Isten országa elérkezett

 

I

sten a bálványokhoz fordult népet megítéli, de nem pusztítja el (5Móz 32,26-33,29). Megengedi, hogy azok a népek foglalják el, amelyeknek isteneihez húzott a szívük. Azonban Isten határt szab, ismeri szívünket, és tudja, hogy félremagyarázzák a történteket.  Azt gondolják, ők a hatalmasak, és nem Isten vitte végbe mindezt. Mert olyan könnyen magunknak tulajdonítjuk a győzelmet. Nem gondoljuk, azért haladtunk előre, mert az Úr adott győzelmet. Izráelt is csak azért szorongathatta más nép, mert az Úr a kezükbe adta. Azonban az Istent nem ismerő népek, és ma is a világ, magának tulajdonítja a sikert.  Amikor Isten megengedi a népe feletti győzelmet, a világ sem bízhatja el magát. Ez nem azt jelenti, hogy ki lehet iktatni Isten népét, hanem azt, hogy Isten megítéli népét, és keresi őket. Az ítélet nekünk is szól. Ébredjünk, forduljunk az Úrhoz. És szól a hívők ellenségének is, csak azért győzhettek, mert Isten megengedte. Azonban nekik is meg kell térni, mert ha nem, elvesznek.

Az Úrtól való bölcsességre van szükségünk, mert anélkül nem látjuk az élet összefüggéseit, nem látjuk Isten munkáját.  Az Úr előtt való elcsendesedés mutatja meg a lényeget, Isten adja a kezükbe az ellenséget. Csak azért tudnak kevesebb emberrel is győzni, mert Isten nekik adta a győzelmet. Azonban az is lényeges üzenet, ha az Úrral megyek, nem kell félnem a túlerőtől, a lehetetlennek látszó dolgoktól. Isten országa másképp működik, itt a kevés is arathat győzelmet a sok fölött. Ne ijedjünk meg az ellenség létszámától, a gonosz nagy erejétől, hanem bízzunk az Úrban, mert Ő a mi kősziklánk. Nincs senki Hozzá fogható.

Az ítéletes időszak segít meglátni, hogy nincs más Istenen kívül. Ő az élet és halál Ura. Ő az, Aki megelevenít. Jézusban azért jött el, hogy megelevenítse a holtakat, azokat, akik lélekben halottak. Akik olyanok, mint a tékozló fiú, aki fizikailag élt ugyan, de lélekben halottá vált. Azonban az Úr megkeres, és hazavonz. Azt akarja, hogy lényünkben is életre keljünk. Ő az, aki lehetetlen helyzetben is segíteni tud. Ő ad életet ott, ahol már nincs remény. Ezért jöjjünk Hozzá! Mert népének megbocsát. Megbocsát, annak, aki látja bűneit, és ezt megvallja és elhagyja. Akinek a szívében ott az új élet utáni vágy, azon megkönyörül az Úr. Az élet útján pedig meg kell maradni, és ez úgy lehetséges, ha megtartjuk Isten szavát. Ha úgy élünk, ahogyan Ő azt kijelentette. Másképp mondva, akkor haladunk a jó úton, és jutunk életre, ha az igét komolyan vesszük. Az ige az élet. Az igében találjuk meg mindazt, ami az élethez és az üdvösséghez szükséges. Aki félreteszi az igét, magát Istent teszi félre. Isten szava az a lámpás, ami megvilágítja utunkat, ha nem olvassuk, sötétben botorkálunk, és eltévesztjük az utat. Azért is jut bajba sok ember, és megy tönkre sok élet, mert nem olvassák az igét, nem gyújtják meg a lámpát.

Mózes tudja, elérkezett halálának ideje, nincs benne keserűség. Azzal is tisztában van, hogy engedetlensége miatt történik így. Azonban Isten kegyelmes, megláthatja a földet, ahová népe majd bevonul. Az Úr szolgája áldással búcsúzik, nincs benne semmi negatív indulat. Nem mondja, ha én nem mehetek be az ígéret földjére, mit foglalkozzam még velük. Nem, hanem áldást mond. Mit hagyok magam után? Én is áldást? És akkor is áldást mondok, ha kimaradok valamiből? Nekem sincs irigység a szívemben? Miért nem irigy Mózes? Mert tudja, most majd színről színre láthatja azt, akinek eddig a hangját hallotta. Nincs nagyobb boldogság, mint látni az Urat, és Vele lenni örökkön örökké.

Azonban boldog Izráel is, mert Istenhez tartozik, maga az Úr oltalmazza, és Ő a segítője. Ennél nem kell több a földi élet során. Még nagyobb öröm lehet a szívünkben, mert Jézus Krisztus által már maga az Úr lakik a szívünkben. A Szentlélek betölt és vezet. Ő a mi segítőnk.

Tovább erőltetik a szombatnap kérdését a farizeusok, mert nem akarják Jézust (Mt 12,9-30). Nem Ő, és nem az kell nekik, amit Ő hozott. Ők csak a formalitásokhoz ragaszkodnak, a vezető szerephez, de nem kell az élet. Nem kell nekik az a Jézus, aki által az elromlott életek rendbe jönnek. Akit Ő meggyógyít és megszabadít, nem lesz többé teher. Már nem őt kell ellátnia a szociális hálónak, hanem a meggyógyult válik segítővé. Most már el tudja látni magát, munkát vállal, beilleszkedik a társadalomba, és elmondja másoknak, amit átélt. Bizonyságot tesz, és így mások is reményt kapnak az új életre.

Az Úr leleplezi a farizeusok képmutatását, és egyben a miénket is. Nagyon védik a szombat törvényét, pedig ők is megszegik. Ha az értékeik mentéséről van szó, nem számít, hogy nyugalomnapja van.  Mi is értékeinket védjük, sok minden fontosabb, mint az Istennel való találkozás napja,. Mert a nyugalomnapja, a találkozás napja. Azonban Isten számára a legnagyobb érték az ember élete. És ez mindennél fontosabb. Az ember mentésénél semmi sem lehet előrébb való. És Jézus ezt képviseli.

Ő az, Akiben reménykednek a pogányok. Jézus neve az élet reménysége. Aki még a bűn útján halad, de szeretne szabadulni, Jézus nevét hívja segítségül. És jöhet mindenki, aki igazán Őt akarja megismerni. Jöhet az is, akire értéktelenként tekintenek. Megrepedt nádszálat látnak benne, aki csak elvonja mások erejét. Jézus nem így gondolkodik, számára a betegek, sérültek is értéket jelentenek. Ő tud rajtuk segíteni. Ő nem eldob és lecserél, hanem meggyógyít és megtisztít. Így azután ne keseredjünk el, Jézus a remény!

Isten országa megérkezett, ezt támasztja alá mindaz, amit az Úr cselekszik. Mert Isten országában lehullnak a bilincsek, ott felszabadul az ember és kitisztul.  És ezt nem akarják meglátni. A farizusok nem ismerik Istent. Mert ha ismernék, tudnák, hogy helyreállít. A gonosz azonban csak pusztít és rombol. Jézus az erősebb fegyveres, és azért jött, hogy a gonoszt lefegyverezze. A kereszten diadalt aratott felette, ezért van esélyünk az új életre. Ha elérkezett Isten országa, akkor be lehet abba lépni. Rajtam áll, hogy belépek-e, vagy kint maradok?

 

 

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

 

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

 

 

Isten áldásával.

Nézzünk bele a tükörbe!

 

C

sodálatos milyen összhangban van Mózes Istennel (5Móz 31,14-32,25). Állandóan figyel Rá, és mindig hallja, amit az Úr mond. Meghallja azt is, hogy elközeledett halálának ideje. Jó így kapcsolatban lenni Urunkkal, jó lenne mindig így hallani Őt. De vajon örömmel is fogadnánk, ha megtudnánk, letelik földi időnk? Mózes nem zúgolódik, pedig a nagy célt, a bevonulást, nem éri el.

Azonban a halála előtt még a gyülekezet sátrában megjelent az Úr, még ezzel a jelenléttel erősíti Mózest, másrészt felkészíti Józsuét.  Istennek gondja van Józsuéra is, kijelenti magát neki, hogy ebből merítsen erőt.  Az Úr mindent megtesz, hogy övéi felkészüljenek, és legyen erejük, bátorságuk a harcokban. Mert nem lesz ez könnyű feladat. A gonosz is tevékenykedik, ismeri a gyenge pontokat, és ott támad. Erre nekünk is fel kell készülni. Tisztában van a sátán gyengeségeinkkel, és igyekszik azokat kihasználni. Azonban ezt ki lehet védeni? Hogyan? Pont úgy, ahogyan az Úr Jézus tette, igével. És imádsággal.

Isten rámutat, a nép el fogja Őt hagyni. Hűtlen lesz Szabadítójához. Itt látjuk meg a gyenge pontot, a többi nép szokása. Bemennek a földre, és ott látnak más népeket, akik régebb óta letelepedve éltek. Izráel még nomád, vándorló nép volt abban az időben. Úgy gondolták az ott maradt őslakosok fejlettebbek, előrébb járnak, tanulni kell tőlük. És ez a nagy veszély, nem hívőktől akarunk tanulni az élet dolgairól.  Megtetszik az ő életformájuk. Azonban ezek a népek nem Isten útján járnak, erkölcsi életük is laza, úgymond „szabad.”  Isten megmutatta számukra az utat, és a mostani megjelenés is azt üzeni, Veletek vagyok, vezetlek benneteket. Isten nem hagyja népét magára. És ha Őt keressük, igéjére figyelünk, meglátjuk a jó utat. És ha látom Isten útját, és az Ő hatalmát, képes leszek a világ ígéretét elutasítani.

Isten egy éneket és törvényeit adja a népnek. Ha ezeket előveszik, meglátják önmagukat.  Az ige Istentől adott tükör, ami megmutatja, hol tartunk, milyenek vagyunk. Ellenük vall az ének és az Úr törvénye, vagyis rámutat, hogy bűnben élnek. Isten nem beszél mellé, megmutatja, hogy elhagytuk Őt, de ha megvalljuk bűneinket ad lehetőséget a visszatérésre. Csakis bűnvallás által kezdhetünk újat. Nem igaz az, hogy Isten szeret és végül mindenki üdvözül, és majd a mennyben folytatja azt, amit a földön elvégzett. Hányszor lehet hallani, amikor egy híresség meghal, az égi csapatban rúgja a labdát, a mennyei zenekarban játszik tovább. Istenhez a bűn nem közelíthet, az Ő országa tiszta és szent. Csak Krisztus által mehetünk Hozzá. Akit a Fiú megszabadít valósággal szabad. És akinek a bűnét Krisztus vére eltörli, az válik tisztává. Azonban azt meg kell jegyeznünk, az egyház életében ez nem fordulhatna elő.  Itt már nem vonzhat a világ, mert csak az a tanítvány, aki újjászületett. Őbenne már Krisztus él. Krisztus pedig nem fordul a világhoz, hanem hű az Atyához, engedelmeskedik Neki.

Nagy veszély minden korban, sőt az ember lehetőségeinek a bővülésével egyre nagyobb a veszélye, hogy kezeink csinálmányaiban bízunk. Annyi mindent megold az ember, fejlődnek a technika lehetőségei, és ez azt hozza magával, már nem Istenben, hanem magában bízik. És ezt ma nagyon jól látjuk. Az emberek többsége nem Istenhez kiált, nem Tőle vár szabadítást a járványból, hanem kezünk csinálmányától, a vakcinától várja a megoldást.  Azonban Isten  gyermekei számára minden korban a Krisztus a megoldás. Az Ő drága hatalma, mert Ő nem változik, ma is ugyanaz, mint a Biblia korában.

Mi sem mondhatunk mást, mint Mózes, Ő hűséges, kőszikla, nem csalárd, igaz és egyenes. Tehát nem olyan, mint az ember. Ezt soha ne feledjük el. Ezért tart még a kegyelem korszaka, mert azt szeretné, ha végre őszintén Őt hívnánk segítségül. Még ad időt a megtérésre, az életváltozásra. Isten őrzi népét, vigyáz rá, mint szeme fényére, de ez nem azt jelenti, hogy akkor mindent megtehet. Pont azért, mert szeme fénye, szent életet kell élnie. Az egyház élete Istenről beszél, Őreá mutat.

Elgondolkodtató igéket olvasunk (Mt 11,20-12,8). Mondhatjuk, hogy ez is tükör, amibe bele kell nézni. És ha beletekintünk, megláthatjuk állapotunkat. A tükör szembesít magunkkal, és elmondja, mi is mennyit hallottunk már az Úrról. Ismerjük akaratát, hiszen olvassuk a Bibliát, és hallgatunk igehirdetést, tanítást. Megtapasztaljuk az Úr munkáját is. De vajon mindez közelebb vitt-e Hozzá? Azért szólnak a „jajok”, mert annyi csodát átéltek, és még sem tértek meg. Mit mond az Úr felőlünk? A sok ige, és bizonyságtétel döntésre késztetett? Felismertük, hogy Ő az Istentől küldött Megváltó, és befogadtuk az életünkbe? Vagy mi is csak csodáljuk az igét, a csodákat, de nem érint meg belül igazán? Miért történt ez így? Miért nem tértek meg? Mert nem látták meg, hogy Jézusban Isten áll előttük. Miért? Mert megfelelt nekik az élet, úgy ahogy van. Nem akartak változni és változtatni. Nem akarták elengedni bűneiket, a jólétet Jézusért. Ez a kérdés, el merek-e mindent engedni Érte? Meglátom-e Benne az Élet Fejedelmét?

Az Úr Jézus hálát ad az Atyának, mert vannak, akik előtt feltárult az igazság. Vannak, akik meglátták a nagy lehetőséget, és elfogadták Jézust Uruknak, és követik. Isten jelentette ki nekik, kicsoda Jézus, azonban a kijelentés azokhoz jut el, akik ezt fogják. Ki tudja fogni? Aki keresi Istent, aki Ráhangolódik. Mit mond az Úr? Nem a bölcsek és értelmesek előtt, hanem a kisgyermekek előtt jelentette ki az Úr. Kik a kisgyermekek? Akik mint a kisgyermek a szülőtől, egyedül Tőle függnek. Ezek pedig olyan emberek, akik maguk nem tudnak változtatni, kiszolgáltatottak, és ezért jönnek, és az Úrra bízzák magukat. Az értelmesek, maguk oldják meg, mert értelmesek. Mindent ésszel közelítenek meg. Istent azonban a szív alázatával kell felkeresnünk.  Kimondva, Uram, bűnös vagyok, mindent elrontottam, Rád van szükségem.

Urunk még ad lehetőséget, még hívogat. Kiket? Rámondjuk, mindenkit, ami általánosságban igaz is. Azonban Ő most behatárolja a hívottak körét, azokat hívja, akik megfáradtak, belefáradtak az élet terheibe, és nem tudnak önerőből megújulni. Hívja azokat, akiket magukra hagytak, akik roskadoznak a terhek alatt. Hívja, hogy ezeket adjuk át Neki. Ő magára vette a kereszten minden bűnünket, terhünket, és ha ezek lekerülnek rólunk, elmúlik a fáradtság. A bűn tesz fáradttá, és a széles úton való járás. A világ szerinti élet kiszívja minden erőnket, de az Úr megszabadít és feltölt az Ő erejével. Új mentalitást ad azoknak, akik követik Őt. Ez pedig nem más, mint az Ő igájának felvétele és a szelídség és alázatosság. Minden bajunk abból fakadt, hogy egyedül jártuk az élet útját. Elhittük, elegek vagyunk magunkban is, mindent meg fogunk oldani. Ha rádöbbentünk, hogy nem így van, akkor felvehetjük Jézus igáját. Ez azt jelenti, Vele együtt mehetek. Már nem magam élek, hanem Vele. Most már Ő a Főnök, én pedig hallgatok szavára.

Az új mentalitás elhozza az igazi szabadságot. Már nem vagyok a hagyományok rabja. Nem az a lényeg mit szólnak mások. Már nem azért teszek valamit, hogy eleget tegyek az elvárásoknak.  Azért teszem a dolgokat, mert szabad vagyok rájuk. Meglátom, hogy az Úr napja is az élet napja. Arra adatik, hogy az Úrral legyek. Jézus Ura a szombatnak is, és Ura az életemnek is.

 

 

Igéje szól, igéje hív

 

Szívünkben kétséget csöndesít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

 

2. Igéje szól, igéje hív,

A jóra bennünket megtanít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

 

3. Igéje szól, igéje hív,

Nagy és szent

munkára lelkesít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

 

4. Igéje szól, igéje hív,

Áldja hát ezért a száj, a szív!

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

 

Isten áldásával.

Akinek van füle, hallja!

 

M

ózes százhúsz esztendős lett, negyven esztendeig vezette Izráelt (5Móz 31,1-13). Ott volt az egyiptomi szabadítástól, egészen a pusztai vándorláson keresztül, a Kánaán földjéig vezető úton. Isten nyolcvan esztendős korában hívta el Mózest, akkor, amikor már nem akart menni. Istennél nem az életkor számít, hanem az engedelmesség. Mózes nyolcvan éves korára adta fel, álmait, terveit, engedett el mindent, és ekkor vált alkalmassá Isten tervének a megvalósítására. Mert akkor vagyunk alkalmasak Isten országára, amikor magunkból kiábrándulunk, és elismerjük, mi tehetetlenek vagyunk, nekünk nem megy. Ekkor nyílik meg az út Isten előtt.  A legtöbb ember nem adja fel álmait, magában bízik, a sok kudarc ellenére is, és így nem előre halad, hanem hátra. A világ is ebben a helyzetben vesztegel. Még mindig az ember akarja megoldani a problémákat, nem akarjuk meglátni, hogy eddig soha nem sikerült ezeket megoldani. Inkább még mélyítettük a válságot. Azonban Mózes átadta akaratát Istennek, ha nehezen is de teljesen rábízta magát az Örökkévalóra.

