Szolgai életmód

 

T

öbb esemény is történik ebben a fejezetben, de mindegyikben Isten a főszereplő (2Kir 6,1-33). Megmutatja népének hatalmát, és megerősíti őket abban a bizonyosságban, hogy Neki gondja van rájuk. Nincs az a veszély, amelyből ne tudna kimenekedést adni. Mindezek a csodák azért történnek, hogy felkészítse őket az újabb próbákra és harcokra. Isten tettei mindig erőforrások, ha komolyan vesszük őket, és rájuk építünk.

Az első történetnek is nagyon komoly üzenete van, rámutat, hogy olyanok vagyunk, mint a fejsze. Önmagunkban elsüllyedünk, szükségünk van a nyél megtartó erejére. A fejsze, amikor leesik a nyélről, elsüllyed, és emberileg nincs esély a felhozatalára. Amikor azonban a tanítványok Elizeushoz fordulnak, ő egy botot dob a vízbe, és a fejsze feljött a felszínre. Mindez reményt ad, mert arra mutat rá, van esély reménytelennek látszó helyzetben is. Az esély, a bot. Úgy is mondhatnánk a kereszt.

Életünk nagyon mélyre tud kerülni, azonban van remény, Jézus! Isten őt dobta bele ebbe a világba, és aki hittel összekapcsolódik Vele, megmenekül. Krisztus Lénye emel ki a mélyből, az Ő erős keze von ki, és ad új lehetőséget. Ő ment meg az örök életre. Isten az igén keresztül szólít meg, a legnehezebb helyzetekben küldi az Ő szavát. Isten szava az, ami életre kelt.

Isten előtt nincs elzárt terület. Népét minden körülmények közt képes megmenteni. Ehhez felhasználja szolgáját is. Milyen csodálatos, Elizeus mindig nyitott szívvel van Isten felé. Mert az Úr kijelenti mindezt, ami történik. Isten szolgája megérti a történéseket, belelát, a Lélek által az ellenség terveibe. Az Úr ma is leleplezi a gonosz szándékait. Az igére figyelő szív, nem téved el, mert az Úr vezeti, a Szentlélek megérteti az igét, és megláttatja a folyamatokat.

Elizeus túllát a láthatókon, a szolgája nem. Te mit látsz? Csak azt, ami szemed előtt van? Az emberi lehetőségeket, a gonosz erejét? Vagy te is látod a láthatatlant? Igénk rámutat, hogy aki az Úrhoz tartozik, az túlláthat az emberi törekvéseken, az ellenség erején, és meglátja Isten hatalmát és lehetőségeit. Ne félj, mondja határozottan a próféta. Csak nézz fel, és meglátod, hogy többen vannak velünk, mint ellenünk! Ne félj, bármilyen nyomasztó is a helyzet! Az Úr megadja, hogy lássunk. Aki vágyakozik a látásra, az meg is kapja. Nem az ellenség, hanem az Úr erejét láthatjuk. Megbizonyosodhatunk, hogy ma is többen vannak velünk, mint ellenünk. Aki valóban Krisztust követi, azt az Úr oltalma veszi körül.

Figyelemre méltó az a krisztusi lelkület, ami megjelenik ebben a történetben. A prófétát nem a bosszú vezérli, és az ellenség megvendégelése, a velük való jótett egy időre békességet hoz Izráel számára. Jézus ezt az utat jelölte ki tanítványainak. Tegyenek jót ellenségükkel, azokkal, akik nekik rosszat tettek. Ezen az úton járunk? Nehéz, mondjuk. Igen az. Mert embernek lehetetlen, de Istennek minden lehetséges. Aki el tudja mondani Pállal, élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, annak nem nehéz. Mert már nem én élem ezt meg, hanem a bennem élő Krisztus. Amíg Krisztus nem él bennem nem lehetséges így élni. Vele azonban igen, és ez lesz bizonyságtétel.

Előttük ment Jézus, ők pedig követték, olvassuk, és ez mutatja meg a keresztyén élet lényegét (Mk 10,32-45). Ő megy előttem, én pedig követem. Nem a saját utamat járom, és majd időnként odahívom Jézust, erősítsen meg rajta. Ő megy elől, és addig vagyok tanítvány, amíg mögötte haladok, oda megyek, ahová Ő megy. Ő pedig a keresztre megy, olyan esemény felé, ahová a tanítványoknak egyáltalán nincs kedvük menni. Követem-e akkor is Jézust, amikor olyan helyekre indul, amiket én szívesen elkerülnék? Szenvedés, és kereszthalál nélkül nincs megváltás. Ha az Úr nem lép rá erre az útra, elveszünk. Nem ment meg más, csak az Ő halála és feltámadása. Az Ő élete tesz eleget a mi bűneinkért. Magára veszi büntetésünket. Ha ezt nem tette volna, esélyünk nem lenne. Az ember mindig maga akar eleget tenni Istennek, ezért egyre rosszabb állapotba kerül. De itt van még a mentőöv, a kereszt, szabad megragadni. Szabad leszállni önimádatunk trónjáról, és ki lehet mondai: Jézus segíts!

Megdöbbentő, Jézus szenvedésről, halálról beszél, a tanítványok dicsőségről álmodoznak. Mi jár az eszünkben Jézus mellett? Mi is dicsőségről ábrándozunk? Jólétre, megbecsülésre vágyakozunk, miközben a hívők útja a szenvedés felé tart? Sőt azt látjuk, a világ élete halad a nyomorúság felé? Mi mivel vagyunk elfoglalva? Az evangélium hirdetésével, vagy azzal, hogy minél jobb helyzetbe hozzuk magunkat?

Halljuk-e az Úr szavát, aki azt mondja, ne a világ vezetőit, ne a politikát kövessük. Nekünk nem a világ módszere a minta, hanem az Úr Krisztus. Jézus pedig azért jött, hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. A tanítványoknak is ez az útja, életüket adják. Az egyház nem az uralkodásért, a meggazdagodásért, a látványért van, hanem a szolgálatért. A rabszolga nem volt látványos, élete mindig veszélyben forgott. A rabszolga azért élt, hogy gazdája dolgát végezze. Miért élsz? Azért, hogy Krisztus ügyét végezd, Neki szolgálj, és Akaratát teljesítsd?

 

 

Úr Jézus, nézz le rám

 

1. Úr Jézus, nézz le rám. Jöjj, mosd el bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel

engemet.

2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugo-

dalmamat.

3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm,

velem!

5. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsu-

gár.

 

 

Isten áldásával.