Gyógyuló kapcsolat

 

A

z Illésben működő Lélek kétszeresére nagyon szüksége van Elizeusnak (2Kir 3,1-4,44). Egyre több a nyomorúság, a bűn arat, és a nép sem tért teljes szívvel vissza az Úrhoz. Azonban Isten még mindig ad nekik lehetőséget. Ellizeust küldi hozzájuk, aki fáradhatatlanul járja az országot. Általa olyan dolgok történnek, amelyeket átélve és azokról hallva, meg kell látni Istent. Rá kell döbbenni, hogy az Úr ott van köztük, se népéről, se annak nehéz helyzetben élő tagjairól nem feledkezik meg. Isten jelen van, nem távozott el közülünk. Mindent megtesz, hogy végre megismerjük Őt, és Hozzá folyamodjunk.

Isten jelen volt, azonban nem vettek Róla tudomást. Jórám csak politikai és katonai szempontok szerint dönt, Isten embere ennek ellenére köztük van, de senki nem gondol vele. Nem kérdezik, csak mennek, telnek a napok, egyre nehezebbé válik a menet, mert elfogyott a víz. Hét napig eszükbe sem jut Isten, nem hívják a prófétát. Mert amíg látnak esélyt arra, hogy maguk megoldják, nem veszik észre Isten emberét. Nem így vagyunk mi is? Észre sem vesszük Istent. Eszünkbe sem jut, hogy Hozzá forduljunk. Majd amikor nagy a baj, és nem látunk kiutat, elkezdjük Őt keresni. Pedig Isten itt van. Mert amíg keresztyén szimbólumokkal, Istenre mutató épületekkel találkozunk. Amíg kezünkbe vehetjük a Bibliát, és evangéliumi írások jönnek elénk az interneten, vagy a nyomtatott sajtóban, addig tudnunk kell, Isten itt van. Ő elérhető, keres, de nekem kell Hozzá fordulnom.

Meg kell még jegyezni, a király nem fordult Istenhez, a maga útját járta, saját harcait harcolta, mégis amikor szenvednek a szárazságtól, Istent okolják. De mindezt ravasz kegyességgel teszik.  Őt teszik felelőssé, azért hívta össze az Úr a három királyát, hogy elveszítse őket. Hát nem Isten hívta őket össze. Hányszor csapjuk be magunkat, amikor különféle összejöveteleket, ünnepségeket tartunk, és mondjuk, Isten gyűjtött össze minket, Hát ez félig sem biztos. Mi jöttünk össze, saját vágyainknak engedve, a magunk programjának a kedvéért. És ennek ellenére könyörül az Úr. Mégpedig Jósafát, az Úr útján járó király kedvéért. Isten az Ő útján járó, Neki engedelmeskedő gyermekei ittlétéért könyörül még a világon.

Isten hatalmasan cselekszik Izráelben, ebben Elizeus próféta az eszköz. De fontos szerepet játszik a hit. Isten a hitünk csatornáján keresztül juttatja el hozzánk áldását. Mert nem úgy mennek a dolgok, hogy elmondjuk, mire van szükségünk, és minden megérkezik. Egy prófétatanítvány özvegye éli át, Isten nem hagyja magára. Elmondja a gondját a prófétának, ő pedig megmondja, mit tegyen, és az asszony hitből cselekszik. Üres edényeket kér kölcsön. Ez a hit, teszi, amit az Úr mond, mégpedig úgy, hogy emberileg értelmetlennek tűnik, és még semmi sem változik. Hogyan fog a mélyszegénység eltűnni az üres edények által. Ha pénzt kérne, talán lenne esély, de így? De megy, és átéli, hogy Istennél nincs lehetetlen. Mert Isten áldásához, üres edényre van szükség. Ilyen üres edény lehet a szívünk, mert elsőként azt akarja megtölteni Önmagával, és bizonyossággal. Mert ennek az asszonynak lehetne sok edénye, de ha nem üres, akkor abba nem tud az Úr tölteni. Isten nélkül a teli edény sem megoldás. Isten nélkül, a látszat ellenére is üres és kiégett lesz az életünk. Jön a „hitelező”, a világ, és mindent elvisz. Mert sátán mindent hitelre ad, hatalmas kamat kíséretében. És rámegy a békességünk, az egész életünk a törlesztésre. Azonban, aki rádöbben a helyzetre, és Istenhez fordul valami mást fog tapasztalni. Az Úr ad új életet, megtölt, rendeződnek dolgaink, és a maradékból élhetünk. Ez a maradék, a kegyelem, amit a Biblia által válthatunk napi táplálékra.

