Megszületett a Megtartó!

A

z Úr erőteljes bizonyságtétele hangzik el népe felé (Ézs 43,1-28). Azt szeretné, ha végre rádöbbennének, kicsoda Ő, és megbátorodnának. Aki személyesen ismeri az Urat, az nem fél, és Rábízza magát. Ők nehezen akarják vállalni Istenért és Istennel a változást, az újat. Ebben a változásban van víz, folyó és tűz. Mert az Urat követve nemcsak szép és jó legelőkön keresztül visz az út, hanem van, amikor áradó folyókon kell átkelni. De, aki ismeri Őt, az nem fél, mert tudja, hogy vele van Az, Aki élete árán megváltotta. Ha már Övé az életem, Neki szenteltem magam, nem marad el tőlem. Amíg Vele megyek, Ő is ott van. Ha kísértés áll elénk, Ő akkor is kínálja segítségét. Nem hagy magunkra. Amikor a keresztre tekintünk, válik valósággá: enyém vagy, nagy árat fizettem érted. És a keresztre mindig feltekinthetünk. Amikor nehéz az élet terhe, és roskadozunk alatta, a kereszt erőt ad. Enyém vagy, veled vagyok, hangzik az üzenet, és tovább tudunk menni. Vele mehetek tovább! Vele gázolhatok át a vizeken, és vághatok keresztül a tűzön is. Ígérete bátorít, nem borít el a hullám, és nem perzsel meg a tűz.

De el kell indulni. Ezek az igék kell, hogy kimozdítsanak megszokott, kényelmes életünkből. Izráel népe sem igen akarta már vállalni a bizonytalan utat, a biztos maradás helyett. Sokan nem mozdultak, mert a kényelem, a jó megélhetés, a megbecsült társadalmi élet lepányvázta őket. Mi az, ami megkötöz, ami maradásra késztet? Mi az, ami miatt már nem akarunk megmozdulni? Vagy csak addig vállaljuk az Urat, amíg nem ütközik akarata a kényelmünkkel?

Az Úr személyes, mondhatnánk, szerelmi vallomást tesz. Drága és becses vagy szememben, szeretlek, és ez csodálatos. Ha belegondolunk, nekünk mondja az Úr, drága és becses vagy, pedig nem mindig látszunk mi becsesnek, nagy értéknek. De túllát Ő a külsőn, és az értéket veszi észre. Ezt az értéket, az Isten képmását szereti. Szeret az Úr, pedig nem vagyok szeretetreméltó, mégis szeret. Ezt soha ne feledjük el, mert hűtlen népnek mondja. Bálványimádó, parázna, bűnös népnek. Bárhová jutok, ne feledjem: Ő szeret. Szeretete új esélyt kínál, megszabadulhatok, újra kezdhetem Vele. Szeretetét mutatja, hogy a Fiát adta oda értem, életemért a Fiú életét tette le. Hogyan válaszolok erre a szeretetre? Elindulok-e követni Uramat? Viszonozom-e szeretetét? Aki megtapasztalja az Úr kegyelmét, annak a szívéből árad a viszontszeretet, az nem tud mást tenni, mint imádni az Urat, és Neki élni.

Az Úr újat cselekszik népével, új kezdést ad a számukra. Ezt senki és semmi nem tudja megadni, csak Ő. Az újrakezdés lehetetlennek tűnik, de Isten a lehetetlent is lehetségessé formálja. Isten ma Jézus Krisztusban cselekszik újat. Őáltala kezd el egy újat az életünkben. Ez az új ott bontakozik ki, ahol hit által befogadjuk Jézust, és engedjük, hogy országát kiépítse bennünk. Mert ez az új Isten országa, azt építi bennünk majd általunk. Az igazán új élet Isten országában bontakozik ki. Ez az új nem egy szervezet által elindított programot, hanem Isten személyes munkáját jelzi. Ma már nem kollektív munkálkodik, hanem a Neki átadott életek által. Az új, hogy többé nem a saját akaratomért, hanem az Ő akaratának megvalósulásért munkálkodom. Bizony, ez gyökeresen új szemlélet. A régi ember önmagáért, a mulandó eledelért fárad, míg Jézus tanítványa azért az eledelért, ami megmarad örökre.

Mindehhez át kell élnünk bűneink, álnokságaink eltörlését. Krisztusért törli el Isten a bűnt, és Őérte, a keresztért nem emlékezik meg többé róla. Nem mi töröljük el a bűnt, még csak nem is elfelejtjük a múltat, hanem Jézus vére törli el a megbánt és megvallott vétket. Őérte kapunk kegyelmet.

Isten nagy munkája mindig az élet megszokott menetében megy végbe (Luk 2,1-20). Az emberek élik az életüket, törvények születnek, öröm és bosszúság fakad nyomukban, és közben Isten munkálkodik. Azonban annyira lefoglal minket a mindennapok gondja-baja, hogy észre se vesszük a világraszóló eseményeket. Mert Isten nagy dolgokat cselekszik, de ezt nem jelzi szinte semmi. Nincsenek reklámok, készüljetek, érkezik az Isten Fia. „Csak” a Biblia jelzi: történni fog valami rendkívüli, figyeljetek, készüljetek, de nem figyelnek, és nem készülnek.

A világ legnagyobb eseményének a küszöbén áll Isten népe, de néhány ember kivételével nem veszik észre. Isten az ajtajuk előtt áll, de nem látják meg, és így elutasítják. Álruhában érkezik a királyok Királya, és így kívül marad. Ne várj nagy csinnadrattát, pompát, Jézus ma is ilyen egyszerűen érkezik, és ott lép az életünk előterébe, ahol nem is gondoljuk. Nem a palotába, sem a főpap udvarába, tehát nem a hivatalos egyház berkeiben, hanem egy eldugott, jelentéktelen istállóban születik meg.

Keressük Őt nyitott szívvel, és akkor meglátjuk őt, saját istállónkban. Oda érkezik, mert tudja, hol tartunk, és ki akar belőle emelni. Igen, Ő eljön életünk legmélyebb rétegeibe, nem fordul el a szennytől sem, de azért jön, hogy kiemeljen onnan. Nem vallást hoz, nem azt mondja, ha hiszel bennem, akkor nem baj, ha ugyanúgy élsz, mint a világ. Ő új életre hív, azt kéri, vessük le az óembert cselekedeteivel együtt.

Ezt jelenti ki az angyal a pásztoroknak, akikhez Isten küldi az örömhírt. Ők sem keresték vagy várták, Isten keresi fel őket életük megvetettségében, és hirdeti, ne féljetek, mert Szabadító született nektek. Igen, nektek, a megvetett, a bűnben élő embereknek. Mert Isten embernek tart, és a megvetettségből, a bűnből új életre akar megszabadítani.

Nekünk is Szabadító, Megmentő született. Azért született, mert szükségünk van Rá. Nélküle nem boldogulunk. Ezt fel kell ismernünk, és segítségül kell hívnunk. Bárhogyan is döntünk, Jézusra szükségünk van. A büszkeségünk megtéveszt, ami azt kiáltja: megy ez nekem Nélküle is. Pont azt látjuk ma, hogy hiába jutunk magas szintre a tudomány terén, az élet terén süllyedünk. Egyre mélyebbre jutunk. Minden felbomlik körülöttünk. De az Úr azért jött, hogy megfordítsa életünket. Ennek valóra válásához el kell indulnunk Jézus felé. Keresni kell Őt. Legyen ott a mi szívünkben is, lássuk meg, amit kijelentett nekünk az Úr. Amit olvasunk a Bibliában, annak utána lehet járni, azt meg lehet próbálni. Sokan tettek így, hallottak Jézus hatalmáról, kegyelméről, és akkor ők is elindultak. Így ment a vérfolyásos asszony is, sokaktól hallottam, hogy Jézus segített rajtuk, megpróbálom én is. Próbáld meg, hívd Őt: Uram, Jézus, könyörülj rajtam. Légy nyugodt, meghallja a kiáltásodat, és nem fog elküldeni magától.

TÜZED, URAM JÉZUS, SZÍTSD A SZÍVEMBEN

1.  

Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben,

Lángja lobogjon elevenebben!

Ami vagyok és mind, ami az enyém,

Tartsd a kezedben, igazi helyén!

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

2.  

Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,

Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.

Ennek a világnak fekete egén

Lényed a csillag, sugarad a fény.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

3.  

Jön az örök nap már, közeledik Ő,

Mennyei honba hazavinni jő.

Röpke pillanat, míg tart a keserű,

Jézus elém jön, örök a derű.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

Isten áldásával.

A békesség útja

A

z Úr folyamatosan küldi bátorító és reményt adó üzeneteit (Ézs 42,1-25). Eljött a szabadítás ideje, és ez meg fog valósulni, kételyeik ellenére is. Istent nem a körülmények mozgatják, Ő Úr felettük, és azok igazodnak Őhozzá. Még a nagy birodalmak vezetői is az Ő szolgái, nem tudják ugyan, vagyis nem akarják tudni, ennek ellenére Isten akaratát hajtják végre. Bár általában túllendülnek ezen, mert minél nagyobbá válnak, annál inkább megrészegednek, maguknak tulajdonítják hatalmukat. Hányszor megkísért minket is ez, magunknak tulajdonítjuk a sikereket, az előrelépést, a kudarcokat azonban az Úrra hárítjuk. Olyan könnyen elfeledjük, hogy ezen a földön minden Tőle van, minden az Ő ajándéka, az életünk, és ennek a világnak a javai is.

