2020. május 30., szombat

Igen, Uram!

M
ielőtt Jákób elindul ősei földjére, Izsák megáldja fiát (1Móz 28,1-22). Az áldás középpontja a Mindenható Isten. Nem Izsák ad valamit Jákóbnak, hanem Istent kéri, hogy adja neki ezt a földet, és adjon neki utódokat. Izsák tudja, hogy minden Istené, és amink csak van, minden az Ő ajándéka. Jákóbnak is tudatosítani kell, hogy a valódi áldást, és mindazt, amit az áldás magában foglal, nem lehet megszerezni. Be lehet Ézsaút és Izsákot is csapni, és a mai napig becsaphatja egyik ember a másikat. Elragadhatjuk a másik elől a jobb munkát, a több pénzt, és bármit, de az áldást, Isten életünkben való jelenlétét így nem vehetjük birtokba. Istent nem téveszthetjük meg, Elé csak alázattal járulhatunk. Akkor lesz a miénk az áldás, amit már az Úr Jézusban kínál nekünk, ha megalázzuk magunkat, megvalljuk bűneinket, méltatlanságunkat, és kérünk. Istentől kérni lehet, Jézus nevében. Követelni, elragadni nem lehet. Mert amihez így jutunk, azon nincs áldás. Jákób is megtapasztalja ezt. Sok mindenen keresztülmegy, mire átéli, hogy Isten áldása munkálkodik. Az áldás ajándék, amit csak hálás szívvel elfogadni lehet.
Jákób elindult, de Isten vele ment. Nem hagyta őt magára, akkor sem, ha még az ő szíve nem volt az Úré. Jelezte neki, hogy ő a kiválasztott, ő viszi tovább Ábrahám áldását, a neki adott ígéretek benne fognak beteljesedni. Még nem az Jákób, akivé majd lesz. Még teljes mértékben a régi ember, de az Úr ilyen kegyelmes, hogy nem hagyja őt bizonytalanságban. Jelez neki, Ő az Istene, akkor is, ha még ezt nem igazán tudja. Isten megszólítja Jákóbot álomban, és azt ígéri, hogy nem hagyja el, hanem vele lesz, akárhová megy. Ez azért lényeges, mert Jákób megtudja: Isten hatalma nem csak Kánaán földjén van jelen, hanem kiterjed erre az egész földre. Minden Istené. Minden Általa lett! Arról is szól az ígéret, hogy Isten visszahozza erre a földre, mert ez az övé, ezt adta Ábrahámnak, és neki itt kell élnie. Itt lesz nagy néppé. Visszahozza akkor is, ha neki már nem akaródzik visszajönni.
 Isten még az ígéret földjén jelenik meg Jákóbnak, így az is benne van, hogy vissza is fordulhat. Mert ez az út tulajdonképpen menekülés, védi az életét Ézsautól. Visszafordulhatsz, mert otthon is veled vagyok. Az én jelenlétem nem a helytől, hanem a kapcsolattól függ. Ha enyém a szíved, és kapcsolatban vagy velem, akkor átéled jelenlétem. Megtapasztalod, hogy én otthon is meg tudlak oltalmazni. Nem kell félned Ézsaútól, mert amit ígértem, azt megkapod. Isten ígérte a Megváltót, és eljött, és aki kéri az Ő kegyelmét és általa Isten országának áldását, az megkapja.
Jákób azonban még bizonytalan, szívét még nem az Úr foglalta el. Egyéni ambíciók vannak benne. Még meg akarja mutatni, hogy ő valaki. Mi van a szívemben? Az Úr foglalta el, vagy még mindig az énem a főszereplő? Bízom már Benne teljes szívből, vagy még mindig csak feltételes módban van a hitem?
Jákób, miután átéli, hogy Isten jelen van, fogadást tesz. Azonban ebből kiderül, hogy még nem bízik teljes szívvel, mindaz, amit mond, tele van „ha”-val. Ez egy ha-sorozat, majd akkor lesz az Istenem, ha megteszi mindazt, amit mondok. Feltételeket szab. Sok ember ma is így van, majd ha Isten megteszi, amit mondok, ha jelet ad, akkor hiszek. Az Úr Jézus arról beszélt, hogy nem mi választjuk Őt, hanem Ő választ ki magának. És erre mondhatunk igent. Ez a ha-sorozat azt jelzi, hogy Jákób még a saját útján akar járni. Te melyik úton jársz? Az Ő útján, a keskenyen, vagy még mindig a sajátodon? Bizony, még távol van Jákób szíve az Úrtól. Még nagy átalakuláson kell keresztülmennie, mire Izráel lesz belőle. Ezt az átalakítást maga az Úr végzi el. Hol tartunk? Átalakult már a szívem, az életem? Kimondtam már feltételek nélkül: Te vagy az én Uram, Istenem?
Az a megdöbbentő, hogy Jákóbnak nem elég a szó. Nem elég Isten szava. Pedig személyesen szólt hozzá. De neked elég a szó, elég Isten igéje? Elég, amit mond Isten, és ráépítek, vagy plusz bizonyosságra várok? Milyen jó is volt látni a kaparneumi századost, neki elég volt egy szó Jézustól, és arra építette hitét és tetteit. Ilyen hitet adj, Uram, énnekem!
Megrendítő ez a két vak, nyomába szegődnek az Úr Jézusnak (Mt 9,27-38). Vakon mennek Utána, mert hiszik, hogy Ő ad nekik látást. Jézus nem gyógyítja meg őket azonnal, nem várja meg őket. Miért? Mert ez a hitük próbája. Ha mennek Utána úgy, hogy még semmi sem változott, az jelzi: nekik Jézus kell. Készek akkor is követni, ha nem azonnal megy végbe a gyógyulás.
Amikor bemennek a házba, az Úr megkérdezi: hiszitek-e, hogy én ezt meg tudom tenni?Te hiszed-e, hogy amit kérsz, azt Ő meg tudja tenni? Meg tud szabadítani a bűneidből, abból a megkötözöttségből, amit nincs lehetőséged leoldani magadról. Csak Ő tud meggyógyítani, látást adni. Nélküle maradunk sötétségben.
Ezek az emberek határozottan megvallják: Igen, Uram! Igen, Uram, hiszem, hogy meg tudod tenni. Mindent meg tudsz tenni! Ez a hit lényeges, mert az Úr a hitüket lépteti érvénybe. Úgy lesz, ahogyan hiszik. Ha nem hiszik, továbbra is vakok maradnak. Hit nélkül nem tapasztalhatjuk meg az Úr hatalmát. Hit nélkül nincs változás. Hit nélkül a lényeg változatlan marad. Azonban azt is meg kell látnunk, hogy Jézusban való hitről van szó. Hiszem, hogy Jézus Isten Fia, és ezért hiszem, hogy mindent meg tud cselekedni.
Az Úr bejárta annak a vidéknek városait és falvait, hirdette Isten országának evangéliumát, és közben megtapasztalták az evangélium gyógyító erejét. Az evangélium és a gyógyulás összekapcsolódik. Igehirdetés nélkül nincs gyógyulás. Jézus nem a test orvosa, hanem az egész ember megmentője. Örök életre ment meg kegyelme által. Az aratni való sok, a munkás kevés, mondja az Úr, és azt kéri, hogy imádkozzunk munkásokért. Olyan emberekért, akiket Ő küld, akik vállalják, hogy viszik a jó hírt. Nem azt mondta, hogy jelentkezzünk valamelyik teológiára, hanem azt, hogy engedjük, hogy Ő küldjön. Ézsaiás azt mondta: „itt vagyok én, küldj el engem” (Ézs 6,8)! De ennek van előzménye. Mi? Bűnbánat és megtisztítás. Az Úr megtisztította bűneitől Ézsaiást. Ezt a megtisztulást semmilyen képzés nem pótolhatja. Akit az Úr megtisztít, elhív és küld, az válik alkalmassá.


Hívtál, Uram...

Hívtál, Uram, hallottam jól.
Hangod keres, szívemhez szól.
Színed elé hogyan vigyem
Megfáradt életem?

Igen, Uram, ezt felelem,
Lelked ha hív, megyek.
Igen, Uram, ezt felelem,
És átadom az életem.
Szerelmed legyőzte szívemet.
Ujjongva dicsérem áldott neved.
Igen, Uram, ezt felelem, és elindulok veled.

Uram, eléd leroskadok.
Bűnöm elől hozzád futok.
Olyan nehéz a küzdelem,
Győzelmet adj nekem!
Igen, Uram ...

Uram, hitet Te adj nekem!
Békéd, erőd enyém legyen!
Szívem Benned nyugtot talált,
Örökre Téged áld.
Igen, Uram ...


Isten áldásával.

2020. május 29., péntek

Hit által

J

ákób megkapta az Ézsaúnak, az elsőszülöttnek járó áldást, de nem tiszta körülmények közt (1Móz 27,34-46). Maga szerezte meg, csalással. Isten országában azonban nem így mennek a dolgok. Úgy tűnik, sikerült, amit akart, de az áldás igazából csak az Úrral való nagy tusakodás után fog kiteljesedni. Majd amikor meglátja magát, és rádöbben arra, hogy csaló, és az Úr megtisztítja őt, akkor válik igazán áldáshordozóvá. Isten áldását, kegyelmét és az üdvösséget nem lehet saját eszközökkel megszerezni. Isten országából nem lophatunk javakat. Isten országa imádságra működik. Szabad kérni az Urat, és aki kér, az mind kap.