Az út nem volt könnyű, ráadásul, amire vágyott, amiért küzdött, azt ő maga nem vehette birtokba. Ő sem mehet be az ígéret földjére. Amikor elragadta a harag, engedetlenné vált. A pusztító lesben áll, és mindent megtesz, hogy akadályozza Isten munkáját. Még a legnagyobb hívők sem mondhatják, engem nem támad a gonosz. Ezért mondja Pál apostol, aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen.  Mózes nem sértődik meg, hanem megy tovább. És amikor eljön a földi élet vége, oda áll a nép elé. Nem beszél magáról sokat. Nem sajnáltatja magát, hanem bizonyságot tesz Istenről. Még most Őreá mutat, határozattan vallja, az Úr tovább megy velük. Ő maga megy át előttük a Jordánon. Isten népének jövője nem a vezetőktől függ. Ne őrájuk nézzünk, hanem magára az Úrra. Ha az előttünk járók ideje le is telik, ne csüggedjünk, mert az Úr tovább vezet a keskeny úton. Aki nem emberekre figyel, nem bennük bízik, váltás idején sem rendül meg. Tudja, hogy Isten nem változik meg, és nem hagyja magára az övéit.

Mózes leoldja népéről a félelmet. Istenben bízzatok, Rá nézzetek, higgyétek, hogy veletek megy, és nem fogtok félni. Isten gyermeke nem fél, és nem retteg, bármivel is néz szembe. Mózes józan, tudja, lesznek ellenségek, de ne rájuk nézzenek. Ne azzal foglalkozzanak, milyen erősek, képzettek.  Hanem vegyék komolyan, Isten velük megy. Amikor az ellenség támad, ők arra gondoljanak, velünk van az Úr, nem vagyok magam. Igénk üzeni, Ő velünk jön. Ha az Ő célja felé tartunk, és nem térünk le az útról, velünk jön. Sok erőt ad ez az ige, és nagy bátorítás, Ő nem marad el tőlem, és nem hagy el. Építsünk erre hittel. Ő nem olyan, mint az ember. Amikor nehézzé válnak a dolgok, emberek gyakran elmaradnak mellőlünk. Amikor a környezet nem támogat Isten akarata cselekvésében, könnyen elcsüggedhetünk. Amikor azt látják, hogy mi nem félünk, és merünk az Úrban bízni, és elutasítjuk a sodródást, könnyen ellenünk fordulhatnak. Ilyen esetben se feledjük, Ő nem hagy el, sőt el sem marad. Nem távolról követi az eseményeket, hanem részt vesz bennük.

Ezután Józsuét állítja a nép elé. Rámutat Isten őt választotta utódjául. Józsuét is bátorítja és erősíti Mózes. Nincs benne féltékenység. Bezzeg ő átmehet a Jordánon, én nem? Szívére helyezi, legyen erős és bátor. Azonban nem arról van szó, Józsué, nincs más választás, te leszel a vezető, ezért szedd össze erőd tartalékját, és a bátorságodat is. Nem! Józsué azért lesz erős és bátor, mert vele van az Úr. Az ígéret neki is szól, nem marad el tőled, sem el nem hagy téged.  Ebből fakad a bátorsága. Ha ezt nem felejti el, akkor lesz ereje, mert az Úr az igazi erőforrás. Isten gyermeke az Úrban erős és bátor. Amikor más bátorsága és ereje elfogy, a hívőé nem, mert nem a sajátjából merít, hanem az Úr az erejének forrása. Tőle jön az utánpótlás.

János követei elmentek, és elmondják majd, amit láttak és hallottak (Mt 11,7-19). Vajon mindez meggyőzte Jánost? Elég volt neki, amit mondanak? Meggyőzte őt Jézus felől az Általa meggyógyított emberek látványa? Egyáltalán ma meggyőző, ha valakit az Úr meggyógyít. Jánost hamarabb meggyőzte volna, ha Jézus, Isten nevében öl, és pusztít. Mert egy szabadságharcos csak életek kioltása által ér célt. Azonban Jézus célja, az ember gyógyítása, szabadítása, örök életre való megmentése. Korunkban is azt látjuk meggyőzőbb az, aki rombol, aki támadja a másikat. A gyógyulás nem téma. A halál, a betegség az igen. Mindez a gonosztól van, mert ő pusztít. Sátánt az ember pusztítása, az Isten által teremtett világ rombolása élteti. Amikor az ember ebben partner, annak örül. Isten pedig azt akarja, hogy Jézus partnerei legyünk a gyógyulásban, az életek helyreállításában. Isten  népe ma is erőben kell, hogy megnyilvánuljon.

Jézus beszél Jánosról, rámutat, benne az ige teljesedett be. Meg van írva róla, de ezt fel kell ismerni.  Ehhez Isten Lelkének jelenlétére, kijelentésére van szükségünk. Ha nincs Isten Lelke bennünk, nem értjük meg, azt az igét, ami ma teljesedik be. Egy több száz évvel korábban írt bibliai versben Jézus meglátja az aktualitást, a beteljesedést. Kérjük a Lélek vezetését, hogy mi is jól lássunk, és megértsük, amikor az ige valósággá válik.

Benne van az is, vegyétek észre, őt Isten küldte el, és ha ez az ige lett valósággá, akkor az azt jelenti, Jézus a Messiás. János Őelőtte küldetett el.  Tehát a tevékenysége Jézusra mutat, felráz, és azt üzeni, akit vártok eljött, itt van! Igen, a Megváltó itt van, nincs más Krisztus, a názáreti Jézus az. Csak Ő menthet meg. Kérjük, az Urat nyissa meg lelki szemeinket, és lássuk meg Jézusban Urunkat!

Akinek van füle, hallja, mindenkinek van füle, mit hallunk vele? Halljuk Isten üzenetét? Van belső hallásunk, ami hallja, amikor az ige megszólal.  A belső hallás segít abban, hogy megértsük Isten szavát. Ehhez pedig az szükséges, hogy élő kapcsolatban legyünk az Úrral, és gyakoroljuk magunkat, a Pásztor hangjának felismerésében. Hogyan tehetjük ezt? Ha egyre többet olvassuk a Bibliánkat, és ha a gyülekezetben halljuk az ige hirdetését.

 

HALLD MEG A HÍVÁST

 

1.  

Halld meg a hívást, Jézusodét,

Még ma kövesd Őt, fogva kezét,

Áldva a karját tárja feléd,

Édesen így szól: „Jöjj!”

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad!

Itt vagyok, Jézus, lásd!

2.  

Halld meg, ó, gyermek, drága szavát,

Nyisd meg a szíved, add magad át,

Édes a béke, mit neked ád,

Bátran azért csak jöjj!

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad!

Itt vagyok, Jézus, lásd!

3.  

Higgy a szavának, nem taszít el,

Szívedhez ott ver szíve közel,

Hű szeretettel karja ölel,

Jöjj csak, ó, bűnös, jöjj!

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad!

Itt vagyok, Jézus, lásd!

 

Isten áldásával.

Válaszd az életet!

 

I

sten elmondja, mire számíthat népe, és már itt megláthatjuk Isten végtelen kegyelmét (5Móz 30,1-20).  Látja előre, hogy Izráel hűtlenkedni fog, el is mondja mi lesz a következménye. Idegen népek fogságra viszik őket. Azonban Isten nem feledkezik meg róluk. Amennyiben rádöbbennek bűneikre és teljes szívből megtérnek, könyörül rajtuk és visszaviszi földjükre őket. De ez a megtérés nem látszat, hanem valóság. Nem elég a rossz helyzetből szabadítást kérni, nem elég a bajtól szabadulni, hanem hallgatni kell az Úr szavára. Aki csak az életét nyomorgató dolgok alól várja Isten szabadítását, nem kapja meg, ha nem Istent akarja. Sokan úgy gondolják, jöjjön Isten és vegye el a rosszat, aztán hagyjon úgy élni, ahogy akarok. Isten erre nem hajlandó? Miért? Mert pont azért kerülünk bajba és romlik el az életünk, mert eddig saját bűnös szívünk gondolatait követtük. Isten azért segít, hogy egy teljesen új életet adjon. Új kapcsolatot akar velünk kiépíteni. A szeretet kapcsolatát. Aki megtapasztalja, hogy a bűn mélységéből az Úr megszabadította, újjá tette az életét, az szeretni fogja. Az nem tud mást, mint szeretni Istent, azért, amit tett.

Nagyszerű ígéretet kapnak, Isten a földszéléről is összegyűjti őket. Ezt napjainkban láthatjuk. Bárhová szétszóródtak is, Isten elől nincsenek rejtve, és visszahozza őket. Így van ez a mi életünkre nézve is, soha nem tűnhetünk el Isten szeme elől. Ha kiáltunk, Ő meghallja és hazavisz. Az Úr Jézusban keres minket, Ő a jó Pásztor, Aki az egyetlen elveszettet is megkeresi. Arra is ígéret van, hogy körülmetéli a szívünket, vagyis alkalmassá teszi a Neki való engedelmességre. Enélkül képtelenek vagyunk teljes szívből szeretni Őt. 

