Vidd Isten elé ügyedet!

 

A

sszíria királya megadásra szólította fel Izráel népét (2Kir 19,1-37). Gyalázta Ezékiást követén keresztül, és Izráel Istenét is. Asszíria királyát, nagy királynak nevezi a követ, nem tudja, hogy a nagy Király nem más, mint az élő Isten, Akit Ezékiás imád. A Nagy királynak pedig Jeruzsálem a városa. És ezt a várost Ő maga oltalmazza. Jeruzsálem bekerítése próba. Hogyan reagálnak majd rá? Megijednek, vagy Istenben bíznak? A követ Istenbe vetett hitüket is igyekszik megrendíteni. Elmondja, hogy más népek istenei se tudták az Asszírok kezétől megmenteni népüket. Gúnyolódik a kincstárnok, és felteszi a kérdést: „Az Úr megmentheti-e kezemből Jeruzsálemet?” Mit válaszolnánk erre a kérdésre? Mit válaszolunk, amikor megszólal a hang, talán Isten tud rajtad segíteni? A Biblia ér valamit? Ki tudjuk-e mondani, igen., egyedüli reményem csakis az Isten, és Ő tud rajtam segíteni. Isten számára nincs lehetetlen.

Ezékiás jól reagálta le az üzenetet. Ézsaiás prófétához küld, és ez azt jelenti, Istent keresi. Istentől vár segítséget. Nem magában, nem a haderejében, hanem az élő Istenben bízik. Ez a király a kritikus helyzetben is Istenhez fordul. Nemcsak akkor keresi, amikor minden rendben, hanem a bajban is Tőle vár segítséget. Ez nem kis dolog, hiszen egy királytól azt várják, mentse meg a népét. Ehhez keressen szövetségeseket, gyűjtse össze a katonáit. Ezékiás az emberi megoldások helyett Istenhez fordul, Őreá hagyatkozik.

Ezékiás nem rémül meg a fenyegetéstől, úgy látja, ezek csak szavak, amelyeket Isten meg fog büntetni. Ügyelünk-e a szavainkra? Gondolunk-e arra, hogy Isten számon kéri azokat is?

A király az ellenség levelét beviszi az Úr házába, és azt ott kiteríti. Mintha azt mondaná, itt az ellenség levele, lásd és olvasd! Vigyük mi is így Isten elé az ellenség minden támadását. Ezékiás imádkozik is, rábízza az ügyet Istenre. Magasztalja Őt, mint a föld minden országának egyedüli Istenét. Ebből megtudjuk, hogy a király ismeri Istent. Tudja kicsoda, és tisztában van hatalmával. Ismerem én Istent? Tudom kicsoda? Ismerem a hatalmát? Az Úr Jézus a farizeusok szemére vetette, hogy nem ismerik, sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. Azért jelentette ki magát Jézusban, hogy személyesen megismerjük Őt.

A próféta által Isten üzen: Ne ijedj meg a szavaktól! Csodálatos, ne ijedj meg a szavaktól. Nekünk is szól, mert őszintén megvallva, mi is gyakran a szavaktól ijedünk meg, attól, amit a gonosz mond. Az Úr Jézus igével utasította el a gonosz szavait. Nem hallotta meg, nem engedte azokat a szívébe. Az ige azt mondja, az ördög, ordító oroszlán. Az ordításával, a káromló szavaival akar megrémíteni. Tud hízelkedni is, szépeket beszélni. De, ha ismerjük a Pásztort, akkor meg tudjuk különböztetni az Ő hangját, a gonoszétól. Ne féljünk az oroszlán ordításától. Mert Jézus, a Dávid fia legyőzte.

Júdás elment a főpapokhoz, látszatra jó helyre ment (Mk 14,12-25). Papokhoz menni jó hely, és mégsem. Nem mindegy hová megyünk, kihez megyünk kérdéseinkkel. Júdás rossz helyre ment. Az is megrendítő, hogy a főpapok háza rossz hely, hogy ott nem örülnek Jézusnak. Nagyon döbbenetes, hogy a főpapok, Isten szolgái akarják Jézust megölni. Vajon ma, akik az Úr szolgáinak mondják magukat, hogyan viszonyulnak Jézushoz? Mindig az Úr Jézushoz induljunk. Minden kérdésünkkel az igében az Ő válaszait keressük. Az egyedüli jó válasz mindig Istentől érkezik. Vigyázzunk, ne engedjük magunkat megtéveszteni egyházi szereplők által. Nem mindenki Jézust követi, aki a vallási élet szereplője.

Az Úr tudja, hogy a keresztre tart. Nem tartja ezt véletlennek, hanem az írások beteljesedésének. Az történik Vele, ami meg van írva felőle. Isten beteljesíti szavát. Előre megmondta mi történik majd a Messiással. Mindezt azért, hogy legyen mihez igazodnunk. Az Úr Krisztushoz vezet. Az ige az iránytő. Nélküle eltévednénk.

Jézus a páskavacsora idején kijelenti, egy közülük elárulja Őt. A tanítványok magukba tekintenek, és úgy látják bármelyikük képes lenne erre. Nem a másikra mondják, biztos ő, hanem magukra irányítják a kérdést: Csak nem én? Mi legtöbbször nem feltételezzük magunkról a rosszat, azt mindig a másikban látjuk. Jó, ha felismerem, tőlem is minden rossz kitelik. És hogy ne így legyen, azért kell az Úr Jézusra bízni magam, és Vele kapcsolatban lenni. Ha nem figyelek Rá, bármi megtörténhet. Magamban nem tudok megállni.

Csodálatos az Úr Jézus. Mindig Rá figyeljünk. Ebben a helyzetben is áldást mond, amikor vette a kenyeret. Tudok-e áldást mondani, az ételre, és mindarra, amim van? Látom-e, hogy mindent Isten adott nekem? A kenyérhez és a pohárhoz köti a szenvedését és a halálát. Rámutat, hogy ez az emberrel kötött szövetség jele. Önmagát adja azért, hogy Isten lehajoljon hozzánk. Az Ő halála által lehet életünk, hit által.

 

 

Várj ember szíve készen!

 

1. Várj ember szíve készen! Mert jő a Hős, az Úr, :/: Ki üdvösséged lészen Szent győz -

tes harcosúl, Fényt , éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér

hozzátok Ő.

2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek

el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha

Krisztus megjelen.

3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nem hiába várod: Betér hozzád, megáld. A

testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.

4. Ó Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked lesz otthonod

e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja

Krisztusát.

 

 

Isten áldásával.

A magamét adjam

 

E

ljött amire nem számítottak, az északi országrészt, Izráelt fogságba hurcolta Asszíria királya (2Kir 17,1-18,37). Miért történt mindez? A Biblia választ ad rá. Mégpedig nem emberi nézőpontból, hanem Isten szempontjából, A Biblia soha nem takarja el az igazságot, hanem mindig azt mutatja be. Nem titkolja el népe bűnét sem. Így azután elmondja, miért is történt mindez? Azért, mert vétkeztek Istenük az Úr ellen. Tehát mindaz, ami Izráellel történt nem véletlen, nem politikai játszmák következménye. Nem! Isten ítélete. Mivel nem hallgattak a prófétákra, és nem tértek vissza Hozzá, Isten megengedte, hogy az Asszír birodalom elvigye őket. Isten hosszú ideig figyelmeztet, azt akarja, hogy visszatérve Hozzá, megváltoztassuk életünket. De ha ez nem történik meg, lejár a türelme. Ítélet következik. Isten ma is szól, igéjén keresztül beszél velünk, és azt akarja, hogy ha Őhozzá tartozónak valljuk magunkat, akkor az Ő útmutatásai szerint is éljünk. Mert Izráelnél is az volt a probléma, ők Isten népeként tekintettek önmagukra, de a pogány népek szokása szerint éltek. Hogyan élünk mi? Isten törvénye, vagy környezetünk szokása szerint?

Miután a népet elhurcolta az asszír birodalom, helyükre idegen népeket telepítettek. Elhurcolás, letelepítés, nehéz dolgok ezek. Azonban ezzel is célja volt az Úrnak. Az idegen népek sem véletlenül kerültek Izráel földjére, hanem azért, hogy megismerjék Őt. Ott nyílt lehetőségük Isten megismerésére. Mert Isten azt akarja, hogy minden nép megismerje Őt, és engedelmeskedjen Neki. Azonban ezek a népek hozták a maguk isteneit, de amikor veszélybe kerültek, Isten papjai közül küldtek hozzájuk néhányat. Ők megtanították Izráel Istenének az imádatára őket. De megtartották eredeti isteneiket, bálványaikat is. Így azután kevert kultusz jött létre. Ebből megtanulhatjuk, hogy nem elég a tanult hit, élő, személyes kapcsolatra, új szívre van szükségünk. Ha a szívünk, az életünk nem lesz újjá, hiába sajátítjuk el a hit alapjait, az életvitelünk, a szokásaink marad az, ami előtte volt. Isten azonban a természetünk, a szokásaink megváltozását akarja elérni.

