A magamét adjam

 

E

ljött amire nem számítottak, az északi országrészt, Izráelt fogságba hurcolta Asszíria királya (2Kir 17,1-18,37). Miért történt mindez? A Biblia választ ad rá. Mégpedig nem emberi nézőpontból, hanem Isten szempontjából, A Biblia soha nem takarja el az igazságot, hanem mindig azt mutatja be. Nem titkolja el népe bűnét sem. Így azután elmondja, miért is történt mindez? Azért, mert vétkeztek Istenük az Úr ellen. Tehát mindaz, ami Izráellel történt nem véletlen, nem politikai játszmák következménye. Nem! Isten ítélete. Mivel nem hallgattak a prófétákra, és nem tértek vissza Hozzá, Isten megengedte, hogy az Asszír birodalom elvigye őket. Isten hosszú ideig figyelmeztet, azt akarja, hogy visszatérve Hozzá, megváltoztassuk életünket. De ha ez nem történik meg, lejár a türelme. Ítélet következik. Isten ma is szól, igéjén keresztül beszél velünk, és azt akarja, hogy ha Őhozzá tartozónak valljuk magunkat, akkor az Ő útmutatásai szerint is éljünk. Mert Izráelnél is az volt a probléma, ők Isten népeként tekintettek önmagukra, de a pogány népek szokása szerint éltek. Hogyan élünk mi? Isten törvénye, vagy környezetünk szokása szerint?

Miután a népet elhurcolta az asszír birodalom, helyükre idegen népeket telepítettek. Elhurcolás, letelepítés, nehéz dolgok ezek. Azonban ezzel is célja volt az Úrnak. Az idegen népek sem véletlenül kerültek Izráel földjére, hanem azért, hogy megismerjék Őt. Ott nyílt lehetőségük Isten megismerésére. Mert Isten azt akarja, hogy minden nép megismerje Őt, és engedelmeskedjen Neki. Azonban ezek a népek hozták a maguk isteneit, de amikor veszélybe kerültek, Isten papjai közül küldtek hozzájuk néhányat. Ők megtanították Izráel Istenének az imádatára őket. De megtartották eredeti isteneiket, bálványaikat is. Így azután kevert kultusz jött létre. Ebből megtanulhatjuk, hogy nem elég a tanult hit, élő, személyes kapcsolatra, új szívre van szükségünk. Ha a szívünk, az életünk nem lesz újjá, hiába sajátítjuk el a hit alapjait, az életvitelünk, a szokásaink marad az, ami előtte volt. Isten azonban a természetünk, a szokásaink megváltozását akarja elérni.

Júdában Ezékiás lett a király, ő Isten előtt kedves dolgokat vitt végbe. Csak az Úrban bízott. Minden bálványt, és minden olyan szent tárgyat eltávolított, ami bálvánnyá lett. Most tudjuk meg, hogy még a rézkígyó is bálvánnyá vált Isten népe életében.  Nem véletlenül mondta Isten, hogy ne készítsünk semmilyen tárgyat, vagy eszmét, mert minden az Ő helyére kerülhet. Ezért nézzünk mindig az Úrra, és ne tárgyakhoz, emberi véleményekhez kössük hitünket, hanem egyedül Őhozzá. A szív csalárd, oly könnyen elfordul az Úrtól.

Ezékiás jó úton járt, ezért az ellenség, támadás alá veszi. Amikor erősen ragaszkodunk az Úrhoz, és megtisztítjuk életünket, minden hamis kultusztól, szokástól, a gonosz támadásba lendül. Nem akarja, hogy az ige szerint éljük az életünket.

