|
E |
gy imádságsorozat olvasásába kezdünk a mai napon (Zsolt 73,1-28). A Zsoltáros Isten elé borul, oda viszi életét, a mindennapok problémáit és kérdéseit. Meglátjuk, hogyan jut el a vívódástól a megnyugvásig. Amikor a környezetére tekint, meginog, de mihelyt odatalál, az Úrhoz békességre lel. Egy megerősítő megállapítással kezdődik ez a zsoltár. Bizony, Isten jó Izráelhez, ez az alaphang. Ezen nem változtat semmi, megtapasztalás ez, amin a jelenlegi hangulat sem változtat. Isten jó, jó az övéihez, és ez akkor is így van, ha jelenleg nem érzékeljük. A hiba nálunk található.
A zsoltáros problémája akkor kezdődött, amikor levette tekintetét Istenről. Már nem Benne gyönyörködött, nem Hozzá folyamodott, hanem a környezetére figyelt. Ha levesszük tekintetünket Istenről, az Ő igéjéről, eltévedünk. A világ megtéveszt, sátán célja, hogy megtévesztve keserűséget okozzon a hívőkben. Már nem látja Isten gondoskodását, hanem irigység támad a szívében. Miért? Mert a körülötte élőkre figyel. Azt látja, hogy akik Istennel nem törődnek, jól élnek. Nincsenek problémáik, mert látszólag mindent megoldanak. Azonban ez csak a látszat.
Gondoljuk végig, mi van a szívünkben? Nincs jelen nálunk is az irigység? Nem történik meg, hogy levesszük a szemünket az Úrról és engedjük, hogy az érzelmeink határozzanak meg? A zsoltáros őszinte. Nem igyekszik magát jobbnak bemutatni, mint ami. Elmondja, hogy mi van a szívében. De nem emberi válaszokat keres, hanem bemegy az Úr szentélyébe. Ott értette meg a dolgokat. Mielőtt elcsüggednénk, menjünk mi is ige közelbe. Keressük az Urat, és az Előtte való csöndben megértjük a dolgokat, meglátjuk Isten munkáját. Irányt mutat ez a zsoltár, menjünk mindig Isten szentélyébe. Keressük Őt, bármi van bennünk, és bármi vegyen is körül. Forduljunk Isten igéjéhez, és ott meg fogjuk érteni az életet, önmagunkat, és Isten tervét.
Az Úr közelében fedezi fel, hogy Isten fogja a kezét. Most is fogja, ezért nincs tőle távol. Aki egyszer az Úr kezébe tette a saját kezét, azt Ő soha nem engedi el. És ez nem érzelmi kérdés, hanem kijelentés kérdése. Ezt mondja maga az Úr. Mindig az a mérvadó, amit Isten mond. Bármilyen hangulatban legyünk, forduljunk az igéhez, és építsünk rá hittel! Higgyük, hogy amit Isten mond, mindig úgy van, Ő megtartja szavát. Isten igéje megbízható. Akkor csüggedünk, ha ezt elfelejtjük. Isten gyermekének nincs oka keseregni, aki igazán ismeri az Urat, nem kesereg, erre csak annak van oka, aki nem ismeri az Urat. Akinek nincs kapcsolata a Mindenhatóval, Aki Krisztusban Atyánk lett, az maga van. Az csak a problémákat látja, és egyre inkább elkeseredik. Azonban, aki megismerte Isten kegyelmét, az a keresztre néz. Így nem fog elcsüggedni, mert látja Isten szeretetét. Így szeret az Isten, mondja a kereszt. És ha rátekintünk, örömre derül a szívünk, nem vagyunk magányosak ebben a világban, Krisztushoz tartozunk, és Ő kiemel a nyomorúságból.
Pál apostol is az imádkozást helyezi a szívünkre (1Tim 2,1-7). Ismerte a Zsoltárok könyvét, ez volt az ő imakönyve is, és megtanulta, ha változást szeretnénk, akkor imádkozzunk. Az imádkozás azt jelenti, Istenhez fordulok, és az Ő beavatkozását kérem. Nélküle képtelenek vagyunk változást elérni. Gyakran szeretnénk, hogy a dolgok más irányt vegyenek. Panaszkodunk, hogy fogynak a gyülekezetek, nincs ébredés, nincs elég szolgálattevő. Panasz helyett van más lehetőség, és ez nem más, mint az imádság. Az Úr Jézus arra utasította hallgatóit, hogy kérjék az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. Mi emberi módon próbálunk változást elérni. Az ige azt mondja, Isten országának működési formája, az imádság. Imában elé visszük dolgainkat, és Őt kérjük, hogy adjon. Ő adjon megtérést, elhívást, megújulást. Mert egyedül Ő képes emberek életét, megváltoztatni. Az imádság nagyszerű lehetőség, de élünk-e vele?
Megtudjuk, hogy Isten akarata nem más, mint az emberek üdvössége. Ő azt akarja, hogy az emberek eljussanak az igazság megismerésére. Pilátus is azt kérdezte, mi az igazság? Az igazság Krisztus, és mindaz, amit Ő kijelentett nekünk. Van igazság, és ezt meg lehet ismerni. Hogyan? Az igéből. Úgy, hogy keressük Krisztust.
Ahhoz, hogy a környezetünk, a világ megismerje az igazságot, meg kell ismertetnünk vele. A hívők feladata, hogy elmondják, megéljék, és így bemutassák az igazságot. Az igazság nem emberi igazságszolgáltatás, hanem Isten ismerete.
Csodálatos Urunk van, váltságul adta értünk Önmagát. Miért tette? Mert nincs más mód a megmentésünkre. Jézusnak ez nem szórakozás volt, nem egy új vallás alapjainak a lefektetése, hanem a mi megmentésünk érdekében bemutatott áldozat. Áldozat nélkül, nincs megmenekülés, nincs élet. Pál erről tesz bizonyságot, Isten úgy szerette a bűnös embert, hogy magára vállalta adóssága kifizetését. Jézusban Ő maga rendezte adósságunkat. Így kezdhetünk új életet, és lehetünk az Ő gyermekei. Nem vezet más út vissza Istenhez, csak a kereszt. Azonban ehhez az úthoz, Jézusnak kellett az életét odaadnia. Ezért jöjjünk Hozzá bizalommal, hittel! Mert Aki Önmagát adta értünk, az valóban szeret, az valóban élettel akar megajándékozni.
VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS
1.
Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő a győzelmes, hű vezér,
Ő a győzelmes, hű vezér.
2.
Velem vándorol utamon Jézus,
Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik,
Ő az éltető, tiszta fény,
Ő az éltető, tiszta fény.
3.
Velem vándorol utamon Jézus,
Bár az út néha oly sötét,
Soha nincs okom félni a bajtól,
Amíg irgalmas karja véd,
Amíg irgalmas karja véd.
4.
Velem vándorol utamon Jézus,
Ez a vigaszom, baj ha jő.
Bármi súlyosak rajtam a terhek,
Segít hordani, ott van Ő,
Segít hordani, ott van Ő.
5.
Velem vándorol utamon Jézus,
Túl a sír sötét éjjelén.
Fenn a mennyei, angyali karban
Nevét végtelen áldom én.
Nevét végtelen áldom én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése