Mindig tekintsünk Rá!

 

Á

száf kesergését olvashatjuk, szomorú, mert az ellenség elfoglalta Jeruzsálemet, lerombolta a templomot (Zsolt 74,1-75,11). Nem érti miért is történhetett ez meg? Úgy látja Isten elvetette népét, tele van fájdalommal, de ezeket Isten elé viszi. A kesergés nem azt jelenti, hogy reménytelenül magába fordul, nem zárkózik be magába, hanem odafordul Istenhez. Ez jó üzenet, bármilyen nehéz helyzet vesz körül, forduljunk oda Istenhez. A legnehezebb helyzetekben is meg lehet Őt keresni. A Zsoltáros titka ez, meglátja, hogy Isten most is megkereshető. Oda lehet borulni Elé, akkor is, ha nincs templom, nincs kultikus hely. Van kérdése, van benne miért, de ezt is Isten elé viszi. A miértjeinkkel, a számunkra érthetetlen dolgokkal is Hozzá meneküljünk! Mert Ő a megoldás. Benne találjuk meg a választ, kivezető utat. Mert mindig a Vele való kapcsolat a hangsúlyos, az Ő Lényének a megismerése. Nem a problémamegoldás az első, hanem az, hogy Őt helyezzük a problémamegoldás elé. Ne engedjük, hogy bármi eltakarja, szemünk elöl Őt. A hitünkben való megerősödést tartsuk mindig szem előtt.

Ászáf megszólítja Istent, és ez az imádkozás lényege, beszélgetés az élő Istennel. Mert Ő személy, Aki megszólítható. Mindezt úgy teszi, hogy közben választ is vár. Mert Isten is szól az övéihez. Azért nyitjuk ki az igét, mert tudjuk, hogy rajta keresztül beszél az Úr. Amit kijelentett korábban és írásba foglaltatott, az ma is az Ő szava. A Lélek által élővé válik az ige a hittel olvasó számára. A nehéz helyzetben Isten szövetségére hivatkozik, azt kéri, Isten gondoljon a népével való szövetségre, a Sion hegyére. Ezzel azt kéri, hogy Isten ne vesse el népét örökre. Mi is a szövetségre hivatkozhatunk, arra, ami a kereszten köttetett, Jézus által. Isten Jézusért könyörül rajtunk. Nem azért, mert kiválóbbak vagyunk, hanem egyedül az Ő életéért, áldozatáért. A kereszt vár, tövében letehetjük minden gondokat, kiváltképpen bűneinket, hogy megtisztulva indulhassunk tovább. A kereszt Isten gyógyszanatóriuma, itt rehabilitál, és tesz alkalmassá egy új, tiszta és szent életre. Most már az Ő nevében való hitben járhatunk. Az Ő neve oly csodálatos, erőforrás, gyógyforrás. Jézus neve által kapuk nyílnak meg az evangélium előtt.

A zsoltáros mindenütt az ellenség romboló munkáját látja. Totális mélységben vannak, nincs, próféta mondja, nincs, aki Isten üzenetét tolmácsolja, mégsem adja fel. Honnan merít akkor erőt?  Visszagondol Isten korábbi tetteire. Mondhatnánk azt is, kezébe veszi a Bibliát, elolvassa Mózes könyveit, és bennük találkozik az Úr hatalmával. Meglátja, hogy Isten, szabadító. Kezdettől fogva, szabadítást vitt végbe népe életében. A régi történetek adnak reményt a jelenben. Ha látom Isten korábbi tetteit, akkor remény gyúl a szívemben. Az Úr megmutatja, hogy amit tegnap megtett az övéiért, azt ma is meg tudja tenni. Ahogyan akkor szabadított, úgy szabadít meg ma is a bűn, a gonosz, a világ, és a mindennapok gondjainak bilincseiből. De Isten a királyom, micsoda vallomás. Akkor is Ő az én királyom, ha a körülmények nem ezt igazolják. Miért? Mert ismerem, tudom kicsoda, és ismerem hatalmát is. Az ige és a korábbi megtapasztalások erősítik a hitet. Biztos talajt adnak a lábunk alá.

Mivel ismeri Istent a Zsoltáros, így a nehéz helyzetben is magasztalja Őt. Magasztalja, mert tudja, hogy közel van az Úr azokhoz, akik hirdetik csodáit, akik bizonyságot tesznek Róla. Mindez azt üzeni, ne féljenek, mert nem az ellenség ereje, hanem Isten hatalma határozza meg életüket. Isten kezében van az idő, ezért ragadjuk meg a mai nap lehetőségét, és magasztaljuk Őt!