Isten elénk adja az élet és a halál útját. Az élet útja az Ő szava szerinti élet. Az életet az jelenti, ha megtesszük, amit kijelentett. Isten parancsolatai, az Ő igéje az életet jelentik. Isten nagyon jól tudja mi az élet, mi az, amire szükségünk van, ahhoz, hogy jól éljünk. És ezeket belecsomagolta a Szentírásba. A mi döntésünk, hogy ezen az úton megyünk, vagy követjük a többséget, akik a széles úton járnak. Az Isten igéjére való hallgatás az áldás útja, míg annak elutasítása az átok és a halál útja.  Bizony jól lehet látni mindezt, amikor félretesszük Istent, az életünk romlani kezd. Akkor is így van, amikor Isten nélkül indulunk el, ami jónak tűnt egyszer csak rosszá válik. 

Isten felszólít, válasszuk az életet. Az élet pedig Krisztusban jelent meg a földön. Aki elengedi mindazt, amibe eddig kapaszkodott, és lemond arról, hogy maga mentse meg az életét, az megtalálja azt. Igen, Krisztusban találjuk meg az életet. Általa Isten országába léphetünk be, és ott felragyog előttünk Isten világossága. Meglátjuk, mennyire más az az életforma, amit ott találunk. Elmúlik a félelem, a stressz, az aggódás, mert az egész föld Urához tartozom. Átélem, hogy Isten Jézusért az én Atyám, és ez az Atya drágának és becsenek tart. Ha ezt átélem, már nem nehéz az Ő rendjéhez, parancsolataihoz igazodni. Meglátom, hogy valóban az az élet, amit Ő mutat. Kit választasz? Krisztust és Vele az életet, vagy a világot, az eddig megszokott életvezetést, és így a halált? Ma még választhatjuk az Életet, Krisztust.

A tanítványok kiküldése után Jézus nem tétlenkedik (Mt 11,1-6). Tovább megy és tanít, és hirdeti az evangéliumot. Az élet vize nem áll meg, mert ez élő víz. Forrásból fakad és állandóan van utánpótlás. Akiben ott az evangélium az élő víz forrásából merít és ez a víz állandóan hömpölyög, árad tovább, elér másokat. Az élő hitű tanítványból is árad az élő víz, és ezt nem lehet megállítani. Ha megállítjuk, posvánnyá válik.

Közben Jánosra terelődik a figyelem. Figyelte a Jézusról megtudható híreket. A fogságban sem adta fel, nem kedvetlenedett el. Nem látta reménytelennek a dolgokat. Figyelte mit tesz Jézus. Amikor korlátok vesznek körül, akkor is van lehetőség Krisztusra figyelni. Fedezzük fel, kereshetjük Jézust, gyűjthetjük Róla a híreket. Meg szabad hallgatni mások bizonyságtételét, és személyesen is Hozzá fordulhatunk. János követeket küldött Jézushoz. Személyesen Nála érdeklődött. Mi is személyesen Őt kérdezhetjük? Hogyan? Imádság által, és a választ a Bibliában fogjuk megtalálni. Amikor nem értjük miért így történtek dolgaink, kérdezzük meg Őt!

Keresztelő kérdése: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? Mindez jelzi, gyűjtötte az információt János, és amit hallott elbizonytalanították, hogy tényleg Ő-e a Messiás. Miért bizonytalanodott el? Miért gondolta, hogy másra kell várni? Mert nem adta fel saját elképzeléseit. Megvolt a kialakult elképzelése a Krisztusról, a munkájáról. Úgy gondolta, szabadságharcosnak kell lennie. És Jézustól ilyen jeleket várt. Ezzel szemben azt hallotta, hogy az egyéni életeket teszi rendbe. Megszabadít a bűntől, helyreállítja, amit a gonosz okozott, begyógyítja azokat a lelki sebeket, amiket mi adtunk egymásnak.  Jézus nem fog fegyvert, nem támad meg senkit, és ami Jánosnak fájt, nem szabadította ki őt a börtönből. Jézus nem változtatja meg a körülményeinket, amíg a szívünk, a Róla alkotott felfogásunk meg nem változik.

Mi is hányszor gondoljuk, mást kell várnunk. Ha Jézus nem adja meg azonnal, amit szeretnénk, mást akarunk, máshoz fordulunk, azonban ez nem jó út. Mai világunk is elfordul Jézustól, mert Ő nem azt teszi, amit elvárnak Tőle. Ő nem igazodik semelyik kormányhoz, mert Ő a kormányoknak is Ura. Az egész föld Királya Ő. Nem fog alkalmazkodni senkihez, azt várja, hogy mi igazodjunk Hozzá. Azonban ha másra cseréljük Őt, az az életünk pusztulásához vezet. Rossz úton halad az ember, ha Jézus nélkül indul az útra. Mert így hamis megváltót talál magának, aki pusztulást hoz. Amikor Jézus helyett pótszerekhez fordulunk, az mindig pusztulást hoz.

Azt láthatjuk, az Úr nem tart prédikációt Jánosnak, csak egyszerűen végzi azt, amit eddig is. Láttatja Isten országának erejét, és a követeknek ezt kell elmondani. Az emberi életek gyógyulnak. Mert Isten számára az élet a fontos. Ő azt akarja, hogy gyógyuljunk, szabaduljunk. Azon is jó elgondolkodnunk, hogy nekünk is így kellene bizonyságot tenni. Láttatjuk, éljük az evangéliumot. A kétkedőket nem beszéddel elégítjük meg, hanem mindent megteszünk, hogy lássák általunk az Úr hatalmát. Tudjuk-e azt mondani, mondjátok el azt, amit láttok? És látnak-e az emberek életgyógyulásokat?

 

 

A BÉKE MESSZE TŐLED

 

1.    

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

2.    

Csak Jézus ad nyugalmat, midőn a harc kemény.

Megfáradott szíveknek Ő éltető remény.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

3.    

Sok vérező sebéből üdv árad, isteni,

Ki Őt be nem fogadta, a jót nem ismeri.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

4.    

Te küszködöl magad csak, ha bűn szívedre tör,

S bukásod és kudarcod úgy szégyenít, gyötör.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

 

5.    

Mi az igaz? Tűnődöl, s a kétkedés epeszt,

Jézus az út, igazság s az élet, Őt keresd!

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

 

Isten áldásával.

Szövetség

 

I

zráel az ígéret földjének határán van, és mielőtt oda bevonul és birtokba veszi, Isten megerősíti velük a szövetséget (5Móz 29,1-28). Mindezt azért, hogy bizonyosak legyenek abban, hogy mindez Isten akarata, és Ő velük lesz a továbbiakban is. Azonban azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy Isten kiválasztotta őket a többi nép között és szövetségre lépett velük. A szövetség azt jelenti nekik is vannak kötelességeik. A szövetségnek két oldala van és akkor érvényes, ha mindkét fél megtartja a rá vonatkozó részeket. Ne gondolják azt, hogy mindent megtehetnek, és Isten akkor is vállalja őket és velük marad. Van, amit nekik is meg kell tenni. Mit is? Hűségesnek maradni Istenhez, és megtartani az Ő parancsolatait.

 Jó ezt úgy látni, hogy az újszövetség népe is szövetségben van Istennel. És ez a szövetség ránk is ró kötelezettséget. A szövetséget Isten a kereszten magára vállalta, Jézus azért halt meg, hogy egyáltalán ez a szövetség létrejöhessen. Tulajdonképpen vérszövetség. Az Úr Jézus vérét adta értünk. A vér törleszti és törli el bűneinket. Vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Azonban ez nem azt jelenti, hogy Isten gyermekei azt tehetnek, amit akarnak, majd a vér mindent lerendez, az Úr majd megbocsát. A szövetség része, az új élet, erre vagyunk kiválasztva. A mi feladatunk, hogy a kegyelem megtapasztalása után tudatosan Isten szolgálatára szánjuk oda magunkat. Mi vagyunk a felelősek, hogy a mindennapokban ki mellett döntünk. A világ, a test akarata, a bálványok vonzása, vagy az Úr akarata mellett?

A jövőjük alapjait a múltban rakta le az Úr, és ezekre emlékezni kell. A múltban elvégzett szabadítás, Isten hatalmas csodái a jövőben erőt adnak. Ezek a jelek és csodák védenek meg a jelenkori próbák idején a csüggedéstől. Rámutatnak, ahogyan akkor Isten megsegített, ugyanúgy megteszi most is. Isten nem változott, Ő ugyanaz, Rá ma is lehet számítani. A szabadítást a vezetés  követi, nemcsak szabadít az Úr, hanem vezet a pusztában, bevezet az ígéret földjére. Ő nem engedi el az övéi kezét, beviszi a célba őket. Így vezet az Úr ma is. Ő nemcsak elhív, hanem egy új életben vezet, amíg meg nem érkezünk a mennyei hazába. Vezet, amíg át nem éljük a találkozást az Úrral. Mert Ő eljön menyasszonyáért.