Júdában Ezékiás lett a király, ő Isten előtt kedves dolgokat vitt végbe. Csak az Úrban bízott. Minden bálványt, és minden olyan szent tárgyat eltávolított, ami bálvánnyá lett. Most tudjuk meg, hogy még a rézkígyó is bálvánnyá vált Isten népe életében.  Nem véletlenül mondta Isten, hogy ne készítsünk semmilyen tárgyat, vagy eszmét, mert minden az Ő helyére kerülhet. Ezért nézzünk mindig az Úrra, és ne tárgyakhoz, emberi véleményekhez kössük hitünket, hanem egyedül Őhozzá. A szív csalárd, oly könnyen elfordul az Úrtól.

Ezékiás jó úton járt, ezért az ellenség, támadás alá veszi. Amikor erősen ragaszkodunk az Úrhoz, és megtisztítjuk életünket, minden hamis kultusztól, szokástól, a gonosz támadásba lendül. Nem akarja, hogy az ige szerint éljük az életünket.

Jó látni, hogy Ezékiás és a nép ellenáll az ördög minden mesterkedésének. Nem dőlnek be a hamis propagandának. Annak sem, amikor az Asszír király Istenre hivatkozik. Ezékiás átlát a szitán, és nem hallgat a behízelkedő beszédekre, hanem egyedül Istenre tekint. Hogyan képes megállni a hitben a király? Úgy, hogy ismeri az Urat. Ő nem most a veszély idején fordul Hozzá, hanem egész eddigi élete során, csak Őt imádta, és Rá hallgatott. Az tud ellenállni, aki mindig az Úrra figyel. A gonosz gyakran emberileg ésszerű tanácsokat ad, de aki ismeri az Urat és figyel Rá, meglátja, hogy ez nem Isten akarata. Isten a nehéz helyzetben is meg tud menteni. Ő nem a mi ésszerűnek tűnő megoldásaink mentén segít. Ő az ellenség ereje felett is Úr.

Urunk rámutat, hogy a nehéz időkben is mindig felfelé, Rá figyeljünk (Mk 13,21-14,11). Lássuk meg Őt a bajok, a nyomorúságok mögött! Soha ne veszítsük Őt szem előtt, ne adjuk fel ígéreteit, bízzunk abban, hogy el fog jönni. Az élet eseményei is ebben erősítenek meg minket. Ha időpontot nem is tudunk, de azt felismerhetjük, hogy közel van az ajtó előtt. És ha közel van, akkor várjuk! Tegyünk meg mindent azért, hogy ne aludjunk el, hanem ébren legyünk, ha váratlanul is érkezik. A világ mindent megtesz, hogy elaltasson. Vagyis már ne az Úrra figyeljünk, ne akaratához ragaszkodjunk, hanem foglaljon le a világ. Jézus tanítványait az evangélium hirdetésének kell lekötnie, ez a legfontosabb feladatunk.

Ennek a fejezetnek az utolsó szava, vigyázzatok, és ezt nekünk is mondja az Úr. Vigyázzunk, hogy a jólét, vagy a mindennapi élet gondjai meg ne keményítsék a szívünket. Vigyázzunk, hogy készen legyünk, amikor Urunk érkezik.

Már elvégeztetett a vezetők között, Jézusnak meg kell halnia. Nem kell Jézus. Mennyire hamis a szívük, mennyire látszat hit ez. Mert úgy gondolják, ha nem az ünnepen ölik meg, akkor rendben van, akkor az nem bűn. Hányszor mi is úgy gondoljuk, csak a templomban kell ügyelni, mert ha onnan kijövünk, már magánemberek vagyunk, és azt tehetünk, ami nekünk tetszik. A hívő ember, nem magánember. Mindig Isten Lelke vezérli, és az ige a lámpás a lábai előtt. Az ige pedig azt mondja, ne ölj! Ne paráználkodj! Ne lopj! Ne kívánd! És ez mindenkor érvényes Isten gyermeke számára.

Ismét egy asszonyt látunk, aki másként tekint Jézusra ezekben a napokban, mint a sokaság. Ő hálás Jézusnak, a szavára vágyakozik, és kész minden kincsét Neki adni. Aki szereti Jézust, az mindent Neki ad. Ez az asszony már szabad, önmagától, terveitől, eddigi kincseitől, a pénztől. Aki szabad, az mindig értéket ad az Úrnak. A legnagyobb érték az életünk. Aki ezt Neki adja, az földi értékeit, kincseit sem zárja el előtte.

Azonban, aki nem szereti Őt teljes szívből, azt ő pazarlásnak látja ezt. Pedig amit az Úrnak adunk az nem pazarlás. Sőt az igazi befektetés, amit Neki adunk. Fontos gondolat, mindig az az igazi adomány, amit a magaméból adok. Ami érzékenyen érint, amit megérzek. Itt a tanítványok más pénzét akarták a szegényeknek adni. A mai világ is ilyen, a más pénzéből épít, javít, fejleszt. Pályázat, kölcsön. Az Úr arra mutat rá, az igazi adomány, ha magamat és a magamét adom.

 

 

Bár bűn és kín gyötör

 

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem

esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed

örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts ba-

jomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy ir-

galmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghall -

gatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret na -

gyon.

 

 

Isten áldásával.

Mindent az Úrnak

 

K

ét júdai királyról olvasunk, akik azt tették, amit helyesnek lát az Úr (2Kir 15,-16,20). Mivel ilyen értékelést kapunk róluk, és az első, Uzzijjá ötvenkét évig uralkodott, meglepő és elgondolkodtató, hogy az Úr megverte a királyt és poklos lett. Mindez azt mutatja, valami történt. Az Úr útján járt ugyan, és Isten megáldotta őt, de valami volt, ami miatt leprássá lett. Isten megverte őt a poklossággal, tehát valamilyen büntetésnek tűnik ez az eset. Mert Isten nem ver meg csak úgy. Ő nem erőszakos, nem akar kárt és bajt okozni az övéinek. Ha a Krónikák második könyvébe beletekintünk, megkapjuk a választ. Uzzijjá felfuvalkodott. Elfelejtette, hogy mindent Istentől kapott. Kimaradt a hála az életéből. Mivel jól mentek a dolgok, a nép előtt úgy állította be, hogy minden az Ő eredménye. A nép éltette, ő pedig ezt elfogadta. Oda jutott, hogy megteheti, illatáldozat bemutatását is a templomban. Ezzel a főpap feladatát vette át. Ezt csak a főpap mutathatja be. Nem hallgatott a főpapra, és Isten a poklossággal állította meg. Jó megvizsgálni, mi van a szívünkben? Alázat vagy felfuvalkodottság? Úgy gondolom, én már mindent megtehetek, vagy leborulok az Úr elé, és megvallom, ha jól megy is dolgom, ember vagyok. Isten az én királyom. Nagy kísértés, amikor az embernek jól megy a dolga, egyre magasabban szárnyal az élete, elfelejti, hogy ő is teremtmény, elfeledkezik Istenről. Isten azonban jelez, nem a te dolgod, van, ami nem a király dolga, ha elfogadja a figyelmeztetést, megtapasztalja Isten kegyelmét. Ha nem, az Úr megítéli. Jó ezt szem előtt tartani. Van egy határ, amit egyetlen vezető, és senki sem léphet át anélkül, hogy ne kerülne Istennel szembe.

Izráel egyre gyorsabban halad az ítélet felé. Nem akarják az Úr akaratához igazítani életüket. Minden uralkodó a maga feje után megy, és tovább viszi Jeroboám kultuszát, vétkeit. Mindegyik lehetőséget kap a visszatérésre, de nem élnek vele. Élünk mi az Isten által kínált lehetőséggel? Elhagyjuk a vétket, és visszatérünk az Úr szavához? Minél több idő eltelt, annál nehezebb visszatérni, mert a bűn, a hamis kultusz is hagyománnyá válik. Így azután már az ősök útjához, ragaszkodnak. Mindez már az ősi hagyományok megtartásának látszik. Isten azonban nem adja fel, De nincs már vissza út. Menahém király, Asszíria királyától kér segítséget királyi hatalma megszilárdításához. Pogány uralkodónak adta el magát, nem Istent hívta segítségül. Azonban ezek a dolgok a nép szemében elfogadhatónak tűntek. Amit azonban a nép elfogad, Isten rossznak látja. Az igazi értékelés, mindig Istentől érkezik, és ez a valóságos.

Annyira modernnek és jó politikai lépésnek tűnnek az északi ország dolgai, hogy Uzzijjá unokája már Izráel királyainak az útján jár. Már nem Dávid a minta, hanem az izráeli királyok. Az emberek modern és fejlődő politikát láttak benne. Sőt mindez a testvérnéppel való összefogásnak, egységnek tűnt. Mindenkinek tetszett, de Istennek nem. Ne a világgal fogjunk össze, hanem hívjuk segítségül Urunkat.

Áház nagyon mélyre csúszik, még emberáldozatot is mutat be, a pogány népek szokása szerint. Modernnek tűnt az emberek előtt, utálatos volt Isten előtt. Isten nem változik, és nem igazodik a világ szokásaihoz. A bűnre soha nem mondja, hogy jó. Az emberáldozat utálatos előtte. Áház tovább halad a mélység felé. Nincs megállás. Asszíriától kér segítséget, önként behódol a pogány birodalomnak. Maga hívja be Asszíriát az országba, és önként hódol meg, és ezt jónak tartja. Nagy kísértés ez ma is, önként hódolunk meg a világ és a politika előtt. És ez az állapot sokkal rosszabb, mint amikor mindez kényszerből történik.