Ézsaiás az Úr szolgájáról beszél, akit kedvel és támogat, akibe Lelkét adja. És mi már tudjuk, hogy ez a szolga az Úr Jézus Krisztus, a Szabadító. Nincs Hozzá fogható, és Ő teljes mértékben betöltötte a próféciákat. Elhozta a földre Isten országát, egy egészen másfajta életet, mint amihez mi vagyunk szokva. Nem hangerővel, hanem a Lélek erejével hívja fel magára a figyelmet. Nem teljesíthetetlen ígéretekkel, hanem az életet felszabadító tettivel vonja magához a szíveket.

Isten törvényét hirdeti, mert Isten országnak is van törvénye, és aki belép oda, azt képessé teszi arra, hogy e törvények szerint éljen. Először az emberrel kezdi, a bűntől megrontott, tönkretett életeket állítja helyre. Aki szeretne új életet, aki ki akar törni a bűn, a betegség béklyójából, és Őhozzá fordul, az megkapja ezt. Hány és hány embert láttunk kiáltani az Újszövetségben, csak annyit mondanak, Jézus, Dávid Fia könyörülj rajtam, és az Úr megkönyörül. A beteg, kitaszított, megvetett emberből ismét teljes értékű ember válik. Sőt, egy egészen más ember. Most már Jézust követi, Őt szereti, a bűnre nemet mond. Szívében az Úr akaratának megismerése és megélése jelenik meg. Már azt kérdezi: mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?

Isten küldte Őt, és Általa van szövetségben velünk. Aki Istent akarja megismerni, az nem kerülheti ki Jézust. Általa ismerhetjük meg Isten kegyelmét, általa lehet örök életünk. Az Úr Jézus nélkül nincs üdvösség, és nincs igazi élet sem. Ő ma is megnyitja szemünket. Ez jó hír, mert lelki vakság is van. Ez nem engedi látni Isten akaratát. Azonban az Úr Jézus ad látást, mert azért jött, hogy a vakok lássanak. Ez azt is jelenti, képessé tesz az ige megértésére is. Ő ad látást Isten szavának felismerésére, Ő végzi el, hogy értsük az igét. Mert ez a lényeg, ne csak olvassuk, hanem meg is értsük.

Az Úr mindig megmutatja hatalmát, jelez, mert nem engedi, hogy bárki elvegye dicsőségét. Mindig úgy cselekszik, hogy felragyogjon előttünk az Ő hatalma. Ehhez megengedi a nehéz helyzetet, a nyomorúságot is, de amikor kiáltunk, megszabadít. És úgy végzi el a szabadítást, hogy egyértelmű legyen: Ő a Szabadító. És ezért dicsérjük Őt. Magasztaljuk szent nevét.

Amikor nem akarunk hallani, és nem vesszük észre vakságunkat, és bálványokhoz fordulunk, hűtlenné válunk, megítél. Mindezt azért teszi, hogy az emberi konfliktusok vagy világégések felrázzanak, és rádöbbentsenek: az Úr kegyelme nélkül nem változunk meg. Az emberi elhatározás, törvényi szabályozás nem elég, belül kell változni. De új szívet csak Ő tud adni.

Egész megrázó az utolsó vers: ezért, mármint a hűtlenségük miatt árasztotta rájuk a háború tombolását. Micsoda háborúk tomboltak csak a múlt században is, lángolt és égetett, a szó szoros értelmében. De ami megrendítő, hogy nem értettünk belőle, és nem tértünk észre. Mindez jelzés volt, ember, hívd segítségül az Úr nevét! Azonban mi sem igazán értettük meg, hogy Isten hív a félelmetes történelmi események által, hiszen nem Őt kezdtük keresni, hanem továbbra is Nélküle akarunk élni. Jó tudni, hogy mindezek ellenére még mindig keres az Úr, még mindig vár ránk.

Az ígéret beteljesedett, amit Isten mondott, meglett (Lk 1,57-80). Az Ő szava mindig beteljesedik. Boldog, aki ezt hittel várja. Megszületett János, és amikor Zakariás jelzi, hogy így kell őt hívni, ismét megszólal. Mit is mond? Végre kibeszéli magát? Érdeklődik a rokonok felől? Nem! Istent áldja! És miután betölti a Szentlélek, prófétálni kezd. Ennek az éneknek a középpontjában nem a saját fia van, hanem a Megváltó. Az a másik gyermek, aki nemsokára megszületik, és akiben már látja Istent. Arról vall, hogy Isten meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. Történelmi pillanat, Isten eljött a földre.

Az Úr Jézus elvégezte a szabadítást a kereszten, nekünk csak meg kell ezt látnunk. Megszabadít az ellenség kezéből. Igen, nem kell tovább rabként élni, sátán kedve szerint ugrálni, mert az Úr Jézus legyőzte őt. Most már félelem nélkül szolgálhatjuk az Urat. Megszabadít a félelem béklyóitól, egy új életre segít. Belevilágít, mint Világosság, a szívünkbe, és kiűzi onnan a sötétséget, és ráigazítja lábunkat a békesség útjára. Csak az találja meg a békesség útját, aki megbékül Istennel. Ez a megbékülés Jézus által lehetséges. Az Úr Jézust kihagyva nem lesz békesség. Ahová Ő bevonulhat, ott békesség fakad a szívben, és ez a béke árad tovább. Vele megtanulunk kibékülni a másik emberrel is. Önerőből erre képtelenek vagyunk, de Őt követve sikerül.

A BÉKE MESSZE TŐLED

1.        

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

2.        

Csak Jézus ad nyugalmat, midőn a harc kemény.

Megfáradott szíveknek Ő éltető remény.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

3.        

Sok vérező sebéből üdv árad, isteni,

Ki Őt be nem fogadta, a jót nem ismeri.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

4.        

Te küszködöl magad csak, ha bűn szívedre tör,

S bukásod és kudarcod úgy szégyenít, gyötör.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

5.        

Mi az igaz? Tűnődöl, s a kétkedés epeszt,

Jézus az út, igazság s az élet, Őt keresd!

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

Isten áldásával.

Boldog, aki hisz az Úr szavának

I

zráel Istene élő Úr, aki kezében tartja a történelmet (Ézs 41,1-29). Ő irányítja népe életét, és a többi népet is. Semmi nem véletlen, és nem is csak politikai játszmák eredménye. Az Úr ítéletéből kerültek Babilonba hűtlenségük miatt, és az Úr is hozza vissza övéit. Ő nem feledkezik el szövetségéről, amikor lemondanak már a hazatérésről, akkor hatalmasan cselekszik az Úr. Ő hívja az újabb birodalmat is, és használja eszközként népe szabadításában. Istenhez nincs fogható, mindenki számára Ő jelenti az igazi megoldást. Círus birodalma erősödik, és a népek, mint általában, most is az összefogásban reménykednek. Közösen ellenállnak az ellenségnek. Ha segítik és bátorítják egymást, megmenekülhetnek. Bálványokat készítenek, de mindez csak emberi próbálkozás. Sem a bálványok, sem az emberi erőlködés, a bátorítás nem segít. Isten segít, amennyiben Hozzá fordulnak. Ma is áll a lehetőség, Istent segítségül hívhatjuk. Azonban inkább magunk akarjuk megoldani a problémákat. De az emberi segítség hosszútávon általában nem vezet eredményre. Látszatmegoldás, látszateredményekkel. Urunk tartós eredményt kínnál. Amennyiben az Úr Jézust engedjük uralkodni az életünkben, és hisszük, hogy övéit oltalmazza és vezeti, győzelmet élünk meg.

Az akkori világtörténelmi események megremegtetik az emberek szívét. Vajon mi lesz? Hogyan alakul a sorsunk? Nehezebb vagy könnyebb lesz az élet? És ebben a közegben Isten népe is elbizonytalanodik. Van esély a szabadulásra hetven év után? Az új birodalomnak fontos lesz a mi sorunk? Ebbe a lelkiállapotba beleszól az Úr. Nem hagyja őket elgyámoltalanodni, sem bizonytalanságban. Rámutat: te az enyém vagy! Minden ezen múlik, el tudom-e mondani, hogy az Övé vagyok, Hozzá tartozom? Miért vagyok az Övé? Mert kiválasztott és elhívott Jézus Krisztusban. Ez nem gőg, hanem Isten szavára való állás. Aki hisz Jézusban, az Hozzá tartozik. Aki befogadta Őt az életébe, Urának vallja és engedelmeskedik, annak nem kell félnie, mert az élete jó kezekben van.  Bárhogy alakuljon a világ sora, Ő nem feledkezik meg tanítványairól.

