Gyümölcs

A

 zsoltáros az Úrnak való hálára szólít fel, engedjünk ennek a felszólításnak (Zsolt 118,1-29). Adjunk Neki hálát, és magasztaljuk szent nevét, kegyelméért és szeretetéért. Mindkettő örökkévaló, vagyis soha nem fogy el. Isten szeretete és kegyelme nem véges, mindig számíthatunk Rá. Szeretetét és irgalmát jelzi a mai nap is. Új nappal ajándékozott meg, hányan nem jutottak el erre a napra, pedig szerették volna megérni. Hányan élnek nehéz körülmények, szívfájdalmak között. Az Úr lehajolt hozzánk, és átadja szeretetét. Azért is élünk még, hogy közelebb kerüljünk Hozzá, közelről tapasztaljuk meg kegyelmét. Aztán pedig, amit megismerünk az Úrból, mondjuk el másoknak.

A zsoltáros hálaadásának a megtapasztalt kegyelem a forrása. Az ő élete sem volt mindig nagyszerű, mert a hívő embert sem kerüli el a baj, a nyomorúság, vagy mások támadása. Azonban van kihez fordulni, van kit segítségül hívni. Ő is ezt tapasztalta, a bajban is Istenhez fordult, és megtapasztalta, hogy az Úr meghallgatja. 

Mindaz, amit olvasunk, segítség, útmutatás, mi is különféle problémákkal küzdünk. Hol magunkkal, hol másokkal, de ne csüggedjünk el. Harcainkban nem vagyunk egyedül, Istenhez fordulhatunk. Igazából az volna a jó, ha azonnal Őt keresnénk. Mielőtt túlbonyolódik egy helyzet, elmondjuk Urunknak a valóságot, és Rábízzuk a megoldást. Mindezt abban a hitben tehetjük, hogy Ő meghallgat. Ha kételyeink támadnak, vegyük elő az igét, akár ezt a mai zsoltárt, és olvassuk el újra a szerző bizonyságtételét. Ahogy őt meghallgatta az Úr, úgy minket is meg fog. Természetesen, benne van, meghallgat, de nem biztos, hogy azonnal és úgy kínál megoldást, ahogy azt mi elképzeljük. De a meghallgatás jelzi: törődik velünk, gondja van ránk.

Talán azt mondjuk, ugyan, mi az, hogy Isten meghallgat, tegye meg, amit kérek. Pedig nagyon is fontos pillanat ez, hiszen hányszor nincs, aki meghallgasson. Szeretnénk elmondani, ami bennünk van, jó lenne megosztani a terheket, és nincs, ki meghallgasson. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor máris van miért hálát adni. Isten szánk ránk időt, van ideje meghallgatni minket. Mondjuk el bátran mindazt, ami  a szívünkben van, Urunknak.

Az Úr ismerete, a Vele való élő kapcsolat pozitív magabiztosságot kölcsönöz a hívő embernek.  Ez nem elbizakodottság, hanem az a hitbeli tapasztalat, hogy az Úr velem van, ezért nem félelemmel tekintek a világra, hanem azzal a bizonyossággal, hogy az Úr megoltalmaz. Lehetnek körülöttünk rossz szándékkal is, de az Úr ismeri dolgainkat, és meg tud őrizni, ki tud menteni a bajból. Micsoda tapasztalat, jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberekben bízni. Hányszor gondoljuk azt, hogy emberektől kell várnunk segítséget, gyakran vezető pozícióban lévőktől várjuk a megoldást. És mennyiszer csalódunk. A zsoltáros azt tanácsolja, azonnal az Urat keressük, forduljunk Hozzá, és hagyjuk Rá ügyünket.

Többször is olvassuk a határozottságot, körülvettek, bekerítettek, eltaszítottak, de. És ez a de fontos, hit nélkül feladná, de az Úrral nem.  Az Úr nevében szembeszállok, vagyis, az Úrral megoldom, Vele győzök. De az Úr megsegített engem - csodálatos. Veszett ügynek látszott, de az Úrhoz fordultam, és Ő megsegített. Nem hagyott elbukni. Dávid életében is többször megfigyelhető ez, üldözi Saul, támadják a pogány népek, de Istenre bízza magát, és Ő kimenti a szorult helyzetekből. Mondjuk mi is: erőm és énekem az Úr. Vagyis ma is az Ő erejére, és nem a magaméra építek.

A zsoltáros útja a megtapasztalt szabadítás és győzelem után az Úr házába vezet. Hálát ad az Úrnak a meghallgattatásért és a szabadításért. Köszönjük meg mi is, hogy meghallgat, és dicsérjük szabadításáért!

Az Úr szőlősgazdaként mutatja be az Atyát (Jn 15,1-8). Mégpedig gondos gazdaként, aki törődik a szőlőjével. A hívő ember pedig a szőlővessző, a tőke az Úr Jézus Krisztus. Az Atya odafigyel a vesszőkre, és mit néz rajtuk? Nem azt, milyen szép levelet hoznak, mennyire nőnek meg, hanem azt, hogy van-e gyümölcs? Ne feledjük: Isten szőlőt ültet, és nem díszfát. Gyakran úgy gondoljuk, hogy elég, ha szép egy gyülekezet, de Isten a gyümölcsöt keresi, és nem a szépségversenyre akar küldeni. Bármilyen szép zöld is legyen egy vessző, ha nem terem gyümölcsöt, a Gazda lemetszi. Ezen ne lepődjünk meg! Miért?  Mert a gyümölcsöt nem termő vessző foglalja a helyet, és elszívja az életnedvet a termő vesszőtől. Akadályozza a többit a növekedésben, a fejlődésben. Milyen vessző vagyok én?

Ami lényeges: nem csupán gyümölcstermésről van szó, nem elégszik meg az Atya azzal, hogy termünk egy-két fürtöt. Több gyümölcsöt akar. Azért foglalkozik velünk, vesz kézbe és tisztogat, hogy legyen több gyümölcs. Urunk mindent megad ahhoz, hogy növekedjünk és látható legyen a fejlődés. De látható-e? Több lesz-e a gyümölcs, vagy csak a levelek száma gyarapszik? Amikor csak levél terem, az azt jelzi, hogy az életenergiát, a gondoskodást önmagára fordította a vessző. Csak magának élt. Azonban az újjá lett emberre pont az a jellemző, hogy többé már nem önmagának él, hanem annak, Aki meghalt és feltámadott.

Az Úr igéjével tisztogat. Az olvasott és hallgatott ige tisztítja meg a szívünket. Ezzel jelzi: állandó kapcsolatban kell lennünk Vele. Nem elég csak megtérni, hanem folyamatos gondozásra, karbantartásra van szükség. Vannak kártevők, jelen van a bűn, és az ige képes tőle megszabadítani. A szívünkbe került szennyeződést az Úr szava tisztíja ki belőlünk.

