Mindig tekintsünk Rá!

 

Á

száf kesergését olvashatjuk, szomorú, mert az ellenség elfoglalta Jeruzsálemet, lerombolta a templomot (Zsolt 74,1-75,11). Nem érti miért is történhetett ez meg? Úgy látja Isten elvetette népét, tele van fájdalommal, de ezeket Isten elé viszi. A kesergés nem azt jelenti, hogy reménytelenül magába fordul, nem zárkózik be magába, hanem odafordul Istenhez. Ez jó üzenet, bármilyen nehéz helyzet vesz körül, forduljunk oda Istenhez. A legnehezebb helyzetekben is meg lehet Őt keresni. A Zsoltáros titka ez, meglátja, hogy Isten most is megkereshető. Oda lehet borulni Elé, akkor is, ha nincs templom, nincs kultikus hely. Van kérdése, van benne miért, de ezt is Isten elé viszi. A miértjeinkkel, a számunkra érthetetlen dolgokkal is Hozzá meneküljünk! Mert Ő a megoldás. Benne találjuk meg a választ, kivezető utat. Mert mindig a Vele való kapcsolat a hangsúlyos, az Ő Lényének a megismerése. Nem a problémamegoldás az első, hanem az, hogy Őt helyezzük a problémamegoldás elé. Ne engedjük, hogy bármi eltakarja, szemünk elöl Őt. A hitünkben való megerősödést tartsuk mindig szem előtt.

Ászáf megszólítja Istent, és ez az imádkozás lényege, beszélgetés az élő Istennel. Mert Ő személy, Aki megszólítható. Mindezt úgy teszi, hogy közben választ is vár. Mert Isten is szól az övéihez. Azért nyitjuk ki az igét, mert tudjuk, hogy rajta keresztül beszél az Úr. Amit kijelentett korábban és írásba foglaltatott, az ma is az Ő szava. A Lélek által élővé válik az ige a hittel olvasó számára. A nehéz helyzetben Isten szövetségére hivatkozik, azt kéri, Isten gondoljon a népével való szövetségre, a Sion hegyére. Ezzel azt kéri, hogy Isten ne vesse el népét örökre. Mi is a szövetségre hivatkozhatunk, arra, ami a kereszten köttetett, Jézus által. Isten Jézusért könyörül rajtunk. Nem azért, mert kiválóbbak vagyunk, hanem egyedül az Ő életéért, áldozatáért. A kereszt vár, tövében letehetjük minden gondokat, kiváltképpen bűneinket, hogy megtisztulva indulhassunk tovább. A kereszt Isten gyógyszanatóriuma, itt rehabilitál, és tesz alkalmassá egy új, tiszta és szent életre. Most már az Ő nevében való hitben járhatunk. Az Ő neve oly csodálatos, erőforrás, gyógyforrás. Jézus neve által kapuk nyílnak meg az evangélium előtt.

A zsoltáros mindenütt az ellenség romboló munkáját látja. Totális mélységben vannak, nincs, próféta mondja, nincs, aki Isten üzenetét tolmácsolja, mégsem adja fel. Honnan merít akkor erőt?  Visszagondol Isten korábbi tetteire. Mondhatnánk azt is, kezébe veszi a Bibliát, elolvassa Mózes könyveit, és bennük találkozik az Úr hatalmával. Meglátja, hogy Isten, szabadító. Kezdettől fogva, szabadítást vitt végbe népe életében. A régi történetek adnak reményt a jelenben. Ha látom Isten korábbi tetteit, akkor remény gyúl a szívemben. Az Úr megmutatja, hogy amit tegnap megtett az övéiért, azt ma is meg tudja tenni. Ahogyan akkor szabadított, úgy szabadít meg ma is a bűn, a gonosz, a világ, és a mindennapok gondjainak bilincseiből. De Isten a királyom, micsoda vallomás. Akkor is Ő az én királyom, ha a körülmények nem ezt igazolják. Miért? Mert ismerem, tudom kicsoda, és ismerem hatalmát is. Az ige és a korábbi megtapasztalások erősítik a hitet. Biztos talajt adnak a lábunk alá.

Mivel ismeri Istent a Zsoltáros, így a nehéz helyzetben is magasztalja Őt. Magasztalja, mert tudja, hogy közel van az Úr azokhoz, akik hirdetik csodáit, akik bizonyságot tesznek Róla. Mindez azt üzeni, ne féljenek, mert nem az ellenség ereje, hanem Isten hatalma határozza meg életüket. Isten kezében van az idő, ezért ragadjuk meg a mai nap lehetőségét, és magasztaljuk Őt!

Az istentiszteleten való rendről ír az apostol (1Tim 2,8-3,7). Meglátjuk belőle, hogy ott az Úr van a középpontban. Mindenki Érte van jelen, és minden, amit teszünk az Róla kell, hogy szóljon. Nem mások kedvéért, hanem az Úr tetszéséért vagyunk jelen. Az istentisztelet alkalma nem az embert emeli ki, hanem Istent. Az öltözet, az egész magatartásunk Istennek szól. Azt akarjuk, hogy az Úr gyönyörködjön bennünk. Isten nem a külső díszekben, hanem a tiszta kézben és szívben, és a jó cselekedetekben gyönyörködik.

A gyülekezetben imádságos légkör található. Imádkozni tiszta kézzel lehet. Olyan kézzel és szívvel, ami megtisztult a Krisztus vérében, és már nem tapad hozzá semmi szenny. Fontos, hogy hittel, kételkedés nélkül imádkozzunk! A kételkedés akadálya az eredményes imádságnak. A kételkedés visszatartó erő. Miért? Mert aki kételkedik, kér ugyan, de nem hiszi, hogy Isten meg is tudja azt tenni. Az ilyen imádkozó kér ugyan, de nem várja a kérés megvalósulását. Isten a hittel elmondott imádságra válaszol. Annak, aki hiszi, hogy amit kér meg is lesz. És ezt a hitét ki is fejezi. Tehát ha esőért imádkozik valaki, visz magával ernyőt. És ez jelzi, hiszem, hogy Isten meghallgatja az igaz ember, buzgó könyörgését. Hogyan imádkozom?

Igaz beszéd ez, írja az apostol, ezzel ismét rámutat, hogy amit mond, azt maga is megtapasztalta. Aki az Úrnak szeretne szolgálni az szép feladatra vállalkozik. A püspöknek fordított kifejezés nem egyházi elöljárót jelent, hanem egy olyan szolgálat elvégzését, amit akkor nem igazán akartak vállalni. Tehát ez a püspöki tiszt, nem volt népszerű, nem jelentett hatalmat, és nem volt a középpontban az, aki ezt elvállalta. Azért bátorít rá, mert nincs jelentkező. Isten országában a legkisebb, legjelentéktelenebb szolgálatok is szépek. Nincs nagyszerűbb, mint szolgálni az Urat. Keresztelő János a Messiás saruszíjának a megoldását is nagy méltóságnak tekintette, és úgy látta, ő még arra sem méltó. Nagy kiváltság, hogy szolgálhatjuk Urunkat.

Annak ellenére, hogy nem igazán van jelentkező ennek a feladatnak az elvégzésére, nem teszi lejjebb a lécet. Rámutat ezt a szolgálatot, a legkisebb feladatot sem végezheti akárki. Nem az vezérli, csak találjunk valakit, hanem annak, aki vállalja, meg kell felelni Isten országa erkölcsi követelményeinek.

Ne újonnan megtért ember legyen. Nagyszerű, amikor valaki élő hitre jut, betölti az Úr iránti szeretet a szívét. Azonban ez még csak a kezdet, még nem alkalmas a szolgálatra. Ahhoz növekedni kell a hitben. Ha azonnal szolgálni kezd valaki, azt nem tudja elviselni. Azt gondolja, hogy a változás saját érdeme. Nem, Isten viszi végbe a változást bennünk, Krisztus által. Csakis Ő tud újjá tenni.  A megtért ember élete Krisztusról beszél. Azonban ha nem indul el a friss hívő a növekedés útján, ha nem igyekszik egyre jobban megismerni Őt, hanem máris szolgál, mert úgymond, nincs más, könnyen felfuvalkodik. Ezért ne legyünk türelmetlenek. Bármennyire szeretjük az Urat, és mentenénk az embereket, legyünk türelemmel. Az Úr nemcsak megment, hanem fel is készít a szolgálatra. Ő tesz képessé a Neki való életre. Mert nemcsak a szavakkal, hanem az életünkkel is tehetünk bizonyságot. Sőt ez utóbbi a látható. Erre odafigyelnek. Mert ha Krisztus van az életünk középpontjában folyamatos változás megy végbe bennünk, és ez látható. A látható bizonyságtételnek ereje van.

 

 

 

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

 

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

 

 

Isten áldásával.

Az Úr fogja kezed

 

E

gy imádságsorozat olvasásába kezdünk a mai napon (Zsolt 73,1-28). A Zsoltáros Isten elé borul, oda viszi életét, a mindennapok problémáit és kérdéseit. Meglátjuk, hogyan jut el a vívódástól a megnyugvásig. Amikor a környezetére tekint, meginog, de mihelyt odatalál, az Úrhoz békességre lel. Egy megerősítő megállapítással kezdődik ez a zsoltár. Bizony, Isten jó Izráelhez, ez az alaphang. Ezen nem változtat semmi, megtapasztalás ez, amin a jelenlegi hangulat sem változtat. Isten jó, jó az övéihez, és ez akkor is így van, ha jelenleg nem érzékeljük. A hiba nálunk található.

A zsoltáros problémája akkor kezdődött, amikor levette tekintetét Istenről. Már nem Benne gyönyörködött, nem Hozzá folyamodott, hanem a környezetére figyelt. Ha levesszük tekintetünket Istenről, az Ő igéjéről, eltévedünk. A világ megtéveszt, sátán célja, hogy megtévesztve keserűséget okozzon a hívőkben. Már nem látja Isten gondoskodását, hanem irigység támad a szívében. Miért? Mert a körülötte élőkre figyel. Azt látja, hogy akik Istennel nem törődnek, jól élnek. Nincsenek problémáik, mert látszólag mindent megoldanak. Azonban ez csak a látszat.

Gondoljuk végig, mi van a szívünkben? Nincs jelen nálunk is az irigység? Nem történik meg, hogy levesszük a szemünket az Úrról és engedjük, hogy az érzelmeink határozzanak meg? A zsoltáros őszinte. Nem igyekszik magát jobbnak bemutatni, mint ami. Elmondja, hogy mi van a szívében. De nem emberi válaszokat keres, hanem bemegy az Úr szentélyébe. Ott értette meg a dolgokat. Mielőtt elcsüggednénk, menjünk mi is ige közelbe. Keressük az Urat, és az Előtte való csöndben megértjük a dolgokat, meglátjuk Isten munkáját. Irányt mutat ez a zsoltár, menjünk mindig Isten szentélyébe. Keressük Őt, bármi van bennünk, és bármi vegyen is körül. Forduljunk Isten igéjéhez, és ott meg fogjuk érteni az életet, önmagunkat, és Isten tervét.

Az Úr közelében fedezi fel, hogy Isten fogja a kezét. Most is fogja, ezért nincs tőle távol. Aki egyszer az Úr kezébe tette a saját kezét, azt Ő soha nem engedi el. És ez nem érzelmi kérdés, hanem kijelentés kérdése. Ezt mondja maga az Úr. Mindig az a mérvadó, amit Isten mond. Bármilyen hangulatban legyünk, forduljunk az igéhez, és építsünk rá hittel! Higgyük, hogy amit Isten mond, mindig úgy van, Ő megtartja szavát. Isten igéje megbízható. Akkor csüggedünk, ha ezt elfelejtjük. Isten gyermekének nincs oka keseregni, aki igazán ismeri az Urat, nem kesereg, erre csak annak van oka, aki nem ismeri az Urat. Akinek nincs kapcsolata a Mindenhatóval, Aki Krisztusban Atyánk lett, az maga van. Az csak a problémákat látja, és egyre inkább elkeseredik. Azonban, aki megismerte Isten kegyelmét, az a keresztre néz. Így nem fog elcsüggedni, mert látja Isten szeretetét. Így szeret az Isten, mondja a kereszt. És ha rátekintünk, örömre derül a szívünk, nem vagyunk magányosak ebben a világban, Krisztushoz tartozunk, és Ő kiemel a nyomorúságból.

Pál apostol is az imádkozást helyezi a szívünkre (1Tim 2,1-7). Ismerte a Zsoltárok könyvét, ez volt az ő imakönyve is, és megtanulta, ha változást szeretnénk, akkor imádkozzunk. Az imádkozás azt jelenti, Istenhez fordulok, és az Ő beavatkozását kérem. Nélküle képtelenek vagyunk változást elérni. Gyakran szeretnénk, hogy a dolgok más irányt vegyenek. Panaszkodunk, hogy fogynak a gyülekezetek, nincs ébredés, nincs elég szolgálattevő. Panasz helyett van más lehetőség, és ez nem más, mint az imádság. Az Úr Jézus arra utasította hallgatóit, hogy kérjék az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. Mi emberi módon próbálunk változást elérni. Az ige azt mondja, Isten országának működési formája, az imádság. Imában elé visszük dolgainkat, és Őt kérjük, hogy adjon. Ő adjon megtérést, elhívást, megújulást. Mert egyedül Ő képes emberek életét, megváltoztatni. Az imádság nagyszerű lehetőség, de élünk-e vele?

Megtudjuk, hogy Isten akarata nem más, mint az emberek üdvössége. Ő azt akarja, hogy az emberek eljussanak az igazság megismerésére. Pilátus is azt kérdezte, mi az igazság? Az igazság Krisztus, és mindaz, amit Ő kijelentett nekünk. Van igazság, és ezt meg lehet ismerni. Hogyan? Az igéből. Úgy, hogy keressük Krisztust.

Ahhoz, hogy a környezetünk, a világ megismerje az igazságot, meg kell ismertetnünk vele. A hívők feladata, hogy elmondják, megéljék, és így bemutassák az igazságot. Az igazság nem emberi igazságszolgáltatás, hanem Isten ismerete.

Csodálatos Urunk van, váltságul adta értünk Önmagát. Miért tette? Mert nincs más mód a megmentésünkre. Jézusnak ez nem szórakozás volt, nem egy új vallás alapjainak a lefektetése, hanem a mi megmentésünk érdekében bemutatott áldozat. Áldozat nélkül, nincs megmenekülés, nincs élet. Pál erről tesz bizonyságot, Isten úgy szerette a bűnös embert, hogy magára vállalta adóssága kifizetését. Jézusban Ő maga rendezte adósságunkat. Így kezdhetünk új életet, és lehetünk az Ő gyermekei. Nem vezet más út vissza Istenhez, csak a kereszt. Azonban ehhez az úthoz, Jézusnak kellett az életét odaadnia. Ezért jöjjünk Hozzá bizalommal, hittel! Mert Aki Önmagát adta értünk, az valóban szeret, az valóban élettel akar megajándékozni.

 

 

VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS

 

 

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

 

 

Isten áldásával.

 

Bűnösök megmentője

 

F

elfakadt az élet forrása a templom küszöbe alól, és hömpölyögve mindent megújít, amit elér (Ez 48,1-35). Az élet vize Izráel egész földjét megöntözi, megújul az egész ország. Ahová elér ez a folyó, ott élet keletkezik. a reménytelenül kiszáradt, és élettelenné vált területek ismét élettel telnek meg. Ahol a pusztulás üti fel a fejét, ott megjelenik az élet, és a pusztulást visszafordítja. Isten lábnyomán mindig élet fakad. Ezt láttuk csodálatosan, az Úr Jézus életét nyomon követve. Az élet vizét hozta el az Úr, mert látta, hogy minden kitikkadt. Szomjas a világ. És ezt a szomjúságot semmi sem oltja, csak egyedül Ő. Szomjas a szíved, ez nyugtalanságod oka. Hol igyekszel csillapítani ezt a szomjúságot? A világ repedezett víztartójánál? Jöjj, most az Úrhoz, jöjj, mert vár Reád! Ha jössz, megtapasztalod, hogy az a víz, amit Ő ad, eltörli bűneidet, megújítja bensődet, és örök életre buzgó forrássá válik benned. Ne mond, hogy már nincs reményed, ne mond, hogy olyan vagy, mint a sivatag, mert az élet vize a sivatagot is termővé teszi. Jöjj, és termővé válik az életed!

A megújult földet ismét felosztják Izráel törzsei között. Itt már mind a tizenkét törzs szerepel, mert Isten előhozza az elveszetteket. Előtte nyilván vannak tartva azok is, akik számunkra elvesztek. Ő a tékozló fiút is vissza tudja fordítani az Atyai ház felé. Azért jött az Úr, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. Téged is keres! Boldog, aki elmondhatja, az Úr megtalált, és én örömmel követem Őt egy új életre. Megyek utána, mert új életre vezet. Követem, mert meg akarom tanulni az Isten szerinti életet. Jézust követni tanulás is. Azt is megtanítja, hogyan éljük mennyei polgárjogunkat. Hogyan éljünk már ebben a világban, az Ő követeiként.

Júdeában lesz egy szent terület, ami az Úr szent tulajdona, itt található a szentély is. Ezt a területet nem lehet eladni, mert az Úré. Isten szent tulajdona az életünk, mert Krisztusban megvásárolta. Ne adjuk át másnak, ne adjuk át a gonosznak! Engedjük, hogy az Úr megszentelje életünket. Ennek a területnek a középpontja az új templom. Vagyis Isten a középpont. Az új élet középpontja már nem én leszek, hanem az Úr Jézus Krisztus. Amíg én vagyok a középpontban, amíg minden rólam, az én kényelmemről szól, nem értettem meg a lényeget. Talán még nem is találkoztam igazán az Úrral. Azért jön, hogy végre Ő ülhessen életem trónján. Nem leuralni akar, hanem azért szeretne középpontcserét, mert amíg én vagyok a főnök, olyan vagyok, mint a pásztor nélküli juh. Oda megyek, ahová a világ kívánsága vonz. Mert a világnak nagy a vonzása, és ha nem vagy Krisztus nyomában, elvisz a világ. Szépen becsomagolja még a mérget is. Lásd az alkoholt! Az ige rámutat, hogy kígyóméreg van benne, de nem annak látszik. És sok mindennel így van, nem látszik, hogy mérget, tartalmaz, csak amikor belénk mar vesszük ezt észre (Példb 23,31-32). Akkor már semmi nem segít, csak az a pózna a Golgotán, amin ott a megfeszített Úr. Nem segít már csak a keresztre való hit általi feltekintés, mint Mózes idejében, a pusztában. Áldjuk az Atyát, hogy most még feltekinthetünk! Aki azonban Rátekint, az meggyógyul!

Amikor Timóteust bátorítja és erősíti az apostol, a maga életét állítja elé példának (1Tim 1,12-20). Elmondja, hogy önmagától ő sem volt alkalmas az Úr szolgálatára. Leírja, hogy milyen is volt ő, amíg a Krisztus meg nem állította, és be nem lépett az életébe. A fordulatot Krisztus vitte végbe. Még az ő életét is meg tudta változtatni. És ha ezeket a sorokat olvassuk, fel kell adni a reménytelenséget, és arra gondoljunk, hogy ha egy ilyen embert, mint Pál, az Úr más emberré formált, akkor engem is újjá tud tenni. Az nem kétséges, hogy a legmélyebben lévő embert is meg akarja menteni. A leprás felé elmondott szavai ma is érvényesek: Akarom, tisztulj meg!

Hálát ad a Krisztusnak, amiért látott benne fantáziát, és bízott benne. Az Úr azokban lát fantáziát, azokban bízik, akik az Ő ügye szempontjából elveszetteknek tűnnek. Pálnak esze ágában sem volt Krisztus tanítványává lenni. Hány olyan embert hívott már el az Úr, akikből senki sem nézte ki, hogy Őt fogják majd szolgálni, és az életük is Róla tesz majd bizonyságot. Mert Pálnak az egész élete hiteles. Krisztusról tesz bizonyságot azzal, ahogyan él. Az én életem is Róla beszél?

Az apostol a saját életét példaként állítva erősíti meg, hogy az Úr azért jött, hogy a bűnösöket üdvözítse. Ezt látnunk kell, Ő a bűnösök Megváltója, a betegek Orvosa. Miért? Mert aki nem beteg, annak nincs szüksége orvosra. Csak az fogja Őt hívni, aki látja, hogy baj van, és saját magán nem tud segíteni. Aki még ide nem jutott el, az nem tart igényt Jézusra. Amíg van saját reménye valakinek, addig nem keresi Jézust. Milyen jó, ha meglátjuk, nem tudunk magunkon segíteni. Amikor ez megtörténik, alázattal hívjuk Őt. És akkor átéljük, hogy Ő menti meg a bűnösöket.

A Krisztus útja, a harc útja. A gonosz elénk áll, és akadályoz. Azt akarja, hogy ne vigyük tovább az evangéliumot. Nem akarja, hogy az életünket látva mások is hitre jussanak. Az apostol azt kéri, hogy ne ijedjünk meg a gonosztól, hanem vállaljuk a harcot. Harcold meg a nemes harcot. Nemes harc, mert Isten országáért végezzük. Azért, hogy Ő legyen Úr mindenekben. Nemes harc, mert nem a világ fegyvereivel küzdünk, hanem Isten fegyverzetét felöltve. Ezek a fegyverek nem az ember ellen harcolnak, hanem az emberért. A fő fegyverünk, Isten igéje. Az ige az, ami megfutamítja a gonoszt. Halljuk meg az apostol bátorítását, és harcoljuk meg a nemes harcot. Ne rémüljünk meg az ellenségtől, hanem bátran az Úr nevét segítségül híva, forduljunk vele szembe! Ebben a harcban Ő a vezérünk, az erőforrásunk. Ne feledjük, győztes csapatban vagyunk. Ez akkor is igaz, ha időnként, más a látszat. Azonban ne arra tekintsünk, amit látunk, vagy amit érzünk, hanem az Úr szavára. Lábaink alatt biztos talaj az ige.

 

 

BŰNÖS VAGYOK

 

1.  

Bűnös vagyok, de hadd legyek Tied,

Én Istenem!

Ki gyógyítná meg beteg szívemet,

Hacsak Te nem?

2.  

Szívem hideg, hogyha tüzet nem adsz,

Ha nem szeretsz,

Nem bírok járni, ha nem támogatsz,

Ha nem vezetsz!

3.  

Nincs örömem, körültem, mint az éj,

Minden sötét,

E bús homályt a tiszta égi fény

Hadd űzze szét!

4.  

Ó, Jézusom, mossa el bűnömet

A drága vér,

Amit Te ontál, égi szeretet,

A bűnökér’!

5.  

Rád várok én! Ó, jöjj hozzám magad,

Szívem óhajt,

S hűséged árja égő szomjamat

Eloltja majd.

 

Isten áldásával.

A Forrás

 

L

enyűgöző, ahogyan Isten követe vezeti a prófétát és bemutatja neki az új templomot (Ez 47,1-23). Ez az Úrral való kapcsolatot ábrázolja. Így akarja az Úr tanítványait vezetni. Ő megy elől és megmutatja Isten országát. Bevezet új hazánkba. Ahogyan itt az új templomot, a törzsek elhelyezkedését mutatja meg, úgy tárja fel az Őt követők előtt Isten országát az Úr. Megmutatja annak gazdagságát, és működését. Ilyen szoros kapcsolatra hív az Úr, amelyben Ő vezet, és előttünk jár, az élet útján Ő mutatja meg az utat. És jó meglátni, hogy erre a kalauzolásra szükségünk is van. Aki nem igényli, Isten vezetését, az eltéved, és megtéved.

Az új ország középpontja Isten temploma. Mi az én középpontom? Ő, vagy ez a világ? A középpont azt jelenti, hogy az van életem középpontjában, ahhoz igazodom, arra figyelek. Kire figyelek, az Úrra, az Ő szava a döntő mindenben? A templom küszöbe alól forrás fakad, innen indul ki az élet. Ez a forrás megöntözi az addig holt területeket. Ahol nem volt remény az életre, ott élet indul meg. Ez a forrás még a holt tengert is élővé változtatja. Meggyógyul a vize. Ahová ez a forrás elér ott gyógyulás történik. Ez Isten lényének törvénye, és ez az Ő akarata, meggyógyítani mindazt, ami elhalt. Az ember működése nyomán sok minden elpusztult már. Az élethez való rossz hozzáállásunk miatt sok élet tönkrement, kapcsolat kiszáradt. Azonban az élet vize megelevenítheti a halott területeket.

Ez a forrás a Szentlélek Istenre utal. Az Úr Jézus Róla beszélt úgy, mint élő víznek folyamairól. Azt üzeni ez, hogy a Szentlélek Isten nélkül halott, sivár az életünk. Nélküle nem boldogulunk, mert Ő eleveníti meg. Amit a gonosz halottá tett, azt Ő megeleveníti. Erre a munkásságára van szükségünk. Lélek nélkül a gyülekezet is halott, mint a sós tenger. Csodálatos ígéret, ha ez a forrás eléri a szívünket, megelevenedhetünk. Ennek a forrásnak a kiindulópontja Jézus. Ő hívja a szomjazókat magához, és ad élő vizet, és ez megelevenít, elveszi szomjunkat. Az ébredés képe ez. Ne várjunk addig ébredést, amíg Isten Lelke ki nem árad, mert Ő elevenít meg. A Lélek nélkül nincs új élet. Ő vezet tovább ebben az életben. Kérjük, hogy elevenítse meg életünket, majd áradjon tovább, és érje el a halott szíveket, gyülekezeteket. Imádkozzunk ezért a forrásért. Imádkozzunk Izráelért is, hogy ők maguk is tapasztalják meg ennek a forrásnak a kiáradását, hiszen mindaz, ami le van itt írva első körben nekik szól. Csodálatos reménység, és szép jövő. Kánaán földje ismét teljes mértékben az övék lesz, életté válik. Még a holt tenger is élni fog. Isten mindig az életet a megújulást akarja. És amit Ő megígér azt meg is valósítja. Jöjj áldott Szentlélek, töltsd be szíveinket! És adja az Úr, hogy ez valósággá is váljon saját életünkben, hogy minket árasszon el így az élet vize.

Pál határozottan írja, hogy ő Jézus Krisztus apostola, vagyis követe (1Tim 1,1-11). Őt képviseli ebben a világban. Azért van úton, hogy Jézust megismertesse az emberekkel. Miért? Mert látja az állapotukat, ami bizony elég reménytelen, és hirdesse, hogy még van remény. Jézus által abból az életből is talpra lehet állni. Lehet új életet kezdeni a Jézusban való hit által. El tudjuk-e mondani, hogy Jézus követei vagyunk? Talán rávágjuk ezt azonnal, de az életünk is ezt támasztja alá? Amerre járunk, Jézust állítjuk a középpontba, Őt igyekszünk megismertetni, és az Ő ereje nyilvánul meg általunk? Kinek vagyunk mi az apostolai? Néha inkább tűnnek a mai hívők is a fogyasztói társadalom, a kultúra, valamelyik politikai irány követeinek, mint a Messiás Jézusénak. Sokkal többet hirdetjük ennek a világnak a dolgait, mint az egyedül Megmentő Jézust.

Pedig ha szétnézünk, azt látjuk, hogy a Pál által leírt jellemzők ma is jelen vannak. Az ember semmit nem változott. Ez a bűnlajstrom ma is érvényes. Elég, ha kinyitunk egy újságot, megnézünk egy híroldalt, ugyanezekről a problémákról esik szó. És ez nagyon szomorú, mert az örömhír megjelenése óta eltelt kétezer év. Ezen idő alatt népek hangoztatták, hogy ők keresztyének, de az életük nem erről beszélt, és ma sem ezt hirdeti. Paráznaság, emberrablás, fajtalanság mai napig végigkísérik az emberiség életét, még a magukat keresztyénnek nevező országokban is. Miért? Mert nem ismertük meg az Úr Jézus szabadító hatalmát. Az életvitel azt mutatja, a szívek változatlanok maradtak. Kultusz ugyan még van, de nincs élő hit, és nincs jelen a mindent megújító, a halott területeket életté formáló Lélek. Isten lelke nélkül nincs eredmény, és ezt látjuk. Ha a Lélek nem szül újjá, maradnak a régi bűnök, mert a természet nem változott meg. Az a kérdés, akarunk biblikusan új emberré lenni, teljesen megváltozni, Krisztushoz hasonlóvá válni?

Az apostol szívünkre helyezi, hogy csak olyan dolgokkal foglalkozzunk, amik a hit által való épülést segítik elő. Mi segíti elő a hitben való épülést? Az igével való foglalkozás. Olvassuk ezért a Szentírást, és mélyedjünk el üzenetében. Merjük felvállalni, hogy mindaz, ami benne található, az igazság. Az Isten szerinti épülés pont ez, egyre inkább megismerjük Őt, és így növekszünk hitünkben. A növekedő hit, szolgáló hit is.

 

 

JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

 

1.  

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2.  

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3.  

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

 

Isten áldásával.

 

 

Mit hagyunk magunk után?

 

A

z Úr meghatározza népe életét, és kijelöli a szent sátor helyét (Ez 45,1-46,24). Mindez úgy megy végbe, hogy amikor felosztják az országot és minden törzs megkapja a maga örökségét, közösen ajánlanak fel az országból egy részt a szent hely számára. Úgy adják, hogy közben tisztában vannak azzal, hogy az egész ország Isten ajándéka. Ha tudom, hogy mindaz, amivel rendelkezem Isten ajándéka, könnyebben adok Neki. Hogyne adnék örömmel annak, aki előbb adott, és Aki a Fiát adta oda értem a kereszten. Ha ezt nem látjuk, akkor mindent magunkra költünk. Isten dolgaira úgy adunk mintha a fogunkat húznák, azonban önmagunkra, kedvteléseinkre, a testünkre bármennyit költünk. Meg kell látnunk az Ajándékozó Istent. Ő az, Aki előbb szeretett, és adott nekünk mindent. Az egész föld az Ő ajándéka, benne az életünkkel.

Isten a szentély szolgáiról is gondoskodik. Csodálatos, aki Őt szereti, aki a szolgálatára szánja az életét, arról Ő nem feledkezik meg. Így van ez ma is. Azonban ennek meg van a feltétele, minden gondunkat Őreá kell vetni, és akkor megtapasztaljuk, hogy gondja van ránk. Ez a kulcs. Amennyiben mi akarjuk a gondokat megszüntetni, és gondoskodni magunkról, akkor nem tapasztaljuk meg az Ő gondoskodását. Mert ha mi is meg tudjuk tenni, akkor miért gondoskodjon Ő rólunk? Amikor az ember úgy gondolkodik, hogy az élet minden dolgát maga elrendezi, akkor kijelenti, hogy Istenre nincs szüksége. Ha pedig azt üzenjük, hogy nincs Rá szükségünk, miért várjuk, hogy mégis segítsen? Aki azonban bátran Ráveti Istenre a terheit, megtapasztalja az Ő csodálatos gondviselését. Mindez tulajdonképpen kegyelem. A kegyelem ajándéka. Jó dolog ezzel a hittel élni, hogy Neki gondja van rám. De ne feledjük, hogy ennek megvalósulásához Rá kell helyeznünk minden gondunkat. És amikor ez megtörténik, megszabadulunk az aggodalmaskodás alól. Nem kell már egyedül cipelni a terheket.

Isten vállalja a maga részét, de a népnek is vállalni kell Isten akaratát. Mindez, a bűn, a hamisság elvetését jelenti. Fel kell hagyni az erőszakkal, mások sanyargatásával. Aki Krisztusban van, más úton indul el. Már nem alkalmaz erőszakot, hanem Isten igazsága szerint jár el mindenben. A hívők élete felszabadul a világ hamissága alól, már nincs kétféle mérce.

Fontos volt, hogy a fejedelem a magáéból adjon örökséget a fiainak. Ne a néptől vegye el. Mindig a magaméból adjak mások megsegítésére. Mindig azon nyugszik meg Isten áldása, amit a magunkéból adunk.

Az apostol rámutat, a gyülekezetnek imádkoznia kell az Úr igéjének a terjedéséért (2Thessz 3,1-18). Ez a feladata. Ennél szebb és szenvedélyesebb feladatunk nincs is. De vajon szenvedélyesen imádkozunk azért, hogy az emberek megismerjék Isten szavát? Fontos nekünk, hogy minél több ember megtapasztalja Isten munkáját az életében? Mert Isten ma is az ige által munkálkodik. Általa szabadít a bűn hatalmából. Szabad azt is kérni, hogy Isten szabadítsa meg az evangélium munkásait az akadályozó tényezőktől. Hiszen sürgős a feladat. Az idő telik, és a halál arat, és mindenkinek addig van lehetősége a halálból életre jutni, amíg itt van ebben a világban. Nem lehet fontosabb feladatunk ennél. Mert ma is érvényes a lélekmentés megbízatása, az egyetlen megbízatás, amit az Úr adott, hirdessük az evangéliumot, azért, hogy az emberek azt meghallva életre jussanak. Vajon ezt tesszük? Vagy más megbízatásokat teljesítünk? Olyan munkát végzünk, amivel az Úr nem is bízott meg? Ha igen, akkor hagyjunk fel vele, és tegyük, amit Ő parancsolt!

Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy nem mindenkié a hit. Mi hirdetjük a jó hírt, de nem mindenki fogadja el. Nem mindenki akar a názáreti Jézusban, mint Megváltóban hinni. Az előző fejezet rámutatott, sok ember, inkább az emberben, annak tudásában, hatalmában, megoldásaiban bízik. Az ember az embert akarja dicsőíteni. Az ember istenné válásán fáradozik a világ, ahelyett hogy meghajolna Teremtő és Megváltó Istene előtt. Ez az egyedül járható út, meghajolni Előtte, és rábízni magunkat a kegyelemre.

Hűséges az Úr! Jó ezt olvasni, Ő hűséges, soha nem hagyja az Őt szeretőket, követőket magukra. Megerősít, amikor úgy érezzük, alkalmatlanok vagyunk a Tőle kapott megbízás elvégzésére. Bizony gyakran átéljük alkalmatlanságunkat, de Ő nem hagy magunkra. Nem mondja, hogy ilyenekre nincs szükség, hanem azzal bátorít, hogy az Ő ereje erőtlenség által ér célhoz. Aki végzi az Úr szolgálatát, azt megőrzi a gonosztól. Nem tud a gonosz célt érni az Úr hűséges tanítványai ellen. Különösen nem ér célt, ha engedelmesek vagyunk Neki, és ha egyedül csak Rá hallgatunk.

Az apostol a hívő életmódra nézve is eligazítást ad. A hívő ember nem másokból él, nem a testvért használja ki, hanem maga munkálkodik a megélhetésért. Pál és a munkatársai nemcsak mondják, hogyan kell élni, hanem maguk is példát adtak. A hitben előrébb járók adhatnak példát az életükkel, a még hitben kiskorúaknak. Aki nem dolgozik, vagyis nem foglalja el magát, sok szabad idővel rendelkezik, könnyen hiábavaló és haszontalan dolgokat fog tenni. A hívő ember nemcsak a mindennapi munkáját végzi, hanem szolgál is. Jót cselekszik, vagyis igyekszik másokat azt Krisztushoz vezetni, és segít azokon, akik nehéz helyzetben élnek. Ne fáradjunk bele a jó cselekvésébe, kéri az apostol. Ha az Úrra nézünk, nem fáradunk bele. Ha nem emeljük fel, tekintetünket könnyen elcsüggedünk, mert eredménytelennek látjuk a munkánkat. Azonban nézzünk mindig felfelé, ne fáradjunk bele a szolgálatba, az ige hallgatásába. Mert bizony ezekbe könnyen és gyorsan belefáradunk.

Végül áldással zárja sorait az apostol. Isten kegyelmét kéri életükre. Mivel zárjuk levelünket, munkánkat? Áldással? Isten kegyelmének a megjelenítésével? Mondhatnánk úgy is, mit hagyunk magunk után, amikor eltávozunk egy helyről? Isten kegyelmét, az Úr áldását?

 

 

Áldásoddal megyünk

1. Áldásoddal megyünk, megyünk innen el. Néked énekelünk boldog éneket. Maradj mindig velünk, Ha útra kelünk, Őrizd életünk mindennap.

 

2. Minden nap dicsérünk téged, jó Uram. Néked énekelünk vidáman boldogan. Maradj mindig velünk, Ha útra kelünk, Őrizd életünk mindennap.

 

 

Isten áldásával.

Az Úr dicsősége

 

A

z Úr bemutatja a prófétának az új templomot (Ez 42,1-44,31). Látja az elrendezést, a kamrákat, az Úrhoz való közeledés helyeit. Itt a papok csendesedhetnek el, és készülhetnek a szolgálatra. Itt történik a be és kimosakodás, lelki értelemben. Ilyen elcsendesedést vár tőlünk is az Úr. Keressük meg azt a belső szobát, ahol a világ szennyéből kimosakodhatunk, és feltöltődhetünk Isten jelenlétével. Az igazi megtisztulás az Úrral való belső közösségben megy végbe. Ő az, Aki megtisztít, és feltölt igével, Lényével. És aki a belső szobában kap, az tud adni.