Aki bálványokat imád, az magára marad, mert hiába szorongatja a bálványt, az nem szól, és nem tesz semmit. Aki azonban az élő Istent imádja, az megtapasztalja szavát. Amikor a csüggedés venne erőt rajtuk, Ő szól: ne csüggedj! Nincs okod a csüggedésre, a látszat ellenére sem. Miért? Mert én veled vagyok! Nem azért nem csüggedünk, mert tudjuk a megoldást, hanem azért, mert velünk van az Úr, és az elég! Ha Ő velünk, ki lehet ellenünk, írta Pál apostol. Ha övé az életem, akkor Rábízhatom magam, mert Ő a csüggedés idején is Úr. Amikor emberileg nem látszik javulás, Ő jelen van, és kihoz a fogságból. Isten számára valóban nincs lehetetlen. Nem Ő tehet a tehetetlenségünkről, a mozdulatlanságunkról vagy a rabságunkról. Mi tehetünk róla, mert nem fordulunk Hozzá, vagy letérünk a keskeny útról. Ha követjük Őt, mindig láthatjuk a fényt. Mert Ő a világ Világossága.

Nagyon jó olvasni az Úr ígéretét, nagyszerű bátorítás ez. Ne félj, fogj hozzá, indulj el, mert megsegítlek. Ha egyedül mennél, esélyed sem lenne, de Én küldelek, Én mondom: veled vagyok, megsegítelek. Ha az Ő szavára indulunk, van esély. Akkor eljutunk a célhoz. Az Ő segítsége mindennél többet ér. Az Úr szava kőszikla, ha ráállunk, és aszerint cselekszünk, megvalósul.

Mária szinte azonnal elmegy Erzsébethez, mert az ő állapota megerősíti a hitét (Lk 1,39-56). Ha látja Erzsébetet, akkor még erősebbé válik, és bizonyossá lesz: Istennek terve van vele. Jó egymással megbeszélni Isten munkáját, amit elvégzett az életünkben. Erzsébet és Mária megbeszélik az ígéreteket, és Mária még bizonyosabbá válik abban, hogy Isten Megváltót ad az emberiségnek.

Erzsébet tudja, ki lesz az, aki Máriától fog születni, az ő Ura. Mária gyermeke nem egy gyermek a sok közül, hanem Ő mindenkinek az Ura. Ő az életünk Fejedelme. Fontos, hogyan viszonyulunk Hozzá. Még meg sem született, de Erzsébet bizonyos abban, hogy neki Ura Az, Aki születni fog. Jézus már Úr és Isten születése előtt. Ő valóban Istentől jött értünk.

Boldog, aki hitt, igen, az a boldog, aki hisz Isten szavának, akkor is, ha még abból nem látszik semmi. Mert az Úr szava beteljesedik. Amit Ő mond, arra lehet építeni. Vegyük mi is mindig hittel az Úr szavát. Ne engedjünk kételyeknek, ne a világ beszédére figyeljünk, hanem hittel álljunk arra, amit Isten mond. Ő mindig megerősíti hitünket. Ahogy Máriának adott megerősítést, úgy ad nekünk is. De ehhez el kell indulni. Megkapta a kijelentést Mária, az angyal rámutatott Erzsébetre, de ahhoz, hogy Erzsébet élete erőforrássá váljon, el kellett mennie hozzá. Így élhetjük át mi is az Úr munkáját. Menet közben erősíti a hitünket, vezet tovább.

Ezek után Mária dicsőítő énekbe kezd. Magasztalja az Urat. Aki teljes szívvel Rábízza az Úrra magát, és kiváltságnak tartja, hogy az Úr igénybe veszi az életét, az hálás. Mária nem a kényelmetlenségekre néz. Nem kezd el jajgatni, milyen szerencsétlen is vagyok, hiszen veszélybe kerülhet az életem. Darabokra törhet a boldogságom. Nem! Ő halás az Úrnak, és kész vállalni Isten akaratáért a nehézségeket is. Tudja, hogy az a boldog, aki Isten tervébe belesimul, aki engedelmeskedik Neki. A boldogság nem a külső jóléttől függ, hanem a belső békességtől. Attól, hogy a szívemben megszületett a Megváltó. Elmondhatom-e, hogy megszületett bennem az új, a krisztusi élet? Már nem én élek, hanem él bennem a Krisztus. Ennél nincs nagyobb megtapasztalás és nagyobb áldás. Mert az az áldott, aki Neki él.

Nagy hálát adjunk az Atya Istennek

1. Nagy hálát adjunk az Atya Istennek, Mennynek és földnek szent teremtőjének, Oltal-

mazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek.

2. Hála tenéked, mennybéli nagy Isten, Hogy szent igédet adtad mi elménkben, És

hogy ez által véssz ismeretedben, Te kegyelmedben.

3. A romlás után nem hagyál bűnünkben, Sőt te Fiadat ígéréd igédben, Hogy elbocsá-

tod őtet mi közénkben, emberi testben.

4. Felséges Isten, tenéked könyörgünk, Hogy mutassad meg szent Fiadat nékünk,

Hogy őtet látván, benne remélhessünk, Idvezülhessünk.

5. Adjad, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jé-

zust: örök vigasságot, És boldogságot.

6. És ne ismerjünk többet a Krisztusnál, Ne szerethessünk egyebet Jézusnál; Marad-

hassunk meg a te szent Fiaddal, Krisztus Urunkkal.

7. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden útainkban; És Szentlelkeddel

vigy be hajlékodba, A boldogságba.

8. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki dicsértetel a te szent igédben, Krisztus Jé-

zusban, mi Idvezítőnkben, És Szentlélekben.

Isten áldásával.

Istennek lehetséges

B

izonyságtétel hangzik el a szabadító Istenről (Ézs 40,1-31). És ez a vallomás reménységet közvetít, vigasztalást nyújt, és erőforrássá válik. Amiről kijelentést kapott Ezékiás király, az valóság lett. Babilonba került Isten népe. Hosszú ideje ott vannak már. Egyre inkább a reménytelenség vesz rajtuk erőt. Úgy gondolják, Isten elfeledkezett róluk, és innen már nem fognak visszatérni. A próféta Istenre mutat rá, elmondja, hogy az Úr nem feledkezett el róluk. 

Az Úr vigasztalást küld övéinek, de ehhez az is kellett, hogy meglássák: a fogság nem véletlen. Bűneik büntetése mindaz, ami történt. Mivel már látják ezt, a próféta hirdeti bűneik bocsánatát. Rámutat: Isten megbocsát nekik, eltörli bűneiket. Vége van nyomorúságuknak, csodálatos örömhír ez. Még nem ment végbe, és az fogja megélni, aki hittel fogadja, aki hiszi, hogy Isten nagyobb minden emberi hatalomnál, és ez az üzenet Tőle jön. Sátán egy idő után elreménytelenít, azt súgja, ne higgyétek, innen Isten sem tud megszabadítani. Itt maradtok örökre. Azonban aki ismeri az Urat és az igéjét, az nem keseredik el, mert tudja, hogy a szabadítás a kereszten már végbement, már csak az szükséges, hogy én azt hittel elfogadjam. Ha látom bűneimet, felismertem  rabságomat, kérhetem az Úrtól a szabadítást. Vége van nyomorúságának - ez azt jelenti, hogy nem kell tovább fogolyként élni, meg lehet szabadulni. Aki nem hisz az igének, az rab marad továbbra is. Sokan élnek ma úgy, mintha az Úr nem adta volna életét bűneinkért. Meg kell hallani az örömhírt, és megvallva bűneinket kilépni a szabadra. Jézussal el lehet indulni egy új életre. Ő hív, de nekem kell menni Utána.

A próféta Isten hatalmáról beszél, elmondja: Előtte minden test olyan, mint a fű virága. A szépsége hamar elmúlik. Letelik a birodalmak ideje is. DE benne van az az üzenet is, hogy földi életünk le fog járni. Ezért addig keressük az Urat, amíg tart a kegyelmi idő. Másrészt, nem kell Isten gyermekeinek félni, mert az Úr karja uralkodik. Isten valóságos hatalommal rendelkezik, és aki hittel hívja, az ezt meg is tapasztalja. Hányan keresték fel hittel az Urat a betegség, a bűn, a gonosz szorongatása alatt, és megtapasztalták, hogy Jézus nagyobb mindezeknél. Gyakran gyógyíthatatlan betegséggel, reménytelen helyzetben fordultak Hozzá, de Jézus számára nincs reménytelen eset, Ő tud segíteni.

A szabadítás, és az abban való megmaradás, az új élet nem a mi erőnkre van alapozva. Aki saját erőből akarja járni az utat, kimerül. De aki az Úrban bízik, ereje megújul. Nagy üzenet ez, bízzunk Benne, és engedjük, hogy megújítson. Mindez úgy működik, hogy látom erőtlenségem, de hitben engedelmeskedem, teszem, amit mond az Úr. Elindulok Vele, és menet közben megkapom a szükséges erőt. Pál apostol is ezt tapasztalta, erőtlen volt, de Isten ereje kegyelemből, a mi erőtlenségünk által ér célhoz. Tulajdonképpen az a lényeg, hogy mindig Isten hatalma látszódjon. A környezet, amikor figyeli életünket, ne azt mondja, milyen erősek, ügyesek, okosak vagyunk, hanem lássa meg az Úr munkáját. Mindig az Úr munkájára hívjuk fel a figyelmet. Tegyünk bizonyságot az Úrról. Aki bízik Benne, az szárnyra kel, az nem fog elfáradni. Mindez a Neki való életre és szolgálatra vonatkozik. Azok újulnak meg, aki az Úr útját járják. Ő mai is adja az erőt azoknak, akik kérik Tőle, akik élő kapcsolatban vannak Vele.

