A Könyv

 

A

 városfal elkészült, azonban Nehémiás nem dől hátra, nem mondja, most már pihenhetek (Neh 7,4-38).  Meglátja, kevés lakosa van a városnak. Nem elég a külső építkezés. Nem elég az épületek karbantartása, emberekre van szükség. Isten népe emberekből áll. Az Úr Jézus is, amikor eljött az emberrel foglalkozott. Szertejárt, kereste és mentette az embert. Nehémiás is meglátta, hiába kész a városfal, ha nem él elég ember Jeruzsálemben. Felismerte, hogy az ember mindennél fontosabb.  Hányszor a dolgaink fontosabbak az embernél. Pedig az Úr a tanítványokat is az emberekhez küldte, az volt a feladatuk, hirdessék az evangéliumot. Isten örömüzenete, ami rendbe hoz, felépít, és megerősít.

Most is imádkozóként látjuk Nehémiást. Odaállt Isten elé és  őt kérdezte mi a megoldás. Honnan tudjuk? Isten felindította a szívét, vagyis megmutatta neki mit tegyen. Az imádságos szív kap választ az Úrtól, és látja meg mi is a teendő, mi Isten akarata. Meglátta, hogy nem a város kiépítése a fontos, hanem a várost megtöltő ember. Az a lényeg, hogy legyenek, akik a városban élnek, és így részt vesznek Isten országa építésében. Ma is az a legfontosabb, hogy legyenek, akik belépnek Isten országába és azt építik.

Kik alkotják Isten országát? Azok, akiket az Úr visszahozott a fogságból. Azokból alakítja ki a város lakosságát, akik visszatértek, akik átélték a szabadítást. Ma is azok Isten országa polgárai, akik átélik a szabadítást, akik tudják, hogy Isten nélkül éltek, de meghallották az igét, és visszatértek az Úrhoz. Tehát nem erővel telepít be embereket, nem az vezérli mindegy kik laknak itt, csak meglegyen a létszám. Isten városában Isten gyermekeinek kell élni. Azoknak, akik életüket az Úrnak adták, és szívükben is újjá lettek. Ez azt jelenti, szeretik az Urat, és egész életüket alá rendelik Neki. Meglátták, csak akkor lesz kiteljesedett az életük, ha mindenben Isten igéje alá rendelik az életüket. A fogság az engedetlenség következménye volt. Az engedetlenség mindig rossz irányba visz, eltávolít az Úrtól. Másrészt, ha ezt nem látjuk meg, és nem korrigálunk, megvan a következménye is. Azonban Isten nem feledkezik meg övéiről, és elkészíti a hazatérés lehetőségét. Aki erre igent mond, aki vállalja, az megtapasztalja az Úr szabadítását, vezetését, oltalmát. Ahogyan Ebben az időszakban a hazatérő zsidók is mindezt átélték.

Miért mentek haza ezek az emberek? Mert vonzóvá lett számukra Isten. Tudták, hogy Ő az Úr, és azzal is tisztában voltak, hogy országot adott nekik.  Meglátták, az ő hazájuk nem ott van. Bár meglátnánk, hogy a mi hazánk nem itt van, hanem a mennyben. Mi Isten országához, és nem ehhez a világhoz tartozunk. Aki az Úr Jézust követi már ebben a világban az Ő országának a polgára. Beletartozunk az Ő világba, és ott Ő a Gazda. Ő ad békességet és a Vele való kapcsolatban találunk biztonságot is.

Beteljesedik az Isten titka, ahogyan a prófétáknak hírül adta, vagyis kijelentette (Jel 10,8-11). Ezzel elmondja a hatalmas angyal Jánosnak, hogy Isten a próféták által mindent elmondott, amit tudnunk kell. Minden itt van a kezünkben, mert Ő nem rejt el semmit övéi elől. Aki meg akarja ismerni Isten akaratát, mindazt, ami történni fog, megismerheti. Hogyan? Isten igéjének kutatása által.  Azért kaptuk a Bibliát, hogy az Istent kereső, és Őt megismerő ember ne legyen sötétségben. Ennek ellenére mégis időnként úgy tűnik, Isten gyermekei is zavartak, bizonytalanok. Pedig nekünk nem kell bizonytalanságban élni. Tudjuk merre halad a történelem. Azt is kijelenti az ige, hogy ne erre a földre rendezkedjünk be, mert ez a föld elmúlik, de mi új eget és új földet várunk, amiben igazság lakik.

A mennyben Jánost kalauzoló hang ismét utasítást ad, és felszólítja, vegye át a könyvet a hatalmas angyaltól. Nem tudom odamernénk-e menni az angyalhoz, hiszen olyan lenyűgözően félelmetesnek látszik. Ám amikor az ember Isten szavának engedelmeskedik, félelmes helyzetekben sem kell elbátortalanodnia. János hitben megteszi az utat, odamegy és elkéri a könyvet. Nem előre nyújtja az angyal, hanem el kell kérni. Nem kapjuk meg az Úr bölcsességét, országának titkait előre. Oda kell menni és el kell azt kérni. Hogyan tehetjük ezt meg ma? Úgy, hogy kézbe vesszük a Bibliát és imádságos szívvel kutatjuk. Az ige,  könyörgés által nyílik meg. Itt nem elég az emberi bölcselkedés, a tudományos felkészülés. Az Igét Isten Lelke tárja fel az arra szomjas szív előtt. Lehet emberi módon is foglalkozni a Bibliával, tudományos módszerekkel is kutathatjuk, de mélységeit csakis a Lélek tudja feltárni előttünk. Miért? Mert mindig a szerző ismeri a legjobban az művet. Így a Bibliát is a szerző, Isten Szentlelke ismeri igazán. Ő tárja fel előttünk. 

Nem elég átvenni a könyvet, hanem meg is kell azt ennie Jánosnak. És ez ma is így van. Ne csak felületesen foglalkozzunk az igével, hanem engedjük, hogy átjárja egész lényünket. Rágjuk meg jól, mint az ételt is. Csak akkor válik táplálékká, ha igyekszem azt meg is érteni, és addig rágódom rajta, amíg meg nem tudom fogalmazni a nekem szóló üzenetet. De nemcsak a személyes üzenetet kell megfognunk, hanem látnunk kell Isten üdvtervét is. Akkor fogunk határozott keresztyénné válni, ha látjuk Isten munkáját a kezdettől a végig, az új teremtéséig. Szükséges megértenünk hol tart az ember, és miért van szüksége ma is a Megváltóra. Ma is a Megváltó Jézusra van a szükségem.

János átvette a könyvet és édes volt a szájában, mert Isten szavát jó tanulmányozni. Örömteli, hogy van ige. Rengeteg ígéret, csodálatos hír található benne. Édes, mert elmondja, hogy szeret, értünk adta Fiát.

Azonban keserű is, mert megmutatja az emberiség életét, történetét. János előtt feltárul az Úr Jézust elutasító ember további élete. Kiderül, hogy nem változik semmit, mert a kegyelem átélése nélkül nincs igazi változás. Megkeseredett a gyomra, mert látja, hogy sokan csak szokásból tartoznak a gyülekezetekbe. Látja, hányszor és hogyan élnek vissza az Úr nevével. Jézus nevében háborúznak, katonákat áldanak meg, és pusztítják az embert. Holott Jézus nem fogott fegyvert, pedig ezt várták a Messiástól, és nem ölt. Senkire nem erőltette rá magát. Bár meglátnánk mindezt, és bűnbánatot tartva, elkezdenénk úgy élni, ahogyan Ő élet.

 

 

AZ ÍRÁS SZÉJJELTÉPVE

 

1.  

Az írás széjjeltépve,

Szabad vagyok, szabad!

Tudom, hogy megvettél Te,

Meggyőztél már magad!

Fizettél értem drága vért,

S ártatlan életeddel

Áldoztál lelkemért.

2.  

Álnokság nem volt Benned,

Szent vagy, szeplőtelen,

Bűnöm mégis viselted,

Jótállóm vagy nekem.

Elvetted bűnöm teljesen,

Lelkem nem nyomja most már

Még egy porszemnyi sem.

3.  

Ha önmagamra nézek,

Hamar elcsüggedek,

De Jézus, látva Téged,

Újult erőt nyerek.

Öröm tölti el lelkemet,

Hogy Jézus vére által

Igaz s boldog lehet.

4.  

Isten Báránya, Téged

Dicsérlek éj s napon;

Üdvszerző szenvedésed

Meg nem hálálhatom.

Áldott légy, drága kezesünk,

És a Te nagy nevednek

Zengjen dicséretünk!

 

 

Isten áldásával.

