Ne tétovázz!

 

T

ovább folytatódik az élet a kapcsolatok tisztaságának a megőrzése (5Móz 24,1-22). Isten odafigyel az életünkre, és szentséget vár az övéitől. Nem kötelező az elbocsátás, a problémákat meg lehet oldani. Isten is ebbe az irányba terelgeti népét. Ne a válólevél legyen a megoldás, hanem a megbocsátás, inkább tegyenek meg mindent a kapcsolat megmentéséért. Hogyan? Az Úrral? Ha komolyan vesszük Őt, ha nem a test vágyaira, vagy a világ szokásaira figyelünk. Ha azonban mégis a válólevél adása történik meg, és az elbocsátott mással lép házasságra, nem térhet vissza az első társához. Az Úrhoz vihetjük elrontott életünket, van bűnbocsánat és újrakezdés, de ez az új már az ige szerint, Isten akarata szerint kell, hogy végbemenjen,. Innentől kezdve a szent a tiszta élet kell, hogy szem előtt legyen.

Az Úr ismeri a szívünket, tudja, hogy könnyen csak a magunk érdekeit tartjuk szem előtt. Még Pál apostol is megjegyezte, hogy mindenki a maga dolgával van elfoglalva. És ha levesszük tekintetünket az Úrról, könnyen figyelmen hagyjuk mások érdekeit. Az ige ezért védi a nehéz, kiszolgáltatott helyzetben élőket. Isten gyermekei figyeljenek oda egymásra, mert az Úr azért jött, hogy mentse az életet. Így a tanítványok feladata is az életmentés, ha másképp nem, akkor úgy, hogy nem vesszük el a másiktól azt, ami neki az életben maradáshoz szükséges. Mennyire más lenne a világ, ha nem csak magunkra figyelnénk, ha nem az vezérelne, hogy nekem meglegyen minden, vagy minél több hasznot húzzak belőle.  Azonban mindez csak ott és akkor történik meg, ha Ő átalakítja a szívünket. Urunk mindig odafigyelt a szegény, beteg, megkötözött emberekre. Nem kihasználta, hanem mentette, megszabadította és új életre alkalmassá tette őket.

Az újszövetségben olvasott leprást ezen a törvényen keresztül érthetjük meg. Tudta Ő, hogy Jézus képes meggyógyítani, de benne élt, hogy az emberek úgy tekintek rá, mint akin Isten csapása van. Azt gondolták, zúgolódott Isten, vagy az Ő akarata ellen, és ezért lett leprás. Urunk azonban ezt a gondolkozást eltörölte, és rámutatott, Isten országa nem benne akar tartani a nyomorban, hanem ki akar emelni onnan. Mi is tartsuk ezt szem előtt. Jézus nem a betegségben, kitaszítottságban erősít meg, hanem szabadítással, megtisztulással ajándékoz meg. Ehhez csak Hozzá kell mennünk. Aki látja élete nyomorúságát és szabadulni szeretne belőle, jöjjön bátran az Úrhoz, mert Ő akarja gyógyulásunkat.

Fontos, visszaemlékezni, bármilyen jól is megy az életünk, hogy honnan hozott ki az Úr. Ne feledjük el saját Egyiptomunkat, a bűn rabszolgaságát, és azt sem, hogyan szabadított meg az Úr. Aki nem felejti el mindezeket, az megértő és irgalmas lesz a nehéz helyzetben lévő embertársával.  Az is benne van az igében, hogy aki nem az Úr Jézushoz tartozik, aki nem lépett még be Isten országába, az szolga. Mert ez a világ rabláncra fűz, de Jézus letöri a láncot, mert Vele szemben tehetetlen a bűn, a gonosz, a halál. Jézus a győztes.