Még a templomot és az istentiszteletet is átalakíttatja Áház pogány mintára. Nagyon szomorú, hogy a papság teljes mértékben kiszolgálja a királyt, megteszi, amit mond. Ne a világot, annak uralkodóit, hanem az Úr Jézus Krisztust szolgáljuk. Őreá figyeljünk, Neki engedelmeskedjünk. Mert Jézus nem rombol, hanem épít. Életeket épít újjá, kegyelme által. Előbb megtisztít a bűntől, majd beépít országába.

Az utolsó órákat tölti az Úr Jézus a templomban, azonban senki nem személyes dolga miatt keresi Őt (Mk 12,35-13,20). Nincs, aki segítséget kérne Tőle. Olyanok vannak körülötte, akik megfogni akarják. Ebben a helyzetben is meglát egy özvegyasszonyt, aki utolsó fillérjét is Istennek adta. Mindenét az Úrnak adta. Az emberek csak azokat látták meg, akik a fölöslegükből adtak, nagy összeget, az özvegyet senki nem vette észre, csak Jézus! És ez a lényeg. Ő meglát akkor si ha mindenki elfordítja a tekintetét. Mert Jézus nem azt tartja értéknek, ami a kezünkben van, hanem ami a szívünkben van. Ő a szív tartalmát nézi. Azt figyeli, amit teszünk, szívből származik-e? Szívből teszem, és Istennek, vagy csak az embereknek való megfelelésből. Nagy veszély, hogy látszatból cselekszünk.

Mennyire nem a kézben lévőkre figyel Jézus, nem az anyagiakban kifejezhetőkre, a templom épületéről mondott szavai is mutatják. Ő nem ájul el, az emberi produkciótól, soha nem az embert élteti, hanem mindig az Atyát dicsőíti. Az emberre teremtményként tekint, és a szívét keresi. Őt nem lehet nagy épületekkel, emberi eredményekkel megvásárolni. Jézus a szívünket, minket keres. Azt akarja, hogy magunkat adjuk Istennek, hogy megvalósulhasson Isten uralma személyes életünkben, mert ha ez megtörténik, akkor igazi változás mehet végbe.

Jézust elutasították, megölték, így a templom üres marad. Ha Jézus nincs jelen az épületeinkben, a szívünkben, minden üres marad. A templom Jézus nélkül hatástalan, értéktelen, akkor is ha világ csodájának tekintik. Miben gyönyörködünk? Istenben vagy az ember alkotásaiban? Jézus nem az emberi építményeket dicsérte, hanem az Atyát, az Ő művében gyönyörködött az ige is azt üzeni: Gyönyörködj az Úrban!

A tanítványok kérdésére Jézus elmondja, hogy mivel Ő nem kell, annak meg lesz a következménye. Azonban, akik befogadták Őt, és követik, azok nem lesznek magukra hagyva. A feltámadott Úr velük lesz. A tanítványok csoportja nem a bűn terjedésére, az ember pusztító munkájára figyel, hanem szemét az égre veti, és várja Megváltóját vissza. Te várod az Úr eljövetelét? Azonban ez a várakozás nem jelent ölbe tett kezet. Isten gyermeke hirdeti az evangéliumot, tudja, hogy változás csakis az ige meghallása nyomán keletkezik. Hirdessük az igét, mutassunk rá Urunkra!

 

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

 

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

 

Isten áldásával.

 

Mérce

 

A

macjá követi Jóást a trónon, az ige elmondja róla, hogy azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem annyira, mint ősatyja, Dávid (2Kir 14,1-29). Már egy kicsit lejjebb eresztették a mércét, Dávid szintjét nem érik el, így az elődjéhez, az apjához mérik életét. Gyakran így vagyunk, már nem Jézushoz mérjük magunkat, pedig Ő az egyedüli és igazi zsinórmérték. De ha mellé állunk kitűnik hiányosságunk. Rádöbbenünk, hogy híjával találtatunk, vagy megtudjuk, hogy van bennünk valami fogyatkozás, mint a gazdag ifjúban. Ezért keresünk valakit, akihez mérve magunkat, még öndicséretben is részesülhetünk. Kiderül, nagyszerűek vagyunk, minden rendben, mert megütjük a magunk által felállított szintet. Azonban Isten az Ő szavát, és a Fiát adta mércéül, merjünk mellé állni, mert így valós képet kapunk. Megvallhatjuk, milyen messze is vagyunk Tőle, és ha ide eljutunk, talán kimondjuk végre, igen, újjá kell születnem. Nincs más megoldás. Mint új természetet kérni az Úrtól, isteni természetet, mert ezt hozta el. Ő nem akar ennél kevesebbet. Nem javítgatást végez, hanem teljesen újjá tesz. Azt akarja a folytatásban, hogy tökéletesek legyünk, amint mennyei Atyánk is tökéletes.

Amacjá figyelt az Úr szavára, nem lépte túl Mózes törvényét, de nem is jutott el Krisztusi magasságokra, nem mondott le a bosszúállásról. Aztán felfuvalkodott. Amikor Isten ad egy kis sikert, olyan könnyen magunknak tulajdonítjuk azt, és nem adunk hálát. Másrészt a részeredmények elhitetik, hogy most már mindenkivel szembefordulhatunk. Amacjá azt gondolta, Izráelt is legyőzheti. Júda jóval kisebb, mint Izráel, és neki nem fegyverrel, hanem bizonyságtétellel, az Úrra mutató élettel kell Izráelre hatást gyakorolni. Isten nem erőszakos tettekre biztat, hanem az élet bizonyságtételét kéri. Arra bátorít, azért küld bele a világba, hogy úgy éljünk, ahogyan a Fiú. Lássák meg az emberek, hogy lehet másként, és ez a másként a jó. Jézus követése szabadít fel a bűn rabságából. Azonban erre mindenkinek magának kell rájönnie.

Amacját Isten figyelmezteti Izráel királya által, de ő nem veszi ezt figyelembe. A felfuvalkodottság önmagára tekint, és aki magára tekint, az elbukik. Az ember már nem Istenre emeli orcáját, hanem magára néz, és amit lát, az hamis biztonságot ad neki. Elhiteti, ő mindent maga is megold, nincs szükség Istenre. Nem figyel a figyelmeztetésekre sem. Mert az Úr mindig figyelmeztet. Nem véletlenül történnek a katasztrófák, a tragikus események. Mindez jelzés, ember, borulj le a kereszt alatt! Leborultál már? Megláttad már, hogy a legjobb az Úr szavára figyelni?

Jó olvasni, mennyire odafigyel az Úr az északi országrészre is. Nem szorul emberi segítségre, megtalálja a módját, annak, hogy Izráel felé is kijelentse irgalmát, és hatalmát. Meglátta a nép nyomorúságát, és könyörült rajtuk, adott szabadítót nekik. Isten nem akarta eltörölni azt az országrészt sem. Újabb és újabb jelzést küldött nekik. Azonban ők ezt nem igazán vették figyelembe. Olyan csodálatos a Mi Atyánk, Szabadítót adott az embernek, a názáreti Jézust. Ma is Ő a Szabadító, nincs más. Aki Hozzá fordul, segítséget kap. A kereszt ma is az újrakezdés helye. Jézus kiontott vére megtisztít a bűntől, és a megtisztult élet, Vele haladhat tovább. Jézus nemcsak megszabadít, hanem egy új utat mutat. Ezen az úton előttünk jár. Aki kapcsolatban van Vele és figyel Rá, az nem téved el.

Beindul a vizsgáztatás (Mk 12,28-34). Feje tetejére állt a világ. A teremtmény vizsgáztatja a Teremtőt. És Jézus nem tér ki, vállalja a vizsgát, és a végére megfordul minden. A vizsgáztatóból lesz a vizsgázó.  Jézus mondja meg az eredményt, és bizony az írástudó leverte a lécet. Nem ment át, közel vagy. Olyan majdnem, vagy fölé osztályzat. Azt jelzi, majdnem elérte a szintet, de egy kicsivel azért alatta van.

Az írástudó még mindig nem látja a lényeget, Jézust. Mert Ő a lényeg. Őt kell megismernünk, mert a szabályok, hagyományok, törvények nem visznek előre. Az Ő megismerése jelenti az életet.

Az Úr nem ad új szabályt, rámutat, a legfőbb, Istent szeretni. Ez az ember feladata, ezért született, hogy teljes szívből szeresse Őt, és Ő legyen az első, az élete középpontja. A második pedig a felebarát, a harmadik pedig én. És ha ez a sorrend működne nem volna annyi nyomorúság. Nem az önző ragadozó vágy vezérelné az embert, hanem Isten szeretete.

Azonban mindez szöveg, amíg rá nem jövünk, hogy magunktól erre képtelenek vagyunk. Szívünk dobogóján saját énünk van, aki nagyon érzékeny, és azt szereti, ha dicsérik. Az írástudó sem jött rá, hogy ez nem így van az életében. Ha meglátja, akkor leborul Jézus előtt. Tulajdonképpen Jézus azért idézi a legfőbb parancsolatot, hogy lássa meg, Isten áll előtte. És akkor szereti teljes szívből Istent, ha szereti és követi a Fiút.

