Örömmel tovább

E

gész Izráelt megszámlálták nemzettségeik szerint. Mindenki fontos volt, odafigyeltek minden nemzetségre és családra (1Krón 9,1-44). Senki sem maradt ki. Miért? Mert ők az Úr népe. Isten országának minden polgára fontos, és ezért ők odafigyelnek egymásra. Ahogyan Istennek fontos minden ember, mert Ő a világot szerette, és azt akarja, hogy mindenki megtérjen és éljen, úgy Isten gyermekeinek is fontos az ember. Urunk megbízást ad a tanítványainak, menjenek el széles e világra, és hirdessék az evangéliumot, és tegyenek tanítvánnyá minden népet.

A nép megszámlálása számontartást, odafigyelést is jelent. Odafigyelünk egymásra. Fontos, mi van a testvérrel. Izráel népe mindig tudott egymásról. Bárhová mentek vagy kerültek, számon tartották egymást. A fogság idején is tudták, ki tartozik közéjük. Azt is számon tartották, ki hová valósi, és mivel rendelkezik. Így azután, amikor a fogságból hazaviszi az Úr a népét, mindenki a maga helyét veheti ismét birtokba. Isten ma is odafigyel ránk. Mit jelent ez? Lehetővé teszi, hogy megismerjük és állandó kapcsolatban legyünk Vele. Különleges lehetőség az állandó kapcsolat. Igéjét adja, ami által mindig elérhető. Az igén keresztül megismerhetjük Őt, és hallhatjuk hozzánk szóló üzenetét. Ez azt is jelenti, hogy minden dolgainkkal, és minden élethelyzetben odamehetünk az Úrhoz. Az a kérdés, hogy igényeljük-e a jelenlétét? Fontos-e, hogy mindig megtudjuk, mit akar Ő, mi a szándéka velünk?

A szentíró elmondja, a júdaiakat hűtlenségük miatt Babilóniába vitték. Ez lényeges, nem véletlenül jutottak oda. Nem a balszerencse üldözte őket, hanem Isten akarta, hogy oda jussanak. Miért? Mert hűtlenekké váltak Hozzá. A fogságba vitel nem azt jelenti, hogy Isten is hűtlenné vált. Nem, mert Ő a fogságban is ott van velük, keresi őket. Amikor pedig elcsüggednek, mert úgy gondolják, innen nincs visszaút, akkor próféták által bátorítja őket. Azt kéri, bízzanak Benne. És ha hittel fordulnak Hozzá, és hallgatnak Rá, megtapasztalják Isten hatalmát. Átélik, hogy Babilóniából is van visszaút. 

A Biblia rámutat: ha hűtlenné válunk Istenhez, vagyis elpártolunk Tőle, és nem fontos már nekünk, rossz irányba fog haladni az életünk. A gonosz és a bűn fog uralkodni rajtunk. A bűn a halál felé terelget, de megtudjuk: van visszaút. Hogyan? Jézus Krisztus által. Bárhol legyünk, van visszaút. Van visszaút a disznók vályújától, az idegen földről, a sírboltok közül, a vámszedőasztal mellől, a gyógyíthatatlan betegségből. Igen, az Úr Jézus azért jött el a világba, hogy utánunk jöjjön, és visszavigyen az Atyához. Önerőből nem találunk vissza, de Jézussal igen.

Az Úr megtette a maga részét, odaadta az életét a kereszten, így nekünk is meg kell tenni a magunk részét. Mi ez? Egy apró kis dolog. Nem elég megfogalmazni az állapotomat, és azt sem, hogy hazamegyek, hanem el kell indulni. Ha az Úr azt mondja, kelj fel és járj, akkor engedelmesen talpra kell állnom, és járni kell. Ez az én részem, megteszem, amit mond. Hittel fogadom szavát. Ha nem így van, akkor a bibliai leírások egy régen letűnt kor emlékei. Azonban a Biblia arról tesz bizonyságot, hogy Isten él! Ő ma is ugyanaz! Amit kétezer évvel ezelőtt megcselekedett, azt ma is meg tudja tenni. Ehhez azonban felhasználja a hitünket. Nem automata módszerrel működik Isten országa. Nem úgy van, hogy bedobom a pénzt, és kijön, amit kérek. Hittel kérhetek, tehát hinnem kell, hogy Isten munkálkodik. De az is lényeges, hogy minden Isten dicsőségére megy végbe. Aki megtapasztalja Isten munkáját az életében, az ezt elmondja, bizonyságot tesz róla. Miért? Hogy mások is megtudják, van Isten. És ez az Isten várja, hogy visszaforduljunk Hozzá. A visszafordulás azt jelenti, elfordulok bálványaimtól, bűneimtől, és nemet mondok rájuk, illetve nekik.

Isten üzenete azért hangzik, hogy arra választ adjunk (ApCsel 5,33-42). A legjobb válasz, amikor leborulunk Előtte, és Rábízzuk az életünket. Azonban itt nem azt látjuk. Azt olvassuk, hogy fogukat csikorgatják, és meg akarják ölni az apostolokat. Ez is válasz, megdöbbentő, szomorú, önsorsrontó válasz. Milyen választ adok én Istennek? Nem hasonlóak sokszor a mi válaszaink?

Mi váltja ki a fogcsikorgatást? Az üzenet tartalma az, amit Péter mondott. Rámutatott: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mintsem az embereknek. Azt is elmondta, Isten elküldte Jézust, Akit ők megöltek, pedig Ő az Istentől rendelt Fejedelem. Ő a mi királyunk, életünk Ura. Arra is rámutatott, hogy bűnbánat, őszinte és igaz megtérés által rendezhetjük Vele való kapcsolatunkat. Bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat. És ez mindenkire, papokra, főpapokra, írástudókra és mindenkire vonatkozik. Hát, ez már nem tetszik. A másiknak, a vámszedőnek, a halásznak, a paráznának meg kell térni. De nekem, akinek az ősei több évszázadon keresztül az egyház tagjai, nekem nem kell. Ilyenkor jön a sértődés, nem megyünk többet istentiszteletre, vagy keresünk magunknak olyan igehirdetőt, aki azt mondja, amit hallani szeretnénk. Mi az én válaszom? Bűnbánat és megtérés, vagy harag és változatlanság?

Gamáliel az, akit nem az indulatai vezetnek, így azt kéri, gondolják meg, mit tesznek. Ez fontos tanács, ne engedjük, hogy elragadjon a hév, hanem gondolkodjunk, mielőtt cselekszünk. Sőt, mivel az Úr Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, csendesedjünk el, és az ige alapján gondoljuk végig tetteinket.

Amit Teudás tett, magát valakinek tartotta, ma is megtalálható gondolat. Sőt, ma sokan tartják magukat valakinek. Ez azt jelzi, én több és más vagyok, mint a többi ember. Mindent megoldok magam, és nincs szükségem senkinek a segítségére. Mivel mindenre van megoldásom, mindent el tudok intézni, nincs szükségem Istenre sem. Minek imádkozzak, elég egy telefon, és már megoldódnak a problémák.  Egy hívás, egy rendelés a neten, és megkapom, amit szeretnék. Sőt, mindent házhoz hoznak. Minek Isten, ha beteg vagyok, hívom az orvost, megveszem a drága orvosságot, kifizetem a kezelést.  

Teudás is így gondolkodott, én majd elintézem, de nem kérte ki Isten véleményét. Nem hívta Őt segítségül, magát nevezte ki messiásnak. De elbukott. Jézus nélkül bukás vár ránk. Az élet teljessége Őbenne érkezett meg. Pál már úgy látta az életét: az Úr kegyelméből vagyok, ami vagyok. Sőt, a bűnösök közti első helyen látta magát. Az élete így tudott áldás lenni sok ember számára.

Gamáliel tanácsát megfogadták, a tanítványokat szabadon engedték. Örömmel távoznak, de most jön a meglepetés, nem a szabadulásnak örvendeznek. Nem az adja örömüket, hogy megúszták, hanem az, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedhettek. Öröm-e nekünk, amikor Jézus nevéért szenvedünk?

Szólsz hozzám, Istenem

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bíz-

zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több

hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd

szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem

semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;

Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ en-

gemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.

A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroska-

dok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak

úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd lé -

gyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj

meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.

