|
A |
sszíria királya megadásra szólította fel Izráel népét (2Kir 19,1-37). Gyalázta Ezékiást követén keresztül, és Izráel Istenét is. Asszíria királyát, nagy királynak nevezi a követ, nem tudja, hogy a nagy Király nem más, mint az élő Isten, Akit Ezékiás imád. A Nagy királynak pedig Jeruzsálem a városa. És ezt a várost Ő maga oltalmazza. Jeruzsálem bekerítése próba. Hogyan reagálnak majd rá? Megijednek, vagy Istenben bíznak? A követ Istenbe vetett hitüket is igyekszik megrendíteni. Elmondja, hogy más népek istenei se tudták az Asszírok kezétől megmenteni népüket. Gúnyolódik a kincstárnok, és felteszi a kérdést: „Az Úr megmentheti-e kezemből Jeruzsálemet?” Mit válaszolnánk erre a kérdésre? Mit válaszolunk, amikor megszólal a hang, talán Isten tud rajtad segíteni? A Biblia ér valamit? Ki tudjuk-e mondani, igen., egyedüli reményem csakis az Isten, és Ő tud rajtam segíteni. Isten számára nincs lehetetlen.
Ezékiás jól reagálta le az üzenetet. Ézsaiás prófétához küld, és ez azt jelenti, Istent keresi. Istentől vár segítséget. Nem magában, nem a haderejében, hanem az élő Istenben bízik. Ez a király a kritikus helyzetben is Istenhez fordul. Nemcsak akkor keresi, amikor minden rendben, hanem a bajban is Tőle vár segítséget. Ez nem kis dolog, hiszen egy királytól azt várják, mentse meg a népét. Ehhez keressen szövetségeseket, gyűjtse össze a katonáit. Ezékiás az emberi megoldások helyett Istenhez fordul, Őreá hagyatkozik.
Ezékiás nem rémül meg a fenyegetéstől, úgy látja, ezek csak szavak, amelyeket Isten meg fog büntetni. Ügyelünk-e a szavainkra? Gondolunk-e arra, hogy Isten számon kéri azokat is?
A király az ellenség levelét beviszi az Úr házába, és azt ott kiteríti. Mintha azt mondaná, itt az ellenség levele, lásd és olvasd! Vigyük mi is így Isten elé az ellenség minden támadását. Ezékiás imádkozik is, rábízza az ügyet Istenre. Magasztalja Őt, mint a föld minden országának egyedüli Istenét. Ebből megtudjuk, hogy a király ismeri Istent. Tudja kicsoda, és tisztában van hatalmával. Ismerem én Istent? Tudom kicsoda? Ismerem a hatalmát? Az Úr Jézus a farizeusok szemére vetette, hogy nem ismerik, sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. Azért jelentette ki magát Jézusban, hogy személyesen megismerjük Őt.
A próféta által Isten üzen: Ne ijedj meg a szavaktól! Csodálatos, ne ijedj meg a szavaktól. Nekünk is szól, mert őszintén megvallva, mi is gyakran a szavaktól ijedünk meg, attól, amit a gonosz mond. Az Úr Jézus igével utasította el a gonosz szavait. Nem hallotta meg, nem engedte azokat a szívébe. Az ige azt mondja, az ördög, ordító oroszlán. Az ordításával, a káromló szavaival akar megrémíteni. Tud hízelkedni is, szépeket beszélni. De, ha ismerjük a Pásztort, akkor meg tudjuk különböztetni az Ő hangját, a gonoszétól. Ne féljünk az oroszlán ordításától. Mert Jézus, a Dávid fia legyőzte.
Júdás elment a főpapokhoz, látszatra jó helyre ment (Mk 14,12-25). Papokhoz menni jó hely, és mégsem. Nem mindegy hová megyünk, kihez megyünk kérdéseinkkel. Júdás rossz helyre ment. Az is megrendítő, hogy a főpapok háza rossz hely, hogy ott nem örülnek Jézusnak. Nagyon döbbenetes, hogy a főpapok, Isten szolgái akarják Jézust megölni. Vajon ma, akik az Úr szolgáinak mondják magukat, hogyan viszonyulnak Jézushoz? Mindig az Úr Jézushoz induljunk. Minden kérdésünkkel az igében az Ő válaszait keressük. Az egyedüli jó válasz mindig Istentől érkezik. Vigyázzunk, ne engedjük magunkat megtéveszteni egyházi szereplők által. Nem mindenki Jézust követi, aki a vallási élet szereplője.
Az Úr tudja, hogy a keresztre tart. Nem tartja ezt véletlennek, hanem az írások beteljesedésének. Az történik Vele, ami meg van írva felőle. Isten beteljesíti szavát. Előre megmondta mi történik majd a Messiással. Mindezt azért, hogy legyen mihez igazodnunk. Az Úr Krisztushoz vezet. Az ige az iránytő. Nélküle eltévednénk.
Jézus a páskavacsora idején kijelenti, egy közülük elárulja Őt. A tanítványok magukba tekintenek, és úgy látják bármelyikük képes lenne erre. Nem a másikra mondják, biztos ő, hanem magukra irányítják a kérdést: Csak nem én? Mi legtöbbször nem feltételezzük magunkról a rosszat, azt mindig a másikban látjuk. Jó, ha felismerem, tőlem is minden rossz kitelik. És hogy ne így legyen, azért kell az Úr Jézusra bízni magam, és Vele kapcsolatban lenni. Ha nem figyelek Rá, bármi megtörténhet. Magamban nem tudok megállni.
Csodálatos az Úr Jézus. Mindig Rá figyeljünk. Ebben a helyzetben is áldást mond, amikor vette a kenyeret. Tudok-e áldást mondani, az ételre, és mindarra, amim van? Látom-e, hogy mindent Isten adott nekem? A kenyérhez és a pohárhoz köti a szenvedését és a halálát. Rámutat, hogy ez az emberrel kötött szövetség jele. Önmagát adja azért, hogy Isten lehajoljon hozzánk. Az Ő halála által lehet életünk, hit által.
Várj ember szíve készen!
1. Várj ember szíve készen! Mert jő a Hős, az Úr, :/: Ki üdvösséged lészen Szent győz -
tes harcosúl, Fényt , éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér
hozzátok Ő.
2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek
el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha
Krisztus megjelen.
3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nem hiába várod: Betér hozzád, megáld. A
testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.
4. Ó Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked lesz otthonod
e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja
Krisztusát.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése