Többet kapsz, mint amit adsz, ha mindent oda adsz

 

A

z Úr könyörületes, nem mond le Izráelről, kijelenti magát előttük (1Kir 20,23-21,16). Olyan helyzetet hoz létre, amiben világossá válik, hogy Ő az Isten. Nélküle Izráel nem boldogul. Életét, és a különféle veszélyekből való menekülését Neki köszönheti. De vajon meglátják-e mindezt? Eljön-e a megtérés, az Úrhoz való visszafordulás ideje? Nagy győzelmet kaptak, az arámok megfutamodtak, de egy próféta rámutatott, hogy nem adja fel az ellen. Egy év múlva ismét támadnak, addig azonban felkészülhetnek rá. Isten vezeti népét, egy-egy győzelem után felkészít a következő harcra, ez a felkészülés azt jelenti, megerősödünk hitben. Ez pedig nem tesz mást, mint egyre jobban megismerni az Urat. Akkor van esélyünk győzni a gonosz felett, ha Urunkat jól ismerjük. Személyes és élő kapcsolat által ismerhetjük meg Őt. Bemerülünk az igébe, és meglátjuk kicsoda Ő. És amit olvasunk, azt át is kell ültetni az életünkbe, mert így fogunk növekedni, erőssé válni. A hívő ember erőforrása maga az Úr. Ehhez azonban rá kell csatlakoznunk az Úrra.

Isten ismerete hatalmas erőforrás. Arám azért veszít, mert nem ismeri az élő Istent. Ő csak bálványokat ismer, amik nem tudnak beszélni és cselekedni. Bálványaik területi istenek. Hatalmuknak határa van. És azt gondolják az élő Isten is területi Isten, a hegyek Istene. Ezért újjászervezik a hadsereget, és egy év múlva támadnak. Isten embere azonban eljön a királyhoz, és rámutat, ne a túlerőre figyeljen, hanem Isten szavára. Az Úr pedig kijelenti, a kezedbe adom. Mi se a túlerőre, a problémák nagyságára, a világ erejére, hanem az Úr ígéreteire figyeljünk. Mindig Isten szavára építsünk, és ne arra, amit hallunk és látunk. Ha az Úr azt mondja, kezedbe adom, nem számít a túlerő, az ellenség felszereltsége. Amit Isten ígér, azt meg is cselekszi. Mindezt azért, hogy világos legyen, hogy Ő az Úr. Népének vissza kell térnie Hozzá.

Aháb azonban nem él a lehetőséggel, nem pusztítja el az ellenséget, hanem barátságot köt vele. Az ellenséggel nem lehet barátkozni. A gonosszal nem lehet paktálni. Szabad azonban hirdetni neki is az Úr kegyelmét, de ne vegyük magunk mellé. Akit az Úr legyőz, azt mi ne rehabilitáljuk. A sátánnal, a bűnnel ne kössünk szövetséget! Jézus vérével győzte le őket. Az Úr Jézussal éljünk szövetségben. Adjunk hálát kegyelméért.

A próféta rámutat, Aháb nagy hibát követett el, ezért az életével felel. Ahol Isten kimondta az ítéletet, ott Ahábnak nincs joga, azt felülbírálni. Amikor nem vesszük komolyan Isten szavát, és nem engedelmeskedünk, rossz döntést hozunk, és ennek mindig pusztulás a vége. Azonban még, dönthetünk jól. A jó döntés, hallgatok az Úrra, teszem, amit mond.

Izráel királya megkeseredik, és haragosan megy haza. De nem magára haragszik. Nem bűnbánattal megy haza. Nem azt mondja, elrontottam, de Uram, bocsáss meg. A prófétára és Istenre haragszik. Te kire haragszol? Isten emberére, vagy magadra?

Aháb mindenáron meg akarja mutatni hatalmát. Akkor is úgy lesz, ahogyan ő akarja. Nábót szőlőjére veti ki a hálóját. Mivel nem Isten irányítja, az önző egyéni érdek nyilvánul meg benne. Meg kell szereznie, akkor is ha mások élete tönkremegy. Azonban Nábótot nem lehet megvenni. Örökségéhez, az Úr szava szerint ragaszkodik. A gonosz mindig pénzzel támad, meg akar vásárolni. Nábót ellenállt. Mi is ellenállunk? Vagy csak az a lényeg, minél több pénzhez és előnyhöz jussunk? Az is világossá válik, nem mindig a jobb, az újabb az értékesebb. Hányszor csak erre figyelünk. Az igazi érték a megelégedés, kegyességgel.

Aháb megsértődik, de a felesége a segítségére siet. Ez azonban hamis segítség. A hatalom nem azt jelenti, hogy mindent megszerzek általa. Ez visszaélés a hatalommal. Jézus a hatalmát soha nem a maga javára, hanem a másik, a segítségre szoruló ember javára élte meg. Az igazi hatalom, tud nemet mondani saját kívánságára.

Aháb megsértődött, és durcázott, mint egy kisgyermek, az újszövetségi történetben pedig igazi alázatot látunk (Mk 7,31-8,10). A sziroföníciai asszonynak volna oka megsértődni. Elbújhatna duzzogva. De ő nem ezt teszi. Hanem mit? Igazat ad Jézusnak. Nem akar több lenni, mint ami. Elfogadja, hogy ő nem gyermek, nem tartozik Isten népe közé. És nem úgy jön, mint akinek joga van, akinek jár, hanem úgy, hogy nem tartja magát méltónak. Belekapaszkodik hittel Jézus szavába. Úgy van, Uram! Mikor mondtad utoljára, igazad van Uram? Úgy van, ahogy mondod, nem vagyok méltó. De ismerlek, és ez megrendítő. Pogány létére ismeri Istent. Ha az ember nem zavarja el a kutyákat az asztal alól, hanem engedi, hogy a morzsát felszedjék, akkor Isten sem lehet ennél keményebb. Jézusban Istent látja, és tulajdonképpen azt mondta, amit maga Jézus is mondott egyszer tanításában. Ha ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékot adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad Isten azoknak, akik kérnek tőle. Mindig erre kell gondolni, Isten mennyivel inkább ad, de kinek? Annak, aki kér Tőle. Kérni nekem kell, és ha ezt alázattal teszem, kapok jó ajándékot, kapok Szentlelket.

A következő történet is pogány területen megy végbe. A Tízváros vidékén, ide tartozik Gadara is, és elképzelhető, hogy a megszabadított gadarai bizonyságtétele eljutott ehhez a dadogó sükethez. Ehhez a nehezen beszélő emberhez. És voltak, akik meghallották helyette. Voltak, akik a süketnek fülei voltak. Meghallották, azt, amit ő nem tudott meghallani. Jelezték neki, és elvitték Jézushoz. Ha meghallod a jó hírt, mondd el annak, akinek még nincs rá hallása!

Jézus félrevonja őt egymagában. Itt kezdődik a gyógyulás, külön Jézussal. Erre van szükségünk. Ő téged is félrevon, menj Vele, és használd a látásod! Ez az ember, még nem hallott, de látott. Látta Jézust, és Benne Istent. És ez adott neki reményt. Lásd meg Jézusban Istent, a Tőle való megoldást. Ezt követően Jézus imádkozik. Ezzel jelzi, hogy Isten imádságon keresztül munkálkodik. Másrészt a fohász üzeni, hogy itt Isten cselekszik. Ez a mi utunk a győzelem felé, hittel feltekintek, mert azt mondja, Istentől várom a segítséget.

Effata, nyílj meg, mondja az Úr! És azonnal megtörténik. Nyílj meg Jézus előtt. Légy őszinte, tárd fel az életed, és megindul a gyógyulás. Nekünk is arra van szükségünk, hogy megnyíljon a fülünk Isten igéjének a hallására. A sok világi hír helyett, halljuk meg, amit Ő mond! Van-e Isten üzenetére hallásunk? Aki hallja az Urat, annak a nyelve is megoldódik. Aki megtapasztalja az Ő munkáját, az tud Róla beszélni.

Hatalmas dolgok történnek Jézus által, a tanítványok ennek ellenére tehetetlenek. Nem tudják mit tegyenek. Mennyi történetet olvastunk Jézusról, és mennyi igehirdetést hallottunk, tudjuk is mit tegyünk váratlan helyzetekben? Ismerjük Jézus országának mechanizmusát? Ismét rámutat, ne pénzben gondolkozzanak. Nem pénzzel kell megoldani a problémákat. Mert Jézus nem azt mondta, hogy adjanak pénzt az embereknek, hanem azt, vegyék elő, amijük van. Nem a pénz a megoldás. Isten országában, mindig abból indulnak a dolgok, amivel rendelkezünk. A magunkét kell beletenni. Isten a keveset kéri tőlünk, és ha azt odaadjuk, megtörténik a csoda. Elég lesz, a kevés, és még marad is. Sokkal több marad, mint amit beletettek Jézus kezébe. Ez a hit lépése. Oda adom, amim van, mert mindenüket odaadták. Azt gondolták nem marad semmi, és ők éhesek maradnak. Amikor mindent odaadnak, kiderül, így járnak jól. Több marad, Isten bőségesen visszaadta azt, amit ők adtak.

 

Isten élő Lelke jöjj

 

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel,

küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel,

küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön

lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj!

Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

 

Isten áldásával.