Bűnbocsánat

A

z olvasott adatok az ígéret földjén születetteket örökíti meg (1Krón 8,1-40). Mindezekből láthatjuk, hogy Isten ígérete beteljesedik, és övéi, amikor a helyükön vannak, áldást hordoznak. Az áldás Istentől jön, és az élet minden területét lefedi. Meglátszik családi életükben, munkájukban és az ország fejlődésében. Az áldás Isten hatékony jelenlétét mutatja meg. Isten nem egy fogalom, hanem élő személy, valóság, Aki jelen van népe életében. Ma is ez történik, Ő jelen van a tanítványok, tehát az egyház életében. Pál megtapasztalja mindezt, majd le is írja. Az Úr jelen van még a börtönben is, és bárhol legyen, éljen bilincsben, vagy azok nélkül, mindent Tőle kap. A hívő embernek semmije sem származik önerőből, minden Isten ajándéka. Kegyelemből van üdvösségünk, és ez nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka. Ez a kegyelem nemcsak a megtéréskor mutatkozik meg erőteljesen, hanem életünk minden napján. Mindennap kegyelemből élünk. Dicsérjük Urunkat, hogy ma is az Ő kegyelmének napja van.

Sok minden történik a generációk alatt. Harcolnak, és így még inkább megerősödnek a szent földön. Különféle területekre szakosodnak, így alakul ki az íjászok csoportja Benjámin törzsében. A törzsek is növekednek, előrehaladnak. Ez a növekedés mindig az Istenhez való hűség függvénye. Amelyik törzs határozottan megmarad az Úr útján, az növekszik. Ez azonban soha nem könnyű. Nekik sem volt, és tulajdonképpen attól függött, hogy mennyi őslakos maradt azon a területen, ahol letelepedtek. A pogány szokások jelentették mindig a nagy veszélyt. Másképp mondva a másokhoz való alkalmazkodás. A pogány népek kultusza és életgyakorlata mindig nagy vonzást gyakorolt rájuk. Amelyik törzs ettől megtisztította földjét, az erőteljesebben figyelt Istenre. Ma is a világ hatása a legnagyobb veszélyforrás. Gyakran észre se vesszük, és már a hajóba került a víz. Elég egy kicsi rés, és lassan beszivárog a víz. Egy megtűrt bűn vagy kedvesnek és ártatlannak látszó hagyomány, és már áramlik is a világ az életünkbe. Azért veszélyes, mert egyszer csak megszokottá válik, és észre sem vesszük, hogy Isten igéje nem hagyja jóvá.

Benjámin törzse is növekedett, egyre jobban előrehaladt az élet útján. Az évszázados formálódás alatt nem is sejtették, Istennek milyen terve van velük. Az első királyt ez a törzs fogja adni Izráelnek. Gyakran csak visszafelé tekintve látjuk és értjük meg Isten munkáját. Talán fogalmunk sincs, miért is úgy történtek a dolgok, de később, amikor az Úr előtt elcsendesedve visszatekintünk,  kiderül, hogy Isten nagy ajándékot készített. Gyakran egy nehéz és érthetetlen életút eredményezi, hogy megismerjük az Úr kegyelmét. Amikor nagyszerűen mennek dolgaink, sokszor eszünkbe sem jut Isten. Minek is gondolnánk Rá, és fordulnánk Hozzá, amikor mi mindent megoldunk. Ha ez nem így történik, és nem sikerül mindent elrendeznünk, rájövünk: kegyelemre szoruló bűnös emberek vagyunk. Amikor nem gondolunk Istenre, Ő már akkor szeret, és mindent megtesz azért, hogy a kegyelem beragyogja az életünket.

Azt olvastuk még a tegnapi szakaszban, hogy a Jeruzsálemmel szomszédos városokból is sokan elhozták betegeiket a  fővárosba (ApCsel 5,17-32). Miért? Mert a Szentlélek csodálatosan kiáradt és munkálkodott. A Lélek az Úr Jézushoz vonzotta az embereket. A feltámadott Úrral akartak találkozni, és szerettek volna gyógyulni, új életet nyerni. Ez csodálatos, a szomszédokat is az Úrhoz vonzzák. Azok az események lesznek vonzók, amik Jézus neve által mennek végbe Jeruzsálemben. Sok látnivaló volt akkoriban is a fővárosban, ám az emberek nem törődtek vele, nem volt fontos a számukra. Őket a tanítványok által történt életváltozás érdekelte. Úgy is mondhatjuk, áradt az élő víz, és ebből nem akartak kimaradni. Vonzza-e ma szomszédainkat az Úr munkája? Árad-e az élő víz?

Megjelenik az irigység is. És kik az irigyek? Azok, akik által nem történik semmi. Csak szabályokat tudnak alkotni, amikkel megbilincselik az embereket, de szabadítást nem adhatnak. Mindig a tehetetlen, a stagnáló élet az irigy. Irigyli a mások életében meglátszódó isteni jelenlétet és erőt. Ezek az emberek nem azért jönnek, hogy bűnbánattal segítségül hívják az Úr nevét. Pedig a Szentlélek Isten őhozzájuk is jött, az ígéret az övék is. Nekik is meg kell térni, és itt a probléma. Mivel ők elismert tudós emberek, a nép vallási és politikai vezetői, úgy gondolják, rendben vannak. Ők, úgy, ahogyan élnek, Isten országának polgárai. Azonban ez nem így van, a tudósnak ugyanúgy újjá kell születni a Szentlélek által, mint a halásznak vagy a vámszedőnek.

Az emberek nem akadályozhatják meg Isten munkáját, az Úr kihozza a börtönből a tanítványokat, és ők tovább hirdetik ennek az életnek a beszédét. A Krisztusba vetett hit életforma, az élet beszéde nyilvánul meg benne. Krisztus igéje életet ad, majd megtanít ebben az életben járni. Meg kell ismerni az élet beszédét, az igét, és ehhez tanítókra, bizonyságtevőkre van szükség. Péteréket még a börtönbüntetés sem akadályozza meg ebben. Megtapasztalják Isten szabadítását, és ez erővel tölti el őket. Ránk is az élet beszéde van bízva. Nekünk is szól a hirdessétek ennek az életnek minden beszédét. Úgy is mondhatnánk, a teljes Írást kell olvasnunk, és annak a függvényében meghozni döntéseinket.

Amikor számon kérik őket, mert megszegték a vezetők parancsát, azt válaszolják: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mintsem embereknek. Ezt jó nekünk is  a szívünkbe zárni. Amikor Isten akaratával ellentétes dolgokat várnak el, parancsolnak meg, mondhatunk nemet, sőt, nemet is kellene mondanunk. Mindig Jézus a Fő, az a Jézus, akit megfeszítettek, de az Atya feltámasztotta. Ő ma is megtérést és bűnbocsánatot akar adni nekünk. Bűnbánat és bűnbocsánat nélkül nincs üdvösség, mert az Jézus érdemért van.

Krisztus feltámadott

Krisztus feltámadott, Kit halál elragadott; Örvendezzünk, vígadjunk, Krisztus lett a víga-

szunk, Alleluja! :/: Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat, De él, ezért szent ne -

vét, Zengjük ő dicséretét, Alleluja! Alleluja! Alleluja! Alleluja! Örvendezzünk, vígadjunk,

Krisztus lett a vígaszunk. Alleluja!

Isten áldásával.

Nagyfeszültség

L

évi fiainak a leszármazottairól olvasunk, ők speciális szolgálatra rendeltettek (1Krón 6,1-7,40). Isten a szent sátor körüli szolgálatra választotta ki őket. Nagy kegyelem és megtiszteltetés, amikor Isten az Ő neve szolgálatára kiválaszt és elhív. Ez nem magától értetődő, hanem kegyelem. Aki ezt megtapasztalja hálás szívvel dicsérheti az Urat. Mert ez jelzi az Ő irgalmát és szeretetét. Nem megrendítő, hogy pont engem választ ki, hogy velem van terve? Választhatna mást is, mégis engem részesít a megtiszteltetésben, hogy szolgálhatom.

Az elhívás azt jelenti, Neki szolgálok, és teljesen az Övé vagyok. Lévi törzse teljesen az Úrnak volt kiválasztva. Nem kaptak földterületet sem. Ez a kiválasztás nem  mindig okoz örömöt, mert aki nem szerette meg az Urat, az nem a kiváltságot látja, hanem esetleg a hiányt. Akit az Úr megmentett és kihívott a világból, akit a vér megtisztított, az mindig az Úrra nézzen, és gyönyörködjön Benne. Ha nem így teszünk, akkor másokra fogunk figyelni, és az irigység, az elégedetlenség olyan könnyen felüti a fejét a szívünkben. Ha másokra nézünk, akaratlanul is előjön: én szolgálom az Urat, akkor nekem miért nincs olyan gazdagságom, mint a többieknek?

