Milyen szívvel jövök?

 

A

 gonosz pusztítását látjuk Isten népe között (2Kir 10,1-11,20). Mert sátán gonosz, embergyilkos kezdettől fogva, ezt mondj el róla az Úr Jézus. Ezt a pusztító magatartását látjuk a tizedik és a tizenegyedik fejezetben. Mindent megtesz, hogy Istentől távol tartsa az északi rész lakosait. Belevitte őket a Baal kultuszba, és amikor úgy tűnne, hogy ez megszűnik, akkor sincs teljes megújulás. Jeroboám kultusza tovább marad. Az igazi megtérés az lenne, ha az Úrhoz térnek meg, és őseik kultuszával is szakítanának. Azonban erre nincs szándék. Jéhú tettei sem az Úr ismeretéből, szíve változásából fakadnak. Amit tesz, abban a leszámolás, a tisztogatás a motiváció.

Azonban mindezek mögött megjelenik Isten kegyelme, aki népét meg akarja tisztítani, mindattól, ami Aháb idején bekerült az országba. Isten Illés által kijelentette, hogy Aháb háza népe ítélet alá kerül, amiért nem tértek vissza Őhozzá. Isten kereste őket, mint ahogy minket is keres, azt akarja, hogy elszakadjunk minden bálványtól, és csak Őreá figyeljünk. Azonban nem ez történt, megmaradtak a bűn útján, nem hallották meg Isten szavát, nem tartottak bűnbánatot.

Amire jó figyelni ebből a részből, Jéhú szavai: „Semmi sem esik a földre az Úr igéjéből.” Ez csodálatos megállapítás, nagyszerű üzenet, mert valóban így van. Ez erőt ad, Isten szava megvalósul minden időben. Bízhatunk Benne. De azt is üzeni, hogy készüljünk az ige beteljesedésére. Minden úgy lesz, ahogyan az Úr mondta. Van ennek egy olyan üzenete is, hogy az Úr igéjét annak, aki hallja, aki kapja, ne engedje a földre hullni. Ne hagyjuk a ránk bízott igét megvalósulatlanul. Isten azért adja igéjét, hogy azt éljük, cselekedjük.

Aháb király irányvonala, a Baal kultusz Júdába is bekerült. Mégpedig házasság révén. És a gonosz feltartóztathatatlanul haladt előre, pusztította Isten népét. Ataljá a királyi vérből valókat kiirtotta, hogy övé lehessen a hatalom. A gonosz tombol, pusztít. Isten azonban megállítja pusztítását. Isten hatalma végtelen, és amikor népe érdeke megkívánja közbelép. Megvannak az eszközei, akik bátran vállalják Őt, és megteszik, amit kér, még életük kockáztatásával is. Így kerül elő Jóseba, kilopja Jóást az anyakirálynő haragja elől. Pusztít, tombol a királynő, de az a királylány, meglátja Isten akaratát, és bátran cselekszik. Döbbenetes, hogy annyira tombol a gonosz, hogy Isten gyermekeit csak kilopni lehet. Különleges akcióra van szükség a kimentésükre. Így tombol a sátán, és mindenkit el akar pusztítani, kárhozatba kíván taszítani. Különleges akcióra van szükség, és ezt valósította meg az Úr, amikor Jézust elküldte a világba. Általa szakít ki a gonosz birtokából. Aki hittel jön Hozzá, átéli, van szabadítás. Ő emel ki a gonosz kezéből, és visz át az Atya országába.

Jézus ma is mindent megtesz megmentésünkért. Engedjük, hogy kihívjon a világból. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, bátor engedelmességre van szükség. Hallgatok Jézus szavára és elindulok a nyomában.

Az Úr felszabadította az imádság házát, de vajon meddig tartott (Mk 11,20-33)? Meddig kerültek vissza oda az Úr után vágyakozók, meddig szólt az ige? Meddig tart a reform, meddig tart szívünk megtisztítása? Nem jönnek vissza a régi dolgok? Ne engedjünk neki. Mert az Úr megtisztító munkája lehetőséget nyit egy új életre. Lehetővé teszi, hogy újra kapcsolatba kerüljünk Vele, és gyümölcsöt teremjünk. Az Úr a fügefát /Izráelt/ akarta a szolgálata alatt megtisztítani, hogy gyümölcsöt teremjen. Azonban nem tisztultak, nem fogadták el Őt, és maradtak gyümölcstelenek. Amikor az Úr a gyümölcsöt kereste a fán, akkor népére gondolt, és azt mondta el, gyümölcstelenek. Letelt  a gyümölcstermés ideje, és ezért szárad el a fa. Gyümölcstelen fának nincs helye Isten kertjében. Van-e gyümölcs életem fáján? Mit talál rajtam az Úr. Még van időm, de meddig? Ezért még ma kell termőbe fordulni. Az Úrnak terméketlen fára, népre nincs szüksége. Mi található az életünk, a gyülekezetek fáján? Gyümölcs, vagy mi is csak leveket tudunk felmutatni, amik ugyan lehetnek szépek. De Isten nem a levélért ültetett bele a világba.

Amikor reggel elmennek a fa előtt Péter szinte csodálkozva mutatja Jézusnak a kiszáradt fát. Nem gondolta, hogy Jézus szavában ilyen erő van. Az Úr azt mondja: Higgyetek Istenben, vagyis, higgyék, hogy Isten él és szavának ereje van. Ő most is munkálkodik, a gyümölcstelent megítéli. Isten megítéli népét. Ezért fontos, hogy vegyük komolyan szavát, vegyük komolyan amit nekünk mond!

A mai időkben is hitre van szükségünk, Istenben való hitre. Ami azt jelenti, hogy hisszük, amit Ő megmond, az meg is lesz. Isten szava ma is energia, ma is hat. Személyes életünkben is, és a világban is. Isten a hitünket használja fel eszközként. Használható a hitem? Használható vagyok Isten kezében? Használható ma a gyülekezet?

A használhatóság alapja, a kételkedés nélküli hit. Nem kételkedem az Úrban, sem abban, hogy amit kérek, azt Ő meg tudja tenni, és meg is akarja tenni. Isten hatalmas dolgokat munkál övéi által, hisszük, hogy életek alakulhatnak át a Jézusban való hit által? Hisszük, hogy megváltozhatnak döntések is ha hittel az Úr elé visszük? Elizeus idejében Isten az ellenség haditervét is feltárta a próféta előtt. Ha hittel visszük Isten elé a dolgokat, és nem kételkedünk a szívünkben, meglesz, megtörténik, amit mondunk. Természetesen kérésünknek az Úr Lényével, akaratával egyeznie kell. Nagyszerű ígéret ez, ha hisszük, amit kérünk, megadatik. Éljünk ezzel a lehetőséggel! A folytatás rámutat, nem mások ellen van a hitből fakadó kérés, hanem másokért. A bűnös megmentéséért. Ezért amikor kérünk, bocsássunk meg. A hitünk a bűnös ember megmentését szolgálja. Őt vihetjük az Úr elé.

A fügefa valóban kiszáradt, mert mennek ugyan Jézushoz a templomba, de nem Ő a lényeges. Nem Őt keresik, nem azért mennek, hogy megismerjék, majd rábízzák az életüket. Vajon mi miért megyünk a templomba? Jézusért, vagy azért, hogy a saját véleményünket halljuk? Vagy azért, hogy vitázzunk Istennel? Ezek az emberek kérdeznek Jézustól, de Jézus visszakérdez, hiszen ismeri a szívüket, a gondolataikat. De azok nem felelnek, mert félnek az emberektől. Úgy közelednek Jézushoz, hogy az emberek előtti tekintélyüket, a világbeli pozíciójukat meg akarják tartani. Így azonban nem megy. Ha így jövünk, nincs válasz. Választ csak az őszinte és engedelmességre kész szív kap. Azonban, ha szívünket megalázva, az emberektől való félelmet elhagyva jövünk, és csak Jézusra szomjazunk, kapunk választ, és feltárul Isten országa igazsága.

 

 

 

Szívem megalázván, tehozzád megyek

 

1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek És szent

Fiad által néked könyörgök.

 

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, An-

gyali sereggel oltalmam voltál.

 

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, min-

den jóra vezérelj engem.

 

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó

gyümölcsét hogy el ne rontsam.

 

5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondo-

lat bennem erőt ne vegyen.

 

6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtar-

tásra ne adjak okot.

 

7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily könnyen hajlok! Ad-

jad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!

 

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint

rám átkot ne hozzon.

 

9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szent-

lelked és Igéd legyen vezérem.

 

10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó

egészségben gyarló testemet!

 

11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak

tégedet illet minden tisztesség!

 

 

Isten áldásával.