Nem lesz több idő

 

A

 várfal elkészült, a lehetetlen lehetségessé vált (Neh 6,15-7,3). Ráadásul rekordidő alatt végezték el a munkát. Mindez mutatta kifelé is, hogy az élő Isten által, az Ő segítségével munkálkodtak. Ez a munka a környezetük felé is bizonyságtétel volt. Meg kellett látni, hogy Izráel Istene akarja a várfal elkészültét. Isten mindig azt akarja, hogy az övéi élete rendbe jöjjön. Amikor az Úr Jézus belép, az életünkbe olyan nyoma van, hogy az észrevehető. Meglátják, hogy ennek az embernek az élete Ő általa változott meg. Hány olyan ember van, és lehet olyan a te életed is, amely elmondj, hogy egyedül az Úr vitte végbe a változást. Emberileg nem volt esély, de Isten számára nincs lehetetlen.

Elkészült a városfal, pedig nem is volt könnyű a munka.  Az ellenség nagy erőket mozgósített, de ennek ellenére meglett minden. És ez bátorít minket, ne féljünk az akadályoktól, a hátráltatásoktól, mert ha az Úrtól indul a dolog, akkor azt nem tudják megakadályozni. Isten a tervét végbeviszi. Erről beszél az egész Szentírás. Mennyire lehetetlen vállalkozásnak tűnt az Egyiptomból való szabadulás. A fáraó mindent bevetet, hogy a nép ne mehessen el, de mivel ez Istentől indult, így nem tudta ezt megakadályozni.

Zavart okozni azonban mindig tud a gonosz. Itt is még mindig megy a levelezés.  Kiderül, hogy a városban lakók közül is vannak, akik rokonságban állnak az idegen népekkel. Akik nem Izráel népéhez tartoznak nem értik, miért nem csatlakozhatnak Izráel fiaihoz. Úgy gondolják ez megkülönböztetés. Nekik a keveredés természetes, nem okoz problémát a vegyes házasság, a kevert hit. Olyan maiak ők, olyan liberálisak, mindent lehet, amit elképzelünk. Miért ilyenek? Mert nem ismerték meg az élő Urat és az Ő törvényét. Csak a kultuszig jutottak el, és nem magához Istenhez. Nagy veszély ez ma is, hogy csak a vallásig, egy felekezetig jutnak el emberek, de nem ismerik meg az élő, valóságos Istent. És aki nem él át találkozást az Úrral, akinek Ő nem lesz a Megváltója, és nem születik újjá, az megmarad a formalitásoknál. Annál a hit hagyományápolás, de nem kapcsolat az Úrral.

Amikor a fal elkészült az ajtók is a helyükre kerülnek, így teljes biztonságban van Isten népe. Az ajtókat is a helyükre kell tenni. A tanítvány szívének zártnak kell lenni. Csak az mehet be, amit a kapun beengednek. Amikor az Úr kikerül a laodíceai gyülekezetből, az ajtó előtt áll és zörget. Miért? Mert az ajtón belül van kilincs, így nekünk kell kinyitni az ajtót.  Ha nincs ajtó, minden bejöhet akadály nélkül, ha van, akkor ellenőrizve van a forgalom, akkor én döntök. Van ajtó az új életemen, a szívemen? Az ajtó kívül tartja, azt, aminek nincs bent a helye. Az ajtó maga az Úr Jézus Krisztus. Ő mondta, hogy Ő az ajtó. Csak rajta keresztül jöhet be bármi is az életünkbe. És Ő nem fog beengedni ártalmas dolgokat.

Őrökre is szükség van, mert vigyázni kell.  Ne gondoljuk, ha megtértünk, nyugodt lesz az életünk. Mindig vigyázni kell. Az Úr sokat beszél erről, gyakran mondja: „Vigyázzatok!” Pál apostol is figyelmeztet, a ki áll, vigyázzon, hogy el ne essen.

János látja, hogy a menny akcióba lép. Üzenetet küld azoknak, akik még figyelnek Rá (Jel 10,1-7). Mert az Úr nem hagy üzenet nélkül. Olyan jelzéseket küld, ami által meg kell látni, hogy Ő van, és keresi az embert.  Az erős angyal is üzenet, Isten hatalmasabb a hatalmaskodó embernél. Isten nem veszítette el az erejét, sem a kontrollt. Meg kell látni, hogy az ember minden igyekezete ellenére eltörpül Isten mellett. Alázatra van szükség. És ha az alázatból bűnbánat születik, megtapasztalhatjuk a kegyelmet, az új kezdést.

Csodálatos üzenet az angyal egész lénye. A nap jelzi, hogy Isten a mi napunk, és talán arra is utal, ha elveszíti az ember az energia forrásait, akkor sem kell kétségbeesni, mert Isten a fő energiaforrás. A felhőoszlop Isten jelenlétére és vezetésére utal. Aki Rá figyel és átélve a szabadítást elhagyja a bűnt, a világot, azt Ő vezeti. Nem hagy magunkra. Izráelt is vezette. A felhőoszlop védelmet, elrejtettséget is kínál. Elrejt az ellenség elől.

Az angyal fején szivárvány volt, de ez nem azt jelenti, amit ma belemagyaráznak a szivárványba. Ez nem a nemek összemosását, nem a szabadságnak nevezett szabadosság, és bűnt jelenti, hanem Isten szövetségét. A szivárvány jelzi, a szövetség áll, és ha az ember végre Istenhez kiált, megszabadulhat, és üdvösségre juthat. Isten még mindig elérhető. Nem Vele van a gond, hanem velünk. Személyes életünkre is üzen a szivárvány, ne keseredjünk el, ne adjuk fel, mert Isten nem elpusztítani akar, hanem megkönyörülni, és megmenteni.

Az angyal kiáltásakor megszólal a hét mennydörgés hangja, és mivel a hetes Isten száma, megszólal Isten. Megszólal a menny. De ezt már nem írhatja le János. Miért? Mert annyiszor szólt már az Úr, és amit tudnunk kell mindent kijelentett, és a kezünkben van. Minden fontos információnak a birtokában vagyunk az élettel, és a halál utáni élettel kapcsolatban. Kezünkben van az életkeletkezésének a dokumentuma is. De nekünk ez nem kell. Isten szavát félrelöktük, mítosznak tartjuk, vagy csak emberi véleménynek.

Az ige mindent elmond, amit tudnunk kell, de meglátjuk, meghalljuk és komolyan vesszük? Határozottan kijelenti az angyal, hogy a világot Isten teremtette. Mindent Ő hozott létre, ami a földön és a vizekben található. Az élet Isten ajándéka. Magától nincs élet, de mivel van élő Isten, így van élet is. Mert Ő az életadó.

Az angyal kijelenti, nem lesz többé idő, nem lesz haladék, mert eddig volt.  Az ember hatalmas károkat okozott a világban, rengeteg vér tapad a kezéhez, pedig a világ őrzésére, a róla való gondoskodásra kapott felhatalmazást. Azonban a bűn önzővé, kapzsivá tette. Mindent magának akar. A másikban már nem testvért, hanem ellenséget lát. És így pusztul a világ. Azonban Isten nem pusztította el az embert, mert Ő nem pusztító, hanem életadó. Kaptunk lehetőséget a megtérésre, az újrakezdésre, de nem akartuk.  Mint ahogy Jeruzsálem népe sem akart Jézushoz menni.  Volt idő, de ez az idő elvétetik. Azt gondoljuk, soha nem jön el Isten ítélete. Úgy gondolkodunk, van még időnk, az ige kijelenti, nem lesz több idő. Ezért lényeges, hogy most amíg időnk van, hallgassunk Istenre, bízzuk Rá az életünket. Letelik az időnk. Ezért most ragadjuk meg az Úr kegyelmét! Boruljunk le Előtte és adjunk dicsőséget Neki!

 

 

Úr lesz a Jézus mindenütt

 

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-

den napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-

gesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S

mind e föld mondja rá: Ámen.

 

 

Isten áldásával.

 

Az Úr erősít meg

 

A

z ellenség nagyon kitartó, nem adja fel (Neh 6,1-14).  Amíg van, egy kicsi esélye próbálkozik, hogy Isten népét meghátrálásra késztesse. Azonban Nehémiás nem rémül meg, ellenáll a gonosznak, és végzi tovább a munkát. Ezt kell nekünk is, ellenállni a gonosznak, mert ehhez ígéret is fűződik, elfut előlünk. Csak akkor fut el a gonosz, ha az Úrral együtt történik az ellenállás. Segít minket az imádság is, hisz maga az Úr fogalmazta meg, kérhetjük a gonosztól való szabadítást. Mert egyedül az Úr tud megszabadítani. Mi képtelenek vagyunk akár önmagunkat, akár a másik embert megmenteni, egyedül csak Ő képes rá. És ezt jó szem előtt tartani, mert valóban így van. Ha az ember képes lenne egy másik embert megmenteni nem jött volna el a Messiás a földre. Ő pont azért jött, mert szabadításra, megmentésre van szükségünk.

