Elengedés

A

z Úr tanítja népét az Ő országa rendjére (5Móz 15,1-23). Mert Isten országában nem alkalmazhatjuk azokat a szokásokat, amiket korábban a magunk világában használtunk. Itt nem más emberek véleménye, szokásjoga az érvényes, hanem Isten útmutatása. Miért? Mert Isten népének minden tagjára odafigyel, fontos neki az is, aki eladósodott vagy szolgává vált. Mire tanít az Úr? Az elengedésre. Ez az országának alaptörvénye, az elengedés. Ez azt jelenti, hogy a hetedik esztendő végén minden adósságot engedjenek el. Ha a felebarát abba a helyzetbe jutott, hogy nem tudja megfizetni az adósságot, a hetedik esztendő végén el kell engedni. Isten gyermekét nem a másik tönkretétele motiválja, hanem a segítés. Elengedem, hogy talpra állhasson, újat kezdhessen.

Mindezt nem csupán parancsolja és elvárja az Úr, hanem Ő maga is eszerint cselekszik. Országára ez a jellemző. Azért küldte el az Úr Jézust a világba, hogy Általa elengedje bűn-adósságunkat. Mi sem tudunk fizetni, de eljött az Úr és kifizette a kereszten az adósságot. Az Atya pedig ezért elengedi a tartozást. Így azután adósság nélkül, tiszta lappal, szabadon kezdhetek újat.

Megtanít az Úr odafigyelni a bajban lévő, szegény felebarátra. Aki átélte az Úr szabadítását, gondoskodását, az észreveszi a másikat, és örömmel segít rajta. Ismeri az Úr a szívünket, ezért figyelmeztet: ne engedjünk az istentelen gondolatnak, ami azt sugallja, ne segíts, mert közel van az elengedés éve, és nem kapod vissza, amit adtál. Isten gyermeke tudja, hogy ő olyat és annyit kap az Úrtól, ami megfizethetetlen. Azt kéri az Úr, hogy szívesen adjunk annak, aki segítségre szorul. Jó megvizsgálni a szívünket, tudunk-e örömmel és szívesen segíteni annak, aki ránk szorul.

Az elengedés évének a törvényében az emberi élet értékének védelme nyilvánul meg. Az élet fontosabb az anyagi érdeknél. Akkor is bocsássák szabadon a rabszolgát, és engedjék el az adósságot, ha ezáltal haszontól esnek el. Milyen csodálatos is lenne, ha a mai ember szívét is az élet védelme töltené be. Ha nem a haszon vezérelne, hanem meglátnánk a hitre jutóban a testvért. Ahogyan Pál apostol megláttatja Filemonnal  Onézimuszban az értékest, a hasznost. Szökött rabszolga volt, büntetést érdemelt, de Krisztusban új emberré lett. Ezért kéri Pál, hogy most már az új embert lássa meg benne, bocsássa meg a múltját, engedje el tartozását, és adjon neki esélyt az új életre. Isten esélyt ad egy új, krisztusi életre. Urunk adjon ma nekünk is ilyen élet- és emberlátást. Meg is változna körülöttünk a világ, ha így viszonyulnánk a másikhoz. Ennek a magatartásnak az alapja, hogy én magam is átélem: adós vagyok, de Krisztusért Isten elengedi a tartozásom. Az Úr Jézussal én is újat kezdhettem. E nélkül a megtapasztalás nélkül nem megy.

Lényeges még, ha adunk az Úrnak, mindig értékest adjunk. Az adakozás ne selejtezés legyen. Amit én már nem tudok használni, ami nekem már értéktelen, az jó lesz majd Istennek vagy a másik embernek. Isten mindig a jobbat adja. A régi, rossz élet helyett ad egy egészen újat. Olyat ad, amihez nincs fogható. Amint azt a kánai menyegzőben is átélték. Amit az Úr Jézus adott, az jobb annál, amit az emberek tettek az asztalra. Az Úr mindig jobbat ad. Ő adja a legjobbat.

Az Úr Jézus ezekben a példázatokban Isten Országáról beszél (Mk 4,26-29). Bemutatja, miként is működik. Vetőmaghoz hasonlítja mai igénkben. Olyan, mint a vetőmag, amit bele kell juttatni a földbe. Ezt tette az Úr Jézus is. Hirdette az igét, mert tudta, ha változást akar, akkor az igének el kell jutni az emberekhez. Bele kell kerülnie Isten szavának a szívünkbe. Az ige visz végbe változást.

Benne van az is, hogy a változás, az új élet érdekében vetni kell, mégpedig az igét. Saját életünkben is az Úr szavára van szükség. Fontos, hogy folyamatosan foglalkozzunk vele. Engedjük, hogy átjárja a szívünket, egész lényünket.

Amit megértünk, azt adjuk tovább. A mi feladatunk is másokat Isten országával megismertetni. Beszéljünk Isten dolgairól az embereknek. Fontos még annak a felismerése, hogy a változást nem mi, hanem az ige viszi végbe. Itt nincs semmi erőlködés. Az ember csak elveti a magot, a többit pedig rábízza. Miért? Mert a magban életerő van. Ha bejut a talajba, elkezd munkálkodni. Így van ez a mi életünkben is. Isten szava erőtől, élettől duzzad, ha bekerül a szívbe, és tovább gondozzuk, elvégzi munkáját. Azonban nem lehet erőltetni.

Isten országában lényeges elem a türelem. Várjuk ki, amíg kikel az elvetett mag. Csak az kelhet ki, amit elvetünk, de ha vetettünk, legyünk türelmesek. Idő kell, amíg a magból új növény, majd termés lesz.

Magától terem a föld, de ez a magától már az elvetett magra vonatkozik. Ez már nem a megműveletlen földről szól, amely magától csak tövist tud teremni. Itt a magától azt jelezi, hogy emberi segítség, sürgető magatartás nélkül. Az ember feladata, hogy vesse el a magot, a növekedés azonban Isten munkája. Pál apostol is tisztában volt ezzel. Tudta, hogy ő vet, Apollós öntöz, de a növekedést Isten adja. A sürgetés nem hoz jó eredményt. Várjuk ki, amíg magától terem. Vessünk reménységgel, és várjunk türelemmel Isten munkájára.

Jézus, világ Megváltója

1. Jézus, világ megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek

fán függő díja: Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek, Mert így gyógyulást re-

ménylek: Moss meg szent véredben s élek. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled hal-

nom, veled élnem.

3. E keresztről, én Reményem, Tekints reám szerelmesen, Épen téríts hozzád engem,

Mondván: ”bűnöd elengedtem”. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled él-

nem.

4. Ne gerjedezz vétkem ellen, Sőt véreddel kegyelmesen, Ily mocskos beteget, híven

Moss meg, s bűntől üres lészen. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled

élnem.

5. Engem ily nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből, Vegyek erőt ke-

resztedből, És végbúcsút bűneimtől. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, ve -

led élnem.

6. Ajánlom magamat néked: Sebeidben szívemet vedd; Ó, nyíljál fel, piros forrás, mert

nagy bennem rád a vágyás! Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

7. Ez keserves halálodért, Melyet felvettél éltemért, Vedd szívemet mindezekért, Megér-

demlett jutalmadért. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

8. Nyílj fel, édes szív rózsája, Jó illatú violája, Hogy lehessen maradása Szívemnek, s

benned lakása. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

9. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját kínra ne adj; Sőt, ha eljő majd halálom:

Szent jobbodra engedj állnom. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled él-

nem.

Isten áldásával.

Jegyezzétek meg!

M

ózes határozottan kijelenti: Izráel népe Isten gyermeke (5Móz 14,1-29). Igen, ők Isten gyermekei, és jó, hogy ezt így látja. Az Úréi ők, az Ő tulajdonai. Hogyan tekintek magamra? Látom és határozottam tudom, hogy az Úré vagyok? Övé már az életem?  Hogyan lehetek az Övé? Nem a fizikai születés által. Attól még nem vagyok Isten gyermeke, hogy beleszülettem egy nép tagjai közé vagy egy felekezetbe. Ahhoz, hogy az Övé legyek, oda kell járulnom az Úr keresztjéhez bűnbánattal és alázattal. Isten gyermeke kegyelemből, hit által leszek. Átélem a bűn hatalmából való megszabadíttatást, és innentől kezdve Őt követem.

Az Úrhoz való tartozásnak van következménye. Ez nem elméleti dolog, Isten gyermeke vagyok, hanem azt jelenti, most már Őneki élek, és nem magamnak. Ezt írja le Pál apostol: „Krisztus azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor 5,15). Az Úr Jézushoz tartozom a kereszt által, és ez azt eredményezi, hogy annak élek, Akié vagyok. Most már az Úr az életem Gazdája, és Neki engedelmeskedek örömmel és hálás szívvel. Krisztushoz tartozni hatalmas belső öröm, Ezt csak akkor tapasztaljuk meg, amikor átéltük, mit jelent a bűn szolgájának lenni. Amikor megtapasztalom tehetetlenségem, és kiáltok az Úrhoz. A szabadítás az Úr munkája, és amikor végbemegy, megtelik a szívem örömmel és hálával. Kialakul bennem, hogy Szabadítómat akarom szolgálni. Mert ez a szolgálat szabadságot kínál. Ő nem belőlem él, hanem értem élt. Életét adta értem.