Fontos figyelmeztetés: Maradjatok énbennem! A szőlővesszőnek nincs önmagában élete. Ha lekerül a tőről, elszárad, és nem hoz gyümölcsöt. A hívő, ha kikerül az életadó Krisztusból, terméketlenné válik. Önmagunkban nem tudunk gyümölcsöt teremni. Díszvesszők lehetünk, de a Gazda gyümölcsöt akar. A Jézusban való maradás nélkül is sok látványos dolgot vihetünk végbe, csak épp gyümölcs nem lesz. Talán pont azért fektetünk hangsúlyt a látványelemekre, mert nem vagyunk Krisztusban. A világ értékeli a látványosságokat, a hatalmas színpadon való fellépést, a csillogó zenekarokat, hatalmas épületeket, a társadalom felé nyújtott szolgáltatást, de az Úr nem ebben gyönyörködik. Ő gyümölcsöt keres.

Nálam nélkül semmit sem tudtok cselekedni - ez a kijelentés a termésre vonatkozik, és nem úgy általánosságban. Ha nem maradunk Benne, nem teremhetünk gyümölcsöt. Akkor termünk sok gyümölcsöt, ha Benne maradunk. Tehát, ha elveszünk a világ által, az emberek által elvárt munkálatokban, és sok mindent felmutatunk, az még nem jelenti, hogy az Úrtól van. Sikerülhet sok mindent megtenni, de ez nem azt bizonyítja, hogy az Úrban vagyunk. Hiába mondjuk, azért tudtunk eredményt elérni, mert velünk van az Úr.  Ha nem volna velünk, akkor semmit sem tehettünk volna. Ez azonban így nem igaz, mert amit az Úr mond, a szőlő termésére vonatkozik. Termek-e gyümölcsöt? Mi a gyümölcs? Először is az új életek. Az én életem, bizonyságtételem által jutnak-e hitre emberek? Vezetek-e másokat Jézushoz? Munkámmal és életemmel elősegítem-e, hogy környezetem megismerje az Urat? Másodszor jelenti a gyümölcs a Lélek gyümölcsét. Megterem-e az életemben? Látható-e ez a gyümölcs (Gal 5,22-26)?

AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR

1.  

Amit szívünk esdve kér,

Földi kincsnél többet ér.

Mind mulandó és üres,

Amit a világ keres.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

2.  

Ne a test legyen urunk,

Kit követni indulunk,

Lelked szóljon csak velünk,

Mert mi Őrá figyelünk.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

3.  

Tartsd kezedbe’, hű Urunk,

Amit mondunk, gondolunk;

S míg szemünk csak Rád tekint,

Hűn igazgasd tetteink!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

4.  

Lelkedet reánk kitöltsd,

Érjen így a jó gyümölcs;

Lássa mindaz, aki él,

Életünk, hogy mit beszél.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

5.  

Ó, mi áldás, kegyelem

Benned élni szüntelen,

Eszközöd gyanánt, Uram,

Függni Tőled untalan!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

Isten áldásával.

Az Úr hűséges

E

zen a reggelen is a szentíró örvendezésre, tapsolásra szólít fel (Zsolt 117,1-2). Örüljünk az Úrnak, és dicsérjük Őt. Újra csak arról van szó, hogy Istennek örülünk, és Őt dicsérjük, magasztaljuk. Mindezt az teszi, akit már megtalált a kegyelem, aki átélte Isten megbocsátását, és megtalált bárány lehet.

A szöveg népek és nemzetek dicséretéről és magasztalásáról beszél. Arról, hogy a népek és nemzetek leborulva imádják az Urat, királyuknak ismerik el Őt. A magasztalás azt jelenti, hogy teljes szívemmel meghódolok az Úr előtt. Rábízom magam, és Neki engedelmeskedek. Teljes szívem meghódolt már Előtte?

A népeket szólítja meg a zsoltáros, de ő is tudja, hogy magunktól nem erre van hangolva a szívünk. Nem Őt dicsérjük, hanem bálványokhoz kötődünk. Ahhoz, hogy a népek is Őt dicsérjék, az Úr Jézusnak kellett eljönnie. Ő a nem zsidók közül való bárányokat is kihívja, és bevezeti az Atya országába. Mindenkit azért teremtett az Úr, hogy az Övé legyen, az Ő országában éljen, de elszakadtunk Tőle. Azonban Ő még keres, visszatérhetünk Hozzá.

Nagy az Ő szeretete irántunk. Meg is indokolja, miért dicsérjük az Urat. Nagy az Ő kegyelmessége és szeretete irányunkban, hiszen még mindig tart a kegyelmi idő. Azt akarja, hogy mindenki megtérjen és éljen. A kegyelem, hogy hirdettetik az evangélium, nincs az a mélység, ahonnan Jézus ereje által ne lehetne talpra állni. A kegyelem másik tartalma: az Úr Jézus elrendezte ügyünket, magára vette szennyes ruhánkat, eltörölte az adóslevelünket. Az új és örök életet ingyen kapjuk Jézusért. Hát, ezért a szeretetért és kegyelemért dicsérjük Őt. Jöhetünk és ihatunk az élet vizének forrásából ingyen.

Csodálatos bizonyságtétel: az Úr hűsége örökké tart. Ő nem változik, és ha megígérte, hogy megváltott, és az Övéi vagyunk, és nem hagy el, akkor az úgy is van. Ebben a világban lassan ismeretlen fogalom lesz a hűség - olyan jó azt olvasni, hogy az Úr szótárából nincs kitörölve. De nemcsak a szótár tartalmazza, hanem a zsoltáros meg is tapasztalta ezt a hűséget. És mi is látjuk. Pál is elmondta, mi hűtlenek vagyunk, de Ő hű marad, mert magát meg nem tagadhatja. A hűség Isten alaptulajdonsága. Az Úr Jézus élete is erről vall, azért jött el, mert hű maradt Isten az igéjéhez, és nem fordult el hűtlenül a hűtlenné vált embertől. Isten nem igazodik hozzánk, úgy, ahogyan mi igazodunk a világhoz. Azért szólít meg, hogy ezentúl mi is Hozzá igazodjunk. Olyan szomorú, amikor egy idő után még Isten gyermekei közül is a világhoz kezdenek igazodni emberek. Mi az Úr Jézushoz igazodjunk.