Az Úr hajóra szállt, követték tanítványai, de vajon követte az a két önként jelentkező, akiről az előző versekben olvastunk (Mt 8,23-34)? Meghallották-e a szót, kövess engem. Ne törődj mással, amikor az Isten Fia hív, hanem indulj el követni! És merték-e vállalni azt az életformát, amit Jézus felvázolt előttük? Rámerték-e teljesen bízni magukat Jézusra, és én rámerem-e bízni magam? Hiszem-e, hogy Vele nincs bizonytalanság, akkor sem, ha magam mögött hagyom érte azokat a biztonságot jelentő dolgokat, amiket kialakítottam. Az életünket építsük bátran Őreá! Mivel nincsenek tovább megemlítve valószínű nem szálltak be a hajóba. Saját kényelmüket, megszokott életritmusukat választották.

Akik követték azokat megpróbálta az Úr. Belevitte őket a viharba, mert ott derül ki, mennyire bíznak Benne. A vihar hozza felszínre a bennünk lévő dolgokat. A tanítványokból a félelmet hozta elő a  vihar. Miért? Mert ez volt bennük. A kicsinyhitűség. Mit jelent ez? Ha a nagy hit azt jelenti, hogy nagynak látom Jézust, nagyobbnak magamnál és a problémáimnál, akkor a kicsinyhitűség azt jelenti, nem látom nagynak Jézust. Itt a tanítványok sem látták Jézust nagyobbnak a viharnál. Ha nagyobbnak látták volna, akkor nem rémülnek meg, nem látják úgy, hogy elvesznek.

Figyeljük meg az Úr Jézust, Ő nyugodtan alszik. Miért? Mert nagynak látja az Atyát. Tudja, hogy Ő Úr a természet erői felett is. Élete az Atya kezében van, ismeri küldetését, tisztában van azzal, hogy Neki a keresztre kell menni. Őt nem akadályozhatja meg a sátán abban, hogy a karmaiból kiszabadítsa a rabokat.

Még jó, hogy végül Jézushoz fordulnak. Azonban az első a tanítványok lelkigondozása. Mit féltek? Nekik már nem kellene félni. Aki Jézussal van, annak semmilyen vihartól, pusztító erőtől nem kell félni. Nem kell félteni az életünket. Aki nagynak látja Őt, Isten Fiának, az nem fél, mert tudja, Jézus segítségül hívható. Nem kell megvárni az utolsó pillanatot. Lásd meg a probléma kezdetekor Őt! Lásd meg, hogy a Belé vetett hit által lehet győzni a vihar fölött.  Mindez abban is segít, hogy megtudják, kicsoda Jézus. A kérdésre nekünk kell megadni a választ.

Az Úr megérkezik Gadarába, mert ez a két megszállott a cél. Szabadulást hozott nekik az Úr. A gonosz, azonban ezt akarta megakadályozni. Sátán nem akarja, hogy szabadok legyünk, de Jézus igen. Meg kell látnunk, az ördögök ismerik Jézust, és félnek Tőle. Tudják, hogy el kell hagyniuk az embert. Jézus még nem is szólt, de ők már tudják, nincs mese, menni kell. Az ördög fél Jézustól, és aki Hozzá fordul, az szabaddá válik. Ha az Úrral megyünk, az ördög visszavonul. Ne féljünk, haladjunk bátran előre, Jézus nevében! Ne mi hátráljunk meg, hanem engedjük, hogy a gonosz forduljon vissza, meglátva a bennünk élő Urat!

Az gonosz lelkek megkérdezik: „Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?” Igen, azért jött, hogy minél hamarabb véget érjen romboló, embert tönkretevő munkájuk. Jézus nem hátrál meg, mert Úr az ördög fölött is. Nincs más választása a gonosznak, azt kell tennie, amit Jézus mond. A cél, az ember szabad legyen. És ezt a két gadarait az Úr felszabadítja. A gonosz úgy gondolta, még nem jött el ennek ideje, azonban amikor Jézus megjelenik, amikor az igét halljuk, itt az idő. „Ma, ha az Ő szavát halljátok”, ne keményítsétek meg a szíveteket. Most van itt az idő, a szabadulásra, a megtérésre. Ne tégy úgy, mint Gadara polgárai, akik úgy gondolták, még nem alkalmas az idő, az életváltoztatásra.

 

Emeljük Jézushoz szemünk

 

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt le-

szünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, :/: Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd

el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért

ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj,

Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De

míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el,

készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s

hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj,

küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk

 

Isten áldásával.