A tizenkettő az Urat követte teljes szívből, ez volt az életformájuk. Mindent elhagytak Érte, és csak Neki éltek. Az Úr pedig gondoskodott róluk. Így gondoskodik ma is az övéiről, soha nem feledkezik el róluk. Tanítványai szükségleteiről nem feledkezik meg az Úr. Még a Tőle tanult imádságba is belehelyezte a kérések közé a megélhetést. Azonban ez akkor működik, ha valóban az Övé vagyok. Neki élek, Őt szolgálom, Isten országát keresem. Ha ez így van, akkor az ígéretek is teljesülnek. S az Úr imádsága sem talizmán, nem azt jelenti, ha elmondom, akkor mindent megkapok, akkor is, ha nem ismerem Őt, és nem az Ő útján járok. Kéréseink teljesedése attól függ, mire akarom az ajándékot felhasználni? Őt dicsőítem általa, vagy csak a saját vágyaimat szolgálom velük?

Lévi törzsébe tartozik Mózes is, a kivonulás generációjának nagy alakja. Ő az az eszköz, akin keresztül Isten szabadítása valósággá vált a nép életében. Vannak áldáshordozó eszközök, akik nem a maguk érdekeiket nézik, hanem mindig az Úr és Isten népe érdekeit.

Helyes történelemszemléletet is kapunk ezekből a versekből. Az Úr vitette fogságba Júdát. Tehát nem véletlenül történt a fogság sem. Jó így látni az életünket, nem véletlen, hanem Isten kezéből származik, és az is, ami körülvesz. Azonban van, hogy büntetésként jönnek az események. A fogság azért következik be, mert hűtlenné váltak Istenhez. Tehát nem elsősorban a történelem, a politika, a másik ember az oka, hanem ők maguk. Mi legtöbbször másokat okulunk, és olyan ritkán látjuk meg: bűneink miatt történtek a dolgok. A változás akkor áll majd be, ha ezt meglátjuk és az Úrhoz kiáltunk. Azonban ez az időszak sem választ el Tőle, mindig keres és lehetőséget kínál az újrakezdésre.

Isten népe tagjait sem kerülik el a tragédiák, de mindig van valaki, aki az Úr felé irányítja figyelmet, és vigasztalja a tragédiát átélteket. Isten gyermekei egymás felé is szolgálnak, az Úr igéjének vigasztalását, erősítését adják át. Aki maga is megtapasztalta az Úr segítségét egy nehéz élethelyzetben, az tud majd másoknak is segíteni. Hitelessé válik az élete. Az Úr Jézus is, miután szenvedett, együtt tud érezni azokkal, akik szenvednek és akik kísértéseken mennek keresztül. Az Úr segít győzni a bajok felett, hisz maga is legyőzte a kísértést, a bűnt és a gonoszt is.

Hatalmas erővel árad a Lélek, és munkálkodik az első keresztyének által (ApCsel 5,1-16). Az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot a feltámadott Úrról, mert ezt kell mindenkinek megtudni: Jézus él. Isten kihozta Őt a halálból, így van folytatás. Nem zárult le az Ő története, hanem tovább íródik. A Szentlélek az aktivitás Lelke, amikor betölti az életünket, mindent mozgásba hoz. Ez a mozgás előre viszi Isten országát. A Lélek rámutat: mindenkinek Jézus a megoldás. Aki keresi a Megváltót, aki bűneitől akar megszabadulni, az Jézushoz jöjjön. Az Úr Jézus által nagy dolgok történnek, és ebben a történésben akar minket is részesíteni. Ő ma is gyógyít, szabadít, új emberré tesz. A megfáradt, elcsüggedt lelkeket megerősíti.

A Lélek nagyon erősen fúj ebben a fejezetben, de egy pillanatra behúzza az Úr a vészféket. Miért? Mert baj van, és ezt helyre kell tenni. A vészfék azt jelzi, hogy veszély lépett fel, és azt el kell hárítani. Ha ez a fékbehúzás nem történik meg, rossz irányba halad a gyülekezet, azt gondolják majd, akik Anániás és Szafira életét látják, hogy ez így helyes, lehet úgy tenni, ahogy ők tettek. Isten féltőn szerető Isten, és ügyel a gyülekezet tisztaságára. Nem engedi, hogy ilyen gyorsan a világ üsse fel a fejét az egyházban. Olyan nagy a feszültség, hogy ami a világból való, az nem bírja ki.

Anániás és Szafira majdnem keresztyének, úgy látszanak, mintha azok lennének, de szívük távol van az Úrtól. Milyen keresztyén vagyok én? Majdnem, vagy teljesen az vagyok? Egész életükre ez volt a jellemző, egy rész az Úré, a többi a miénk. De azt az egy részt úgy tüntetik fel, mintha az az egész lenne. Sokan belesnek ebbe a hibába, csak egy részt adok a szívemből és az életemből az Úrnak. Ő pedig az egészet kéri. A Szentlélek az egész lényünket, mint egy edényt akarja betölteni. Ha nem így történik, akkor még mindig a régi természet dominál.

Isten lelke leleplezi a hazugságot: rámutat, az ördög van a szívben, mert ő a hazugság atyja. Akinek hazugság van az életében, és azt megtűri, ott még sátánnak van szava és befolyása. Engedjük be az Urat szívünkbe, és akkor sátán távol marad.

Ezek után helyreáll a rend, és a Lélek ismét nagy erővel fúj. És ennek megvan az eredménye. Ahol jelen van a Szentlélek, ott történik valami, ott mozgalmassá válik az élet. Emberek hitre jutnak az Úr Jézus Krisztusban, megszabadulnak a tisztátalan lelkektől. A Szentlélek nyomán helyreállás, megtisztulás megy végbe. A Szél kisöpri életünkből a nem odavaló dolgokat. Mi történik a mai gyülekezet által? Tapasztalható-e a Szentlélek jelenléte?

"Imádkozzatok és buzgón kérjetek!"

1. "Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta

szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. „Keressetek buzgón és megtaláltok!” - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt

ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg

az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.

Kegyelem

T

ovábbi neveket olvasunk három törzs leszármazottai közül (1Krón 5,1-26). Sietünk olvasás közben, szeretnénk a sok néven túl lenni. Oda se figyelünk igazán, mert mit is mondhatnak ezek a régi, többségében ismeretlen nevek nekünk. Úgy rohanunk a nevek között, mint temetőben az ismeretlen sírok között. Türelmetlenül várjuk, hogy odaérjünk a számunkra fontos, egy-két régen élt szerettünk sírjához. Ezeknek a fejezeteknek az olvasása közben sietünk ahhoz az egy két névhez, ami mögött ismerős személyt tudunk. Pedig a többi név is több mint egy ismeretlen név. Élet, történés húzódik meg mögöttük. Öröm, bánat, küzdelem, győzelem, elbukás. És mindezek mögött felragyog Isten jelenléte és kegyelme. Nélküle senki sem emelkedne ki. Isten jelenléte nélkül mindenki elszürkülne.

Az elsőszülöttségi jog nagyon fontos, és mégis ki lehet esni belőle. Rúben kiesett, mert beszennyezte apja ágyát, amikor annak másodfeleségével hált. A kívánság bűnt szül, itt is látjuk. Pillanatnyi élvezetért, a test kívánságának kielégítéséért nagy árat fizetett. Nem véletlenül írja Pál, hogy a testet kívánságaival együtt megfeszítettétek. A testnek nagy ereje van, de Krisztussal együtt megfeszíthetjük, így győzhetünk fölötte. Ha mi győzettetünk le, erőtlenné válik a tanítványságunk, és nem lesz különbség a világ fiainak élete és a mi életünk között.

