Mindenkor Vele együtt

 

I

zráel népe még mindig fogságban van, de továbbra is az ő földjük a középpont, és ők Isten népe (Ez 38,1-39,29). Az Úr nem vetette el őket. Fogságba vitte őket, és ez addig tart, amíg rá nem döbbennek vétkeikre. Amint meglátják, hogy hűtlenek lettek, és bűnbánatra jutnak, az Úr készíti a hazatérés útját. Tehát Isten nem vetette el őket örökre, és ez igaz a mai napig. Izráel Isten népe. Isten hűséges az övéihez. Hűséges mai népéhez is. De vajon ezt látjuk-e? Bízunk-e teljes szívvel Benne? Igénk azt üzeni, ne forduljunk el attól az Úrtól, Aki Önmagát adta, hogy megszabadítson a jelenlegi gonosz világtól. Ő a mi Szabadítónk. És ez nagyszerű hír, van kihez fordulni, van kit segítségül hívni. Hívjuk Őt, és keressük akaratát! Kövessük Jézust, és éljünk az Ő dicsőségére.

Azt is láthatjuk, hogy a gonosznak is fontos Izráel területe és az Úr népe. A próféta előre kapja a látást egy késői időről, amikor nagy nép indul Isten népe ellen. Miért támadják mindig a zsidókat? Mert Istenre mutat az életük. Puszta létük Istenről beszél. Egyiptomból való kihívásuk, majd a mai korban végbement összegyűjtésük is csoda. A gonosz el akarja ezt a csodát tüntetni. Az egyház is csoda. Csoda, hogy ma még van a földön Istennek népe. Mindez kegyelem. És a kegyelem megtartja az övéit. Isten kegyelmére támaszkodhatunk, a gonosz tombolása idején is. Ahogyan Izráelt, úgy a Krisztus tanítványait is oltalmazza, és formálja az Úr.

Azért érkezik Góg a seregével, hogy megismerje Isten szentségét,. Az Úr győz, és mindenkinek meg kell látni, hogy Ő az Isten. Várja, hogy meghódoljunk Előtte, és teljes mértékben Őt szolgáljuk. Mert béke és biztonság, csak Krisztus uralma alatt létezik. Amikor az Úr legyőzi a gonoszt, nagy változás megy végbe a földön. Eljön az a pillanat, amikor egy új energiaforrást alkalmaznak. És ez nem lesz más, mint a felhalmozott fegyverek. Az Úr uralma alatt megszűnnek a fegyverek. A gonosz fegyvert készíttet, Isten kivonja, megsemmisíti a fegyvert. A gonosz pusztít, az Úr életet ad.

Ezt kínálja ma is kicsiben. Úrrá akar lenni az életünkben, és ha ez megtörténik, nagy átalakulás megy végbe. Már nem az ártó gondolatok és tettek lesznek bennünk jelen, megtisztulunk a gonosz minden munkájától. Kitisztul a szívünk, az életünk a világ fegyvereitől. Krisztusban békességre jutunk.

Ezt a nagy leszerelést, az Úr végzi el. Ő ad új szívet. Magunk erejéből nem tudjuk ezt megvalósítani. Amíg nem Ő uralkodik bennünk, képtelenek vagyunk másképp élni. Azonban az Úr Jézus országának hatalma más irányt szab életünknek. Itt már Krisztus által helyreállítás, gyógyulás, szabadulás megy végbe. Ahol az Úr Krisztus van jelen, ott átformálódik az élet. Ott már az Ő indulata, békessége nyilvánul meg.

Nagyszerű dolgot mond el Pál erről a gyülekezetről, Isten maga tanította meg őket arra, hogy egymást szeressék (1Thessz 4,9-18). Ez fantasztikus, ilyen kapcsolatba kerültek Istennel, hogy Ő maga tanította őket. Vajon hogyan történt ez? Személyesen megjelent köztük? Nem valószínű. Akkor hogyan? Korábban arról olvastunk, hogy akik Krisztuséi lettek, hamar elkezdték szorongatni, bántani, megpróbáltatásokat éltek meg. Úgy gondolom, hogy ezáltal tanította őket Isten a testvéri szeretetre. Összetartottak, vállalták, segítették egymást. A sajátjukból támogatták azokat a családokat, akiknek a férfi tagját bebörtönözték, vagy akit elbocsátottak a munkából, esetleg ő mondott fel, mert Krisztus tanítványaként már nem vett részt bálványkészítésben. Mindezt Krisztustól tanulták, mert Ő a saját életét adta oda értünk. Hol tartunk ebben a szeretetben? Oda tudjuk, magunkat adni a másikért? Képes vagyok-e áldozatot hozni szenvedő, nehéz helyzetben lévő testvéremért.

Fontos útmatatás, a magatok dolgával törődjetek. Más ügyeivel nem kell foglalkoznunk. Nem a mások dolgát kell görgetnünk, hanem bizonyságot tenni a szabadító Krisztusról. Az is fontos, hogy a hívők dolgozzanak, tartsák el magukat. A hit az nem másokon való élősködés.

Pál hirdette az Úr eljövetelét, azonban már vannak a gyülekezetnek halottai. Így eligazítást ad a számukra. Akik meghaltak nem kerülnek hátrányba, a még élőkkel szemben, és a még élők sem kerülnek előnybe. Amikor eljön az Úr, és ez fantasztikus, eljön az Úr! Várom Őt! Tele van a szívem ennek az örömével. Ez ad erőt? Vagy én is elcsüggedek, mint mások, látva a sok nyomorúságot? Tehát, eljön az Úr, és akkor az Úrban elhunytak, tehát akik Neki éltek, és várták Őt, feltámadnak. Dicsérjük Urunkat, mert csodálatos megoldása van a halálra, a romlandó életre. A feltámadás és az elragadtatás. Igen, erre senki nem képes, csak egyedül Ő. Várjuk ezt a nagyszerű eseményt? Készülünk rá? Szenvedéseink idején gondolunk arra, hogy nem toldozni, foltozni kell ezt az edényt, mert majd az Úr újjá teszi.

Ezek az események Jézus által mennek végbe. Ő a középpont. A feltámadás és az elragadtatás is azt jelenti, hogy Vele együtt leszünk. A hívő ember mindig Vele él. Az fog Vele együtt lenni az örökkévalóságban, aki már itt Vele élt. A feltámadás és az elragadtatás lényege, találkozni az Úrral, és mindenkor Vele lenni. Azonban a földi életünk idejének, tanítványságunknak is ez a lényege, találkozni az Úrral. Azért vesszük kézbe a Bibliát, hogy ezt a találkozást átéljük, Urunk jelenlétébe kerüljünk. Azonban nem korlátozódik a Vele létel a csendesség idejére, hanem a cél, hogy mindenkor Vele legyünk. Ez a hívő élet, mindenkor Vele. Nélküle soha. Így tudjuk bemutatni Őt, azoknak, akik még nem ismerik. Ha Vele vagyunk, Ő rajtunk keresztül ismerteti meg magát azokkal, akik még a világ útján járnak. Legyünk ma is és mindenkor Vele. Képviseljük Őt örömmel!

 

 

 

Várj ember szíve készen!

 

1. Várj ember szíve készen! Mert jő a Hős, az Úr, :/: Ki üdvösséged lészen Szent győz -

tes harcosúl, Fényt , éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér

hozzátok Ő.

2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek

el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha

Krisztus megjelen.

3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nem hiába várod: Betér hozzád, megáld. A

testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.

4. Ó Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked lesz otthonod

e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja

Krisztusát.

 

 

Isten áldásával.