A tanítványok nem maradnak Jézus halála után sem magukra, mert az Atya elküldi a Szentlelket, Aki Pártfogóként áll mellettünk (Jn 14,25-31). A Szentlélek Isten jelen van népe között, Övéi mellett áll, segíti őket, és megadja a bizonyságtétel tartalmát. A Szentléleknek tanító munkája is van, mindenre megtanítja a Jézusban hívőket, ami a krisztusi élethez szükséges. A tanítás tankönyve az ige. Az igét tanítja meg jól érteni, és rajta keresztül mutatja meg Isten akaratát. Isten Szentlelke az igét aktualizálja az életünkre. A Szentlélek nem tanít mást, mint ami az igében van. Tehát mindenféle új kijelentést az ige mérlegére kell tenni. És ha az nem egyezik Isten szavával, nem a Szentlélektől van. Ha valamit nem értek, kérjem Isten Lelkét, és Ő megmagyarázza, mit is jelent, mit is üzen az Úr.

Eszünkbe juttatja az Úr szavait, ez azt jelenti, hogy ismerni kell. Csak azt juttatja a Lélek is eszünkbe, ami bennünk van. Aki tanulmányozza az igét, aki elmélyül benne, annak a szívéből lesz mit előhozni. Lesz mire emlékeztetni. Hiszen ez a tanítványoknak szólt, azoknak, akik Jézussal voltak, és hallották, amit mondott.

Békességet hagy, mert a Szentlélek betölti szívükben azt az űrt, amit az Úr eltávozása okoz majd. Békességük lesz, mert az Úr  a Lélek által bennük lesz. Ahol jelen van Jézus, ott jelen van a békesség is. Csodálatos üzenet: az Ő békességét adja nekünk, és ez egészen más, mint a világ békessége. Nem úgy adja, ahogy a világ adja, mert kegyelemből van békességünk, az Atyával való megbékélés által. Ez a békesség nem felszínes, és nem múlik el, mert Krisztusból fakad.

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! Miért ne? Mert a békesség azt jelenti, bárhová kerülök, és bármilyen körülmények vesznek körül, Ő velem van. Az Ő kezében jó helyen vagyok. Pál békessége is abból fakadt, hogy tudta, az Úr a börtönben is vele van. Amikor mindenki elhagyta, az Úr akkor is mellette maradt. A békességünk az Ő jelenlétéből fakad, bármi történjen, bárhol járjunk és végezzük szolgálatunkat, Ő velünk van.

Jézus távozása nem végleges, vissza fog jönni az Övéiért. Ez csodálatos reménység, az Úr el fog jönni dicsőségben. Amíg ez megtörténik, tapasztaljuk e világ fejedelmének munkáját, de ez ne csüggesszen el, mert bárhogy tombol a gonosz, az Úr visszajövetele felé tartunk. Másrészt Jézus felett nincs hatalma, így akiben Ő él, afölött sincs. Ezért lényeges, hogy Ő éljen bennünk. Ha így van, nem tud hozzánk közel férkőzni a sátán. Zavart okoz körülöttünk, és látjuk, hogy fölötte van is hatalma, vagyis a világ azt teszi, amit a gonosz akar. Azonban a az Úrban hívők fölött nincs meg ez a hatalma, mert mi már Neki engedelmeskedünk. Jézus nevében ellenállhatunk Neki. Ha engedelmeskedünk Istennek, és ellenállunk az ördögnek, az elfut tőlünk. Ezért mindig az Úrra figyeljünk.

HŰ JÉZUSOM KEZÉBE TESZEM LE ÉLETEM

1.  

Hű Jézusom kezébe teszem le életem.

Ő életem vezére, s hazámba érkezem.

A keskeny úton járok, közel van Ő hozzám.

Magasból vet világot az Ő keresztje rám.

2.  

S ha nem tudom azonnal, hogy Jézus mit kíván,

Várok, szemébe nézek, s szívem nyugodt, vidám.

Mi boldogság, mit érzek: Úr Ő éltem fölött!

Szívem nem ismer kényszert, önként szolgálom Őt.

3.  

Ha szenvedés, baj érne, s az utam is sötét,

Az Úr keresztje fénye annál dicsőbben ég.

S tudom, hogy még dicsőbb fény ragyog majd énreám,

Ha majd a mennybe érvén belépek ajtaján.

Isten áldásával.

Vallomás

E

gy szerelmi vallomással kezdődik a mai zsoltárunk (Zsolt 116,1-19). Ez a vallomás az Úrnak szól: szeretem az Urat. Ez nagyon őszinte vallomás, kihallatszik belőle, hogy akkor is szereti, amikor nem hallgatja meg könyörgését. Mert az még csak érthető, hogy szeretjük az Urat, és dicsérjük, amikor megteszi, amit kérünk. De az igazi szeretet abban mutatkozik meg, amikor szeretem Őt, tovább szeretem, annak ellenére, hogy nem adta meg, amit vártam. Ő akkor is szereti, ha az Úr szeretete nem nyilvánul meg látható formában. Mert Őt magát szereti. És ez a lényeg. Őt magát, az élő Istent, életem Teremtőjét és Megváltóját szeretem. Azt, akitől kaptam az életet és az új életet. Szeretem, mert tudom, hogy mindez sokba került Neki. Csak felnézek a keresztre, és látom a töviskoronás fejet, a véres arcot, a fájdalom lüktetését, és Ő nem jön le a keresztről, hiába biztatják erre. Elszenvedi a halált, kiissza a poharat, és mindezt értem, bűnösért. Hát, hogyne szeretném az Urat, életét adta értem, mindennél fontosabbnak tartotta az életet és annak megmentését az üdvösségre. Kész volt megalázni magát egészen a keresztfa haláláig, csak hogy megmentsen. Dicsérem és magasztalom szent nevét.

Nagy mélységből, szinte a halál torkából kiáltott a szerző, mert még innen is lehet kiáltani. Ne feledjük soha, nincs az az élethelyzet, az a földi mélység, ahonnan ne jutna el a kiáltás az Úrhoz. Mobiltelefonnal is már szinte bárhonnan hívhatunk, a jelek eljutnak a hívott félhez. Így jut el a mi szavunk Istenhez, akár még a disznók vályújától is.

Nagyon mélyen lehetett lelkileg is ez az ember, de nem adja fel, hanem az Úr nevét hívja segítségül. Nekünk is megmutatja a helyes lépést. Hívjuk segítségül Urunkat, merjünk így kiáltani, bárhol legyünk is: „ Ó, Uram, mentsd meg életemet” (4)! Az életben sok nyomorúság fon körül, nagy erőkkel támad a gonosz is, csak az Úr tud megmenteni.

Megtanulhatjuk az igéből saját lelkigondozásunkat. Nem mindegy, mit mondunk magunknak. A zsoltáros felszólítja önmagát: légy újból nyugodt, lelkem! Nyugodj meg, mert jól bánt veled az Úr. Isten munkájának megtapasztalása, szavának ereje ad nyugalmat és békességet. Az ige, amikor megszólal, hatalmas erővel teszi azt. Tegyük ki magunkat rendszeresen az ige hatásának. Álljunk be a lelki zuhanyzóba, és engedjük, hogy áradjon az Úr szava. Mint ahogy a víz a zuhanyzóból átmos, úgy mossa át szívünket az ige. Megtisztít a rossz gondolatoktól, rávezet az Isten szerinti döntésre.

A megtapasztalt kegyelem hálát vált ki. Nem feledkezik el az Úrról, amikor jobbra fordulnak a dolgok. Sőt, úgy látjuk, fogadást tett még a bajban, és amikor felépül, megtartja, amit fogadott. Így van ez az én életemben is? Megtartom ígéreteimet? Megteszem, amit bevállaltam? Vagy mivel sok volt a munkából, a mindennapok rendjéből való kiesés, már nem jut idő Istenre? Félretesszük az igét, mert be kell pótolni az elmaradásokat. A zsoltáros nem így cselekszik. Tanulhatunk tőle!

Júdásban kérdések merülnek fel, nem érti az Urat (Jn 14,22-24). Nem érti, miért nekik beszél, hisz ők már tanítványok. De pont ezért beszél nekik, mert a tanítványoknak feladata van, és erre készít fel az Úr. Aki az Ő nevében megy, annak jól kell ismernie Urát. Csak akkor lesz hiteles és hatásos a szolgálatunk, ha árad belőlünk az Úr ismerete, a Lélek jelenléte.

Jó olvasni, hogy a tanítványok is kérdeztek, mert így nekünk sem kell elcsüggedni, ha mindent nem értünk meg azonnal. Ők sem értettek meg mindent, de megkérdezték az Urat. Szabad kérdéseinkkel az Úrhoz és hitben előttünk járó, tapasztaltabb testvérekhez fordulni. Elakadhatunk az igében is, de nem kell abbahagyni, folytassuk tovább, és eljön az idő, amikor megértjük azt, amit most még nem. Isten Lelke tanítgatja az Úr gyermekeit. Ne hagyjuk abba a Biblia olvasását, hanem menjünk tovább. Minél jobban megismerjük a szöveget, annál világosabban látjuk majd az Úr tervét is.

Azért jelenti ki magát nekik, hogy szavai jól beléjük vésődjenek, és felismerjék, hogy amit Ő mondott, és azt az életformát, amit bemutatott, nekik is élniük kell. Azért hívta el őket, és minket is, hogy az Ő hírnökei legyünk ebben a világban. Mint nagyköveteket küld ki, és az a feladatunk, hogy az idegen országban megéljük Isten országa erejét. Mert a mi országunk a menny, akkor is, ha egy ideig itt élünk. Kettős állampolgárok lehetünk. Néha csak a földi polgárságra figyelünk, és elfeledjük Isten országát.

Az Úrhoz való tartozásunk, Iránta való szeretetünk nem a szavakon múlik. Mert bizony, a szó nincs mindig összhangban az élettel. A tetteink, az életformánk jelzi, hogy igazán szeretjük Őt. Aki szeret, megtartja az én igéimet. Ez a jelzés, aki megtartja, éli, amit az Úr az igében kijelent, az valóban szereti Őt. Mert, akit szeretünk, annak komolyan vesszük a szavát, és amit mond, azt megtesszük. 

Az Úrtól hallott ige pedig az Atyáé, ezzel is szívünkre helyezi, hogy Ő és az Atya egy. Amit Jézus mond, azt Isten mondja. Nem lehet félvállról venni, hanem teljes szívvel kell fogadni. Amit az én Uram mond, azt megteszem.

Így szól ma tehozzád Jézus

Így szól ma tehozzád Jézus

/: Így szól ma tehozzád Jézus:

Életem adtam érted. :/

/: Még ma válaszolj,

Kezébe tedd le élted! :/

Isten áldásával.

Élő Isten

E

z a zsoltár igazi magam ellen való imádság (Zsolt 115,1-18). Hiszen mi pont azt szeretnénk, mert ilyen az én, hogy a nevünk legyen minél ismertebb. A saját dicsőségünkért teszünk meg mindent. Azért dolgozunk, hogy egyre sikeresebbek legyünk, és jól éljünk. Azt akarjuk, hogy az élet rólunk szóljon. A zsoltáros azonban nem így van, ő azt akarja, hogy Isten neve dicsőíttessék, és az Ő akarata legyen meg. Természettől fogva nem ez van bennünk, hanem pont az ellenkezője, de aki megismeri az Urat, és megtapasztalja szívünket átformáló hatalmát, az már így gondolkodik. Ő már tudja, hogy az élet nem róla, hanem az Úr Jézusról szól.

A szentíró határozott bizonyságot tesz az Úrról, tudja, hogy a mennyben van, és mindent Ő alkotott. Tehát a bálványimádással szemben megvallja Isten hatalmát. Számára Isten élő személy. Ki nekem az Isten? Élő valóság, Aki emberré lett, közel jött hozzánk, és Jézusban megismerhetem? Megtapasztaltam-e már hatalmát? A zsoltáros ismeri a bálványokat is, tudja, hogy csak szobrok, emberi készítmények, amik úgy nézhetnek ki, mint egy ember, de nem tudnak sem kommunikálni, sem cselekedni. A bálvány hamis isten. Ma is sok bálvány van. Formájuk változik, de a lényegük nem. A bálvány lélektelen, üres szobor. A bálvány magához hasonlóvá teszi az embert. Azt jelenti ez, hogy akit a bálványok hatalmukba kerítenek, azok megkötözött, kiüresedett lelkű emberekké válnak.

Ezek számára tesz bizonyságot a szerző. Elmondja, van élő Isten, Ő nem üressé tesz, hanem megtölti a kiüresedett életet, önmagával. Felszólít, bízzál az Úrban, segítséged és pajzsod Ő.  Fordulj oda Hozzá, ha eddig nem hittél Benne, nem ismerted, és nem az Ő akarata valósult meg az életedben bátran fordulj oda Hozzá. Meg fogod tapasztalni, hogy valóságosan segít. Miért tud megsegíteni? Mert él! Mi már erőteljesebben tudjuk ezt, mióta Jézusban köztünk járt és láttuk tetteit, nem lehet kétségünk: Isten ma is élő valóság. Ellene lehet vetni, de megölték, meghalt a kereszten. Ez így igaz, de nem maradt a sírban, és aki ma  segítségül hívja, az találkozhat a feltámadott Úrral. Mi öltük meg bűneinkkel, de Ő feltámadt, hogy még egy esélyt adjon nekünk. Kétezer éve tart ez az esély, éljünk vele.