Ézsaú, amikor rádöbben, mi történt, fennhangon sír. Ez megható, de úgy tűnik, elkésett sírás. Elkésett, mert akkor kellett volna sírni, amikor eladta az elsőszülöttségi jogot. Akkor kellett volna rádöbbenni arra, hogy baj van: nekem nagyon nem számít Isten, nem fontos a Vele való kapcsolat, és az elsőszülöttségi jog eladása azt jelzi, hogy Nélküle akarok boldogulni. Ez az üzleti akció kifejezte, Isten nem érték Ézsaú számára. Saját kezébe veszi az életét. Nincs már kapcsolata Istennel. Tehát nem most kezdődött ez, hanem korábban. Nem kereste az Urat, nem volt benne Irányában szeretet. Mi van a szívemben? Szeretem még az Urat? Élő még Vele a kapcsolatom? Vagy én is közömbös vagyok? Most azonban sír Ézsaú, de elkésett. Vannak tragikus késesek, és ez is az. Amikor lekésik emberek Isten országát, mert valami sürgősebb, fontosabb mint Ő. Hiába zörgetnek már kapuzárás után, az Úr kiszól: nem ismerlek titeket. Ne kapuzárás után, hanem még ma, amikor az Ő szavát halljuk, legyünk engedelmesek, és boruljunk le Előtte.

Sírt ugyan Ézsaú, de nem bűnbánattal, hanem önsajnálattal. Ez nagy különbség. Nem mindegy, hogy magamat siratom, vagy az Úr előtt sírok, mert fáj a bűn, és fáj, hogy Isten ellen vétkeztem. Ézsaú Istent sértette meg, de nem Őelé járul. Nincs benne bűnbánat, nem keresi Isten bocsánatát. Ő csak a saját sérelmeit látja, és azt akarja orvosolni. Ez nem megoldás, mint ahogy majd látjuk is. Ha nem Istent keresem, a sebek megmaradnak. Maguktól nem gyógyulnak, csak a kegyelem, csak az Úr szeretete, bűnbocsánata gyógyítja be őket. A megbánás helye a kereszt, csakis ott kaphatok bocsánatot, ott hull le rólam minden teher, és kezdhetek új életet.

Mivel Ézsaú bűnbánat nélkül sírt, és nem kereste Istent, a bosszúvágy költözött a szívébe. Isten nélkül, a saját emberi természetünkre hagyatkozva, mindig a bosszú jelenik meg. Mi akarunk elégtételt. Azt gondoljuk, a bosszú megoldja a dolgainkat. Azonban nem a másik, hanem a probléma eltávolítása a megoldás. Ha Ézsaú megöli Jákóbot, még rosszabbá válik a helyzet, és szíve is még terheltebb lesz. Azonban az Úr előtt van megoldás, mégpedig a bűnbocsánat. Az Úr is elpusztíthatta volna az embert, de nem tette, hanem Jézusban bűnbocsánatot kínál. Annyit kell tennünk, hogy meglátva vétkeinket, bocsánatot kérünk Tőle. Akinek pedig megbocsáttattak a bűnei, az Istennek akar élni. Aki szabadulást nyert, az már gyűlöli a bűnt, és Isten útjára lép.

Azt látjuk, hogy teljesen kihagyták Istent az életükből. Mindenki maga akarja a problémát megoldani. Ézsaú gyilkosság által, Rebeka pedig Jákób elküldésével. Senki nem figyel felfelé. Elhiszik, hogy a régi ember megoldásai alkalmazhatók Isten gyermekei számára. Úgy gondolják, hogy a másik eltávolítása, a menekülés majd rendezi a helyzetet. Rebeka pedig úgy gondolja, az idő, a felejtés gyógyítja a sebeket. De nem, az idő nem gyógyít be semmit. A bűn okozta seb megmarad. Az igazi rendezés mindig kegyelem által történik. És ezt a rendezést nekik kell majd elvégezni. Mielőtt ez végbemegy, Jákóbnak Isten elé is oda kell állni. Mert a Vele való találkozás tesz más emberré. Nekünk is Vele kell találkozni, ahhoz, hogy más indulatok munkáljanak bennünk.

Van, aki akadékoskodik Jézussal, és van, aki segítséget kér, megoldást keres Nála (Mt 9,18-26). Ezek közé tartozik Jairus. Ő is főember, de túllát a formaságokon, a külsőn, és látja Jézusban a megelevenítő életet. Látja, hogy Jézusban az Élet Fejedelme érkezett a világba, aki a halál erejét megtöri. Csodálatos hit ez. Nem bizonytalanra jön, hanem hiszi, ha Jézus a lányára teszi a kezét, az megelevenedik, kijön a halálból. Élő hit szükséges ahhoz, hogy valaki ilyen esetben Jézust keresse. Meghalt a gyermek, mi értelme most már Jézushoz menni. A temetést kell intézni, gondolnánk mi. Mi, akik régóta olvassuk a Bibliát, és hittel követjük Őt, mit teszünk reménytelen helyzetben? Amikor emberileg nincs már esély, hová megyünk? Eszünkbe jut-e az Úr? Megdöbbentő, hogy ez a főember nem a megszokott eljárást alkalmazza, tehát nem a halottasokat keresi fel, hanem elindul Jézus felé. Hiszi, hogy még most is lehet tenni valamit. Természetesen, azt is látja, hogy nem akárki tud itt még cselekedni, csak egyedül Jézus. Keressük-e Őt ilyen hittel? Feladjuk, már úgy sem lehet semmit tenni, Isten sem segíthet már, vagy az igére alapozva, Jézusra tekintve, segítséget kérünk Tőle?

    Jézus elindul, nem mondja, nagyon sajnálom, de itt már nem tehetek semmit, miért nem addig jöttél, amíg élt a lányod, elkéstél, nem lehet mit tenni. Isten ezt a csodát adta nekünk a Fiúban, hogy még itt is lehet mit tenni. Ő tud mit tenni. Az Úr Jézus számára soha nincs késő, csak forduljak Hozzá bátran.

Mennyire nem billen ki az Úr a békességéből, amikor megállítja az úton. Nem szól oda, most nagyon sürgős az utam, majd keress később. Nem is küldi a tanítványaihoz, majd ők segítenek, én nem érek rá.

Ez az asszony is hitből jön, a Jézusba vetett hit motiválja, mert egyébként már nem jönne. Annyi keserű tapasztalat van mögötte, oly sok kudarc érte, hogy ha nem volna hit a szívében, elmenne mindentől a kedve. Azonban hall Jézusról, és ez hitet hoz létre benne. Amikor emberileg minden reménytelenné válik, amikor feladta, hogy valaha is meggyógyulhat, hall Jézusról. És ez elég, ez ad még reményt. Sőt, olyan reménység támad benne, hogy úgy gondolja, elég, ha csak a ruháját érinti, és meggyógyul. Semmi nagy dologra nincs szükség, elég megérinteni, elég hinni, és Ő meggyógyít. Ezzel hitte, hogy Jézusnak hatalma van a betegsége felett. Jöjj hittel az Úrhoz. Lásd meg, hogy Neki hatalma van a bűneid, betegségeid, erőtlenséged és minden problémád felett. Csak bízd Rá magad hittel.

Jézus rátekint, igen, az Őt keresőkre rátekint az Úr. És ebben a tekintetben bűnbocsánat, kegyelem jelenik meg. Bízzál! Milyen nagyszerű üzenet ez. Nem küldi el, hanem kihirdeti a gyógyulását. A hitnek eredménye van. A hited meggyógyított. A hitünkön keresztül munkálkodik az Úr. Ha hiszem, ha teljes szívvel hiszem, megtörténik, amit az Úr mond.

Jairus hitének is meglesz az eredménye. Jézus megfogja a kislány kezét, és ő életre kel. Szembesülünk azzal a ténnyel, hogy Jézus nagyobb a halálnál. Ha Ő szól, minden romboló erő távozik. Ő ébreszt fel a lelki halál állapotából is.

 

 

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

 

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

 

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

 

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

 

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

 

 

Isten áldásával.


2020. május 28., csütörtök

Újbor új tömlőbe

I

zsákot sem kerüli el az öregedés és mindaz, ami ezzel jár (1Móz 27,1-33). Elveszíti a látását, és ez jelzés: letelik az idő. Izsák komolyan szembenéz a halállal, nem bújik el előle, nem hessegeti el a gondolatát magától, mivel a halála időpontját nem ismeri, hanem készül rá. Át akarja adni az áldást az elsőszülött fiának. Vigye ő tovább azt, amit Isten nekik adott. És ez jó, áldást akar átadni. Mit adunk mi tovább a gyermekinknek? Isten áldását? Megismertetjük Őt velük? Úgy megyünk el, hogy a gyermekeinknek, unokáinknak bizonyságot tettünk az Úrról?

Azonban most nem látjuk Izsákot imádkozni, nem keresi Isten akaratát, vagy egyszerűen nem akar róla tudomást szerezni. Isten kijelentette, hogy a kisebbik fogja az áldást továbbvinni. Azonban Izsák nem ehhez tartja magát. Ő eldöntötte, hogy Ézsaút áldja meg, mert az ő életvitele állt a szívéhez közelebb. Fontos, hogy mindig és mindenben rendeljük alá magunkat Isten akaratának. Ne arra figyeljünk, mi nekünk a kedvesebb, ki valósítja meg álmainkat, hanem mindig tekintsünk felfelé. Amikor saját ízlés szerint döntünk, bonyodalmakat okozunk. Sok probléma abból származik, hogy a magunk elképzeléseit igyekszünk megvalósítani, vágyainkra hallgatunk, és a szemünk tanácsát követjük. Izsák csak azt tartotta szem előtt, ki tesz a kedvére. Ez azonban ilyen kérdésben nem lehet döntő szempont. Arra kellene figyelni, ki keresi Istent. Ki akar az Úrnak megfelelni?

Amikor Jákób beviszi az ételt apjának, Izsák ismét a külsőségekre figyel, a ruha illatára és a  szőrrel borított kézre figyel, és ezek alapján dönt. Pedig felismerte, hogy a hang Jákób hangja. És ez egy lényeges szempont. Az Úr Jézus arról beszél, hogy az Ő juhai ismerik az Ő hangját, és az alapján különböztetik meg a farkastól. Tehát a hang lényeges. A hívők a hang alapján tesznek különbséget. A külsőt lehet utánozni, mint ebben az esetben is. Felveszem Isten gyermekének a ruházatát, de a hangot nem tudom elsajátítani. Jézus hangját nem lehet utánozni. Így azután, ha a hangra figyelünk, megláthatjuk, ha a gonosz meg akar téveszteni. Ne a kinézetre, a formalitásokra, a külsőleg szép alkalomra figyeljünk, hanem a hangra. Kinek a hangját halljuk, a Pásztorét vagy a béresét? Az tud különbséget tenni, aki ismeri a hangját. Ki ismeri? Aki Hozzá tartozik, akinek állandó és élő kapcsolata van Vele.

Amikor Rebeka értesül Izsák tervéről, a maga kezébe veszi az irányítást. Nem Istenre bízza a dolgokat, nem az ígéretre figyel, és nem arra épít. Úgy gondolja, neki be kell segíteni az Úrnak. Itt már közbe kell lépni. Ezekből a történetekből meg kellene látnunk, hogy a sietség és az Úrnak való besegítés soha nem jó ötlet. Neki nem kell besegíteni, mert Isten soha nem késik, és nem is hibázza el a dolgokat. Amit ígért, azt meg is cselekszi, és ebben senki nem akadályozhatja meg. Azonban a türelmetlenséggel nagy gubancokat okozhatunk.

Úgy tűnik, azért jut el idáig ez a történet, mert nincs már kapcsolat Izsák és Rebeka között. Nem beszélgetnek, vagy erről a témáról nem tudnak beszélni. Izsák talán nem fogadja el, hogy Isten Jákóbot választotta. És most nem látjuk, hogy imádkoznának. A problémát úgy oldhatjuk jól meg, ha keressük és elfogadjuk Isten akaratát. Ezért lehet tusakodni, és jó, ha a házastársak ezt együtt is meg tudják, meg akarják tenni.

A béna meggyógyítása után továbbmegy az Úr Jézus (Mt 9,9-17). Nem nyit rendelőt, hanem viszi az evangéliumot olyan területekre, ahol még nem találkoztak vele. Állandó mozgásban van. Ez jelzés, Ő nincs helyhez kötve, nem lehet beskatulyázni. Isten országa dinamikus hely. Ezt a dinamikát ma is bele akarja vinni az életbe.

Próba és lehetőség is egyben az Ő továbbhaladása. Próba, annyiban, hogy meglátja, ki az, aki csak csodálkozik, akinek elég a szenzáció, és ki az, akinek a szíve rezonál Rá. Ki az, aki meglátja Benne az Istent, és ezért Vele akar lenni? Akarom én mindig Isten közelségét? Felismertem már, hogy Jézusban Isten érkezik az életembe? Lehetőséget is kapunk a mozdulásra, arra, hogy mindent magunk mögött hagyva elinduljunk követni Őt. Kiderül, mennyire szeretem Őt, mennyire ér nekem mindennél többet Jézus. El tudok-e indulni követni Őt? Azt látjuk, kevesen indulnak meg. A gyógyítást látni vagy átélni még csak jó, de Jézust és az életvitelét vállalni már nehezebb dió. Vállalom-e Őt? Mert Ő nem csupán gyógyulást, szabadulást akar adni, hanem egy Vele való, teljesen új életformát. Egy olyan életet kínál, amiben Ő a középpont, ahol már Őhozzá igazodom, és az Ő szava a mérvadó.

Egy Máté nevű embert lát meg Jézus, aki vámszedő. Vámszedő, de ember. Micsoda jézusi látás! Ezt el kell Tőle kérnünk, sőt, ha Ő bennünk van, akkor a látása is megjelenik. Ő embert lát a vámszedőben, a paráznában, az alkoholistában, a drogosban, a gazdagban, a hajléktalanban. Ez nem azt jelenti, hogy akkor mindenki életre jut, hanem azt, hogy nem kerüli el őket, és lehetőséget ad a gyógyulásra, az újrakezdésre. Hogyan teszi? Megszólít és hív. A hívás mindenkinek szól, és azon múlik, engedek-e neki? Elindulok-e, amikor azt mondja: Kövess engem. Mert erre nekem kell válaszolnom. Nem teszi meg más helyettem, és Jézus sem fog erővel maga után húzni. Dönteni kell: a vámszedőasztal vagy Jézus. A kettő együtt nem megy. A világ vagy az Úr, de kétfelé sántikálva nem lehet Őt követni. Pedig gyakran ezt látjuk, nem felállunk, és magunk mögött hagyva a régit, követjük Őt. Inkább azt látni, hogy a régit felkapjuk, és visszük magunkkal. Mi nem akarjuk a régi, bűnös életünket magunk mögött hagyni. Miért? Mert jól jövedelmez.

Azt is megtudjuk, hogy Jézus akkor lesz számunkra fontos, mindennél többet érő, ha tisztában vagyok magammal. Ha ismerem magam. Mi a helyes önismeret? Ha annak látom magam, aminek az Úr lát. Ő hogyan lát? Betegnek? Ez bizonyára nem tetszik nekünk, hisz úgy gondoljuk, egészségesek vagyunk, minden rendben van. Az ige azonban elmondja, hogy az ember beteg. Betegségének a neve: bűn. Ez egy nagyon súlyos, halálos kór. Mindenki megkapja, aki a világra születik. A segítség csakis Jézus, a Benne való élő hit. Az ellenszer az Ő kereszthalála. Azonban ez a vírus sem látható szabad szemmel, csak a következményei alapján szembesülünk vele. De sátán úgy igyekszik alakítani az életünket, hogy lehetőleg ne vegyük észre a fertőzést, vagy ha igen, akkor minél később.

Aki azonban meglátja, hogy beteg, az keresni fogja a gyógyulást. Isten azért küldte el Jézust, hogy Általa örök életre gyógyuljunk meg. „Mert a bűn zsoldja halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Rm 6,23).

Mindebből láthatjuk azt, amit a továbbiakban az Úr elmond: nem megoldás a foltozás. Teljes gyógyulásra, megújulásra van szükség. Jézus nem toldozott, hanem egészen új életet hozott. A régit nem lehet megjavítani, újra van szükség.

 

ÚJ SZÍVET ADJ, URAM, ÉNNEKEM

 

1.        

Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak Teérted ég,

S Véled jár szüntelen,

Csak Véled szüntelen!

 

2.        

Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, Te lakhelyed,

Hol egyedül a Te hangod szól,

Mely Véled van tele,

Csak Véled van tele!

3.        

Jézus, a Te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

S én is tudom, bűntelen leszek

Majd Nálad odafönn,

A Mennyben odafönn.

 

Isten áldásával.

2020. május 27., szerda

Kelj fel és járj!

I

zsákot sem kerülik el az élet próbái, mint ahogy minket sem (1Móz 26,1-35). Ő is szemben találja magát az élet nehézségeivel, de ezekben is felfelé tekint. Azt látjuk, hogy nem másokhoz igazodik ez a patriarcha, hanem az Urat kérdezi. Az ő idejében is Egyiptom jelentette az életben maradást éhínség idején, mindenki oda igyekezett, ott próbálták túlélni a nehéz időszakot. Izsák azonban másképp gondolta. Úgy látta, az ő helye azon a  földön van, ahová Isten elhívta. Így amikor az emberek körülötte menekültek, ő nem ezt tette, hanem Isten akaratát kereste. Jó, ha mindig Őt keresek. Ő ígéri, hogy megtalálja Őt, aki keresi. Hányszor nem keressük, mit is akar az Úr, mi a terve. Izsák bízott Istenben, és ezért Hozzá fordult.

Isten megjelent neki, és határozott választ adott: ne menj le Egyiptomba! Te ne kövess másokat, maradj azon a helyen, ahová állítottalak,  én veled leszek. Izsák megtanulja, hogy azon a helyen maradjon mindig, amit az Úr mutat neki. És Isten ott vele lesz és megáldja. Ez a lényeg ma is, ott legyek, ahová Ő helyez, és akkor velem lesz. Ez a veled leszek mindennél fontosabb, mert az Úr nélkül a legjobb helyeken is élhetek, nem lesz jelen az áldás, az élet. Ez a történet rámutat: Isten országában másképp mennek a dolgok, nem én választom meg a helyet, és majd oda jön hozzám az Úr, és megáld. A Biblia szerint Isten mutatja meg a helyet az övéinek, és ott tapasztalják meg jelenlétét is. Isten áldása mindig akkor mutatkozik meg, ha ott vagyunk, ahová Ő küld minket.

Mindebből meg kell azt is tanulni, hogy Isten jelenlététől függ az életünk. Aki Rábízza magát, az az emberileg nehezebb  időszakokban is meglátja Isten hatalmát. Izsáknak is kijelenti Isten, hogy Ő nem függ a természet erejétől, Ő nincs az időjárási körülményekhez kötve. Ő Úr mindenek felett. Ő a Teremtő, és aki rábízza magát, az megtapasztalja hatalmát. Aki nem ismeri Istent, az lehet, hogy fél, nem látja azon a helyen biztosítva a jövőjét, de aki az Úr engedelmes tanítványa, az ebben a helyzetben is egyre jobban megismeri Őt. Az Úr Jézus a viharba vitte tanítványait, hogy világossá legyen, kicsoda Az, Aki elhívta őket, Akit követnek. Minden helyzet azért van, hogy egyre jobban megismerjük Urunkat. A mai próba megtapasztalása ad erőt holnap.

Izsák nem is csalódik, ott áldja meg az Úr, azon a földön, amit Ábrahámnak, az ő atyjának ígért Isten. Ezt az áldást a filiszteusok vezetői is meglátják. Az Úr áldott embere vagy te. Nagy dolog, amikor felismerik és elismerik, hogy Isten emberei vagyunk. De vajon látszik-e ez? Felismerszik-e a dolgaink végzése, életünk alakítása közben, hogy Isten gyermekei vagyunk?

Isten megáldotta Izsákot, pedig nem is volt egyszerű az élete. A filiszteusok irigykedtek rá, és mindent megtettek, hogy nehezítsék és megkeserítsék az életét. Teleszórták a kutakat földdel, és eltömték őket, mert tudták, hogy a vízhiány nagy gondot jelenthet. Azonban Izsákot ez sem viselte meg, türelmes munkával megtisztította a kutakat, sőt, új forrásra is talált. Isten iskolájában türelmet és alázatot tanult Izsák, bizony, nagy iskola ez. Vajon hogyan végzünk? Sikerül, vagy megbukunk? Ma, bizony, inkább a türelmetlenség jellemző ránk, ha akadályt gördítenek elénk, megharagszunk. Izsák nem ezt tette, hanem kitisztította a kutakat, és keresett új vízlelőhelyet. És aki keres, az talál. Aki kitartóan keresi az élő vizet, az meg is találja. Az Úr  Jézus az élő víz forrása. Aki keresi Őt, az rátalál az élet vizére. És ezt a forrást senki nem dugíthatja el. De rajtunk múlik, hogy használjuk-e.

Az Úrra figyelve a problémák leküzdhetők. Számítsunk akadályokra, a gonosz támadására, de Isten továbbsegít. Ha mindig Rá figyelek, és nem keseredek meg, amikor betömik a kutakat, és újra kell kezdeni, megtapasztalom az Úr békességét, áldását. Izsák nem fegyverekkel harcolt a filiszteusok ellen, hanem alázattal, türelemmel és imádkozással. Amikor kellett, továbbment, új helyet keresett, és Isten vele volt. Van, amikor tovább kell menni, mert a környezet nem fogadja be Isten áldását. Talán meg sem látják, hogy Izsák által az élő Isten keresi őket. Meg akarja Izsák áldott élete által láttatni a saját küszködésünk és az Isten országa közötti különbséget. Isten az övéin keresztül hatalmát mutatja be az embereknek, és hívogatja őket magához. Krisztus népe ma is hívogatást végez, nem magunkhoz, hanem az Úrhoz hívhatjuk embertársainkat. Ahogyan András is Jézushoz hívta Pétert. 

Ahogyan Izsákot elküldték a filiszteusok, úgy küldték el a gadaraiak az Úr Jézust (Mt 9,1-8). Az irigység és az anyagiasság által a gonosz Isten jelenlététől fosztja meg az embereket. Saját magunkat állítjuk rossz pályára, amikor elküldjük az Urat. Ezek az emberek azt kérték, távozzék a határukból. Döbbenetes, hogy még ezt is kérhetjük. Igen, lehet kérni, hogy menjen el az Úr az életünk közeléből. De ezzel magunknak rúgunk öngólt. Jézust elküldeni a legnagyobb hiba. Bizonyára azt mondjuk, dehogy küldjük el. Mi aztán nem utasítjuk ki Istent az életünkből. De bent van valóban a szívünkben? Behívtuk már? És ha igen, nem választottuk inkább az anyagi előnyöket, mint Őt? Mert miért is küldték el Őt? Mert megjelenése anyagi kárt okozott nekik. Amikor Jézus érkezik, valamit el kell engednünk. Mindazt, ami a világhoz köt, a földi javakat. Bizony, sokszor fontosabbak nekünk a világ javai, mint az Úr. A több pénzért, a jobb megélhetésért, a kényelmesebb életért hányan elküldik a zörgető Jézust. Nincs időnk rád, sürget a munka, sok az intéznivaló. Fiatalok vagyunk, ki kell használni a lehetőséget. Azonban a legnagyobb lehetőségünk Isten megismerése. Nincs fontosabb pillanat annál, mint amikor Ő jelentkezik, amikor be akar lépni az életünk ajtaján.

Az Úr Jézus a gadarai megtisztítása után visszatért Kapernaumba. És már várják - van, ahol elküldik, van, ahol várják. Egy bénát hoznak Elé. Vannak emberek, akik az eddigi jelekből felismerik, ki is az, aki köztük jár. Hiszik, hogy Ő Úr, az Élet Fejedelme, hatalmasabb a betegségeinknél, talpra tud állítani lebénult életeket is. Ezért hozzák ezt az embert. Béna, de látják, van remény, Jézus felold minden bénaságból. Amikor lebénul az életünk, mert nemcsak testi, hanem lelki bénaság is van, hová megyünk? Van-e hit a szívünkben, ami Jézushoz tanácsol? Azt üzeni: keresd fel Őt, mert fel tud szabadítani.

Bízzál, fiam! Így kezdődik, biztat, ha Hozzám jöttél, bízz, hogy jobbra fordul az életed. Bízz bennem! Bízz, hogy van innen talpra állás, van segítség. Amikor Jézus elé jutunk, meglátjuk, hogy van remény. Ő a remény, neki semmi nem lehetetlen. Sem a béna életünk, sem az, ami ehhez az állapothoz vezetett, nem akadály. Megbocsáttattak a bűneid. Látja a probléma fő okát. Mindig a baj forrásához teszi a kezét. Nem csupán a felszínt, a látható problémákat gyógyítja az Úr, hanem a bajok okát akarja rendezni. Hogyan? Bűnbocsánat által. Az egész életet, a múltat kell gyógyítani, új életre van szükség. Jézus azt akarja, hogy testünk-lelkünk, egész lényünk gyógyuljon. Mert mit használ, ha a testünk meggyógyul, de továbbra is bűnben és Isten nélkül élünk. Ő előbb belülről tesz rendbe. Megbocsát, megtisztít, új életet ad.

Amikor hirdeti a bűnbocsánatot, tudomásunkra adja, hogy Isten van jelen. Aki ezt hallja, odaborulhat a lába elé, és megvallhatja: én Uram és én Istenem. Azonban nem így tesznek. Az Úr meggyógyítja a bénát, vagyis szól, kelj föl, és menj haza! A lelkileg felszabadult ember talpra tud állni. Milyen egyszerű is, kelj föl, menj haza. Jézus feloldotta a megkötöző erőket, és talpra tud állni. Jézus szava megszabadít. Ez az ember engedelmeskedett Jézus szavának, és fel tudott állni. Tedd, amit mond, és megújulsz, talpra állsz, mert szavában erő van. Kelj fel, és járj, ma is szól az Úr. Kelj fel, mozdulj meg, lépj ki az ágyadból, mert Isten arra hívott el. Azért adta az életet, hogy járjunk Vele, és élet legyen az életünk. Nem Isten akarja a lebénulást, hanem a sátán. Ha behívjuk az Urat az életünkbe, Ő megelevenít. Megeleveníti a gyülekezeteket is. A gonosz azt akarja, hogy mozdulatlanok legyünk, ne adjuk tovább az igét, ne mentsük a lelkeket. Jézus azonban járóképessé tesz. Csak Ő tud megeleveníteni.

 

 

JÖJJ, AZ ÚR VÁR REÁD!

 

 

1.  

Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét Neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé!

 

2.  

Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jaj, vigyázz, mire eszmélsz, a van csak volt.

 

3.  

Jézus hív, Vele járj, erre váltott meg Ő,

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged Ő tehet boldoggá!

 

Isten áldásával.


2020. május 26., kedd

Jézussal a hajóban

Á

brahám élete bizonyságtevő élet volt (1Móz 25,1-34). Az elhívása után eltelt évtizedek mind az Úrról beszéltek. Elmondták, hogy Isten áldása meglátszik annak az életén, aki engedelmeskedik. Aki hallgat az Úr szavára, annak a mindennapjai is Róla tanúskodnak. Isten csodálatos, amit ígért, azt teljesítette, sőt, még ráadást is adott. Valóban áldott lett Ábrahám. Isten ma is megáldja az övéit, azokat, akik mindent maguk mögött hagyva az Ő útján járnak.

Ábrahám halála után Izsák viszi tovább az áldást. És ez nem csupán apai örökség, maga Isten áldja meg őt. Ezzel jelzi: az ígéret most is áll, veled Vagyok. Izsák életének erőssége az Úr. Nem a külső áldás a leglényegesebb, hanem Isten jelenléte. Az Ő közelségének, hatalmának megtapasztalása mindennél többet ér.

Az áldás jelenléte nem hozza magával azt, hogy mindent azonnal megkap. Rebeka is meddő, nem születik azonnal gyermekük. Az Úr megpróbálja hitünket. Izsák tudja, mit kell tennie, hová kell fordulnia. Ez olyan probléma, amit maga nem tud megoldani, de nem kora megoldásait próbálgatja, hanem Istenhez fordul. Isten adott neki társat, Elé viszi ezt a kérdést is. Vigyünk mindent az Úr elé. Jó, hogy bármikor megkereshetjük Őt. És hová is mennénk, ha nem az Úrhoz? Ő az életünk ismerője, szakértője, hiszen Ő teremtett. Izsák ezt tudja, és így nem minden mindegy alapon a végére hagyja Istent, hanem az Úr elé tárja ezt a helyzetet. Könyörög Rebekáért. Szabad házastársunkért imádkozni, hordozni őt az Úr előtt.

Isten meghallgatja Izsák imádságát, bár nem azonnal. Az Úr útján fontos tantárgy a várakozás. A házasságkötésük és a gyermekek születése között húsz év telik el. Isten nincs határidőkhöz kötve. Az Ő terveibe beleilleszkedik ez a húsz év is. Izsák és Rebeka nem maradt le semmiről.  Kijárták a várakozás évfolyamát.

Milyen érdekes, annyi gondunk van. Csoda, hogy az Úr türelmes velünk. Amikor meddő volt Rebeka, az volt a probléma. Akkor Izsák imádkozik, és Rebeka most gyermeket vár. Ikreket kapnak, de Rebekának ez sok, ő nem így gondolta. Nyafogni kezd az Úr előtt. Meg kell vallani, hányszor nyafogunk Urunk előtt. Ahelyett, hogy hálát adnánk, mert meghallgatta könyörgésünket, siránkozunk. Az sem tetszik, amikor megadja, amit kérünk. Gyakran semmi sem tetszik. És az Úr ennek ellenére foglalkozik velünk. Mindenért hálát kellene adnunk, és adjunk is!

Az ikrek közt feszültség alakul ki. Tulajdonképpen az elsőszülöttségi jog lesz ennek a forrása. Az áldás, amit Isten adott nekik. Ézsaú nem becsüli meg. Számára az is csupán egy árucikk. Mit jelent nekem Isten áldása, hogy az Övé lehetek? Egy árucikk? Tudok egyáltalán Isten munkájáról, ismerem Őt? Jákób kihasználja Ézsaú rossz hozzáállását, és megszerzi az elsőszülöttségi jogot. Ő is üzleti alapon gondolkodik.

Jákóbnak nem volna a ravaszságra szüksége, hiszen ő az ígéret birtokosa. Csak ki kellene várni, amíg Isten nekiadja az áldást. De Jákób maga akarja ezt megszerezni. Mindig konfliktus származik a türelmetlenségből, és amikor mi akarunk megszerezni valamit, ahelyett, hogy Istenre várnánk. Jákób megbukott a türelem iskolájában.

Ézsaú is megbukott, hiszen ő meg olyan könnyen lemondott róla. A hasa nagyobb érték volt, mint Isten. Mert az áldás magát Istent is jelenti. Bizony, sokan nagyon könnyen lemondanak Istenről. A világ javai fontosabbakká válnak. A megélhetésünkért cserébe odaadjuk Istent. Inkább megyünk dolgozni a nyugalom napján is, mintsem keresnénk Őt, és figyelnénk akaratára.

Most derül ki, ki az, aki igazán komolyan tanítvány akar lenni (Mt 8,23-34). Elhangzott a parancs: irány a túlsó part. Vajon beszáll-e a hajóba az a két ember, aki kifejezte követési szándékát? A létszámellenőrzéskor ott lesznek-e? Ott vagy-e a hajóban, maikor az elindul a túlsó partra? Csak hangoztatod, hogy az Urat követed, vagy indulsz is Vele? Ezek valószínűleg nem mentek. Miért? Mert nem akartak maguk mögött hagyni mindent. A kényelmes életet nem kívánták egy vándorló életmódra lecserélni.

Elindulnak, és nagy vihar támad. A vihar jelzi a próbát. Jézus beleviszi a tanítványokat, mert ezáltal felkészíti a szolgálatra őket. Meg kell tanulniuk: ha Vele mennek, ne féljenek semmitől. A vihar nem tarthatja őket vissza. Az örömhírt vinni kell: a viharok legyőzhetők. Meg kell látni, hogy Jézus hatalmasabba viharoknál.

A hajóban biztonságban érezték magukat, hiszen eddig ez volt az életterük. Otthon voltak a tengeren, és kiderül, megváltozott a helyzet. Ami eddig az otthonuk volt, ellenségükké vált. A vihar meg akarja őket akadályozni a másik partra való megérkezésben. Meg kell tanulni, hogy ami korábban biztonságot jelentett, az Jézussal veszélyforrás is lehet. Fontos lecke az is, amit eddig nagyon jól tudtam, amiben kiváló voltam, azt is Jézusra kell bíznom. Eddig a tanítványok voltak a hajó parancsnokai, most rá kell döbbenniük: Jézus a parancsnok. Rá kell bízni magukat. Ez a kulcs. Most is magukban akarták megoldani ezt a helyzetet. Pontosan úgy, mint amikor nem volt a hajóban. Nem számoltak Vele. Mindig számoljunk Jézussal. Soha ne hagyjuk ki döntéseinkből, életünk hajójából.

Jó, hogy végül rádöbbennek: közel a segítség, és Hozzá fordulnak. Ments meg minket, hangzik a kiáltás. Már hamarabb is felismerhették volna, hogy Ő a Megmentő. Megláttam már ezt? Kiáltok Hozzá, ments meg, Uram, mert elveszek? Elveszik a hajó, elveszik a házasságom, a gyermekeimmel való kapcsolatom. Kiálts az Úrhoz! Az Úr meghallja őket, és lecsendesíti a vihart. Hatalmasabb Ő mindenféle romboló erőnél, legyen az a természet ereje, vagy munkálkodjon bennünk.

A túlsó parton szembetalálják magukat az ördög szétdobáló, romboló erejével. Micsoda megrendítő látvány lehetett ez a két ember. A gonosz teljesen kiforgatta őket magukból. Van itt még valami lehetőség? Lehet még itt tenni valamit? Az Úr Jézus megmutatja: igen, lehet tenni. Benne Isten országának szabadító hatalma érkezett a világba. Nem vagyunk már kiszolgáltatva a gonosz erejének. Nem kell már elbújnunk, Jézus neve gyógyulást, szabadulást jelent.

Az Úr teljhatalommal rendelkezik az ördögök felett is. Nincs esélyük, amikor Jézus szól, nekik menniük kell. Az Úr Jézusban Isten felszabadítása érkezett meg a világba. Nem kell már a romboló erők, a bűn, a gonosz hatalmában élnünk. Van szabadulás, mert eljött a Szabadító. Ne várjunk másra, hívjuk Őt segítségül.

Jézus jelenléte döntés elé állít. Mit teszek? Behívom az életembe vagy elküldöm? Elküldték, mert vallás még csak kell, de Szabadító, aki megváltoztatja az életünket, aki kiűzi a gonoszt, nem kell. Annyi mindenért fizetünk, de a szabadítás, az új élet árát nem akarjuk megfizetni.

 

 

Mily jó, ha bűntől már szabad

 

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A

Krisztusé szabad.

 

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos

utakon.

 

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az

Úr szívén belöl.

 

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert

bűnből kihozál.

 

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te

vagy, E szív is ott legyen.

 

 

Isten áldásával.


2020. május 25., hétfő

Tovább

A

z áldást Izsák fogja továbbvinni és továbbadni (1Móz 24,1-67). Azonban neki is társra van szüksége. Ábrahám ezt a dolgot is Istenre figyelve viszi végbe. Világos előtte, hogy Izsák nem vehet a kánaáni őslakosok közül feleséget magának. Ebben nagyon határozott látása van, és ebben a szolgáját is megerősíti. Nagyon fontos, hogy ki lesz Izsák társa, nem mindegy, kivel házasodik össze. Isten gyermekének ma sem mindegy ez a kérdés, mert, aki szereti az Urat, annak fontos, hogy társa is szeresse, és Neki szolgáljon. Izsák nem keveredhet a pogányokkal. Isten mai gyermeke sem akar keveredni, nem akarja átvenni a nem hívők szokásait. Mert itt ez a hangsúlyos. Egy kánaáni lány a kánaáni istenekhez fordítaná Izsák szívét. Ábrahám azonban tesz arról, hogy ne így legyen.

A másik fontos szempont: Izsák nem mehet vissza arra a földre, ahonnan az Úr kihozta Ábrahámot. Kétszer is elhangzik: vissza ne vidd. Az Úrra bízzuk a kérdést, Ő majd gondoskodik, de vissza ne vidd. Az Úr Jézus is úgy hív el tanítványnak, hogy ne nézzünk hátra, ne térjünk vissza a régi életünkbe. Ez is nagyon lényeges, ne menj vissza, oda, ahonnan az Úr kihívott. Azon a földön, azon a helyen fog megáldani, ahová vezet. Nem menj vissza Isten országából a világba. A tanítványnak nincs öröksége a világban, mindent Isten országában kap meg. Az Atya majd gondoskodik. Ne féltsük életünket, próbákban sem, hanem menjünk tovább hittel. Ne engedjünk Egyiptom csábításának, amikor azt látjuk, ott van kenyér, ott jobb a megélhetés. Isten ott fog megáldani, áldássá tenni, ahová állít. Akit az Úr Jézus elhívott, annak nincs visszaút. Sőt, nem is akar visszamenni a világba, a bűnbe. Csak előre, Jézus nyomában akarunk már járni.

A szolga figyel az Úrra, nem ő választ, hanem az Úrtól kér vezetést. Az Urat szólítja meg a szolga, és közben vár és figyel. Tudja, hogy az Úr vezette őt, és mivel figyel felfelé, meglátja azt, akit Isten választott Izsáknak. Engedjük vezettetni magunkat az Úr által, életünk kérdéseiben. Aki figyel, azt célba is juttatja. Az is fontos, hogy nem csak a szolga, hanem Rebeka családja is felismeri, hogy az Úrtól van mindez. Nagyon lényeges, hogy legyen megerősítés, hogy jól láttam a dolgokat, és ez tényleg Isten akarata. Mondhatnánk így is: visszajelzésre is szükség van. Ne csak egy igére alapozzunk, mert a saját szívünk is becsaphat, sok minden megtéveszthet. De ha több irányból megerősítést kapunk, mehetünk tovább. Rebeka is felismeri, hogy el kell mennie a szolgával. Az Úr csodálatosan munkálkodik. Vezet és kijelenti akaratát.

Eközben Izsák imádkozik. Nem úgy tesz, mint akinek semmi köze az egészhez, hanem kimegy a mezőre, és imádkozik. Tehát ő is az Úr elé viszi ezt a kérdést. Mondhatnánk, az Úrtól kéri el a társat, és imádságban kapja meg Rebekát. Hiszen éppen imádkozik, és amikor felemeli a szemét, megérkezik Rebeka. Az imádság lényege: felemelem a szemem, vagyis nem emberi mérlegelést végzek, hanem feltekintek Isten országára.

Amikor Jézus lejön a hegyről, nagy sokaság indul el Utána (Mt 1,1-22). Sokan érdeklődnek, keresik, mert érzékelik, hogy Ő ért az emberhez. Amikor Jézus megkezdi szolgálatát, és kapcsolatba kerül az emberekkel, sokan rádöbbennek arra, hogy Teremtőjük jött el a földre. Ez a felismerés arra indítja őket, hogy életük problémájával a Teremtőt keressék. Mert kihez is mennénk, ha nem Őhozzá. Ha meghibásodik egy okostelefon, egy szakszervizbe megyünk, vagy a gyártót keressük fel. Mert a gyártó ért legjobban az általunk használt termékhez. Így van ez az életünkkel is, a „gyártót”, tehát a Teremtő Istent kell megkeresnünk, Ő ért hozzánk a legjobban.  

A sokaság elindulása azt is üzeni, hogy nem kell megvárni a problémát, már korábban kereshetjük Őt. Ideadta a felhasználói kézkönyvet, ami által megtudhatjuk, hogyan is kellene élnünk ahhoz, hogy életre jussunk. Isten igéje segít, hogy megtaláljuk a keskeny, az életre vezető utat. Ha azon járunk az Úrral való kapcsolatban, kikerülhetjük a buktatókat, az ördög csapdáit, amik olyan jól vannak álcázva, hogy csak az Úr látja meg őket, és Ő tesz képessé az elkerülésükre.

Egy leprás az, aki személyesen is megszólítja az Úr Jézust. Gyógyíthatatlan betegsége, a társadalomból való kirekesztése reménytelenné tette. Úgy látta eddig, hogy ő már soha nem lesz gyógyult, nem kerülhet vissza a társadalomba. Kivetett ember, élőhalott, nincs rajta segítség. Amikor hall Jézusról, felismeri: van segítség. Jézus tud rajta könyörülni, képes őt megtisztítani. Látom-e, hogy az én segítségem Ő, csak Ő tud megtisztítani a bűntől? Ha ezt felismerem, menjek Hozzá személyesen, szólítsam meg Őt.

Ő is, és majd a kapernaumi százados is hittel jön. Mindketten hiszik, hogy az Úr Jézus előtt nem akadály az ő problémájuk. Sem a lepra, sem a lebénult élet. Jézus akarja, hogy meggyógyuljunk, rendbe jöjjünk. A százados szerint elég Jézusnak egy szót szólni, és tulajdonképpen a leprás esetében is ezt látjuk, Jézus egy szót szól. Mi ez a szó? Akarom! És ennek nyomára eltávozik a lepra. Látom-e én is, hogy Jézus szavában ma is energia van, az Ő szava ma is hatalom? Ha szól, akkor az megtörténik. Részemről csak az engedelmesség szükségeltetik. A százados elmegy, úgy, hogy még nem történt semmi, vagy legalábbis ő még nem tudja, hogy már meggyógyult a szolgája. De megy, mert Jézus szava neki garancia. A parancsnok szólt, és a betegség engedelmeskedik a szónak. Legyen elég ma is Jézus szava. Fogadjam hittel, és akkor meg fog történni.

Ezt követően az Úr Péter házába megy, és ott az apostol beteg anyósa fogadja. És az Úr őt is meggyógyítja. A láznak is távoznia kell, és ez bizonyossá teszi őket: Jézus a Megváltó. A meggyógyult asszony szolgál az Úrnak. Háláját szolgálattal fejezi ki. Nem a dolgára megy, hanem megköszöni a gyógyulást.

A gyógyulást a tanítványság kell, hogy kövesse. Azonban ez nem egyszerű templomba járás. Komoly feltételeket állít az Úr. Teljes Rá való hagyatkozás, életformájának a vállalása. Jézusnak nincs hová fejét lehajtania. Vállalom-e Őt úgy is, ha az eddigi megszokott életrendem felborul? Követem akkor is, ha vége szakad a kényelemnek? Ma sokan nem akarják vállalni az elszakadást a régi élettől. Úgy akarjuk Jézust követni, hogy közben a világ javaihoz is ragaszkodunk. A hívő élet lényege, amit Jézus így mond: Kövess engem. Vele megyek, oda, ahová Ő megy. A folytatásban látjuk, hogy nem mindig oda tart Jézus, ahová mi is szívesen megyünk. Időnként viharokba vezet bele, mégpedig azért, hogy még jobban megismerjük hatalmát.

 

 

 

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

 

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, :/: Kik bátran szólnak harcra

készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úr-

hoz gyűjtve népek seregét!

 

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga,

sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka

sok, a munkás oly kevés!

 

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt

se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve

szent neved dicséretét!

 

Isten áldásával.


2020. május 23., szombat

Elengedés

M

egszületett az áldáshordozó, Izsák, aki majd viszi tovább mindazt, amit Isten Ábrahámnak ígért és adott (1Móz 23,1-20). Ábrahám pedig kiállta a próbát, a legdrágábbat, az ígéret fiát, akire oly sok évet várt, kész volt odaadni Istennek. Ezzel bizonyságát adta annak, hogy Istent mindennél jobban szereti. És ez a szeretet nem szájvallomás. Nemcsak mondja, mindenem a tiéd, hanem kész arra, hogy ha Isten kéri, odaadja. Ha az Úr most elkéri azt, ami a legkedvesebb, ami mindent jelent, oda tudom-e Neki adni, törés és keserűség nélkül? Mindennél jobban szeretem-e Őt? Az első tanítványok az Úr Jézusért otthagyták addigi munkájukat, eljöttek otthonaikból, és követték Őt. Mi az, ami visszatart, amit nem tudok vagy nem akarok elhagyni az Úrért? Nagyon tudunk ragaszkodni a megszokott környezetünkhöz, szokásainkhoz, a jóléthez. Ábrahám mindig Isten akaratát tartotta szem előtt. Neki nem szokás, és nem is vallás volt csupán a hit, hanem élő kapcsolat az élő Istennel.

Újabb próba következik, el kell Sárát engednie. Eljön Ábrahám életében is az elválás, a búcsú ideje. Letelt Sára ideje, ő is megtapasztalta Isten hatalmát, és  azt, hogy amit mond, azt Ő meg is cselekszi. Hatalmas Urunk van, Ő nem csap be, nem ad üres ígéreteket. Ő Úr mindenek felett, és aki Rábízza magát, az nem csalódik Benne. Isten nem tönkretenni, kihasználni akar, valóban áldást kínál. Azt akarja, hogy a bűnbe esett és így Tőle elszakadt ember mégis megismerje Őt. Amit Ádám és Éva megtapasztalt a Teremtéskor, azt élje meg ki-ki maga is kegyelemből. Azért keres, mert élő kapcsolatot akar velünk. Arra akar rávezetni, hogy újra beszélgessünk Vele. Ezért jött el az Úr Jézus is. Helyreállítja kereszthalála által az Atyával való kapcsolatot.

Ábrahám megtanulta elengedni előbb Izsákot, majd Sárát is. A vándorúton ezt is meg kell tanulni. Mivel nem tudjuk az elmenetel időpontját és sorrendjét, időben kell erre is készülnünk. Hogyan lehet? Úgy, hogy nem rejtjük el a témát, hanem gondolunk rá, és beszélünk róla. Közben még szorosabbra vonjuk a kapcsolatot Urunkkal, hogy amikor bármilyen okból magunkra maradunk, azt mondhassuk, amit Pál apostol a börtönben: de az Úr velem volt. Emberileg egyedül volt, de megtapasztalta Megváltója jelenlétét. Így azután az egyedüllét is értékessé vált. Az Úrral töltötte, és közben az Úr üzenetét fektette papírra. Az Úrral megélt egyedüllét is szolgálattá válthat. Lehet ez az időszak is bizonyságtétel Megváltónkról.

Ismét azt látjuk, hogy Ábrahám engedelmes életének töltése van. Kisugárzott lényéből Isten jelenléte. Így amikor sírhelyet akar venni, segítik őt. Azt kell látnunk, elindult Ábrahám az Úr szavára az ígéret földjére, de még mindig nem az övé az egész területet. Sára temetéséhez is vásárolnia kell. És ő ezt megteszi. Nem él vissza azzal, hogy látják Istenhez való tartozását. Nem fogadja el ingyen a barlangot, mert ha megveszi, úgy teljesen a magáénak tudhatja. Olyan jó látni Isten vezetését. Bízzuk Rá mi is magunkat, és akkor elkerül a nyugtalanság. Istennél mindenre van megoldás.

A Hegyi beszéd végére értünk, megtudjuk, kik Jézus ismerősei, azok, akik cselekszik azt, amit mondott (Mt 7,24-29). Ebből az is világossá válik, hogy mindent azért mondott, hogy azt tegyük is. A krisztusi élet alapjait az elhíváskor, a kegyelem átélésekor fekteti le az Úr. De erre az alapra építeni is kell. Mindazt, amit Tőle hallunk. Nem azért mondta el a tanítását, hogy ezek majd egy vasárnapi beszéd mottóját képezzék, hanem építőanyagként adta, az új élethez.

Aki hallja az Ő beszédeit, és cselekszi azokat, az bölcs ember, mert az élete építménye a legnagyobb vihart is kibírja. Aki Isten szavára épít, aki azt komolyan veszi és cselekszi, az a vihart ugyan nem kerüli el, de nem dől össze az épülete. Ebből meg kell értenünk, hogy Isten eszköze az ige, ami által az életünket alakítja, és azért adja, hogy használjuk, szerinte éljünk. Az igét nem szórakoztatásra szánja az Úr, hanem arra, hogy ráépítsük az életünket, szavának engedelmeskedjünk. Mit jelent nekünk az Úr szava? Valóban alap, és erre építek?

Igehallgatókról beszél az Úr, olyanokról, akik rendszeresen hallják az igét, és azt komolyan veszik. Ami azt jelenti, meglátják, hogy az élet építőanyaga rendelkezésre áll. Isten azért adta a Bibliát, hogy használjuk.

Akik nem cselekszik az Ő szavát, azokat bolondoknak nevezi. Miért? Mert itt a legkiválóbb anyag, még sem veszik igénybe. Mindezt az Úr biztosítja, nekünk csak élni kell vele. Mégis sokan hasonlók a bolond házépítőhöz, mert nem Istenre figyelnek, hanem a környezetükre. A világ pedig mindig a külsőt, a csillogást méltányolja. Ne másokra figyeljünk, hanem Megváltónkra, Ő azt akarja, hogy tartós, megbízható legyen az életünk.

Aki Isten szavára épít, az nem fog összeomlani a legnehezebb helyzetekben sem. Mert hívőnek lenni nem azt jelenti, hogy nem lesznek viharok, hanem azt, hogy van alapunk, és építünk rá. Pál arról beszélt, hogy a mi felelősségünk, mit építünk az alapra. Ne szénát, szalmát, hanem tartós anyagot építsünk életünk épületébe.

 

 

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

 

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

 

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

 

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

 

 

Isten áldásával.


2020. május 22., péntek

Az Úr gondoskodik

M

egszületett Izsák, megvan a várva várt ajándék (1Móz 22,1-24). Most már beteljesedtek az ígéretek, Ábrahám nyugodtan élheti hátralevő napjait. De nem így történik, mert Isten próbára teszi Ábrahám hitét. Most derül ki, hogy megelégedetté vált-e az ősatya, vagy nem. Isten megvizsgálja, most is figyel-e rá, szereti-e, és kész-e Neki engedelmeskedni? Nagy veszély, hogy amikor megkapjuk, amit kértünk, vagy beteljesedik egy ígéret, leeresztünk. Fontosabbá válik az ajándék, jobban szeretjük már Istennél. Ilyenkor aztán tompává válunk, nem igazán jut el hozzánk Isten szava. Féltjük az ajándékot, nem akarjuk elveszíteni, rabokká válunk. Ügyeljünk, hogy Isten ajándékai ne váljanak Őnála fontosabbakká az életünkben.

Ábrahám nem topul el, pedig az évek múlnak felette. Megmaradt az Úr után való érzékenysége. Hallja a szavát. Hallom-e az Urat mindenkor? Érzékeny vagyok-e még a szavára? Esetleg már megfásultam? Ábrahám élete mutatja: lehet frissnek maradni hitben, és lehet a kapcsolatunk is élő évek múltán is. Az idős kor nem eltompítja a hitet, hanem megújítja. Minél több időt tölthetek az Úrral, és ez feltölt, megújít, felfrissít. Idős korban lehet még frissebb és intenzívebb az Úrral való kapcsolatunk. Ehhez az szükséges, hogy nem engedjük semminek, hogy az Úr helyére telepedjen. Ne engedjük, hogy a kert, a tévé, az internet vigye el az időnket, hanem keressük még többet az Úrral való közösséget.

Ábrahám nem tompult el, hanem nyitott az Úr szavára, és kész az engedelmességre. Idős korban sem mondja, nem megyek, hanem indul, megtenni, amit Isten kér. Pedig most megértenénk, ha tétovázna, mert a parancs nem egyszerű. Szeretetvizsga ez a javából. Itt nem szájhősködésről van szó. Ez nem szókeresztyénség, szeretlek, Uram, mindent Neked adok, aztán soha nincs időm Istenre, és még néhány centet sem tudok az Ő országa ügyeire fordítani. Itt komoly áldozatról van szó. Isten azt kéri, áldozza fel égőáldozatul a fiát, akire harminc évet várt. Mit tennénk? Szó nélkül engedelmeskednénk? Mi nemhogy a gyermekünket, /igaz, ezt nem is kéri/, de a szabadságunkat, kedvenc szórakozásunkat, munkánkat, kényelmünket, telefonunkat sem tudjuk az Úrért odaadni. Annyira hozzánk kötődött mindez, hogy bizony, nem igazán indulnánk, ha az Úr azt kérné, hogy mindezeket adjuk oda Neki. Bizonyára mi is rávágnánk, amint Péter is tette: Uram, Érted az életemet is kész vagyok odaadni. De amikor ilyen helyzet alakulna ki, valószínűleg úgy is járnánk, mint az apostol.

Az Úr Jézus az Őt követni indulók felé támasztott ilyen követelményt, aki követni akar, mindenét adja el, vegye fel a keresztjét, és kövesse Őt. Bizony, mi úgy akarjuk követni, hogy mindenhez két kézzel ragaszkodunk, amit ez a világ kínál. Mi a világgal együtt szeretnénk Őt követni, keresztről pedig hallani sem akarunk.

Ábrahám viszi Izsákot, és amikor ő kérdez, az apa hittel vallja: Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam. És ő ezt valóban hitte, elindult, kész volt Izsákot odaadni, de hitte, hogy Isten nem fogja ezt kérni. Gondoskodik majd egy bárányról. Vajon én tudnék így menni? És hinném, hogy Isten gondoskodik bárányról? Mert Isten gondoskodott bárányról, az egyetlen Fiát adta oda áldozatként a kereszten. Ő az igazi Bárány. És őt nem tartotta vissza angyal az utolsó pillanatban. Isten megtette értünk azt, amit Ábrahámnak nem kellett véghezvinnie.  Dicsérjük Urunkat, mert megtette értünk azt, amit tőlünk nem vár el. Nem áldozatot kér, hanem Jézusért a szívünket. Hogyne adnánk oda Annak, Aki így szeret.

Amikor Ábrahám mindennel elkészül, és kész arra, hogy fiát Istennek adja, az Úr közbeavatkozik. Ábrahám pedig meglát egy kost a bokorban felakadva. Ezt követően pedig megvallja: Az Úr hegyén a gondviselés. Isten valóban gondoskodott áldozati állatról. Azonban azt látni kell, hogy nem előre tette. El kellett készíteni az oltárt, rá kellett helyzeni Izsákot, ezt nem lehetett kikerülni. Csak ezután szólt az angyal. Mindig a kellő időben gondoskodik az Úr. A végsőkig engedelmes élet tapasztalja meg ezt a gondoskodást. Ő ma is ugyanaz. Jézusért gondoskodik azokról, akik végigmennek az engedelmesség útján. Ábrahám hite kiállta a próbát, hitte, hogy Isten nagyobb a halálnál is. Vissza tudja adni a fiát. Húsvétkor látjuk ezt meg, Isten kihozta a halálból a juhok nagy Pásztorát, Jézust.

Őrizkedjetek, mondja az Úr (Mt 7,15-23)! Mitől, kitől kell őrizkedni? Hát nem lesz nagyszerű ezután a világ? Hát nem! Lesznek olyanok, akik báránynak néznek ki, de belül, a lényükben, ragadozó farkasok maradnak. Miért? Mert átveszik a hívők szokásait, megtanulnak keresztyéniül beszélni, de a szívüket nem érinti. Nem születnek újjá felülről, Isten Lelke által. Az ember természetszerűleg romlott, és a rossz fa nem tud jó gyümölcsöt teremni. A farkas sem változik át báránnyá. Ez a bűnös világ rendje. A legjobb utánzat is csak utánzat marad. Azonban tudjuk, hogy azért jött el az Úr Jézus, hogy aki felismeri magában a romlottságot, és bocsánatot, kegyelmet kér, azt az Úr újjá formálja. Isten igéje és a Szentlélek tesz új emberré. Az Úr Jézus befogadása nélkül maradunk azok, akik voltunk. Ezen az állapoton mi nem tudunk segíteni. Nem hoz változást a tanulás, a sok diploma, a kultúra sem. Csak egyedük az Úrban való élő hit által lehetünk más emberekké, és teremhetünk jó gyümölcsöt. 

Urunk rámutat: ne csupán a külsőre figyeljünk. Ne engedjük magunkat a báránybőr által megtéveszteni. Mindig arra figyeljünk, mi van beül, milyen tartalommal bír az, aki bárányként toppan elénk. Szabad azt is elcsendesedve átgondolni, életemet megvizsgálva meglátni: én milyen fa vagyok? Most még lehet változtatni. Azért szól az ige, hogy általa jó fává legyünk. Az Úr nem hagy bizonytalanságban, nem azt mondja, hogy nem lehet azt tudni, hogy az övé vagyok-e. Nagyon világosan elmondja: a belső tartalom és a gyümölcs alapján látható, kik vagyunk. Mondhatom én, hogy keresztyén vagyok, de ha onnan belülről, a szívemből gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, gőg, esztelenség származik (Mk 7,21-22), még nem vagyok tanítvány. Az életvitelem mutatja meg, ki vagyok igazán. Ezeket én nem tudom eltávolítani magamból, de ha őszintén az Úrnak adom magam, Ő megtisztít minden bűntől. És ez azt fogja eredményezni, hogy már nem ezek származnak a szívemből. Már nem ezek a tettek jelennek meg, hanem a Lélek gyümölcse válik elérhetővé.

Az Úr komolyan és világosan beszél. Lesznek, akik kimaradnak, pedig úgy gondolják, övék az üdvösség. Miért gondolják úgy? Mert beletartoznak egy felekezetbe, de ha ott vannak, akkor mi a baj? Pont az, hogy a szívük távol van Jézustól. Nem ismeri őket az Úr. Egy felekezetnek megfeleltek ugyan, de nem volt élő kapcsolatok az Úr Jézussal. Nem ismerték Őt, és így nem az Ő akaratát cselekedték. Mert nem minden Isten akarata, amit annak mondunk, annak gondolunk.

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

 

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

 

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

 

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

 

Isten áldásával.


2020. május 21., csütörtök

Keskeny út

Á

brahám és Sára megtapasztalja Isten hatalmát, ígéretének beteljesedését (1Móz 21,1-34). Különösen Sára számára nagy megtapasztalás ez, hisz az ő életébe nyúl bele Isten, megadja azt, amire már nem is gondolt. És olyan életkorban adja Isten az ajándékot, amelyben emberileg már nem is lehetséges, hogy gyermeket szüljön. Isten rámutat: Előtte nincs lehetetlen, és Ő Úr a biológiai folyamatok felett is.

Jó látnunk, és nagy üzenet ez nekünk is, hogy Isten mindig az ígéretei szerint cselekszik. Szavát beteljesíti. Ezért várjuk alázattal és türelemmel, hogy ami eddig még nem valósult meg, az meg fog. Ahogyan az Izsák születéséről szóló ígéret beteljesedett, úgy teljesedett be a Megváltó születése is. És így fog megtörténni az Úr Jézus visszajövetele is. Ez az ígéret is valóság, és amikor eljön az ideje, végbe fog menni. Készüljünk rá, és Várjuk Urunkat vissza. Hogyan várjuk? Világító lámpásként, Vele élő kapcsolatban. Mert a lámpás akkor világít, ha kapcsolatban vagyunk Vele. Minden abban az időben történik, amelyet Isten kijelent. Isten órája pontosan jár. Jó ezért, ha figyelünk és készen vagyunk.

Sára kérdése jelzi: Isten megcselekszi azt, amire senki nem gondol már. Amikor azt gondoljuk, abból már nem lehet semmi, amikor az emberek is kigúnyolnak, Isten cselekszik. Ki mondta volna, teszi fel a kérdést Sára - Isten megmondta. Azonban ő is nevetett, ő sem hitte. És bizony, gyakran itt a probléma, hogy még a hívők sem hiszik igazán, amit Isten mond. Mert nem az a nagy dolog, ha hisszük, hogy az értelemmel felfogható dolgok megtörténnek. A hit azt jelenti, hiszem azt is, ami emberileg hihetetlen. Hiszem, mert ismerem az Urat, és tudom, hogy Ő képes megtenni.

A korábbi elhamarkodott döntésnek megvan a következménye. A szabad asszony és a szolgáló fia nem fér meg egy helyen. Amikor mi akarjuk megvalósítani Isten ígéretét, mindig bonyodalmak származnak belőle. Ábrahám elbocsátja Hágárt és Izmaelt, nehezen teszi, mert Izmael is az ő fia. Akkor is Ábrahám gyermeke, ha nem ez volt Isten akarata. Mennyi fájdalom születik abból, amikor nem Istenre figyelünk, és nem igazodunk akaratához. Mennyi gyermek hordoz sérülést a lelkében, a hasonló esetek miatt. Amikor a szülők útja elválik egymástól, az a gyermekben nyomot hagy.

Igénk azonban megmutatja, hogy Isten nem hagyja Izmaelt  sem magára. A sebeket Isten képes begyógyítani. Az Úr Jézusról pedig azt olvassuk, hogy Ő sebeket gyógyítani jött ebbe a világba. Mi okozzuk a sebeket, az Úr gyógyítja azokat, amennyiben elfogadjuk az Ő tanácsát. Hívjuk Őt segítségül, és kérjük, hogy gyógyítsa be életünk sebeit. Az életgyógyulás az Ő követésében, Isten országában  megy végbe.

Hágár is megtanulja, hogy Istenben lehet bízni. Ő meghallja a kétségbeesett kiáltást. Meghallja, amikor Őt keressük és Tőle várunk segítséget. Sokan így jöttek az Úr Jézushoz. Életük nyomorúságát hozták. Emberileg nem volt már reményük a változásra, de hallottak Jézusról, és kiáltottak Hozzá. Annyiszor hallottunk már az Úr Jézusról, de igazán segítségül hívtuk-e már? Mondtuk-e Neki: Dávid Fia, könyörülj rajtam?

Isten áldása Ábrahám életében meglátszik. Az ott élő népek vezetői is felismerik, hogy Ábrahámmal van Isten. Adja az Úr, hogy a mi életünkön is meglátszódjon, hogy Őhozzá tartozunk. Lássák meg az emberek Isten munkáját az életünkben.

Tovább megyünk az Úr útján, és felhatalmazást kapunk a kérésre, keresésre, zörgetésre (Mt 7,7-14). Tulajdonképpen ez a megfelelő magatartás Istennel szemben. Nem követelek, nem a jogaimat hangoztatom, hanem alázatosan kérek. Isten országában ez egy fontos alapelv, megtanulok Istentől kérni és elfogadni. A világban általában a szerzésen van a hangsúly. Mindent én igyekszek megszerezni, elérni. 

Az Úr Jézus az övéit arra igyekszik megtanítani, hogy Isten ajándékoz, Ő ad a gyermekeinek. Azt adja, amire szükségük van. Ezért gyermeki hittel és alázattal jöhetünk Hozzá. Az Úr felszabadít a kérésre, keresésre és zörgetésre. Mindezt imádságban és igeolvasásban tehetjük meg. Sok ember kiáltozott az Úr után, vitték nyomorult életüket. Kiáltottak, mert maguk nem tudták megváltoztatni az életüket. Képtelenek voltak megszabadulni fogyatékosságaiktól, gyógyulni betegségükből, szabadulni megkötözöttségektől, de amikor halottak Jézusról, megszólították és kiáltottak, zörgettek. A kánaáni asszony szinte szó szerint zörgetett, nem hagyta abba a kiáltást, amikor a tanítványok elküldték volna. Zörgetett Jézusnál, mert hitte, hogy pogány létére is meggyógyítja lányát az Úr. Ezzel az Úr számunkra is lehetővé teszi a kiáltást, a zörgetést. Soha ne adjuk fel, hanem keressük Őt, zörgessünk, és Ő meghallja a szívből jövő kiáltást. Aki valóban Őt akarja, akinek egy új életre van szüksége, azt nem küldi el az Úr.

Van, amikor kitartásra van szükségünk, mert a keresés kitartást igényel. Kutassuk az igét, amikor nem értjük az Úr útjait. A kitartó kereső találni fog. Megtaláljuk az Úr válaszát. Mert Jézus nemcsak biztat a kérésre, keresésre, hanem ígéretet fűz hozzá. Aki kér, kap, aki keres, talál, a zörgetőnek megnyittatik. Ez az én részem. Hogyan akarok találni, ha nem is keresek? Isten nem Mikulás, aki a szánkóból két kézzel szórja a szaloncukrot az út szélén álló gyermekeknek. Ő Mindeneknek Ura, Jézusban Megváltónk, és annak ad, aki kér.

Az Úr útja keskeny, és szoros kapun lehet bejutni rá. Nem tágas ez a kapu, és ez azt jelenti, hogy nem fér be rajta minden, nem hömpölyög be rajta tömegek sokasága. A tágas kapu a széles útra vezet. Azon az úton sokan járnak. Ezért kísértés, sok ember jár rajta, és így azt sugallja, az a jó, az életre vezető út. Sok ember úgy gondolkodik, az a jó, amit a többség jónak tart. A sokasággal kell együtt haladni, és akkor nem tévedhetünk el. Azonban ez nem áll Isten országára. Sőt, az életre sem. Nem mindig az a jó, amit sokan cselekszenek. Még a bibliai szereplők is beleestek ebbe a csapdába. Arra figyeltek egy-egy nehéz helyzetben, mit tesz környezetük, és ha azok menekültek, máshová mentek, mert ott volt biztosítva a megélhetés, ők is velük tartottak. Isten útja azért keskeny, mert ez a hit útja. Isten ígéreteire alapoz, ami azt jelenti, akkor is kitartok, ha mindenki másfelé megy, mert tudom, hogy Isten beteljesíti ígéreteit.

 

 

 SZOROS KAPU, KESKENY ÚT

 

Szoros kapu, keskeny út! –

Az Úr Jézus mondja:

Kisfiúk és kisleányok,

jöjjetek át rajta!

Általmennénk rajta,

Általmennénk rajta,

Nagyon szoros a kapu,

nem férünk át rajta.

 

Szoros kapu, keskeny út!

– Az Úr Jézus mondja:

Rakjátok le a bűn terhét,

majd átfértek rajta!

– Leraknánk, ha tudnánk,

leraknánk, ha tudnánk,

Ha valaki levenné,

akkor átjuthatnánk.

 

Szoros kapu, keskeny út,

az Úr Jézus mondja:

Az én karom elég erős,

segíthetek rajta.

– Jézus, segíts rajtunk,

Jézus segíts rajtunk,

Ha a karod olyan erős,

kérünk, segíts rajtunk!

 

Szoros kapu, keskeny út,

mely vezet az üdvre,

Fiúk, lányok,

jöjjetek hát boldog, új életre!

Jöjjetek át rajta,

jöjjetek át rajta,

És az örök életet

Jézus nektek adja!

 

Isten áldásával.