Az Úr óv a Tőle való elfordulástól. A szívre utal, arra kell vigyázni, mert a környezet elcsábíthatja. A környezet népszerű és aktuális bálványai a szívet célozzák meg. Aki azonban ismeri az Urat, kapcsolatban van Vele, és mindennap hallja Őt, és megtapasztalta már hatalmát, az meg tudja őrizni a szívét. Lényeges a személyes tapasztalat, mert ez segít elutasítani a világ támadását. Akinek a segítségét már megtapasztaltam, ahhoz szívesen fordulok újra. Akiben nem csalódtam, attól nem akarok máshoz pártolni. Aki megtapasztalta saját életében Isten hatalmát, esetleg életkrízisben szabadítását, az nem akar máshoz menni. Ha Jézus segítsége bevált, nem hallgatok másra. Aki ismeri magát, és ismeri az Urat, az nem hallgat saját ötleteire, nem engedi magát megtéveszteni. Mert tudja, hogy a magam gondolatai nem a boldogsághoz, hanem a szenvedéshez, a kudarchoz vezetnek. Ezért mindig az Úr tanácsára hallgatok.

Urunk az övéinek üzeni, ne féljetek (Mt 10,29-42)! Igen, ne féljetek azoktól, akik ellenetek támadnak, mert Atyátoknak gondja van rátok. És ezt a gondoskodást a természetből vett képpel támasztja alá. Lássátok meg a verebeket, értéktelennek tartjátok őket, Atyátok mégis gondol rájuk. Mindez azt üzeni, Isten veled van, tanít, amikor meglátsz egy verebet. A verébről is Atyád jusson eszedbe. Gondolj arra, te értékesebb vagy a verébnél, ezért nem kell aggódni. Légy vidám, mint a veréb! Annyira értékes vagy, hogy Isten Fia az életét adta érted, akkor hogyne figyelne oda rád?

A hívő feladata az Úrról való vallástétel. Ne szégyelljük Őt soha! Merjük vállalni az emberek előtt. Beszéljünk Róla, mondjuk el, kicsoda Ő a számunkra, kinek ismertük meg? Ha mi nem vállaljuk Őt, miért várjuk el, hogy Ő vállaljon minket?

Jézus követése nehéz helyzetekkel is jár. Szembekerülhetünk akár családtagokkal is, így azután oda lesz a békesség. De ezen ne lepődjünk meg, mert nem mindenki fogadja el Jézust Megváltónak. Az emberek többsége saját korának népszerű messiásait követi. Azonban az igazi Messiás Jézus.

A követés a kereszt útja. A kereszt, szenvedés. Meghalok a magam akarata számára, meghalok a népszerűség, a siker számára. Az a méltó Jézushoz, aki vállalja érte a megvetést, a kiközösítést, aki nem fordul el Tőle, akkor sem, ha környezete ezért nem fogadja el.

Ilyen helyzetekben nagy kísértés, hogy aszerint lépünk, ami nekünk kedvező. El akarjuk kerülni a társadalom kirekesztését, meg akarunk neki is felelni. Azonban az Úr óv ettől, és azt mondja, ha meg akarjuk menteni az életünket, el fogjuk azt veszíteni. Ne féljünk Jézusért hátrányokat elszenvedni, mert Ő többet ad nekünk. Aki érte elveszíti azt, amit a világ kínál, örök életet kap. Gyakran azért nem találjuk meg a szabadítás útját, mert mi akarjuk megmenteni magunkat. Hányszor éltünk át kudarcot, és mégsem engedjük el saját ötleteinket. Ha viszont mindent elengedünk Jézusért, új és csodálatos életet kapunk.

 

 

Új szövetséged elfogadom

 

1. Új szövetséged elfogadom,

Magam egészen odaadom,

Nem tartok semmit, legyen tiéd,

Félelmeimtől irgalmad véd!

 

2. Áttört kezedbe kezem teszem,

Ne engedd kérlek, ha elveszem.

Láncolj magadhoz örökre már,

Nincsen itt részem, nincs, ami vár.

 

3. Hű lenni nékem, tudom, nehéz,

De szívem lássad, hű lenni kész.

Járva az útat, ha botlanék,

Emelj magadhoz, keresztedért.

 

 

Isten áldásával.

Olyan, mint a Mester

 

A

z áldások és az átkok vannak szemünk előtt, illetve annak a következménye, hogyan viszonyulunk Istenhez (5Móz 28,27-68). Mert az áldás és az átok is az Istennel való kapcsolatnak az eredménye. Aki hallgat az Úr szavára, annak az életében az áldás jelenik meg. Szorgalmasan hallgatsz, mondja az ige. Azt üzeni ez, hogy folyamatosan legyünk Vele kapcsolatban. Mindenben keressük az Ő akaratát és ahhoz igazítsuk az életünket. Minden dologban kutassuk az Írást, és amit megértünk azt tegyük is meg.  Isten az élet fő dolgaira eligazítást adott az övéinek, csak meg kell keresni őket. Másrészt Jézusra kell figyelnünk, Őrajta keresztül kell, az ószövetségi törvényekhez viszonyulnunk.

Fontos az áldással kapcsolatban, hogy ma már ez nem egy bizonyos népnek szól, hanem azoknak, akik Jézus Krisztus tanítványai, hisz aki nem jutott élő hitre, nem kapott új természetet nem tud Isten akarata szerint élni. Alapból nem Isten törvényét követjük, hanem a magunk útját járjuk. Pál apostol szavait szem előtt kell tartanunk: „A test szerinti gondolkozás ellenséges Istennel szemben, mivel nem engedelmeskedik Isten törvényének, mert nem is teheti” (Rm, 8,7). Tehát áldásra az számíthat, aki újjá lett Isten igéje által, aki el tudja mondani, élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus (Fil 2,20). Tehát nem várhatjuk el másoktól, ez az ige, nekünk hívőknek szól. Hisz végig ott a feltételes mód, ha megtartod. Igen, ha megtartjuk az igét, ha komolyan vesszük a mindennapjainkban, ha valóban zsinórmértékké tesszük, akkor áldás lesz a gyümölcse.

Az átok is azoknak szól, akik nem tartják meg Isten parancsolatait.  Itt már azért figyelembe kell vennünk azt, hogy sokan tudnak Istenről és az Ő parancsolatairól, tudják mit vár el Isten, de nem teszik.  Most feltesszük a kérdést, ha az ige azt mondja, hogy a testi ember nem is teheti Isten akaratát, akkor miért kérjük számon? A tehetetlenséggel való szembesülésnek azt kellene eredményeznie, hogy ezt megvallva az Úr elé borulunk és segítségül hívjuk. Aki ezt megteszi, azon könyörül az Úr. A magukat keresztyéneknek nevező népek és emberek valamit ismernek Isten szavából, így nem mondhatják mi nem tudtuk. Ha pedig ismerjük, de nem tesszük, annak negatív következményei lesznek. Mert Isten nélkül nem áldás, hanem átok jelenik meg az életünkben. Isten nélkül a bűn fog megerősödni, és hatalmában tartani.

Az ige elmondja, milyen nyomorúságok származnak abból, ha nem Istenre hallgatunk, hanem a saját értelmünkre. Ha a mai életünket figyeljük egészen megdöbbentő, amit az Úr mond, ha nem hallgatunk Rá, ha nem keressük az Ő segítségét, hanem mi akarunk magunkban boldogulni, hozzánk ragasztja a döghalált, a járványt. Vagyis az ember hiába akar maga és a maga eszközeivel megszabadulni a járványtól, nem tud. Itt fog maradni. Itt marad, és ezen kívül sok más betegség is megjelenik. Döbbenetes mennyire mai, amit a hamuról és porról mond. Az Isten nélküli élet következménye az a sok rombolás, amit a föld életében is végbeviszünk. Átalakul a természet rendje, beszennyeződik a levegő.  Azonban mindez megállhat. Hogyan? Még van lehetőségünk Istent keresni. Még kiálthatunk beismerve, szabadításra van szükségünk, mert nem tudjuk magunkat megváltoztatni, és a sok nyomorúságot sem tudjuk megszüntetni. Hiába a modern technika, a sok tudományos felfedezés, a betegségek, a bajok maradnak. Mert a legnagyobb baj, bennünk van, és ezt nem lehet eltávolítani, ezen csak a kegyelem segíthet.