 Az Úr munkája tovább halad előre (Lk 1,26-38). Egyszerű, hozzánk hasonló emberek által valósítja meg üdvtervét az Úr. Ők is bűnös, kegyelemre szoruló emberek, de amikor Isten megszólítja őket, most Máriát, készek az Úr akaratára bízni magukat. Bűnös ember Mária is, de Isten kegyelme munkálkodik benne, és alkalmassá teszi erre a feladatra. Mária része e kegyelem elfogadása, önmaga engedelmes odaszánása. Az Úr megszólít, kínálja nagy kegyelmét, mert a kereszten mindent elrendezett, de ezt nekem kell elfogadnom. Oda kell magam szánnom az Úr szolgálatára.

Mária ebben lehet példa, kimondja: történjék velem a Te beszéded szerint. De akkor ez sok hátránnyal, megvetéssel járt. Isten akaratának az elfogadása nem mindig jelent megbecsülést a földi életben. Nem is hoz magával sikeres életet. Máriának nehézzé vált az élete, de vállalta Isten tervének megvalósulásáért, a Messiásért. Mit vállalok én az Úrért?

Ne félj - hányszor kezdődik így az Úr emberhez intézett üzenete. El kell oszlatni a félelmet, ne félj! Talán ma is erre van szükségünk, mert szorongat a félelem, de lássuk meg az Urat, halljuk a szavát, és bízzunk Benne. Ha ő szól, az megvalósul, azt senki nem akadályozhatja meg.

A születendő Isten Fia lesz, és királyságának soha nem lesz vége. Az örökkévaló Királyhoz tartozhatunk, az Ő országát nem dönti meg senki. Beléptem-e már ebbe a királyságba? A földi uralmak ideje lejár, de Isten országáé soha. 

Hogyan lehetséges ez, kérdezi Mária. A hogyanra a válasz: a Szentlélek! A Szentlélek munkája által valósul meg Isten terve, és ez így van ma is. A Szentlélek Isten munkája nyomán születik meg bennünk az Úr Jézus élete, Általa születhetünk újjá. A Szentlélekre van szüksége az egyháznak is. Nélküle nincsenek csodák, nincsenek újjászületések. A Szentlélek nélkül csak emberi erőlködés van.

Nyissuk ki szívünket Isten Lelke előtt, és engedjük Őt munkálkodni. Neki semmi sem lehetetlen. Ott is életet munkál, ahol mi azt nem gondoljuk. A Szentlélek ereje a meddő életet is termővé alakítja. Legyen ma is erőforrásunk: Istennél semmi sem lehetetlen. Én sem vagyok az, és az életem dolgai sem azok. Nekem lehetetlen, de Neki nem.

VÁGYOL-E ELHAGYNI BŰNEIDET?

1.  

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

Az Úr vérében van nagy erő.

Vágyol-e győzni a Sátán felett?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

2.  

Ó, ha a büszkeség rabja vagy tán,

Jézus vérében van nagy erő!

Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

3.  

Érzed-e, hogy szíved oly salakos?

Jézus vérében van nagy erő!

Tisztátalan szívet tisztára mos,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

4.  

Szolgálni vágyol-e Jézust talán?

Jézus vérében van nagy erő!

Csak neki zengeni nap nap után?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

Isten áldásával.

Az Úr csodásan működik

N

agy szabadítást élt át Ezékiás király (Ézs 38,1-39,8). Az asszír seregek anélkül vonultak el a város fala alól, hogy ő bármit is tett volna. Az Úr maga végezte el a szabadítást. Hatalmas Urunk van! Ő ma is csodálatos Szabadító és Tanácsadó. Aki bízik Benne, és engedi az Urat munkálkodni, átélheti az Ő segítségét. 

Ezt követően halálosan megbetegedett Ezékiás király. Furcsálljuk bizonyosan, hiszen hűséggel kitartott az Úr mellett. Miért betegedik meg egy ilyen komoly hívő? Ráadásul halálos a betegség? A hit megpróbálódik, a győzelem nem jelenti azt, hogy már semmi nehéz esemény nem fog bekövetkezni. A próba idején látszódik meg, mennyire bízunk Benne. Másrészt egy ilyen esettel még inkább növekedhet a hit. Kiderül, hogy a személyes, az életemet is érintő problémára hogyan reagálok. Bízom-e betegség idején is az Úrban?

Az ige azt is sejteti: Isten le akarta zárni a király életét. Őszerinte befejezett volt az élete. Mert az élet teljessége nem életkorfüggő. Fiatalon is elvégezheti valaki azt, amit az Úr rábízott. Más pedig élhet száz évet, mégsem teszi, amit Isten kér tőle. Ezékiás megkapta Isten üzenetét, letelt az ideje. De ő ezt nem fogadja el, és könyörög az Úrhoz. Ez lehet jó is, jelentheti: mennyire hitt az Úrban, hitte, hogy Ő képes meggyógyítani. De én inkább azt látom, hogy képtelen elfogadni Isten akaratát.

Az Úr azonban meghallgatja őt. A kikönyörgött meghosszabbítást megkapja, mert úgy tűnik, itt már Isten megengedő akaratát látjuk. Isten haza akarta hívni, a király azonban könyörgött, és az Úr ad még neki tizenöt évet. De ez már nem olyan lesz, mint a korábbiak. Megláthatjuk, az Úr elé vihetjük bátran és alázattal életünk dolgait. De jó mindezt azzal az alázattal tenni, ahogyan a Babilonban élő ifjak tették: Hitték, hogy az Úr meg tudja őket szabadítani a király kezéből és a tüzes kemencéből, de hozzátették: ha nem tenné is. És ez mindig fontos, ha nem tenné is meg, amit kérek, amit várok, én akkor is szeretem Őt. Továbbra is bízom Benne. Isten ígéretet ad neki, sőt, jelet is kap. Mindezt azért, hogy ez erősítse a hitét. Úgy tűnik, most nem igazán hitte, hogy az Úrnál van segítség. Mik azok a helyzetek, amik gyengítik a hitünket? Az Úr adott jelet, csak nézzünk Rá. Ez a jel az Úr Jézus Krisztus, az Ő halála és feltámadása. Nincs Őhozzá fogható. Ha Jézusra nézünk, minden kétségünk elmúlik. Békességünk lesz, és tudjuk, az Úrnál nincs lehetetlen. Aki legyőzte a halált, kihozta a juhok nagy Pásztorát az életre, az semmilyen probléma előtt nem hátrál meg. Istennek semmi sem lehetetlen.

A gyógyulást követően hálát ad a király.  Meglátja a keserűségben is az áldást, azt, ami előrevitte, ami javára volt. A nehéz pillanatokban, a betegségben, szenvedésben is megláthatjuk Isten munkáját. Ha látjuk, köszönjük meg. Ezékiás dicséri az Urat, bizonyságot tesz szabadításáról. Elmondja, hogy Isten gyógyította meg. Minden gyógyulás, szabadulás azért történik, hogy megvalljuk Szabadítónkat. Mondjuk el mindenkinek, milyen nagy dolgot tett velünk az Úr.

Látjuk a veszélyeit is ennek a gyógyulásnak. A király addig sírt, amíg Isten nem könyörült, de a gyógyulás után büszkeség költözik a szívébe. Messzi földről, a feltörekvő új nagybirodalom királya küld követeket hozzá. Elterjed a csodálatos gyógyulás híre, és Ezékiás szívébe beköltözik a büszkeség. Mintha már nem Istenről tenne bizonyságot, hanem saját hatalmával, gazdagságával kérkedett. Olyan szomorú, amikor nem vállaljuk mások előtt Urunkat, és nem mutatunk Rá: mindent Tőle kaptunk. Mi szegények és elesettek vagyunk. Ezékiást megkísértette a dicsőség, az elismerés. Jól esett neki az idegen uralkodó dicsérete. Minden dicséret egyedül az Urat illeti.

Ennek a magatartásnak meglesz a következménye, Babilon el fogja foglalni az országot, és mindent, amire most büszkék, elhurcolja és elpusztítja. Milyen jó, ha minden büszkeségtől már most az Úr által megszabadulunk, és mindenért Őt dicsőítjük.

Jánosnak megmutatja az Úr a nagyszerű jövőt (Jel 22,8-21). Nem árul zsákbamacskát, hanem feltárja, mi vár az Övéire. Van cél, mégpedig az új teremtés. Nem a gonoszé, a pusztulásé, a haláé az utolsó szó, hanem Istené. Isten szava az élet szava. Nem változott semmit. Ahogyan a teremtéskor szavára előálltak a dolgok, úgy áll elő az új föld is. Isten ma is ugyanaz.

A cél felé tartva mindig figyeljünk az igére. Bízzunk benne, hogy amit mondott, az megtörténik. A legreménytelenebb helyzetekben is az ige mutat utat. Amit ígér az Úr, azt Ő megtartja. Mit ígér? Eljön hamar. És el is fog jönni. Várjuk Őt, készüljünk a fogadására, engedelmes hittel. Az igéhez sem hozzátenni, sem elvenni nem kell, mert az így teljes. Nem szorul kiegészítésre, javításra. Ha nem értjük, a hiba bennünk van. Az Úr kínálja az élet vizét, bár meglátnánk, és merítenénk belőle. Mert az újítja meg az életünket. Ha csüggedtek, fáradtak vagyunk, az élet vize megerősít, feltölt.

