Az Úr csodálatos!

 

C

sodálatos bizonyság ment végbe a Karmel-hegyen, Isten megmutatta, hogy Ő az Úr, és Ő valóban él (1Kir 19,1-8,). Tüzet adott az áldozathoz, általa hatalmasan szólt. Mert a tűz nem látványosság volt, hanem az élő Isten szava. Elmondta, hogy Ő valóban él, szereti népét, és keresi a szívét. Isten minden tettel bennünket keres. Azt akarja, hogy meghalljuk a szavát és a bálványoktól végre Hozzá forduljunk.

Aháb elmondja feleségének azt, ami történt. De Jezábelt nem hatja meg, nem azt váltja ki belőle, amit Illés gondolt. Nem ijed meg és nem változtat. Van, akit a bizonyságtételek sorozata sem változtat meg. Nem látja meg Isten munkáját. Jezábel is csak Illést látta, egy embert, aki megölte az ő prófétáit. Mi lehet ennek az oka? Az egyik, maga Aháb sem borult le az élő Isten elé. Ő is csak a prófétáig jutott el. Illés bosszújának látta a történéseket. És így adta tovább. A legnagyobb baj, leragadtak a próféták megölésénél, és nem látták meg, azt ami előtte történt. Vannak, akik ma is csak az emberig jutnak el. Csak egy bizonyságtevőt látnak, és ismerik fel a szavaiban, és a tetteiben az Urat. Isten ma is az Ő szolgáit használja fel megszólításunkra. Az Úr Jézusban is csak egy ácsot láttak Názáretben, megrekedtek a külsőnél, és ezért elutasították.

Azonban figyelemreméltó, hogy maga Illés vonta el Jezábel figyelmét Isten kijelentéséről. Mivel? A Baal próféták megölésével. Már nem a Baal tehetetlenségéről, és Izráel Istenének hatalmáról beszéltek, hanem azok megöléséről. A nagyszerű bizonyságtételt erőtlenné tette Illés magatartása. Hányszor teszi erőtlenné a bizonyságtételünket az életünk? Megvalljuk ugyan hitünket, de mi is ugyanúgy cselekszünk, mint a nem hívők.

Jezábel válasza, megfenyegeti Illést. Meglepő, hogy csak követeket küld, és nem azonnal elfogatja, ennek ellenére Illés megrémül, és menekül. Mondhatnánk elvesztette a fonalat, vagy a térerőt. Megszakadt a kapcsolata Istennel, és ezért ő menti, a maga életét. Amikor nincs térerő, elveszik a kapcsolat az Úrral, és a félelem lép a helyére. Illést Isten helyett a félelem irányítja. Hol vannak a  korábbi megtapasztalások? Mi történt Illéssel? A próféták megölése oda állt közé és Isten közé. Nincs kapcsolat, és félelmetesen egyedül érzi magát. Istennel a kapcsolatot hit által tartjuk, és most Illés nem hitből cselekszik.

Megijed és elmenekül, gyakran mondjuk, egy hívő is kerülhet pusztába, elcsüggedhet. De ennek nem kellene így lennie. Ha megmaradunk végig a hitben, és engedelmességben, ennek nem szükséges megtörténnie. Illés csalódott, azt várta, mindenki még Jezábel is megtér, de nem így történt, és most nem Istenhez fordul, hanem a pusztába megy. Ott pedig nem elcsendesedni akar, hanem meghalni. Megdöbbentő, ő mondja meg Istennek, hogy mikor elég. Nem azért megy, hogy keresse Őt, megvallja, amit rosszul tett és kérdezze, hogyan tovább, hanem le akarja tenni a lantot. Az ige azt üzeni, kudarc után is talpra lehet állni. Sikereinkkel és kudarcainkkal is menjünk Urunkhoz. Hányszor vagyunk mi is így, meg akarjuk mondani, mikor elég, meddig szolgálunk, és mikortól nem. Azonban mindig Isten mondja ki ezt a szót, elég. És akkor Ő hazahív. Illés azonban, most menekül, mégpedig a halálba akar menekülni.