Innentől kezdve világossá válik, hogy úgy is akarok élni, ahogyan azt Ő kijelenti, ahogyan országában megköveteli. Ezt meg kell tanulni. Igénkben is ez történik. Mózes rámutat: mivel átélték a szabadítást, nem élhetnek úgy, mint a népek fiai, akik nem ismerik Istent. Az ő mintájuk az Úr, törvényük Isten igéje. Semmilyen területen nem lehet már minta a nem hívők élete. Meg kell tanulni, mit mond Isten ezekre a helyzetekre. A gyászt se úgy éljék meg, ahogyan a környezetük. Miért? Mert ők reménytelenül gyászolnak. Nem ismerik Istent, így a halál végállomást jelent. Félelmetes a halál Isten nélkül. Mi azonban ismerjük azt, Aki legyőzte a halált. Vele már nem félelmetes, mert tudjuk, hogy akinek az élete az Övé, az a halál által Hozzá fog menni. Aki ebben a világban az Úr Krisztussal élt, az a halál után is Vele fog élni örökké. És mindez kegyelem, amit földi életünk során kaphatunk meg.

Igénk szívünkre helyezi: úgy éljünk, hogy látszódjon, kinek a gyermekei vagyunk. Legyen felismerhető a döntéseinkből, a mindennapi életvezetésből, hogy Isten fiai vagyunk. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten gyermekei. Ha az Övéi vagyunk, a Lélek vezetni fog. És ez meg fog látszani. A Léleknek gyümölcse van, ami látható és fogyasztható.

Az Úr gyermeke másképp viszonyul már javaihoz is. Tudja, hogy Isten áldásának köszönheti azt, amije van, és így önként és szívből ad az Úrnak. Az adakozás, a tized szívből fakad. Önként adom az Úrnak, amit úgyis Tőle kaptam. Oda kell figyelniük a lévitákra, azokra, akik nem kaptak örökséget, a többi felelőssége a velük való törődés. Észre veszem-e azt, akinek nincs, aki rosszabbul él, mint én? A ma embere már csak magára figyel, neki minél több legyen, és nem gondol arra, akinek nincs. Pedig semmit nem vihetünk magunkkal. Az embert nem a javai vagy a pozíciói teszik emberré, hanem szívének tartalma.

Az ige Isten lámpása, és azért adja, hogy a lámpatartóba kerüljön és megvilágítsa a szívünket (Mk 4,21-25). Az igét használatra kapjuk, engedjük, hogy belevilágítson a szívünkbe. Csak akkor van haszna az igeolvasásnak és -hallgatásnak, ha bejut az életembe, ha magamnak olvasom. Uram, világíts bele a szívembe, annak minden zugába. Mutasd meg a tartalmát, és tisztíts ki onnan mindent, ami nem Belőled való. Hadd jöjjön minden Teelőtted napfényre. Ne rejtegessünk semmit, mert előbb-utóbb úgy is napvilágra kerül.

Az Ige azért lett testté, hogy Vele találkozva, Előtte táruljanak fel az eddig rejtett dolgok. Valljuk meg Őelőtte őszintén: Uram, ez vagyok én. A vérfolyásos asszony, miután megérintette az Úr ruháját, őszintén elmondott mindent Neki. Nem takargatta, nem szégyellte, mert tudta, hogy az Úr megbocsát. A bűnbocsánat pedig begyógyítja a sebeket. Nincs más orvosság, mint az Úr megbocsátása.

Azonban a lámpást, a megnyert új életet sem mindegy, hová tesszük. Nem azért kapjuk, hogy elrejtsük, hanem, hogy világítsunk vele. Ti vagytok a világ Világossága, mondta az Úr tanítványainak, ez azt jelenti, vinni kell a világosságot a világba. Azt is üzeni az ige, hogy ne titkoljuk, ne rejtegessük hitünket, mert a fényt nem lehet elrejteni, meg fog látszódni. Arra rendeltettünk, hogy mondjuk el, hiszen a fény jó, az ige életet jelent.

Az Úr azért szól, hogy ne csak hallgassuk, hanem halljuk is meg, amit mond. Vagyis váljon életté, engedelmességgé, valósággá a szava. Jegyezzétek meg, amit hallotok - megjegyzem mindig, amit mond az Úr? Így hallgatom, olvasom, meg akarom jegyezni, hogy mindig bennem legyen? Vagy elolvassuk, elfelejtjük, mert majd elolvasunk egy magyarázatot. De a magyarázat nem az Úr szava. Isten Lelke az igét teszi életté, általa vezet, az ige a lámpás, ami megvilágítja az utat. Ehhez azonban meg kell jegyezni. Vagy, ahogy a zsoltáros mondja, a szívembe kell rejteni, mert a bennem lévő ige őriz meg a bűntől. Az ige nyújt segítséget, amikor bajba kerülök.

Halld, az ég harangi zengnek

1.

Halld, az ég harangi zengnek

Messze földön szerteszét,

Hírül adva mindeneknek

Isten üdvüzenetét.

Áldott Isten nagy kegyelme,

Hogy leküldte szent Fiát!

Benne higgy, s az élet Lelke

Meggyőz benned sírt, halált!

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

2.

Jöjj, az ég harangi hívnak,

Vár királyi lakoma.

Vége itt nyomornak, kínnak,

Bűnös elfér mind oda.

Jöjjetek, ti fáradt lelkek,

Jézusunk életkenyér,

Higgyetek, s mindenre leltek,

Jézus mindennel felér.

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

3.

Halld, az ég harangi intnek:

Ó, siess, elkéshetel,

Sátán tőre fog megint meg;

Jöjj, hogy egy se vesszen el!

Nézd, az ajtó még kitárva,

Szűk s szoros felé az út,

Hit, remény, szeretet vár ma,

Kívül lelked vészbe jut.

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

4.

Halld, az ég harangi zúgnak,

Már az ünnepév közel.

Örvendj, népe égi Úrnak,

Üdvözültek sergivel!

A Király jön nemsokára,

Légy kitartó, kis sereg!

Boldog lesz, ki homlokára

A koronát nyerte meg!

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

Isten áldásával.

A magvető

A

z Urat, a ti Isteneteket kövessétek - határozott felhívás ez (5Móz 13,1-19). Bármi történik, bárki bármit mond, és bármilyen erővel, csodákkal és jelekkel támasztja alá, akkor se hallgassatok rá. Ezt helyezi a szívükre Mózes, egyedül az Úrra figyeljenek, szavára hallgassanak, mert lesznek más hangok, népszerű szólamok, nagyszerű tettek. A gonosz is a pályán van, és akcióba is lép. Küld prófétákat, olyan embereket, akik az Úr útján járónak látszanak, meggyőzően beszélnek, és jeleket, csodákat is tesznek, ne hallgassunk rájuk. Mert nem a csodák a hangsúlyosak, hanem az, kihez hívogat, milyen istenről beszél. Nem mindig a csodák a döntőek, ez az ige rámutat: hamis tanítók is tehetnek csodákat, és azok meg fognak történni. Tehát nem mindig az dönti el, mi a helyes és a mi az Úr akarta, hogy megtörténik-e. Nagyon világosan látszik, hogy amit a gonosz eltervez, az is megtörténhet. Isten akaratával nem egyező esemény is bekövetkezhet. Ezért fontos, hogy ismerjük az igét, és rajta keresztül tájékozódjunk. Sőt, ismerjük az Urat, legyen személyes kapcsolatunk Vele. Mert aki Őt igazán ismeri, az nehezen megtéveszthető.

Feltehetjük a kérdést: miért enged az Úr olyan személyeket megnyilvánulni, akiket nem Ő küld, és miért történhet hamis próféta által csoda? A választ igénk adja meg. Azért, mert ez által próbál meg az Úr, felhasználja a hamis próféták tetteit és személyét arra, hogy beletekintsen a szívünkbe.  Teljes szívvel szeretjük Őt, és ragaszkodunk Hozzá, vagy ingatagok, könnyen befolyásolhatók vagyunk? Nagy veszély, hogy mindig az épp aktuális prófétákra hallgatunk, a népszerű vezérekre, és oda csatlakozunk, ahol anyagilag is megéri. Isten pedig azt várja, hogy szeretetből ragaszkodjunk Hozzá, ne a pillanatnyi helyzet, az önérdek sodorjon, hanem hűek maradjunk az Úrhoz.

Mózes a szabadításra hivatkozik, aki átélte, akinek az életében személyessé vált Isten, az ne engedje magát megtéveszteni hamis jelekkel, csodákkal. Ragaszkodjunk az Úr Jézushoz, ahhoz az új élethez, amit Tőle kaptunk. Urunk is figyelmeztet hamis prófétákra, akik meg akarnak téveszteni, és más Krisztust ajánlanak. Ne hallgassunk rájuk. Aki igazán megismerte a Megváltót, az nem dől be.  Mégis miért van időnként sikerük? Azért, mert könnyebb utat ajánlanak. Letérítenek a keskeny, az Úr által kijelölt és kitaposott útról. Az nehéz, mondják, kevesen is járnak rajta. Van jobb, könnyebb, népszerűbb, nincs rajta szenvedés, küzdelem, széles út, és sokan járnak rajta. Bizony, nagy kísértés, hogy a könnyebb utat akarjuk választani, és azt, aki mindig megadja, amire vágyunk. Azonban az Úr követése nem kívánságműsor. Vannak, akik azt gondolják, ha hisznek, minden vágyuk teljesül. Az Úr azonban arra hív, hogy Őt és ne a vágyainkat kövessük, ne a könnyebb utat válasszuk, hanem Őt, és az Érte való szenvedést.