Az Úr kiküldi tanítványait, mert kevés a munkás, és arra lettek elhívva, hogy ők is szolgáljanak Mt 10,1-28. Eddig figyelték Jézust, tanultak, de eljött az idő, amikor nekik is mozdulni kell. Önállóan, a Lélekre építve kell menniük. Azonban úgy küldi ki őket, hogy előtte teljhatalmat ad nekik. Mondhatnánk, képessé teszi őket a bizonyságtételre, és a gyógyító, szabadító szolgálatra. Nem elméletet oktatni mennek, nem a törvényt magyarázzák, hanem hirdetik Isten országát. Azonban nem elég róla beszélni, meg kell élni annak erejét. Hiába beszélünk Isten országáról, ha annak erejét nem tapasztalják, és nem látják az emberek. Isten országának először a tanítványok életében és élete által kell megjelennie. Azért küld ki Urunk, hogy hirdessük, mindazok a romboló erők, amik a bűn következtében jelen vannak világunkban, Isten országának nem részei. Isten küldött megoldást, és ez Jézus Krisztus. A Benne való élő hit által szabadulhatunk, gyógyulhatunk. Az ószövetségben olvasott átkok, Isten országában megszűnnek.  Jézusban az átkok megtörnek, és felszabadulunk egy új életre. Őbenne minden betegségre és erőtlenségre van megoldás. A tanítványoknak hirdetni kell, Jézusban új lehetőségek érhetők el.  Nem szükséges életünk végéig a gonosz rabigájában szenvedni, nem kötelező elfogadni, hogy nincs változás. A változást Jézus hozza el az életünkbe. Ehhez azonban be kell fogadni Isten szavát a szívünkbe.  Az ige tesz új emberré, és vezet új úton.

Az Úr küldi tanítványait, azonban a mi felelősségünk, ha nem hallgatjuk meg az igét. A por jelzés lesz, itt voltak a tanítványok, szólták az igét, de én nem akartam meghallani. Nem háríthatjuk Istenre a felelősséget. Vállalnom kell, hogy nem vettem figyelembe, amit mondott az Úr. Isten számon fogja kérni a hallott igét. Megítél, mert Ő keresett, de én nem nyitottam Előtte ajtót. Mert Isten keres évtizedek óta, de nem akarjuk hallani a zörgetését. Sőt, inkább azt látjuk, még az egyházban is az ajtó elé kerül. Bár hallanánk a zörgetést, és beengednénk Őt!

Azt is elmondja, hogy a tanítványok bárányok, de a világ farkas. Ezt tudatosítanunk kell. Farkasok közt élnek és munkálkodnak Isten bárányai. Miért van ez így? Mert farkasnak, ragadozónak születünk, és ezen nem változtat se a kultúra, se a tudomány álruhája. Felveheti a farkas a korábban elfogyasztott bárány bundáját, de ez nem segít rajta, a szíve farkas marad. Felvehet az ember keresztyén szokásokat, de belül farka marad. És ezt látjuk, ha visszatekintünk, mennyi vért ontott a magát keresztyénnek nevezett ember. Mennyi bűn található a magukat keresztyéneknek nevezők között.  Ahhoz, hogy igazi változás legyen, bárányként kell megszületnünk. És ezért jött el az Úr, hogy báránnyá tegyen. Ne feledjük a farkasok közé szól a küldetésünk, mégpedig azért, hogy a farkasok báránnyá legyenek. Csak így változhat meg a világ. Pál is farkas volt, de az Úr új emberré formálta. Ez az egyetlen esélyünk. Hirdessük az evangéliumot, és higgyünk emberformáló erejében. Az Úr számára nem lehetetlen újjá tenni azokat, akik hittel jönnek Hozzá.

Rámutat az Úr, ne féljünk azoktól, akik elutasítják Őt. A félelem ne tartson vissza a döntéstől, mert az emberek csak a testet ölhetik meg. Azonban, pont ez a probléma. Nekünk a test a minden. Borzongunk, ha szenvedésről van szó, és inkább meghajlunk, csak a test ne szenvedjen. Azonban a szenvedést nem lehet elkerülni. Arra figyeljünk, amit az Úr mond. A kárhozattól féljünk, és ne az emberektől.

Tanítványként mindig a Mesterre tekintsünk. A cél, olyanná lenni, mint Ő.  Ha olyanok leszünk, mint Jézus, az elég. Ne akarjunk többek, lenni, csak annyi, mint a mi Urunk. Milyen messze is vagyunk ettől. Egyáltalán Őreá akarunk hasonlítani, vagy a világ fiaira? Legyen Ő a minta számunkra!

 

 

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

 

 

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

 

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

 

 

Isten áldásával.

Legyen a ti hitetek szerint!

 

M

ielőtt bemennek az ígéret földjére, emlékköveket kell készíteniük, és felállítani az Ebál hegyén (5Móz 27,1-28,26). De ezek a kövek nem Mózes, Áron, vagy valaki más tetteiről szólnak. Nem a nép küzdelmeinek állítanak emléket. Isten népe számára mindig az Úr és az Ő igéje áll a középpontban.  Mindig emlékezni kell Isten tetteire, és soha nem szabad elfelejteni, hogy mindent Neki köszönhetnek. Izráelt Isten igéje, annak megtartása teszi Isten népévé. Az ige az ő lámpásuk. De így van ez ma is. Isten gyermekévé az ige tesz. Általa születünk újjá, és az igével való táplálkozás által növekszünk hitünkben. Az ige a hívő ember tápláléka. Ha nem élünk vele, megállunk a növekedésben. Az ige tesz mássá, és mutat utat. Azért kell felírni a kövekre a parancsolatokat és a hegyen felállítani, hogy messziről is láthassák az emberek, ők Isten igéjének a népe. Addig halad jól az életük, amíg figyelnek az igére. Isten szavát mi tegyük a középpontba. Legyen látható mindenki számára, hogy nekünk a Biblia a középpont, az Úr szava az iránytű. Nemcsak azt jelenti ez, hogy legyen látható helyen a Bibliánk, hanem azt is, hogy olvassuk rendszeresen, és amit olvasunk, ahhoz tartsuk magunkat. Azért kapta Izráel a törvényt, hogy aszerint éljen. Isten szava nem lelkünket bizsergető, élményeket nyújtó Írás, hanem életnek beszéde. Általa élünk lélekben és élünk Isten szerinti életet.

A hegyen oltárt is kellett építeni, az oltáron áldozatot mutatnak be, vagyis az Úr elé állnak, elcsendesednek és átélik jelenlétét.  Nekünk is meg kell állnunk rendszeresen, hogy együtt lehessünk az Úrral. Ő nem tartja velünk a tempót, nem rohan, hanem arra vár, hogy időt szenteljünk Neki. Az oltár azt jelentette, hogy akkor Isten volt a középen, és Őrá figyeltek. Szívük Őt dicsérte. Mi már nem építünk oltárt, és ahol elcsendesedünk, vagy ketten vagy hárman az Ő nevében összejövünk, Ő ott van.  Ragadjuk meg ezt a lehetőséget jöjjünk össze az Ő nevében, és dicsérjük Őt!

Megragadott, hogy az oltárt faragatlan kőből kellett készíteni. Isten nem igényli a díszt, jobban szereti a természetes formákat. Erre kellene nekünk is törekedni. Ő a szívünk töredelmét várja, és nem kövek megmunkálást, nagy épületek emelését. Annál is inkább, mert a gyülekezet már nem épületben gondolkodik, hiszen a testünk a Szentlélek temploma. Arra kell törekedni, hogy valóban azzá váljon, és a Szentlélek legyen benne az uralkodó. Mert így lehetünk Isten fiai, ahogyan Pál írja, akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.

Az áldás és átok útját mutatja meg az ige. Nagyon elgondolkodtató, hogy az áldás az Úr szavára való hallgatás, és annak teljesítése a függvénye. Ugyanígy az átok is, annak a következménye, hogy Isten gyermeke nem hallgat az Úr szavára.  Az engedetlenség automatikusan bevonzza az átkot. Átok negatív következménnyel jár az életünkre nézve.  Azt is meg kell látni, hogy elromlott életünkért nem más a felelős. Itt nem arról van szó, hogy valaki átkot mond, hanem az Istennek való engedetlenség következménye mindez. El kell gondolkodnunk, azon a sok betegségen, nehézségen, amit a magukat hívőknek mondók tapasztalnak. Ha nem vesszük komolyan Isten szavát, ha bűn uralkodik bennünk, annak kihatása van az egészségünkre, és minden dolgunkra. De az Úrnak való engedelmesség is kihat, mégpedig áldás formájában. Az áldás következménye is látható, és bizonysággá válik.

Az Úr Jézus tovább megy, nem áll meg egy helyen és nem nyit rendelőt (Mt 9,18-38). De nem is élvezi ki a sikert. Nem vár emberektől dicséretet. Ő azt várja, hogy felismerjék, eljött Isten országa.  Azt kell meglátni a tettek által, hogy az ígéretek beteljesedtek, Isten elküldte a Messiást. Azért megy tovább, hogy más helyeken is lássák a jeleket, és annak megfelelően tegyenek. A jelek, és a tanítások nyomán felkereshetjük Őt, amint a két vak is tette.  Azért jön, hogy meglássuk, vakból látók lehetünk. Jézus a változás lehetőségét hozta el, a béna járhat, a vak láthat. De ehhez Hozzá kell menni. Rá kell döbbenni, hogy így nem jó.