A Jelenések könyve után Lukács evangéliuma következik (Lk 1,1-25). Jánossal ellentétben Lukács nem szemtanúja az evangéliumnak, ezért jár utána. Felismeri, hogy a következő generációnak is el kell mondai Jézus történetét. A Megváltó életét meg kell ismertetni a nem zsidó népekkel is. Az evangélista felismerte, hogy ez az ő feladata. Összegyűjteni és továbbmondani Jézus életét. Mindezt úgy, hogy közben élték is a jó hírt. Beleélték abba a világba, amelyikben jártak. Pál apostolt kísérve volt alkalma meggyőződni a feltámadott Úr hatalmáról. Úgy tesz bizonyságot, mint akinek a saját életét is megváltoztatta az Úr Jézus Krisztus. Az igazi, erőteljes bizonyságtétetel mindig személyes megtapasztalásból fakad. Úgy teszek bizonyságot, hogy magam is kegyelmet nyertem. Elveszett, reménytelen bűnösként álltam az Úr előtt, de Ő megbocsátotta és eltörölte bűneimet. Új életet nyertem. Ez a vallomás másoknak is reménysugarat jelent.

Hosszú csend után Isten újra szól. Mégpedig egy idős házaspárhoz, akik teljes szívvel várják a Messiást. Bíznak Istenben, annak ellenére, hogy nem kaptak meg mindent. Gyermektelenek voltak, de ez nem rendítette meg hitüket, várták az ígéretek beteljesedését. Imádkoztak a Megváltó eljöveteléért. Imádkoztak gyermekáldásáért. Nem sértődtek meg, és nem is csalódtak. Nem adták fel az imádságot, nem zárkóztak be az Úr előtt. Továbbra is készek voltak Istennek szolgálni.

Isten angyala hozza meg a hírt: meghallgatásra talált a könyörgés. Isten cselekszik. Miért most? Mert így még erőteljesebb lesz az Úr munkája. Isten hatalma és dicsősége mindig a mi lehetetlenségeink által ragyog a legszebben. Zakariásék életében világos, hogy emberileg nem lehet gyermekük, azonban, amikor János megszületik, mindenki tudja majd: Isten ajándéka Ő. Az Úr csodásan működik.

Az Úr csodásan működik a mi életünkben is. Fogadjuk mindig hittel az Úr szavát. Bár azt is látnunk kell, hogy a hitetlenség sem akadályozza meg, hogy az Úr megvalósítsa tervét. Zakariás szívében kétségek vannak. Miért? Mert magára néz! Sokszor emiatt nem történnek  nagy dolgok. Magunkra, képességünkre, lehetőségünkre figyelünk, félünk a kudarctól. Pedig ha az Úrra néznénk, és meglátnánk, hogy nem nekünk kell cselekedni, engedelmesebbekké válnánk. Zakariás megnémul, mert nem hitt Isten szavának. Uram, nagy csoda, hogy még nem vagyunk mind némák. Ha velünk is úgy történne, mint Zakariással, sok néma hívő élne a földön. Hányszor nem hiszünk az igének? Urunk Könyörüljön rajtunk, hogy fogadjuk hittel mindazt, amit olvasunk. Soha ne a magunk képességeihez mérjük az Urat. Amit Ő mond, azt meg is tudja tenni.

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.

Jöjj, királyom, Jézusom!

A

z asszírok fenyegetése elhangzott, és eljutott a királyhoz (Ézs 37,1-38). Most Ezékiás reakcióját látjuk. Nem megszokott, amit tesz. Királyként nem a minisztereit, tanácsadóit hívatja, hanem az Úr házába siet. Az Úr elé viszi mindazt, amit hallott, Vele beszéli meg. Az Úr házában imádkozik a király. Lehet útmutatás ez a reakció nekünk is. Bármivel nézzünk szembe, vagy érjen váratlan esemény, keressük fel az Urat, beszéljük meg Vele dolgainkat. Ne a magától értetődő vagy logikusnak látszó válaszokat tegyük meg, hanem beszéljünk az Úrral. Ő mindig várja, hogy Hozzá forduljunk. Az is kiderül, hogy nem eltékozolt idő, amikor az Úr házába megyünk vagy elcsendesedünk imádságban. Az is figyelemreméltó, hogy egy ország első embere Istent keresi, a házába megy, és imádkozik, mielőtt bármit tenne.

Ezékiás nem kapja fel gyorsan a telefont és hív valamilyen ismerőst vagy tanácsadót. Ő Istent keresi. Mindez azt is mutatja, hogy eddig is kapcsolatban volt az Úrral. Nem most, hirtelen kiált, hanem tudja: lehet jönni. Ismerős számára az Úr házába való bemenetel. Nem hirtelen ötlettől vezérelve megy a templomba, hanem megszokta: bármilyen kérdés vagy veszedelem legyen, Istent keresi fel először. Ez jó szokás.

Ezt követően Ézsaiás prófétát, Isten emberét hívja. A templom és a próféta, ez a király szolgálati útja a bajban. Nem kis veszély volt ez, ráadásul a nép felé is üzenet, mit tesz a király. Azt várják, hogy védje meg az országot, és ő ebben a nagyon veszélyes helyzetben Istent keresi, és a prófétától kér útbaigazítást. Kereshetné hadvezéreit, sok ilyenkor életbe vágó dolgot tehetne, de Ő Isten gyermekét keresi. Kit keresek én problémáimmal? Kitől kérek és várok tanácsot? Természetes-e számomra, hogy azonnal a lelkigondozót, az igehirdetőt keresem, amikor elakadtam? Ezékiás Isten útmutatására kíváncsi. Jó, ha mi is felkeressük Isten gyermekét, az Úr szolgáját, és általa is az Úr akaratát keressük. Nekünk legtöbbször utoljára jut eszünkbe lelkigondozót vagy egy másik hívő embert felkeresni. Ma annyi emberi, világi segítség van, amit mi is megszoktunk. Pedig a hívő ember számára az a természetes, a magától értetődő, hogy Istent keresi. Tőle vár választ és megoldást!

Ézsaiás Isten bátorító üzenetét viszi. Ne félj! Ez az első és legfontosabb. Ne félj a beszédektől, amiket hallottál. Pedig mi sem természetesebb, hogy azonnal félünk, mihelyst fenyegetést hallunk. Ne félj, mert azok csak beszédek. Emberi beszédek, még ha egy nagy birodalom királya üzeni is, akkor se félj! Ne arra figyelj, mit mond, hanem Isten szavára! Az Úrra nézz, mert Ő nem egy birodalom, hanem a föld minden országának, és a mennynek is Ura. A leghatalmasabb uralkodó az élő Isten. Ha Őt ismered, és tisztában vagy erejével, hatalmával, nem kell félned. Ha Őt úgy ismered Jézus Krisztus által, mint Atyádat, nem fog félni a szíved. Mert az Atya oldalán nem fél egyetlen gyermek sem. Tehát ne az emberi beszédekre vagy írásos véleményekre figyelj, hanem Isten üzenetére. És ha Ő azt mondja, ne félj, akkor ne engedjem tovább nőni a félelmet.

Isten válasza olyan hihetetlennek tűnt akkor és ott. Be van kerítve a város, emberileg valóban semmi esély, csak ha megadják magukat. Most csak az épít az Úr ígéretére, aki valóban ismeri Őt. Ebben a helyzetben Isten szavára csak az ad, aki már korábban is Rábízta élete vezetését, különféle dolgait. Aki megtapasztalta az Úr beavatkozását, az most is hiszi, hogy Isten megszabadít. És ez a szabadítás minden emberi tevékenységtől mentes lesz. Nem vesz igénybe hadsereget, maga cselekszik.

Amikor a hadvezér még lelki nyomást gyakorol a királyra, hogy nehogy felszabaduljon a stressz alól, és azt higgye, vége a háborús helyzetnek, Ezékiás nem rémül meg, a levelet Isten elé viszi, kiteríti Előtte, és megvallja hitét. Ő nem csak a bajban kapkod a veszett fejsze nyele után, hanem tudja, Kihez fordul. Ismeri az Urat. Ismered Őt? Mit mondasz Felőle? Mert akinek most megvallod, aszerint fogsz cselekedni és viselkedni a nehéz helyzetben. Ezékiás király számára Isten az egész világ, minden ország uralkodója. Az asszír király diadalmenete sem rémíti meg, és nem is csüggeszti, mert tudja, hogy az elesett népeknek nincs Istene, mert ők nem ismerik az Urat! Csak élettelen bálványaik vannak. Nagyon fontos, hogy ismerjük Istent, és azt is lássuk, nincs Rajta kívül Isten. Az emberek istenségei, vallásaik csak bálványok. Nem igaz, hogy minden vallás az élő Istenben hisz. Jézus Krisztus Istene és Atyja az egyedüli Isten. Ő kéri a szívünket, és Ő tett is értünk. Ideadta egyszülött Fiát, hogy Általa megmentsen.

