2020. április 30., csütörtök

Teljes fegyverzet


S
ikemben a nép is, Józsué vallomásán felbuzdulva, őszintén kötelezi el magát az Úr mellett (Józs 24,16-33). Megvallják, hogy az Úr az ő Istenük. Azonban ez nem csupán egy emelkedett ünnepi pillanat, vallomásuknak a saját tapasztalat és Isten szavának a hallása az alapja. Számukra Isten szabadítása és a pusztában való vezetése személyes tapasztalat. Ők ismerik Istent. A pusztában születtek, a szabadulás történetét, a Hóreb-hegy eseményeit szüleik elmondása alapján ismerik. Ott a szent sátor, a szövetség ládája, benne a két kőtáblával, mindezek kézzelfogható, erőteljes bizonyságok Istenről. A hitük megtapasztaláson alapszik. És ez nagyon fontos, mert a lelkesedés nem tart sokáig, ha nincs személyes alapja. Az Úrba vetett hit akkor erőteljes, ha Isten nekem élő valóság, ha megtapasztaltam a munkáját a saját életemben. Mert ma is lehet Hozzá kiáltani, mégpedig személyesen. Meglátom saját nyomorúságomat, tehetetlenségemet a bűnnel szemben, és Őt hívom segítségül. És Ő meghallja a kiáltást. A kereszt a garancia arra, hogy Ő meg akar szabadítani, és élő kapcsolatot kíván kialakítani velünk. Meg kell azonban látni, hogy nem a közös kiáltás, hanem a személyes odaborulás az igazi megoldás. A kollektív kiáltásban mindig benne van, hogy csak egy baj elhárítását akarjuk, de nem akarunk az Úr útján járni.
A nép határozottan kijelentette, hogy az Úrnak akarnak szolgálni. Nemcsak áldásait akarják, nemcsak egy kultuszra van szükségük, hanem élő kapcsolatra. Isten számukra az életük Ura, Gazdája, Rá figyelnek, és teszik, amit mond. Mert az Urat szolgálni ezt jelenti, figyelek Rá, és teszem, amit mond. Vizsgáljuk meg az életünket, erről szól a mi hitünk? Tesszük, amit Isten az igében kijelentett a számunkra? Mert Ő nem érzelmi fellángolást, ünnepi dicséretet vár, hanem engedelmességet. Arra hív el, hogy éljük, tegyük akaratát. Mert lehet dicsőítést tartani, zenghet az ének, de ha nem éljük, amit az Úr elénk élt, nem Őt szolgáljuk. Az igazi dicsőítés az engedelmes, az Ő tetteiről bizonyságot tévő élet. Az, amikor látható az Úr munkája bennünk. Amikor a férfi – nő kapcsolat, a munka, és a pénzügyek is az ige szerint mennek végbe. Az Úr a farizeusok és írástudók életében azt hiányolta, hogy a külső és látványos tettek mellett nem jelenik meg az ige szerinti élet. Nem figyelnek oda azokra a dolgokra, amik a szívből származnak. Pedig az igazán fertőző és életeket pusztító vírus a szívünkben van. Onnan terjed tovább életünk által. Erre a vírusra egyedül az Úr Jézusba vetett hit a megoldás.
Józsué felhívja a figyelmet a gyakorlati bizonyságtételre. Ha az Urat akarják szolgálni, vessék el, távolítsák el maguk közül az idegen isteneket. Mert itt kezdődik az élő hit. Eltávolítom mindazt az életemből, ami Isten helyét töltötte be. Kidobok mindent, ami az Úrtól elvon. Az Úr Jézusnak engedem át a szívemet. Engedjük, hogy Urunk bevilágítson a szívünkbe, és megláttassa a még ott rejtőző idegen isteneket, bálványokat. Bizonyára most erélyesen kiáltjuk: nincsenek nekem bálványaim, csak az Urat tisztelem és szolgálom. Milyen szerepe van a pénznek, a munkának, vagy akár a gyermekeinknek az életünkben? Mert mindezek lehetnek bálvánnyá. Mert a bálvány az, ami meghatároz, amire a legtöbb időt fordítom, és ami miatt akár a bibliaolvasást, az istentiszteletet is háttérbe szorítom. Gondoljunk arra is, hányszor nem tudunk egy tévéműsor mellől egymás vagy az Úr kedvéért felállni. Mert azt meg kell nézni. Vagy az okoseszközök, mennyire hatással vannak az életünkre, több időt töltünk velük, mint Jézussal vagy szeretteinkkel. Nézzük meg, mire fordítunk egy nap több időt: Isten dolgaira, vagy a sajátunkra? Józsué a szív Istenhez való odafordításáról beszél. Akit szeretünk, azzal tele van a szívünk, azzal igyekszünk minél többet együtt lenni. Akit szeretünk, azzal nem kényszerűségből, kötelességből vagyunk, hanem önként. Mindent megteszünk, hogy minél többet lehessünk vele. Az Úrra fordított idő  elmondja, mennyire fontos Ő a számunkra.
A szív odahajtása kifejezi, hogy odafigyelek arra, amit az Úr mond nekem. Odahajtom a szívem a szavára, kész vagyok megtenni, amit mond nekem. És az Úr ezt várja. Teljes szívünkből keressük Őt mindennap, és Neki éljünk.
Pál apostol által felkészíti az övéit az Úr a keskeny út küzdelmeire (Ef 6,10-24). Az első nagyon fontos kijelentés: az Úrban legyünk erősek. Tehát semmit se saját erőből akarjunk megoldani, elintézni. A mi  erőnk az Úrban, az Ő hatalmas erejében található. Sőt, akkor vagyunk erősek, amikor gyengeségünket megéljük, mert akkor Ráhagyjuk magunkat. Minél gyengébbek vagyunk annál erőteljesebben jut érvényre az Úr ereje. Neki növekednie kell, mondta Keresztelő János. És ez a  recept, hagyjuk Őt növekedni, és minél nagyobbá válik az életünkben, annál kisebbek leszünk mi. Ez azért fontos, mert a gonosz nem ijed meg tőlünk, de ha Jézust látja az életünkben, ha az Ő hatalma van jelen, visszahúzódik. Jézussal szemben nincs esélye a gonosznak.
 A mi harcunk a gonosz ellen folyik. Sátán mindent megtesz, hogy az Úr Jézus tanítványait semlegesítse. Gyakran nem is látható módon támad. Inkább cselesen, az élet gondjain keresztül igyekszik elvonni Istentől. Rávesz, hogy mi gondoskodjunk magunkról, elhiteti, hogy a megélhetésünk tőlünk függ, és minden erőnket a munkába igyekszik belefordítani. Kifacsar, hogy amikor végzünk, már Istenre ne is figyeljünk. Ezért, a harc ott kezdődik, hogy ébredést követően kézbe veszem az igét, és figyelek ara, amit az Úr mond nekem. Megkérdezem, hol akar látni, miként kívánja általam országát megjeleníteni. Mert azért vagyunk ebben a világban, hogy Isten országát képviseljük, bizonyságot tegyünk róla. Aki megismerte az Úr Jézus Krisztust, átélte bűnei bocsánatát, azt az a vágy viszi előre, hogy Őt másokkal megismertesse. Valahogy úgy, mint amikor egy jó receptre talál valaki, és azt megosztja a Facebookon. Vagy ahogyan egy jó nyaralásról vagy kedvenc filmünkről, csapatunkról beszélünk. Ami jó velünk történik, azt másokkal is meg kívánjuk osztani. Azonban az Úr azért küld, hogy az Ő hatalmas nevét, értünk elvégzett áldozatát adjuk tovább. Mondjuk el, mit is tett az Úr Jézus értünk. Beszéljünk az életünkben végzett munkájáról. Mutassuk be a Bibliát úgy, mint ahogy bemutatjuk az új telefonunkat - hogy tudunk beszélni új funkcióiról, megmutatjuk rajta képeinket. Hát így mutassuk fel Isten országának minden érdekességét. Sok érdekesség van benne. A legjobb ország, ami létezik! Ismered? Polgára vagy már?
A gonosznak csakis Isten teljes fegyverzetében állhatunk ellen. Ő ideadta azokat, de nekem kell megismerni a használatát, és élni vele. Hiába van itt a Lélek kardja, ha nem tudom használni. Az Úr Jézus az igével hárította el a gonosz támadásait. Minden ötletére volt Jézusnak igei válasza. Nem tévesztette meg az ördög igei igézettel is. Mert az Úr meglátta, hogy rosszul, kicsavarva használja. Ismerjük meg Bibliánkat, olvassuk minél többet, tanulmányozzuk behatóan, mert csak akkor leszünk képesek sátán támadásait elhárítani. Az ördög ravasz, a rosszat is szépen becsomagolja, a világ szokásai által juttatja el hozzánk. Ha ismerjük az igét, átlátunk a rostán.
A hit pajzsát is jó kéznél tartani, és ez nem más, mint az igében való hit. Hiszem, amit az Úr mondott. Hiszek az Úrnak, bármit is mondjon a gonosz. A hit kioltja sátán gonosz nyilait. Az üdvösség sisakja az üdvbizonyosság, tudom, hogy az Úr megmentett engem halálával és feltámadásával a kárhozattól. Őérte örök életem van. Mindez akkor válik sisakká, ha ezt elfogadtam, személyesen átéltem. A papíros hit nem segít. Csak az élő hit, az élő megtapasztalás segít át a holtponton. Azért is nem elméleti hitről, egy megtanult hitvallás elmondásáról van szó, mert a sisakot háborúban használták. Harc közben van rá szükség. Sátán azokat támadja, akik harcban állnak vele.
A harc, a küzdelem eredményességét az imádság adja meg. Ima által élő összeköttetésben lehetünk az Úrral. Az imádság hozza el az Úr jelenlétét életünkbe. Megtapasztaljuk ima által, hogy Ő valóság. Ahogyan Dávid is imádság, az Úrhoz való kiáltás közben indult Góliát ellen. Tudta, az Úr itt van, és győzelmet ad. Az Úr itt van, és győzelmet ad övéinek, akik hitben hívják segítségül a gonosz ellen.