Isten ezt nem hagyja, és a maga alatt lévő prófétának utána megy. Csodálatos az Úr, utánunk jön, mélységeinkbe is. Nem engedi, hogy feladjuk, sebeinket nyalogassuk, hanem megerősít. A folytatásra alkalmassá tesz. Illést az Úr megerősíti és útba igazítja. Puszta helyett a hegyre kell mennie, az Isten hegyére. Ez a hegy az Úrral való találkozás és a szövetség helye. Isten mindig magához vonz. Minket a Golgota hegyére vezet, a kereszt tövébe. Ott tehetjük le még a csüggedésünket is. Átszögezett két karját kitárja és magához ölel. Ezt tettem érted, jöjj, nem kell feladnod, mert ezek a sebek életet jelentenek. Jöjj, és újra figyelj Rá. Ne félj Jezábeltől, a gonosz semmilyen formájától, mert Jézus legyőzte. Nincs szomorúbb látvány a menekülő, az életét mentő prófétánál. Ne menekülj, mert Isten a megtartó, és ne félj! A megújulás, a feltöltekezés a kereszt tövében megy végbe.

Az Úr Jézus menti tanítványait, talán ez meglepő gondolat, miből menti (Mk 6,45-56)? Nincs semmiféle veszély, hiszen épp most vannak a csúcson. Több ezer ember élteti Jézust, és a sikerből nekik is jut.  Végre lesznek valakik. Most látszódik meg, hogy érdemes volt Jézust követni. Valóban jó döntés volt, amikor a megélhetésüket maguk mögött hagyták. Ilyen támogatottsággal egyre népszerűbb lesz Jézus, és ennek a vége a királyi palota. A nép királlyá fogja tenni, és akkor nekik kényelmes lesz az életük. Pont ebből a közegből menti őket. Jézus nem engedi, hogy a tanítványok kerüljenek a középpontba. Ez veszélyes. Már nem Jézus a középpont, hanem a siker, az emberek tisztelete. Mindig veszélyt rejt magában, amikor a világ elismer. Azt gondoljuk, ez jár nekünk, mert vagyunk valakik. Az ötezer embert azonban nem ők tartották jól, hanem az Úr. Minden csoda Jézustól származik és nem a tanítványtól.

Jézus sürget, menj előre, igen, ne állj meg, hanem menj előre a túlsó partra, azokhoz, akik még nem hallották a jó hírt! Jézus a hegyre megy imádkozni. Micsoda különbség, Jézus az Atyát keresi, a tanítványok az emberek dicséretét. Jézus mindig az Atyához megy. Nem engedi, hogy a világ elterelje attól, amiért jött. A tömeg szeretete, a világ megbecsülése, és a hatalom megszerzése mindig veszélyt rejt magában. Jézus ezt elutasítja. A sikert is megbeszéli az Atyával. A csöndben a keresztre tekint. Ő azért jött, hogy a kereszten életét adja váltságul sokakért. Nagy csábítás a trón a kereszttel szemben. Jézus a keresztet választja.

A tanítványok egyedül küszködnek, pedig imádkozhatnának. Küszködnek, mert a vihart, a megoldandó feladatot, a veszélyt látják. Csak mi vagyunk gondolják, sürgős, és küszködnek magukban. Nem tudják, a hajóban is lehet imádkozni. A viharban is lehet az Úrhoz fordulni. A tanítvány akkor sincs magár hagyatva, ha szemeivel nem látja az Urat. Hidd, Ő veled van! És ha hiszed, akkor győzöl a vihar fölött. Hogyan? Jézussal, az Ő neve segítségül hívásával.

Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Bízzatok bennem, bármi történik körülöttem. Jézus szavai azt jelentik, bízz, mert Isten van jelen. A Vagyok, Isten van veletek! Ma se félj, hanem bízz Benne! A tanítványok addig féltek, amíg nem hallották Jézus szavát. Jézus szava nélkül félünk, reménytelennek látjuk a helyzetet. De Ő szól, mindig szól, csak vegyük kézbe a Bibliát, szánjunk az olvasására időt, és megtapasztaljuk, hogy szól. És amikor Ő szól, és ennek nyomán beengedjük hajónkba, elül a szél. Vihar helyett, félelem helyett Jézus és az Ő békessége lesz velünk. Minden azért történik, hogy okuljunk belőle, és a legközelebbi élethelyzetben már ne féljünk, ne legyünk reménytelenek.  Isten munkái az élet mélyszántásai. Engedjük, hogy szántson, és ne maradjon kemény talaj a szívünk.

 

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

 

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik

 

Isten áldásával.