Szabadítást kér, és hiszi, hogy Isten meg is tudja őket menteni. Valós hatalommal rendelkezik. Kérése nem öncélú, hanem bizonyságtétel. Hadd tudja meg a föld minden országa. Ez a cél: mindenki tudja meg, hogy van egy élő Isten. Van Teremtő, és van Megváltó Isten, a Jézus Krisztus. Mindenkinek Őreá van szüksége.

Isten nem zsákbamacskát kínál, nem a véletlenre bízza, majd lesz valahogy, és majd megtudjátok, mi vár rátok. Sokan azt gondolják, nem lehet tudni, van-e örök életem, meg mi vár ránk, ha elhagyjuk ezt a világot. Ne engedjük magunkat megtéveszteni, hanem ragaszkodjunk ahhoz, amit Isten kijelentett. Mit is látunk? Az Úr bemutatja az új földet Jánosnak. Nem engedi, hogy bizonytalanságban legyen. Nézd, ezt készítem az enyéimnek. Nem lutri ez, érdemes az Úrban bízni, Neki élni. Azért is mutatja be az új földet, mert Jézust követve ennek a világnak sok dolgára mondunk nemet, és csak akkor tudjuk nyugodt szívvel megtenni, ha látjuk azt, amit Isten készített az Őt szeretőknek. Ha nem látjuk Isten országát, és az nem ragadja meg a szívemet mindennél jobban, úgy járok, mint Lót felesége. A régi világ, az ottani kincseim nem engednek el. Aki előtt azonban feltárul Isten világának gazdagsága, az, akinek az Úr Jézus mindennél fontosabb, az örömmel engedi el a világot Őérte.

Az élet vizének folyója hömpölyög végig a város utcáin. És honnan ered? Isten és a Bárány trónjából, mert Ők az élet. Az Ő trónjukból, jelenlétükből élet árad. Ez ma is így van. Istentől az élet vize árad, és ez a víz megelevenít. Ez a folyó elérhető minden szomjas szívnek, minden bűnösnek, mégpedig kegyelemből. Egyetlen feltétel a bűnbánat. Aki látja bűneit, és meg akar tőlük válni, az jöhet. Ez a víz megtisztít és újjá tesz. Aki iszik belőle, annak igazi élete lesz.

Mindaz, amit olvastunk, megbízható és igaz. Isten szava a legmegbízhatóbb a világon. De bízom-e benne? Hamar eljövök, üzeni az Úr, és egyre közelebb vagyunk ennek beteljesedéséhez. Azt mondta, hamar eljövök, akkor el is fog jönni. Várjuk Őt örömmel, szolgálattal, engedelmes élettel.

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

Isten áldásával.

Új Jeruzsálem

Í

géretek sora hangzott el már az eddigi időszakban Isten szabadításáról és az újjáteremtésről (Ézs 36,1-22). Sokan örültek az igének, és várták az Úr szavának beteljesedését. Bíztak Isten munkájában, és hitték, hogy Ő meg tudja őket menteni az ellenségtől. Ha csak a fejezetek számozását nézzük, és úgy vesszük, ennyi nap telt el, akkor vajon mi is lehetett a szívükben a Jeruzsálemieknek? Milyen könnyen megjelenik a kétség. Telnek a napok, és nem enyhül a feszültség, hanem még inkább közeledik az asszír sereg. Már itt vannak Jeruzsálem falai alatt. Mit is teszünk ilyenkor? Kérem az Urat, olvasom az igét, és inkább rosszabbodik a helyzet, mintsem javulna? Isten azért ad ígéretet, hogy amikor próbák jönnek, keményebb időkkel nézünk szembe, azokra álljunk rá. Az ige megerősít, elveszi a félelmet, és reménységgel tölt el. Jó, ha mindig erősen kapaszkodunk az Úrba, és sok időt töltünk Vele. A javulás nem mindig következik be azonnal, Júda népe sem élte át mindjárt Isten munkáját. Miért? Azért, hogy erősödjön hitük, másrészt kiderüljön, mennyire tudnak az Úrban bízni. Van, amikor a hitben való helytállás a bizonyságtétel. Ha egy probléma nem szűnik meg azonnal, de bízunk az Úrban, és elhárítjuk a gonosz támadását, az bizonyságtétel. Mások is erőt meríthetnek belőle, és felragyoghat Isten dicsősége általunk.

Az asszír sereg elfoglalta Júda városait, győzelmesen nyomult előre, az utolsó remény Jeruzsálem, a főváros, az Isten városa. Hitpróba is ez. Hisszük-e, hogy az Úr megoltalmazza népét? Amikor egyre közelebb jönnek a fegyveresek, szilárdan kitartunk-e az Úr mellett, vagy keressük az életünk védelmének egyéb módjait? Elhagyjuk az Urat, menekülünk, vagy tudunk várni Rá, amíg fog cselekedni. Nem is könnyű ilyenkor várni. Bizonyára nehéz volt ott is még mindig várni, és nem tenni semmit.

Az ellenség is mindent megtesz, igyekszik a maga javára billenteni ezt a nehéz lelkiállapotot. Lelki hadviselést folytat, el akarja bátortalanítani a városban tartózkodókat. Azt üzeni, nem érdemes hinni, Istenben bízni, mert ahogyan más népeket nem védtek meg isteneik, úgy Jeruzsálemet sem védi meg Isten. A legnagyobb hatalom Asszíria, és csak az marad életben, aki behódol neki. Ma is sokszor így rémisztget a gonosz, elhiteti, ő a legnagyobb, és csak a behódolók maradnak meg. 

A nagy király küldi őt, mondja a követ - rettegés van a szívemben, vagy bátran el tudom mondani: én a királyok Királyához, az Úr Jézus Krisztushoz tartozom. Ő a föld és a föld királyainak is Királya. Ezért nem félek, mert Ő hatalmasabb minden fenyegetésnél, és Ő megment engem. De ha nem tenné is, nem hódolok meg senki előtt. 

Milyen bizodalom az, amelyre támaszkodsz? Gyakran megkérdezik, miben bízol még mindig? Elmondhatom, hogy én Uramban, Aki életét adta értem, és Akinek oly sokszor megtapasztaltam hatalmát az életemben. Akinek élő kapcsolata van az Úrral, aki ismeri Őt személyesen, az meg tud felelni. Az meg tudja vallani: hiszek az Úrban, mert már korábban is segítségül hívtam, és megkönyörült rajtam. A legfontosabb pedig az ige bizonyságtétele, hiszem, amit az igében olvasok, ez ad erőt, és tudom, hogy Isten ma is ugyanaz.

Istent nem lehet bálványokkal, más népek, emberek isteneivel összehasonlítani, mert nincs más Isten a Biblia Istenén kívül. Ő a Teremtő, és Jézus Krisztus által Megváltó. Nincs más név, csak az Övé, Aki által üdvözülhetünk. Más istenek tehetetlennek bizonyulnak sok fenyegetéssel szemben, mert nem is léteznek, de ez a tehetetlenség nem azt jelzi, hogy Isten sem segíthet. Úr Ő mindenek felett! Ő tud és akar segíteni, azokon, akik hit által fordulnak Hozzá, akik Rábízták már az életüket. Mert Ő nemcsak a bajt akarja elhárítani, hanem meg akar Önmagával ismertetni, és az Úr Jézus bűnt eltörlő vére által örök életre megmenteni.

Ne engedjük magunkat megtéveszteni. Ragaszkodjunk Isten Bibliában adott kijelentéséhez, mert a gonosz tudja forgatni a szavakat, de mindig az a lényeg, ki mondja azt, amit hallunk? Lehetnek biblikus gondolatok is, sőt, még igét is idézhet az ellenség, az a lényeg: tudom-e, ki az, aki mondja. Ha ismerem az én Uramat, akkor az Ő hangját meg tudom különböztetni a gonosz hangjától. Maga Jézus Krisztus is azt mondta, hogy az Ő juhai ismerik a hangját, és ha nem az Ő hangja szól, legyen az bibliai idézet is, elfutnak tőle. Ahogyan Neki is igét idézett, a Biliára hivatkozott az ördög, de Ő felismerte, hogy ez hamis, és ezért nemet mondott neki.  Azért kapjuk a mai napot is, hogy egyre jobban megismerjük az Ő hangját, és ha ismerjük, akkor a próbákban, a fenyegetésben, a halál árnyéka völgyében is csak Rá figyelünk, és a hamis hangot elutasítjuk. Mert az Úr szava megbízható.

Mindaz, amit az apostol leír, nem csak biztatás egy szebb jövő reményében (Jel 21,9-27). Nem azért ír győzelemről, Isten ítéletéről és új teremtésről, hogy a most szenvedőket valahogyan megvigasztalja. Amit elmond, az valóság, és ez nem János szövege, hanem az Úr kijelentése. Az apostol azt mondja el, amit lát. Az Úr meg mutatja neki valóságosan mindazt, amiről eddig beszélt. Betekintést nyer az új Jeruzsálembe. Egy angyal úgy mutatja be neki, mint valóságot. Tudni kell, hogy akkor már lerombolták a földi várost. Tehát János nem a régit látja, hanem egy Istentől készített újat. Ez mind arra mutat rá, hogy amit olvasunk, az valóság. Isten újjáteremt mindent. És ahhoz semmi sem lesz fogható.

Az új Jeruzsálem középpontja maga Isten és a Bárány, Ők lesznek a templom, nem kell már kézzel épített ház, ahol Istennel találkozhatunk. Nem, mert itt Ő lesz minden mindenekben, szabadon találkozhatunk és beszélhetünk Vele. Nem lesz már semmilyen válaszfal Közte és köztünk. Milyen jó is lesz abban a városban, legyünk hálásak Urunknak, hogy életével és kereszthalálával lehetővé tette, kegyelemből a belépést. Aki oda vágyakozik, az ezen a földön léphet oda be. Aki Jézus Krisztust Urának vallja, az Vele lehet majd ott is. És aki oda vágyakozik, az a világ dicsőségét ki tudja kerülni. Azt nem tévesztik meg a földi vágyak, mert a mennyei város felé tart. Aki ismeri Jézust, és élő hittel hisz Benne, az tudja, hogy mindennél sokkal jobb az a hely. Földi vándorlásunk célja az új Jeruzsálem.

Ott már nem lesz energiaválság, nem lesznek kiszolgáltatva az emberek, és nem is rabolja ki őket senki. Ingyenes energiát kapunk, mert ott nem kell lámpás, nem lesz éjszaka. Isten ma is mindent ingyenesen kínál Jézus Krisztusban az övéinek. A kegyelmet és a bizonyságtételhez való erőforrásokat is ingyen adja. Az élet vizét is ingyen kínálja az arra szomjazóknak.

Azonban azt ne feledjük, oda csak azok mennek be, akik beírattak az élet könyvébe. És ez a beíratás földi életünk idején történik meg. Nem azonos ez azzal, amit az egyházi anyakönyvekbe bejegyeznek. Ebbe a könyvbe a megtérőket, az újjászületett embereket jegyzik be. Azokat, akik felismerték bűneiket, és Jézus Krisztus vére által azokból megtisztíttattak. Mert oda nem mehet be semmi tisztátalan, tehát amiben még ott a bűn. Az új teremtés mentes lesz a bűntől. Csak azok mehetnek be, akik Krisztus által megtisztulnak.

  

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.

Minden újjá lesz

A

próféta előremutat arra a csodálatos és semmihez sem fogható örömre, ami majd Isten szabadításakor árad a szívükből (Ézs 35,1-10). Meg fogják tapasztalni az Úr szabadítását, mert, amit ígért, azt megcselekszi. Még nem jött el, de  vessék tekintetüket az Úrra, ragadják meg az ígéreteket, és akkor nem csüggednek el. Ma még az ellenséges hadakat látják, a félelmetes, pusztító sereget, de ha hittel felfelé tekintenek, eljön a szabadítás. Az Istenre való tekintés megerősít és reményt ad, a látszat ellenére. Nem engedi, hogy elcsüggedjünk, mert ismerjük az Urat, bízunk Benne, és tudjuk, Számára nincs legyőzhetetlen akadály.

Amikor az Úr megjelenik és elkezdi munkáját, a környezet, a természet is megváltozik. Mindaz, ami a bűn és a bűnös ember tevékenysége miatt elromlik, az az Úr, a Mindenható Isten megjelenésekor megújul. A puszta is vigadozik az Úr jelenlétének, milyen nagyszerű ez. Amikor mi vonulunk, semmi nem vigad, mert szemetelés, rombolás marad utánunk. Amit az ellenség lepusztított, pusztává, kietlenné tett, azt az Úr a Libánon és a Kármel szépségéhez hasonlóvá teszi. Ilyen csodálatos az Úr munkája, az új élet, amit Ő ajándékoz. Mert ezt az új és pompás külsőt kapja a puszta. Reménységgel tölt ez el, ha befogadom az Urat, ha engedem, hogy megérkezzen az életembe, a legnagyobb sivárságot is élővé formálja. Az Úr keze munkája nyomán megelevenedik az addig élettelen környezet. Így teszi Ő élővé az életünket, a szívünket.

Az Úr igéje ma is felemeli a szívünket és a fejünket, lelket önt belénk. Ne féljetek: hangzik a felszólítás! Ne félj, akkor sem, ha most még ebből nem látsz semmit. Ne a láthatókra nézz, hanem az Úrra. Még talán az ellenség vonulását, a gonosz munkáját látod, és úgy gondolod, nincs esély a szabadulásra. De ne az esélyekre vagy az ellenség erejére nézz, hanem fogadd hittel az igét. Azért adta az Úr a szavát, hogy higgyünk benne. De ne csak a templomban, hanem az élet sűrűjében, a nehéz helyzetekben is. Higgyük, hogy jön az Úr, és időben fog érkezni. Erősítsük egymást, ne félj, jön az Úr. Bízz Benne, és várj Rá. Ne kezdj el kapkodva cselekedni, csak bízz Benne. A kapkodás nem segít, csak a kegyelem. Nem a mi megoldásaink adnak szabadulást, hanem az Úr. A mi feladatunk, hogy bűneinket megvallva forduljunk Hozzá. Mondjuk el: Uram, emberileg nincs esély, én nem tudok más emberré lenni, képtelen vagyok megoldást találni, de Neked semmi sem lehetetlen. Pont a számunkra lehetetlen helyzetek által dicsőíted meg a nevedet. Jöjj, Uram Jézus!

Az Úr Jézus eljövetelekor fantasztikusan teljesedtek be ezek az igék. Valóban megszabadultak hit által az addig a bűn kötelékében élő emberek. Megnyíltak a vakok szemei és a süketek fülei, és ugrándozott a sánta. És mindez a mai ember számára is elérhető. Az Úr Jézus Krisztus teljes szabadítást és belső átalakítást hozott el. Nem csak érzelmes pillanatokat, hanem semmihez sem hasonlítható új életet ajándékoz. Amire addig csak vágyakoztunk, az valósággá válik. A szomjúhozó szívben patak fakad, a puszta életben tó lesz. Aki Őhozzá megy, annak belsejéből élő víznek folyamai áradnak.

Ez a víz teljesen megújít. A Szentlélek Isten teljesen újjá alakít, kimossa belőlünk a bűn szennyét, és ráállít egy új, életre vezető útra. Olyan utat, a keskenyt adja elénk, ami szent út lesz, mert csak az Úr tanítványai járnak rajta. Az Úr útja járható, és nem lehet eltévedni rajta. Miért? Mert az Úr a pásztor, és Ő vezeti nyáját. Maradjunk meg ma is az Ő nyomában, ne térjünk le arról se balra, se jobbra. Szent út lesz, mert megszentelt életű emberek járják. Ezzel azt is megmutatja, hogy az új élet a megszentelődésről szól. Az Úr továbbra is formál, tisztít, és Krisztushoz hasonlóvá tesz. Az Úr útja a folyamatos növekedés útja.

A Jelenések könyve megerősíti, hogy az Úr nem a pusztulás, hanem az újjáépítés munkálója (Jel 21,1-8). Mert a sárkány és minden csatlósa elpusztult, az első ég és föld is elmúlt, de ez nem a zárszó. Amikor a gonosz és az őt szolgáló ember azt gondolja, ez a vég, akkor Isten továbblép. Ő megmutatja: nincs vég, csak új kezdet. És ez a kezdet már bűn nélküli. A kereszt alatt állók is azt gondolták, Jézus halálával vége van a Messiásinak, nincs tovább Jézus, nem folytatódik a munkája. Azonban Isten továbbment, megmutatta, hogy igenis, van tovább, mert Ő maga az Élet. Feltámasztotta az Úr Jézust, kihozta a halál birodalmából, és ez ad lehetőséget a bűnös ember feltámadására is. Nincs vége, amikor azt gondoljuk. Nincs vége, mert Isten e kezdetek Istene. Ő a megújulás Ura. Így lehet újjá Általa a te életed is. Ne mondd ki, hogy vége, bármilyen csalódottság uralkodik is el rajtad. Kérd Őt, és újjá tesz. Fordulj Hozzá, és akkor Általa a régi, a bűn okozta nyomor elmúlik, és újjá lesz minden. Mert ez nemcsak valamikor megy majd végbe, hanem itt és most is. Pál már diadalmasan vallott róla: a régiek elmúltak, és íme, újjá lett minden. Így lehet újjá minden az életünkben. A bűn hatalma elmúlik, és megkezdődik Krisztus uralma. Egy új és áldott korszak.

A régi, megfertőzött föld is elmúlik, de nem a semmi követi, hanem egy egészen új. Isten lesz az övéivel, és ahol Ő jelen van, ott elmúlik mindaz, amit a régi okozott. Isten letörli a könnyeket, begyógyítja a sebeket. Ő mindent újjá tesz. Nem kell ennél nagyszerűbb üzenet. Ez elég! Mert az Úr szava megbízható. Aki a saját életében megtapasztalja, hogy minden újjá lett, az hittel várja az egész föld újjáteremtését.