Itt van Isten köztünk

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -
den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki
szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,
szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha
mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -
loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben
Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-
rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-
ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd
meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-
Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:
Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn
Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!


Isten áldásával.


2020. április 29., szerda

Döntés


J
ózsué utolsó beszédét olvassuk, tudja, letelt az ideje és szolgálata (Józs 24,1-15). Isten igéjével áll a nép elé, és majd egy csodálatos hitvallást hagy maga után. Józsué az Úrnak élt, és most is az Úr szavaival búcsúzik. Mózes mellett megtapasztalta az Úr jelenlétét, és ez egész életében végigkísérte. Tudta, hogy minden Isten ajándéka és munkája az életükben. Mindent Istennek köszönhetnek. Izráel léte Istent dicsőíti. Így a mi létünk is Isten munkája, és az életünk lényege nem más, mint Istenkérdés. Ki az én Istenem? Kit imádok, kinek engedelmeskedem?
Maga az Úr szólítja meg a népet Józsuén keresztül. Elmondja Izráel történetét, és ebből meglátjuk Isten kegyelmét felragyogni. Minden kegyelem. A legnagyobb, hogy Istennek terve van velünk. Lehajol, és megismerteti magát. Nincs nagyszerűbb lehetőség, mint Istent megismerni, és Neki élni. Izráel erre a csodálatos feladatra lett elhívva, éljenek Istennek, és egyre jobban ismerjék meg Őt. Isten tettei által mélyíti el népe szívében az Ő ismeretét.
Az ember azért él, hogy rádöbbenjen: van élő Isten, és amikor ez eljut a tudatáig, igyekezzen Őt megismerni. Annyi mindent megismer az ember. Már a világűrt és más égitesteket tanulmányoz, igyekszik minél jobban feltárni titkukat, azonban Isten megismeréséhez semmi sem fogható. Szánunk erre elég időt és energiát? 
Izráel atyái is idegen, pogány isteneket szolgáltak, mielőtt az Úr kihívta őket földjükről. Ahhoz, hogy az igaz Istent megismerjük, az Ő önkijelentésére van szükség. Enélkül a bálványok sötétségében botorkálunk. Csak Ő tud világosságot gyújtani szívünkben, és ezt már Krisztus által viszi végbe. Az Ő arcán ragyog fel Isten világossága előttünk. Igyekezzünk megismerni az Úr Jézus Krisztust, és akkor megismerjük az Atyát is. Azért lett emberré Jézusban, hogy könnyebben megismerhessük Őt. De keressük-e? Rádöbbentünk-e már arra, hogy nem mindegy, kiben vagy miben hiszünk. Sokan úgy gondolják, mindegy, mert valamiben hinni kell. Isten azonban azt akarja, hogy Őt, az élet Urát ismerjük meg, Őbenne található az élet teljessége, és Általa jutunk örök életre.
Az Úr Jézus által szabadulhatunk meg a bűn rabszolgaságából. Ahogyan Izráel sem tudott maga szabadulni Egyiptomból, úgy mi sem. A bűn egyiptoma erős, csak Jézus által van szabadulás. De nemcsak szabadulás, hanem megtartatás is. Mennyi minden Izráel ellen fordult, miután kijöttek Egyiptomból. A gonosz mindent megpróbált, hogy elveszítse őket. És ez mutatja: ne gondoljuk, hogy a szabadulás után sátán nyugton hagy. Zsákmányáról nem mond le, mindent megpróbál, hogy Istentől elszakítson és elveszítsen. Változatosan támad a gonosz, van itt természeti esemény, hadsereg támadása és hamis próféta ügyködése. De ezeket a próbálkozásokat az Úr elhárította. Amíg Hozzá kiáltok, és Nála keresek oltalmat, addig megtartatom. Miután megmenekültek és bevonultak Kánaán földjére, megtapasztalták Isten gondoskodását, országa hatalmát. Így tapasztalhatjuk meg mi is mindezt. Isten országban nem a megélhetés miatti félelem az úr, hanem a bőség feletti örvendezés. 
Mindezeket Józsué is átélte, személyes vallomásként beszél ezekről. És tudja, hogy az Úr velük marad, minden a nép hűségén és engedelmességén fog múlni. Józsué látja, hogy az idegen istenek, a bálványok, vagy másképp ennek a világnak a fejlődése mindig is veszélyt fog rájuk jelenteni. Nekik kell meghozni a döntést, hogy az idegen isteneket elutasítják és elvetik. A világ bálványai minket is fenyegetnek, de aki megismerte az Úr kegyelmét, az tud ezekre nemet mondani. Mivel Józsué személyesen ismeri az Urat, bárhogyan is dönt a nép, ő előre megvallja hitét. Meghozza a döntést: én az Úrnak szolgálok. Te kinek? Milyen döntést hozol? Megvárod, mit mondanak a többiek, vagy bátran előlépsz: én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk?!
Isten Jézusban csodálatos dolgot hozott létre, a válaszfal ember és ember között leomlott (Ef 6,5-9). De ezt csak Jézusban láthatjuk. A Jézusban való élő hit, a Neki való élet nélkül ez nem látható, nem tapasztalható. Ahol nincs jelen Jézus, ott maradnak a válaszfalak, sőt, újak épülnek. Minden válaszfal Benne omlik le. Igen, a kőfalak a Krisztusba vetett hit által leomlanak. 
Ahol Jézus Krisztus az Úr, ott új kapcsolatok alakulnak ki, megtörténik a csoda, rabszolga és szabad testvérré lesz, és egymás mellett ülnek gyülekezetben. A maguk társadalmában ez nem lehetséges, de Isten országában igen. Itt már nincs különbség. Tulajdonképpen ez a hitünk tesztje. Ha van különbség, ha még a társadalmi, vagyoni helyzet a lényeges, nincs jelen Krisztus. Ez akkor is így van, ha közben az Ő nevére hivatkozunk. El kell gondolkodnunk, amikor évszázadokon keresztül még a templomban is ki volt jelölve a hely, ki hová ülhet, milyen bizonyságtétel volt ez? Vajon ott volt-e az Úr? Ahol Jézus jelen van, nincs ilyen megkülönböztetés, mert Ő mindig a bűnösök közt van jelen. Nem az emberek ruhája a lényeg az Úrnak, hanem a szívük tartalma. Aki megtört szívvel jön, azt az Úr irgalommal fogadja.
Azt is megmutatja a mai ige, hogy az evangélium változást vitt végbe az emberekben. Az ige lényege a változás, és ez a keresztyén élet lényege is. Változás és változtatás nélkül csak elméleti a hitünk, csak egy élettelen vallás. Ezt a változást a feltámadott Úr viszi végbe azokban, akik befogadják Őt. A változás hosszú távon meghatározza az emberekhez való viszonyt. Azt jelenti, hogy Krisztussal a szívemben már a rabszolgaságot is másképp élem meg. Már nem ellenség a gazdám, úgy végzem a munkám, hogy Krisztust látom, Neki szolgálok. A megtért rabszolga élete bizonyságtétel. Íme, lehet másképp is. A körülményem nem változott, de a szívem igen.  Ez a lényeg! Változik-e a szívem? A körülmény határozza meg a magatartásomat, vagy a megváltozott életem hat a körülményeimre?
A megtért rabszolgatartó is másként tekint a rabszolgára, embert lát benne, és elhagyja a fenyegetést, az erőszakot. Az Úr tanítványa másképp él, akkor is, ha a környezete még nem tart ott. A Krisztusban élő gazda mar nem arra hivatkozik, hogy mindenki így tesz, az Ő mintája már Krisztus. Ő azt figyeli, hogyan tenne Jézus? Az én Gazdám Jézus, ez a hangsúlyos, ezt tartom szem előtt. Az én életemnek is van Gazdája. Eddig úgy élt, hogy a maga ura volt, mostantól Krisztus a Gazdája az életének. Ki az én gazdám?