Jó látni, hogy Ezékiás és a nép ellenáll az ördög minden mesterkedésének. Nem dőlnek be a hamis propagandának. Annak sem, amikor az Asszír király Istenre hivatkozik. Ezékiás átlát a szitán, és nem hallgat a behízelkedő beszédekre, hanem egyedül Istenre tekint. Hogyan képes megállni a hitben a király? Úgy, hogy ismeri az Urat. Ő nem most a veszély idején fordul Hozzá, hanem egész eddigi élete során, csak Őt imádta, és Rá hallgatott. Az tud ellenállni, aki mindig az Úrra figyel. A gonosz gyakran emberileg ésszerű tanácsokat ad, de aki ismeri az Urat és figyel Rá, meglátja, hogy ez nem Isten akarata. Isten a nehéz helyzetben is meg tud menteni. Ő nem a mi ésszerűnek tűnő megoldásaink mentén segít. Ő az ellenség ereje felett is Úr.

Urunk rámutat, hogy a nehéz időkben is mindig felfelé, Rá figyeljünk (Mk 13,21-14,11). Lássuk meg Őt a bajok, a nyomorúságok mögött! Soha ne veszítsük Őt szem előtt, ne adjuk fel ígéreteit, bízzunk abban, hogy el fog jönni. Az élet eseményei is ebben erősítenek meg minket. Ha időpontot nem is tudunk, de azt felismerhetjük, hogy közel van az ajtó előtt. És ha közel van, akkor várjuk! Tegyünk meg mindent azért, hogy ne aludjunk el, hanem ébren legyünk, ha váratlanul is érkezik. A világ mindent megtesz, hogy elaltasson. Vagyis már ne az Úrra figyeljünk, ne akaratához ragaszkodjunk, hanem foglaljon le a világ. Jézus tanítványait az evangélium hirdetésének kell lekötnie, ez a legfontosabb feladatunk.

Ennek a fejezetnek az utolsó szava, vigyázzatok, és ezt nekünk is mondja az Úr. Vigyázzunk, hogy a jólét, vagy a mindennapi élet gondjai meg ne keményítsék a szívünket. Vigyázzunk, hogy készen legyünk, amikor Urunk érkezik.

Már elvégeztetett a vezetők között, Jézusnak meg kell halnia. Nem kell Jézus. Mennyire hamis a szívük, mennyire látszat hit ez. Mert úgy gondolják, ha nem az ünnepen ölik meg, akkor rendben van, akkor az nem bűn. Hányszor mi is úgy gondoljuk, csak a templomban kell ügyelni, mert ha onnan kijövünk, már magánemberek vagyunk, és azt tehetünk, ami nekünk tetszik. A hívő ember, nem magánember. Mindig Isten Lelke vezérli, és az ige a lámpás a lábai előtt. Az ige pedig azt mondja, ne ölj! Ne paráználkodj! Ne lopj! Ne kívánd! És ez mindenkor érvényes Isten gyermeke számára.

Ismét egy asszonyt látunk, aki másként tekint Jézusra ezekben a napokban, mint a sokaság. Ő hálás Jézusnak, a szavára vágyakozik, és kész minden kincsét Neki adni. Aki szereti Jézust, az mindent Neki ad. Ez az asszony már szabad, önmagától, terveitől, eddigi kincseitől, a pénztől. Aki szabad, az mindig értéket ad az Úrnak. A legnagyobb érték az életünk. Aki ezt Neki adja, az földi értékeit, kincseit sem zárja el előtte.

Azonban, aki nem szereti Őt teljes szívből, azt ő pazarlásnak látja ezt. Pedig amit az Úrnak adunk az nem pazarlás. Sőt az igazi befektetés, amit Neki adunk. Fontos gondolat, mindig az az igazi adomány, amit a magaméból adok. Ami érzékenyen érint, amit megérzek. Itt a tanítványok más pénzét akarták a szegényeknek adni. A mai világ is ilyen, a más pénzéből épít, javít, fejleszt. Pályázat, kölcsön. Az Úr arra mutat rá, az igazi adomány, ha magamat és a magamét adom.

 

 

Bár bűn és kín gyötör

 

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem

esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed

örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts ba-

jomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy ir-

galmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghall -

gatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret na -

gyon.

 

 

Isten áldásával.