Isten áldása, munkája kézzelfogható. Valóságos dolgokat cselekszik. Legkézzelfoghatóbb az ember életének megváltozása. Amikor új teremtéssé leszünk a Belé vetett hit, a megtérés által. Csodálatos munka egy Saul Pállá alakítása. Senkinek nincs hatalma az ember lényén, csak Egyedül Neki. Ő tudja elvégezni, hogy egy ilyen gyilkos indulatú rabbi, mint Saul, új emberré legyen. Igazából az ilyen megváltozott, üldözőből tanítvánnyá lett ember dicsőíti az Urat.

Áldjuk az Urat életünkkel. Kérjük, hogy Őt dicsérhesse az életvitelünk, a magatartásunk, az egész lényünk. Azért állít ebbe a világba az Úr, hogy megváltozott életünkkel Őt dicsőítsük. Beszéljen az életünk, ezt tette az Úr, és ezért Övé a dicsőség. Mivel megszabadított a bűn hatalmából, és tanítvánnyá tett, akaratának engedelmeskedem. Most már nem a magam dicsőségét keresem, hanem arra törekszem, ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan Ő akarja. Valóban így van?

Ha szerettek engem, mondja az Úr Jézus (Jn 14,15-21). Ezt kell végiggondolni, szeretem-e Őt. Nem kényszerű tanítványokat akar, nem sorozás az elhívás. Azt akarja, hogy aki követi, azért tegye, mert megtapasztalta kegyelmét, és szíve hálás. Azonban ez a szeretet nem elméleti, nem arról van szó, hogy hangoztatjuk: szeretjük Jézust, hanem ez életalapú. Az életünk mutatja meg, hogy valóban szeretjük-e. Az Úr megvizsgálja szeretetünket, és abból állapítja meg valódiságát, amit teszünk, ahogy élünk. Aki Őt szereti, az teszi, amit Ő mondott. Azt Őt szerető cselekszi is a parancsát.

Jó végiggondolni, teszem-e, amit az Úr mondott? Szava parancs-e nekem, amit meg kell cselekednem? Melyik parancsolatát? Általában az egymás szeretésére gondolunk. Azonban Ő sok mindent tanított és fektetett le az Övéi számára. A hegyi beszedet is úgy mondta, hogy az övéi szára ez az út, amelyen járniuk kell. Az ellenség szeretete, az imádkozás azokért, akik rosszat tettek nekünk, másik orcánk odafordítása, alsóruhánk átengedése, a második mérföldre való elindulás. Elég, ha csak ezeket végiggondoljuk - megjelennek ezek az életünkben? Nem is beszélve a magunk megtagadásáról, a kereszt felvételéről. Mindez mutatja, hogy egészen újat hozott, gyökeres életfordulatot kínál.

Aki mindezt vállalja, és meg akarja élni az Úr iránit szeretetét, annak ad segítséget. Mert nem hagy magunkra, és nem vár el olyat, amire képtelenek vagyunk. Elküldi Szentlelkét, a Pártfogót, Ő képessé tesz élni az Úr igéjét. A Pártfogó örökké velünk marad. Isten Szentlelke itt van ma is. Szabad segítségül hívni, sőt, az Atya azért küldte, hogy engedjük be az életünkbe, mert Nélküle semmit sem tudunk cselekedni. A Szentlélek az, Aki újjá szül, mert mi képtelenek vagyunk újjászületni, megváltozni. A Pártfogó az Urat szolgáló életeket segíti.

A Szentlélek az igazság Lelke, a világ nem tudja befogadni, csak azok, akik befogadták Jézust, és megigazultak Általa. Az igazság Lelke megmutatja, kik vagyunk. Rámutat a bűneinkre, nem kendőz el semmit. Aki ezt elismeri, és Rábízza magát, azt segíti a bizonyságtételben.

Nem hagy minket árván az Úr. A Szentlélek által állandóan velünk van, segít, vezet, támogat, győzelmekkel ajándékoz meg. 

Ő él, és aki Benne hisz, az is él. Ő a feltámadás és az élet, ha meghalunk is, de Benne hiszünk, élni fogunk Vele. Már ebben a földi világban Vele élhetünk, és majd Hozzá megyünk. 

Isten élő Lelke jöjj

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel,

küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel,

küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön

lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj!

Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.

Az Ő nevében

A

z Úr dicsőítését mutatja be a zsoltáros, ami nemcsak zenei élményt jelent, szép énekek előadását, kiváló hangszereléssel, hanem emlékezést az Úr tetteire (Zsolt 114,1-8). Azzal dicsérjük az Urat, ha elmondjuk mindazt, amit az életünkben cselekedett. Ehhez azonban találkozni kell Vele, majd látni a munkáit. A zsoltáros visszatekintve látja mindazt, amit Isten cselekedett, sőt, felismeri, hogy azért szabadultak meg Egyiptomból, és telepedhettek le Kánaán földjén, mert az Úr uralkodik. Mindent Isten végzett Izráel életében, ők csak kiáltottak. De ez nagyon fontos, mert Isten nem akaratunk ellenére cselekszik, ki kell fejezni, hogy szabadulni akarok a szolgaságból, és ez nekem nem megy. Képtelen vagyok más természetre szert tenni, másképp gondolkodni és élni, ezért az Úrhoz kiáltok. Mindaz, amit olvasunk, örömteli bizonyságtétel, arról, hogy az Úr meghallgatja a segítségkérő kiáltást.

Izráel az Úr birodalma, az Teremtő, élő szent Isten a Királya ennek az országnak. Ki az én királyom? Kihez tartozom, és ki uralkodik felettem? Ne gondoljuk, hogy ha nem engedjük Istent a trónra ülni, akkor a magunk urai vagyunk. Amikor Izráel elfordult Istenétől, nem volt szabad, mert a fáraó, majd a különféle bálványok uralkodtak rajtuk. A fáraó nyíltan rabszolgáiként kezelte őket, ám a bálványok megtévesztenek, azért csábítanak magukhoz, mert a szabadság látszatát keltik. Később keservesen fogjuk tapasztalni, hogy a bálványok a bűn, a gonosz eszközei. Nem szabadságot, hanem rabságot hoznak, ezeket a láncokat mi képtelenek vagyunk leoldani, erre egyedül az Úr képes.

Miért lett az Úr népe Izráel? Mert őt választotta magának az Úr, lehajolt hozzá, akkor, amikor nem volt szép és vonzó, hanem magára hagyatott. Ez a nép nem kellett senkinek, de az Úrnak igen. Olyan reményteli ez, Ő a megvetettek Ura, lehajol azokhoz, akiktől elfordultak, akiket kitaszítottak, akik nem fértek bele az elképzelésbe. Mert az Úr bennünk is értéket lát. Ő nem dob félre, hanem megszólít, mert velünk is van terve. Most már csak nekem kell meghallani a hívást, és elindulni követni az Urat.