A törvény nem visz be Isten országába. Nem elég helyesen válaszolni, vagyis tudni a teológiai kérdésekre a választ. Ez még csak annyit tesz, hogy nincs messze Isten országától. Azonban mindez nem segít. Mert lehet nincs messze, de nincs is bent, és ez a lényeg. Nem szemlélni kell Isten országát, hanem belépni oda, és élni benne. Miért nincs bent ez az ember? Mert Jézus a kapu, Ő a belépő. És aki Őt nem ismeri, nem fogadja el Megváltónak, kívül marad. Csak Jézus által van belépés Isten országába. Nem segítenek a tetteink, sem a tudásunk, vallásosságunk, csak egyedül a Krisztusba vetett hit. Ő vette magára bűneinket, és fizette ki tartozásunkat. Ő tett eleget értünk Isten előtt. Aki hisz Benne, és Neki adja az életét, az belép az országba. És ez nem csupán azt jelenti, hogy majd a halálunk után mennybe jutunk, hanem azt, hogy már most ennek az országnak a polgáraként élünk.

 

 

 

Álmélkodással csudáljuk

 

1. Álmélkodással csudáljuk Véghetetlen szerelmed, Ó Isten ha megvizsgáljuk Kijelentett

kegyelmed; Ezt száj ki nem mondhatja, Nyelv nem magyarázhatja.

2. Mert az emberi nemzetet Annyira becsülötted, Hogy te egyetlen egyedet Érette elkül-

dötted Emberi ábrázatban, Hogy élne gyalázatban.

3. Ó Isten bölcsességednek Megfoghatatlan titka! Hozzánk való szerelmének Mély ten -

gere!- mily ritka Ki ezt eszébe venné, Mélyen szívébe tenné.

4. Mi azért vígan dicsérünk Ó, jó Atyánk, tégedet, Magasztalunk s arra kérünk, Hogy te

szeretetedet Gerjesszed fel szívünkben, Jobban-jobban lelkünkben.

 

Isten áldásával.

 

 

Élők Istene

 

J

óás Júdába változást hozott. Megjavíttatta a templomot, és azt tette, amit helyesnek lát az Úr (2Kir 13,1-25). Izráelban nincs semmi változás, még átmeneti sem. Esetleg felszínes. Olyan változás, ami a közvélemény felé azt mutatja, változtattunk, megtisztultunk a bálványoktól és visszatértünk az Úrhoz. Mert az igazi változás mindig az, amikor az ember visszatér Istenhez. Ehhez rá kell döbbenni, hogy bűnben él, és rossz irányban halad. Azonban Izráelben erre nem akartak rájönni. Időnként a Baaltól megszabadaltuk ugyan, de a Jeroboám által bevezetett kultuszt, az aranyborjúkkal nem távolították el. Tehát nem volt az Úré a szívük.

Jóáház is a rossz úton haladt tovább. Azonban amikor nehézzé vált a helyzet, az Arámok nagy nyomás alatt tartották az országot, eszébe jutott Isten, és megengesztelte Őt, vagyis Hozzá kiáltott. Amikor nagy a baj, sokan kiáltanak Istenhez, de ritkán származik ez a kiáltás szívből. Legtöbbször csak tűzoltás. Nagy a baj, segítsen Isten, oldja meg, oltsa el a tüzet, aztán hagyjon tovább a magunk útján járni.

Jó olvasni, az Úr meghallgatta Őt. Természetesnek vesszük ezt, de nem az, kegyelem. A Neki hátat fordító nép királyát is meghallgatja a bajban. Látja a sanyargatást. Istennek fáj, amikor az övéit nyomorgatják, és ha Tőle kérnek segítséget, megkönyörül. Szabadítót küldött az Úr. Csodálatos, ha itt nincs is megnevezve, mi már tudjuk, hogy az igazi szabadító, a názáreti Jézus. Őt küldte az emberiség számára. Ő megszabadított minden pusztító erő, és a bűn hatalmából. Hozzáfordulhatunk, és akkor megtapasztaljuk a szabadítást.

Izráel kikerült Arám hatalma alól, de mégsem változtattak, nem tértek el a bálványoktól. A szabadítás után a folytatás a lényeg. Milyen úton megyek tovább? Sokan itt rontják el, az Úr könyörül rajtuk, de nem változtatják meg az egész életüket, megmaradnak a bűn útján. Az Úr Jézus új életre szabadít meg. Azért hív, hogy most már Őt kövessük egész életünkkel, és ne a világot.

Isten mindig ad lehetőséget a megtérésre, az Ő útján való járásra. Jóáház fia is megkapta a lehetőséget, mégpedig Elizeus által. Annyiszor üthetett a földre amennyiszer akart, és teljes győzelmet aratott volna. Azonban ő nem élt a lehetőséggel, vagy talán nem is értette miről van szó. Értjük Isten akaratát? A teljes szabadításra törekszünk, vagy megelégszünk kevesebbel. Ne elégedjünk meg részgyőzelemmel, hanem az Úr ereje által győzzük le önmagunkat, a test hatalmát, a saját akaratot. Munkálkodjunk azon, hogy valóban Isten akarata valósuljon meg az életünkben. Mindezekhez szükség van, önmagunk megtagadására, a kereszt felvételére.

Azt is láthatjuk, Isten ereje munkálkodik a halott Elizeuson keresztül. Isten megmutatja elpártolt, és ezért félelemben élő népének, hogy Ő Úr a halál felett is. Az Istentől elpártolt ember félelemben él. Az ige azonban felszabadít a félelem alól és rámutat, a feltámadt Krisztusra. Ő a győztes. Aki Hozzá ér hit által feltámad a lelki halálból. Az Ővele való kapcsolat életre kelt.

Szadduceusokat látunk Jézushoz jönni, sátán mindenkit mozgósít Jézus ellen (Mk 12,18-27). Nehogy már az emberek előtt felragyogjon a világosság, és megragadják a kegyelmet. A gonosz mindent bevet, csak eltávolítsa Jézust. Azt gondolják, ha Jézus meghal, megszabadulnak Tőle. De Jézustól, és az Atyától az ember soha nem szabadulhat meg. Az életünkből kiküldhetjük, de az emberiség életéből nem. Minden az Övé. Ő a föld és az emberi élet tulajdonosa, és Ő nem mond le tulajdonáról.

A szadduceusok is úgy jönnek, ők tudják a dolgokat. Nekik az őseik, a tanítóik elmondták, nincs feltámadás, és ők ehhez ragaszkodnak. Az ősök, a csoport hagyományát tovább kell vinni. Ez is nagyszerű módszere a sátánnak, az ősök tudását, hagyományát vigyük tovább kritika nélkül. Vannak jó hagyományok, a baj abból fakad, ha mindent átveszünk, tovább viszünk kontroll nélkül. Isten ide adta az Igét, általa tehetünk minden véleményt, irányvonalat mérlegre.

Ezek az emberek a saját meggyőződésükhöz ragaszkodnak, és tévednek. Jézus elmondja, mindez azért állt elő, mert sem az Igét, sem Isten hatalmát nem ismerik. Nagyon lényeges, hogy igyekezzünk megismerni az Urat. Kerüljünk Vele élő kapcsolatba, mélyüljünk el az igében, és akkor a jó irányba fogunk haladni. Akkor meglátjuk, tartható-e még a véleményünk? Jézus Lénye megismerése által mondjuk ki, hogy mi láttuk rosszul a dolgokat, és igazodjunk ahhoz, amit Ő mond!

Az Úr rámutat az Írás alapján, hogy Isten az élők Istene. A Biblia elmondja, hogy azok, akik az Úréi voltak, Neki szolgáltak, a bibliai hithősök, haláluk után is élnek. Maga Isten nyilatkozik úgy róluk, mint akik élnek, akik Vele vannak. Isten nem pusztulást, elmúlást hozott létre, hanem örök életet. A halál a bűneset, az engedetlenség által érkezett a világba. Azonban Isten örökkévalóságra tervezte az életet. Ezen nem változtat a sátán terve sem. Jézus Krisztusban pedig kiteljesedett az Élet. Ő feltámadt, és aki hisz Őbenne, annak örök élete van.

 

 

 

Örvendezzetek egek

 

 

1. Örvendezzetek, egek, Ti is, földi seregek! Mindnyájan örüljetek, Vígan énekeljetek,

Mert Urunk feltámadott, Nékünk életet adott.

2. Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk, Mert legyőzte a halált, Örök váltságot ta-

lált Isteni erejével, Hathatós érdemével.

3. Nékünk megigazulást És a bűnből gyógyulást, Istennel békességet És boldog re-

ménységet Nyert feltámadásával, örök igazságával.

4. Előtted arcra esünk, S kérünk, édes kezesünk: Részeltess halálodnak És feltámadá-

sodnak Drága érdemeiben, Édes gyümölcseiben.

5. Cselekedd Szentlelkeddel, Végtelen érdemeddel, Hogy új életet éljünk, Végre porból

felkeljünk Örök, nagy boldogságra És halhatatlanságra.

 

 

Isten áldásával.

Utolsó esély!

 

J

óás trónra lépésével megszűnt a vérontás Júdában (2Kir 12,1-22). Mindez annak köszönhető, hogy az ifjú királyt a főpap vette oltalma alá. Ő tanítgatta, vezetgette, és ismertette meg vele az élő Istent. Mert ez a legfontosabb, megismerni az Urat. Azonban a helyes úton való vezetés mellett, az is lényeges, hogy az alany megnyissa a szívét Isten előtt. Nem elég csak ismereteket elsajátítani, meg kell ismerni az élő Istent.