Bár bűn és kín gyötör

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem
esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed
örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts ba-
jomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy ir-
galmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghall -
gatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret na -
gyon.


Isten áldásával.


2020. április 28., kedd

Változtatás


E
z az igazi bizonyságtétel, amit  Józsué mond Izráel vezetői előtt (Józs 23,1-16). Nem magáról, sem saját tetteiről beszél, és nem is arról, mennyit fáradozott, szenvedett, hanem arról, amit az Úr tett. Milyen jó elmondani mindazt, amit az Úr tett. De csak az tud erről vallani, aki látta és átélte az Úr munkáját. Ezek az emberek megtapasztalták, hogy az Úr járt előttük, és harcolt értük. Aki meghallotta az Úr hívását, és elindult követni Őt, és valóban követte, vagyis oda ment, ahová az Úr, az szintén megtapasztalta, és egész életében tapasztalja a Jó Pásztor munkáját. Ő nem hagyja magára övéit. Nem küld egyedül harcba, ha mégis magunk maradunk, az azt jelenti, hogy nem követjük, nem az Ő nyomában járunk már. Mert nem elég egy darabig Utána menni, végig meg kell maradni a nyomában. Mert ha csak egy darabig követjük Őt, máshová érkezünk meg.
Józsué látja, hogy eltelt felette az idő, és elmegy már ebből a világból. Nem tesz úgy, mintha ő kivétel lenne. Őszintén szembenéz a földi élet mulandóságával. Nem fél a haláltól, és nem látja tragédiának, ha ő elmegy. Tudja, hogy az Úr a néppel marad. Nem dől össze a világ, mert Isten állja a szavát, és ez a lényeg. Isten szava megbízható, és ő erre a szóra állította rá a népet. Ha megismertetjük Istennel, az Ő igéjével gyermekeinket, nem kell aggódnunk. Ha az Úr kezére bízzuk a szeretteinket, a gyülekezetet, akkor a legjobbat tesszük. Isten szavából nem veszik el egyetlen egy szó sem. Beteljesíti ígéretét. 
Mindez akkor valósul meg maradéktalanul, ha megőrzik azt, ami meg van írva. Isten részéről minden rendben van, de nekem is meg kell maradnom az ige útján. Nem arról van szó, ha Isten kezébe tesszük a környezetünket, akkor minden rendben lesz, mert akárhogy is élnek az utódaink, végül Isten a mennybe viszi őket. Döntésről van szó, amit mindenkinek magának kell meghozni. Tudatosan igent mondok az Úr Jézus Krisztusnak, mert látom, mit tett értem. És megmaradok végig az Ő követésében. Igéje szerint élek.
Isten nem azért választ ki és hív el, hogy egy szuper jólétet biztosítson, és az emberek irigykedjenek, hogy a hívőknek milyen jó dolga van. Azért hív el, hogy az életünk vallástétel tegyen az Ő nevéről. Megismerjék Őt, mint szabadító Istent. Nagyon fontos, hogy szeressék Istent, az ő Urukat. Hadd lássa mindenki, hogy Isten szeretetkapcsolatra hív. Nem félelemből, hanem szeretetből szolgáljuk Őt. Azért, mert átéltük, hogy Ő előbb szeretett. Szeretetéből melyre hajolt, Fiát adta oda értem. Jézus Isten mentőöve az elveszett bűnös ember számára. Belehelyezte Őt ebbe a világba, és akinek segítségre van szüksége, mert összecsapnak fölötte a hullámok, és kiált, az Jézus által megmenekül. A megmentett ember pedig hálás szívvel szolgálja Őt. Nagy szeretet alakul ki a szívünkben, amikor átéljük, hogy saját életét veszélyeztette, és halálba adta, csakhogy megmentsen. Jézust nyelték el a halál habjai, azért, hogy én élhessek, hogy örök életem lehessen. Hát hogyan is lehet válaszolni ilyen szeretetre, ha nem hűséggel, viszontszeretettel?
Azonban Józsué nagyon őszintén elmondja: ha nem hallgatnak Istenre, ha összekeverednek a pogány népekkel, ha eltérnek Isten szavától, a fenyegetést is beteljesíti rajtuk. Ezt látnunk kell, ha letérünk az Úr útjáról, ha már nem szeretjük Őt, mert inkább a világhoz vonzódunk, akkor a kemény, félelmetes igék is beteljesednek. Az Úr beszél gyertyatartó kimozdításáról is. Ha nem térünk vissza Hozzá, és nem élünk akarata szerint, kimozdítja gyertyatartónkat. Ő a bűnhöz, a tisztátalan élethez, a hamis bizonyságtételhez nem asszisztál. Ha a világ azt látja, hogy az egyház élete csak a dogmákban különbözik az ő életétől, az nem bizonyságtétel. Az Úr megítéli mindezt. De ma még van lehetőségünk őszintén az igébe tekinteni, majd szembenézni a valósággal, és változtatni. Mert ahol van bűnbánat és változtatásra való hajlam, ott az Úr áldást ad. Ő ad erőt a változtatáshoz. A próbák is azért jönnek, hogy meglássuk, mi nem igei az életünkben, és változtassunk rajta.
Felette nagy titok, írta az apostol az Úr Krisztus egyház iránti szeretetéről (Ef 6,1-4). Mindent megtett, hogy kiragadjon hit által a pusztulásból. És ezt a szeretetet alkalmazza az apostol a házastársi szeretetre. Rámutat: mindez Krisztusból fakad. A másikért való szeretetem akkor tart ki, ha szeretetkapcsolatban vagyok az Úrral. Ha mindig Benne van az életem, Ő a szeretet kiapadhatatlan forrása. És ez már nem önszeretet, ez már az önmagát odaadó szeretet. És ezt csak Tőle kaphatjuk meg. Ez nem pénz-, hanem Krisztusfüggő.
Ez vonatkozik a családra, a szülő-gyermek kapcsoltra. A hívők családi életének középpontja a Krisztus. Ő a család élettere. Akkor működik a szeretet, az engedelmeskedés, ha mindannyian Krisztusban vagyunk.
A tiszteld apádat és anyádat parancsolat a szülőkről, nagyszülőkről való gondoskodást jelenti. Azt üzeni az ige, ne  engedjük át az őseinkről való gondoskodást az egészségügyi és szociális szférának, hanem végezzük mi.
Ne ingereljétek gyermekeiteket - ez azt jelenti, hogy nem elvárom a gyermektől a krisztusi életformát, nem csak küldöm, hanem én is megyek vele, és elé élem Isten országát. A szülő akkor nem ingerli a hit dolgaival a gyermeket, ha az magának is életforma. Ha csak egy vallás szabályait akarjuk megismertetni, hosszútávon bosszantani fogja a gyermeket. Ő ezt nem akarja, de ha látja szülei életében is az Urat, ha úgy nő fel, hogy a bibliaolvasás, az imádkozás hozzátartozik szülei életéhez, akkor lehet, hogy neki is vonzó lesz ez az út. Fontos, hogy a mindennapi életben is megjelenjen az ige és annak megélése. Ha azt látják, hogy Isten szava megbízható, lehet rá építeni, gyermekeink is könnyebben építenek rá.