Talán úgy indulunk ma, annyi problémám van, és annyi akadály tornyosul elém. Lehetetlennek tűnik a továbbhaladás, az Úr útján való járás. A zsoltáros Isten korábbi munkáira támaszkodik, belőlük merít erőt. Látja, milyen hatalmas az Úr, a tenger és a Jordán meghátrált és elfutott Előle. Az Úr előtt vált szét a tenger, és a Jordán is, és nem Izráel előtt. Az Úr szava volt a döntő, szólt, és a természet erői engedelmeskedtek. Megvolt a nép része is, de nem az ő szavukra történtek a csodák.

Mindez azt jelenti, hogy a múltban cselekvő Isten ma is munkálkodik. Ő nem változik. Hatalma szavával fenntartja a mindenséget. Ha csüggednék, akkor tekintsek Őreá. Ne a vizekre, a hegyekre, hanem Istenre, és maradjak meg ma is a nyomában. Engedjük, hogy Ő menjen előttünk, mi pedig legyünk készek Őt követni. Akkor múlik a félelem, ha teljesen rábízzuk magunkat, és azt tesszük, amit az igében kijelent, a többiben pedig engedjük Őt megnyilvánulni. Ő ma is bővizű tóvá változtatja a kiszikkadt életeket. Az Úr Jézus ezért hívogatott magához, és azt ígérte, élő víznek folyamai áradnak belőlünk, ha Hozzá megyünk. Csodálatos, a kiszikkadt élet megelevenedhet, és bővizű tóvá változik, vagyis mások számára is felüdülést nyújt.

Urunk felkészíti övéit a halála és feltámadása utáni időszakra (Jn 14,12-14). El vannak keseredve, mert nem látják át igazán a dolgokat. Jézus megerősíti: a Vele való kapcsolat hit által fog történni. Aki hisz énbennem, mondja. Ezzel jelzi: a tanítványok, ha magukban maradnak, ha Nélküle akarnak tovább élni, nem tudnak hatékonnyá válni. Jézus nélkül az életünk csak tartalom nélküli doboz. Kívülről szépen nézhet ki, de belül üres. Jézus nem a külsőségekre helyezte a hangsúlyt, nem egy szervezetet hozott létre, hanem az életet hozta le a földre. És mivel életet hozott, annak volt eredménye. Mert az élet mindig meglátszik, abból új élet fakad. 

Aki hisz, az kapcsolatban van az Úrral, és az Ő Lénye által cselekedni fog. A tanítványok azért vannak a világban, hogy Jézus munkáját folytassák. Ezért fontos látni, mit tett Jézus. Tehát nem a saját kényelmünk, birodalmunk építgetése a feladat, hanem Isten országa erőinek a megnyilvánulását közölni másokkal. Az ige vetőmagja bízatott ránk, azt kell hinteni, mert benne van az élet. És ahová az bekerül, megvan az esély, hogy új élet jön létre. Természetesen imádkoznunk kell a jó talajért, mert nem mindegy, milyen körülmények fogadják az igét.

Nagyobb cselekedeteket is tesznek majd a tanítványok, csodálatos ígéretet kapnak. És látjuk majd, hogy mindez igaz. Jézus nem a levegőbe beszélt, és az övéi valóban hatékonyaknak bizonyultak. Sok emberhez eljutott az evangélium, gyülekezetek jöttek létre, emberi életek változtak meg. Vajon ma ez látszódik-e a mi életünkben? Mintha leengedtünk volna, mint a biciklikerék. 

Jézus elmegy az Atyához, de a kapcsolat lehetősége megmarad. Nem az Úron múlik, ha tehetetlenek és erőtlenek vagyunk.  Él a kapcsolatunk? Élő a hitünk?

És még azt is elmondja, hogy kérhetünk a nevében. Ez a nagy kérdés, kérünk-e, élünk-e a lehetőséggel? És ha kérünk, jól kérünk-e? Jakab apostol szerint azért nem kapjuk meg a bölcsességet és az Úr erejét, mert nem jól kérünk. A magunk élvezeteire akarjuk azt eltékozolni (Jak 4,2-3). Érdemes elcsendesedve megvizsgálni, mi van a szívünkben? Mire irányulnak kéréseink? A lélekmentés a fontos, az evangélium terjedése, vagy vágyaink kielégítése? Kérjünk az igével összhangban, mert az Úr ha azt mondja, valamit az Ő nevében kérünk, akkor Ő azt megteszi, akkor az úgy is van.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lel-

kem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom me-

részen: Istenem és Atyám lészen.

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szüksé-

gem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt

nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tu -

dod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod,

hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem

fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti,

Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap

diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja

Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.

Dicsérjétek az Urat!

D

icsérjétek az Urat! Ez a felszólítás foglalja keretbe a mai zsoltárt (Zsolt 113,1-9). Összesen háromszor olvassuk ezt, mintegy jelezve: ez a legfontosabb, az Úr dicsérete legyen az első. Olyan imádság ez, ami az Úrról szól, Őt magasztalja. Nincs ebben kérés, csak az Úr személyét illető dicséret. A zsoltáros dicséri az Urat mindazért, amit tesz, és csak Őt és a tetteit látja. Ez mutatja, hogy az Úrral van tele a szíve, csak Róla tud beszélni.

Dicséretmondásra hív fel az ige - dicsérem Megváltómat? Ő az első, amikor felkelek, és magasztalom mindazért, amit tett? A dicsőítéséhez meg kell hódolni Előtte, leborulni és imádni Őt.  Aki odaborul Elé és gyönyörködik Benne, az fogja majd dicsérni, mert egyre jobban betelik a szíve Jézus Lényével. Akkor tudunk Róla beszélni. Közben olvassuk a Bibliát, és az ige átjárja a szívünket, meglátjuk, hogy Ő valóban felette van mindennek, nincs senki, aki Hozzá hasonlítható lenne.

A bölcsek, amikor megérkeztek Betlehembe, és rátaláltak a gyermek Jézusra, meglátták Benne Istent, és imádták. Látom-e Benne Istent? Ha igen, ez térdre kényszerít. Most is dicsérjük Őt, először is azért, mert kész volt eljönni a saját világából a földre, értem. Áldott légy, Uram, hogy megtetted a nagy utat a mennyből a jászolbölcsőbe és onnan a keresztre. Csak dicsérni tudlak, mert valóban úgy van, kiemelsz a szemétből. Ó, Uram, Nélküled szemétbe jut az életem, de köszönöm, hogy kész vagy onnan is kivenni és megtisztítani. Mert jól tudod, hogy a gyöngy a szemétkupac alján is gyöngy marad. Kész vagy összekoszolni velünk a kezed, csak hogy mi tiszták legyünk, és azokká válhassunk Általad, akinek az Atya elgondolt.

