, Szent irgalmát dicsérjétek: Király-

lyá Jézust, Jézust koronázzátok!

4. Ti bűnösök, mert ő hordott Tiértetek kínt s átkot, És szent vérével áldozott: Királlyá

Jézust, Jézust koronázzátok!

5. Ti népek, törzsek, kik bárhol Az ő szavát halljátok: Nagy jóvoltáért hálából Királlyá Jé-

zust, Jézust koronázzátok!

6. Mily boldogság lesz majd, ha fenn A Jézus előtt állok És mindörökké zenghetem: Ki-

rállyá Jézust, Jézust koronázzátok!

Isten áldásával.

A Király visszatér

I

smét feltekintettem, mondja a próféta - nem elég csak egyszer, vagy időnként, hanem állandóan felfelé kell tekintenünk (Zak 5,1-11). Ez azt jelenti, hogy nem csak a földi dolgokra figyelek, hanem felnézek az Úrra, mintegy betekintek Isten világába, odafigyelek az Ő gondolataira. Vagy ahogyan a kolosséi levélben olvassuk, az odafennvalókkal törődök. Nagy veszély, hogy a mindennapi élet során, a sok rohanás, tennivaló közepette csak a földiekkel törődünk. Elfelejtünk felfelé figyelni, elfelejtjük megkérdezni az Urat, vagy az igét olvasva végiggondolni, hogy jól vannak-e így a dolgok.

Amikor felnéz, egy irattekercset lát, ami végül is Isten igéje, az Ő üzenete. Ma is üzeni: nézz fel, nézz az igébe. Lássuk meg, hogy Isten igéje itt van, bármikor hozzá fordulhatunk. A repülő könyvtekercs arra utal, hogy nem figyeltek Isten törvényére, nem nézték meg, hogy az Úr mit vár el tőlük. Az ige megmutatja a valóságot, és helyreigazít, ha eltértünk tőle. Itt is azért jelenik meg, hogy feltárja, mennyire hamisak és hazugok, de ha ezt elfogadják, és változtatnak rajta, rendbe jöhetnek. A hazatérés után több esetben is probléma alakult ki, mert akik hazamentek és családi örökségüket birtokba akarták venni, azt látták, hogy vagy az otthon maradottak, vagy a betelepült idegenek a jobb földeket birtokba vették, megművelték, és most esküvel fogadták, hogy az mindig az övék volt.  Esküdöztek, mint Péter, hamisan, hogy nem is ismerte az Úr Jézust. Ezt a hamis esküdözést leplezi le és ítéli meg az Úr. Őt nem lehet becsapni. Isten azonban megítéli azokat, akik így jutottak birtokhoz, akik elvették más földjét. A polgári törvény jóváhagyta, vagy lehetett úgy alakítani, hogy jogilag minden üljön. De Isten nem a földi jogrendszerhez, a kapcsolatokhoz igazodik. Az Úr előtt a lopás, a hamis eskü mindig ugyanaz marad. Egyetlen megoldás, amit Péter is tett: sírva vallom meg bűneimet. Vajon hogyan zajlottak a kárpótlások? Mindenki becsületesen jutott hozzá örökségéhez? Nem szenvedett senki kárt? És vajon a hívők hogyan, Istenre figyelve intézték ezeket a dolgaikat is? Nem került miattunk senki nehéz helyzetbe?

Isten ad megoldást a bűnre, a gonoszságra. Mert az átok, a bosszú nem megoldás. A bűnt el kell távolítani. A képes beszéd üzenete: Isten elviteti a bűnt. Felrémlik itt a bak szerepe, akire a főpap ráhelyezte kezét, és így átadta neki a közösség bűneit. Ezt követően pedig kiűzték a pusztába. A bűntől csak megszabadulni lehet, de nem én szabadítom meg magam, hanem az Úr Jézus végzi ezt el. Azért jött, hogy magára vegye, hogy átvegye a bűneinket, és felvigye azokat a keresztre. Kivitte a városon kívülre, hogy megszabaduljunk. Jöjj, és vesd az Úrra minden bűnödet, szívednek minden gonoszságát, és Ő megtisztít, eltörli, és szabad lehetsz új életre. Aki ráveti bűneit Jézusra, az már másképp cselekszik, mint eddig. Ezt láttuk Zákeus életében is. Meglátta azokat, aki ellen vétet, akiktől jogtalanul szerzett meg dolgokat, és a négyszeresét adta vissza.

Az Úr életprogramjával zárult az előző történet (Lk 19,11-27). Azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Ez Jézusnak az életprogramja, ez motiválta, ezért fáradozik, és ez a végső cél is a Golgotán. Menteni jött az elveszett bűnös embert. Keres minket is, és azt akarja, hogy megtaláltak, az Ő tanítványai legyünk.

A mai példázattal üzeni az Úr, hogy a tanítványoknak kell továbbvinni az Ő szolgálatát. Ránk bízza az evangélium hirdetését, ami által menthetjük az embereket. Mert ebben a példázatban nem elsősorban a tehetségünkről van szó. Az előkelő ember az Úr, aki elmegy, vagyis visszatér az Atyához, de újra el fog jönni. Mielőtt elmegy, szolgáinak javakat ad át. De ezt nem a megélhetésükre kapják, hanem azért, hogy forgassák, és még többet szerezzenek általuk. Ismét nem gazdasági tanácsadást kapunk. Az Úr Isten országáról, a tanítványok felelősségéről beszél. Azért vannak a világban, hogy mentsék a lelkeket.

Az evangélium ránk bízatott, mégpedig azért, hogy adjuk tovább, általa változhat meg az emberek élete. A Krisztusról szóló jó hír meghallása újjászüli a hallgatókat. Új emberré lesznek, vagyis megtérnek, betagolódnak Isten népe közé.

A kegyelmet azért kapjuk, hogy általa másokat is mentsünk, és nem azért, hogy elrejtsük, és csak magunknak éljünk belőle. Urunk azért halt meg és támadott fel, hogy többé ne önmagunknak éljünk, hanem Neki, és Neki szolgáljunk.

A megtérés nem függetlenséget jelent. Isten országába tartozom, és a Király rendelkezik velem. A probléma ebben a példázatban, hogy gyűlölik az alattvalók a gazdát. A pénze jól jött, de Ő nem kell. Ezzel Urunk leleplezi a szívünket, hányszor mi is így vagyunk. Az Úr ajándékaira igényt tartunk, de Ő maga nem kell nekünk. Nem szeretjük, pedig mindent Tőle kaptunk. Mi van a szívedben? Kell az Úr neked? Vagy csak bizonyos dolgok tőle? Szereted Jézust? Örömmel szolgálod, és várod vissza?

A Király visszatér, vissza fog jönni. Maga elé fog hívatni, és el kell számolni. Nem egyformán kell gyümölcsöt teremni, hanem az a lényeg, hogy továbbadtuk-e az evangéliumot? Mentettük-e az embereket? Fáradoztunk-e azon, hogy mások megismerjék Őt? Mert ez az élet lényege, megismerni Istent és az Ő Fiát, az Úr Jézus Krisztust. Azonban csak az tudja megismertetni Őt, aki maga is ismeri. Ismered Őt? Jézus a mi Királyunk, ma még megismerhetjük, Rábízhatjuk életünket. Csodálatos, hogy élhetünk az uralkodása alatt. Uram, add, hogy életünk által meglátszódjék a Te királyságod. Hadd ismerjék fel az emberek országod gazdagságát, a benne uralkodó békességet.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-

den napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-

gesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S

mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.