Az istentiszteleten való rendről ír az apostol (1Tim 2,8-3,7). Meglátjuk belőle, hogy ott az Úr van a középpontban. Mindenki Érte van jelen, és minden, amit teszünk az Róla kell, hogy szóljon. Nem mások kedvéért, hanem az Úr tetszéséért vagyunk jelen. Az istentisztelet alkalma nem az embert emeli ki, hanem Istent. Az öltözet, az egész magatartásunk Istennek szól. Azt akarjuk, hogy az Úr gyönyörködjön bennünk. Isten nem a külső díszekben, hanem a tiszta kézben és szívben, és a jó cselekedetekben gyönyörködik.

A gyülekezetben imádságos légkör található. Imádkozni tiszta kézzel lehet. Olyan kézzel és szívvel, ami megtisztult a Krisztus vérében, és már nem tapad hozzá semmi szenny. Fontos, hogy hittel, kételkedés nélkül imádkozzunk! A kételkedés akadálya az eredményes imádságnak. A kételkedés visszatartó erő. Miért? Mert aki kételkedik, kér ugyan, de nem hiszi, hogy Isten meg is tudja azt tenni. Az ilyen imádkozó kér ugyan, de nem várja a kérés megvalósulását. Isten a hittel elmondott imádságra válaszol. Annak, aki hiszi, hogy amit kér meg is lesz. És ezt a hitét ki is fejezi. Tehát ha esőért imádkozik valaki, visz magával ernyőt. És ez jelzi, hiszem, hogy Isten meghallgatja az igaz ember, buzgó könyörgését. Hogyan imádkozom?

Igaz beszéd ez, írja az apostol, ezzel ismét rámutat, hogy amit mond, azt maga is megtapasztalta. Aki az Úrnak szeretne szolgálni az szép feladatra vállalkozik. A püspöknek fordított kifejezés nem egyházi elöljárót jelent, hanem egy olyan szolgálat elvégzését, amit akkor nem igazán akartak vállalni. Tehát ez a püspöki tiszt, nem volt népszerű, nem jelentett hatalmat, és nem volt a középpontban az, aki ezt elvállalta. Azért bátorít rá, mert nincs jelentkező. Isten országában a legkisebb, legjelentéktelenebb szolgálatok is szépek. Nincs nagyszerűbb, mint szolgálni az Urat. Keresztelő János a Messiás saruszíjának a megoldását is nagy méltóságnak tekintette, és úgy látta, ő még arra sem méltó. Nagy kiváltság, hogy szolgálhatjuk Urunkat.

Annak ellenére, hogy nem igazán van jelentkező ennek a feladatnak az elvégzésére, nem teszi lejjebb a lécet. Rámutat ezt a szolgálatot, a legkisebb feladatot sem végezheti akárki. Nem az vezérli, csak találjunk valakit, hanem annak, aki vállalja, meg kell felelni Isten országa erkölcsi követelményeinek.

Ne újonnan megtért ember legyen. Nagyszerű, amikor valaki élő hitre jut, betölti az Úr iránti szeretet a szívét. Azonban ez még csak a kezdet, még nem alkalmas a szolgálatra. Ahhoz növekedni kell a hitben. Ha azonnal szolgálni kezd valaki, azt nem tudja elviselni. Azt gondolja, hogy a változás saját érdeme. Nem, Isten viszi végbe a változást bennünk, Krisztus által. Csakis Ő tud újjá tenni.  A megtért ember élete Krisztusról beszél. Azonban ha nem indul el a friss hívő a növekedés útján, ha nem igyekszik egyre jobban megismerni Őt, hanem máris szolgál, mert úgymond, nincs más, könnyen felfuvalkodik. Ezért ne legyünk türelmetlenek. Bármennyire szeretjük az Urat, és mentenénk az embereket, legyünk türelemmel. Az Úr nemcsak megment, hanem fel is készít a szolgálatra. Ő tesz képessé a Neki való életre. Mert nemcsak a szavakkal, hanem az életünkkel is tehetünk bizonyságot. Sőt ez utóbbi a látható. Erre odafigyelnek. Mert ha Krisztus van az életünk középpontjában folyamatos változás megy végbe bennünk, és ez látható. A látható bizonyságtételnek ereje van.

 

 

 

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

 

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

 

 

Isten áldásával.