Mindezek a csodák jelzik, az élő Isten az Úr, Ő a Teremtő, és Ő hoz ki a halálból is. Elizeus szolgálata által meg kell látni, hiába a Baal kultusz, egyedül Jákób Istene, az Isten. Ő az, Aki tud segíteni, Ő az Élet Fejedelme. Krisztusban eljött, és Önmagát adta, hogy megszabaduljunk a bűntől és életünk legyen. Meglátjuk, hogy Isten kezében a kevés elég. Mindig azt kell felhasználni ami, van. És közben az Úr megáldja, és elég lesz, sőt marad is. Az utolsó történet az ószövetségi kenyérszaporítás története. És ami itt végbemegy, az Jézus által gazdagabban történik meg. Mindez jelzi, az ószövetség és az újszövetség Istene ugyanaz. Mindig, minden úgy történik, ahogyan az Úr megmondta. Még marad is, vagyis nemcsak nekem elég, jut másnak is.

Jézus útja a keresztre vezet, ott ér össze az ég a földdel (Mk 9,3010,16). A kereszt teszi lehetővé a szabadulást. Jézus hal meg, azért, hogy mi élhessünk. Így azután Ő is a segítség. Halála életet jelent. Ezt ne feledjük, és adjunk hálát Neki. Boruljunk le Előtte, és kövessük Őt.

De ne a tanítványok legyenek a minták, ne engedjük, hogy a kereszt felé vezető úton személyes vágyak és ambíciók jelenjenek meg a szívünkben. Milyen szomorú, Jézus szenvedésről, meghalásról beszél, a tanítványokban pozíciós gondolatok kavarognak. Úgy látják, most ki kell használni a helyzetet, Jézus ugródeszka lehet a hatalomhoz és a gazdagsághoz. Azonban Ő nem ugródeszka, új világot hozott, és abban más a rend. Hányszor hallottuk ezt már, de elfogadtuk, valósággá lett? Mi ez az új rend? Isten országában szolgák vannak, a nagyság, a szolgálat mélységétől függ, az a nagy és az az első, aki utolsó lesz, akit meg sem látnak a világban, akit a világ szemetjének tartanak. Tulajdonképpen Isten országára a gyermeki lelkület a jellemző. A gyermeki függés. Függök az Atyától, és teljesen alárendelem magam. Isten országa nem rólam, hanem Istenről szól. Urunk azt mondja, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, az nem megy be abba. Ha nem ilyen alárendeltséggel és függéssel fogadom, be se mehetek. Isten országába gyermekeket várnak, és ott ilyen gyermeki kapcsolatban is maradunk. Nem én, hanem az Atya működteti az országot, és éltet engem is.

A tanítványok sója a Szentlélek, akikben jelen van, azok sóznak. Ízesítenek, és tartósítanak. Ha a Lélek kikerül az életünkből ízetlenné válunk. Az egyháznak önmagában nincs íze, Jézus jelenléte adja meg az ízt, és a hatást.

Az Úr tovább vezet tanításai mélységébe. Elég világosan, és egyértelműen mutat rá az Úr: Isten férfivá és nővé teremtette az embert. Nincs köztes állapot. Nem eldönthetetlen, nem később tudatosul bennünk, kik vagyunk. Nagyon egyértelmű már a születéskor. Azok vagyunk, amiknek a testünk mutat. Ez nem változik, nincs átalakulás, de megtévesztés, és megbetegítés igen. Azonban az ige tudatosít, és gyógyít. Isten nem változtat. Nagyon lényeges az is, amit Isten egybeköt, azt ne válasszuk el. Mintha erre ma már az egyházban se igen lenne hallásunk. Engedjük, hogy az Úr legyen a házasság középpontja, és ha ez megvalósul, gyógyul a kapcsolat. Mert a mai világ szellemiségével ellentétben a kapcsolatok gyógyíthatók. Isten kapcsolatgyógyító. Nem a csere, hanem a javítás a megoldás. Mert kegyelemből megjavítható az elromlott élet. Erről szól az újszövetség. Az Úr Jézus helyreállítja elromlott életünket. Halála és feltámadása által kapunk esélyt a hazatalálásra. És otthon, Atyai házban kezdetét veszi a gyógyulás, az új irány.

 

 

Jöjj, királyom, Jézusom!

 

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

 

Isten áldásával.