Jó meglátnunk: sátán ma is el akar téríteni az Úrtól, attól az Istentől, Aki a Fiát adta oda értünk a kereszten. Célja ma sem változott, azt akarja, hogy ne ismerjük meg Isten kegyelmét, ne térjünk meg, és ne üdvözüljünk. Az a célja, hogy ne álljon helyre az élő Istennel a kapcsolatunk. És ha mégis megtörtént, ha átadtuk az életünket, le akar téríteni a helyes útról. Megtéveszt, mert hajlamosak vagyunk emberekhez, tanításokhoz kötni hitünket, és nem az Úrhoz és az Ő igéjéhez. Népszerű mondásokat ad elénk, amik meggyőzően hangzanak, és egyeznek a világ elvárásával. Minden út Istenhez vezet, és egy Isten van, és mindenki ugyanabban az istenben hisz. Csak a formák különböznek, de a tartalom, a lényeg ugyanaz. Azonban az ige rámutat: ez nem így van. Egy út visz az életre, és az maga az Úr Jézus Krisztus. Ha Őt kihagyjuk, tévúton járunk. Jézus nélkül nincs élet, nincs bűneinkre bocsánat.

Tükröt tart elénk az Úr mai igénk által, és azt kéri, nézzünk bele (Mk 4,1-29). Ha így teszünk, meglátjuk, milyen talaj is a szívünk. Talán azt mondjuk, mivel megtértünk, élő hitünk van, és élünk rendszeresen az igével, jó talaj a szívünk. Azonban jó meglátni, hogy itt olyan emberekről beszél az Úr, akiknek hirdettetik az ige. Ezek ott vannak körülötte, hallgatják Őt. Kiderül azonban, hogy nem  egyforma szívvel vannak jelen.

Az ige mindig nekem szól, nekem, az igehallgatónak. Nem a világról, a hitetlenekről van szó. Hanem rólam. Hogyan hallgatom, milyen szívvel vagyok az Úr körül? Tehát most figyeljünk magunkra, hallgassuk meg, mit mond nekünk az Úr. Mit mond az ige személyesen nekem?

A magvető hinti a magot, mert vetőmag nélkül nem lesz termés, nem lesz élet. Ennek ellenére nem üres a föld. Nincs tiszta, üres szív. Már előre tele van kővel és gyommal. Nincs ideális talaj, és a magvető ezt tudja, és mégis hinti a magot. Ne csüggedjünk a talajt látva, hanem hintsük a magot, akkor is, ha minden csupa gaz, csupa gyom. Nem az emberi lehetőségek szerint kell munkálkodnunk, hanem hit által. A mi dolgunk a vetés, a többit bízzuk az Úrra.

Nemcsak magvetők vagyunk, hanem talajok, vagyis az ige hallgatói is, és ilyenkor az Úr a megvető. Ő hinti a magot. Tehát az igehirdetés, bibliamagyarázat alkalmával is az Úrral van dolgunk. Hinti a magot, mert ha nincs vetőmagunk, nem lesz mit vetni. Akiben nincs új élet, az nem is tud róla bizonyságot tenni. Ahhoz, hogy legyen mit vetni, ismernünk kell az Urat. Ismernünk kell az igét, járatosnak kell lenni benne, és akkor tudunk tanácsot adni, segíteni. De ha magam sem tudom, mit mond Isten egy bizonyos témában, nehezen tudok igei választ adni.

Készüljünk rá az ige hallgatására. Ne csak beüljünk, mint egy előadásra a gyülekezetbe, hanem úgy menjünk, hogy előre elolvassuk az aznapi részt, gondolkodunk rajta, és imádkozunk. A terheinket, gondjainkat pedig adjuk át az Úrnak. Mert a gonosz is jelen van, mindent megtesz, hogy az Úr szava ne jusson el a szívünkbe. Ott lehetünk, de ne tudjuk, miről lesz szó. Vagy úgy hallgassuk, ez rám nem vonatkozik. De, minden ige nekem szól, Istennek van üzenete, ezért figyeljünk, és kérjük az Urat, tegye alkalmassá szívünket az ige befogadására. Akarjam megérteni, mit mond az ige. Szabad kérdezni az Urat, miről is van szó. De ha nem is akarom érteni, ha nem teszek semmit azért, hogy feltáruljon az üzenet, néma marad a Biblia.

Ha értem, és örömmel fogadom az Úr szavát, akkor is van veszély. Mert lehet, hogy egy ideig örülök, boldog vagyok, de ha a gondokat nem adom át, és nem engedem, hogy az Úr gondoskodjon rólam, könnyen lemaradhatok. Az Úr rendbe tett, egy ideig még haladok is a nyomában, de nagy a kísértés, hogy magam kezdem alakítani tovább az életemet. Annyi mindent kínál a világ, oly sok vonzó dolog van, be kell pótolni, ami kimaradt, és így elszakadunk az Úrtól. Vonz a világ gazdagsága, miért ne legyen nekem is meg az, amivel a nem hívő is rendelkezik, miért ne élhetnék én is úgy, mint mások? Elvonnak ezek a hangok az Úrtól, és nem lesz termés. Mert nem csupán a vetés a cél. A vetés a termésért van. Azért hinti a magot a magvető, hogy az majd teremjem, lehetőleg minél többet. Nem elég megtérni, az Úr tovább vezet, gyümölcstermő életre. Van-e termés az életemben?

Hogyan védhetjük ki a világ csábítását? Ha megtanulunk Pállal együtt megelégedettnek lenni. Ha elég nekem az Ő kegyelme, és szívemet elsősorban az Ő országára és igazságára irányítom. Mindezt azzal a hittel, hogy Ő tudja, mire van szükségem. Lehetünk jó föld, amelyik meghozza a termést. Mindez kegyelemből, az Úr munkája által. Ehhez szükséges az állandó kapcsolat. Mert szívünket az Úr tisztítja meg, és Ő is tartja tisztán. A napi csendesség és az engedelmesség által maradhat tiszta a szívünk. Ha nem járulunk Urunkhoz, és nem kérjük, hogy tisztogasson, a gyom elnyomja az igét. Szívünknek is állandó gondozásra van szüksége.

Kimegy a Magvető

1. Kimegy a Magvető, Hinti szét a magot. Aranyló magocskák, Jó földbe hulljatok!

2. Ne útfél fogadjon, Hol rátok taposnak, S éhesen kapnak fel Károgó madarak.

3. Ne kemény, köves föld, Hol szegény kis gyökér Bárhová indul el, Mindenütt követ ér.

4. Ne tövis, gyom közé Jussatok, hulljatok, Hol a gyom rabol el Levegőt és napot.

5. Új szívet kérek én Tőled, jó Istenem, Te segíts, hogy e szív Puha, jó föld legyen!

Isten áldásával.

Hallgatni Őt

A

mit az Úr megígért, azt meg is cselekszi. Mózes határozottan mondja: ha majd kiterjeszti határodat, ahogyan megígérte az Úr (5Móz 12,20-31). Bizonyos benne, hogy minden úgy fog történni, ahogyan az Úr most erről nekik beszélt. Isten oldaláról, mindig minden rendben van. Amit ígér, azt vállalja is. A probléma az engedetlenségünkből szokott fakadni. Amikor nem tesszük, vagy nem azt tesszük, amit Ő nekünk mondott. Izráel úgy vonulhat be Kánaán földjére, hogy biztos lehet benne, Isten Vele lesz, sőt, előtte megy, és kiterjeszti határát. Az Ő feladatuk az Úr nyomában haladni és harcolni az ellenséggel. Az Úr pedig elvégzi a többit. Mi is bízhatunk az Úrban, szavát ma is megtartja. És ez erőforrás és reménység. Azonban, hogy ez valóban erőforrássá is váljon, ismernem kell Őt és igéjét. Az ige ismerete mutatja meg Isten ígéreteit, de ha nem ismerem, nem is tudom nehéz helyzetekben elővenni. Pedig azért kapjuk, hogy éljünk vele, használjuk. A gonosz el akar csüggeszteni, és ha nincs bennünk az Úr szava, képtelenek vagyunk ellenállni neki.

Az Úr ad eligazítást övéi számára. Nem engedi, hogy tanácstalanok legyenek vagy elbátortalanodjanak, esetleg közönyösek legyenek és minden mindegy alapon éljenek és cselekedjenek. Amikor letelepszenek, a szent sátor és az oltár egy meghatározott helyen fog tartózkodni, sokaktól így távol lesz. Ez azt jelenti, hogy nem tudják mindennap az Úr elé vinni az étkezésre szánt húst. Isten azonban ebben is eligazítja őket. Nem kell félniük, ehetnek húst, nem kell vegetáriánussá válniuk. Ebből számomra az az üzenet, hogy Isten az élet apró, nekünk néha nagy és problémás részleteire is odafigyel. Az Úr nem merevséget vár tőlünk, hanem éppen szabadságra tanít meg. Azt akarja, hogy szívünk örömével szolgáljunk Neki. Minden, amit teszünk, hálából és Iránta való szeretetből származzon. Nem megkeseríteni akar, és nem nehézzé teszi az életet, hanem épp felszabadít emberi szokások és félelmek szorításából. Az Úr Jézusban látjuk ezt kiteljesedni, még a szombat is az emberért van, tehát a törvényt, a rendelkezéséket nem azért adja, hogy azok gúzsba kössenek, hanem, hogy kiteljesítsék az életünket. Javunkra adja az igét. Sőt, még az élet nyomorúságait is javunkra használja fel. A nyomorúság is javunkra válhat, mert közelebb visz az Úrhoz. Erősíti a Rá való hagyatkozásunkat, Belé vetett bizalmunkat.

Rámutat igénk a jólét feltételére, ha azt teszem, amit jónak és helyesnek lát az Úr, akkor jó dolgom lesz. A jólét, a boldogság nem attól függ, sikerül-e mindent megszerezni. Hát akkor mitől, kérdezhetnénk? Az ige válasza: az Úr akaratának való engedelmességtől. Ha azt teszem, amit jónak és helyesnek lát az Úr, akkor a helyemen leszek, békességem lesz. Az engedelmesség naponkénti élő kapcsolatból fakad.

Fontos, hogy majd az ígéret földjén ne másokhoz igazodjanak, ne az ott maradt népektől tanuljanak, és ne az ő kultuszuk vonzza őket. Nagy veszély, hogy környezetünkhöz igazodunk. Az Úr ismeri a szívünket, és jól látja, hogy hajlamosak vagyunk másokat figyelni, és átvenni szokásaikat. Miért? Mert nem akarunk különbözni. Hányszor szégyellünk közösségben eltérni a megszokott mintáktól. Nem akarjuk, hogy meglássák, mások vagyunk. Pedig Isten pont azért választ ki, hogy mások legyünk, és ez a környezetünk felé is bizonyságtétel legyen. Nem véletlenül hív az Úr: jöjj, kövess engem. Számunkra Ő a minta, ezért legyen a szívemben: olyan akarok lenni, mint Ő. Úgy akarok élni, ahogyan Ő.

Még a tegnapi igénkből láthatjuk a bűnbocsánat megerősítését, van bűnbocsánat, azok számára, akik felismerik, hogy bűnösök (Mk 3,31-35). Minden bűn megbocsáttatik, nincs szelektálás, nincs olyan, amivel az Úr ne tudna mit kezdeni. Az Ő tökéletes áldozata, vérének megtisztító ereje mindenre elég és hatásos. Az Úr Jézus vére a bűn ellenszéruma. Ez csodálatos, semmi ne tartson vissza az Úrtól, ne mondjam, az én bűnömre nincs bocsánat, rajtam már nincs segítség.

De az Úr mégis beszél megmaradó bűnről, ami nem fog megbocsáttatni. Mi az? A Szentlélek elleni bűn, vagyis az Isten munkájának való tudatos ellenállás. Amikor világos, hogy abban a helyzetben csakis Isten cselekedhetett, csakis Ő adhatott életváltozást, szabadulást, gyógyulást, és én ezt nem Neki tulajdonítom. A jelenlévők előtt is világos volt, hogy a tisztátalan lélektől megszállottakat csakis Isten szabadíthatta meg. A farizeusok, írástudók képtelenek voltak rá, és amikor Jézus felszabadítja ezeket az embereket, nem Istennek tulajdonítják, hanem az ördögnek. Ez a Szentlélek elleni bűn, mert világosan meggyőzte őket Isten, hogy Jézusban Ő van jelen, azonban ezek az emberek nem akarták elfogadni és kimondani, hogy Jézus Isten. Ez a Szentlélek elleni bűn, Isten meggyőz a Fia felől, de én ellenállok Neki, az ördögnek tulajdonítom munkáját, mert nem akarok meghódolni Előtte.  Ezek az emberek sem akarták Jézusnak alárendelni magukat.

Inkább Jézust mondják ördögtől valónak, mintsem megváltoztassák eddigi gondolkodásukat és életüket. Ezek az események eljutnak Jézus családjához, és kínossá válik számukra, hogy Jézus körül viharok vannak, és már a vezetőkkel is konfliktusba került. Testileg Hozzá tartoznak, de lélek szerint nem. Ezért nem értik Őt. Így van ez, amikor csak külsőségekben tartozunk Jézushoz. Beleszülettünk egy felekezetbe, de személyesen nem ismertük meg Őt, ezért nem is értjük meg. Fanatizmusnak tűnik az élő hit, az igére való figyelés és az engedelmes élet.

A körülötte lévők szólnak Neki: keres a család, és akkor az Úr rámutat, az Ő igazi családja: aki ismeri és szereti Őt, akik cselekszik Isten akaratát. Azok tartoznak Hozzá, akik a Benne való hit által az Övéi, és akik ezért készek megtenni, amit mond. Az Ő családja azoknak a közössége, akik hit által vállalják Őt idegen közegben is. Akik nem szégyellik Urukat, az Ő életformáját, és amit tesz, azt hittel fogadják, és Isten munkájának tartják.

Ennek az igének az összefüggését tekintve azt látjuk, hogy Isten akaratának a cselekvése Jézus tanításának a hallgatása, a Vele való létel. Mit tettek ezek az emberek? Semmi különöset, csak leültek Jézus köré, és úgy hallgatták, mint Istent. Isten akarata az, hogy higgyünk Jézusban, mint Isten Fiában, Megváltónkban. És ezek az emberek ilyen hittel voltak jelen. És pont ez a hit hiányzott Jézus anyjából és testvéreiből. Megvan-e ez a hit benned? Teszed-e Isten akaratát, vagyis keresed-e Jézust mindennap? Körülötte vagy-e, és Rá figyelsz-e? A betániai Mária is majd ezt ismeri fel. Mit kell tennem, kérdezi: odaülni Jézus lábaihoz. Mert ez az Atya akarata. Tegyük mi is ezt!

Úr Jézus, mely igen drága

Úr Jézus, mely igen drága A te igédnek világa, :/: Mely bölccsé tévén az elmét, Szűli az

Úrnak félelmét. Gerjeszd fel most indulatunk, :/: Hogy míg igédre hallgatunk, Végyen

bennünk épületet A hit, reménység és szeretet: Tégy bölcsekké, tégy szentekké!

Isten áldásával.

Győztes Úr

M

ég mindig tart a felkészítés, nem mehetnek be azonnal a földre, meg kell ismerniük Isten törvényeit, ami majd életük alapját képezi (5Móz 11,1-12,19). Meg kell magát Istent ismerniük. Nem elméleti oktatás ez, hiszen a felnőttek maguk tapasztalták meg az Úr jelenlétét, élték át hatalmas tetteit. Ti már ismeritek, mondja Mózes, Isten jeleit és tetteit, mert látták mindazt, amit az elmúlt években véghezvitt értük. Isten mindig népe érdekében cselekedett. Megszabadította őket Egyiptomból, kettéválasztotta a Vörös-tengert, tapasztalták Isten gondviselését. Sok csodát átéltek, de valóság volt az ítélet is a lázadókkal szemben. Látták, hogy Isten megbünteti az engedetlenséget. Minket is úgy szólít meg az ige, mint akik régóta ismerjük az Urat. Láttuk sok értünk végzett csodálatos tettét,  áll már a kereszt, ahol az életét is odaadta értünk. Sőt, saját magunk a jelenben is megtapasztaltuk, hogyan vezet a Jó Pásztor. Mert nem csupán a múltból fennmaradt történetek mutatják meg az Urat, mert Ő nem múlt, hanem jelen. Igen, Ő ma is munkálkodik, mert él, és ezért élő és személyes kapcsolatban lehetünk Vele.

A személyes kapcsolatra utal a szeretet, szeresd az Urat, a te Istenedet. Személyes kapcsolat nélkül a törvény megtartása kényszer lenne, de így belülről fakad. Átélem az Úr szabadítását, és ezért szeretem Őt. Mindazért, amit elvégzett, amit tett az életemben, hálás vagyok, és szeretem, mert ő előbb szeretett engem. Naponta keresem Őt, átélem közelségét, hallom a szavát, és megtapasztalom munkáját, és mindez erősíti a szeretetet. Akit ismerek, akivel kapcsolatban vagyok, akivel jó a kommunikációm, azt egyre jobban szeretni fogom.