Az Úr kínálja az örök élet vizét, a forrás még elérhető Krisztusban. És Ő ingyen kínál. És emögött nincs trükk. Nem azért kínálja ingyen, hogy rászoktasson, és majd jó drágán árulja. Ő valóban ingyen adja az életet, az Úr Jézus kifizette a kereszten, így mindenki hozzájuthat. Az élő víz forrása elérhető mindenki számára. Nem függ anyagi helyzettől, és így nem kerül senki hátrányba. Csak szomjas szívre van szükség. Ha olyan vagyok, mint a szarvas, jöhetek, a forrás már elérhető. Megszerezni nem lehet, de ingyen kegyelemből hozzáférhetővé válik. A kód a bűnbánat. Az élet vize azoké lesz, akik őszinte és teljes életváltozást akarnak. Mert, aki iszik ebből az vízből, az már nem élhet úgy, mint korábban. Ez a víz megtisztít a bűn minden formájától. Mi a bűn? Amit az ige annak mond.

JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

1.  

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2.  

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3.  

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

Isten áldásával.

Az élet könyve

E

dóm népe Jákób testvérének, Ézsaúnak a leszármazottja, mindig haragban volt Izráellel, gyűlölte az Úr népét (Ézs 34). Nem szabadultak meg ettől az indulatuktól. A testvérek konfliktusa évszázadokra kihatott. Amikor Izráelt fenyegette egy másik nép, Edóm nem segítette a bajban levőket, nem fogadta be a menekülőket, hanem örült romlásuknak. Úgy gondolták, ők kimaradnak, őket nem éri az asszírok támadása. Isten üzen nekik is a próféta által, ne örüljenek, mert az Úr megítéli őket. Isten haragszik azokra, akik népét bántalmazták. De mégis szól, mert azt akarja, hogy megbéküljenek Vele és Izráellel. Isten, mielőtt ítél, mindig szól. Bűnbánatra hív, és a megtérőnek kegyelmet ad. 

Áldott legyen Urunk, hogy mi már a kegyelmi korszakban élhetünk, így nemcsak Izráel népének, hanem minden embernek hirdettetik az evangélium. Mi ez az evangélium? Nagyszerű örömhír, Isten haragját az Úr Jézus magára vette. Elszenvedte a nekem járó haragot és büntetést. Mert Isten nem az emberre, hanem a bűnre haragszik, és mindarra, ami a bűnből származik. Az Úr Jézus meghalt a kereszten, kiengesztelte az Atyát, így szabaddá tette az utat számunkra. Istenhez az út keskeny, a kapuja pedig szoros. Erre az útra a kapun keresztül mehetünk be. Ez a kapu a kereszt. Ezt nem lehet elkerülni. A kereszt alatt bűnbánattal állhatok meg, és az Úr vére megtisztít. Fehér ruhát kapok kegyelemből, útravalóul pedig egy térképet, hogy el ne tévedjek. Ez a térkép az ige, általa kalauzol az Úr. A fehér ruha pedig jelzi, hogy megbocsáttattak a bűneim, az Úré vagyok. Nincs saját igazságom, de Krisztusban megigazíttattam. A keskeny út a megszentelődés, a hitben való növekedés útja. Azt jelenti ez, hogy ahogy telnek az évek, egyre jobban megismerem Uramat, és teljes szívvel követem, szolgálom Őt. A követés szolgálat, ezen az úton immár Neki élek.

A Biblia fontos eszköze az Úrnak. Sokan nem tulajdonítanak neki jelentőséget, gyakran még az Úr tanítványai sem veszik olyan komolyan, ahogyan kellene. Az ige nélkül eltévedünk e világ zaján. Különösen ma nagyon zajos a világ. Mindenki elmondhatja véleményét, és közzé is teheti. Tele vagyunk kommentekkel, véleményekkel, mindenki közzéteheti valahol a maga elképzelését. Az emberek pedig erre figyelnek. Ma már nincs nagyon szakma sem, mindenki ért mindenhez, és ha valaki a maga elgondolását közzéteszi, akkor azt sokan el is fogadják, kipróbálják, vagy egyszerűen követik, mert azt gondolják, az úgy helyes. Az Úr azonban ideadta igéjét, általa megkereshetjük, mit is mond az Úr abban a témában. Mi az Ő válasza, vagy milyen utat mutat? Fontos még nekünk Isten válasza? Igénk arra biztat, keressük meg az Úr könyvében. Igen, de a keresés több, mint elolvasni a napi részt, azt jelenti: egy konkrét probléma vagy egy téma érdekében kutatom az igét. Megkeresem, hogy a Bibliában van-e szó arról a kérdésről, ami nekem fontos. Ha igen, mit mondott róla Isten, vagy hogyan reagáltak rá Isten gyermekei? Néha olyan kérdésekben várjuk a választ, amikben már van is, csak meg kellene keresni, és a Szentlélek által alkalmazni a saját életünkre.

Ma az Úr szívünkre helyezi, hogy olvassuk és kutassuk az igét. Nemcsak személyes életünkre nézve, hanem a világ eseményeire nézve is válaszokat kapunk. Csakis az ige által érhetjük meg mindazt, ami körülöttünk történik. A gonosz mindent megtesz, hogy távol tartson vagy elszakítson az Úrtól. Ehhez az első lépés: elvon az igétől. Úgy alakítja dolgainkat, hogy ne jusson idő az ige olvasására. Minden legyen fontos, csak ne az igén tájékozódjunk. Az Úr azonban arra bátorít: olvassuk szavát, és vegyük hittel. Higgyük, hogy amit mond, az úgy van, és ami még nem teljesedett be, az be fog teljesedni.

Letelt az ezer éves béke és nyugalom időszaka (Jel 20,7-15). Ez az idő az utolsó, vagy inkább az utolsó utáni lehetőség volt a megtérésre. Arra kapta az ember, hogy végre felismerje: Isten az ő Ura és Királya. Azt is meg kellett volna látni, hogy az ember mindig ember marad, soha nem válik istenné, és nem lesz képes minden problémát megoldani. Az ezer év szembesít önmagunkkal és az emberi uralmakkal. Össze lehet hasonlítani Az Úr Jézus országlásával. A sátánt eloldották, utolsó nagy csatájára készül. 

Aki ma is összeveti az Úr Jézus életét és országa működését mindazzal, ami a világban van, megláthatja a különbséget. Az Úr ma is az Ő országába hív. Azért teszi, hogy megtapasztaljuk, mennyire más az élet Vele. Isten igéje és akarta megvalósulása jobbá teszi az életet. Ahol az Úr van jelen, ott a kegyelem, a békesség és a szeretet hódít tért.

Megdöbbentő, mennyien nem akarják Isten uralmát. A gonosz jó munkát végez, átkódolja az embereket, mert amikor szabadon engedik, azonnal nagy sereget állít ki. Meglepő, van kiből kiállítani a sereget. Vak az emberiség, nem látja, hogy az ördög nem tudott önerőből megszabadulni fogságából. Szabadságát is Istennek köszönheti, Ő adott engedélyt arra, hogy eloldják. Még mindig van lehetőség, még sátán is meggondolhatja a dolgokat, de nem. Nem, mert a gonosz annyira gonosz, tele van Isten iránti gyűlölettel. A gonoszság mindig Isten hiánya a kiteljesedése. Ahol nincs jelen Isten, ott a bűn teljesen a hatalmába kerít. 

Azonban Istent nem lehet letaszítani a trónról. Krisztusnak nincs ellenfele, és a gonosz nem vethet gyökeret az új világban. Isten lezárja a gonosz létét, el kell pusztulnia, mert Isten országába nem mehet bűn. Az új teremtésben már mindenekben Isten lesz jelen, és Krisztus uralkodik a szívekben. Ott valóban minden jó lesz.

Lesz ítélet is, minden itt dől el, a földi életben, az ítéletkor csak realizálódnak a dolgok. Aki a Bárány vére által beíratott az élet könyvébe, az az Úrral lesz, örökkön örökké. A beírás itt történik, a földi élet ideje arra adatik, hogy megismerjük Őt és nagy kegyelmét. Nincs fontosabb annál, hogy belekerüljünk az élet könyvébe. Mindez kegyelemből megy végbe Jézusért. Nem azért kerülünk bele, mert jók vagyunk, vagy valamilyen elévülhetetlen érdemünk van, nincs semmink, de Jézus áldozatáért Isten megkegyelmez. Érte írnak be a könyvbe, adjunk ezért hálát, és szolgáljuk Urunkat. Jézus az egyetlen, Akit érdemes szolgálni, Akinek jó élni. Figyeljünk ma is szavára.

Uram, a te igéd nekem

1. Uram, a te igéd nekem A sötétben szövétnekem; Mind igazak és ámenek, Amik

szádból kijöttenek, Azért amit nem látok szemmel, Béveszem szavadra hitemmel.

2. Bízom hozzád erős hittel, Hogy te mindent megcselekszel, Amit szent igédben

ígérsz: Hogy kegyelmesen hozzám térsz, És megbocsátván bűneimet, Megadod örök

életemet.

3. E nagy jót neked köszönöm, Mely nekem arra ösztönöm, Hogy a Jézust, kiért velem

Közöltetik a kegyelem, Tartsam lelkem megtartójának, Szeressem, engedvén szavá-

nak.

4. Igazgass, Uram, engemet, Hogy megőrizzem hitemet; Ha von magához e világ, Én

mint Krisztusba oltott ág, Tőle vegyem tápláltatásom, Míg az élők közt lesz lakásom.

Isten áldásával.