Urunk, hála Neked, hogy ma is keresed a szemétben a kincset. Mennyi életet kiemeltél már a pusztulásból, hányan bekerülhettek országodba. És ez reményt ad azok felé, akik még távol vannak Tőled. Van remény, hogy rájuk is rájuk találsz, és megmented őket. Hadd legyünk ebben eszközeid.

Tamás megvallotta, hogy nem tudja, hová megy Jézus, és így az odavezető utat sem ismeri (Jn 14,7-11). Megkapja a feleletet: én vagyok az út. Nincs más út az életre, csak Jézus. Ráléptem én már erre az útra? Ő az én utam, vagy saját ösvényeken próbálkozom?

Az Úr rámutat problémájuk okára, nem ismerik Őt, és az Atyát sem. Ez a gond, évek óta követik, és mégsem ismerik, kicsoda Ő, nincsenek tisztában Lényével és útjával. Mi több ideje hallgatjuk az igét, mint a tanítványok, de ismerjük-e Őt? Felragyogott-e már előttünk az igéből az Úr akarata? Mert nem elég tudni, kicsoda Ő, ismerni kell akaratát, életünkre vonatkozó tervét. Mit is akar Ő általunk ebben a világban? Mi a célja az egyházzal?

Fülöp is megszólal, és Jézus válaszol is. Annyi ideje  veletek vagyok - nem azt mondja, hogy kevés időt töltöttünk még el együtt. Nem arról beszél, hogy ennyi idő alatt nem lehet Őt megismerni, hanem arról beszél, hogy hiba, ha nem ismerik még. Ennyi idő alatt meg kellett volna ismerni. Én ismerem Őt? Mennyi ideje olvasom az igét, de megismertem már az Urat?

Aki engem lát, látja az Atyát, amíg láthatjuk Őt, addig van lehetőség Isten megismerésére. Ma még megláthatjuk Őt, az ige elénk tárja, megtapasztalhatjuk saját életünkben hatalmát. Csak Hozzá kell fordulni. Ne rutinból olvassak vagy vegyek részt az istentiszteleten, hanem akarjak Vele találkozni. Törekedjek egyre jobban megismerni Őt. Igyekezzek meglátni, mit mond nekem, és amit mond, azt tegyem is. Jézus szava nyomán mássá lesz az életem, különbözik a nem hívőkétől. Minél jobban megismerem az Urat, annál jobban igazodom akaratához, és ez meglátszik mindennapi dolgaimban is. Más szokásaim alakulnak ki, mint amik voltak eddig.

Jézus tanításai, beszédei mögött az Atya tekintélye áll. Minden szava Isten igéje, vagyis amikor Jézus beszél, Isten szól hozzánk. Ez azt jelenti, hogy mindent, amit az Úr mond, Isten szavaként fogadjak, vagyis úgy, hogy ez rám is érvényes. Nemcsak másoknak szól, hanem nekem is. Mégpedig azért szól az ige, hogy tegyem, amit mond.

Jézus, amit mond, azt éli. Bemutatja, mit jelent teljes összhangban élni Vele. Azt, ahogyan Ő él az Atyával, átengedi magát teljesen Istennek. Rendelkezésére áll, nem a maga elképzeléseit valósítja meg, hanem engedi, hogy az Atya elvégezze Általa a maga cselekedeteit. Ezt várja tőlünk is, bízzuk így Rá magunkat, és engedjük, hogy Ő cselekedjen általunk. Akkor lesz jó az életünk, és fogunk hitben növekedni, és lesz hatásunk kifelé, ha Ő cselekedhet kezeink által, és Ő szólhat a szánk által.

Azt kéri, higgyük, hogy Ő és az Atya egy. Jézusban az Atya van jelen, és ezt a tettei is igazolják.  Figyeljük meg mindazt, amit az Úr tett, és nem mondhatunk mást, csak azt, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia! Ki más is lehetne, Aki megnyitja a vakok szemeit, Aki ördögöt űz ki, így felszabadítja az embert a gonosz rabságából? Ki boldogul el sátánnal, ha nem egyedül Isten? Ki az, aki megbocsáthatja a bűneinket, ha nem Isten? Mindezeket látva, azt kell mondai, hogy Isten valóban itt van. Jézus az élő Isten. Azért jött, hogy helyreállítsa elromlott, a bűn által leuralt életünket, és kapcsolatba hozzon az Atyával. Mindez Nála nélkül, saját erőből nem megy.

Hatalmas szavával kihívott több személyt is a halálból. Még ma sem tudjuk legyőzni a halált, sőt, az Általa meggyógyított betegek közül se tudnának mindenkit egészségessé tenni. Jézus drága szava a lelki halálból is feltámaszt. Mennyi szakember foglalkozik ma lelki problémás emberekkel, lényükben megbetegedettekkel, és nem könnyű eredményt elérni. Jézus szava a belső széthullást is gyógyítja, kegyelme rendbehozza belső világunkat is. Mindezek a tettek azt üzenik, menjünk bátran Hozzá, hívjuk segítségül Őt, bármiben akadtunk is el. Ha lelki problémákkal küzdünk, forduljunk Hozzá, engedjük szavát lényünk közepébe, mert az Ő szavában ma is erő van.

Áldjad lelkem

1. Áldjad lelkem, áldjad életem, mindig áldjad az Urat!

Hálaének drága illata az, ha szívedből fakad.

Refrén: Minden reggel, délben, vagy ha jő az est, szálljon hálaáldozat.

Áldjad lelkem, áldjad életem, mindig áldjad az Urat!

2. Krisztus Jézus, Isten Szent Fia elhagyta dicső honát,

És mint bárány, mert úgy szeretett, értünk adta önmagát.

Refr.

3. Irgalmas és kegyelmes az Úr, vétkeinkre nem tekint.

Nem cselekszik és nem is fizet Ő a bűneink szerint.

Refr.

4. Ismer minket és emlékezik, tudja, hogy porból vagyunk,

Ám előtte bűnbánó szívvel mindig leborulhatunk.

Refr.

Isten áldásával.

Ne nyugtalankodjék a szívetek!

M

indenki boldog ember szeretne lenni, keresik ehhez a receptet, és a zsoltáros elmondja, mi is az (Zsolt 112,1-10). Megtudjuk, ki a boldog ember: az, aki az Urat féli, és ezt nem úgy mondja, mint egy megmondóember: ez van, és kész. Ez személyes bizonyságtétel. Ebben megjelenik az előzmény, élt ő úgy, hogy nem félte az Urat, így össze tudja hasonlítani az Isten nélküli életet az Úrba vetett hittel. Maga tapasztalta, mi a különbség. Ebben a megfogalmazásban elmondja, a régi élet nem volt boldog. Rádöbbent, hogy Isten ismerete és Neki átadott élet nélkül lehet gazdag, világlátott, politikai és egyéb ismeretekkel rendelkező, elismert ember, de boldog nem tud lenni.

Ez nagyon fontos felismerés: az Istennel való élő kapcsolat nélkül igazán nem lesz boldog az életem. Sok mindent be fog vonzani a kereső és szomjazó lelkem, de még szomjasabb és éhesebb leszek, és a boldogság elmarad. Én felismertem-e már, hogy boldogtalanságom oka Isten hiánya? Ha igen, akkor kereshetem Őt. Aki keresi, az meg is találja, mert erre ígéret van. Az Őt teljes szívből keresők elől nem zárkózik el az Úr.

A boldogságot táplálni kell, az istenfélő ember Isten igéjéből táplálkozik. Sok örömöt talál az igében. Nem kényszer az olvasás, hanem öröm. És még csak nem is szimpla öröm, vagy elvétve öröm, hanem sok örömöt talál benne. Mit jelent nekem az ige? Én is sok örömöt találok az igében? Öröm kézbe vennem a Bibliát? Sőt, itt többről van szó, mint olvasásról, mert a törvényt cselekedni kell. Azt jelzi, amit elolvas, azt cselekszi, mert látja, hogy érdemes az Úr szavára hallgatni. A boldog élet az engedelmesen istenfélő élet.

Az Úr gyermeke életében látszódik Isten munkája, minden dolgát az igéhez igazítja. Most már nem a szokások vezérlik, nem arra figyel, hogy csinálják mások, hanem mit mond az Úr. Ez lényeges, amit megértek az igéből, azt teszem is.

De az igéből nemcsak útmutatásokat olvashatunk ki, hanem megismerjük magát Istent. És aki megismeri Őt, annak a számára az Úr élő valóság. Így azután nem fél a rossz hírtől, a jövő várható eseményeitől, nem a negatívumok határozzák meg, hanem az Istenbe vetett bizalom. A hívő ember szíve erős, mert nem magában, hanem az Úrban bízik. Azt jelenti ez, hogy nem maga hordozza a terheket, hanem átadja azokat Megváltójának. Átadok én mindent az Úrnak? Őreá vetem minden vétkemet és terhemet?

Az Úr Jézus látja, mi van a szívekben, a tanítványokéban és a miénkben is (Jn 14,1-6). Ennek megfelelően szól hozzájuk. Mit is lát? Nyugtalanságot, zavartságot. De mit lát az én szívemben? Mitől vagyok zavart és nyugtalan? A tanítványok nem tudták, mi vár rájuk. Korábban Jézus árulóról, tagadásról beszélt, Júdás nem sokkal hamarabb elment tőlük. Mi fog következni, odavan magabiztosságuk, félnek még önmaguktól is. Hiszen nem tudják, ki fogja elárulni az Urat, és Péter magabiztossága is megingott.

Ebben a helyzetben szól az Úr, megadja a nyugtalanság ellenszerét, ami nem más, mint a hit. Az élő Istenbe, és Krisztusba vetett hit. Ez a hit egyenlő a kapcsolattal. Azt jelenti, kapcsolatba lép Istennel, és csendesség lesz. Lecsillapodik az Úr szava és hatalma által a szív. A galileai tenger viharában is azt láthattuk, amikor odamentek Jézushoz, felébresztették és megszólították, kapcsolatba kerültek Vele. Mert ez a kapcsolat lényege: megszólítom az Urat, beszélgetek Vele. Amíg nem szólították meg, nem volt kapcsolat, annak ellenére, hogy Jézus a hajóban tartózkodott. Nem elég, hogy az Úr a hajóban van, kapcsolatba kell kerülni Vele. Hívd segítségül, és létrejön a kapcsolat. Ha ez megtörténik, lecsillapodik a vihar, vagy másként éljük meg a vihart, mint eddig.

Arról is beszél az Úr, hogy elmegy az Atyához helyet készíteni. Nem kell aggódni, Neki pontos információi vannak a mennyről, a férőhelyekről, és tudja, hogy sok hely van. Ha valaki kimarad, az nem helyszűke miatt történik, nem, hanem azért, mert elutasította a meghívást. Az marad ki, aki nem is akar bemenni. A nagy vacsorában a meghívottaknak minden fontosabb volt, mint ott lenni a menyegzőn. Hallod-e a hívást, Jézusodét? És ha hallod, indulsz-e? Ott akarsz-e lenni?

Ismét el fog jönni, mert azt akarja, hogy ott legyenek az Övéi, ahol Ő van. De eljön a halálunk óráján is, mert a tanítványokat nem hagyja magukra. Eljön, hogy magával vigyen. Aki ebben az életben Vele élt, az Vele lesz a mennyben is.

A mennybe Jézus az út. Nincs más út, csakis Ő. Őt nem lehet kikerülni, mert ha így teszünk, elkerüljük a mennyet is. De Jézusban célba érhetünk. Isten Őt adta útként. Ő az igazság is, ami azt jelzi, hogy Őhozzá mérődik az életünk. Nincs más igazság, csak Jézus. Ő a mérce. És ha magamat világosan akarom látni, akkor Hozzá mérjem az életemet. Jézus Lényébe tekintve láthatom meg a valóságot. Péter, amikor beletekintett Jézus Lényébe, felismerte elveszett voltát, és ezt meg is vallotta. Menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok. Az Úr azonban nem megy el, hanem megkönyörül. Aki vállalja a valóságot, azt Isten Jézus áldozatáért felmenti. Az szabad lehet, mert elengedik a tartozását, mivel az Úr kifizette azt.

Halld meg a hívást

Halld meg a hívást, Jézusodét!

Még ma kövesd Őt fogva kezét!

Áldva a karját tárja feléd,

Kedvesen így szól: Jöjj!

Ref.:  Ó, mi szép, dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz szabad,

Minket az égi hon befogad!

Itt vagyok Jézus, lásd!

Halld meg, ó gyermek, drága szavát,

Nyisd meg a szíved, add magad át!

Édes a béke, mit neked ád,

Bátran azért, csak jöjj! Refr...

Higgy a szavának, nem taszít el!

Szívedhez ott ver szíve közel.

Hű szeretettel karja ölel,

Jöjj csak, ó, bűnös, jöjj! Refr...

Isten áldásával.