Az épületet Isten jelenléte teszi templommá. Ezékiel látja, hogy az új templom felé közeledik Isten dicsősége. Sőt az Úr dicsősége be is megy a házba, és betölti azt. A fogság előtt Isten dicsősége elhagyta a templomot, és a most az ígéret arról szól, hogy vissza fog térni. Isten jelenléte nélkül a legpompásabb épület sem jelent többet, mint bármely ház. Isten jelenléte nélkül nem több az életünk, mint másoké. Ő tesz mássá, Ő a plusz. Jézusban azért jött el, hogy ezt a többletet hozzátegye az életünkhöz. Azért jött, hogy bennünk éljen, azokban, akik Őt befogadják. Most már a testünk lehet a templom. Mindez azt hozza magával, hogy aki Krisztusban van, nem teszi tisztátalanná az Úr szent nevét. Jézus tanítványa úgy él, hogy testének temploma szent legyen, ne tegye tisztátalanná azt a helyet, ahol az Úr jelen van. Azonban bűnbánatra van szükségünk, mert a szentség nem mindig látszik. Meg kell vallanunk, sokszor tesszük tisztátlanná az Úr nevét.

Az ige önmagunkkal való szembenézésre késztet. Vajon milyen szívvel és élettel szolgáljuk az Urat? Mi az, amit megengedünk magunknak? És kit követünk? Ha belegondolunk, mennyi válás éés újraházasodás történik egyházon belül, ez vajon Istenről beszél? Ez az Ő akarata? A mai szakaszban azt látjuk, hogy a papok elbocsátott asszonyt nem vehetnek feleségül. Mi már a kegyelem korszakában élünk, és már nincsenek papok, de vannak elhívott szolgák, miről beszél az életünk? Milyenek a kapcsolataink? A házasságunk olyan, mint a világé, vagy van különbség? Ha nálunk is a válás és újraházasodás nagy számban jelen van, az azt mutatja, nem Isten akarata szerint éljük meg ezt a területet. Még kapunk lehetőséget a magunkba nézésre, a változtatásra.

A mi feladatunk is a tanítás. Isten gyermekeinek meg kell tanulni különbséget tenni a tiszta és tisztátalan között. Erre az képes, aki maga is különbséget tud tenni. A különbségtétel alapja Isten kijelentett igéje. Csakis az ige által tudjuk megmondani, mi a tiszta, és mi a tisztátalan. A tanítványok nem a világ mintája szerint hozzák meg döntésüket, hanem Isten igéje szerint.

Nehéz két fejezetet egybefoglalni, különösen ebből a levélből, mert olyan gazdag a tartalma, és üzenete (2Thessz 1,1-2,17). Beletekintve megláthatjuk, hogy a Szentírás üzenete nagyon mai, nagyon aktuális. Ebből is kitűnik, hogy nem az a szerzők fejtik itt ki gondolataikat, hanem az élő Isten beszél. Megszólítja azokat, akik még nem ismerik Őt. Bemutatkozik nekik, mert azt szeretné, ha rádöbbennének igazi rendeltetésükre. Mi is ez? Hogy megismerjük Istent, és szolgáljuk Őt. Akik pedig már az Ő gyermekeiként élnek felkészíti, segíti a földi életük jó megélésben. Hiszen a Jézus követője minden élethelyzetben tanítvány kell, hogy legyen. Ez viszont nem könnyű, mert a világ mindent megtesz, hogy megtévessze őket, és így eltávolítsa Uruktól. El akarja hitetni, hogy Isten nem tartja meg ígéreteit, és hogy ez a világ mindent képes megadni, amire szükségünk van. Amit a világ kínál az eszköz arra, hogy elcsábítson Istentől, és magához láncoljon.

Jézus el fog jönni, fontos alaptétel, és eljön az idő, amikor számon kéri, hogy nem hittünk az evangéliumnak. Az evangélium Isten megmentésünkről szóló projektje. Mindent megtett, hogy életünk legyen. De az emberek többsége, nem Őt fogadja el Megváltónak. Az ige rámutat, a gonosz el akarja élni, hogy az ember magát tartsa istennek. Olyan személyt küld, aki majd a legtöbb embernek megfelel. Sokakat megtéveszt, de végül meglátszódik valódi énje. Pál apostol felkészíti a gyülekezetet, erre az időre, szeretné, ha a hívők világosan látnák majd ezt az időszakot, és ennek megtévesztő személyét.

A bűn emberének mondja az apostol, de kívülről nagyon is megnyerőnek fog mutatkozni. Sokan benne látják majd életük megoldását, és a reményteljes jövőt. Megadja mindazt, amire vágynak az emberek. Jólétet, pénzt biztosít, sőt még a templom is megépülhet, és ezzel sokak szimpátiáját, és támogatását elnyeri. Az épületek javítása, kultuszhelyek létesítése sok embert megtéveszt. Ilyen dolgokkal népszerűvé lehet válni, támogatást lehet szerezni. Mert az emberek többsége nem nézi, mi van a másik ember szívében. Se kicsiben, se nagyban nem figyelünk erre.  Ez a személy beül majd Isten templomába, és istenként mutogatja magát. Beteljesedik, amit a gonosz a szívbe sugallt, olyanok lesztek, mint az Isten. A tudás, isteni szintre emel, súgja. Azonban ez megtévesztés. Az ember nem Isten, és nem is lesz az soha. A mi Urunk, az Úr Jézus Krisztus.

A gyülekezet szerepe, hogy élete bizonyságtételével ennek a gonosznak az eljövetelét és kiteljesedését megakadályozza. Isten Lelke által olyan munkát végez az egyház, ami még visszatartja a gonoszt. Mert akik megismerik Isten kegyelmét, találkoznak az Úr Jézussal, szabaddá lesznek, és életük már az ige világosságában telik Ez az új életet sokak bizonyságtételévé válik.

Az apostol azt kéri, legyünk állhatatosak, kitartóak hitben, az Úr követésében. Ne adjuk fel, Isten akaratát bármilyen időket élünk is.

 

 

Dicsőült helyeken

 

1. Dicsőült helyeken, mennyei paradicsomban, :/: Akik vigadoztok véghetetlen boldog-

ságban, Szent és ártatlan állapotban; Az Úrnak nevét énekszóban, Magasztaljátok vi -

gasságban.

2. Lássátok, ti dicső angyali lelkek az égben, :/: A fénylő mennyei testek roppant sere-

gében: Mint uralkodik dicsőségben Az Úr, és őtet felségében Imádjátok tiszta szentség-

ben!

3. Nap, hold, csillagos ég! Ti az Urat dicséritek, :/: Jóságát, hatalmát, bölcsességét hir-

detitek; Mert amely rendet ő tinéktek Kiszabott, az a ti törvénytek És ti annak híven en -

gedtek.

4. Felhők, égi vizek, harmat, hó, jég és záporok! :/: Villám, égi tüzek, dörgések és csat-

togások! Szélvész és csendes fuvallások! Színekkel ékes szivárványok! Mind az Úrnak

szolgái vagytok.

5. A földet kinyitó kies tavasz vidámsága, :/: A mindent érlelő nyári idő forrósága, A gyü-

mölcsös ősz gazdagsága, Sőt még a tél is bizonysága: Hogy nagy a teremtő jósága!

6. Tenger, föld, szigetek s a hegyek pompás szépsége, :/: Erdők és ligetek, folyóvizek

kiessége, Sík mezők, rétek ékessége, Vetések kellemetessége: Mind a teremtő dicső-

sége!

7. Fák, bokrok, csemeték, gyümölcsöket hozó kertek, :/: Pompás liliomok s minden virá-

gi szépségek, Színekkel kihímezett rétek, Apróbb és nagyobb növevények: A gondvise-

lést hirdessétek.

8. E földön lakozó minden állat boldogsága, :/: A szárnyon repdeső madaraknak vidám -

sága, A halak s férgek sokasága, Egyszóval az élők világa Mondja: mily nagy az Úr jó -

sága!

9. Bölcs Isten remeki! Kik az ő képei vagytok :/: És őtőle lehelt emberi lélekkel bírtok: Az

örökkévalót lássátok Munkáiban és imádjátok; Egy szívvel és szájjal mondjátok:

10. Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás, :/: A szentek Urának légyen örök ma-

gasztalás! Kiben soha nincs megváltozás, Vagy ígérettől elhanyatlás: Tőle fejünkre

szálljon áldás!

 

Isten áldásával.

