Élők Istene

 

J

óás Júdába változást hozott. Megjavíttatta a templomot, és azt tette, amit helyesnek lát az Úr (2Kir 13,1-25). Izráelban nincs semmi változás, még átmeneti sem. Esetleg felszínes. Olyan változás, ami a közvélemény felé azt mutatja, változtattunk, megtisztultunk a bálványoktól és visszatértünk az Úrhoz. Mert az igazi változás mindig az, amikor az ember visszatér Istenhez. Ehhez rá kell döbbenni, hogy bűnben él, és rossz irányban halad. Azonban Izráelben erre nem akartak rájönni. Időnként a Baaltól megszabadaltuk ugyan, de a Jeroboám által bevezetett kultuszt, az aranyborjúkkal nem távolították el. Tehát nem volt az Úré a szívük.

Jóáház is a rossz úton haladt tovább. Azonban amikor nehézzé vált a helyzet, az Arámok nagy nyomás alatt tartották az országot, eszébe jutott Isten, és megengesztelte Őt, vagyis Hozzá kiáltott. Amikor nagy a baj, sokan kiáltanak Istenhez, de ritkán származik ez a kiáltás szívből. Legtöbbször csak tűzoltás. Nagy a baj, segítsen Isten, oldja meg, oltsa el a tüzet, aztán hagyjon tovább a magunk útján járni.

Jó olvasni, az Úr meghallgatta Őt. Természetesnek vesszük ezt, de nem az, kegyelem. A Neki hátat fordító nép királyát is meghallgatja a bajban. Látja a sanyargatást. Istennek fáj, amikor az övéit nyomorgatják, és ha Tőle kérnek segítséget, megkönyörül. Szabadítót küldött az Úr. Csodálatos, ha itt nincs is megnevezve, mi már tudjuk, hogy az igazi szabadító, a názáreti Jézus. Őt küldte az emberiség számára. Ő megszabadított minden pusztító erő, és a bűn hatalmából. Hozzáfordulhatunk, és akkor megtapasztaljuk a szabadítást.

Izráel kikerült Arám hatalma alól, de mégsem változtattak, nem tértek el a bálványoktól. A szabadítás után a folytatás a lényeg. Milyen úton megyek tovább? Sokan itt rontják el, az Úr könyörül rajtuk, de nem változtatják meg az egész életüket, megmaradnak a bűn útján. Az Úr Jézus új életre szabadít meg. Azért hív, hogy most már Őt kövessük egész életünkkel, és ne a világot.

Isten mindig ad lehetőséget a megtérésre, az Ő útján való járásra. Jóáház fia is megkapta a lehetőséget, mégpedig Elizeus által. Annyiszor üthetett a földre amennyiszer akart, és teljes győzelmet aratott volna. Azonban ő nem élt a lehetőséggel, vagy talán nem is értette miről van szó. Értjük Isten akaratát? A teljes szabadításra törekszünk, vagy megelégszünk kevesebbel. Ne elégedjünk meg részgyőzelemmel, hanem az Úr ereje által győzzük le önmagunkat, a test hatalmát, a saját akaratot. Munkálkodjunk azon, hogy valóban Isten akarata valósuljon meg az életünkben. Mindezekhez szükség van, önmagunk megtagadására, a kereszt felvételére.

Azt is láthatjuk, Isten ereje munkálkodik a halott Elizeuson keresztül. Isten megmutatja elpártolt, és ezért félelemben élő népének, hogy Ő Úr a halál felett is. Az Istentől elpártolt ember félelemben él. Az ige azonban felszabadít a félelem alól és rámutat, a feltámadt Krisztusra. Ő a győztes. Aki Hozzá ér hit által feltámad a lelki halálból. Az Ővele való kapcsolat életre kelt.

Szadduceusokat látunk Jézushoz jönni, sátán mindenkit mozgósít Jézus ellen (Mk 12,18-27). Nehogy már az emberek előtt felragyogjon a világosság, és megragadják a kegyelmet. A gonosz mindent bevet, csak eltávolítsa Jézust. Azt gondolják, ha Jézus meghal, megszabadulnak Tőle. De Jézustól, és az Atyától az ember soha nem szabadulhat meg. Az életünkből kiküldhetjük, de az emberiség életéből nem. Minden az Övé. Ő a föld és az emberi élet tulajdonosa, és Ő nem mond le tulajdonáról.

A szadduceusok is úgy jönnek, ők tudják a dolgokat. Nekik az őseik, a tanítóik elmondták, nincs feltámadás, és ők ehhez ragaszkodnak. Az ősök, a csoport hagyományát tovább kell vinni. Ez is nagyszerű módszere a sátánnak, az ősök tudását, hagyományát vigyük tovább kritika nélkül. Vannak jó hagyományok, a baj abból fakad, ha mindent átveszünk, tovább viszünk kontroll nélkül. Isten ide adta az Igét, általa tehetünk minden véleményt, irányvonalat mérlegre.

Ezek az emberek a saját meggyőződésükhöz ragaszkodnak, és tévednek. Jézus elmondja, mindez azért állt elő, mert sem az Igét, sem Isten hatalmát nem ismerik. Nagyon lényeges, hogy igyekezzünk megismerni az Urat. Kerüljünk Vele élő kapcsolatba, mélyüljünk el az igében, és akkor a jó irányba fogunk haladni. Akkor meglátjuk, tartható-e még a véleményünk? Jézus Lénye megismerése által mondjuk ki, hogy mi láttuk rosszul a dolgokat, és igazodjunk ahhoz, amit Ő mond!

Az Úr rámutat az Írás alapján, hogy Isten az élők Istene. A Biblia elmondja, hogy azok, akik az Úréi voltak, Neki szolgáltak, a bibliai hithősök, haláluk után is élnek. Maga Isten nyilatkozik úgy róluk, mint akik élnek, akik Vele vannak. Isten nem pusztulást, elmúlást hozott létre, hanem örök életet. A halál a bűneset, az engedetlenség által érkezett a világba. Azonban Isten örökkévalóságra tervezte az életet. Ezen nem változtat a sátán terve sem. Jézus Krisztusban pedig kiteljesedett az Élet. Ő feltámadt, és aki hisz Őbenne, annak örök élete van.

 

 

 

Örvendezzetek egek

 

 

1. Örvendezzetek, egek, Ti is, földi seregek! Mindnyájan örüljetek, Vígan énekeljetek,

Mert Urunk feltámadott, Nékünk életet adott.

2. Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk, Mert legyőzte a halált, Örök váltságot ta-

lált Isteni erejével, Hathatós érdemével.

3. Nékünk megigazulást És a bűnből gyógyulást, Istennel békességet És boldog re-

ménységet Nyert feltámadásával, örök igazságával.

4. Előtted arcra esünk, S kérünk, édes kezesünk: Részeltess halálodnak És feltámadá-

sodnak Drága érdemeiben, Édes gyümölcseiben.

5. Cselekedd Szentlelkeddel, Végtelen érdemeddel, Hogy új életet éljünk, Végre porból

felkeljünk Örök, nagy boldogságra És halhatatlanságra.

 

 

Isten áldásával.