Úr Jézus, mely igen drága

Úr Jézus, mely igen drága A te igédnek világa, :/: Mely bölccsé tévén az elmét, Szűli az
Úrnak félelmét. Gerjeszd fel most indulatunk, :/: Hogy míg igédre hallgatunk, Végyen
bennünk épületet A hit, reménység és szeretet: Tégy bölcsekké, tégy szentekké!


Isten áldásával.

2020. április 27., hétfő

Teljes szívből


A
 harcok végeztével Izráel törzsei elfoglalták területeiket, és azoknak a törzseknek harcosai, amelyek már a Jordánon túl megkapták a maguk örökségét, most visszatérnek családjaikhoz (Józs 22,1-34). Józsué bocsátja el ezeket az embereket, és a szívükre helyezi  az Úrtól kapott törvény megtartását. Vigyázzanak arra, hogy teljesítsék az Úr akaratát. Vigyázni kell, azt jelenti ez, hogy tudatosan oda kell figyelni az Istennel való kapcsolatra. Ápolni kell a hitünket. Miért? Mert a hívők is a világban élnek, és nem hívők, más normák szerint élők is körülveszik őket. A tudatos vigyázás azt jelenti, hogy megvizsgálom a szívem Isten igéje alapján. Nem lopakodott-e be oda olyan szokás, ami nem áll meg az Isten beszédén, amit az Úr nem hagy jóvá?
Józsué rámutat: teljes szívből ragaszkodjanak az Úrhoz, és szolgálják Őt. Ez is fontos, teljes, és nem félszívből szeretni az Urat. A szívünk könnyen elcsábul, hisz minden a szívünket célozza meg. Az Úrhoz való hűségünk, engedelmességünk a szívben dől el, azon, hogy kié a szívem. Ki tölti be, ki uralkodik fölötte, ha az Úr Jézus Krisztus a gazdája, akkor könnyebben megmaradunk a keskeny úton. Ha Ő van a szívben, Ő nem engedi be az idegen tartalmakat, és az ördög sem kívánkozik az életünkbe. Sátán nem cseresznyézik egy tálból Jézussal.
A három fél törzs, amikor a Jordánhoz ér, oltárt épít az Úrnak. Mindez emlékezteti mindkét oldal lakóit az Úrhoz való tartozáshoz. Azonban a Jordánon innen maradtak félreértik a három törzs tagjainak lépését, és harccal akarják rendezni a problémát. Olyan könnyen a harcot látjuk megoldásnak a problémák intézésére. Ez is mutatja, hogy sem a törvény, sem a kultusz megtartása nem képes a szívünket megváltoztatni. Azért küldte el Isten az Úr Jézust, hogy vére által megtisztítson és újjá tegyen. Az új szív, mivel új természet részese, tud más megoldást is találni. Krisztus tanítványának már más módszerei és eszközei vannak. Azonban ez nem mindig látszódott, hányszor mi is a fegyverhez nyúltunk, erőszakot alkalmaztunk, és ez már jelzés: baj van. Valami idegen hang került az életünkbe, mert ez nem a Mester hangja. De jelzés lehet arról is, hogy a szívünk még vagy már nem az Övé.
Végül lecsendesednek az indulatok, és a Jordánon inneniek meglátták, hogy testvéreik nem akarnak eltérni az Úrtól. Az oltár hosszú távon fontos szerepet kap, mert a világ nagyon könnyen hatást tud gyakorolni Isten népére. Ez az oltár jelzi, Kihez tartoznak. Az ige és az úrvacsora jelzik, Kihez tartozunk. A Biblia olvasása által pedig mindig magunk előtt láthatjuk a jó utat. Fontos, hogy az igéhez igazodjunk, és ne engedjük, hogy a társadalom formáljon minket a maga képére. Mi legyünk bizonyságok. Mert ez az oltár a pogány népek felé is bizonyságul szolgál, meg fogják kérdezni, ez kinek az oltára, és akkor el lehet mondani, ki is az ő Istenük. Legyen bizonyság az életünk, hozzuk meg úgy döntéseinket, igazgassuk úgy életünket, hogy megkérdezzék, miért így döntöttünk, miért így élünk. A gyülekezet, a templom is jelzés, de a legnagyobb üzenet a megváltozott élet. Amikor látható: eddig ilyen voltam, de most már más vagyok. El lehet mondani: ezt a változást Jézus vitte végbe. Eddig panaszkodtam, keserűen láttam az életemet, de Jézust megismerve minden megváltozott.
Az alkoholos italoktól határozottan és egyértelműen óv az apostol (Ef 5,18-33). Igazából annak, akit Isten Szentlelke betölt, és új életben jár, nincs is szüksége semmilyen pótszerre. A pótszer, amint a neve is mondja, hiányt pótol. De akinek a szíve tele van az Úr Jézussal, annak már nem hiányos az élete. A gazdag ifjú hiányát a vagyona és a kapcsolatai töltötték be, ennek ellenére üres maradt a szíve. Azonban ő nem akarta a pótszerek helyét Jézusnak átengedni. Így azután kimaradt az életéből az igazi békesség és öröm. Így továbbra sem tudott pótszerek nélkül élni. Ha még szükségünk van pótszerekre, az azt jelzi, hogy Jézus még nem tölthette be teljesen az életünket.
A pótszerek hatása elmúlik, de a Szentlélek örökre velünk marad. Ő nem hagy magunkra. Akit Isten Lelke vezérel, annak nincs szüksége sem alkoholra, sem más hiánypótlóra, doppingszerre. Azonban, ha Isten gyermekeinek életében fontos szerepet kap az ital, az azt jelzi, hogy valami baj van. Azért is óv Pál apostol az italtól, mert az a pogány kultuszokban fontos szerepet játszott. Ha az egyház életében, a hívők mindennapjaiban is fontos az ital, akkor nem különbözik más kultuszoktól, csoportoktól. Isten népének erőforrása a Krisztus. Neki nincs szüksége mámorra, Ő Lelkével tölt be. A Lélek ereje mindenre elég.
Az italos ember nem az igéről fog beszélni, az Úr tanítványai szívét azonban az ige tölti be. Az igéről fognak egymással beszélgetni. Isten országa dolgairól. És ha nincs kivel beszélgetni, magunkban is dicsérhetjük az Urat. A keserűség ellenszere a hála. Mindenért hálát adva, ez azt jelzi, ha elcsendesedünk, meglátjuk, hogy van miért hálát adni. Még a nehéz idők, a próbák is adnak okot a hálára. Jelzik, hogy az Úr foglalkozik velünk. Formálja életünket.
Az Úr tanítványainak a házasságáról beszél az apostol. Tehát nem a világról, nem az efézusi Diána-kultuszban élőkről, hanem azokról, akik befogadták Jézust az életükbe. Az ő házasságukban már más a rend. Azt jelenti, hogy nem magunk vagyunk benne jelen, hanem ott van az Úr is. Két hívő ember, amikor összeházasodik, az Urat is viszi a közös életútba. Sőt, Nélküle nem is akarnak házasságra lépni.
A keresztyén házasságban rend van, ott az Úr Jézus a fő. Mivel mindketten engedelmesek Krisztusnak, így engedelmeskedni tudnak egymásnak is. Nagyon lényeges, hogy Krisztus félelmében, vagyis mindkét félnek Krisztus az Ura. A feleség iránti szeretetnek is Krisztus a mintája. Amint Krisztus szerette az egyházat, úgy szeresse a férfi a feleségét. Ez sem parancs, hanem rámutat arra, hogy az képes  krisztusian szeretni, aki maga is átélte ezt a szeretetet. És ez nem megy úgy, hogy nem tapasztaltam meg az Úr szeretetét, nem éltem át, hogy Önmagát adta értem.


AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

1.  
Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:
Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.
2.  
Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.
Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,
De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.
3.  
Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:
Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.
Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.


Isten áldásával.