Nehémiásék elkészítették a várfalat, és semmi rés nem maradt azon. Ez ragadott meg, nem hagytak szabadon egyetlen rést se.  Nincs rés a falon, nincs védtelen felület, nincs támadási lehetőség.  Mert a résen keresztül az ellenség, támadást tud intézni, sőt észrevétlenül be is juthat a városba. Pont az a cél, hogy az Úr Jézus befogadása után, minden rést számoljunk fel. Sőt állítsuk Őt a kapuba, mert akkor a gonosz nem fog próbálkozni. Gondoljuk végig az életünket, vannak-e még rések, amin keresztül kísérthetők, támadhatók vagyunk?  Mik lehetnek a rések az életünkben? Az át nem adott érzelmek, vágyak, dolgok. Rést jelenthet hitünk falán a pénz szeretete, a gyűlölet táplálása, a le nem zárt kapcsolat, a testnek a vágyai. Azonban az Úrtól erőt kapunk, hogy a rések betömődjenek. Hogyan? Elsősorban az igével, az ige rendszeres olvasása, imádság és engedelmesség által.

Amikor Nehémiás nem megy el a találkozóra, rágalmazó levelet kap. Ő ezt elutasítja, és az Úrhoz fordul. Igen, mert számára az Úr az első, és a Neki való szolgálat. Ő erre kapott megbízást Istentől. Nehémiás nem önmagában bízik, nem ő erős, hanem az Urat kéri, erősítse meg őt. Tudja, hogy ő gyenge, és csak az Úr képes erőssé, ellenállóvá tenni.

Azt is meg kell látnunk, hogy a gonosz még prófétákat is bevet.  Szanballat és Tóbijjá prófétákat béreltek fel, és bizony ez nagyon nehéz szituáció. Kigondolná, hogy egy próféta, egy az Urat szolgáló személy, már nem az Urat képviseli. Ha egy gyülekezetvezető, vagy egy másik hívő ember tanácsol, elfogadjuk, eszünkbe sem jut, hogy a külső ellenére a szíve már nem az Úré. Ezért ír Pál a lelkek megítéléséről, mert azért, hogy valaki hivatásos szolgája Istennek, nem biztos, hogy jó tanácsot ad. Meg kell látnunk, amikor egy igehirdetés, egy bibliamagyarázat, vagy a bizonyságtétel, nem Istentől való. Az ilyen szolgálatra ne hallgassunk. Vizsgáljuk meg az ige alapján, hogy valóban az Úrtól származik-e a tanács.  Ha az elhangzott javaslat azt mondja, amit mi is hallani szeretnénk, ami tetszik az óemberünknek, a kényelmünknek, az nem Istentől van, bármilyen jól hangzik is.

Igénk mutatja, hogy csakis Istentől jöhet igazi megoldás az emberiség, és benne a saját problémáinkra is (Jel 9,13-21). Nincs segítség csak egyedül az Úrnál. És Isten ad lehetőséget, hogy erre rádöbbenjünk. Sokféle módon szólongat minket, ha kell, rendkívüli eseményeket is megenged, de hirdetteti az evangéliumot is. Rajtunk áll, hogy meghalljuk-e az Úr szavát. Természetesen nem elég meghallani, mert segítségül, életváltozásul csak akkor lesz az ige, ha meg is tesszük. Istennek való engedelmességre van szükségünk. Aki az igét kézbe veszi, meglátja, hogy Isten jót akar nekünk. Azért is küldte az Úr Jézust a világba. Ő ment meg, és Ő szabadít ki a bűn hatalmából, és visz be az Atya országába.

Azt is látjuk, hogy négy angyal meg van kötözve, és csak a maguk idejében lesznek eloldva.  Az eloldásig eltelő idő Istentől adott lehetőség a megtérésre. Visszatartja az ártó, pusztító lényeket, így időt kapunk a bűnbánatra és életünk korrigálására. Kiálthatunk és segítséget kérhetünk. Az Úr Jézus is egy bizonyos időkeretben működött a földön, és amíg szertejárt az emberek lehetőséget kaptak arra, hogy Hozzá forduljanak.

Amikor eljön az idő, minden lehetőség készen áll, ítéletes eseményeket visznek végbe ezek az angyalok. Hatalmas és pusztító hadsereg áll készenlétben, ezért voltak megkötözve az angyalok, mert ilyen hatalmas sereg a mi korunkat megelőzően nem tudott felállni. Nem volt meg egy ilyen háború minden feltétele. Nem voltak ilyen harci eszközök eddig, mint amik itt le vannak írva. Ám amikor ezek megjelennek Isten, sürgető szavát hallhatjuk általuk. Ne magunkat áltassuk, nem veti be az ember a tömegpusztító fegyvereket, ne arra várjunk, hogy majd jobbá leszünk, hanem forduljunk az Úrhoz. Lássuk meg, csakis Ő tud rajtunk segíteni. Az élet a földön csak akkor változhat meg jelentősen és pozitívan, ha az Úr Jézust követjük, és szavának engedelmeskedünk.

Ha nem bízzuk magunkat az Úrra, akkor ilyen borzalmak történnek meg.  A lovak modern fegyverekre hajaznak.  Mert ilyen élőlény nincs. Amit János lát mindenképpen ember alkotta eszköz. Annyira megdöbbentő, hogy minél fejlettebbé válik a világ annál pusztítóbb fegyvereket készítünk. Az ember a pusztítás technikáját tökéletesíti. Olyanok lesztek, mint az Isten, súgta a kígyó, de nem Istenné váltunk, hanem ember alatti lényekké. Pusztítóbbakká lettünk az állatoknál is. Mert az állatok nem végeznek olyan öldöklő háborúkat, mint az ember.

Szinte a tömegpusztító fegyverek arzenálját látjuk. Vegyi és biológiai fegyverek tömkelege, és a nukleáris csapás. Borzasztó, hogy ezt nevezzük fejlődésnek. Meg kell látnunk, lehetünk bármilyen fejlettek, és vallásosak is, de amíg a szívünk újjá nem lesz az Úr Jézusba vetett hit és vérének megtisztító ereje által, a szívünkben nem változik semmi. A gyilkosság, hazugság, paráznaság marad. Hiába a modern technika, a hatalmas tudás, ha szívünkből csak gonosz származik. Ezeknek a lovaknak a szájából tűz és füst, vagyis mérgező, pusztító anyag jött ki. Vajon mi jön ki a mi szánkból? Csakis az, ami a szívünkben van. Mi van a szívemben? Ki van a szívemben? Ha az Úr Jézus Krisztus, akkor jó dolgok, gyógyító, tisztító szavak hagyják el ajkunkat.

Akik túlélték ezt a csapást, nem tértek meg. Megrendítő ez. Nem ábrándultak ki az emberből, még mindig benne bíznak. Úgy gondolkodnak, majd az idő múlásával egyre jobbak leszünk.  De hogyan lennénk jobbak, ha önmagunkat imádjuk. Saját maguk által készített bálványokat imádtak továbbra is. Ez azt üzeni, ennyi tragédia után is az embertől várják a megoldást. Mikor látjuk meg, egyedül az Úrtól jön megoldás és segítség?

 

TÜZED, URAM JÉZUS, SZÍTSD A SZÍVEMBEN

 

1.  

Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben,

Lángja lobogjon elevenebben!

Ami vagyok és mind, ami az enyém,

Tartsd a kezedben, igazi helyén!

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

2.  

Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,

Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.

Ennek a világnak fekete egén

Lényed a csillag, sugarad a fény.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

3.  

Jön az örök nap már, közeledik Ő,

Mennyei honba hazavinni jő.

Röpke pillanat, míg tart a keserű,

Jézus elém jön, örök a derű.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

 

Isten áldásával.

Oltalom

 

T

öbb fronton indított támadást a gonosz Nehémiás ellen (Neh 5,1-19). Gyengítette az építőket a pogány népek támadása, majd a belső zúgolódás. Most pedig arról olvasunk, hogy vannak, akik a Júdában élő szegényeket zsákmányolják ki. Egyre nehezebb a helyzet, és ez gyöngíti a munka morált. A belső bajok elvonják a figyelmet a munkáról, és magáról az Úrról is. Nem Istenre figyelnek az emberek, hanem a problémákra. Sátán tudatosan elterel a szolgálattól, és önmagunkra irányítja a figyelmünket. Olyan helyzetet kreál, ami rólunk, a megélhetésünkről, egészségünkről, biztonságunkról szól. Azt akarja, hogy bizonytalannak lássuk az életet, és akkor már nem fogunk a munkára koncentrálni, hanem saját életünkre. Minden magunk körül fog mozogni.

Egyre nehezebb a helyzet, hiszen sokan a városfalnál dolgoznak, kevés otthon a munkáskéz. Így azután vannak, akik eladósodnak Mindezt látva arra a következtetésre jutunk, a hívő ember útja sem könnyű. Ezek a zsidók hazajöttek a fogságból, de az életük nem vált könnyebbé. Azonban Isten országa, az Ő jelenléte mindennél többet jelentett a számukra. A problémát igyekeznek megoldani, és nem vándorolnak külföldre, se nem mennek vissza oda, ahonnan eljöttek. Pedig ott sokkal gondtalanabb volt az élet.  Azonban itt erőteljesen megtapasztalták Isten jelenlétét. Az istentisztelet pedig Isten kegyelmét és irgalmát sugározta feléjük. Az életük forrása az Istennel való élő kapcsolat volt. Mi a mi forrásunk?