Rúben, Gád és Manassé törzsének fele harcba indultak a még ki nem űzött népek ellen. Rádöbbentek, hogy a gonoszt nem lehet megtűrni, a bűnt el kell távolítani maguk közül. Eredetileg is ez volt a megbízatásuk, hogy a pogány szokásokat és kultuszt távolítsák el, hogy ne váljon csapdává számukra. A bálványimádás és a bűn minden formája, ha megtűrjük, gyengíteni fog. A gonosz felhasználja elbuktatásunkra. Azonban nem könnyű a győzelem. Ezek a törzsek egy szabályt fektetnek le. Minden harcot Istenhez kiáltva kell megvívni. Csakis az Ő kegyelme és segítsége által győzhetünk. Magunkban gyöngének bizonyulunk. Soha ne magunkra építsünk, hanem mindig az Úrra.

Harc közben is lehet, sőt, kell kiáltanunk. Ez azt üzeni, hogy mindenkor imádkoznunk kell és lehet is. Munkavégzés közben, vagy betegágyon fekve is kiáltsunk. Minden élethelyzetben az Úrra vagyunk utalva. Ne mondjuk, hogy az imádság hiábavaló, mert ezek a törzsek is megtapasztalták, hogy Isten meghallgatta őket. Feladataink végzése közben is hittel forduljunk az Úrhoz, és Ő meghallgat. Aki bízik Benne, vagyis hiszi, hogy amit kér, azt meg is kapja, annak az meg is adatik.

Péter és János valóban Istennek engedelmeskedik (ApCsel 4,23-37). Nem ijed meg a vezetők fenyegetősétől, és nem menekül el, hanem a gyülekezetbe megy. Csodálatos ez, Isten Szentlelke felruházta őket mennyei erővel, és már nem a félelem lelke van bennük. Aki befogadja az Úr Jézust az életébe, az megszabadul a félelem lelkétől, az örömmel tesz bizonyságot mindarról, amit átélt. Aki kegyelemben részesült, az nem teheti, hogy ne mondja el mindazt, amit látott és hallott. Elmondták a sánta meggyógyulását és az erre való reakciókat. Sok ember vette komolyan Péter bizonyságtételét, és tért meg az Úr Jézus Krisztushoz. De elmondták a vezetők fenyegetését és tiltását. És ők nem a vezetőkre, hanem Istenre figyelnek.

Amikor mindezt meghallották, egy szívvel-lélekkel Istenhez kiáltottak. Nem némultak el, hanem az Úr elé tárták a helyzetet. Mi is tegyünk így. Bármilyen nehézségbe ütközünk, tárjuk fel a problémát az Úr előtt. Istenhez emelték szavukat, Ő a menedékük, és segítségük. Mindig az a legjobb, ha azonnal Istenhez fordulunk, és Neki mondjuk el mindazt, amiben vagyunk.

Tehát az első gyülekezet imádkozó közösség volt. Azonnal az Úrhoz mentek problémáikkal. Mi is keressük meg Őt azonnal, még mielőtt emberektől kapnánk tanácsot. Ismerik Istent, tudják és megvallják,  hogy Ő a Teremtő.  Kicsoda nekem Isten? Kinek ismerem Őt? Tudom, hogy Ő a Teremtő, és így Tőle való ajándék az életem is? Ezért nem azt teszek, amit akarok, hanem felelősséggel tartozom Neki.

A fenyegetés közepette nem ők akarják megoldani a helyzetet, és nem is átkot kérnek ellenségeikre. Nem, hanem azt kérik, hogy bátran szólják az igét. Ez az ő dolguk, az ige hirdetése. A bosszú vagy az ellenség lefegyverezése pedig Isten dolga. Nekünk is szükségünk van az ige hirdetéséhez bátorságra. Miért? Hogy mindig merjük azt mondani, amit Isten kijelentett, és ne a hallgatók elvárásához igazodjunk.

Azt is kérik, hogy Isten hatalmasan munkálkodjon. Ismertesse meg nevét az emberekkel, és az igét hitelesítse csodákkal. Ezek a csodák sok esetben a megváltozott életek. Azok, akik innentől fogva másképp élnek. Mit kérünk az Úrtól? Ők azt kérték, hogy Isten cselekedjen, gyógyítsa meg az életeket. Nem azt kérték, hogy ők gyógyítsanak, hanem, hogy az Úr tegye ezt. Kérjük mi is, hogy munkálkodjon ma is az Úr. Az imádságra felelt az Úr, beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és ennek nagy erővel való bizonyságtétel lett a következménye. A Szentlélek Isten megerősítette őket a bizonyságtételre. Nagy kegyelem volt mindnyájukon. A kegyelem munkálkodott bennük és általuk. Nem ők vittek végbe nagy tetteket, hanem a kegyelem munkálkodott általuk.

Isten élő Lelke jöjj

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel,

küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel,

küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön

lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj!

Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.

Nem tehetjük, hogy ...

R

észletes leírását olvassuk Júda és Simeon leszármazottainak (1Krón 4,1-43). Az, hogy jegyezték a családfát, azt mutatja, hogy számon tartották egymást. Tudták, melyik törzs melyik családjában mi történt. Az Úr gyermekei odafigyelnek egymásra, számon tartják egymást. De vajon ma is így van? Vagy már mi is a modern időket követjük? Számon tartjuk az idegeneket, akikről különféle információkat olvasunk a nyomtatott és elektronikus médiában, de saját családunkat és hittestvéreinket már nem tartjuk számon. Az első gyülekezet tagjai mindennap összegyűltek az ige körül, keresték az Úr akaratát, és figyeltek egymásra.

Azt is megláthatjuk, hogy a bűnesetnek a későbbi korokig, sőt, a mai napig megvan a következménye. A fájdalommal való szülés az Istentől való elszakadás, a bűn következménye. Ez is mutatja, hogy a szenvedés és a fájdalom nem tartozott eredetileg az élethez. Minden baj, szenvedés és nyomorúság a bűnnel, az engedetlenséggel érkezett meg. Isten azonban nem hagyta, hogy csak a fájdalom legyen jelen, sőt, Ő maga sem maradt ki belőle. Jézus Krisztusban magára vállalta bűneink miatt a szenvedést. Valóságosan tudja, mit jelent, amikor fáj valami. Testileg és lelkileg is szenvedett. Lelki szenvedést okozott Neki a bűn pusztításának látványa, és az ember hitetlensége. Fájt neki, amikor Jeruzsálem elutasította Őt. Sírt a város felett. Fáj-e nekünk a bűn, a romlás, ami körülvesz bennünket? Szenvedünk-e, amikor az emberek elutasítják Isten szeretetét és kegyelmét?

Jábécről olvasunk egy kicsit bővebben, úgy látszik, nehezebben jött a világra, mint a testvérei. Nem indult könnyen az élete, és talán a születési körülményei miatt később hátrányba is került a többiekkel szemben. Mert a társadalom olyan könnyen kiszorítja maga közül azt, aki más. És ebben az önző világban a legtöbben csak a maguk érdekeit tartják szem előtt. Belekerülnek a darálóba, és semmi és senki sem érdekes. Csak arra figyelnek, hogy bármi áron elérjék céljaikat, és nekik több legyen.

Hátrányban, kilátástalan küzdelemben könnyen feladjuk. Azt mondjuk, nincs értelme tovább küzdeni, úgyis alulmaradunk, nincs esélyünk a változásra, gyógyulásra, szabadulásra. Jábéc is nehéz helyzetbe kerülhetett, de nem adta fel. Nem dobta be előre a törölközőt, nem mondta, nincs értelme tovább szenvedni. Rádöbbent: van más megoldás. Eleinte csak maga küzdött, egyedül akart fennmaradni a víz színén, de rájött: ez így nem megy.  Eszébe jutott Izráel Istene. Lehet, hogy gyermekkorban hallott Ábrahám és Izsák Istenéről, de úgy tűnik, azután más istenek kultuszát vette át a környezet. Jábéc azonban visszatért az élő Istenhez. Felismerte: a megoldás, kiáltani Hozzá. Segítségül hívta az Urat. Mielőtt feladnád, próbáld meg, hívd segítségül Jézus Krisztust! Próbáld meg, mégpedig ígéretbe kapaszkodva: „aki hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el” (Jn 6,37). Ez az ember konkrétan megfogalmazta kérését, és azt olvassuk, hogy Isten nemcsak meghallgatta, hanem meg is adta neki, amit kért. Aki Jézus nevében kér az Atyától, és ezt hittel kéri, semmit sem kételkedve, az meg is kapja azt (Jn 16,24). Nagy lehetőség ez, kérjünk hát kegyelmet, és országának áldását az életünkre. Kérjük, hogy látszódjon meg a Szentlélek munkája az életünkben. 

Péter és János áll a vezetők előtt, akik irigységgel és haraggal veszik őket körül (ApCsel 4,13-22). Általuk soha nem gyógyult meg senki, nem történt semmi, ezért féltékenyek és irigyek. Mi is van a mi szívünkben? Nem Jézust akarják megismerni, hanem a régi, kiüresedett és megmerevedett vallásukat védelmezik. Jézust távol akarják tartani az emberektől. Ezek nem örülnek, hogy a gonosz pusztító munkája enyhül, tönkrement életek rendbe jönnek, és őszintén, tiszta szívből dicsérik az Urat.

Elcsodálkoztak, hogy ilyen egyszerű emberek által történnek csodák. Nem jártak az ő képzéseikre, akkor hogyan? Ma is nehezen fogadjuk el azt, aki nem a mi rendszerünkből kerül ki. Pedig nem az a lényeg, hanem az, hogy az Úré legyen a szívünk, és engedjük a Szentlélek Istent munkálkodni.

A tanítványok azonban nem csak beszéltek, ők nem megtéveszteni igyekeztek, mert ott állt mellettük szavaik hitelesítője. Az Úr az igehirdetést a meggyógyult sánta által tette hitelessé. Ma túl sokat beszélünk hatás és eredmény nélkül. Nincs hitelesítője az életünknek. Az Úr ma is az Istennek tetsző, az istenfélő élettel teszi hitelessé keresztyénségünket.  Ha az életünk nem beszél Jézusról, ha nem ismerhető meg életünk által Ő, akkor hiteltelenek vagyunk. A krisztusi életforma, a Tőle kapott erő az, ami bizonyságot tesz. Amikor az Ő neve által történések mennek végbe, vagyis emberek hitre jutnak, bűneikből megszabadulnak, és meg is maradnak a szabadításban, az hitelesítés.

A tehetetlen egyház megfélemlít. Nem tud mást! Miért tehetetlen? Mert nincs Krisztusban. Krisztus nélkül semmit sem cselekedhetünk, és ha nem vagyunk Benne, akkor nem cselekszünk semmit, akkor nincs gyümölcs. A Krisztus, az élő hit nélküli közösségben Isten ereje helyett látványtervek vannak. Igen, látvány van, csak az életek nem változnak. Lesznek épületek, kiépül az egyházszervezet, csak nincs tartalom. Mert az egyház igazi tartalma maga a feltámadott Úr Jézus Krisztus. Jézus nélkül produkálhatunk sok mindent, mégis tartalmatlan lesz az életünk.

Tehát megfélemlítenek, tiltanak, ne tanítsanak Jézus nevében. És nagyon csodálatos ez, nem ijednek meg. Pedig azt várnánk, hogy megrémülnek a vezetői hatalomtól, és azt mondják, engedelmeskedünk. De ez hamis engedelmesség volna. Amikor a világnak engedünk Krisztus helyett, az hamis engedelmesség. Péter kérdést intéz hozzájuk:  Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatnunk, mint Istenre? Ők inkább Istennek engednek, kerül, amibe kerül. Vállaljuk mindig Isten akaratát, kerüljön, amibe kerül.

Nem tehetjük - mivel ők mindazt átélték, amit hirdetnek, nem tehetik, hogy ne mondják el. Isten hatalmának megtapasztalása, életünkben elvégzett munkája, a kegyelem átélése nem magánügy. Mindenkinek meg kell ismerni Istent. Beszéljünk Róla, valljuk meg, amit elvégzett bennünk. Mi sem tehetjük meg, hogy csendben legyünk, hogy ne beszéljünk Istenről, és ne tegyünk bizonyságot a feltámadott Úrról. Annyira beteg ez a világ, hogy el kell mondani, van segítség, van orvosság, és ez a kereszt. Az ott megfeszített Jézus a főorvosunk. A Belé vetett hit által gyógyulhatunk meg a bűn kígyómarásából. Nincs más ellenszer.

LÉGY ÉBER REGGEL

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

Isten áldásával.

Nem adatott más név, csak Jézus neve

D

ávid fiairól és Júda királyairól olvasunk. Ismert és kevésbé ismert nevek (1Krón 3,1-24). Isten áldott eszközei és az Úrra nem figyelők is akadnak köztük. Most sincs elhallgatva az árnyék. Így még inkább felragyog a fény. Az árnyék után mindig előbukkan a fény, mert ott van az az árnyék mögött is, csak épp nem látjuk. A trónért folytatott harcok, a pogány népek szokásait átvevő királyok mögött is ott a fény, és aki felfelé figyel, az túllát az árnyékon.

Amikor valaki akár csak egy területen is függetleníti magát Isten törvényétől, annak meglesz a következménye. Dávidnak több felesége volt, ennek következtében több gyermeke, de ezek közt harc alakult ki a trónért. Nem Isten akaratára figyeltek, nem azt kérdezték, kit választott az Úr, hanem szinte mindegyik feleség elsőszülött fia önmagát látta alkalmasnak az uralkodásra. Ebből sok nyomorúság származott. Ha vannak fegyelmezetlen területei az életünknek, olyanok, amiket nem az ige világossága szerint alakítottunk, most változtassuk meg. Vigyük az ige fénye alá, mert ha nem, annak meglesznek a következményei. A bűnnek mindig megvan a következménye. A gonosz minden rést kihasznál. Azonban az Úr Jézus Krisztus által ezek a rések betömhetők, és van, amit lehet korrigálni.

A sánta meggyógyítása üzeni: az Úr sokkal többet ad, mint amit várunk vagy elképzelünk (ApCsel 4,1-12). Ő csak alamizsnát várt, és egészséget és egy teljesen új életet kapott az Úr nevében való hit által. Nem gondolta, hogy valaha is rendesen fog járni, és most megtörtént. Többet kapott, Isten Krisztusban megajándékozta gyógyulással. Isten legnagyobb ajándéka az Úr Jézus Krisztus. Általa nagy lehetőségek nyílnak meg előttünk. Jézus által lehetségessé válik a lehetetlen is. Mert az, hogy ez az ember valaha egészséges lesz, a lehetetlen kategóriába tartozott. A Szentlélek kitöltetése által új korszak kezdődött, és ebben sok lehetetlennek gondolt dolog válik lehetségessé. Majd később látjuk, hogy Saul megváltozását is mennyire lehetetlennek tartották az első keresztyének. Valóban úgy van, hogy az Úr számára semmi sem lehetetlen.

Az egyházi vezetők nem nyílnak meg a Szentlélek előtt. Kitartanak dogmáik mellett, Jézus nem a Krisztus, és nem támadt fel. De mindezek mögött talán a tehetetlenségük átélése nyilvánul meg. Inkább tagadják Jézust, mintsem elismerjék bűneiket és eredménytelenségüket. Hányszor ma is ezt látjuk, vitázunk, másokat támadunk, de nem vesszük észre, hogy velünk van a baj. Ezek a vezetők tévedésben voltak, és hitük gyümölcstelen volt. Milyen a hitünk? Van-e gyümölcs rajta?

Ezek a vezetők úgy gondolják, ők a hatalom csúcsa, minden csak az ő engedélyükkel, felhatalmazásukkal történhet. Azonban szembesülnek a valósággal: az általuk megfeszített Jézus neve által történt a gyógyulás, a csoda. A beteg ember Jézus neve által gyógyult meg. Péter nem magáról, hanem Jézusról tesz bizonyságot. Magáról nem is beszél, mert tudja, hogy ezt nem ő tette, hanem a feltámadott Úr. Őáltala áll itt egészségesen, Jézus által gyógyult meg, és mások is Általa gyógyulhatnak meg és nyerhetnek örök életet. Nincs más név, mondja Péter, csak a Jézus neve, Aki által üdvözülhetnénk. Többről van szó, mint csupán egy betegségből való gyógyulásról. Ez a sánta a Megváltóval találkozott. Jézusban a gonoszt legyőző Krisztussal ért össze az élete. A kereszten fantasztikus győzelmet aratott az Úr. Ez a győzelem soha nem évül el, mindig profitálhatunk belőle. 

Jézus neve a mai ember számára is az egyedüli reménység. A bűn ma is arat, sokféle módon kötözi meg az embert, azonban Jézus neve által lehetséges a szabadulás. Ő a mi reménységünk, menjünk Hozzá, és hívjuk segítségül. Jézusban Isten megbocsátja bűneinket, kiemel a bűn mocsarából, és helyreállítja Istennel a kapcsolatunkat. Ez az új kapcsolat egész életünkre kihat. Most már az Övéi leszünk, az életünk minőségileg más lesz, és Róla tesz bizonyságot.

Sok problémával küszködik az emberiség, állandóan keresi azt a személyt, aki minden gondot megold. Péter világosan elmondja, hogy a megoldás eljött, itt van,és ez nem más, mint a názáreti Jézus Krisztus. Nem adatott más név az ég alatt, ne keressünk mást, és ne higgyünk másoknak. Minden más név sátán megtévesztése. Ő azt akarja, hogy a valóságos és egyetlen megoldást, Jézust ne ismerjük meg. Reménykedjünk csak magunkban, a tudományban, a technika eszközeiben, csak ne a Krisztusban. Azonban az ember problémáira csak Jézus a megoldás. Még a halált is legyőzte, amivel a mai ember sem tud mit kezdeni. Isten válasza minden kérdésünkre Jézus. Nevét segítségül hívhatjuk. A Belé vetett hit hat. Már földi ideje alatt is láthattuk ezt. A vérfolyásos asszony sok orvostól sokat szenvedett, de amikor hallott Jézusról, hit támadt a szívében, ami azt vallotta, ha csak a ruhája szegélyét illetem, meggyógyulok. Sok orvost felkeresett, és senki nem tudta meggyógyítani, emberileg reménytelenné vált, de amikor hall az Úr Jézusról, rádöbben, nem reménytelen eset ő sem. Megváltozhat, meggyógyulhat az ő élete is. És az asszony ezt teljes szívvel hitte, és ennek megfelelően cselekedett. Hit által meggyógyult. Nem adta fel a sok kudarc ellenére sem, mert felragyogott előtte, hogy Jézus más, mint az orvosok. Hiszed-e ezt? Hiszed-e, hogy a te életed sem reménytelen akkor sem, ha eddig csődtömeg voltál? Ne magadra, ne eredménytelenségedre, hanem Jézusra nézz hittel! Mert ami neked lehetetlen, az Neki lehetséges.

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.

Ne csodálkozz!

J

ákób és Júda fiainak a nemzetségtábláját olvassuk, és felragyog előttünk Isten drága kegyelme (1Krón 2,1-55). Jákób és utódai is kegyelemből lehettek azzá, akik lettek. Nem a kiválóságuk, hanem Isten irgalmassága miatt lettek kiválasztva.  És ez máig érvényes. Isten kegyelemből hajol le hozzánk. Nem azért foglalkozik velünk, mert különbek vagyunk, hanem azért, mert minden embert meg akar menteni. Jézus Krisztusban hív el magának, hív mindenkit, de csak az lesz országának polgára, ígéretének birtokosa, aki a hívást meghallja, és engedelmeskedik neki.

Az ige őszintén beszél Izráel fiainak bűneiről is. Nem mutat be róluk hazug képet, hanem elmondja a sötét dolgokat is. Mi a családunk szép oldalát igyekszünk bemutatni, és vigyázunk, hogy a sötét dolgok ne kerüljenek nyilvánosságra.  Az Úr nem fél az őszinteségtől, a valóság bemutatásától. Izráel fiainak bűneit látva reménység gyúl a szívünkben, ha rajtuk könyörült az Úr, akkor rajtunk is fog. Az is világossá válik, hogy mindenkinek kegyelemre van szüksége. A bűn mindenütt jelen van. Júda elsőszülött fiát az Úr kitakarította a nép közül, mert gonosz volt. A bűnnel szemben keményen lép fel Isten, mert mindenkit megront. Ezért kell a mi szívünkben lévő gonosszal szemben is keményen fellépni. Még mielőtt teljesen megfertőz, ki kell takarítani. Nem véletlenül mondta az Úr Jézus, hogy jobb fél lábbal vagy fél szemmel az életre menni, mint kettővel a kárhozatra.

Itt találjuk Ákánt is, aki lopott a kiirtandó dolgokból. Ő sincs kihúzva, elhallgatva, mint ahogy Júdás árulása és Péter tagadása sem merült a feledés homályába. Mindezek a történetek ne azt váltsák ki belőlünk, na lám, mik vannak a Bibliában, ezért nem érdemes olvasni. Inkább azt lássuk meg, ilyen az ember. Nyomorult bűnös, teljes mértékben Isten jóindulatán múlik, hogy még élünk. Isten drága kegyelme végezi el, hogy van időnk a megtérésre. Hálát kell adnunk, hogy az Úr még ad lehetőséget mindenkinek.

Fontos még azt is meglátni, hogy a mai ember sem különb, mint a több ezer évvel ezelőtt élők. A tudományunk fejlődött, de mint ember, nem tartunk előrébb. Ma is mindazok a bűnök jelen vannak, amik korábban. A mai társadalom sem szent, pedig sokkal fejlettebbnek tartja magát. De sok erkölcstelenség ugyanúgy jelen van. Sőt, ma ezeket a bűnöket fejlődésként mutatjuk be. Pedig csak visszatérünk a réi erkölcstelenségekhez, de ma megmagyarázzuk, és erényként tüntetjük fel. Az ige szerint azonban a bűn soha nem lehet erény, és így a mai embernek is Krisztus szabadítására van szüksége. A Szabadító eljött, lehet másképp, lehet Isten kegyelméből és az Ő akarata szerint élni.

Isten Szentlelke hatalmasan munkálkodott Péter és János apostol által (ApCsel 3,11-26). A születésétől fogva sánta ember meggyógyult, és azonnal dicsérte Istent. Ugrált és járkált, ezzel alátámasztotta, hogy nem átverés, megtévesztés, hanem valóság a gyógyulása. Mindenki láthatja, hogy valóban meggyógyult. A gyógyulás Jézus neve által ment végbe.

A nép álmélkodott a történtek felett. Péter megkérdezi, miért csodálkoztok ezen? Mintha azt mondaná, ne ezen csodálkozzatok, mert  az természetes, hogy Isten cselekszik. Inkább azon csodálkozzatok, ha nem történik semmi. Azt kérdezzétek meg magatoktól, hogy lehet az, hogy nem tapasztaljuk Isten csodálatos munkáját, hogy nem változnak meg emberek, nincs megtérés, szabadulás, gyógyulás? Mivel Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, azon kell csodálkozni, ha nem történik semmi. A Szentlélek által Isten jelen van, és ahol hittel befogadják, ott ma is nagy dolgok történhetnek. Ott a bűn bilincse lehull, és átélhetjük a szabadulást és az újjászületést.

A sánta gyógyulása hatalmas esemény, Péterék világosan rámutatnak, nem ők tették, hanem Isten. Nem tulajdonítják maguknak Isten munkáját. A sánta gyógyulását felhasználják az Úr Jézusról szóló bizonyságtételre. Az a Jézus, akit megöltek, az élet Fejedelme. Az ember megölte, Isten kihozta a halálból, és így él. Mivel él, ma is hat. A nevében való hit által gyógyult meg ez az ember. Az Ő neve és a Benne való hit hoz gyógyulást és életet. Hívjuk segítségül az Úr Jézus Krisztust, ma is a Belé vetett hit erősít és szabadít meg.

Péter azonban rámutat: Jézus neve nem mágikus erő, azoknál működik, akik bűnbánattal jönnek Hozzá. Nem varázsszer Jézus neve, látni kell, hogy bűnös vagyok, és aki bocsánatot kér, az megtapasztalja a Szentlélek munkáját. A bűn egyetlen megoldása, hogy megbánjuk, és így Jézus véréért eltöröltetnek. A bűnre Jézus kereszthalála a megoldás. Bűneink megbánását és a megtérést nem lehet kihagyni. Aki nem bánja meg a bűneit, az nem is tapasztalja meg az Úr kegyelmét, Lelkének erejét. A Szentlélek a bűnbánat és bűnbocsánat által megtisztított szívben vesz szállást. Nem minden emberre töltetett ki, hanem csak azokra, akik megbánták bűneiket, és befogadták az Úr Jézust a szívükbe.