Jóás azt tette, amit helyesnek tartott az Úr, ezen az úton indult el, és haladt is jó darabig. Meglátta mit tart helyesnek az Úr, és azt kezdte tenni. Így kell nekünk is olvasni, tanulni az igét. Amit felismerünk, hogy az Úr akarata, azt tegyük is. És amiről kiderül, hogy az az ige alapján nem helyes, azt ne tegyük.

Azonban maradt meg nem oldott dolog az ő életében is. Van, amihez, nem mert hozzányúlni. Ez pedig az áldozóhalmok kérdése volt. Ez nagyon érzékeny területet jelentett, és úgy gondolta, nem bolygatja meg. Mi az a terület, amihez nem merünk hozzányúlni, bár megláttuk, hogy az Úr szemében az nem jó? Ezen a területen a király a néphez igazodott, az elvárásoknak felelt meg. Kihez igazodok? Kinek akarok megfelelni? Istennek, vagy az embereknek? A Krónikák könyve szerint csak a főpap haláláig járt Jóás ezen az úton. Valószínűleg nagy nyomás nehezedett rá, és ő meg akart felelni a korszellemnek. Az Úr Jézus nemcsak elindult, hanem végig is ment az úton. Egyedül az Atyának felelt meg.

Fontosnak tartotta a templom rendbetételét, mert ott központosult a hitélet. Ott mutatták be az áldozatokat, és ott jelent meg az Úr népének. Ma már az ige mellett elcsendesedő lélek is megtapasztalja az Úrral való élő kapcsolatot. De jó, ha együtt is segítségül hívjuk az Úr nevét.

A pénz akkor is kísértést jelentett. Nagy ereje van az ember felett, és a gonosz nagyon jól bánik vele. Azonban az amikor az Úr Jézus veszi át az uralmat az életünk felett, ez a varázs megtörik. Már nem lesz ereje a pénznek, mert Jézus felszabadít minden függőség alól. Kezében jó helyen van az életünk.

Jóás bizalma az Arám király támadása idején megingott. Honnan látjuk? Onnan, hogy a templom kincseit elküldte az arámok királyának. Már nem Isten segítségében bízott. Úgy gondolta ez a biztosabb. Jó tudnunk, hogy az Úrban bízhatunk. Neki van hatalma megmenteni, és nem kell emberi szokásokra, módszerekre hagyatkozni.

Nincs előrelépés, nem akarják az emberek, a vezetők Jézusban meglátni Istent. Nem akarják önmagukat alárendelni Jézusnak. Annyi mindent tett, oly sok ember élete rendbe jött Általa, mégsem mondják ki, ezt csak Isten vihette végbe. Nincs Jézushoz fogható, ott van mellette Bartimeus is, meg már sok meggyógyult és szabadult ember, és ez sem elég nekik. De nekem elég, mindaz, amit az Úr megmutat magából? Elég az a sok csoda, amit már elvégzett az Úr az életemben, és a környezetemben? Hány ember tesz bizonyságot bűnbocsátó kegyelméről, megrendít ez engem?

Az Úr tovább tanítja az embereket, még mindig lehetőséget ad arra, hogy felragyogjon előttük a világosság (Mk 12,1-17). A szőlő Isten népe, a szőlőmunkások Izráel népe vezetői, a szőlős gazda, maga Isten. Ő az, Aki népet plántál ebbe a világba. Az egyház is az Ő népe, és azért van jelen, hogy megadja a gyümölcsét. A szolgák az Úr prófétái, követei, akiket azért küldött, hogy a szőlő termését a Gazdának vigyék. Ez a termés az élő hit. Ő mindig hitet, és általa a szívünket keresi. Mondhatnánk úgy is, hogy az Úr minket keres. Ő nem tőlünk vár valamit, nem tart igényt kedvenc tárgyainkra, pénzünkre, Ő a szívünket akarja. Ő Úr akar lenni életünk felett. Megkapja a trónt?

A példázat elmondja, mivel Isten népe nem adta önmagát Istennek, a szolgáit pedig elutasították, még egy utolsó kísérletet tett. Utoljára elküldte egyetlen, szeretett Fiát. Ez a fiú Jézus. Ő az utolsó esély. Magasztaljuk Urunkat, hogy még tart az esély. De nincs más. Ne várjunk mást, a Fiú az utolsó szava Istennek. Ő az utolsó lehetőség. Ma még kinyújthatjuk felé kezünket.

Mennyire jót gondol Isten az emberről. Meg fogják becsülni a Fiút. És erre cáfol rá az ember. Jézus előre elmondja mi fog történni. Nem kell a Fiú, az örökség kell. És ez ma is látszik. Nem kell nekünk sem a Fiú, sem az Atya, csak egyedül az örökség, mindaz, amit Isten teremtett.  A mai ember ragadozó módjára veti magát a természeti kincsekre. Mindenből pénzt akar, ezért kiszipolyoz, amit csak lehet, tönkreteszi az élő világot is. Jézust kidobtuk, azt mondtuk nem kell. Úgy gondolkodunk, hogy minden a miénk. Nincs az emberen kívül senki. Idegen lényeket keresünk, ahelyett hogy meghódolnánk az Úr előtt. Az előtt az Isten előtt, Aki mindig a javunkat akarta, aki nem riadt vissza attól, hogy utolsó lehetőségként, Fiát küldje el. Tudta, hogy mi fog történni, mégis megadta az esélyt. Bárcsak megragadnánk, amíg időnk van.

A farizeusok továbbra sem akarják Istent, a maguk útját járják. Senki ne szóljon az életükbe. Jézus pedig kiváltképp ne. Nem elfogadják, hanem mindent megtesznek azért, hogy elveszíthessék. Eljött a Fiú, és ahelyett, hogy hálás szívvel és örömmel fogadnánk, el akarják Őt pusztítani. Csapdát állítanak az Isten Fiának. Döbbenet hová jut az ember. És ha képesek voltunk Jézust halálba adni, ne csodálkozunk, azon, ami ma is történik a világban.

Az Úr rámutat a lényegre, nem kell nagy dolgot tennünk, csak megadni Istennek, ami az Övé. De mi az Övé? Minden! Övé az életünk, és a dolgok akkor fordulnak jobbra, ha először magunkat adjuk Neki. Azért jött Jézus, hogy visszaadjuk az életünket az irányítása alá. Minden probléma gyökere, hogy kivontuk magunkat Isten uralma alól, függetlenek akarunk lenni. Az egyetlen, az életünket meghatározó kérdés mit kezdünk magunkkal? Kinek adjuk magunkat? Istennek, vagy a gonosznak?

 

 

Isten szívén megpihenve

 

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, :/: Hitünk karja úgy ölelje Édes

Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő

miénk, övéi mi.

 

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha

kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, lát-

va minket, Hogy szeretni nem tudunk.

 

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned vég-

re Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,

S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

 

 

Isten áldásával.

Milyen szívvel jövök?

 

A

 gonosz pusztítását látjuk Isten népe között (2Kir 10,1-11,20). Mert sátán gonosz, embergyilkos kezdettől fogva, ezt mondj el róla az Úr Jézus. Ezt a pusztító magatartását látjuk a tizedik és a tizenegyedik fejezetben. Mindent megtesz, hogy Istentől távol tartsa az északi rész lakosait. Belevitte őket a Baal kultuszba, és amikor úgy tűnne, hogy ez megszűnik, akkor sincs teljes megújulás. Jeroboám kultusza tovább marad. Az igazi megtérés az lenne, ha az Úrhoz térnek meg, és őseik kultuszával is szakítanának. Azonban erre nincs szándék. Jéhú tettei sem az Úr ismeretéből, szíve változásából fakadnak. Amit tesz, abban a leszámolás, a tisztogatás a motiváció.

Azonban mindezek mögött megjelenik Isten kegyelme, aki népét meg akarja tisztítani, mindattól, ami Aháb idején bekerült az országba. Isten Illés által kijelentette, hogy Aháb háza népe ítélet alá kerül, amiért nem tértek vissza Őhozzá. Isten kereste őket, mint ahogy minket is keres, azt akarja, hogy elszakadjunk minden bálványtól, és csak Őreá figyeljünk. Azonban nem ez történt, megmaradtak a bűn útján, nem hallották meg Isten szavát, nem tartottak bűnbánatot.

Amire jó figyelni ebből a részből, Jéhú szavai: „Semmi sem esik a földre az Úr igéjéből.” Ez csodálatos megállapítás, nagyszerű üzenet, mert valóban így van. Ez erőt ad, Isten szava megvalósul minden időben. Bízhatunk Benne. De azt is üzeni, hogy készüljünk az ige beteljesedésére. Minden úgy lesz, ahogyan az Úr mondta. Van ennek egy olyan üzenete is, hogy az Úr igéjét annak, aki hallja, aki kapja, ne engedje a földre hullni. Ne hagyjuk a ránk bízott igét megvalósulatlanul. Isten azért adja igéjét, hogy azt éljük, cselekedjük.

