Valóságlátás

 

A

háb úgy gondolta minden rendben, mert mindenki szemet hunyt a dolgai felett (1Kir 21,17-22,28). Azonban Isten elküldi Illést, mert Ő nem huny szemet a bűn felett, és Őt nem lehet megtéveszteni sem. Sem hamis írás, sem hamis tanúk nem befolyásolják Istent. A próféta meghirdeti Isten ítéletét. Az Úrtól elfordult embert a szerzés vágya hajtja. Mindent magának akar, és ha lehetősége nyílik rá, átgázol a másik emberen is. Mi mozgat? Isten szava, vagy a vágyaim, kívánságaim? Az ilyen ember Isten követére ellenségként tekint. Mert aki nem ért egyet vele, aki megmondja az igazat, az ellenség. Azonban Aháb bűnbánatot tart. Senki nem gondolta, hogy ilyenre sor kerülhet az ő életében. És most mégis megrendíti Isten üzenete. Még akiről nem gondoljuk az is, megalázkodhat Isten előtt. Ehhez azonban hallania kell az igét. Az Úr szava tör össze. Mert Ő másképp lát, mint ahogy a környezet lát minket.

Betekintést nyerünk Aháb udvarába. Olyan, mint egy mai vezető környezete, olyan, mint körülöttünk a világ. Kéznél a sok udvari próféta, aki mindig azt mondja, amit a király hallani akar. Mit akar hallani? Dicséretet, jó előrejelzést, és ezt meg is kapja, mert prófétáinak is ez az érdeke. A király fizeti őket, és nem is mondhatnak mást. Másrészt, nincs is Istenhez közük. Furcsa és szomorú, mindenki prófétának, Isten emberének gondolja őket, Cidkijjá még meg is üti az Úr prófétáját. Miért? Mert meg van győződve, hogy Isten általa is beszél. Már észre sem veszik, hogy nincs Isten jelen az életükben. Mit mondunk, mindig azt, amit hallani akarnak, ami tetszik a másiknak, a hatalomnak?

Jó látni, hogy ha utólag is, de Jósafát Istenhez irányítja Ahábot. Kérdezd meg az Úr igéjét! Működik ez az én életemben? Én is így gondolkodom, hogy előbb meg kell kérdezni az Urat? A Bibliához fordulok, mielőtt döntenék, vagy megtennék valamit?

Így derül ki milyen sok a hamis próféta, és csak egy az igaz. De van, igaz próféta is. Igaz, őt senki nem szereti, mert nem a király szekerét tolja. Ő nem belőle él, ezért szabad. Egyedül Istentől függ. A hívő embernek mindenben Istentől kell függnie. Kitől függök?

Mikájehú tudja, hogy az ő szavát semmibe sem veszik, de aztán mégis elmondja Isten üzenetét. Ma is gyakran így működik, az elvárás, mond azt, amit a többi, mondj te is jót. Miért kell mindig rosszat mondani, ellenkezni? Azonban a próféta nem mondhat mást, csak amit az Úr rábíz. Mennyire más ez, mint a megszokott. Nem függeszti ki a magasztaló transzparenst, hanem elmondja, Isten akaratát, ami ítéletes. A király udvara pofonnal és börtönnel válaszol. Isten üzenetéért szenvedni kell. Nehezen fogadják azt el, mert nem Isten kell, hanem csak vallás, bálványok, akiknek mi parancsolhatunk, akik nem tudnak beleszólni dolgainkba. Az élő Isten azonban beleszól. És akaratát senki nem tudja megakadályozni. Akkor változik meg az ítélet, de csak akkor, ha őszinte bűnbánatot tartunk, és ezt teljes életfordulat követi.

Olyan jó látni, hogy nemcsak a király udvara létezik, hanem a menny is. Isten is a trónján ül. Uralkodik, és kézben tartja az eseményeket. És ez nagyon vigasztaló, és megerősítő. Soha ne feledjük, a legnehezebb időkben sem, Isten a trónján ül. Isten uralkodik, és az Övé minden hatalom.

Vizsgáljuk meg a szívünket, hogyan reagál az igére (Mk 8,11-26)? Mert a farizeusok is kimennek ugyan Jézushoz, de nem elég nekik mindaz, amit látnak és hallanak. Valami különleges, egyértelmű jelet várnak. Valószínűleg ők sem tudják mi az, ami meggyőzné őket. Ha a süketnéma, vagy a sok ezer ember megvendégelése nem jel, akkor, mi? Bizony nekik mindez nem jel, mert emberek élete jött rendbe. Nekik a gyógyulás, a szabadulás, a kenyerek megszaporítása nem jel. Nekem igen? Én meghajolok az Úr előtt azok láttán, amiket tett és tesz?

Még a tanítványok sem tartanak ott, ahol kellene. Még ők sem bizonyosak abban, ha Jézussal vannak, nem kell félni. Jézus kezében a megélhetésük is biztos. Jézus kérdései nekünk is szólnak, és bizony el kell rajtuk gondolkodnunk! Van fülünk, de hallunk-e, és van szemünk, de látunk-e? Látjuk-e Jézust, látjuk-e kicsoda Ő, és mindez ad-e erőt és reménységet? Még mindig nem értitek, kérdezi Urunk? És az élet azt mutatja, nem értjük. Még mindig aggódunk és félünk. Még mindig akkor érezzük magunkat biztonságban, ha tartalékkal vesszük magunkat körül. Ha Jézus velünk van, az Élet van jelen. Ha valóban rábíztuk magunkat, nincs helye a félelemnek, aggodalomnak. Isten országa ma is pont úgy működik, mint akkor.

A világ Világossága szertejár, és vannak, akik ezt felismerik és élnek a lehetőséggel. Hozzá visznek egy vakot. Egyre gyakrabban olvasunk arról, hogy emberek beteg, reménytelen helyzetben lévő táraikat Jézushoz viszik. Ezeknek nem kell csodajel, nem kell valami különleges, ők hisznek. Hit által meglátták, hogy Jézus a Krisztus, Aki nem elveszi az emberek életét, nem látszat szabadítást visz végbe, hanem valóságost. Ő rendbe rakja az elromlott életeket. Az ember tönkreteszi a másik embert, kizsákmányolja, sőt életét is elveszi. A bűn arat. Azonban Jézus nem ezen  a vonalon halad, új életet hoz. Ahol megjelenik a bűn pusztító hatalma megtörik. Évtizedes bilincsek hullnak le. Jöjj az Úrhoz vár reád! Te is átélheted, hogy amivel nem boldogultál, amit a világ szellemisége szétzilált, azt az Úr Jézus megépíti. Ehhez azonban hittel kell Hozzá jönni.

Ezt az embert is kivezeti a faluból, a tömegből. Itt is  fontos az érintés, a közösség. Jézus bemutatja, a legfontosabb kapcsolatba kerülni Vele. Mindennél fontosabb, még a gyógyulásnál is, hogy Vele legyünk, és átéljük közelségét.

Aztán sor kerül a gyógyításra is. Előbb a szemére köp, és így nem teljes a gyógyulás. Talán azt jelzi, az emberi, a hagyományos gyógymód csak ennyit eredményez.  Aztán már csak a kezét teszi rá a szemére és tisztán lát. Ne elégedj meg homályos látással, ne elégedj meg azzal, amit ez a világ nyújt. Tisztán látást az Úr ad. Ma is tisztánlátásra van szükség. Arra, hogy az igén keresztül lássuk a dolgokat. Mintegy Jézus látásával figyeljük a világot, mert akkor tisztán látunk, vagyis, mindent annak látunk, ami. Az egyházban is az Úrtól kapott, tiszta látásra van szükség. Ha a világi módszerekhez ragaszkodunk, átvesszük azokat, homályosan fogunk látni. Nem a valóságot látjuk. Jézus valóságlátást ad.

 

 

JÖJJ, AZ ÚR VÁR REÁD!

 

1.  

Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét Neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé!

2.  

Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jaj, vigyázz, mire eszmélsz, a van csak volt.

3.  

Jézus hív, Vele járj, erre váltott meg Ő,

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged Ő tehet boldoggá!

 

 

Isten áldásával.