Az viszont szomorú, hogy Isten népe között egyenlőtlenség volt. Nem segítették egymást, hanem a gazdagabbak inkább kihasználták a szegények nehéz helyzetét. Szolgaságba taszították honfitársaikat. Ugyanazt tették, mint a nem hívők. Átvették az ő gyakorlatukat. Mindez azt jelenti, hogy csak formálisan Istent imádták, de a valóságban a pénz határozta meg őket. Nem Istent, hanem a pénzt és önmagukat szerették. Miért? Mert a szívükben nem történt változás. Pünkösd után mennyire mást látunk, mindazok, akiknek vagyonuk volt segítették a gyülekezet szegényebb tagjait.

Azonban jó Nehémiást látni, élete példamutató. Valóban látszik, hogy ő az Úr indíttatására érkezett haza. Nem helytartóként, úrként viselkedik, hanem maga is odaáll a résre. Végzi a javítást, lemond a neki járó jövedelemről, és gondoskodik másokról. Segíti azokat, akik bajba kerültek. Nem pénzért, vagy a hatalomért, hanem teljes szívből Istenért munkálkodik. Mivel Nehémiásnak elhívása van, másképp tölti be a helytartói pozíciót. Az Úrra nézve mer más lenni, mer másképp cselekedni, mint ami megszokott. Urunk is egészen másképp cselekedett, mint tették azt mások, vagy a korabeli tanítók. Mindig vállalta önmagát és vállalta az Atya akaratát.  Merem-e mindig vállalni Isten akaratát, akkor is, ha ebben mások nem támogatnak, nem értenek meg?

A gonosz teljes erővel támad, pusztítja az embert, olyan útra csábítja, ami elszakít Istentől és romlásba dönt (Jel 9,1-12). Azt látjuk, hogy az emberiség nagy része elhitte mindazt, amit sátán mondott. Elfordult Istentől és az önmegvalósítás útjára lépett. Ennek az eredménye az a mérhetetlen nyomorúság, ami az első négy trombitaszó nyomán keletkezett. A termőföld, a tenger és az ivóvíz is tönkrement. Egyre elviselhetetlenebbé válik az élet. Az emberek szenvednek, és mindezek ellenére nem látunk bűnbánatot. Senki nem kiált Istenhez. És ez nagyon szomorú. Az ember egyre nehezebb helyzetbe kerül, és ez a sok természeti katasztrófa saját ténykedésének a következménye, és ennek ellenére nem keresi Istent. Továbbra is önmagában bízik, és azt gondolja, majd helyrehozza mindazt, ami elpusztult.

Isten küldött figyelmeztetést, egyre rosszabb lesz, ha az ember nem tér meg az Úrhoz, és nem változtatja meg gondolkodását és életvitelét. Az ember nem akar változni. És általában felzúdulnak azok ellen, akik azt mondják, az életmódunkon kell változtatni. Pedig a megoldás az Úr Jézust követő életben rejlik. Jézus alázatos volt, és egyszerűen élt. Mondhatnánk úgy is, összhangban élt a teremtett világgal, és nem a fogyasztói társadalmat preferálta.

Az ötödik trombitaszót követően egy csillag hullik le az égről, és ez a csillag mintha egy személy lenne. Így azután sátán alakja rajzolódik ki előttünk. Tettei is sátániak, hiszen a pusztulás erőit szabadítja rá az emberre.  Úgy tűnik azért esett le, hogy pusztítson. Mennyire más a mi Urunk. Ő emberként jött a földre, és soha nem pusztított. Nem romboló erőket nyitott meg, hanem az élet vizének folyamaival árasztotta el a földet. A Szentlélek munkássága által az ember élete jobbá lehet. Ha befogadjuk Őt gyógyító erők fognak megnyilvánulni általunk. Krisztus tanítványai gyógyítják mindazt, amit a gonosz tönkretett.

Sátán kifejezetten az embert pusztító lényeket szabadít a földre. Azokat, akik elhitték, amit a gonosz mondott becsapja, és mindent ellenük fordít. Mintha a tudomány eredményei fordulnának szembe azzal az emberrel, aki létrehozta őket. Ha az ember Istent kihagyva merészkedik a tudás mély rétegeibe olyan dolgokat hozhat létre, amelyek majd ellene fordulnak.

A gonosz ténykedése idején sem kell Isten gyermekeinek félnie. Ők oltalmat kapnak Uruktól. Az Úr oltalmazza övéit a legnehezebb időszakokban is. Aki Benne bízik, el van rejtve a gonosz hatalma elől.

Ahogy figyeljük az igét, nagyon mesterséges lénynek néz ki ez a sáska. Olyan mix, amibe mindenféle pusztító erő bele van programozva. Elrettent már a hangjával és a kinézetével is. Úgy tűnik az embernek nincs ellenszere, és talán váratlanul is éri ez a támadás. Isten jelez, a sas is kiáltott, de nem akarták meghallani. Nem hiszi el az ember, hogy Isten nélkül, megtérés nélkül nem tud jó irányba haladni. A sáskák gazdája a Pusztító. Erre jó odafigyelni, nem minden jó, amit a tudomány a kezünkbe ad. És nem mindenki jóra használja fel mindazt, amit a tudás révén sikerült elérni. Van gonosz tudás is. És itt ezt látjuk elszabadulni. Azonban még mindig lehet Istent keresni. A bajok, a szenvedések odavihetnek az Úrhoz. Ne várjuk meg ezt az időszakot, hanem már most kiáltsunk Urunkhoz!

 

 

Isten szívén megpihenve

 

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, :/: Hitünk karja úgy ölelje Édes

Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő

miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha

kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, lát-

va minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned vég-

re Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,

S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

 

 

Isten áldásával.

Mennyei istentisztelet

 

I

sten könyörülő Úr, ezt látjuk a mostani fejezetekben és versekben (Ezsd 8,1-9,15). Ismét útnak indít a fogságból egy csoportot., akik meglátják, hogy nem ott a helyük, és haza lehet menni. Isten mindig azon munkálkodik, hogy felébresszen és rádöbbentsen, hogy nem a világ a hazánk. Meg akarja láttatni, hogy haza lehet menni Hozzá. Sőt azt mutatja meg, hogy eljött az idő és mozdulni kell.  Ne maradjunk a világban, a bűnben tovább.  Ezsdrás pap vezeti ezeket az embereket és jó látni ennek az embernek a hitét. Teljes szívéből bízik az Úrban, és ezt nemcsak mondja, hanem valóban éli is. Mégpedig amikor hazafelé készülnek és felmerül az utazás biztonsága, nem kér katonai védelmet a királytól. Miért? Mert szégyellné megtenni. Úgy látja, ha Ő eddig a mindenható Istenről beszélt, az Ő hatalmáról, a Nála található biztonságról, akkor rossz bizonyságtétel lenne, ha fegyveres erők oltalmát kérné. Milyen a mi bizonyságunk? Mennyit beszélünk Isten irgalmáról, gondoskodásáról, szeretetéről, de a mindennapi életben látszik, hogy mi bízunk is mindebben? Hányszor inkább a világ védelmét kérjük, a társadalom anyagi biztonságára vágyakozunk? Ha Isten jóindulata és Krisztusban kegyelme velünk van, akkor nem szorulunk rá a világ segítségére. Istennek van hatalma övéiről gondoskodni és megoltalmazni őket.

Megragadott Ezsdrás bizonyságtétele, amit a hazatérés után mondott el. Megvallotta, hogy valóban úgy történt, ahogy hitte. Isten keze, az Ő oltalmazó hatalma velük volt az úton. Megszabadította őket ellenségektől. Nagy üzenet a számomra az a meglátás, hogy a hívő ember élete zarándokút az Úr Jézussal az örök életbe, a mennyei Jeruzsálem felé. Vándorok vagyunk, és Ő megy előttünk, ezért nem félünk, mert ismerjük a jó Pásztort. Elindultam már Vele? Zarándokutat járok, és ezen az úton Róla teszek bizonyságot?

Igénk azt is elmondja mennyire fölöslegesen cirkuszolunk bizonyos szabályok miatt. Odafigyelünk a megtartásukra, de közben sokkal mélyebb bajok rombolják Isten népe életét. Mire gondolok?  Amikor az első transzport hazaért nem engedték az idegen népeknek, hogy a templom építésében segítsenek. Ügyelni kell a törvény megtartására, a nemzeti elkülönülésre, tisztaságra. Azonban a férfi és nő kapcsolatában már nem voltak ennyire az Úr szavához ragaszkodók. Milyen képmutatók is tudunk lenni, a külsőségekre, a nemzeti dolgokra odafigyelünk, védjük szokásainkat, istentiszteletünket más népektől, nyelvektől, és nem vesszük észre a férfi és a női kapcsolatok terén a keveredést. A világot gyakran szapuljuk, holott ők nem mondják, hogy hívők, miközben magunk között mennyi probléma van. Nem akarjuk meglátni, hogy csak külsőségekben különbözünk a világtól, de az életformánk sok mindenben ugyanolyan. Az egyházban, vagy akár a lelkészek közötti felbomlott házasságokról már nem is igazán beszélünk, vagy arról, hogy hányan élnek együtt egyházon belül, mielőtt összeházasodnának.  Ezsdrást mindezek megrendítették. Nem fordította el a fejét. Nem bújt el a templomépítés mögé. Nem mondta, az a lényeg, hogy itthon vagyunk, épül a templom. Megszaggatta ruháját, bűnbánatot tartott. Fájt neki a keveredés, a bűn, a világ Isten népe közé való beáramlása. Nekünk is fáj mindaz, amit ma látunk? Bűnbánatot tartunk és az Úr kegyelméért esedezünk, vagy természetesnek vesszük mindezt, mondván ilyen a világ, haladni kell a korral, mit is tehetünk? Ma még rendezhetjük életünket. Van megoldás, mégpedig a kereszt. Ha megbánjuk eddigi életutunkat, bűneinket és elhagyjuk a világ szokásait, az Úr megbocsát és Vele újrakezdhetjük.

A hetedik levél is elkészült, az Úr megmutatja hogyan is látja ezt a gyülekezetet (Jel 3,14-5,14). Hát, mit is mondjunk, egészen másképpen, mint ahogy ők magukat látják. És ez igaz velünk kapcsolatban is. Ő nem azt látja, nem arra teszi a hangsúlyt, amit mi látunk, és amire mi tesszük. Bizony mi is gyakran csak a külsőre, az anyagi és társadalmi helyzetre figyelünk. Ha megvan mindenünk, akkor minden rendben van. Az Úr azonban a szívünket nézi, annak tartalmát. Keresi a tüzet. Vajon talál? Forrónak lát minket? Olyan tűz és lelkesedés van ma is bennem az Úr iránt, mint amikor hitre jutottam? Ez fontos kérdés, mert ha már langyossá váltam, kiköp. Miért, mert a langyos víz nem jó. Amikor ezekben a mostani nagy melegekben egy üveg víz az autóban marad és átforrósodik magunk is tapasztaljuk mennyire nem jó az ilyen innivaló. Legszívesebben kiköpnénk a szánkból. Az Úrnak nincs szüksége langyos tanítványokra. A Szentlélek Isten feltölt, és Általa éghet a szívünkben a tűz.

Csodálatos, azt látni, nem távozik el az Úr tőlünk, hanem meg akar újítani. Azonban ez rajtunk is múlik, mégpedig azon, hogy beengedjük-e az ajtón. Kitárjuk-e előtte ismét a szívünket, és behívjuk-e? Ezt az igét előszeretettel használjuk nem hívők evangelizálására, ami nem baj, azonban itt egy hitben élő gyülekezetről van szó. A gyülekezet vált langyossá.  Ahogy egyre jobban kezdett élni kihűlt a szívük. A jólét tönkreteszi a buzgóságot, a lángolást, a szolgálatkészséget. Az Úr azonban helyre tud állítani.

A negyedik és az ötödik fejezet a mennybe, az Atya trónusához visz minket. Csodálatos jelenet ez. Megmutatja, hogy Isten trónja áll, Ő uralkodik. Isten maga a teljesség, a tökéletesség. Az Ő világa valóság.  Isten valóság. A hetes az Ő száma, az Ő teljességének a száma. Az ember száma a hatos, és akkor is hatos, vagyis ember marad, ha közben több hatost ír mellé. Szuperember lehet, de akkor is ember marad. És ez azt jelzi, nekünk Istenre van szükségünk.

Azt is láthatjuk, mi képtelenek vagyunk megmenteni a világot. Nem az ember a megoldás. Az ember kudarcot vall. De ha ezt felismeri, Isten megmutatja a megoldást.  Nem kell reménytelenségben élni, a megoldás Jézus, Júda oroszlánja. Ő a győztes. Ő, Aki Bárányként adta életét a kereszten. Ő bontja fel a tekercs pecsétjeit és enged bepillantást a tekercsbe. Isten szava van rajta, és ez a szó megvalósul. De mivel minden eseménysor a Bárány kezéből indul, nem kell félnünk. Ha a Báránnyal élünk, megváltozhat az életünk. Mert mindaz, ami ebből a könyvtekercsből kibomlik a Megváltó nélküli élet következménye. Azonban, aki behívja Őt az életébe, és az igére figyel, az élhet másként. A legnehezebb pillanatokban pedig megtapasztalhatja az Úr oltalmát.

Ezek a fejezetek egy mennyei istentiszteletre engednek bepillantást. Isten trónja van a középpontban. És ez rámutat, hogy középpont változtatásra van szükségünk. Ne mi, ne a világ, hanem az Úr legyen életünk középpontjában. Isten világának lényei leborulnak a trón előtt. Koronájukat is leteszik a trónon ülő előtt. Én is leborultam már? Letettem az Úr elé koronámat és átengedtem az uralmat Neki?

 

 

Jöjj, királyom, Jézusom!

 

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

 

 

Isten áldásával.

Győzelemre fel

 

A

mikor Ezsdrás megkapja a király felhatalmazását a hazamenetelre, és kap anyagi támogatást is, tele lesz a szíve Isten iránti hálával (Ezsd 7,27-28). Meglátja, hogy mindez Isten munkája. Ő indította arra a király szívét, hogy adományaival támogassa a templomot. Valóban, mindez hihetetlen, és emberileg elképzelhetetlen. A nagy birodalom királya, egy kis nép templomépítését támogatja.  Ezsdrás felismeri, hogy a történések mögött Isten van. Ő mozdította meg a király szívét. Nagyszerű üzenet ez, Isten az Ő országa építéséhez a birodalom vezetőjét is fel tudja használni. Ezsdrás tudja, hogy ősei Istene cselekedett. Nem emberek mozgatják a szálakat, hanem az élő Isten.

Lényeges, hogy az élet történéseiben meglátjuk-e Isten munkáit? Észrevesszük-e, hogy Ő cselekszik, vagy minden mögött csak emberi tényezőket látunk? Eljut-e hozzánk, az Úr megszólító szava? Az eseményeken, történéseken keresztül is szól. Talán megmozdít, és rádöbbent, hogy eljött az idő a cselekvésre, menjünk és vigyük az örömhírt. Ezsdrás megértette az üzenetet és elindul Jeruzsálembe, viszi az igét. Tudja, hogy nekik is Isten szavának megismerésére van szükségük.  A legfontosabb megismerni Istent és az Ő törvényét. Az úgy a legkönnyebb, ha megismerjük a Szentírást. Fontos-e nekünk a Biblia minél jobb megismerése? Törekszünk-e a mélyére hatolni Isten üzenetének? Hisszük-e, hogy a Biblia Isten nekünk küldött üzenete? Rajta keresztül emberi szóval mutatja be magát és országát. Elmondja mi a terve velünk. Ez is lényeges, mert nem biztos, hogy mindenki azonnal látja élete értelmét és célját.  Azért születtünk a világra, hogy megismerjük az élet ajándékozóját, és élő kapcsolatban legyünk Vele. Ezsdrás megismerte Őt. Mégpedig fogságban, idegen földön jutott el kiváló Biblia és Isten ismeretre. Ez jelzi, Isten mindenütt jelen van, és aki igazán és őszintén keresi, találkozni fog Vele. Isten megismerhető Jézus Krisztusban.

Ezsdrás szívében hála van, áldja Istent. Rádöbbent, hogy mindaz, ami történik Isten népéért való munkája. Itt nem csupán emberi döntésekről van szó, hanem arról, hogy az Örökkévaló Isten a királyon keresztül megszólította őt, és útmutatást adott neki. Van-e hála a szívünkben? Meg tudjuk-e köszönni mindazt, amit értünk, az Ő mai népéért is tesz? A gyülekezet élete Isten kezében van ma is.  Lehet fogság is amiben élünk, de az Úr elhozza a szabadulás idejét. Ezzel nekünk kell élni. Meg kell ragadnunk a kegyelem lehetőségét. Ezsdrás hálás Isten megtapasztalt szeretetéért.

