Tekints az égre!

 

H

armadik esztendeje tart az éhínség, Isten küldi Illést, mert esőt akar adni (1Kir 18,1-46). Igen, nem történt semmi, a nép továbbra is a bálványokat imádja, de az Úr megkönyörül rajtuk. Isten nem a szenvedésért adja a nyomorúságot, Ő nem gyönyörködik a szenvedésben, a halálban, mindezekkel fel akarja ébreszteni az embereket. Azonban Aháb és Izráel nem ébred. Több mint két éve tart a szárazság, de azért sem fordulnak Istenhez. Nincs magukba szállás, nincs bűnbánat, inkább a prófétát okolják és öletik meg, Illést halálra keresik. Azt gondolják, ha ők nem lesznek megváltozik az élet. Nem magukat akarják megváltoztatni. Illés a hibás, ő a nép megrontója Aháb szerint. Eszébe nem jut, hogy mindez miatta lehet. Nem az Úr szava szerint vezeti a népet, hanem teljesen elfordultak Tőle.

Jó látni, hogy ebben a nagyon veszélyes időszakban is van olyan ember, aki vállalja a veszélyt, és menti Isten szolgáit. Istennek a legsötétebb időkben is vannak hűséges szolgái, akik nem magukat, hanem a bajban lévőket mentik. Isten mindig ad reménysugarat, Illés ezt nem látja. Mi látjuk-e? Felismerjük-e, hogy próbák idején sem hagy magunkra az Úr.? Ad testvéreket, ad oltalmat és szabadítást.

Illés Aháb elé áll és elmondja mindez azért történt, mert elhagyták az Urat és a Baalokat követik. Eső akkor fog érkezni, ha a nép dönt, mégpedig Isten előtt. Ha Istenhez fordul, ha felismeri, hogy Ábrahám Istene az Ő Istenük, és visszatér Hozzá, akkor megszűnik a szárazság. Tehát nem csak úgy jön az eső, hanem csak akkor, ha a nép visszaadja életét Istennek, és az Ő útjain kezd el újra járni. Megtérés nélkül nincs változás. Ha továbbra is Isten nélkül maradunk, és bűnben élünk, a bálványokat követjük, nem marad abba a próba.

A döntést nem vakon kell meghozni, Isten a szemük előtt mutatja meg, hogy ki is az élő Isten. Majd meg fogják látni, hogy a Baal kultusz hazugság. Baal nem Isten, becsapták őket. Isten azt akarja, hogy meglássuk, Ő az egyetlen élő és valóságos Isten. A világ becsap, amikor magát állítja Isten helyére. A Kármel hegyén ad jelet az Úr. Emberileg lehetetlen, hogy az Illés által vízzel is lelocsolt áldozat meggyulladjon, azonban Isten tüzet ad, az áldozatot a tűz megemészti. Mindez egy rövid ima nyomán megy végbe. Előtte a Baal papok kiáltoztak istenükhöz, de nem történt semmi. Pedig az az oltár nem volt vizes, mégsem érkezett válasz. Mert aki nem él, az nem tud válaszolni. A hamis Isten nem ad választ. Hiába kiáltoznak hozzá, és hiába vagdossák magukat, nem történik semmi. Mennyi mindent megteszünk a gyógyulásért, szabadulásért, és nem történik semmi. Miért, Mert nem az Urat kérjük. Isten nem kér tőlünk vért, mert a Fiú adta oda az életét. Jézusért van szabadulás, változás. Ehhez azonban Hozzá kell fordulnunk. A kétfelé sántikálásból meg kell térni.

A döntést követően megérkezik az eső is. Nem azonnal, de megérkezik. Hétszer kell megnézni, és csak a hetedikre lesz egy tenyérnyi felhő. Miért? Mert a hetes Isten száma, a teljesség száma. Isten megbocsátott, az eső eltörli a szárazságot, és vele együtt a múltat. Isten eltörli a bűnt. Az eső Jézus vérét hozza elénk, ez törli el minden megvallott bűnünket. Amit az Úr eltöröl, az nincs.

Két történetet olvasunk most, az elsőben Keresztelő eredménytelen szolgálatát látjuk (Mk 6,14-44). Nincs eredménye, mert a bűn erős, nem engedi el a királyt. Ráadásul ez a feleségén keresztül gyakorol rá hatást. Nem Isten szerinti ez a kapcsolat, János rámutat, ez nem mehet így tovább. Azonban végül nem Isten szavához igazodik a király, hanem Jánost öleti meg. A gonosz megtalálja a módját, hogyan távolítsa el Isten emberét, és miként taszítsa még mélyebbre a bűnben a királyt. Paráznából, gyilkossá válik. Amikor az ember nem hallgat Istenre, nem veszi komolyan az Úr figyelmeztetését, tovább gurul a lejtőn, egyre mélyebbre. De azért jött el Jézus, hogy meghalljuk a Róla szóló üzenetet, és segítségül hívjuk. Ő tud megállítani. Azonban aki az ige jelzését elutasítja, az nem áll meg. Miért, Mert az ige Isten szava, aki a Bibliát elutasítja Isten segítséget adó kezét utasítja el.

Amikor nem az Úré a szívünk nem látjuk meg a bűnt, és így képtelenek vagyunk rá nemet mondani. Heródiás lánya a bűnt nem látja bűnnek, mert erről nem beszélnek neki. Másrészt az anyja is bűnben él, így azt teljesen normálisnak, az élet rendjének gondolja. Nem tud nemet mondani anyja kérésére és János fejét kéri. Megdöbbentő, mire tanítja, milyen irányba taszítja lányát a királynő. Milyen irányba segítjük gyermekeinket? Isten útja felé, vagy a világ felé?

A másik történetben ötezer ember van Jézus körül, ennyien hallgatják Őt. Mindennél fontosabb számukra az ige, Megfeledkeznek az időről is. Elgondolkodtató, hogy több ezer ember hallgatja Jézust, az igét, pedig nincs más csak ige. Nincsenek népszerű programok, csoportfoglalkozások. Nekünk is elég Jézus? Tudok érte áldozatot hozni? Csak az számít, hogy Vele lehessek? Ezek az emberek hagyták felborulni megszokott életritmusukat, és készek voltak estig maradni azt Úrral.

Későre jár, a tanítványok el akarják őket bocsátani, az Úr azonban azt mondja, ők adjanak nekik enni. Ezt lehetetlennek tartják. Azért mert dénárban gondolkodnak, pénzben, vásárlásban. Mi is gyakran így gondolkodunk, pedig az Úr rámutat, hogy Ő új világot és új rendet hozott. Isten országában másképp működnek a dolgok, mint ebben a világban.

Jézus azonban rámutat, nem lehetetlen, ha előveszik azt, amijük van, és Istenre tekintenek. Tanuljuk meg a meglévőt, a keveset használni. Hogyan? Tegyük Urunk kezébe, azt a kicsit, ami van. Mindezt hittel vigyük végbe és átéljük, a kevés elég lesz, azoknak, akik jelen vannak. Gyűjtés helyett égre tekint az Úr, és ezt ajánlja nekünk is. Mindig tekintsünk hálával az égre. Ne azt mondjuk, hogy csak ennyi, hanem köszönjük meg, majd hálával tekintsünk az égre, és higgyük, hogy Istennek lehetséges az, amire mi azt mondjuk, lehetetlen.

 

 

Istennel járni, lakozni

 

Istennel járni, lakozni, Szent élettel illatozni,

Igaz hitben nem habozni: Jézus Krisztus,

taníts, Taníts imádkozni!

 

Isten áldásával.