A kapcsolatnak a birtokba vett földön is tartania kell. Nem arról van szó, hogy ott már megállnak a saját lábukon, nem, minden attól függ, figyelnek-e Istenre, teszik-e, amit mondott. Az igének, az Úr rendelkezéseinek a megtartása teszi őket erős népét. Isten szava biztonságot és stabilitást ad. A világ mindig változik körülöttünk, de aki az igéhez szabja magát, az kiegyensúlyozott lesz, és bizonyságtétellé válik mások felé is. Az engedelmesség fontos Isten országában, ha azok lesznek, világítani fognak, kívánatos lesz Isten más népek számára is. Meg fogják tapasztalni az Úr áldását, azt, hogy az Ő országában minden másképp működik, mint ott, ahol nincs jelen a mindennapi életben. Isten gondját viseli annak a földnek, milyen csodás üzenet ez, Ő gondját viseli ma is népének. Nincs szükség a félelemre, az aggodalomra, mi lesz velünk. Ha engedelmesek vagyunk, ha arra figyelünk, amit Ő mond, gondoskodik rólunk.

Veszélyek azonban mindig lesznek. Vigyázzatok, a szívetek el ne csábítson benneteket. A szív elcsábítható, de vigyázhatok rá. Ez lényeges, vigyáznom kell a szívemre. Ezt nekem kell megtennem. A gonosz sok mindent bevet, hogy elcsábuljunk, és dolgok, hamis Istenek fontosabbak legyenek az Úrnál. Nem is mindig nyíltan jön a csábítás, hanem becsomagolva, beleépítve környeztünk szokásaiba, és azt gondoljuk, az jó. Hogyan vigyázhatunk, miképp őrizhetjük meg magunkat? Úgy, ha mindent az igével mérünk össze. Nem az a lényeg, mások miként vélekednek, de mit mond az Úr? Mindig ez a kérdés, és ha az ige szavának engedünk, nem fogunk eltévedni.

Lényeges az is: nem mindegy, hogyan tisztelik az Urat. Nem lehet minta a pogány népek istentiszteleti szokása. Ott és úgy tiszteljék, ahogyan az Úr kijelentette nekik. Ma is az a lényeg, hogy az Úr kijelentéséhez igazodjunk. Azt tegyük, amit mond, és úgy imádjuk, ahogy kéri. Isten Lélek, ezért Lélekben és igazságban kell Őt imádnunk. Tehát nem a magam módján, hanem ahogyan Ő kéri. Tiszta a tisztátalannal nem fér meg, az Úr azt várja, hogy vigyük Elé az életünket, kérjük szívünk és kezünk megtisztítását. Mert az Úr nem kultuszt kíván, hanem valódi szeretetet és kapcsolatot. A kapcsolatot pedig új teremtésekkel tartja fenn. Azokkal, akik Krisztusban megtisztultak, és elindultak a megszentelődés útján. Az igazi istentisztelet Krisztusban megy végbe. Megújult élet által. Arra hív, hogy más emberek legyünk, és engedelmességben járjunk.

Az Úr Jézus előbb felment a hegyre, azután kiválasztott tizenkét tanítványt, a bővebb körből (Mk 3,13-30). Mielőtt ilyen komoly döntést hoz, elcsendesedik a hegyen. Nem látszatra válogat, nem emberi mérték, elvárás szerint dönt. Mindent megbeszél az Atyával. Ez számunkra is útmutatás és bátorítás. Menjünk mindig Urunk közelébe, keressük Őt, kérjünk Tőle útmutatást, és csak azután döntsünk. Úgy választja ki őket, hogy előbb elfogadja, amit az Atya mond. Isten őket hívja, őket akarja a tanítványi körben, és akkor igen, Atyám. Az Úr Jézus mindenben Istenre hangolódik, és igent mond az Atya akaratára.

A tizenkettőt felkészíti, majd kiküldi az Úr. Felkészíti őket arra, hogy képviseljék Őt a világban. Hatékony képviselet lesznek, mert az Úr hatalmat ad nekik arra, hogy életek változzanak, gyógyuljanak, tisztuljanak szolgálatuk által. Isten országának bűn feletti, életet helyreállító erejét kell megjeleníteni. Mit viszek én bele a világba? Hogyan képviselem én az Urat? Az Úrnak ez a helyreállító, bűn felett győztes hatalma megjelenik-e általam? A bennem élő Krisztus által én hatok a környezetemre, vagy a környezetem hat rám, és formál át a maga képére? A tanítványokat azzal bízza meg az Úr, hogy legyenek hatással. Van-e nekünk életátalakító hatalmunk? Megtapasztalják-e az egyház munkássága által Isten hatalmát az emberek? Mert az Úr munkája nem épületekben, pénzben, vagyonban, politikai döntésekben nyilvánul meg. Isten hatalma az egyéni életekben, a szívekben végzi el munkáját.

Júdás története figyelmeztetés. Nem elég Jézus közelében lenni, hallani és látni Őt. Be kell engednünk a szívünkbe. Mert Jézus közelében is el lehet veszni.

Az ördög koncentrált támadást indít az Úr ellen. Senkinek nem tetszik, amit csinál. Családja őrültnek tartja, az írástudók pedig megszállottnak. Az ördög van Vele, mondják. Így akarják hitelteleníteni. Ne csodálkozzunk, ha minket is ér támadás, ha nem tetszik az életünk vagy a szolgálatunk. Ha összhangban vagyok az Úrral, az igével, nem számít, mit mond a környezet. Merítsünk erőt abból, hogy az Urat is támadták. Sátán célja a kereszt eltüntetése. Nem akarja, hogy általa megbocsáttassanak bűneink, és Isten gyermekeivé legyünk. Sátán irtózik a megszentelt életű emberektől.

Csodálatos hír, az Úr Jézus erősebb az ördögnél, megkötözi őt, és azért tud adni szabadítást. Jézus minden tette hirdeti: sátán ideje lejárt, Jézus az erősebb, Ő a győztes. Azonban mivel az egész világ még a bűnben él, sátán a fentebb említett tényt elrejti, és úgy mutatkozik be, mintha nem lenne legyőzve. Azonban mindig az ige kijelentésére, és magára az Úr Jézusra figyeljünk. Ha levesszük Jézusról a szemünket, elbukunk, mert megtéveszthetők vagyunk. Jézus azonban győzött, és ebből meríthetünk mi is. Győztes Urunk van. Győzelmét a kereszten aratta. Ma is a kereszt a győzelem helyszíne.

Áll a Krisztus szent keresztje

1. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom

üdvösségemet.

2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad:

Békesség van énvelem.

3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fénye-

sebb lesz szép napom.

4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békessé-

ged ott keresd!

5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom

üdvösségemet.

Isten áldásával.

Ismerem az Urat?

I

sten újra szól Mózeshez, de mindez azt is jelenti, hogy a néphez is (5Móz 10,1-22). Mózes közbenjárására az Úr megkönyörül rajtuk, és továbbra is népeként tartja őket számon. Nagy kegyelem ez, hisz amikor Mózes leérkezett a hegyről a két kőtáblával, a nép már hűtlenné vált. Bálványszobrot készítetek, és a borjúkat imádták. Az Úr nagyon komolyan veszi a bálványkészítést, Ő élő és féltőn szerető Isten, Aki megszabadított a bűn rabszolgaságából, és ezért hálát vár. Azt, hogy örömmel szolgáljunk Neki, mert értékeljük, amit értünk tett.

A bűnnek mindig súlyos következményei vannak, Isten megítélte övéit, de Mózesnek is hordoznia kellett felindultságának következményeit. Ismét fel kell mennie a hegyre, de most már neki kell a táblákat kifaragni. Nem mondhatja Mózes, nem tehetek róla, de nagyon ideges lettem, amikor megláttam a bálványimádást, és nem is tudtam, mit teszek. Újra kell faragni a táblát - gyakran a bűn, az engedetlenségünk, a régi természetünk miatt dupla munkát kell végeznünk. Addig nem mehetnek tovább, amíg nincs ismét a kezükben a két kőtábla.

Ige nélkül nem mehetnek tovább, mert Isten törvénye, a tíz ige teszi őket néppé és különbözteti meg másoktól. Ma is Isten igéje tesz mássá, és különböztet meg másoktól. Természetesen, a megcselekedett ige. Nem azért kapjuk, hogy eltegyük emlékbe, múzeumban kiállítsuk. Azért adja Isten a Bibliát, hogy mindennap éljünk vele, Ő pedig formál általa. Isten munkaeszköze az ige.

Isten Lévi törzsét különválasztotta, arra, hogy a szolgálatára legyenek. Az volt a feladatuk, hogy Neki éljenek, és mindig a rendelkezésére álljanak. Erre hív ma is az Úr, jöjj, kövess engem, és ez azt jelenti, élj nekem, szolgálj engem, és mindenkor állj rendelkezezésemre. Mindig rendelkezésre állok? Amikor szólít az Úr, mindent félreteszek és engedelmeskedem?

Ez a törzs nem kapott birtokrészt, mert az Úr lett az öröksége. Krisztus tanítványainak sem a világ már a birtokrésze, hanem az Úr az öröksége. Ő a miénk, és mi lehetünk kegyelemből az Övéi. Azt jelenti ez, hogy Ő gondoskodik népéről. És ezzel leoldja rólunk az aggódás béklyóit.

Isten elmondja azt is, mit vár el az övéitől. Az első, hogy Őt féljük és szolgáljuk, mégpedig teljes szívből. Az Ő félése és a Neki való szolgálat azt jelenti, megtartjuk, megcselekedjük, amit mond.  Nem teológiát kér, nem elméleteket vár, hanem engedelmességet, ami az egész életre kihat. És ezt kell végiggondolni, a mindennapokban tesszük-e, amit az Úr mond?