A király hozzá való viszonyulása megerősítette és megbátorította Ezsdrást. Felismerte, hogy mindez nem véletlen, Isten cselekszik. Megértette, hogy Isten keze nyugszik rajta, vagyis Istennek terve van az életével. Mi a terve? Hogy gyűjtsön társakat és úgy induljon haza. Meg kell értetni a még ott lévőkkel, hogy nekik nem ott a helyük.  Meg kell mutatni Isten országát. Ezsdrás pap feladata, hogy Isten országát vonzóvá tegye, és hazaindulásra késztesse az embereket. Úgy kell kommunikálni, hogy megértsék, Isten országában van a helyük, itt akármilyen jó soruk van, idegenben vannak. Ma is ez a feladat, rádöbbenteni az embereket, hogy a jólét ellenére itt idegen földön vannak. Az ember igazi otthona, Isten országa. Van-e bátorságunk erről bizonyságot tenni? Gyűjtjük-e az embereket Isten országa számára?

Nagyszerű dolgot mond nekünk az Úr, Nála van az üdvösség, az örök élet és a szolgálat lehetőségeinek a kulcsa (Jel 3,7-13). A kulcs nem emberi kezekben van. Így azután, aki bűnbánattal, és őszinte életváltozási szándékkal jön, az előtt megnyílik a kegyelem ajtaja. A kapu szoros, mert csak az  jut be, akinek az Úr kinyitja azt. Ez a kapu az Úr Jézusba vetett hit által nyílik meg, de ha megnyílt ezt nem zárhatja be senki. Ez azt is jelzi, aki hisz Jézusban és megbocsáttattak a bűnei, és megmarad a kegyelemben, annak örök élete van. Mivel az Úr nyitja ki a kaput nem vezet eredményre semmilyen emberi praktika. Nem segítenek a fogadalmak, a jótettek. Egyedül kegyelemből, hit által van üdvösségünk.

Ennek a gyülekezetnek bátorításra volt szüksége, úgy gondolták a szolgálatuk lehetősége emberektől, vezetőktől függ.  Az Úr elmondja, nyitott ajtót adott eléjük, és ezt senki be nem zárhatja. Ezért ne az emberi lehetőségekkel foglalkozzanak, hanem menjenek be a megnyílt lehetőségek ajtaján, vigyék a jó hírt, és mentsék az embereket.

Mennyit panaszkodunk a kevés erőnkre, úgy gondoljuk, nekünk nem megy sem az új élet, sem a benne való kitartás. Ezt a gyülekezetet úgy látja az Úr, hogy kevés az ereje, mégis, ennek ellenére is kitart. Miért? Mert nem önmagára, hanem az Úrra, az Ő kegyelmére épít. Isten gyermeke akkor erős, amikor magát erőtlennek látja. Ebben az esetben, nem tud másra támaszkodni, csak egyedül az Úrra. Isten országának ereje pedig pont akkor nyilvánul meg igazán, amikor mi erőtlenek vagyunk. És pont az a lényeg, hogy az emberek ne rólunk, hanem az Úr hatalmáról beszéljenek.

Mégis megtartottad beszédemet, és nem tagadtad meg nevemet. Vagyis vállaltál engem, és a tanításomat. Másképp, úgy éltél, ahogyan azt én elvárom, ahogyan tanítottalak. És ehhez kell az erő, vállalni a krisztusi életformát akkor is, amikor a környezet egészen másképpen él, vagy magában a gyülekezetben is más életvitel az elfogadott. Jézust nem csupán akkor tagadjuk meg, amikor más tanítást vallunk, hanem elsősorban akkor, amikor nem követjük, nem éljük meg a tanítását. Vagyis vétkezünk, mert nem azt tesszük, amit mond, hígítjuk az igét, és úgy gondoljuk, nem számít, mert az Úr úgyis megbocsát. Amikor italozunk, vagy éppenséggel mi magunk gyártjuk az alkoholt, vagy amikor már a házasságban nem az Úr szava a mérvadó, hanem a világ, megtagadjuk Őt.

Aki megtartja az igét, és hűséges marad Hozzá, az azt az ígéretet kapja, hogy az Úr is megtartja őt a megpróbáltatás idején, ami az egész világra eljön. Megpróbáltatásról beszél az ige, és ma is megpróbáltatásokon megyünk keresztül, de az övéit megtartja az Úr. Nem a világ tart meg, nem is a tudomány ment meg, hanem egyedül Ő.

Bármilyen nehéz legyen a tanítványok élete a világban, van vigasztalás, mégpedig az, hogy Ő eljön hamar. Igen, Ő el fog jönni. A mai feladat is a győzelem. Másképp nem léphetünk pályára csakis a győzelem hitében. Hinnünk kell, hogy Vele győzünk, és akarunk is győzni, mert csak a győztes kap jutalmat.  Győzelemre fel!

 

 

Maradj velem, mert mindjárt este van

 

1. Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim

és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást

és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.

3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezé-

rem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.

4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halál-fú-

lánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.

5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya

fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.

 

 

Isten áldásával.

Fehér ruha

 

A

rtahsasztá király levelet is adott Ezsdrásnak, és ez védelmet biztosított a számára, illetve felhatalmazta a Júdában végzendő feladatokra (Ezsd 7,12--26). Ezsdrás királyi felhatalmazással érkezik. Milyen csodálatos is az Úr, az akkori világ legnagyobb uralkodóját rendeli szolgája mellé.  Mindebből kiderül, a királyok királya fölött is van egy még nagyobb Király. Ez a király Úr a földi uralkodók felett. Amikor Isten cselekszik népe érdekében ezek a hatalmasságok is eszközök az Ő kezében. Az újszövetségből pedig tudjuk, hogy nem ez az uralkodó a királyok királya, hanem az Úr Jézus Krisztus. Ő a legnagyobb Király, és Ő mindent megtett értünk. Megmentésünkért Önmagát adta oda a kereszten. A legnagyobb, legjobb földi uralkodó is parancsol, elvár, az uraknak, Ura pedig maga szolgál. Mert Ő nem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért. Hát ilyen Urunk van, nincs senki Hozzá fogható.

Az Úr kegyelmes, ismét ad lehetőséget a hazamenetelre, mindenkin magán múlik, elmegy-e Ezsdrással.  Isten hív, de miénk a döntés. Az is elgondolkodtató, hogy az első transzport után nem indultak újabbak. Valahogy beleszoktak abba a világba. Jól éltek, és ezt nem akarták feladni. Talán ma is ez az egyik probléma. Jól élünk, és ennek a világnak a kínálatát nem akarjuk elengedni. Mert amikor az Úr hív, akkor mindent el kell engedni. A tanítványok is mindent otthagytak, csak ők mentek Jézus után, az életüket pedig Rábízták. Ma talán a bizalomhiány tart vissza. Kevesen hiszik, hogy az Úr mindenre elég, és Ő jól tudja, mire van szükségünk.

Isten Ezsdrás által anyagi segítséget is küld az újjáépítők számára. Ő soha nem feledkezik meg azt övéiről, és még a pogány birodalmat is az építés támogatására ösztönzi. Isten megoldja népe anyagi gondjait. A nagy birodalom pénztárából, és az ott maradtak ajándékaival segíti őket. Isten előtt nincs akadály, minden az övé, és mindennel és mindenkivel rendelkezik országa ügyéért.

Ezsdrásról azt olvassuk jártas az igében, nagyon jól ismerte a Szentírást. Fel kell tenni a kérdést, jól ismerem a Bibliát? Jártas vagyok benne?  Megvannak azok a területek az életünkben, amelyekben nagyon járatosak vagyunk. Ismerjük a témát, a vele kapcsolatos szakkönyveket, tudunk róla beszélni, és ha a témában segítséget kérnek tőlünk, meg tudjuk azt adni. Ilyen járatosak vagyunk Isten igéjében is? Tudok segítséget nyújtani másoknak? Meg tudom mondani, hogy az adott témában mi az Úr válasza?

Azért küldik ki Ezsdrást, hogy nézze meg, hogy a hazatért nép Isten törvénye szerint él-e?  Az a feladata az irtástudó papnak, hogy az igéhez igazítsa az életüket. Nem elég a templom felépítése, az életüket is újra kell építeni, és ennek az építésnek a tervrajza az ige. Mihez igazodik az életem? Megáll az ige mérlegén?

A szárdiszi gyülekezet angyalának is írd meg (Jel 3,1-6). Neki is, ne hagyd ki őt sem. Mond el neki, amit üzenek, mert van számára is üzenetem. Talán oda nem akart János írni. Úgy gondolhatta, hogy reménytelen eset, hiszen egy halottal mit lehet kezdeni? János halottnak látta, mint ahogy lelkileg valóban azok is voltak. Maga az Úr is így látja őket, azonban, vannak még, akik még nem jutottak el a lelki halálig. Még élnek, de közel vannak a halálhoz. És az Úr azért küld üzenetet, mert még ad nekik esélyt, még látja bennük az életet. János azonban reménytelennek látja a gyülekezetet, de az Úr kezében vannak, mind a hét gyülekezet nála van, és így van hatalma felettük. Ő az Élet Fejedelem, a halódót is meg tudja eleveníteni. Aki ismeri az Urat, az tudja mindezt, az tisztában van azzal, hogy Ő tud életre kelteni.

Ébredj fel, mondja az Úr! Igen, fel kell ébredni, és ébresztgetni azokat, akik közel vannak a halálhoz. Az a feladat, hogy életre segítsük az embereket. És nemcsak a nem hívőket, hanem a hitben élőket is, mert itt egy gyülekezetről van szó. Megdöbbentő, hogy egy élő gyülekezet is eljuthat ide. Miért? Mert már nem az Úr a középpont. Nevük még élet, tehát látszat van, de más a valóság. És ezt a valóságot az Úr ismeri. A mi valóságunkat is ismeri az Úr. Bizony könnyen kerülhetünk mi is ilyen helyzetbe, élőnek mondják az egyházat, de valójában nem az. Mert nem az a lényeg, amit mutatunk, hanem az Élettel való kapcsolat. Csakis Jézus által válunk élővé, és a Vele való kapcsolat tart meg az életben. Ha leválunk Isten Lelkéről, az élettől szakadunk el. A hívőnek nem önmagában, hanem Krisztusban van élete. Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, írja Pál apostol.

Az éberségre hívja fel a figyelmet az ige. Ha nem vagy éber, lemaradsz az Úrral való találkozásról. Hogyan veszíthetjük el éberségünket? Úgy, hogy nem az Úr dolgaival, hanem a világ dolgaival foglalkozunk. A világ hírei érdekelnek. Arra figyelünk, amit a világ mond, és nem akarunk lemaradni róla. A világ híreiben naprakészek vagyunk. De az igében, az Úr akaratában is ez a naprakészség jellemez minket?

Az ige azt is elmondja, ruhánkat megőrizhetjük tisztán. És aki így tesz, aki vigyáz, és nem szennyezi be a ruháját bűnnel, hűtlenséggel az győztes lesz. Fel vagyunk szólítva a győzelemre, mert ez lehetséges. És itt önmagunk felett, a vágyaink, kívánságaink, régi emberünk felett kell győzni. Aki győz, azt fehér ruhába öltöztetik. Valahogy úgy, ahogyan a hazatérő tékozló fiút is, új, tiszta ruhába öltöztették. Vágyunk erre a fehér ruhára?

 

 

 

KIRÁLYI GYERMEK VAGYOK ÉN

 

1.  

Királyi gyermek vagyok én,

Van hófehér ruhám.

Megváltóm kegyelme enyém,

Nem hágy el soha már.

Jézussal járom utamat,

Megfogva a kezét,

Királyi gyermek vagyok én,

És ez nekem elég.

2.  

E földön vándor vagyok én,

Vár égi, szép hazám.

Jézussal uralkodom majd,

Van fényes koronám.

Jézussal járom utamat,

Megfogva a kezét,

Királyi gyermek vagyok én,

És ez nekem elég.

 

 

Isten áldásával.

 

 

 

Van valami, ami nem tetszik

 

A

 templomépítés befejezése után több évtizeddel indul útnak és érkezik meg Jeruzsálembe Ezsdrás pap (Ezsd 7,1-10). Valószínűleg meghallja, hogy otthon beindult az élet, és ismét áll a templom, bemutatják az áldozatokat. Ezt az embert hazavonzza a templom, Istennek a tisztelete. Isten cselekszik, hazavonz újabb csoportot. Elvégzi az emberekben, hogy induljanak haza, mert az ő helyük ott van. Ezsdrást pedig motiválja a nép tanítása. Úgy látja az otthon levőket tanítani kell Isten törvényére. Azt olvassuk, hogy Ezsdrás járatos volt az igében. Igyekezett minél jobban megismerni. Miért? Mert ez Isten törvénye. Isten adta a népének. 

Ezsdrást vonzotta Isten igéje, egyre többet akart belőle tudni. Azt olvassuk, teljes szívvel törekedett az ige tanulmányozására. Törekedett, ez lényeges, mert azt mutatja, hogy igyekezett minél többet az igével foglalkozni. Nemcsak a kötelező penzumot tudta le, hanem azon túl is kutatta az igét. Sőt tanulmányozta, egyre inkább igyekezett megérteni Isten akaratát. Valószínűleg az igét tanulmányozva értette meg azt is, mit akar vele az Isten. Elmélkedés közben ismerte fel, hogy haza kell mennie. Ezek a felismerések soha nem egyszerűek, mert megszokott életünkből mozdítanak ki. Általában olyat kérnek, ami mindent felborít, és olyan dolgokat hoz, amelyek eltérnek eddigi életformánktól.  Az indíttatásra vállalta, hogy eddigi jó életét, munkáját otthagyja, és megtette a több hónapos utat.

Azt is látjuk, hogy Ezsdrás életében látszódott, hogy vele van az Úr. A király is észrevette Isten munkáját és jelenlétét az életében. Miért? Mert ez az írástudó nem elméleti szakember volt, hanem átültette a gyakorlatba, amit megértett. Megcselekedte mindazt, amire az Úr elvezette. Rájött, hogy a törvényt azért adta az Úr, hogy aszerint éljünk. Mi is így gondoljuk?  Rájöttünk már, hogy Isten szava nem dísz, és nem is egy régi kor emléke. Azért adta a törvényt, hogy éljük meg. Kutatjuk mi és elmélkedünk rajta, ahogyan Ezsdrás tette?

Az Úr most a thiatirai gyülekezetnek küld üzenetet (Jel 2,18-29). Jánosnak azt kell megírnia, amit az Úr mond. Ha kemény beszéd, akkor is azt kell továbbadnia, amit az Úr mond. Az igehirdetés iránymutatója ez. Azt kell mondani, amit az Úr ad az igehirdetőnek.  És pontosan kell az üzenetet tolmácsolni. Nem lehet a hallgatók ízléséhez, várakozásához szabni. János a dicséretet és a dorgálást is megírja. Olyan érdekes, hogy a legtöbb gyülekezetben nemcsak dicsérni való van, és János azt is elmondja, ami nem tetszik az Úrnak. Ez ma a kérdés, elmondjuk azt is, ami nem tetszik az Úrnak? Vagy úgy állítjuk be, hogy ahogy élünk, amit teszünk, az tetszik Urunknak? Kiderül, hogy nem minden tetszik Neki. Nem minden az Ő akarata szerint megy végbe. És bizony ezen ma is el kell gondolkodnunk. Mert ez azt üzeni, hogy ma sem tetszik minden Urunknak. De vajon észrevesszük-e azt, ami nem tetszik Neki, és változtatunk-e rajta?

Az Úr meglátja a növekedést, elismeri, hogy most előrébb tartanak, mint amikor hitre jutottak. A dicséretet sem hallgatja el az Úr. Ez jó. Mi is vegyük észre a változást, a növekedést egymás életében. Azonban elhangzik a panasz is. Lehetnek jó dolgok az életünkben, a gyülekezetben, és ezt az Úr el is ismeri, de azt is elmondja, ami nem tetszik neki. Van panasz is, mert az Úr nem tűri meg a gonoszt az életünkben. Nem fogadja el a keveredést.  Mert itt erről van szó. Egy női tanító a pogány kultusszal keverte, gyúrta egybe a gyülekezet életét. Azt hirdette, hogyan élünk az nem számít. Ha elnyertük Isten kegyelmét tehetünk, amit akarunk. Az Úr nem fogadja el ezt a mentalitást.  A gyülekezet életének az Úr Jézus életét kell képviselnie. Úgy kell élnünk, ahogyan Ő maga is élt. Itt azonban nem így történik. A mi életünk Krisztus életére hasonlít?

Valaki prófétának mondja magát, nincs elhívása, nem az Úr mondja annak, hanem ő saját magát. Ez azt is jelenti, hogy elvárja úgy fogadják szavait, mint a próféta szavait. Vagyis, mindennek úgy kell lennie, ahogyan ő mondja. Nagy veszély ez ma is, önkéntes próféták tanítók, a Lélekre hivatkozva erőltetik elképzeléseiket a többiekre. 

A probléma, hogy a gyülekezet vezetője megengedi ennek az asszonynak és követőinek azt, amit az Úr nem enged meg.  A feltámadott Úr nem tűrné el ezt a hűtlenséget. És ez lelki és testi értelemben is igaz. Pogány kultuszt vesznek át, ahol a házasságtörést elfogadják. Paráznaság, amikor elhagyjuk az Urat és hamis istenekhez fordulunk, de általában ez az életvitel megváltozásával is jár. A pogány kultuszok, a világ életmódja beszivárog a gyülekezetbe. Már nem az a minta, amit az Úr mond. A házasságok terén nagy problémák vannak ma is. Észre sem vesszük, és futószalagon mennek a válások, újraházasodások az egyházban is.  Bejönnek világi szokások, és már senki nem emel szót ellenük. Azonban az Úr szót emel.