Aháb király irányvonala, a Baal kultusz Júdába is bekerült. Mégpedig házasság révén. És a gonosz feltartóztathatatlanul haladt előre, pusztította Isten népét. Ataljá a királyi vérből valókat kiirtotta, hogy övé lehessen a hatalom. A gonosz tombol, pusztít. Isten azonban megállítja pusztítását. Isten hatalma végtelen, és amikor népe érdeke megkívánja közbelép. Megvannak az eszközei, akik bátran vállalják Őt, és megteszik, amit kér, még életük kockáztatásával is. Így kerül elő Jóseba, kilopja Jóást az anyakirálynő haragja elől. Pusztít, tombol a királynő, de az a királylány, meglátja Isten akaratát, és bátran cselekszik. Döbbenetes, hogy annyira tombol a gonosz, hogy Isten gyermekeit csak kilopni lehet. Különleges akcióra van szükség a kimentésükre. Így tombol a sátán, és mindenkit el akar pusztítani, kárhozatba kíván taszítani. Különleges akcióra van szükség, és ezt valósította meg az Úr, amikor Jézust elküldte a világba. Általa szakít ki a gonosz birtokából. Aki hittel jön Hozzá, átéli, van szabadítás. Ő emel ki a gonosz kezéből, és visz át az Atya országába.

Jézus ma is mindent megtesz megmentésünkért. Engedjük, hogy kihívjon a világból. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, bátor engedelmességre van szükség. Hallgatok Jézus szavára és elindulok a nyomában.

Az Úr felszabadította az imádság házát, de vajon meddig tartott (Mk 11,20-33)? Meddig kerültek vissza oda az Úr után vágyakozók, meddig szólt az ige? Meddig tart a reform, meddig tart szívünk megtisztítása? Nem jönnek vissza a régi dolgok? Ne engedjünk neki. Mert az Úr megtisztító munkája lehetőséget nyit egy új életre. Lehetővé teszi, hogy újra kapcsolatba kerüljünk Vele, és gyümölcsöt teremjünk. Az Úr a fügefát /Izráelt/ akarta a szolgálata alatt megtisztítani, hogy gyümölcsöt teremjen. Azonban nem tisztultak, nem fogadták el Őt, és maradtak gyümölcstelenek. Amikor az Úr a gyümölcsöt kereste a fán, akkor népére gondolt, és azt mondta el, gyümölcstelenek. Letelt  a gyümölcstermés ideje, és ezért szárad el a fa. Gyümölcstelen fának nincs helye Isten kertjében. Van-e gyümölcs életem fáján? Mit talál rajtam az Úr. Még van időm, de meddig? Ezért még ma kell termőbe fordulni. Az Úrnak terméketlen fára, népre nincs szüksége. Mi található az életünk, a gyülekezetek fáján? Gyümölcs, vagy mi is csak leveket tudunk felmutatni, amik ugyan lehetnek szépek. De Isten nem a levélért ültetett bele a világba.

Amikor reggel elmennek a fa előtt Péter szinte csodálkozva mutatja Jézusnak a kiszáradt fát. Nem gondolta, hogy Jézus szavában ilyen erő van. Az Úr azt mondja: Higgyetek Istenben, vagyis, higgyék, hogy Isten él és szavának ereje van. Ő most is munkálkodik, a gyümölcstelent megítéli. Isten megítéli népét. Ezért fontos, hogy vegyük komolyan szavát, vegyük komolyan amit nekünk mond!

A mai időkben is hitre van szükségünk, Istenben való hitre. Ami azt jelenti, hogy hisszük, amit Ő megmond, az meg is lesz. Isten szava ma is energia, ma is hat. Személyes életünkben is, és a világban is. Isten a hitünket használja fel eszközként. Használható a hitem? Használható vagyok Isten kezében? Használható ma a gyülekezet?

A használhatóság alapja, a kételkedés nélküli hit. Nem kételkedem az Úrban, sem abban, hogy amit kérek, azt Ő meg tudja tenni, és meg is akarja tenni. Isten hatalmas dolgokat munkál övéi által, hisszük, hogy életek alakulhatnak át a Jézusban való hit által? Hisszük, hogy megváltozhatnak döntések is ha hittel az Úr elé visszük? Elizeus idejében Isten az ellenség haditervét is feltárta a próféta előtt. Ha hittel visszük Isten elé a dolgokat, és nem kételkedünk a szívünkben, meglesz, megtörténik, amit mondunk. Természetesen kérésünknek az Úr Lényével, akaratával egyeznie kell. Nagyszerű ígéret ez, ha hisszük, amit kérünk, megadatik. Éljünk ezzel a lehetőséggel! A folytatás rámutat, nem mások ellen van a hitből fakadó kérés, hanem másokért. A bűnös megmentéséért. Ezért amikor kérünk, bocsássunk meg. A hitünk a bűnös ember megmentését szolgálja. Őt vihetjük az Úr elé.

A fügefa valóban kiszáradt, mert mennek ugyan Jézushoz a templomba, de nem Ő a lényeges. Nem Őt keresik, nem azért mennek, hogy megismerjék, majd rábízzák az életüket. Vajon mi miért megyünk a templomba? Jézusért, vagy azért, hogy a saját véleményünket halljuk? Vagy azért, hogy vitázzunk Istennel? Ezek az emberek kérdeznek Jézustól, de Jézus visszakérdez, hiszen ismeri a szívüket, a gondolataikat. De azok nem felelnek, mert félnek az emberektől. Úgy közelednek Jézushoz, hogy az emberek előtti tekintélyüket, a világbeli pozíciójukat meg akarják tartani. Így azonban nem megy. Ha így jövünk, nincs válasz. Választ csak az őszinte és engedelmességre kész szív kap. Azonban, ha szívünket megalázva, az emberektől való félelmet elhagyva jövünk, és csak Jézusra szomjazunk, kapunk választ, és feltárul Isten országa igazsága.

 

 

 

Szívem megalázván, tehozzád megyek

 

1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek És szent

Fiad által néked könyörgök.

 

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, An-

gyali sereggel oltalmam voltál.

 

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, min-

den jóra vezérelj engem.

 

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó

gyümölcsét hogy el ne rontsam.

 

5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondo-

lat bennem erőt ne vegyen.

 

6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtar-

tásra ne adjak okot.

 

7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily könnyen hajlok! Ad-

jad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!

 

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint

rám átkot ne hozzon.

 

9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szent-

lelked és Igéd legyen vezérem.

 

10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó

egészségben gyarló testemet!

 

11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak

tégedet illet minden tisztesség!

 

 

Isten áldásával.

 

Megtisztítás

 

M

egdöbbentő és nagyon erőszakos jeleneteket olvasunk ebben a két fejezetben (2Kir 8,1-9,37). Hiába tett Isten a próféta által hatalmas dolgokat nem mozdultak, nem változtak az emberek. Nem távolították el a bálványokat, mindenki a maga feje után ment. Nem olvasunk arról, hogy bárki is bűnbánatot tartana,  pedig sok minden másképp menne végbe, ha szembenéznének bűneikkel és változtatnának. A változás mindig azt jelenti, Isten szavához szabjuk magunkat. Izráel problémája, hogy nem szabadult meg az ahábi vonaltól. Nem távolították el a Baal kultuszt, és engedték, hogy Aháb utódai uralkodjanak. Ezért Isten kimondta az ítéletet. És nincs senki, aki Istenhez kiáltana.

Az uralkodóváltások sem Isten akarata szerint mennek végbe. Nem kérdezik, kit akar Isten a trónon látni. Önjelöltekről olvasunk. A maguk elképzelései szerint akarnak változást vinni az ország életébe. De egyik sem, önmagát akarja megváltoztatni. Nincs, aki odaborulna Isten elé és a saját élete újjá formálását kérné. Isten mindig az én életemet akarja újjá formálni. Amíg a szív nem lesz újjá, nem történik igazi változás. Cserélgethetjük a vezetőket, de az igazi megújulás mindig belül megy végbe.

Még Júda királya is Aháb királyainak az útján járt? Hogyan történt ez meg? Házasság révén rokonságba kerültek, és így a gonosz átkerült Júdába. Családi kapcsolatok által, amikor a hívő a hitetlennel felemás igába kerül, a bűn átkerülhet. A hívő nem tudja minden hatás alól kivonni magát, nem tud mindig nemet mondani. Alkalmazkodni akar, és hát ugye a „békesség” ezt követeli meg. A hamis békességből mindig pusztulás származik. Ezért fontos, hogy figyeljünk az Úr szavára, és ha nem tudjuk elkerülni a keveredést, ragaszkodjunk az igéhez. Ragaszkodjunk mindig Isten szavához.

Azonban jó látni azt is, hogy a bűn, a gonoszság sem képes Isten munkáját feltartóztatni. Az Úr kijelenti magát, ad lehetőséget. Isten küldi szolgáit, a prófétákat, akik hatalmasan tesznek bizonyságot. Izráel királyainak is látni kell Isten hatalmát. Azonban igazából nem mozgatja meg őket mindaz, amit látnak és hallanak. Minket megmozgat az ige?

A súnémi asszony történetén keresztül Isten hűsége jelenik meg előttünk. Az asszony befogadta a prófétát, és most megtapasztalja, Isten nem feledkezik meg róla. Kijelenti neki, hogy éhínség kezdődik. Csodálatos, Isten az Őt szeretőknek előre feltárja az eseményeket.  Az asszony pedig hittel fogadja a hírt, és aszerint cselekszik. Jó, ha teljes mértékben az Úrra bízzuk magunkat. Az asszony ismerte Istent, nem félt, és bízott Benne. Bízzunk az Úrban, mint Atyánkban. Higgyük, amit az Úr Jézus is mond, tudja, a ti mennyei Atyátok mire van szükségetek. És nemcsak az éhínség idején gondoskodik Isten róla, hanem amikor eltelik a hét év, visszakapja örökségét.. Isten kezében az életünk, és a javaink is jó helyen vannak. Nagy kérdés Rámerjük-e hittel bízni mindenünket. Ez az asszony megtette, és átélte, Isten előtte jár.