2020. április 25., szombat

Értsük meg az Úr akaratát


A
 léviták családfői is Józsué és Eleázár pap elé álltak (Józs 21,1-45). Emlékeztek az Úr Mózes által adott ígéretére, és ragaszkodtak hozzá. Elkérték azt, amit Isten megígért. Ez számunkra is útmutatás: ragaszkodjunk és kapaszkodjunk Urunk ígéreteibe. Merjünk odaállni, és azt mondani: Uram, megígérted, igédben benne van. Isten, amit megígért, azt mindig teljesíti is. Lényeges, hogy mi is ragaszkodjunk az ígéretekhez, azokhoz, amiket az Úr nekünk mondott. Vágyakozzam Isten kegyelmére, áldására, vezetésére. Mert van, amit akkor kapok meg, van, ami akkor fog működni, ha igénybe veszem. A lévitáknak is oda kellett Józsuéhoz menni. Akkor kapták meg, amikor kérték. Az Úr Jézus elmondja, mennyei Atyánk tudja, hogy mire van szükségünk, de azért bátorít a kérésre. Mert ha valamire nincs szükségünk, elvagyunk nélküle, azt nem is fogjuk megkapni. Ez azt is jelenti, elképzelhető, hogy Isten hatalmát, erejét hagyjuk parlagon heverni. Azért nem tapasztaljuk a munkáját, mert nem is igényeljük, hogy munkálkodjon.
A fejezet végén összegzést olvashatunk mindarról, ami a honfoglalás után történt. Úgy kezdődik ez: az Úr odaadta Izráelnek a földet, amelyről megesküdött. Tudják, hogy azért kerülhetett sor a honfoglalásra, mert az Úr nekik adta ezt a földet. Az Úrtól indult minden. Nem ők tervezték meg, majd hajtották végre az akciót. Akkor tudunk előrehaladni, ha az Úr ad. Jó látni, hogy Ő megajándékozza népét. Nem nekik kell megszerezni, hanem kapják, ahogyan az életüket is. Így kapjuk mi is az életünket is ajándékba, és ha figyelünk, megkapjuk ennek az életnek a programját is. Nem nekem kell kitalálni, hanem figyelek, és amit az Úr kijelent, aszerint cselekszem. Akkor haladunk rossz irányba, ha nem várjuk, hogy Ő mutassa meg és bontakoztassa ki életünk tervét. A legnagyobb terv, hogy megismerjük az Úr Jézusban adott kegyelmet, Isten országának polgárai, munkásai legyünk.
A következő lépés: birtokba vették, és éltek vele. Isten ad, de azt birtokba is kell vennem, vagyis használni is kell. Nem azért adja ajándékait, hogy csak ott heverjenek parlagon, hanem azért, hogy éljünk velük. Úgy vagyunk jelen ebben a világban, mint a szolgák, akiknek kiosztotta vagyonát a gazda, mielőtt idegenbe ment. Az volt a feladatuk, hogy fektessék be. Fektessük be mi is Isten országa erejét ebbe a világba, munkálkodjunk azon, hogy növekedjen Isten népe. Azért kapjuk Isten Szentlelkét, hogy éljünk és szolgáljunk általa. Mentsük a lelkeket.
Amikor a nép hitben elindult, hogy birtokba vegye a földet, győztek, mert az Úr velük volt. Nem tudtak az ellenségeik megállni velük szemben. Miért? Mert Józsué és népe figyeltek Istenre, úgy harcoltak, ahogyan az Úr vezette őket. Ha figyelünk felfelé, mi is győzünk, mi is tudunk területeket foglalni a gonosztól, áradni fog az élet. Ahol letelepedtek, ott nyugalmat adott nekik az Úr. Mennyi mindent kaptak. Földet, győzelmet és nyugalmat. A többi nép a területfoglalások által felismerte Isten hatalmát, és ezért nem támadtak rájuk. Azért volt nyugalmuk, mert az Úr jelen volt, és oltalmazta őket. Ahol jelen van az Úr, ott van békesség, ott tud Isten országa növekedni.
Jó olvasni a bizonyságtételt: egyetlen szó sem veszett el mindabból, amit az Úr Izráel házának mondott, mind beteljesedett. Isten ígéretei beteljesednek, akkor is, ha nem abban az időben megy végbe, amikorra azt mi tervezzük. De, amit kijelentett, azt végbe is viszi. Most a kegyelem korszakának ígéreteit élhetjük. Most még a kérés, zörgetés, keresés korszaka van, és ha így teszünk, akkor megtapasztaljuk ennek valóságát. Azt az ígéretet is élhetjük, hogy Ő az övéivel van a világ végezetéig. Igen, amíg vissza nem jön, Ő az övéivel van. Mert az is beteljesedik, hogy eljön az Úr. 
Továbbra is a szívünkre helyezi az apostol: nem mindegy, hogyan élnek az Úr tanítványai (Ef 5,15-17). Hiszen a feltámadott Úr lámpásaiként vagyunk jelen a világban. A sötétben világíthatunk. De világítunk-e? Mikor tudunk világítani? Ha ég a lámpa, ha van fényünk. Az égő lámpa más, mint ami nem ég. A világító lámpás különbözik a nem világítótól. A sötét világban lehetünk lámpások, élhetünk másként. Mert az Úr követése arról szól, hogy másképpen élünk, mint korábban, és ahogy a nem hívő környezet teszi. És ez a másképp való élet lehetséges is. Isten népének nagy üzenete, hogy az Úr Jézus által lehet másképpen élni. Ez azt jelenti, hogy van mindenkinek reménysége, nem kell azt mondanunk, én már ilyen vagyok, és ilyen is maradok. Az evangélium azt üzeni, nem kell bűnösnek, elveszettnek maradnunk. Nem szükséges, hogy a félelem szorongasson, mert az Úr Jézus által van szabadulás. Van új élet! Ezt elfogadom, és azután már ebben járok.
Pál azt kéri, bölcsen éljünk, vagyis jól éljünk az Istentől kapott lehetőségekkel és idővel. Ne gondoljuk, hogy mindig szabad lesz az út ige előtt. Eljöhet az idő, amikor nem lesz ennyi lehetőség igével élni, amikor lezáródnak a bizonyságtétel alkalmai is. Áron is megvegyétek az alkalmat, mindent tegyünk meg az igével való táplálkozásért. Fizessük meg az árát, ha kell, mert minden kerül valamibe. Az ár gyakran azt jelenti, hogy lemondok saját elképzelésemről és akaratomról, azért, hogy igével élhessek. Megteszem a második mérföldet is azért, hogy valakit Krisztushoz vezethessek.
Akkor tudok az Úr útján igazán haladni, ha keresem, mi is az Úr akarta. Mert az a lényeg, mit akar Ő? Ezt kutathatom mindennap, mit is akar az Úr. Mit akar általam elvégezni? Mivel akar megajándékozni? Pál rámutat arra, hogy tanítványként nem a saját programunkat valósítjuk meg. Nem programot írunk, amit majd Isten jóváhagy. Ő készítette el a programot, és mi valósíthatjuk meg. Ehhez azonban kérdezni kell, mit is akar Ő.
Azért kéri Pál, hogy igyekezzünk megérteni Isten akaratát, mert az megérthető. Amíg nem tudom, mit akar Ő, addig ne induljak el azt tenni. Mert nem biztos, hogy Ő azt akarja, ami ma éppen divatos, vagy amit a társadalom elvár tőlünk. Páléktól is sok mindent elvártak, azonban Ő nem ezeket a váradalmakat teljesítette, hanem Isten akaratát. Isten akarata nem azonos a világ akaratával, és ezt látnunk és vállalnunk kell. Az Ő akarata a szolgálat minden szinten. Azt akarja, hogy tanítványokká tegyük az embereket. Igen, ez ma is az akarata. Hívogassunk az Úr Jézushoz, biztassunk: ne félj, hív téged! Mondjuk-e még a megrekedt életű embereknek: Jézus hív, gyere, Ő rendbe tud rakni, talpra tud állítani!? Hív engem, menjek minden dolgommal Őhozzá. Tőle várjam a segítséget és megoldást.


Siessetek, hamar lejár!

Siessetek, hamar lejár,
Kegyelme már régóta vár.
Ma még lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!

Ha elkésel, mi lesz veled?
Hogy mented meg a lelkedet?
Lezárul a kegyelmi út,
Lelked örök halálba jut.

Elszáll a perc, az életed,
Ma még, ha jössz, elérheted.
Ne késs tovább, ne várj tovább,
Ma kérd Atyád bocsánatát.

Isten áldásával.

2020. április 24., péntek

Ébredj fel!



S
ok víz lefolyt már a Jordánon, amióta elfoglalta Izráel népe az ígéret földjét (Józs 20,1-9). Harcok és földosztás van a hátuk mögött, rengeteg tapasztalatot szerzett Józsué, de még mindig meghallja az Úr szavát. Az életkor és az életbölcsesség sem tolja félre Isten jelenlétének szükségességét. Józsué szíve felfelé hallgat. Isten most is el tudja érni. És az Úr szól is neki, van még mit tenni. Isten egész végig vezet és tanácsol. Földi életünk utolsó időszakában sem hagy magunkra. Másrészt ebben az időszakban is szükségünk van arra, hogy keressük az Úr akaratát. Mindez azt jelenti, az Úr ma is szól, figyeljek rá! Legyen ott a szívemben, hogy meg akarom hallani, amit nekem mond. Ne engedjem, hogy a napi dolgok úgy lefoglaljanak, hogy nem figyelek már a fentről érkező üzenetre. Egy nap leforgása alatt mennyi üzenet érkezik a telefonunkra, és azokat figyeljük, időben reagálunk rájuk. Istenre meg gyakran csak a napi egyszeri elcsendesedésünk idején figyelünk. Mi van, ha többször is szól? És bizony, szól is, mert Ő állandóan kapcsolatban akar velünk lenni. Semmilyen részletből nem akar kimaradni. Sőt, igazán az a jó, ha nem hagyjuk ki semmiből. Nincs olyan jelentéktelen részlete az életünknek, amiben ne volnánk Ráutalva segítségére, tanácsára. Igazából az volna a jó, ha egyetlen lépést sem tennénk az Úr nélkül.
Még menedékvárosok kijelölését kell elvégezni. Ez még nincs, de lennie kell, mert Isten a kegyelem Istene, és népének is ezt kell megjelenítenie. Minden nap Isten kegyelmét kell felmutatnunk a világban. A kegyelem Istenét, aki ad esélyt a megtérésre, az újrakezdésre a bűnösnek is. Még a nem szándékos gyilkos is újat kezdhet, de ehhez kellenek olyan helyek, ahová lehet menekülni a bosszú elől. Isten mindenkire gondol, és megadja a lehetőséget. Nóé idején is volt menekülési lehetőség, a bárka. Aki ezt komolyan vette, és odamenekült, az életben maradt. De csak Nóé és családja élt a lehetőséggel.
Józsué óta új menedéket készített az Úr, ez pedig nem más, mint a kereszt, a rajta értünk halt Jézus. Ő a menedékünk, Őhozzá futhat minden bűnös. És itt már nincs korlátozás, nem csak azok mehetnek, akik nem szándékosan öltek, hanem mindenki jöhet. Nincs már az a bűn, ami elválaszthatna Isten szeretetétől, a kereszt tövében mindenkire hull a kegyelem, aki jön és megbánja vétkeit. A kereszt nem azt jelenti, hogy Isten csak úgy mindenki bűneit eltörli, és beölel a mennybe, mert Ő jószívű. A mennybe, és majd az új földre semmi sem mehet be, ami a bűnből van. Csak azok mehetnek be, akik Krisztusban újjá lesznek, megtisztulnak, és új ruhába, az üdvösség ruhájába öltöznek. Ez a lehetőség azonban még áll, Ő vár.
Továbbra is ez az elv: amint Isten, amint Krisztus is, nincs más (Ef 5,1-14). Mindenkor ez az útmutatónk. Bármit is készüljünk tenni, vagy formáljunk bármiről véleményt, előtte mindig gondoljuk végig ezt: amint Krisztus is. Ez az elv vezérel-e mindenben? És elmondhatom-e, hogy úgy cselekszem, ahogy a Krisztus? Vagy rá tudom-e mondani: Krisztus is így cselekedett, ahogyan én? Az Úr Jézus a minta mindenben, itt most az Ő szeretetét állítja elénk az Úr. A léc magasan van, ahogyan Ő szeretett minket, ennél nem tehetjük alacsonyabbra a lécet. Azonban gyakran csak átfutunk alatta. Nagyon magas ez nekünk, de nem is magunkban tesszük, hanem csak akkor leszünk képesek rá, ha mindig Benne vagyunk, ahogyan Pál is.
Mert hogyan is szeretett az Úr? Bizony, elsősorban nem szavakban, hanem tettekben, Önmagát adta oda értünk. És ez Istennek szóló illatáldozat volt, gyönyörűséges illatáldozat. Oda tudom én adni magamat teljes mértékben Neki? Mert csak akkor leszek képes a másiknak is magamat adni. Ha ez nem történik meg, akkor csak adok valamit, de nem önmagamat. Ennél kevesebb pedig nem elég. Az Úr Önmagát adta értünk és nekünk. Akkor tudom mindig önmagam adni, ha Őt követem. Nélküle mindig csak védjük magunkat, és csak kapni akarunk. Jézussal átalakul a szívünk, és a gondolkodásunk is. Vele már képesek leszünk adni is.
Isten népe világosság ebben a sötét világban, és ez a fény a beszédünkön keresztül is árad. Nem mindegy, miről beszélünk. Jó végiggondolni, milyen témák kerülnek szóba, amikor beszélgetünk? Pál rámutat: ne legyen ugyanaz a téma, mint a világban, tisztátalanság és a kapzsiság még szóba se kerüljön. Beszédünk is csengjen egybe az igével, Isten akaratával. Az élet dolgairól is a Biblia világosságában igyekezzünk beszélni. Mi mindig ezt képviseljük, akkor is, ha a beszélgetőpartner ezzel nem ért egyet. Merjük vállalni hitünket, a krisztusi életformát, az ige igazságát. Miért? Mert a szennyet, a pénz hatalmát képviseli ez a világ is, de Isten országát csak azok tudják megjeleníteni, akik ismerik, akik benne élnek. Nekünk arról kell beszélni, amiről csak mi beszélhetünk. Igyekezzünk eljutni mindig a Krisztusról szóló bizonyságtételig.
Az apostol hangsúlyozza, hogy mindez azért lényeges, mert a paráznának, kapzsinak, bálványimádónak nincs helye Isten országában. Az Úr Jézus azért jött, hogy ezektől megszabadítson. Aki ezekben élt, Krisztus által megszabadult bűneitől, és már ezeket nem gyakorolja, annak van öröksége. Ez is azt mutatja, hogy a Krisztusban való hit nem elmélet, hanem gyakorlat, életforma.
Pál azért tanítja a gyülekezetet, hogy eljusson a felnőtt hitre, amelyben már képes felismerni az idegen dolgokat, eljut arra a szintre, amelyen nem lehet becsapni. Az anyagi világban nagyon ügyelünk, hogy be ne csapjanak, meg ne károsítsanak, Isten dolgaiban is így kellene figyelnünk, mert az üdvösségünkről van szó. Azt nem tudja a gonosz megtéveszteni, aki a világosságban él, aki jól ismeri az Urat és az Ő igéjét. Mert az ige alapján vizsgálhatjuk meg mindazt, amit látunk és hallunk.
Ma különösen is érvényes és sürgető, amit Pál mond: Ébredj fel, aki alszol! Fel kell ébrednünk, nem minden jó, ami annak látszik. Nem minden kedves az Úrnak, ami az életünkben jelen van. Ma még ébredhetünk, ma még átélhetjük, hogy felragyog a Krisztus. Ő az igazi fény.


Felvirradt áldott szép napunk

1. Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha
int, Rab lesz sok ellensége mind. Halléluja!

2. Az ősi kígyót, bűnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyőzte Jézus, Mesterünk,
Ki most feltámadott nekünk. Halléluja!

3. Az élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisz -
tus hozott új életet. Halléluja!

4. A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka
Nem kelhet többé fel soha. Halléluja!

5. Mi is éljünk vigadva hát, Daloljunk szép halléluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki
sírból feltámadt nekünk! Halléluja!

Isten áldásával.

2020. április 23., csütörtök

Ahogyan Isten is



F
olytatódik a terület felosztása, senki nem marad ki, mindenkire sor kerül (Józs 19,1-51). Azok a törzsek is, amelyek eddig vonakodtak, most átveszik örökségüket, és elkezdik az új életet.  Egyszer el kell kezdeni nekünk is az Isten akarata szerinti életet.  Rá kell döbbennünk: nem vonakodhatunk tovább. Nehéz az ösztöke ellen rugódozni, és nem is érdemes. Aki rugódozik, magának árt vele. Magunkat zárjuk ki Isten országából, az Úrral való élő kapcsolatból. Aki vonakodik az Urat szolgálni, az szolgálja majd a gonoszt, azt továbbra is a bűn fogja hajszolni. És a Szentírás szerint annak nem lesz jó vége. Sátán azt akarja, hogy az ember élete teljesen darabjai hulljon, rabszolgát akar belőlünk gyártani, akkor is, ha ez először nem látszik rabszolgaságnak. Bár már erőteljesen körvonalazódik a rabszolgasors. Azonban most még mindig kiálthatunk az Úrhoz, még él a segélyvonal. Aki Hozzá fordul, csodálatos szabadítást élhet át. Azt követően pedig megtapasztalja, mennyire más az Úrhoz tartozni.
Elérkezett a nap, amikor befejezték a föld örökbe vételét. Nemcsak elkezdték, hanem be is fejezték, vagyis minden törzs letelepedett, és elkezdte bizonyságtevő életét. Mert azért vitte be oda őket az Úr, és ismertette meg magát velük, hogy világítsanak a többi nép számára. Az volt a feladatuk, hogy felmutassák az életük által Istent a szomszédos népeknek. Ez volt életük célja. Mint ahogy a gyülekezet sem arra van elhívva, hogy a tagjai jobban éljenek, mint a világ, és, hogy csak az anyagi növekedésre fordítsák energiáikat. Isten gyermekeinek ma is az a feladatuk, hogy világosság legyenek a világban. A világosságot észre lehet venni, fényénél láthatóvá válnak a dolgok. A gyülekezet láthatóvá teszi az amúgy nem látható dolgokat. Rámutat arra, ami Isten előtt bűn, és bemutatja az Úrtól való utat. A gyülekezet tesz bizonyságot Isten kegyelméről. Amíg jelen van Isten népe, addig nem tud a gonosz teljes mértékben kibontakozni. Az élő hit akadályozza a gonosz munkáját.
Megragadott, hogy a földet örökbe vették. Tehát Isten nem néhány esztendőre vagy évszázadra adta nekik azt a területet. Istennek örökre terve van Izráellel, és nyakasságuk, keményszívűségük ellenére se mond le róluk, ma sem. Istennek ma is van velük terve. A Messiást nekik is meg kell ismerniük. Hordozzuk őket imádságban. Mivel örökre kapták a földet, az a terület az övék, akkor is ha ma ez sokak számára nem népszerű.  Aki Krisztusban átéli Isten kegyelmét, és belép az Ő országába, az örökkévaló hazát kap. Isten nem mond le rólunk, de az újszövetségi nép már nem földterületet kap, hanem mennyei polgárjogot. A mennyben van polgárjogunk, ott készít az Úr helyet az övéinek. Dicsérjük ezért Urunkat. És ennek ellenére mégis azt látni, hogy nagyon is ragaszkodunk a földiekhez. Pedig Pál apostol a szívünkre helyezi: ne a földiekkel törődjetek, hanem az odafennvalókkal.
Az is olyan megszólító, hogy a nép vezetője, Józsué a végére maradt. Nem tülekedett, nem ő állt a sor élére az örökség osztásakor. Mennyire más indulat uralkodott a tanítványokban, azon versengtek, ki a nagyobb, ki kap majd nagyobb hatalmat és több fizetést Jézus királyságában. Milyen indulat van a szívemben?  A sor élén állok, vagy a végén? 
Pál apostol határozottan bizonyságot tesz az Úr Jézus követőinek az életéről, rámutat: az különbözik a pogányokétól (Ef 4,17-32). A különbség jól látható. Pál életében mindig is látható volt a hovatartozás. Bármerre ment, észrevehető volt, hogy ő a Krisztushoz tartozik. Érdemes elgondolkodni, miről lehetett Efézusban észrevenni, hogy ott Krisztuskövetők élnek? Talán Pál vezetésével gyorsan megépítették a Diána-templomnál is hatalmasabb épületüket? Egy nagy kereszt hívta fel a turisták figyelmét arra, hogy ott keresztyének élnek? Gazdagabbak lettek, mint az ötvösök vagy a többi előkelő ember? A levélből kitűnik, hogy nem ezek különböztették meg őket, hanem az életvitelük. Krisztussal találkozni azt jelentette a számukra, hogy többé már nem élhetnek úgy, mint korábban. Már nem az a minta, ami eddig volt, és amit a Jézust nem ismerő efézusiak tovább folytatnak. Aki nem ismeri az Úr Jézust, az még sötétségben jár, az nem látja, hogy mi Isten akarata, nem ismeri fel a bűnt sem. Akik Krisztust megismerték, azok már Krisztust követik. És ez a követés nem hitvallásban, dogmatikában mutatkozik meg, hanem életvitelváltozásban. Most már Krisztus élete, Lénye a minta. Úgy akarnak élni, ahogyan Ő is élt. Az én mintám is az Úr Jézus?
Az apostol elmondja, hogy amikor az Úr Jézus belép az életünkbe, valami olyan történik, mint amikor egy koldust valaki kiemel a koldussorsából, új ruhát ad neki, és munkahelyet biztosít a számára. Az új ruhát azonban úgy veheti fel, ha előtte ledobálja magáról koszos gönceit. Az új ruhát nem lehet a régi fölé felvenni. És ez a régi életünktől való szabadulásra utal. Nem bemázoljuk vagy befoltozzuk a régit, hanem egy egészen újat kapunk. Teljes ruhacserére kerül sor. Ahol ez nem történik meg, ott még nem az Úr Jézus a Gazda. Ő senkit nem hagy koldusgúnyában. Őt csak új ruhában lehet követni. Ez a felöltözés a gondolkodás és az életvitel teljes megváltozását jelenti. Csendesedjünk el, és nézzük meg, hogy különbözik-e az életünk a világétól? Milyen mintát követünk problémáink megoldásában: a világ szerintit vagy a Krisztusit? 
A változás az élet minden területére kihat. Hazugság helyére igazság kerül - de így van ez? Vállaljuk Isten igazságát, az ige tiszta üzenetét? A haragot megbocsátással rendezzük? A lopás vagy a másokból való élés helyett dolgozunk? És ha igen, akkor tudunk adni is? Micsoda változás ez, aki Krisztusban van, tud adni másoknak. Amíg valaki nem ismeri Jézust, nem Őt követi, addig megtörténik, hogy szűkölködőkké lesznek miatta emberek, de ha Krisztusé lesz, már segíti a szűkölködőt. Ahhoz, hogy az anyagiakhoz való viszonyunk megváltozzon, isteni beavatkozásra van szükség. Isten gyermekeit nem irányíthatja a pénz.
Bármilyen probléma áll elő, a megoldási kulcs: ahogyan Isten is, Krisztusban. Az a minta, ahogy Isten Krisztusban cselekedett. Vagyis mielőtt bármit tennénk, tegyük fel a kérdést: Mit tenne Jézus? Várjuk is meg a választ, és ha megkapjuk, tegyünk aszerint. Még annyit, hogy szeretjük ezeket a gondolatokat, amiket most olvasunk, megbocsátani, rendezni, mielőtt a nap lemegy, ki is nyilvánítjuk tetszésünket, ha erről és a szeretetről szól az igehirdetés, de miután véget ér, mintha elfelejtenénk az egészet.  Ha sérelem ér, eszünkbe jut Krisztus szenvedése, és úgy viseljük, ahogyan Ő?


ÁLDÁSODDAL MEGYÜNK

1.  
Áldásoddal megyünk, megyünk innen el,
Néked énekelünk boldog éneket.
Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,
Őrizd életünk mindennap!

2.  
Mindennap dicsérünk Téged, jó Uram!
Néked énekelünk vidáman, boldogan.
Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,
Őrizd életünk mindennap, mindennap!


Isten áldásával.