Először is ad időt a megváltozásra, a változtatásra. Ez a személy azonban nem élt ezzel a lehetőséggel, megmaradt a bűnben továbbra is. Talán azt gondolták, ha nem történik semmi baj, akkor ezzel az Úr is egyetért.  Eljön az idő, amikor az Úr keményebben szól. Betegségek jöttek, súlyos betegségek, és nem eszméltek. Mindent a véletlennek tulajdonítottak, és nem gondolták, hogy ez Isten szava. A baj, a betegség is lehet Isten eszköze, ha az igét nem halljuk meg, akkor ezen keresztül szól.  De vajon halljuk és megbánjuk vétkeinket és változtatunk? Isten megvizsgálja szívünk és lelkünk tartalmait. Azt akarja, hogy tiszták és szentek legyünk, hogy életünk Róla tegyen bizonyságot.

Vannak, akik ellenálltak a gonosz támadásának, és kitartottak az Úr igéje mellett.  Ők jutalmat kapnak. Azt kéri, ragaszkodjanak a Krisztusba vetett hitükhöz, addig, amíg Ő eljön. Mert az Úr el fog jönni. És ez nagyszerű hír. Ez erősítsen minket, és sarkalljon kitartásra.

 

 

Ki Istenének átad mindent

 

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, :/: Azt csudaképpen őrzi itt lent,

Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még job -

ban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk bú-

nak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte

kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi

kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag ál-

dást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Vé-

le él.

 

 

Isten áldásával.

 

Ragaszkodjunk mégis az Úrhoz!

 

A

z ellenség mindent megtett, hogy megakadályozza a templom építését (Ezsd 6,1-22). Nehezen tudják elviselni az élő Isten népét azon a helyen. Pedig azt a földet Istentől kapták, és az Ő háza állt Jeruzsálemben. Azért vitte haza őket az Úr, hogy Isten rendelője ismét működjön, és Őt, az Örökkévalót minél többen megismerjék. Az életünk értelme az Ő megismerése. És az a néhány évtized, amit itt töltünk, arra adatik, hogy Isten megismerésének rendeljük alá. Sátán megtévesztése, ami ma folyik. Mindenre figyelünk, csak Isten akaratára nem. Nem igazán keressük Őt, és úgy telik le az élet, hogy nem ismerjük, nincs Vele élő kapcsolatunk. Ha nem törekszünk Isten megismerésére, ha nem jutunk el a keresztig és nem látjuk meg, mit tett értünk, és így nem hódolunk meg Előtte, értelmetlen az életünk. Ez nagyon megdöbbentő, és jó lenne elgondolkodnunk rajta. Sátán nagyon megtéveszt, amikor elhiteti, hogy az életünk értelmét az anyagi javak és a minél jobb élet hajkurászása jelenti. Úgy gondoljuk akkor élünk igazán, ha állandóan hajtunk, szerzünk, szórakozunk.  Azonban ha földi éveink ideje alatt nem találkozunk az Úrral, nem éljük át az Ő kegyelmét, igazából nem éltünk értelmes életet. Ennyit az állat is megtesz.  Hajt, eszik, pihen, majd elpusztul. Urunk könyörüljön rajtunk, hogy ebből a halálos álomból felébredjünk, és ne engedjük, hogy a világ dolgai elkápráztassanak. Mert amit ez a világ nyújt, minden elmúlik, mindent itt hagyunk. Egyedül az marad meg, ami hitből épült. Hitből épült Isten temploma, és ezért az akadályok ellenére elkészülhetett.

Mivel az Úrtól indult ez a projekt, nem lehetett megakadályozni. Kishitűség miatt lehetett hátráltatni, de megakadályozni nem. Isten jól látja, hogy nekünk szükségünk van az Ő rendelőjére, mert lelkileg betegek vagyunk. Mivel eltávolodtunk Tőle, és hiányzik az életünkből, nem tudunk rendbe jönni, csak ott, ahol Ő is jelen van. Csakis igéje tud minket rendbe hozni. Egyedül a kereszt, ami meggyógyít testben és lélekben. Mert a kereszten értünk hullt a vér, és ez a vér tisztít meg minden bűntől.

A nehezebb periódusokban az Úr prófétákat küldött, és ők Isten szavának a hirdetésével támogatták őket. Az igében van a folytatáshoz szükséges erő. Amikor elakadunk keressük az igét, vegyük kézbe olvassuk, hallgassuk. Ahogy az építőket is az ige segítette át a holtponton úgy minket is átsegít. A fogságból hazatértek számára az istentisztelet örömünnep volt. Aki megszabadul a bűn rabságából, örömünnep az istentisztelet, az szívből vágyakozik utána.

Egymásután érkeznek a levelek (Jel 2,1-17). Mindennap új üzenet. Felbontottuk őket és el is olvastuk? Sőt többször is elolvassuk egy nap?  Nagyon fontos üzenetek ezek, a Király, az ég és a föld Ura, Megváltó Urunk küldi őket. Azért küldi, hogy így kapcsolatban legyen velünk és tovább segítsen a nehéz pillanatokban. Az Úr ismer minket, tudja, hogy könnyen feladnánk. Azzal is tisztában van, hogy olyan könnyen belemerülünk a világba, és megfeledkezünk Róla. Elhisszük, hogy amit a világ kínál, mindennél fontosabb. De ez nem így van. Amikor a világ termékei fontossá válnak, már nem Istent dicsőítjük, hanem az embert. Hiszen akaratlanul is az ember tudásán álmélkodunk el, és örülünk mindannak, amit tudunk és elérünk. Közben pedig már elmarad a hála.

Az efézusi gyülekezet is elhagyta már első szeretetét. Mit is jelent ez? Eszembe jutott, hogy amikor hitre jutottak elégették a város piacterén mindazokat a dolgokat, amik a pogánysághoz, okkultizmushoz kötötték őket. Jézusért anyagi kárt szenvedtek el, de ennek révén öröm volt a szívükben Most már nem dobják ki azt, ami a világhoz kötődik, hanem újra érték, már ezek töltik be gondolataikat, töltik ki idejüket, és ebből meg kell térniük. Vissza kell fordulni az Atyához, Mi tölti ki az időmet, mire szentelem erőmet? Ég még a szívemben az első szeretet tüze?

A szmirnai gyülekezet pedig mindhalálig való hűségre kap felszólítást. Tartsanak ki végig, ne adják fel, ne akarják maguk menteni az életüket. Hűség mindhalálig, ez a kifejezés kikopott világunkból. Nincs már hűség, hanem hűtlenség. Ez abból fakad, hogy hűtlenek lettünk az Úr Jézushoz, már nem Őt követjük, nem az Ő hangja vezet, hanem ez a világ lett a mérvadó. Ahogy a környezet éli az életét, úgy teszünk mi. Az Úr azonban azt kéri, legyünk végig hűségesek, mert jutalmat, ajándékot, csak a hűséges élet kap. A Hozzá hűséges, el nem múló életet kap. Az örök élet koszorúját kaphatjuk meg, és ezt senki nem adhatja meg számunkra, az Úron kívül.

A pergamoni gyülekezet tagjai akkor sem tagadták meg, hogy hisznek Jézusban, az Isten Fiában, amikor lelki terrort alkalmaztak velük szemben. Megölték Antipászt, és így akarták nyomás alá helyezni őket. Azonban ők Krisztusra, feltámadott Urukra néztek, és vállalták Őt. Megvallották, hogy Őbenne hisznek. Mégis ragaszkodsz hozzá, ez csodálatos, a rossz körülmények, a nyomás ellenére is ragaszkodnak Hozzá. Miért? Mert Ő az élet.  Ragaszkodó hitem van? A próbák ellenére is Hozzá ragaszkodom, vagyis mindenben Neki engedelmeskedem? Mert itt a mindennapi élet dolgairól van szó, kire hallgatok, milyen szokást követek? És ezek az Úr tanítását követték.

De voltak, akik a hamis tanításra figyeltek, és ettől is meg kell szabadulniuk. A világ a maga életvitelét akarja Isten gyermekeire erőltetni. Gyakran úgy teszi, hogy még kívánatosnak is tűnik. Mert a bűn először mindig kívánatosnak tűnik. Ma is úgy megy, ahogyan Bálák király idejében ment. Laza erkölcsű alkalmakat szervezett, és oda meghívta a gyülekezet tagjait. Voltak, akik úgy gondolták, ha a város vezetése meghív, az megtiszteltetés, azt nem lehet elutasítani. Csakhogy ezek az alkalmak nem az Úrról szólnak, akkor sem, ha vallásos köntösbe vannak csomagolva. Ahol a szórakozás, az ivászat, a trágár beszéd, jelen van, az nem Istenről szól. Isten népe nem azért van a világban, hogy annak szokásait átvegye, hanem azért, hogy egy másfajta életről, és az Élet Fejedelméről tegyen bizonyságot.

 

 

Jöjj, királyom, Jézusom!

 

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

 

 

Isten áldásával.