Hű az Úr

 

A

 templom bemutatása zajlik. Isten követe vezeti a prófétát, és ismerteti meg vele, azt az épületet, amit az Úr tervez (Ez 41,1-26). Ezt nem emberek tervezik, ez nem az embert, hanem az Urat dicsőíti és szolgálja. Isten csodálatos tervező. Bár ezen nem is csodálkozik senki. Elég, ha a teremtett világot megtekintjük, mind Isten tervezői munkájáról beszél. Milyen csodálatos minden, ami él és mozog, az állatvilágtól elkezdve, az emberig. Boruljunk le, és hajoljunk meg alkotónk előtt. Mert Ő nemcsak megtervezte és kivitelezte ezeket a dolgokat, hanem úgy alkotott meg mindent, hogy a mai napig megfelelően működnek. Semmin sem kell javítani. Ami romlást tapasztalunk, az már a mi eredményünk. Ahol hozzányúlunk a teremtettséghez, baj keletkezik. Azonban Istennek erre is van megoldása. Amit mi elrontunk, azt Ő Krisztusban helyreállítja. Azért küldte el a Fiút a világba, hogy lehetővé tegye általa az egyéni életek helyreállását is. Elsőként az Istennek való kapcsolatunk megépülésére van szükség. Minden azért romlott el, mert elszakadtunk Istentől. Elhittük, hogy Nélküle is boldogulunk. Engedtünk a gondolatnak, hogy olyanok lehetünk, mint Isten. Azonban, aki Krisztusban új életre jut, az új kapcsolatba kerül Istennel. Rádöbben, hogy nem istenné kell válni, hanem gyermekké lenni. Ez a titok, Urunk is erről beszélt: Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem láthatjátok meg Isten országát. Gyermekké, Isten gyermekévé kell lennünk, és akkor más irányt vesznek a dolgok. Ő lesz a középpont, mint Atya, és rádöbbenünk, hogy otthon van a helyünk. Az Atya házában teljesedhetünk ki igazán és ott leszünk biztonságban is.

A templom belső díszítése is üzen. A kerúboknak ember és oroszlán arca van. Mindez rámutat az Emberfiára, Aki eljön és Ő lesz, az igazi ember. Ő megvalósítja Isten ember projektjét. Bemutatja milyennek is gondolta Isten az ember életét. Hiszen kétszer is mondja Róla, hogy Benne gyönyörködik. Arról is beszél az emberarc, hogy emberi lesz, megközelíthető. Már nem távoli az Isten, hanem emberi formát öltött magára, hogy megismerhessük, bizalmunk legyen Benne. Az oroszlánarc pedig az erőt fejezi ki. Jézusban Isten országának az ereje érkezett meg a világunkba. És ez csodálatos erő. Nem rombolásra használja, hanem építésre. Újjáépíti a hitünket, életünket. Vegyük igénybe Urunk erejét. Magunktól nem tudunk mássá lenni, de az Ő ereje új emberré formál. Isten országa erőt képvisel, jelenítsük meg ezt az erőt a világban. Az oroszlán uralkodik, Jézus a Királyunk. Az oroszlán szimbólum az Úr Jézusnak a gonosz, a bűn és a halál fölötti győzelmét mutatja. Ő legyőzte a romboló erőket, azokat a félelmeket keltő erőket, amikkel mi nem bírunk. Azonban Krisztust követve reménységünk van. Neve által mi is győzelmet arathatunk.

Pál apostol rámutat a megélt hit jelentőségére (1Thessz 5,12-28). Rámutat mely, területek azok, ahol meglátszódhat a krisztusi más. Sőt meg is kell látszódnia, meg kell jelenni, hogy Isten népe más, mint a világ. Miben látszódik meg? A magatartásunkban? Krisztus indulata lakik az övéiben, és ezzel az indulattal viseltetünk egymás iránt. Megtudjuk, hogy nem magától értetődő, hogy vannak, akik szolgálnak, fáradoznak a gyülekezetben. Az Úr kegyelme, hogy elhívta őket, és ők ezt vállalták, és Neki szentelték az életüket. Ez is bizonyságtétel. Lehet Krisztusnak élni, lehet a világ szellemiségétől elhatárolódva, amint a Krisztus is tette másokért fáradozni.

A gyülekezetben Krisztus békessége jelenik meg. Itt békesség van, nem úgy, mint a világban. Békesség, mert Krisztus a béke. Olyasmi valósulhat meg a gyülekezetben, ami máshol nem. Az igazi békesség lehet osztályrésze mindazoknak, akik hisznek az Úrban. A Vele való békesség egymás felé is békességben nyilvánul meg. Éljetek egymással békességben. Miért lehetséges ez, mert Krisztusban testvért látunk egymásban, és Krisztuson keresztül látjuk egymást.

Krisztus tanítványai kifelé azzal lehetnek bizonyságok, ha nem úgy fizetnek a rosszért, mint a társadalomban Nem rosszal, hanem jóval fizetünk. Mindenkor öröm és szüntelen ima ami megjelenhet az életünkben. Öröm az Úrban. A szüntelen ima pedig állandó és élő kapcsolat. Ez nagyszerű bizonyságtétel, jelzi, hogy az Úr mindig elérhető. Nem tart fogadóórát, hanem mindenkor gyermekei rendelkezésére áll.

Fontos figyelmeztetés, hogy a Lelket ki ne oltsuk. Hogyan olthatjuk ki Isten Lelkét? Úgy ha nem figyelünk Rá, és ha bűnben élünk. A Lélek a bűntől elhatárolódik. Isten Lelke templommá akarja formálni a testünket. Ő az Úr gyermekeiben lakik, de ha a bűn útján akarunk járni, eltávozik, mint ahogy a jeruzsálemi templomból is kivonult az Úr dicsősége. Tehát ügyeljünk, és ne oltsuk ki a Lelket, hanem inkább adjuk át Neki a teret az életünkben. Isten Lelke nélkül tehetetlenek vagyunk. Fontos még a prófétai szó, ami által az Úr helyére teszi életünket. A legfontosabb, hogy hű az Úr, nemcsak elhív, hanem meg is cselekszi, hogy készen legyünk az Úr eljövetelére. Amit ő elkezdett, azt bevégzi, mert nem végez félmunkát.

 

 

Jézus, nyájas és szelíd

 

1. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyer -

mekedet!

2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!

3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak ve-

led!

4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.

5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már keze-

met!

 

 

Isten áldásával.

Jegyezd meg!

 

H

uszonöt esztendeje vannak fogságban Izráel fiai, kezdik elveszíteni a reménységüket, az Úr azonban üzenetet küld nekik (Ez 40,1-49). Isten mindig szól az övéihez. Nem feledkezik meg róluk. A fogság a hűtlenségük, a bűneik miatt következett be. Abban az időben is üzent az Úr, szólt az ige, de nem hallották. Isten ma is szól, de ha nem halljuk meg, keményebb eszközökhöz fordul. Miért? Mert nem vallásosságról van szó, hanem az örök életről. Az a kérdés, életre, vagy kárhozatra jutok. Ezért Isten felhasználja ébresztgetésünkre az ítéletes eseményeket is. Azt akarja, hogy meglássuk, csak Ő segíthet rajtunk. Másrészt ismerjük el és valljuk meg bűneinket. Ha ez megtörténik, Isten megkönyörül. Meg kell értenünk, Isten nem üres kultuszt akar. Nem szokások megtartását, hanem Vele való élő kapcsolatot, engedelmes életet igényel. Nem ment meg a vallás, csak a kegyelem, ami Jézus által van. Azonban a kegyelem új életre serkent. Akit a Úr kihoz a bűn mocsarából, az már az Ő akaratához igazodik. Ha nem így történik, akkor elbukunk.

Isten Izráel népének reménységet hirdet. A templomról szóló látomás megerősíti őket abban a hitben, hogy van jövő. Ha lesz templom, lesz hazamenetel is. És ha megtörténik a hazamenetel, templomnak is lennie kell. Most úgy látják nincs esély a hazatérésre, Isten azt üzeni, maga fogja hazavinni őket. Amikor rádöbbennek, hogy miattuk történt mindez, és bűnbánatot tartanak, Isten új kezdetet ad nekik. Erről beszél a templom ígérete.

Ez a templom még nem készült el, így ez a látomás nemcsak a fogságban élő népnek szólt, hanem későbbi korok zsidóságának is. A ma élő zsidóknak is üzenet, Isten összegyűjti őket, és ad nekik új templomot. Épülni fog templom és ez nekünk is üzenet. Jelzi, hogy Isten akarata megvalósul. Legyen ott az a hit a szívünkben, hogy amit Isten mond, azt Ő megcselekszi. Így ez az ígéret is meg fog valósulni. Amikor ez megtörténik, jelzi, az idő közel van. Emeljük fel fejünket és várjuk Urunkat. Ne engedjük hogy a földi dolgok, a világ által felkínált lehetőségek, és élethelyzetek eltereljék Urunk tervéről a figyelmünket.

Látomásban Jeruzsálembe viszi az Úr a prófétát, és azt kéri tőle, hogy mindent figyeljen meg, és jegyezzen meg jól, mert tovább kell majd adnia. Figyelj mindarra, amit mutatok neked, vagyis úgy nézd és lásd ezeket a dolgokat, hogy Isten szól hozzád. Ezért akard meghallani és megjegyezni. Üzenet ez nekünk is. Úgy vegyük kézbe a Szentírást, és úgy hallgassuk az igehirdetést, hogy általuk Isten szól hozzánk. Az ige az Ő szava, akarom meghallani? Mindig úgy megyek alkalomra, hogy ott az Úr szól, és amit mond, azt meg akarom jegyezni? Úgy rögzítem, mintha csak az emlékezetemre volnék utalva, mintha nem lennének technikai eszközök? Úgy hallgassam, mintha nem lehetne semmilyen formában rögzíteni az igét, és csak az lenne, csak abból kellene meríteni, amit megjegyzek. Ha így állunk az igéhez, többet fogunk megjegyezni belőle, és nehéz helyzetekben, döntések idején is lesz miből meríteni.