Az Úr munkája, hogy elfordít a gonoszságtól, a hitetlenségtől, a bűn útján való járástól. Megszabadít, és a keskeny útra állítja lábainkat. Ezen az úton az Úr Jézus a Vezető, Őreá kell hallgatnunk, ha életre akarunk jutni. Mózes úgy mondta, mindenben hallgassunk rá. Mindenben Őreá hallgatok? Mindig és mindenben az Ő tanácsa a döntő?

Jézusom, ki árva lelkem

1. Jézusom, ki árva lelkem

Megváltottad véreddel, :/:

Kárhozattól óvtál engem,

Bűnös szívem, ó, vedd el!

Add, hogy néked megháláljam,

Hogy nem hagytál a halálban,

Megmutattad, bármit adj:

Én oltalmam csak te vagy.

2. Jézus, benned bízva bízom,

Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/:

Te, ki bűnön, poklon, síron

Egyedüli győztes vagy:

Gyönge hitben biztass engem,

Készíts arra, hogy én lelkem

Láthat majd fenn, ó, Uram,

Mindörökké boldogan.

Isten áldásával.

Jézus nevében

N

emzetségtáblázatokat olvasunk ma, amelyek visszavisznek minket a kezdetekhez, az ember teremtéséhez (1Krón 1,1-54). Ádám indítja az emberiség sorát, ezzel a Szentírás bizonyságot tesz az emberiség kezdetéről. Van kezdet, van első ember, ez azt üzeni számunkra, hogy az élet kezdődik, Ádámmal indul, és Ádámot valaki elindítja. Ez a Valaki pedig nem más, mint a Biblia Istene. Ő az egész világ Teremtője és Istene, de azért mondja a Biblia Istenének, mert benne jelenti ki magát. A Bibliát olvasva ismerhetjük meg Istent és az Ő hatalmas munkáját. 

A véletlen messze van űzve, van kezdet, és ez a kezdet tudatos. Valaki akarta Ádámot, és akart engem és téged. Isten akarta az életünket. Ő a kezdete létünknek. És ha megismerjük őt, úgy, amint magát kijelentette, arra jutunk: nagyon jó, hogy Ő a kezdet. Hiszen így minden mögött az agapé, tehát a szeretet áll. Ő nem kísérletezésre szánt, nem próbababák vagyunk, hanem szeretete adta az életet. Ha az Agapé Isten teremtett, akkor szeretetkapcsolatra teremtett. Azt akarja, hogy az ember válaszoljon az Agapéra. Hogyan? Önmaga odaadásával, viszontszeretettel.

Isten ma is szeret, és szeretete megismerésére hív. A Szentírás elmondja, hogy mindent megtett értünk, még emberré is lett az Úr Jézus Krisztusban, hogy még jobban átéljük szeretetét, és megtapasztaljuk hűségét és irgalmát. Isten mindent az embernek adott, és szeretetet, állandó és élő kapcsolatot várt. A Fiút is azért küldte, hogy ezt a kapcsolatot újraindítsa.

Azonban az ember rosszul reagált erre. Úgy gondolta, hogy minden az övé, de rossz értelemben. Mert Isten valóban mindent neki adott, azonban az ember ezt rosszul értelmezte, és úgy gondolta, nem hálás szívvel fog ezzel élni, hanem kiszakítja Isten kezéből önmagával együtt, és a maga ura lesz.

Ez az elhatározás erősödik fel Nimród megjelenésével. Ő már hatalmaskodni kezd, óriássá válik, vagyis mindenki fölé helyezi magát. Az ember felett egyedül Isten az Úr, azonban a bűn átkódolta az ember szívét és gondolkodását, és Nimród már szakít ezzel. Ő akar úr lenni a teremtett világ és az ember felett. És ez a mai napig tart. Egyik ember a másik ura kíván lenni, és ha másképp nem megy, akkor erőt alkalmaz. Ez lehet gazdasági és politikai erő. Rengeteg szenvedést indított el a földön Nimród ezzel a magatartásával és ideológiájával. Sokan pusztultak el, mert a gonosz embergyilkos kezdettől fogva. Azonban Isten életpárti. Ő mindig menti és helyreállítja az életet. Azért jött el Jézusban, hogy meglássuk, milyen is az igazi emberi élet. Ő soha nem hatalmaskodott senki felett. Nem nyomta el a másik embert, és azt tanította az övéinek, hogy az elnyomás, a hatalmaskodás az emberek világában van, de Isten világában nem ez a rend. Aki beleszületik Isten országába, az megtapasztalja ezt a másik rendet. Mi ott a rend? A szolgálat. Aki nagyobb akar lenni, az szolgál a másiknak. A lehajló szeretetből fakadó szolgálat Isten országának az útja. 

A Szentlélek Isten munkába kezdett, viszi előre Pétert és Jánost, hadd tapasztalja meg mindenki az Úr hatalmát (ApCsel 3,1-10). Viszi őket a templomba, hogy ott is bizonyságot tegyenek a feltámadott Úrról, a kegyelem korszakáról. Péter és János együtt mentek fel, úgy, ahogyan korábban kettesével kiküldte őket az Úr. A tanítványok ketten mennek, így lesz hiteles a bizonyságtételük. Másrészt így tudják egymást segíteni a hitben. A tanítványoknak is szükségük van egymásra, a másik támogatására, segítségére. 

Imádkozni mennek. Tehát közösen imádkoznak. Ez is fontos, Jézus tanítványai imádkozzanak közösen, álljanak együtt az Úr elé. Hiszen van közös program, és ez nem más, mint az evangélium terjedése. Minden tanítvány vágya, hogy mindenki hallja az evangéliumot, és megtudja, mit tett érte Isten.

Most figyeltem fel rá, akkor viszik oda a sántát, jó az időzítés. Az Úr végezte az időzítést, most kellett őt letenni az Ékes kapuban. Ez az ember úgy gondolja, ez a nap is olyan, mint a többi. Kihoznak, letesznek, aztán majd felvesznek és hazavisznek. Vagy lesz néhány fillér, vagy sem. Megszokta már ezt az életet. Nem is sejti, hogy ez a nap más lesz, mint a többi. Olyan történik vele, amire nem is számított, ma hozták őt ki utoljára az Ékes kapuba. Ma hozták utoljára, mától kezdve a saját lábán fog átlépni ezen a kapun. Mennyi megszokás van az életünkben, úgy gondoljuk, minden marad a régiben. De lehet, hogy ez lesz a változás napja. Mától minden másképp lehet. Hogyan? Jézus neve által.  Jézus a változás, az élet. Ahol Ő megjelenik, akit Ő felkeres, annak gyökeresen megváltozik az élete. Eddig másokra szorult, mostantól a saját lábán járhat. A te életed is lehet mássá Jézus által, lábadra állhatsz végre Általa.

Ez az ember csak alamizsnát várt, nem ismerte Pétert és Jánost, nem is gondolta, hogy várhat többet is. Alamizsnát akar kérni, pedig kérhetne már többet. Tudod-e, hogy kérhetsz többet, mint az eddigi alamizsnát, néhány fillért, fájdalommentes napot? Kérhetsz új és teljes életet, gyógyulást az Úrtól. Alacsonyra tesszük a lécet, kevéssel is megelégszünk, pedig Ő Krisztusban mindent nekünk ad. Egy egészen új életet, ami Isten országában teljesedik ki. Az Úr Jézus neve által van szabadulás.

Jó látni az apostolokat, bátran mennek, és bátran szólnak, pedig nincs pénzük, meg is mondják, nincs aranyunk és ezüstünk, de van valami más. Van élő Megváltójuk, ismerik Jézus nevét, és e névben van gyógyulás, szabadulás, új élet. Azt adják, amijük van. Mi is azt adjuk, amink van - és mink van? Legtöbbször alamizsnánk, odavetünk néhány fillért, és minden marad változatlan. Bár azt mondhatnánk, aranyom és ezüstöm nincs, de Jézus nevében kelj fel és járj. Miért nincs pénzük? Nem azért, mert nem dolgoztak, hanem azért, mert mindent elhagytak Jézusért. Gazdagságuk Isten országában van. Jézus a kincsük. Ez a kincs életet ad.

A názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj! Most az ige téged szólít meg: Kelj fel és járj! Jó volt eddig ücsörögni, másokra várni, belesüppedni a depressziódba. Kelj fel és járj! Mozdulj meg, és indulj el Jézussal és az Ő ereje által. Vele ma is lehetséges felállni és járni, bármilyen probléma vagy betegség bénít is meg. Ennek az embernek több évtizede ilyen volt az élete. Nem gondolta, hogy valaha még egészséges lehet, szabadon járhat, és nem függ másoktól. Talán te is úgy gondolod, itt már nem lehet változás, nézz Jézusra, higgy Benne, és Ő talpraállít. Ő kimozdít tehetetlenségedből, és egy új életet kezdhetsz Vele. Ez az ember azonnal dicséri Istent. Nem magának tulajdonítja a gyógyulást, hanem az Úrnak, és ezért hálás. Amikor dicséri Istent, akkor mások előtt is vállalja, hogy Tőle van a gyógyulás. Vállalja az Úr Jézus Krisztust. Merjük mi is vállalni Őt.

 JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

Isten áldásával.

Új töltet, a Szentlélek

L

átjuk a szomorú valóságot, amit Pál apostol fogalmazott  meg: „Mert a bűn zsoldja a halál” (Rm 6,23). Ezt eredményezte Benjámin törzse életében is (Bír 20,29-48). Amikor beengedi az ember a bűnt, talán csak egy kicsi területen, de az egyre nagyobbá válik, és teljesen tönkretesz. Előbb jelentéktelennek tűnik, és elhisszük, nem lesz abból baj, sőt, mi majd képesek leszünk kordában tartani. A bűnbe a pusztítás, a halál van kódolva. Minden erőt megmozgat azért, hogy minél nagyobb pusztítást végezzen. Ezt a pusztító folyamatot látjuk most, egy egész törzs ítéltetik meg a bűn miatt. És azt is látnunk kell, hogy vér nélkül nincs bűnbocsánat. A bűnt csak a halál tudja kiiktatni.

Azonban a páli igének van folytatása: „Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Rm 6,23). Isten munkálkodott azért, hogy ne a bűn legyen a győztes, ne legyünk kiszolgáltatva neki. Ezért küldte el Fiát, Jézust. Ő az életével fizetett bűneinkért, és lehetővé tette, hogy életünk legyen. Jézus Krisztusban győztes és teljes életet élhetünk. De élünk-e? Meglátszik-e a mai tanítványok életében Isten kegyelmi ajándéka? Mi győztes csapat tagjai vagyunk, és mégis gyakran inkább vereséget látunk. Krisztusban és Krisztus által győzhetünk a negativizmus fölött is.

A bűn nagy rést okoz az emberi kapcsolatokon (Bír 21,1-25). Benjámin törzse kipusztulóban van az ítéletes hadjárat következtében. Azonban amikor ezt végiggondolják, segíteni akarnak rajta. Nem tűnhet el egy törzs, és végiggondolják, mit tehetnek. A bűnt megbüntetik, de a bajban összefognak és segítenek. Ez is Isten gyermekeinek a jellemzője. A hívők segítik egymást. A hitbeli kapcsolat erős szál.

A segítést akadályozta az átgondolatlan esküjük. Most döbbennek rá: az elhamarkodott eskü kárt okoz. Megesküdtek, hogy Benjáminihoz nem adják lányaikat feleségül, ez az eskü a rendezést, a bűnbocsánatot hátráltatja. Mert igazi rendezés megbocsátás által történik. A megbocsátás pedig azt jelenti, a múlt le van zárva, a kapcsolat pedig megújul. A múlt lezárásával az újrakezdés előtt nyílik meg az út. Isten Jézus Krisztusban adja meg az újrakezdés lehetőségét. Eltörli bűneinket, és megújítja magával a kapcsolatot. Most már Vele indulhatok egy újfajta életre.

Végül megtalálják a megoldást, bár ennek is egyrészt tragikus háttere van, mert Jábés-Gileád lakóit megbüntetik, mivel nem vonultak fel Benjámin ellen. Az ott élő hajadon leányokat azonban megkímélik, és a megmaradt Benjámini férfiakhoz adják feleségül. Az a pozitív üzenete ennek, hogy mindig meg lehet találni a megoldást. Izráel fiai az Úrnak oltárt építettek, áldozatot mutattak be, tehát Isten előtt keresték a megoldást. Ha nehéz is volt, de megtalálták a segítés, a helyreállítás módját. Isten nem eltörölni akarja az életet, hanem helyreállítani. Jézusban is azért jött el a földre, hogy helyreállítsa Önmagával a kapcsolatot, és helyreállítsa a Benne hívők életét. Nagy helyreállító program kezdődött el az Úr Jézus eljövetelével. Ne maradjunk ki belőle. A költségeket is az Úr állja. Az Úr munkája mindig tökéletes. Nemrég olvastuk Márk evangéliumában a sorvadt kezű ember történetét, az Úr Jézus helyreállította a beteg, használhatatlan testrészt. Azt olvassuk, hogy ugyanolyan ép lett a meggyógyult kéz, mint a másik. Ez a helyreállítás: olyan lesz, mint eredetileg, mielőtt a betegség tönkretette. Így állít helyre az Úr, olyan lesz az életünk, mint eredetileg volt. Csodálatos az Úr hatalma.

A legnagyszerűbb hír a világon: Isten Jézust feltámasztotta (ApCsel 2,29-47). Ez azt jelenti, Jézus él, a halál is le van győzve. Élő Urunk van, akihez hittel és bátran mehetünk. Ez az élő Jézus ma is tud cselekedni. Ma is képes megtenni mindazt, amit földi életében tett. Hatalmasabb minden betegség, bűn és probléma fölött. Mivel Ő feltámadt és él, ma is munkálkodik. Igéjén keresztül szólít meg bennünket, és egyháza által fejti ki hatását. Isten népe só ebben a világban, és azért juttatta bele az Úr, hogy hasson, hogy jobbá, ízesebbé, ellenállóbbá tegye általa az életet. Az egyház savát Isten kegyelme adja, a Golgotán bemutatott áldozat, ami által legyőzetett a bűn, és az óember is. Jézussal együtt keresztre van feszítve a régi természetünk, és egy új természet részesei lehetünk.

Az ige erejét látjuk a mai részben, Péter igehirdetése szíven találja hallgatóit. Erő van szavaiban, mert nem magától mondja, amit mond, hanem a Lélek által. Péter igehirdetésének töltete a Szentlélek.

A Szentlélek teszi ma is hatékonnyá a bizonyságtételt. Ha Ő nincs jelen, a szó csak fülig juthat, de szívig nem mehet. Emberi szó nem képes igazi változást végbevinni. Csak a Szentlélekkel feltöltött igehirdetés vezet eredményhez. Ha nincs jelen a Lélek, erőtlen az igehirdetés, és az élet is. A Szentlélek nélkül hatástalan az életvitelünk, nincs benne változás, megújulás. Isten Lelke azonban azért jött el, hogy a gondolkodásunkat és a cselekedeteinket átalakítsa. Ahol a Lélek munkálkodik, minőségi kapcsolatok jönnek létre, újfajta felelősség és áldozatvállalás alakul ki.

Akik bűnbocsánatban részesültek és megkapták Jézus Krisztus nevében a Szentlélek ajándékát, egy új közösséget alkottak. Nem emberi szervezőmunka eredménye ez, hanem minden megy magától. Akiknek a szívében a Szentlélek jelen van, belső indíttatást nyertek az ige, az imádkozás, az úrvacsora és a közösség iránt. Senki nem kényszerítette őket ezekre, belülről jött az ige utáni éhség. Úgy, amint egy kisgyermek világra születik, azonnal táplálkozni akar. Az életben maradás feltétele a táplálkozás. Ezek az újszülöttek is táplálkozni akartak. Az ige utáni éhségünk beszél lelki állapotunkról. Ahol vágyakoznak az igére, ott van élet. Mert ahhoz, hogy növekedés álljon be, táplálkozni kell.

A Szentlélek formál igazi közösséggé. Ő nyitja fel a szemünket és láttatja meg velünk a másik szükségleteit. Senki nem szervezett gyűjtést, senki nem mondta, hogy legyen mindenük közös, mindezt a Lélek munkálta ki bennük. Ők pedig nem mondták, mások mit szólnak majd hozzá, mindez képtelenség, hanem engedtek a Lélek szavának, és valami fantasztikus dolog indult el. Engedjünk a Lélek indíttatásának, ne a magunk érdekeit tartsuk szem előtt, hanem figyeljünk az Úr szavára, és engedelmeskedjünk Neki.

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

Isten áldásával.