Utolsó esély!

 

J

óás trónra lépésével megszűnt a vérontás Júdában (2Kir 12,1-22). Mindez annak köszönhető, hogy az ifjú királyt a főpap vette oltalma alá. Ő tanítgatta, vezetgette, és ismertette meg vele az élő Istent. Mert ez a legfontosabb, megismerni az Urat. Azonban a helyes úton való vezetés mellett, az is lényeges, hogy az alany megnyissa a szívét Isten előtt. Nem elég csak ismereteket elsajátítani, meg kell ismerni az élő Istent.

Jóás azt tette, amit helyesnek tartott az Úr, ezen az úton indult el, és haladt is jó darabig. Meglátta mit tart helyesnek az Úr, és azt kezdte tenni. Így kell nekünk is olvasni, tanulni az igét. Amit felismerünk, hogy az Úr akarata, azt tegyük is. És amiről kiderül, hogy az az ige alapján nem helyes, azt ne tegyük.

Azonban maradt meg nem oldott dolog az ő életében is. Van, amihez, nem mert hozzányúlni. Ez pedig az áldozóhalmok kérdése volt. Ez nagyon érzékeny területet jelentett, és úgy gondolta, nem bolygatja meg. Mi az a terület, amihez nem merünk hozzányúlni, bár megláttuk, hogy az Úr szemében az nem jó? Ezen a területen a király a néphez igazodott, az elvárásoknak felelt meg. Kihez igazodok? Kinek akarok megfelelni? Istennek, vagy az embereknek? A Krónikák könyve szerint csak a főpap haláláig járt Jóás ezen az úton. Valószínűleg nagy nyomás nehezedett rá, és ő meg akart felelni a korszellemnek. Az Úr Jézus nemcsak elindult, hanem végig is ment az úton. Egyedül az Atyának felelt meg.

Fontosnak tartotta a templom rendbetételét, mert ott központosult a hitélet. Ott mutatták be az áldozatokat, és ott jelent meg az Úr népének. Ma már az ige mellett elcsendesedő lélek is megtapasztalja az Úrral való élő kapcsolatot. De jó, ha együtt is segítségül hívjuk az Úr nevét.

A pénz akkor is kísértést jelentett. Nagy ereje van az ember felett, és a gonosz nagyon jól bánik vele. Azonban az amikor az Úr Jézus veszi át az uralmat az életünk felett, ez a varázs megtörik. Már nem lesz ereje a pénznek, mert Jézus felszabadít minden függőség alól. Kezében jó helyen van az életünk.

Jóás bizalma az Arám király támadása idején megingott. Honnan látjuk? Onnan, hogy a templom kincseit elküldte az arámok királyának. Már nem Isten segítségében bízott. Úgy gondolta ez a biztosabb. Jó tudnunk, hogy az Úrban bízhatunk. Neki van hatalma megmenteni, és nem kell emberi szokásokra, módszerekre hagyatkozni.

Nincs előrelépés, nem akarják az emberek, a vezetők Jézusban meglátni Istent. Nem akarják önmagukat alárendelni Jézusnak. Annyi mindent tett, oly sok ember élete rendbe jött Általa, mégsem mondják ki, ezt csak Isten vihette végbe. Nincs Jézushoz fogható, ott van mellette Bartimeus is, meg már sok meggyógyult és szabadult ember, és ez sem elég nekik. De nekem elég, mindaz, amit az Úr megmutat magából? Elég az a sok csoda, amit már elvégzett az Úr az életemben, és a környezetemben? Hány ember tesz bizonyságot bűnbocsátó kegyelméről, megrendít ez engem?

Az Úr tovább tanítja az embereket, még mindig lehetőséget ad arra, hogy felragyogjon előttük a világosság (Mk 12,1-17). A szőlő Isten népe, a szőlőmunkások Izráel népe vezetői, a szőlős gazda, maga Isten. Ő az, Aki népet plántál ebbe a világba. Az egyház is az Ő népe, és azért van jelen, hogy megadja a gyümölcsét. A szolgák az Úr prófétái, követei, akiket azért küldött, hogy a szőlő termését a Gazdának vigyék. Ez a termés az élő hit. Ő mindig hitet, és általa a szívünket keresi. Mondhatnánk úgy is, hogy az Úr minket keres. Ő nem tőlünk vár valamit, nem tart igényt kedvenc tárgyainkra, pénzünkre, Ő a szívünket akarja. Ő Úr akar lenni életünk felett. Megkapja a trónt?

A példázat elmondja, mivel Isten népe nem adta önmagát Istennek, a szolgáit pedig elutasították, még egy utolsó kísérletet tett. Utoljára elküldte egyetlen, szeretett Fiát. Ez a fiú Jézus. Ő az utolsó esély. Magasztaljuk Urunkat, hogy még tart az esély. De nincs más. Ne várjunk mást, a Fiú az utolsó szava Istennek. Ő az utolsó lehetőség. Ma még kinyújthatjuk felé kezünket.

Mennyire jót gondol Isten az emberről. Meg fogják becsülni a Fiút. És erre cáfol rá az ember. Jézus előre elmondja mi fog történni. Nem kell a Fiú, az örökség kell. És ez ma is látszik. Nem kell nekünk sem a Fiú, sem az Atya, csak egyedül az örökség, mindaz, amit Isten teremtett.  A mai ember ragadozó módjára veti magát a természeti kincsekre. Mindenből pénzt akar, ezért kiszipolyoz, amit csak lehet, tönkreteszi az élő világot is. Jézust kidobtuk, azt mondtuk nem kell. Úgy gondolkodunk, hogy minden a miénk. Nincs az emberen kívül senki. Idegen lényeket keresünk, ahelyett hogy meghódolnánk az Úr előtt. Az előtt az Isten előtt, Aki mindig a javunkat akarta, aki nem riadt vissza attól, hogy utolsó lehetőségként, Fiát küldje el. Tudta, hogy mi fog történni, mégis megadta az esélyt. Bárcsak megragadnánk, amíg időnk van.

A farizeusok továbbra sem akarják Istent, a maguk útját járják. Senki ne szóljon az életükbe. Jézus pedig kiváltképp ne. Nem elfogadják, hanem mindent megtesznek azért, hogy elveszíthessék. Eljött a Fiú, és ahelyett, hogy hálás szívvel és örömmel fogadnánk, el akarják Őt pusztítani. Csapdát állítanak az Isten Fiának. Döbbenet hová jut az ember. És ha képesek voltunk Jézust halálba adni, ne csodálkozunk, azon, ami ma is történik a világban.

Az Úr rámutat a lényegre, nem kell nagy dolgot tennünk, csak megadni Istennek, ami az Övé. De mi az Övé? Minden! Övé az életünk, és a dolgok akkor fordulnak jobbra, ha először magunkat adjuk Neki. Azért jött Jézus, hogy visszaadjuk az életünket az irányítása alá. Minden probléma gyökere, hogy kivontuk magunkat Isten uralma alól, függetlenek akarunk lenni. Az egyetlen, az életünket meghatározó kérdés mit kezdünk magunkkal? Kinek adjuk magunkat? Istennek, vagy a gonosznak?

 

 

Isten szívén megpihenve

 

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, :/: Hitünk karja úgy ölelje Édes

Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő

miénk, övéi mi.

 

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha

kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, lát-

va minket, Hogy szeretni nem tudunk.

 

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned vég-

re Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,

S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

 

 

Isten áldásával.