Ezek az emberek kiáltozva mennek az Úrhoz. Mindenképp gyógyulni akarnak. És tudják, hogy Jézus tud rajtuk segíteni. Ez a hit, felismerem, hogy Ő nagyobb az én problémámnál és meg tud gyógyítani. És ez valóban hit volt, hiszen egy vakon senki nem tudott segíteni. Esélyük nem volt arra, hogy még látni fognak. Azonban amikor Jézusról hallottak, remény támadt bennük, bizonyosak lettek afelől, hogy Jézus tud nekik látást adni. "Hiszitek-e, hogy én ezt megcselekedhetem?"  Ez nagyon lényeges, mert a gyógyítás hit által történik. Nem Jézus tesz valami látható csodát, hanem az történik meg, amit hisznek. És ők hiszik, amikor ezt kimondják, Jézus leteszteli a hitüket. Legyen a ti hitetek szerint. És most derül ki, hogy valóban hisznek-e. Mert az történik, amit hisznek. Megnyílik a szemük, ez jelzi valóban hittek, mégpedig kételkedés nélkül. Ha nem lettek volna biztosak abban, hogy Jézustól kapnak látást, vakok maradnak. Isten országa hit alapján működik. Hiszem-e, amit kérek? Hiszem-e, hogy az Úr Jézus meg tudja tenni? Minden a hitem szerint történik. Az élő hit Krisztusra tekint, Őt látja nagynak. Az élő hit forrását Krisztus táplálja.

Hirdeti Isten országát, és éli annak erejét. Megtapasztaltatja az emberekkel Isten országa hatalmát, és jönnek az erőtlenek és erőt kapnak. Meggyógyulnak, megerősödnek, új emberré lesznek. Isten országa helyreállít.

Az Úr megállapítja, hogy sok a munka. Sok ember még az ördög rabigájában van, el kell vinni a jó hírt. Van szabadulás, lehet másképp élni, itt van Isten országa.  Én döntök, belépek, vagy maradok a világban. Azonban ehhez hallani kell az igét. Munkásokra van szükség.  De ezeket a munkásokat nem az iskolákból toborozzák, hanem Istentől kell elkérni őket. Ő adjon munkásokat, olyanokat, akik maguk is bent vannak az országban, és akiknek az élete ezt alá is támasztja, vagyis hitelesek. Kérjük az aratás Urát, kérjünk munkásokat!

 

 

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

 

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

 

Isten áldásával.

Új élet

 

Ú

jra és újra elmondja Mózes a népnek, hogy a földet ahová bemennek majd, Isten adja nekik (5Móz 26,1-19). Beléjük kell ezt vésni, nem ők szerzik meg, hanem Istentől kapják ajándékba. És ha ott letelepednek és áldott lesz a munkájuk, terem a föld, az is ajándék. Mindent Istentől kapnak.  Ez egy új gondolkodásmód, amit meg kell tanulni, mert a világ nem így gondolkodik, nem így látja a dolgokat. Inkább az a szemlélet uralkodik, hogy mindent az én kezem szerzett. Magunkat dicsérjük ezzel, az Ige pedig arra buzdít, hogy Istent dicsérjük. Aki megismeri az Urat és az Ő országában él, az ezt fel is fedezi. Az rádöbben, hogy mim van, amit nem úgy kaptam volna. Ezt élte meg Pál apostol is, és erre tanította a gyülekezetet is. Mid van, amit nem kaptál? Jó ezt végiggondolni, mi az ami nem Istentől származik? Ő adta nekünk a föld minden lehetőségét, annak termő erejét, a nyersanyagot, és mindent. Mi már csak a meglévőből dolgozunk. Ő az, Aki megteremtett mindent, ránk bízta, és mi ebből hozhatjuk ki azt, amire képesek vagyunk. Bizony nemcsak jó dolgokat hozunk létre a kapott anyagból, sok pusztító eszköz kerül ki a kezünkből, és rombolást vittünk végbe.

Ha látom, hogy minden az Úrtól van, akkor ezt fejezzem ki szívem hálájával. Azonban ez a hála nemcsak szavakból áll, hanem a föld  terméséből való áldozat megadásából, Isten szavának való engedelmességből. Aki megismeri Őt, örömmel engedelmeskedik az Úrnak. Miért? Mert látja, hogy kegyelemből lett Isten gyermeke. Ha az Úr nem hajol le hozzám, akkor elveszek a világ útvesztőjében. Ezt kellett látnia és megvallania a zsidó embernek, amikor felvitte a zsengét az Úr házába. Szívükbe vési az Úr, ne feledjék el soha, hogy nem rajtuk múlt, hogy néppé lettek. Isten kegyelme mindez. Nem rajtam múlt, hogy megismertem Őt, a világ vonzásában éltem, az ő útját jártam, de amikor rájöttem, hogy a gonosz kizsákmányol, tönkretesz, Őhozzá kiáltottam. A történetben a kiáltás a mi részünk. Fontos rész ez, mert kifejezi, baj van, és ezen én nem tudok változtatni, ezért Őt kérem, segítsen rajtam.

Az ilyen imádságot meghallgatja az Úr. Sőt azt várja, hogy végre eszméljünk, és ne magunktól várjuk a megoldást, hanem kiáltsunk. Lássuk meg, hogy mi nem tudunk magunkon segíteni. Isten azonban készen áll, hogy megkönyörüljön és megmentsen. Ő hoz ki ma is a bűn és a világ rabságából, erős kézzel, jelekkel és csodákkal. Csak nézzünk Jézusra, és meglátjuk mit is tett értünk az Úr! Megláthatjuk az egész földi munkásságában micsoda erővel lépett fel a gonosz ellen. Sátán tehetetlennek bizonyult Jézussal szemben. Így ha Hozzá fordulunk, legyen ott bennünk, Jézus győzött, ezért van esélyem.

A földet azért adja nekik az Úr, hogy örömük legyen benne. Örüljenek annak, amit Istentől kaptak. Isten országa az öröm országa. Aki belép abba Jézus által örömmel lesz teljes. Ez az öröm a Krisztussal való élő kapcsolatból fakad. Nincs jobb és örömtelibb, mint az Úr jelenlétében élni. Nincs nagyobb öröm, hogy aggódás és félelem nélkül élhetünk, mert ebben az országban Isten jelenti az oltalmat. Itt biztonságban vagyunk, és az Atya gondoskodását tapasztalhatjuk meg. De legyünk hálásak, és abból, amit az Atya nekünk nyújt adjunk az Ő munkájára, támogassuk azokat, akik még ezt nem tapasztalták meg.

Az Istent dicsőítő, ám Jézust nem értő és nem ismerő emberek köréből tovább megy az Úr (Mt 9,9-17). Őt nem téveszti meg a sokaság jelenléte és álmélkodása, megy tovább, keresi azokat, akik szeretnének változást. Így látja meg Mátét a vámszedőt. Jézusnak ő is ember, mégpedig egy belül beteg ember. Mert Jézus nem áll meg a külső dolgoknál, tovább megy, a lényünk mélyéig. Látja, mi van bennünk. Felismerte Máté vámszedő külseje, gazdagsága, és hatalma mögött, a sérült, de gyógyulásra vágyó lelket. Azért szólítja meg, mert tudja, segítségre van szüksége. Várja, hogy valaki megszólítsa. Urunk mindig személyre szabottan közelít hozzánk. Azért szólítja meg ezt a vámszedőt, mert ő erre vár. Egy szóra, mert senki nem állt vele szóba. Az istentelen, gonosz, népét eláruló embert látták benne.  Jézus pedig az meghallja a belső sírást, és látja azt, akivé lehet. Mert lehetsz más emberré, mint aki jelenleg vagy.  Jézus látja benne Mátét, az Isten ajándékát. Benned is látja azt az újat, akivé lehetsz.

Azonban ehhez neked kell dönteni. Ő hív, „kövess engem”, és ebben a két szóban, ebben az apró mozdulatban van az új élet csírája. De nekem kell felállnom, és elindulni. Hová kövessem? Ahová megy. Ne előre akard tudni, csak menj Utána, és nem bánod meg. Ma is hív, kezdd el követni. Tulajdonképpen mindennap szól az Úr: „Kövess engem”, mert ez nem csupán egyszeri döntés, hanem ezt mindennap meg kell hozni. Mindennap dönteni kell, kit követek, a világot, ezt a mai társadalmat, a környezetemet, a vezetőket, barátaimat? Annyi hangot hallunk és ezek mind azt akarják, hogy rájuk hallgassunk, őket kövessük. Mindig meg kell hozni a döntést, azt teszem, amit az Úr mond, vagy aszerint cselekszem, amit én látok jónak, ami most előnyösebb?

Igazi meglepetés lehetett, amikor Máté meglátta, hogy Jézus a házába ment.  Igen, ő a házadba, az életedbe jön. Jézus vonzza a bűnösöket. Vajon a mi életünk is vonzza a problémás, megrekedt embereket? Minket látva reménység támad bennük? Vannak, akik támadják Őt, azonban elmondja, a betegeknek van szükségük orvosra. Aki nem látja magát betegnek, bűnösnek az nem érti meg Jézust. Csak a beteg ember megy Hozzá, segítséget kérve. Látom-e az életem betegségét, látom-e, hogy Jézus nélkül elveszett vagyok?  Ha látom, megörvendeztet az ige, Ő azért jött, hogy a bűnösöket hívogassa megtérésre. Van esélyem, Vele újat kezdhetek.

Jézusban valami új jött el, az öröm időszaka. Ahol Ő jelen van, ott nincs szomorkodás. Ő a Vőlegény. Így a tanítványok sem böjtölnek, amíg velük a vőlegény. Isten népe a menyasszony, az Úr Jézus a vőlegény. A menyasszony várja a Vőlegény érkezését. Ha közben vannak is nehéz időszakok. Az az öröm jár át, hogy Ő jelen van. A Szentlélek Isten által élhetjük át Isten jelenlétét az életünkben.

Jézus újat hozott, nem a régit javítgatja. Ez lényeges, nekünk sem a régit kell javítgatni, hanem egy teljesen új életre van szükségünk. Ezt az újat Ő adja meg. A régit nem lehet új folttal újjá tenni. Jézus arra tanít, hogy az újat akarjuk. Ne elégedjünk meg a szokásokkal, a kultusszal, hanem vágyjunk egy újra, az igazi életre, Krisztussal! Ne toldozzunk, hanem akarjuk az újat! Mivel új, más, mint a régi. Amit Jézus ad nemcsak új, hanem jobb is, mint a régi életünk. Pál apostol annyira jónak tartotta, hogy évtizedek múltán is kincs volt a számára. A régi élete pedig, amit korábban nyereségnek tartott, még mindig kár és szemét. Mert, amit ez a világ kínál az kár és szemét, akkor is ha nagyon sokan értékesnek találják. Aki követi Jézust Isten országa kincsére lel. A kincs maga Jézus, és a Tőle kapott új, minőségi élet.

 

Új szívet adj

 

1. Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak teérted ég,

Véled jár szüntelen, csak véled szüntelen.

 

2. Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, te lakhelyed,

Hol egyedül a te hangod szól,

Mely véled van tele, csak véled van tele.

 

3. Jézus, a te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

Én is tudom, bűntelen leszek

Majd nálad odafenn, a mennyben odafenn.

 

Isten áldásával.

Látható hit

 

A

z Úr ismeri az embert, tudja, könnyen túllép a jogosságon, és az irgalmasságon (5Móz 25,1-19). Népét azonban emberséges magatartásra tanítja, és ezen az úton vezeti. Meghatározza az Úr a büntetés mértékét, negyven botütés. Azért foglalja törvénybe, mert a harag könnyen vakká tesz, és kegyetlenségbe torkollik a büntetés. Ezért a zsidók eggyel kevesebbet mértek az elítéltre. Pál apostol bizonyságot tesz, ötször kapott negyven botütést egy híján. Mennyit szenvedett Pál az Úrért, és ő örült, hogy szenvedhet. Ötszöri megbotozást vállalt Krisztusért. Tudnám én vállalni? Meddig megyek el az Úr követésében? Ha szenvedés ér, tovább haladok a nyomában?

Istennek gondja van az ökörre is, nem lehet bekötni a száját, hadd egyen munka közben. Ezzel a kapzsiságtól óv az Úr.  Mivel az ember szíve gonosz, könnyen magának valóvá válik. Mindent magának akar, zsugori lesz, még a neki dolgozó állattól is sajnálja, amit munka közben megeszik. Ezért jó Isten szavára figyelni, mert alakít és emberségessé tesz. Az Ige minden területen a helyes utat mutatja meg, azt, ami Isten szemében jó, és ami jobbá teszi emberi kapcsolatainkat is. Pál apostol ezt az igét önmagára, és Krisztus szolgáira alkalmazza. Ha Isten gondoskodik a nyomtató ökörről, mennyivel inkább az övéiről. Ezért minden szolga nézzen az Úrra, lássa meg, Ő nem feledkezik el azokról, akik az evangéliumot hirdetik, akik Neki élnek. Az is benne van ebben, hogy az Úr azt akarja, ha odafigyelünk az állatainkra, törődünk velük, akkor figyeljünk oda azokra is, akik Isten országát hirdetik.

A családot is védi az Úr, ha valaki gyermek nélkül hal meg, a testvérei ne maguknak akarjanak mindent, hanem a meghalt testvér családjára is gondoljanak. És ez a sógorházasságon keresztül valósult meg. Számunkra üzeni, ne csak magunkért éljünk, ne mondjuk mi közöm a testvérhez, hanem vállaljunk felelősséget érte. Az Igét nem azért adja Isten, hogy kiforgassuk, amint tették a szadduceusok, amikor erre a törvényre alapozva akarták Jézust hiteltelenné tenni. Isten az Ő szavát élet kenyereként adta, és világosságul. Aki nyitott szívvel olvassa, azt életre vezeti, annak látása lesz, és a nehéz helyzetekben is tud jól dönteni.

A hamis mérték, a csalás ellen is véd, Isten országában nem lehet hamisság, nem lehet csalás. Isten gyermeke nem akarja a másikat becsapni. Itt nem a másik kárán megy a növekedés. Isten gyermeke Isten áldása által gyarapszik. Isten utálja, ha valaki a más rovására gyarapszik, ha előrehaladása érdekében becsap másokat. Isten gyermeke tud megelégedni, tud várni Istenre, és nem maga oldja meg a nehéz helyzetet. Isten országában nem érvényes, a cél szentesíti az eszközt.

Az Úr Jézus tovább megy, nincs benne kudarcérzés. Nem mondja, ha elutasítanak nincs értelme tovább szolgálni az embert. Ő viszi tovább Isten országát, megismerteti az arra vágyakozókat Isten hatalmával. Mi se torpanjunk meg, ne az elutasításra figyeljünk. Vigyük tovább az élet szavát, és aki befogadja, megtapasztalja annak erejét, és újjá lesz az élete. Ezáltal más lesz az Istennel való kapcsolata is.

Az Urat semmi sem tudja visszatartani, sem a vihar, sem a megszállottak, sem az elutasítás (Mt 9,1-8). Kapernaumban is kész tanítani és gyógyítani. Látja azt a nyomort, amit a bűn okoz, és Neki ez fáj. Isten nem betegségre, szenvedésre teremtette az embert. Ezek nem az Ő akarata, sátán az embergyilkos, a szétdobáló. Ő akar életünk végéig, sőt majd az örökkévalóságban is a kezében tartani. Az Úr azonban azért jött, hogy népe meglássa az Általa való szabadulás lehetőségét. Fel kell ismerni, hogy betelt Isten országa ideje. Eljött Isten láthatatlan világa, és hit által részesülhetünk annak erőiből. Hit által szabadulhatunk meg mindabból, amibe sátán beleszorított minket.

Egy bénát visznek Jézushoz olyan emberek, akik nagyobbnak látják Jézust a bénaságnál, barátjuk jelenlegi állapotánál. Azért mennek Jézushoz egy teljesen ágyhoz kötött emberrel, mert meglátták a változást. Felismerték Isten belépett a történelembe, és ha itt van, akkor az javunkra szolgál. Értünk lett emberré. Jézus látja a hitüket, miből? Hát pont abból, hogy ezt az embert Hozzá vitték. Csak a hit tett így. Eddig az emberi megoldások nem segítettek, mindenki azt mondta, ez az ember már élete végéig béna marad, azonban ez a négy személy, másképp látta. Felismerték, hogy Jézus által minden megváltozhat. Ilyen hitet lát bennünk is az Úr? Hozzá visszük a reménytelennek tartó életeket?

Ő az Úr, fiam, mondja, és hirdeti bűnei bocsánatát. Az első az Istennel való kapcsolat rendezése, a bűn terhe alóli felszabadulás.  Hiába a testi gyógyulás, ha a bűn ott marad. Jézus mindig az alapproblémát kezeli. Ő nem a  látványra törekszik, hanem a teljes gyógyulásra. Jézus szavai jelzik, Ő az Isten Fia, hiszen bűnöket csak Isten bocsáthat meg. És ha Ő megbocsát, akkor nem filozofálni, teologizálni kell, hanem leborulni előtte. Időben kell leborulni, mert a bűnbocsánat lehetősége a földi életünk ideje alatt adatik. Ha befejezzük a földi életet, már nem lehet rendezni. Csak itt és most, rendezhetjük az Úrral az életünket.

Jézus szava hat,  és ez a szó ma is hat. Ha az Úr szól, az megtörténik. A béna megteszi, amire eddig nem volt képes, lábra áll, felveszi az ágyát és hazamegy. Ez az ember teljes értékű gyógyuláson megy keresztül, munkaképes lesz.  És ő ezt vállalja, engedelmeskedik, talpra áll, majd viszi az ágyát. Nem azt mondja, vigyék azok, akik idehozták. És már azt sem várja el, hogy őt hazatámogassák. Látja, erre nincs szükség. Vállalja gyógyulását, most már megteszi, amit eddig nem tudott. A gyógyult élet vállalja magát, vállalja gyógyítóját, és szolgál.

 

 

Jöjj, királyom, Jézusom!

 

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

 

 

Isten áldásával.