Pál azt írja a Thesszalonikaiaknak, hogy az időkről és időpontokról nem szükséges nekik írnia (1Thessz 5,1-11). Nekünk azonban szükséges. Miért? Mert már nem is gondolunk arra, hogy itt időnk lejár. Már nem igazán gondolunk az Úr eljövetelére, az elragadtatásra. Miért? Mert jól érezzük itt magunkat. Mi már nem akarjuk úgymond, idő előtt itt hagyni ezt a világot. Jól berendezkedtünk benne, nagyon jól élünk itt, ki akarjuk élvezni mindazt, amit ez a világ nyújt. Pedig mi egy jobb haza felé tartunk. De vágyunk-e Rá? Hisszük, hogy Isten mennyei világa, és majd az új ég és föld sokkal jobb lesz. Miért lesz jobb? Mert ott nem lesz jelen a bűn. Ott már nem romlanak el úgy a dolgok, mint ezen a földön. Ott már Ő lesz a középpont, Ő lesz minden mindenekben.

Ők tudták, hogy az Úr napja hirtelen fog eljönni, előzetes bejelentés nélkül, ahogyan a tolvaj is érkezik. Ezért állandóan várták Őt. Ügyeltek arra, nehogy meglepje őket az a nap. Mi is várjuk Urunk megjelenését, és amikor megérkezik, úgy talál, hogy Vele és Neki élünk, az Őtőle kapott feladatokkal leszünk elfoglalva? A világnak, vagy az Úrnak akarunk megfelelni? Ha lefoglal a világ, ha azon rágódunk, hogy mi is olyanok legyünk, mint a világ, vagy ugyanazt nyújtsuk az embereknek, mint a társadalom, váratlanul fog érni az eljövetel.

Vigyázzunk, mert az ördög hamis békességbe és biztonságba terel miket. Azt akarja, hogy megbékélve éljünk a világgal, és itt találjuk meg biztonságunkat. Azonban Isten népének, maga Isten ad békességet és biztonságot. Ha a világgal békében vagyunk, ha nem üldöz, akkor az azt jelenti, a kényelemért megalkudtunk. Barátai lettünk a bűnös világnak, a politikának. Isten népének az Úr a szövetségese. Ő a vőlegény, és ha nem Benne bízunk, hűtlenekké válunk. És a hűtlenséget az Úr megítéli.

Ne aludjunk, írja az apostol, és ez ma fontos figyelmeztetés, mert ez a világ könnyen elaltat. Úgy gondoljuk, minden rendben van, nem kell már megélni az evangéliumot. Azonban ma mindennél nagyobb szükség van az ige világosságára. Ehhez fel kell öltenünk Isten fegyverzetét. A Lélek kardja, az ige, amivel harcolhatunk. Mert a mi fegyverünk mindenkor az Úr neve. Az Ő nevében van győzelmünk a bűn, a gonosz, és Góliátjaink felett. Nem a világ fegyvereit, a pénzt, a politikai manővereket, hanem az Ő nevét adja nekünk. Így ez a harc más, mint ahogyan a világ harcol. Fejünkre vegyük fel az üdvösség sisakját, ami az üdvbizonyosságot jelenti. Védjük fejünket, azzal a ténnyel, hogy Isten szava megbízható. Mindig megbízható, az egyetlen megbízható anyag a földön, a Biblia. Ez a tudat megvéd a csüggedéstől, attól, hogy feladjuk hitünket, vagy elhagyjuk a keskeny utat.

 

Testvérek, menjünk bátran

 

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy

veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél

előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s

igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város fe -

lé.

3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár

jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén

halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, va -

gyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket

gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De

egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se

hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit aj-

kunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége

győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten

át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd

sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár

ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár

angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

 

 

Isten áldásával.

Mindenkor Vele együtt

 

I

zráel népe még mindig fogságban van, de továbbra is az ő földjük a középpont, és ők Isten népe (Ez 38,1-39,29). Az Úr nem vetette el őket. Fogságba vitte őket, és ez addig tart, amíg rá nem döbbennek vétkeikre. Amint meglátják, hogy hűtlenek lettek, és bűnbánatra jutnak, az Úr készíti a hazatérés útját. Tehát Isten nem vetette el őket örökre, és ez igaz a mai napig. Izráel Isten népe. Isten hűséges az övéihez. Hűséges mai népéhez is. De vajon ezt látjuk-e? Bízunk-e teljes szívvel Benne? Igénk azt üzeni, ne forduljunk el attól az Úrtól, Aki Önmagát adta, hogy megszabadítson a jelenlegi gonosz világtól. Ő a mi Szabadítónk. És ez nagyszerű hír, van kihez fordulni, van kit segítségül hívni. Hívjuk Őt, és keressük akaratát! Kövessük Jézust, és éljünk az Ő dicsőségére.

Azt is láthatjuk, hogy a gonosznak is fontos Izráel területe és az Úr népe. A próféta előre kapja a látást egy késői időről, amikor nagy nép indul Isten népe ellen. Miért támadják mindig a zsidókat? Mert Istenre mutat az életük. Puszta létük Istenről beszél. Egyiptomból való kihívásuk, majd a mai korban végbement összegyűjtésük is csoda. A gonosz el akarja ezt a csodát tüntetni. Az egyház is csoda. Csoda, hogy ma még van a földön Istennek népe. Mindez kegyelem. És a kegyelem megtartja az övéit. Isten kegyelmére támaszkodhatunk, a gonosz tombolása idején is. Ahogyan Izráelt, úgy a Krisztus tanítványait is oltalmazza, és formálja az Úr.

Azért érkezik Góg a seregével, hogy megismerje Isten szentségét,. Az Úr győz, és mindenkinek meg kell látni, hogy Ő az Isten. Várja, hogy meghódoljunk Előtte, és teljes mértékben Őt szolgáljuk. Mert béke és biztonság, csak Krisztus uralma alatt létezik. Amikor az Úr legyőzi a gonoszt, nagy változás megy végbe a földön. Eljön az a pillanat, amikor egy új energiaforrást alkalmaznak. És ez nem lesz más, mint a felhalmozott fegyverek. Az Úr uralma alatt megszűnnek a fegyverek. A gonosz fegyvert készíttet, Isten kivonja, megsemmisíti a fegyvert. A gonosz pusztít, az Úr életet ad.

Ezt kínálja ma is kicsiben. Úrrá akar lenni az életünkben, és ha ez megtörténik, nagy átalakulás megy végbe. Már nem az ártó gondolatok és tettek lesznek bennünk jelen, megtisztulunk a gonosz minden munkájától. Kitisztul a szívünk, az életünk a világ fegyvereitől. Krisztusban békességre jutunk.

Ezt a nagy leszerelést, az Úr végzi el. Ő ad új szívet. Magunk erejéből nem tudjuk ezt megvalósítani. Amíg nem Ő uralkodik bennünk, képtelenek vagyunk másképp élni. Azonban az Úr Jézus országának hatalma más irányt szab életünknek. Itt már Krisztus által helyreállítás, gyógyulás, szabadulás megy végbe. Ahol az Úr Krisztus van jelen, ott átformálódik az élet. Ott már az Ő indulata, békessége nyilvánul meg.

Nagyszerű dolgot mond el Pál erről a gyülekezetről, Isten maga tanította meg őket arra, hogy egymást szeressék (1Thessz 4,9-18). Ez fantasztikus, ilyen kapcsolatba kerültek Istennel, hogy Ő maga tanította őket. Vajon hogyan történt ez? Személyesen megjelent köztük? Nem valószínű. Akkor hogyan? Korábban arról olvastunk, hogy akik Krisztuséi lettek, hamar elkezdték szorongatni, bántani, megpróbáltatásokat éltek meg. Úgy gondolom, hogy ezáltal tanította őket Isten a testvéri szeretetre. Összetartottak, vállalták, segítették egymást. A sajátjukból támogatták azokat a családokat, akiknek a férfi tagját bebörtönözték, vagy akit elbocsátottak a munkából, esetleg ő mondott fel, mert Krisztus tanítványaként már nem vett részt bálványkészítésben. Mindezt Krisztustól tanulták, mert Ő a saját életét adta oda értünk. Hol tartunk ebben a szeretetben? Oda tudjuk, magunkat adni a másikért? Képes vagyok-e áldozatot hozni szenvedő, nehéz helyzetben lévő testvéremért.

Fontos útmatatás, a magatok dolgával törődjetek. Más ügyeivel nem kell foglalkoznunk. Nem a mások dolgát kell görgetnünk, hanem bizonyságot tenni a szabadító Krisztusról. Az is fontos, hogy a hívők dolgozzanak, tartsák el magukat. A hit az nem másokon való élősködés.

Pál hirdette az Úr eljövetelét, azonban már vannak a gyülekezetnek halottai. Így eligazítást ad a számukra. Akik meghaltak nem kerülnek hátrányba, a még élőkkel szemben, és a még élők sem kerülnek előnybe. Amikor eljön az Úr, és ez fantasztikus, eljön az Úr! Várom Őt! Tele van a szívem ennek az örömével. Ez ad erőt? Vagy én is elcsüggedek, mint mások, látva a sok nyomorúságot? Tehát, eljön az Úr, és akkor az Úrban elhunytak, tehát akik Neki éltek, és várták Őt, feltámadnak. Dicsérjük Urunkat, mert csodálatos megoldása van a halálra, a romlandó életre. A feltámadás és az elragadtatás. Igen, erre senki nem képes, csak egyedül Ő. Várjuk ezt a nagyszerű eseményt? Készülünk rá? Szenvedéseink idején gondolunk arra, hogy nem toldozni, foltozni kell ezt az edényt, mert majd az Úr újjá teszi.

Ezek az események Jézus által mennek végbe. Ő a középpont. A feltámadás és az elragadtatás is azt jelenti, hogy Vele együtt leszünk. A hívő ember mindig Vele él. Az fog Vele együtt lenni az örökkévalóságban, aki már itt Vele élt. A feltámadás és az elragadtatás lényege, találkozni az Úrral, és mindenkor Vele lenni. Azonban a földi életünk idejének, tanítványságunknak is ez a lényege, találkozni az Úrral. Azért vesszük kézbe a Bibliát, hogy ezt a találkozást átéljük, Urunk jelenlétébe kerüljünk. Azonban nem korlátozódik a Vele létel a csendesség idejére, hanem a cél, hogy mindenkor Vele legyünk. Ez a hívő élet, mindenkor Vele. Nélküle soha. Így tudjuk bemutatni Őt, azoknak, akik még nem ismerik. Ha Vele vagyunk, Ő rajtunk keresztül ismerteti meg magát azokkal, akik még a világ útján járnak. Legyünk ma is és mindenkor Vele. Képviseljük Őt örömmel!

 

 

 

Várj ember szíve készen!

 

1. Várj ember szíve készen! Mert jő a Hős, az Úr, :/: Ki üdvösséged lészen Szent győz -

tes harcosúl, Fényt , éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér

hozzátok Ő.

2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek

el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha

Krisztus megjelen.

3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nem hiába várod: Betér hozzád, megáld. A

testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.

4. Ó Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked lesz otthonod

e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja

Krisztusát.

 

 

Isten áldásával.

Megelevenítő Lélek

 

I

zráel fogságban, telnek az évek, oda a reménységük (Ez 37,1-28). Feladták, úgy gondolják, elvesztek, belőlük nem lesz többé nép. Isten azonban megragadja a prófétát, és látomást mutat neki. Általa reménységet, jövőképet ad nekik. Isten nélkül nincs jövőnk. És amikor elcsüggedünk, úgy látjuk itt már nincs visszaút, vegyük kézbe az igét, engedjük, hogy megragadjon az Úr és beszéljen velünk. Mert a legkiszáradtabb életnek is van reménysége. A leglehetetlenebb helyzetben is van az Úrnak lehetősége.

Egy száraz csontokkal tele völgybe viszi az Úr Ezékielt, és a kérdésre, „megelevenednek-e ezek a csontok,” nem felelhet másképp: „Te tudod!” Igen Isten tudja, hogy megelevenedhetnek, mert Ő a megelevenítő élet. Hányszor állunk mi így életünk romjai felett, amikor úgy látjuk, nem lesz ebből már semmi. Mert emberileg lehetetlen. Azonban az Úr megkérdezi, megelevenedhetnek-e ezek a csontok? És azért kérdezi, hogy legyen reményünk. Lássuk meg, ha Ő kérdez, azt jelenti, itt van Isten. Ha Ő itt van, akkor van esély. Akkor meg elevenedhet az is, amiről úgy gondoltuk vége. Hányszor látjuk reménytelenül kiszáradt, élettelen csontnak saját életünket, kapcsolatainkat, és gyülekezetünket. Isten szól, és rámutat, ne adjuk fel! Bízzunk Benne, és ha igazán akarjuk a megéledést, lehetséges. Isten Jézusban adta meg a lehetőséget. Jézus által új életre támadhatunk fel. És ahol Őt behívják, ott a közösségek is élettel telnek meg. Jézus nélkül kiszáradt csontok vagyunk, Vele, élő test. Isten elevenít meg. Vágyakozom-e a megelevenedésre, hogy Isten Lelke átjárjon, és életessé tegyen. Isten Lelke által válhatunk mi magunk is másokat megelevenítőkké. A Lélek árad, mint a forrás vize, és ahová eljut, ott megpezsdül mindaz, ami addig mozdulatlan volt.

Ezékiel prófétál, mert prófétálni kell. Isten megmutatja a valóságot, és elénk tárja azt is, ami lehet. Megmutatja a jövőt. De ehhez prófétálni kell. Ez a mi feladatunk. Hirdetni kell a Krisztust. Enélkül nem megy. Hiába akarunk életet, ha nem hirdetjük az igét. Ige nélkül nincs eredmény. Mert Isten hatása az igében nyilvánul meg. Az Ő eszköze, az ige. A próféciára össze is állnak a csontok testté, de ez még csak élettelen váz. Isten rámutat, még a Lélek munkájára van szükség. Nem állhatunk meg, az élettelen testnél. Lélek nélkül nincs élet. Ez számunkra is üzenet, ne elégedjünk meg a külsővel. Mert a test is nézhet ki szépen. Lehetnek épületeink, programjaink, de ha nincs jelen Isten, az még nem élet. Ő nem szobrászművész. Nem elégedhetünk meg szobrokkal, amik szép látványt nyújtanak, Ő életet akar adni. Életté akarja formálni Lényünket. Az Élet Ő maga.

Az összeállt csontok, mozdulatlan és tehetetlen csontok. Ezek még nem tudnak gondolkodni és cselekedni. Ismét prófétálni kell. Mégpedig hívni a Lelket. Isten Lelkére van szükség, ha ébredést, és megújulást akarunk. Igénk világosan rámutat, hogy a Lelket nekünk kell hívni, és kérni. Amikor a csontok összeállnak, az próba, megelégszik-e ennyivel a próféta. Megelégszünk a gyülekezet formális működésével? Van lelkész, presbitérium. Rendelkezünk anyagi javakkal, de van-e élet? Az életet a Lélek adja, Ő tesz újjá. Ahogyan az Úr Jézus is mondta: Szükség néktek újonnan születnetek. A Szentlélek munkáját nem hagyhatjuk ki.

Az igét olvasva higgyük, nincs még veszve semmi. Itt a lehetőség és megújulhatunk. Ma még hívhatjuk Isten Lelkét. De ne csak a prédikációhoz hívjuk segítségül, hanem az élethez. Amit Isten kijelent a prófétának, valósággá válik. És számunkra nagy öröm, és biztatás, ha a mai Izráelre nézünk. Azt üzeni, ne add fel, mert Isten a száraz csontokból is életet hoz elő. Dicsérjük Urunkat, megelevenítette a csontokat, és kérjük, hogy így elevenítse meg gyülekezeteinket. Hívjuk Isten Lelkét, járjon át, töltsön el tűzzel minket!

Pál apostol az Istennek tetsző életre hívja fel a figyelmet (1Thessz 4,1-8). Ebből megláthatjuk, hogy a Benne való hit nagyon is nem elmélet, hanem életforma. Azt is megláthatjuk, hogy Pál maga is bemutatta ezt az életet. Amit hirdetett, azt élte is. Tulajdonképpen ezért volt eredményes a szolgálata. Látták az életében Isten országa erejét. A Thesszalonikaik élték  is az igét. Vajon rólunk is el lehet mondani, hogy úgy is élünk, ahogy hisszük? Páléktól megtanulták, hogyan kell Istennek tetsző módon élni. Tanítsuk meg mi is ezt az életet. Mutassuk be gyermekeinknek, és környezetünknek. Azonban ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha Krisztus bennünk él, ha már teljesen az Övé az életünk. Nem elég ebben eljutni egy szintre, azt kéri, hogy ebben gyarapodjanak. Növekedni kell az Istennek tetsző életben, egyre előrébb haladni. Van-e növekedés a szent életben?

Isten akarata a szentté lételünk. De ez nem azt jelenti, hogy egy testület szentnek nyilvánít, hanem azt, hogy szentül élünk. A megszentelődés a cél. Aki hitre jut, az rálép a megszentelődés útjára, és ezen az úton egyre előrébb kell jutnunk. A szent élet feltétele a bűntől való elszakadás. Másképp mondva a teljes életváltozás. Krisztust követve megtagadjuk korábbi természetünk szerinti életvitelünket. Most már nem a világ szokásához igazítjuk magunkat. Pál rámutat, tartsuk tisztán a saját edényünket, testünket. A megszentelődés fontos területe a férfi és nő kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy a szexualitás helye a házasságban van. Isten a férfinak a feleségét, a feleségnek a férjét adta. Nincs más lehetőség. Ne a test kívánsága vezessen, mint a pogányokat! Igénk így a szívünkre helyezi, hogy a keresztyén élet lényege, különbözik a nem hívőkétől. Elmondhatjuk-e, hogy különbözik az életvitelünk a nem hívőkétől? Különbözik-e a férfi nő kapcsolat, a házasság a világétól. Bizony ha körbetekintünk, nem egyértelmű a válasz. Nem mindig látható különbség. Enélkül pedig nincs megszentelődés. Ne feledjük, Isten nem tisztátalanságra hívott el minket, hanem szentségre. Másképp mondva, akit Ő elhív, azt egy új életre hívja el, és nem arra, hogy továbbra is a világ szerint éljen. Azért hív el, hogy különbözzön az életünk, hogy ragyogjon, mint csillagok a világban.

 

 

Isten élő Lelke jöjj

 

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel,

küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel,

küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön

lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj!

Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

 

 

Isten áldásával.