Mindaz, amit az Úr tett, nem maradt rejtve, mert akik átélték a gyógyulást, a szabadulást, bizonyságot tettek Róla (Mk 3,7-12). Elmondták másoknak, mit tett velük az Úr. És ezeknek a bizonyságtételeknek a hatására mentek Jézushoz. Nem elégedtek meg mások történetének a meghallgatásával, maguk is találkozni akartak Vele. Át akarták élni az evangéliumot. Mi is azért halljuk mások történeteit és az igei bizonyságtételeket, hogy elinduljunk az Úrhoz. Menjünk mi is Hozzá, hittel. Várjuk életünk megoldását, Tőle.

Ezek az emberek Jézustól várták életük megváltozását, hitték, hogy minden megnyomorító erőtől, a tisztátalan lelkektől is, meg tudja őket gyógyítani. Nem emberi megoldásokban gondolkodtak, nem személycserékben reménykedtek, hanem az Úrban. Tudták, hogy senki nem tud rajtuk segíteni, csak egyedül Jézus. Jó ma is meglátni, hogy igazán az Úr Jézus képes rajtunk segíteni.

A baj, a betegség, az emberi problémák, a bűn hatása mind Jézushoz vitték ezeket az embereket. Sokat szenvedtek, de senki, a vallás sem tudott kiutat mutatni. A vallás sem segít magában, az élő Megváltóval való személyes kapcsolatra van szükség. Ezek az emberek hittek Istenben, de távoli volt számukra. Nem ismerték személyesen, azonban Jézusban eljött az Úr, megismerhető, megszólítható, és Ő szabadít meg a bűn hatalmától.

Kiderül, hogy a tisztátalan lelkek ismerik az Urat, és le is borulnak Előtte. Tudják, kicsoda, és azt is, hogy felettük áll, nagyobb náluk. Ezért leborulnak Előtte. Én leborultam már? De őszintén, nem úgy, mint a tisztátalan lelkek, akik azért teszik mindezt, hogy akadályozzák Jézust. Azért jött az Úr, hogy megismerhessük Őt. Tudom, kicsoda Ő? És ha már tudom, akkor Neki élek és Őt dicsőítem?

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bíz-

zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több

hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd

szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem

semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;

Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ en-

gemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.

A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroska-

dok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak

úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd lé -

gyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj

meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.

Megment Ő

N

em először olvassuk már a felszólítást: Halld meg, Izráel (5Móz 9,1-29)! Talán azért ismétlődik, hogy végre igazán meg akarjuk hallani, amit személy szerint nekünk mond az Úr. Végre ne csak olvassuk, hanem halljuk is meg, mit kíván az Úr, és az olvasás után induljunk és tegyük is. Gyakran leragadunk szép gondolatoknál, egy-egy fontos teológiai gondolatnál, és nem lépünk tovább a cselekvésre. Pedig az Úr azért mond dolgokat, hogy azokat tegyük is. Maga az Úr Jézus is cselekedte az Atya akaratát, ami nem csupán tanításban nyilvánult meg. Élte mindazt, amit tanított, és ez az élet valóságos tettekben vált kézzelfoghatóvá. Nemcsak mondta, hogy azért jött, hogy a bűnösöket keresse, megmentse, és a betegeket gyógyítsa, hanem mindezt gyakorolta is. Sokan tapasztalták meg életük helyreállását, a bűnből való szabadulást. Urunk ma általunk akar megnyilvánulni, várja, hogy éljük az igét. Azért is mondja, halld meg, hogy végre így halljuk meg. Vagyis éljük át, nekem szól az ige. Nemcsak a megbocsátásról, a kegyelemről szóló üzenet, hanem az is, ami tettekre indít.

Fontos dolgot mond Mózes, olyat, ami minket is érint, amit gondolunk. Mert az Úr előtt a gondolataink is lényegesek. Vannak dolgok, amiket nem akarunk vagy merünk kimondani, és csak magunkban gondoljuk végig, azonban az Úr előtt olyan, mintha kimondtuk volna. Őt nem lehet megtéveszteni, és nagy kísértés, hogy mást mondunk, mint amit gondolunk. Nyilvánosan talán elismerjük Isten munkáját, vagy megvalljuk bűneinket, de magunkban úgy gondoljuk, nem vagyunk mi annyira rosszak. Én jobb vagyok, mint a másik, az én szívem a tiszta. Az Úr előre felhívja figyelmünket erre a veszélyre, és így védekezhetünk ellene. Tekintsünk őszintén az igére, és ne a bennünk lévő hangokra, véleményekre figyeljünk. Nem az a lényeg, hogy érzem én, vagy mit mondanak mások. Az számít, amit az Úr mond. Az Ő véleményét pedig az igében találjuk meg.

Mit mond az ige? Keménynyakú és lázadó nép ők. És ezt bizony magamban is megtalálom. Hányszor nem alázattal fogadom az Úr szavát. Hányszor lázadok az ellen, amit nekem mond. Miért? Mert nincs bennem semmi jó. Ha sikeres az életem, ha előrehaladok a hit útján, kegyelemből történik. Minden kegyelem. És mégis hajlamos vagyok magamnak tulajdonítani. Adjunk hálát ma az Úrnak előrehaladásunkért. Köszönjük meg nagy kegyelmét, amellyel eltörölte bűneinket, és Krisztusban megbocsátott.

Mózes elmondja, hányszor haragra ingerelték az Urat. Mivel? Azzal, hogy letértek az Általa kijelölt útról. Bálványt készítettek maguknak, kiábrázolták Istent. Azt az Istent, Aki maga szólt hozzájuk, hallották a szavát, és kőtáblára írta fel igéit. Mennyi jelet tett, és mégsem maradtak állhatatosak. Ilyen romlott a szívük, de az Úr Jézusért ad új szívet, annak, aki kér.

Isten el akarta törölni őket, és felajánlotta Mózesnek, hogy őt teszi nagy és erős néppé. Azonban Mózes nem ragadja meg a kínálkozó alkalmat. Hanem leborul, és imádkozik övéiért. Szabad most is őszintén magunkba tekinteni, hasonló helyzetben mit teszünk? Nem azt mondanánk, rendben, itt vagyok, csak tégy engem naggyá. Uram, add nekem az ő helyét, én jobb vagyok. De Mózes alázattal látta, ő sem különb, az ő szíve is bűnös, neki is kegyelemre van szüksége. Mózes nem akar mások kárán naggyá lenni. Mint ahogy az Úr Jézus sem másokat pusztított el, hanem a saját életét adta másokért.

Mózes leborul az Úr előtt, a kísértést is imádságban, az Úr elé borulva lehet jól megharcolni. Közbenjár népéért. Látja a bűnt, de ismeri Istent, ezért azt kéri, ne a nyakasságukra tekintsen. Uram, tekints a keresztre, és az ott kiontott vérért könyörülj rajtunk. Könyörülj a körülöttünk élőkön is, és add, hogy minél többen meghallják az evangéliumot, és félretegyenek mindent Krisztusért.

Az Úr Jézus ismét bement a zsinagógába (Mk 3,1-6). Az élet fejedelme viszi oda is az életet, viszi a megújító igét. Ismét megy, tehát nem csak egyszer, hanem újra bemegy, mert tudja, hogy szükség van Rá. Szükségünk van a rendszeres találkozásra az Úrral, mert ha ez nem történik meg, ha Jézus nem lép be a szívünkbe, nem segít rajtunk semmi. Jézus nélkül az istentisztelet is üres. Hiába olvassuk, hallgatjuk a Bibliát, a Szentlélek nélkül nem értjük. Az Úr Jézusra van szükségünk, mert Nélküle marad minden változatlan.

Volt ott egy sorvadt kezű ember, aki valószínűleg nem most először volt zsinagógában. Meghallgatta a tudós rabbik beszédét, de nem történt semmi. Úgy ment haza, ahogyan jött, betegen, nyomorultul, változatlanul. Ha nincs jelen az Úr, nem történik semmi. Ezért fontos, hogy hívjuk őt alkalmainkra, kérjük, legyen jelen, mert bármilyen ismerettel rendelkezünk, és gyönyörű szép beszédet tartunk, az életekben nem megy végbe változás. Mert a változást az ige, az Úr élő szava végzi el.

Milyen jó, hogy ez az ember most jelen van, hogy nem adta fel, és nem mondta, minek menjek, eddig sem segített. De most más a helyzet, ott az élet Fejedelme. Jelen van az, Aki meg tudja gyógyítani őt. Jelen van Isten. Nekünk is erre az isteni jelenlétre van szükségünk. Úgy menjünk a gyülekezetbe, hogy Vele akarunk találkozni. Érte menjünk az istentiszteletre. Ne csak megpihenni akarjunk, szép gondolatokat hallani, hanem akarjuk Őt magát.

Ennek az embernek a keze sorvadt el, nem tudta használni. Mi sorvadt el bennem az évek múlásával? Ne törődjek bele, mert az Úr meg tudja gyógyítani. Ő helyreállítja azt, ami már nem úgy működik. Az első szeretetünket is képes megújítani, és a szolgálatkészségünket is.

Vannak, akik nem Jézust akarják, csak azért figyelik, hogy támadhassák, és Ő ennek ellenére vállalja magát, az Atya akaratát és a másik embert. Jézus mindig és mindenütt ugyanaz. Tudja, milyen szándékkal vannak jelen, de nem azt mondja, akkor most nem gyógyítok. Nem alkalmazkodik másokhoz, vállalja értünk a konfliktust, és a szenvedést is. Ő vállal téged is. Azért jött, hogy rendbe tegyen, hogy kapcsolatba hozzon Önmagával.

Jó látni, hogy a sorvadt kezű ember is vállalja magát, és kiáll középre. Nekem is vállalni kell magam, a bűneim. Oda kell állni, igen, kegyelemre szoruló ember vagyok. Igen Uram, vállalom, hogy elsorvadt az életem, de azért, mert Nélküled éltem. Mi szeretjük titokban tartani az Úr utáni vágyunkat, vagy azt, amit tett velünk. Valljuk meg Őt nyíltan, ne féljünk, mert Ő is nyíltan vállal.

Urunk rámutat: minden törvénynél fontosabb a lélekmentés. És ezt a feladatot nem lehet emberi szabályokhoz kötni. Akkor kell menteni, amikor arra szükség van. Az Úr azért jött, hogy mentsen. Ő a mi megmentőnk.

Az Isten a mi reménységünk

1. Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk, Minden háborúságinkban

Megtart erős hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne,

És a hegyek a tengernek Közepibe bedűlnének.

2. Ha a tenger szörnyen zúgna is, Minden víz felzavarodnék is, És ha a sebes szélvész-

szel A hegyek hányatnak széjjel: A szép folyóvíz mindazáltal :/: Az ő szép tiszta folyásá-

val Az Istennek szent városát, Megvigasztalná hajlékát:

3. Mert közepén lakik az Isten, Azértan romlása nem lészen; Semmi ínségbe nem ejti,

Az Isten jókor megmenti. A pogány népek dúlnak-fúlnak, :/: Nagy sok országok feltá-

madnak, De az ő haragos szava Mind e földet elolvasztja.

4. De az Isten minden időben Mivelünk vagyon ínségünkben; Jákób Istene oltalmunk, A

Zebaóth erős várunk! Jertek, lássátok e nagy Úrnak, :/: Csuda dolgait hatalmának, Ki

mind e föld kerekségét, Elpusztítja ékességét!

5. E földön széjjel nagy hadakat, Ő megcsendesít háborúkat, Ívet, kopjákat megrontat,

Társzekereket felgyújtat, Így szólván: mindnyájan halljátok, :/: Hogy erős Istenetek va-

gyok, És hogy birodalmam vagyon Minden népen e világon!

6. Summa szerint: az erős Isten Velünk van minden ínségünkben; Jákób Istene oltal-

munk, A Zebaóth erős várunk!

Isten áldásával.

Szabadságban

M

ai igénk szívvizsgálatról beszél, Isten kíváncsi, mi van a szívünkben, ezért beletekint (5Móz 8,1-20). Ő nem elégszik meg azzal, ami látható, a belső motivációkra kíváncsi. Arra, hogy mivel van tele a szívünk, mi mozgat bennünket? A szívvizsgálat próbák által megy végbe, mert azok mutatják meg, hol tartunk, valóban komoly-e a hitünk? A gyakorlati hit a nehézségekben mutatkozik meg. Ezért a próbákra szabad úgy néznünk, mint Isten szívvizsgálatára. Megpróbálja érzelmünket, gondolkodásunkat. Meddig is tart a hitem? Addig, amíg minden rendben van, amíg egészséges vagyok? Vagy akkor is keresem az Urat, amikor elmúlik az ifjúság, oda lesz az egészség? Hányszor a megváltozott élethelyzetben bosszúság van bennünk, nem Isten jelenlétének örülünk, hanem ajándékainak az elmaradása zavart és keserűséget okoz. Mi van a szívemben? Mindig hálás vagyok, elsősorban azért, hogy Isten gyermeke lehetek kegyelemből, hit által? Örülök én az Úrnak? És akkor is örülök, ha nincs meg mindenem, ha várni kell?

A vándorlás és a próbák által tanít is az Úr. Elsősorban azt tanítja meg, hogy nem elég a kenyér az élethez. Akkor élünk igazán, ha Isten igéjével is rendszeresen táplálkozunk. Nem elég a mindennapi étel bevitele a szervezetünkbe, Isten igéjét is be kell vinnünk. Lelkünket az ige által táplálja az Úr.  Fontos a minden ige meghatározás, ne csak a kedvenceket, az ígéreteket tartalmazókat olvassuk, hanem menjünk sorban. Ahogyan a kenyeret is szeleteljük, és jön egyik a másik után, úgy éljünk az igével is. És ha így teszünk, változatos lesz a lelki táplálkozásunk. A kemény eledel is sorra kerül, és így növekedni fogunk.

Igénk rámutat a jólét veszélyeire, amikor minden megvan, hajlamosak vagyunk megfeledkezni Istenről. Amikor sok lesz az aranyad, ezüstöd, és bővében leszel mindennek. Nagy veszély, a pénznek nagy az ereje, sok ember szívét megkötözi, és már csak az a lényeg, sok pénzünk legyen. Pedig a pénz nem igazi megoldás, mindig többet akar belőle az ember. Az igazi megoldás a kegyelem, az Isten országába való tartozás. Itt átélem, hogy nem földi kincsek után kell törekednem, hanem mennyeiek után. Az Atya napról napra gondoskodik rólam, és így elég minden napnak a maga baja.

Milyen könnyen felfuvalkodik a szív, amikor bővében vagyunk mindennek. És ez ma bekövetkezett, mindenünk megvan. És bizony, nem vagyunk igazán hálásak. Úgy gondoljuk, mindent magunknak köszönhetünk. Hányszor soroljuk, hogy mit is értünk el, de nem beszélünk arról, hogy mindez Isten ajándéka. Ő adott erőt, és tett képessé mindennek megszerzésére.

Eleve Isten szabadításával kezdődött a nép életének pozitív irányváltása. Rabszolgák voltak Egyiptomban, de Isten beavatkozott. Ha ez nem történik meg, sehol sem tartanának. Az Úr vezette és oltalmazta őket a vándorlás során is. Gondoskodott róluk, mint Atya a gyermekéről. Mi sem lennénk sehol az Úr Jézus szabadítása nélkül, minden a kereszt tövében kezdődik. Amíg nem élem át Isten kegyelmét, addig sodor a világ, vonz a kívánság, és ebben nincs megállás. Amikor kiáltok, mert ki akarok mindebből lépni, az Úr megszabadít. Ebben a szabadságban élhetek tovább engedelmességben. Mindezek az Úrral való élő kapcsolatból fakadnak. A szabadság nem más, mint az Úr jelenlétében élni. Mindig Vele vagyok, és állandóan Rá gondolok. Hozzá tartozom, országa törvényei szerint élek.

Jó az Úr nyomában járni, ezt látjuk itt is, jó, mert nem az emberi hagyományok kötnek, hanem valóban szabadok lehetünk (Mk 2,23-28). A szabadság azt jelenti, örülök mindannak, amit az Úr adott. Örülök a teremtett világnak, és leginkább az Isten Fia eljövetelének. A tanítványok szabadok, nem az befolyásolja őket, mit mondanak a farizeusok, hanem átélik: nyugodtan vehetünk a kalászokról, és ki is morzsolhatjuk azokat, mert nem vétkezünk. Tanítványnak lenni szabadságot jelent, azt a fajta szabadságot, amely tudja, hogy a törvény is érte van. Minden érte van. Azért adta az Úr a szombatot is, hogy kiteljesedhessen az életünk. Nem félelemben akar tartani a szabályok által, hanem felszabadít hálás, Istent dicsőítő életre.

A farizeusok nincsenek élő kapcsolatban az Úrral, nem ismerik Őt, szabályok halmaza tölti ki az életüket. Számukra a hit a törvény megszegésétől való félelemből áll. Görcsösen igyekeznek a szabályok betartása által megfelelni Istennek. Azonban ezeket a szabályokat ők alkották, és fontosabbakká lettek, mint Isten igéje. Jó végiggondolni: mi a fontos? Nem figyelünk-e jobban az emberi, az egyházi szabályok megtartására, mint Isten igéjére? Hányszor attól félünk, hogy az emberek által megalkotott törvényt el ne mulasszuk, figyelünk határidőkre, szabályokra, de az Úr törvényére már kevés időnk marad. Urunk azt akarja, hogy szabaduljunk meg ettől a rabságtól, és éljünk Neki, és éljünk Általa.

Isten a törvényt is az ember javára adja. Azért, hogy gyógyuljon általa az életünk. Az Úr napja, az istentisztelet ideje a lelki karbantartás időszaka. Azért kapjuk, hogy az igével eltöltött idő alatt lelki sebeink is meggyógyuljanak. Nem újabb terheket akar az Úr ránk helyezni, hanem épp felszabadít az emberi igák alól. A Vele való élő közösségben teljesedünk ki. Megértjük, mit is akar Ő velük, és ha megértettük, erőt kapunk annak megvalósításához. Engedelmes életre hív az Úr. Az engedelmesség megtart az Úr útján, megőriz a veszélyektől.

Jézus, nyájas és szelíd

1. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyer -

mekedet!

2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!

3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak ve-

led!

4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.

5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már keze-

met!

Isten áldásával.

Új teremtés

A

z Úr felkészíti népét ara az időre, amikor majd birtokba veszi az ígéret földjét (5Móz 7,1-26).  Elmondja, miként viszonyuljanak az őslakossághoz, azokhoz a népekhez, amelyek ott vannak.  Mindenben Isten útmutatásához kell igazodniuk, ha nem teszik, az kihat az életükre, akkor abból hosszútávú problémák keletkeznek. Jól meg kell jegyezniük, hogy a bevonulás, a honfoglalás, a letelepedés mind Isten munkája. Ő viszi be őket, és Ő űzi el az ott lakó népeket előlük. Ezt mindig szem előtt kell tartaniuk, mert ha nem, gőgösekké, elbizakodottakká válnak. Ma is nagy veszély, hogy magunknak tulajdonítjuk az eredményességet, a győzelmeket. Minden Isten munkája és ajándéka. Hálaadással és alázatos szívvel vegyünk mindent birtokba, és éljünk vele, amit csak kapunk. Jó, ha így tudunk Urunk elé állni, és nem távozik el a szívünkből a hála soha.

Ne kössenek szövetséget és ne házasodjanak össze az ott élő népekkel. Miért? Mert ők Isten szent és tulajdonba vett népe. Istenhez tartoznak, így mások, mint a többi nép. Ők már megismerték Istent, tudják, kicsoda, és úgy kell élniük, hogy mindez látható legyen mások számára is. A keveredés mindig azzal a veszéllyel jár, hogy átveszik azok szokásait. Nemcsak a szokásokat veszi át Isten gyermeke, hanem eltéríti a nem hívő Istentől. Ez mindig valós veszély. A gonosz célja, hogy elszakítson a kegyelemtől, letérítsen Isten útjáról. És ehhez felhasználja a nem hitben élő házastársat. Ezért nem mindegy, kit választok. Sőt, nem mindegy, hogy én választok, vagy Isten ajándékoz meg a hozzám illő társsal. Ha én választok, könnyen eltévedhetek, mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, Isten pedig, ami a szívben. A szemünkön, a külsőségeken keresztül megtéveszthetők vagyunk. Azonban ha Istenre figyelünk, Ő túllát a külsőn, megvizsgálja a szíveket, és olyan társat vagy szövetségest ad, akinek a szíve az Övé.

A kegyelem felbecsülhetetlen érték, és nem is lehet megmagyarázni. Nem magyarázható meg, miért is könyörül rajtam az Úr. Miért? Kegyelemből, mert szeret. Miért szeret? Különb vagyok másoknál? Nem. Nincs erre magyarázat, azért szeret, mert szeret. Ez az agapé szeretet, megmagyarázhatatlan. Szeretlek, mert szeretlek, mondja az Úr. Szeretlek Jézusért. És ez azt üzeni, annak ellenére szeretlek, hogy nem vagy szeretetre méltó. Uram, add, hogy ezt soha ne feledjem, nem vagyok szeretetre méltó, és Te mégis szeretsz, mégis megváltottál, és én mégis a tied lehetek. Add, hogy a hála tüze ki ne aludjon a szívemből.

Az új földön is lesznek harcok, enélkül nem is tudják birtokba venni azt. Isten gyermekeinek mindig vannak harcaik. A krisztuskövető élet harcos élet. Arra hív el, hogy katonái legyünk. S a gonosz mindig támad, gyakran megfélemlít, legyőzhetetlennek állítja be magát. Sátán is szeret a láthatókra építeni, tudja, hogy ránk ezek vannak hatással. Nagynak, erősnek, modern fegyverzettel rendelkezőnek mutatja magát, és ha mi erre figyelünk, esélytelennek látjuk magunkat. Nagyon lényeges, mindig a láthatatlanokra figyeljünk, amint Dávid is tette. Őt nem hatottam meg Góliát termete és fegyverzete, szilárdan Istenre nézett, és Őmellette eltörpült az óriás. Mindig az Úrra nézzünk, Őt lássuk hatalmasnak, és akkor az emberi szem számára óriásnak tűnő ellenfél is legyőzhető.

Azonban az Úr bátorít: ne félj tőlük, nagyon kell ez a bátorítás. Olyan könnyen megijedünk, és feladjuk a küzdelmet. Ne ijedj meg, mondja az Úr, hanem emlékezz vissza arra, amit tett Istened, az Úr. A visszaemlékezés segít. Félelem helyett emlékezés, de ez nem holmi nosztalgiázás, hanem Isten életünkben elvégzett tetteire való visszaemlékezés. Ez ad erőt és reménységet. Ha látom korábbi tetteit az Úrnak, ha visszagondolok szabadítására, múlik a görcs, rájövök, ha akkor megmentett, ma is meg tud menteni. Az én Istenem nagy, erős, hatalmas, nála nincs lehetetlen.

Még egy fontos útmutatás van: a legyőzött népek bálványait ne kívánják meg. Ezek a bálványok gyakran ezüstből, aranyból készültek, vagy ilyen ékszerekkel voltak feldíszítve. Isten tudja, hogy az anyagi dolgok, az értéktárgyak nagy kísértést jelentenek. Ismét csak azt látjuk, hogy a láthatók, e világnak a kincsei mennyire befolyásoló hatással vannak. Nem akarunk különbözni vagy elmaradni másoktól semmiben. Azonban ezek a tárgyak csapdák. Ha befurakodnak a szívünkbe, nem tudunk nekik ellenállni, átformálják a gondolkodásunkat is. Csak az Úr Jézus Krisztus tud megoltalmazni. Bízzunk az Úrban, Neki van hatalma megőrizni minket, és Ő hatalmas kézzel gondoskodik övéiről. Sokkal értékesebbet, maradandóbbat kínál, mint a világ.

Milyen szívvel is vagyok az Úr Jézus körül? Mi foglalkoztat, amikor látom csodáit, hallom tanítását? Magamra gondolok, az életem viszem Hozzá? Segítséget kérek, mert meglátom, hogy baj van velem? Észreveszem egyáltalán a saját gondjaim? Úgy tartom, hogy mindig másokkal van a baj? A farizeusok csak másokra figyeltek, mit tesznek Jézus tanítványai, és nem arra koncentráltak, ők hogyan élnek. Az volt az érdekes, hogy Jézus és tanítványai megfelelnek-e az ő mércéjüknek. Gyakran mi is mást, sok esetben a másik tanítványt, vagy magát az Úr Jézust is magunkhoz mérjük. Pedig Ő azért jött, hogy magunkat mérjük Hozzá. Ne a formalitások kössenek le, hanem tetteink igazi indítóoka. Az a lényeg, miért teszem a dolgokat.

Kiderül, hogy a farizeusok az embereknek böjtöltek, és nem Istent keresték ezen időszak alatt. Csak szabályokat tartottak be, és az volt a lényeg, hogy mindenki lássa. Az Úrral való kapcsolatunk lényege: ne az emberek, hanem Isten lássa. Neki szól mindaz, amit teszünk. Mivel Jézusban Isten köztük van, beszélhetnek vele, nem szükséges böjtölni. Ott van, megszólíthatják, segítségét kérhetik. Nem kell külön tett, ami által Rá hangolódhatnak. Jézusban Isten itt van, igéjén keresztül megszólít, mi pedig válaszolhatunk az életünkkel és imádság által.

Jézus újat hozott és újat ad. Nem a régi életünket akarja foltozni, elviselhetőbbé tenni. Új teremtéssé teszi a Benne hívőket. Aki megundorodik a bűntől, régi önmagától, és kiált, az új teremtés lesz. A régiek elmúlnak, és újjá lesz minden. Tehát nem javítgatás, nem felújítás, hanem új teremtés. Ezt kínálja az Úr. Hit által én is új teremtés lehetek.

AZ ÉLTEM, JÉZUS, NÉLKÜLED

1.  

Az éltem, Jézus, Nélküled teljes boldogtalanság,

Hajó háborgó tengeren, szelek ha űzik, hajtják.

Tanácstalan vergődve rajt segélyt sehol se látok,

Nem int felém se rév, se part, s a hullám sírja tátog.

2.  

Az éltem, Jézus, nélküled sötét, mint sűrű éjben.

Nagy tétován csak tévelyeg, hogy célhoz el ne érjen.

A bűnvadonból nélküled ki sem jutok talán már,

Hazám se látom meg soha: az éjben csak halál vár.

3.  

De Jézus, mellettem ha vagy, nem tölt el félelemmel,

Hullám ha harsog, háborog, s viharba’ reng a tenger.

Ha vernek tajtékzó habok, annál nagyobb a békém,

S a szívem csendesen pihen kipróbált menedékén.

4.  

Uram, ha Te vezérem vagy és tündöklő világom,

Utat mutatsz az éjben is, szemem csak Rád vigyázzon.

Habár az út rögös, nehéz, s vak végtelen az éjjel,

Tudom, hazáig hű kezed bizonnyal elvezérel.

Isten áldásával.