Az Úr bevonul Jeruzsálembe, de az éltetések között sem veszíti szem elől, azt, amiért megy, a keresztet (Mk 11,1-19). Az Ő útja oda vezet, ezért jött, ez az Ő műve. Mert a kereszten megy végbe a megbékéltetés, a bűneink büntetésének elhordozása. Ő magára veszi szennyes ruhánkat, és így békélteti meg Istent, Atyánkat. Csodálatos király Ő. Nincs mellette hadsereg, nem alkalmaz erőszakot, senkit sem kényszerít meghódolásra. A szamár hátán ülve vonzza Lénye magához az embereket. Aki látja Őt, az maga dönt, akarja-e Jézust élete Urának. Mert Ő nem egy ország trónját foglalja el, hanem az ember szívébe szándékozik bevonulni. Azonban a szív ajtaján csak belül van kilincs, és így az ajtót mindenki maga nyithatja ki. Ha erőszakkal jönne, a félelemtől bezárkóznánk, de Ő kegyelemmel, irgalommal és szeretettel érkezik. Jövetele lehetőséget kínál a bűntől való szabadulásra. Jön, mert Isten szeretné, ha országa polgárai lennénk. Oda a belépő, Jézus, a kereszt.

Amikor bevonul a városba, semmi nem úgy megy végbe, ahogyan azt elképzelték. A templomba megy Jézus, és nem a város politikai intézményeibe. Ő nem pusztítani, hanem újjáépíteni akar. Újjáteszi azokat az életeket, akik Hozzá fordulnak, akiket a bűn és a gonosz tönkretett. Erre mutat, hogy Betániába megy. Oda ahol az igére szomjas emberek élnek. Azokhoz, akiknek Ő kell, akik félre tudnak Érte tenni mindent, a munkát is. Mária itta Jézus szavait, és általuk békességre lelt. Te is iszod az Úr szavát? Mindennél fontosabb Ő a számodra? Betánia hirdeti az Úr halál feletti hatalmát. Micsoda király, mennyire más, mint a földi uralkodók, akikre emlékezünk, szobrot állítunk nekik. Vér és könny marad utánuk. Amit létrehoztak, ahhoz erőszak tapad. Jézus más, az Ő útján nem halálba jutnak az emberek, hanem a halálból életre kelnek. Lázár hatalmas bizonyság. Jézus nem megöl, hanem megelevenít. Kövessük az élet Fejedelmét, Jézust!

Az Úr rámutat a fügefa megátkozásán keresztül, hogy nem földi ország kiépítése, nem földi emelkedés, siker, gazdagság jön Izráelbe, hanem pusztulás. Isten lehetőséget adott, a megtérésre, a Messiás elfogadására, de ők elutasították. Ennek meg lesz a következménye. Nem független ország építése következik, hanem kiszáradás. Mivel nincs gyümölcs, kiszárad Izráel. Ha eddig hozott tápláló gyümölcsöket, ezután már nem lesz rá lehetősége. Most teremjük a gyümölcsöt, mert ha nem, kiszárad a fügefa. Lassan letelik a kegyelem korszaka, gyümölcstermő, másokat életre segítő az egyház? Díszfák, vagy gyümölcsfák vagyunk. Ma mintha egyre több dísz lenne rajtunk, de vajon van-e gyümölcs. Mert az egyház nem karácsonyfa, ezért Jézus nem díszt, hanem gyümölcsöt keres, de mit talál. Mit talál az én életemben?

Az Úr ismét a templomba megy, de nem kitüntetéseket osztogat az egyházat anyagi téren felfuttató vezetőknek, hanem rámutat mindarra, aminek nincs helye az Isten népe életében. A templom imádság háza, és azt akarja,  az Úr, hogy azzá is legyen. Ennek érdekében eltávolítja mindazt, aminek nem ott a helye. Ami a világhoz tartozik, annak kívül kell maradni. A templom Isten rendelője, az imádság összeköt vele. Senkit nem rekeszthetünk ki, a pogányokat sem. Isten megadja a lehetőséget az új élethez. A hit, hallásból van, a hallás Isten igéje által. Tegyük lehetővé, az ige hallgatását. A testünk a Szentlélek temploma, és ott a Lélek tisztít, mert nem fér meg Mellette a bűn. Meg akarja az Úr az életünket tisztítani. Tehát nem elismerés, hanem megtisztítás jön.

 

 

Jézus, nyájas és szelíd

 

1. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyer -

mekedet!

2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!

3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak ve-

led!

4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.

5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már keze-

met!

 

 

Isten áldásával.

Az Úr csodásan működik

 

A

z arámok bekerítették Izráel fővárosát, Samáriát (2Kir 7,1-20). A király Elizeusért küldetett. A követ elmondja a prófétának a király üzenetét. Ebből megtudjuk, Istent teszi felelőssé. Nem arra jut el, hogy segítségül kell hívni. Nem akarja meglátni, hogy Isten bűnbánatot vár. Addig lesz ez a nyomorúságos helyzet, az arám fenyegetés, amíg el nem fordulnak a bálványoktól, és vissza nem térnek Hozzá. Az ellenség támadása, a kialakult gazdasági válság is Isten üzenete. Mivel az igét nem értjük, szava nem jut el a szívünkig, így szól. Érzékeny részünkre tapint. A megélhetés, az egészség, a megmaradásunk mindig érzékeny terület. Azonban most ennek ellenére, nem fordulnak Istenhez. Ezt a szót sem akarják meghallani.

A király azt üzeni, miért várjon még tovább az Úrra? Miért? Mert Isten, könyörülő Isten, és a töredelmes és bűnbánó szívet szereti. Ha bűnbánatot tartanak, megtapasztalják az Ő hatalmát. Ennek azonban semmi jele. A király úgy látja, nem érdemes tovább várni Istenre, mert úgysem történik semmi. Hányszor gondoljuk mi is azt, minek várjak, Isten úgy sem tesz semmit. Lehet nem is képes bármit is tenni, vagy egyszerűen nincs is. Eszünkbe jut-e, hogy Isten is mondhatná, minek várjak rájuk? Úgysem fordulnak Hozzám teljes szívükből. Mindig csak a segítségem kell, és Én nem. Azonban Isten nem olyan, mint az ember. Nem hagy magunkra, nem fordul el tőlünk. Erre mutat a Golgotai kereszt. Elküldte a Fiút. Nem, hogy magunkra hagyott volna, hanem ide adta a Fiát, mégpedig azért, hogy segítsen rajtunk. Szorult helyzetünkből Ő tud kimenekíteni. Szolgái, az egyház jelenléte arra utal, Isten segíteni akar rajtunk, meg akar menteni. Elizeus által küldi a segítséget. Elmondja, hogy hatalmas szabadításban részesíti őket. Mindezt az ő katonai beavatkozásuk nélkül. Meg fogják látni, Istennek nincs szüksége a segítségükre. Istennek nincs szüksége a mi segítségünkre sem. Nincs Hozzá fogható, erős, és hatalmas, Ő az egyedüli Szabadító. Ez a csodálatos szabadítás hit által lehet a miénk. Isten nem kér mást, csak higgyünk Benne!

Mi hogyan reagálunk? Talán úgy, mint a király tisztje? Isten sem tehet itt semmit? Lehetetlen megtennie, amit ígér? Isten soha nem ígér olyat, amit nem tenne meg. Semmi nincs, ami Neki megoldhatatlan problémát jelentene. Pont itt látszódik meg a különbség Isten és a bálványok között. A bálványok tehetetlenek, de Isten, amit mond, azt megcselekszi. És ha Ő kijelentette, hogy megmenti övéit az íjtól, a betegségtől, az úgy is van. Azonban ez a mi hitünkön áll, vagy bukik. Hiszem-e, hogy amit Isten mond, megtörténik? Ez az ember lehetetlennek tartotta, hogy úgy történjen, ahogy Elizeus mondta. Azonban Istennek semmi sem lehetetlen. Olyan jó mindennap látni ezt az igében. Építsünk erre, vegyük komolyan az Úr szavát. Ne emberileg gondolkozzunk, hanem hit által. Mert nem elég meglátni a csodát, részesülni kell belőle. Nem elég hallani a kegyelemről, át is kell azt élni.

Az Úr csodásan működik, az arám sereg elmenekül. A leprások pedig felfedezik a csodát. Élnek vele, de nem tartják meg maguknak, hanem elmondják az örömhírt. Elmondják a városbelieknek, nincs ellenség, van szabadítás, és van élelem. Ez a bizonyságtétel, elmondani, amit átéltünk. Mert csak az tud bizonyságot tenni, aki maga is rátalált a Szabadítóra. Aki talált élelmet, el tudja mondani hol található.

A szuper város Jerikó, és a vak koldus (Mk 10,46-52). Jerikó gazdag, luxus módra élnek benne sokan, de ez sem tudja megoldani a vak koldus problémáját. Nem old meg mindent a pénz és a jólét. Bartimeus a pálmák városának kapujában koldul. Hány lelki koldus kéreget ma a jólét kapujában. Mert bár megvan mindene, de nincs békessége, nincs szeretet, és nincs embere. Nincs, aki megértse, aki megfogja a kezét, vagy meghallgassa. Mindezek helyett pénzt adunk, vagy valamilyen modern eszközt. Azonban ezek a lélek sebeit, és annak szomjúságát nem szüntetik meg. Sok gazdag koldus van.

Bartimeus nemcsak vak volt, hanem ezt el is ismerte. Ezentúl pedig úgy ült a koldus helyén, hogy figyelte, a gyógyulás lehetőségét. Nem akart vakon élni. Látni akart. Akarsz-e látni, változni, vagy már beletörődtél sorsodba? Ez az ember nem adta meg magát, már hallott Jézusról, tudta, hogy képes meggyógyítani. Így amikor értesül, hogy Jézus Jerikóba érkezett, és most mellette vonul el, kiabálni kezdett. Sok zaj van ma. Sokan és sokat zajonganak, de Jézus után kiáltani keveseket hallunk. Te kiáltasz? Felismerted, hogy Ő Isten Fia, és tud rajtad segíteni? Sőt Ő tud egyedül. Annyit próbálkozott már ez a vak is, de senki nem tudott rajta segíteni. Látást visszaadni senki nem képes. De hall Jézusról, és tudja, eljött az ő órája. Megragadja a lehetőséget, és kiált. Nem érdekli, mit szólnak mások, mert a látása, a gyógyulása mindennél fontosabb. Így kiáltsunk, ne törődjünk, azzal mit mondanak, csak kiáltsunk Jézusnak! Mit kiáltsunk? Csak ennyit: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!

Van, amikor az ellenhangokat is túl kell kiabálni. Kiderül, nem mindenki akarja a gyógyulásunkat. De az a lényeg, te akard! Ne hátrálj meg! Aki ismeri Jézust, nem adja fel, tovább kiált. És Ő meghallja, odahív. Mit akarsz, kérdezi? Nem mindegy mit mondunk, a lényeget, a fő problémát tárjuk elé. Úgy, amint Bartimeus tette. Hogy lássak! Kevesebbel nem elégszik meg. Mi hányszor megelégszünk kevesebbel, egy kis alamizsnával. De amikor itt a királyok királya, ne alamizsnát, hanem életet kérj! Új életet, Bartimeus meglátta a lényeget. Csodálatos, vakon is látott. Itt fordulnak meg  a dolgok, látó szemmel látjuk-e a lényeget? Bartimeus annyira látja, hogy amikor ismét lát, követi Jézust. Ez a lényeg, követni Őt. Ezt akarja az Úr, nem csupán a test gyógyulását, hanem, hogy kövessem. Mert ha meggyógyulok is, de nem követem, pusztulásra gyógyultam meg. Jézus életre, üdvösségre szabadít meg.

 

 

 AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

 

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

 

 

Isten áldásával.

 

Szolgai életmód

 

T

öbb esemény is történik ebben a fejezetben, de mindegyikben Isten a főszereplő (2Kir 6,1-33). Megmutatja népének hatalmát, és megerősíti őket abban a bizonyosságban, hogy Neki gondja van rájuk. Nincs az a veszély, amelyből ne tudna kimenekedést adni. Mindezek a csodák azért történnek, hogy felkészítse őket az újabb próbákra és harcokra. Isten tettei mindig erőforrások, ha komolyan vesszük őket, és rájuk építünk.

Az első történetnek is nagyon komoly üzenete van, rámutat, hogy olyanok vagyunk, mint a fejsze. Önmagunkban elsüllyedünk, szükségünk van a nyél megtartó erejére. A fejsze, amikor leesik a nyélről, elsüllyed, és emberileg nincs esély a felhozatalára. Amikor azonban a tanítványok Elizeushoz fordulnak, ő egy botot dob a vízbe, és a fejsze feljött a felszínre. Mindez reményt ad, mert arra mutat rá, van esély reménytelennek látszó helyzetben is. Az esély, a bot. Úgy is mondhatnánk a kereszt.

Életünk nagyon mélyre tud kerülni, azonban van remény, Jézus! Isten őt dobta bele ebbe a világba, és aki hittel összekapcsolódik Vele, megmenekül. Krisztus Lénye emel ki a mélyből, az Ő erős keze von ki, és ad új lehetőséget. Ő ment meg az örök életre. Isten az igén keresztül szólít meg, a legnehezebb helyzetekben küldi az Ő szavát. Isten szava az, ami életre kelt.

Isten előtt nincs elzárt terület. Népét minden körülmények közt képes megmenteni. Ehhez felhasználja szolgáját is. Milyen csodálatos, Elizeus mindig nyitott szívvel van Isten felé. Mert az Úr kijelenti mindezt, ami történik. Isten szolgája megérti a történéseket, belelát, a Lélek által az ellenség terveibe. Az Úr ma is leleplezi a gonosz szándékait. Az igére figyelő szív, nem téved el, mert az Úr vezeti, a Szentlélek megérteti az igét, és megláttatja a folyamatokat.

Elizeus túllát a láthatókon, a szolgája nem. Te mit látsz? Csak azt, ami szemed előtt van? Az emberi lehetőségeket, a gonosz erejét? Vagy te is látod a láthatatlant? Igénk rámutat, hogy aki az Úrhoz tartozik, az túlláthat az emberi törekvéseken, az ellenség erején, és meglátja Isten hatalmát és lehetőségeit. Ne félj, mondja határozottan a próféta. Csak nézz fel, és meglátod, hogy többen vannak velünk, mint ellenünk! Ne félj, bármilyen nyomasztó is a helyzet! Az Úr megadja, hogy lássunk. Aki vágyakozik a látásra, az meg is kapja. Nem az ellenség, hanem az Úr erejét láthatjuk. Megbizonyosodhatunk, hogy ma is többen vannak velünk, mint ellenünk. Aki valóban Krisztust követi, azt az Úr oltalma veszi körül.

Figyelemre méltó az a krisztusi lelkület, ami megjelenik ebben a történetben. A prófétát nem a bosszú vezérli, és az ellenség megvendégelése, a velük való jótett egy időre békességet hoz Izráel számára. Jézus ezt az utat jelölte ki tanítványainak. Tegyenek jót ellenségükkel, azokkal, akik nekik rosszat tettek. Ezen az úton járunk? Nehéz, mondjuk. Igen az. Mert embernek lehetetlen, de Istennek minden lehetséges. Aki el tudja mondani Pállal, élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, annak nem nehéz. Mert már nem én élem ezt meg, hanem a bennem élő Krisztus. Amíg Krisztus nem él bennem nem lehetséges így élni. Vele azonban igen, és ez lesz bizonyságtétel.

Előttük ment Jézus, ők pedig követték, olvassuk, és ez mutatja meg a keresztyén élet lényegét (Mk 10,32-45). Ő megy előttem, én pedig követem. Nem a saját utamat járom, és majd időnként odahívom Jézust, erősítsen meg rajta. Ő megy elől, és addig vagyok tanítvány, amíg mögötte haladok, oda megyek, ahová Ő megy. Ő pedig a keresztre megy, olyan esemény felé, ahová a tanítványoknak egyáltalán nincs kedvük menni. Követem-e akkor is Jézust, amikor olyan helyekre indul, amiket én szívesen elkerülnék? Szenvedés, és kereszthalál nélkül nincs megváltás. Ha az Úr nem lép rá erre az útra, elveszünk. Nem ment meg más, csak az Ő halála és feltámadása. Az Ő élete tesz eleget a mi bűneinkért. Magára veszi büntetésünket. Ha ezt nem tette volna, esélyünk nem lenne. Az ember mindig maga akar eleget tenni Istennek, ezért egyre rosszabb állapotba kerül. De itt van még a mentőöv, a kereszt, szabad megragadni. Szabad leszállni önimádatunk trónjáról, és ki lehet mondai: Jézus segíts!

Megdöbbentő, Jézus szenvedésről, halálról beszél, a tanítványok dicsőségről álmodoznak. Mi jár az eszünkben Jézus mellett? Mi is dicsőségről ábrándozunk? Jólétre, megbecsülésre vágyakozunk, miközben a hívők útja a szenvedés felé tart? Sőt azt látjuk, a világ élete halad a nyomorúság felé? Mi mivel vagyunk elfoglalva? Az evangélium hirdetésével, vagy azzal, hogy minél jobb helyzetbe hozzuk magunkat?

Halljuk-e az Úr szavát, aki azt mondja, ne a világ vezetőit, ne a politikát kövessük. Nekünk nem a világ módszere a minta, hanem az Úr Krisztus. Jézus pedig azért jött, hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. A tanítványoknak is ez az útja, életüket adják. Az egyház nem az uralkodásért, a meggazdagodásért, a látványért van, hanem a szolgálatért. A rabszolga nem volt látványos, élete mindig veszélyben forgott. A rabszolga azért élt, hogy gazdája dolgát végezze. Miért élsz? Azért, hogy Krisztus ügyét végezd, Neki szolgálj, és Akaratát teljesítsd?

 

 

Úr Jézus, nézz le rám

 

1. Úr Jézus, nézz le rám. Jöjj, mosd el bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel

engemet.

2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugo-

dalmamat.

3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm,

velem!

5. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsu-

gár.

 

 

Isten áldásával.