|
T |
ovábbra is Tíruszról szól a prófécia. Istennek van üzenete számára (Ez 28,1-26). Ezt meg kell hallania. Az élete függ tőle. Az életünk, üdvösségünk függ Isten szavának a meghallásától. Halljuk-e, és elfogadjuk-e, amit mond? Mert azért szól, hogy változtassunk. Szálljunk magunkba, és forduljunk oda Hozzá! „Így szól az én Uram, az Úr,” tehát itt nem a próféta véleménye hangzik el, hanem Isten véleménye. És az nagyon lényeges, Isten hogyan lát, milyennek látja a szívünket? Igazából az a lényeg, Ő milyennek lát, mit lát a szívemben? Mert Istent nem lehet megtéveszteni. Valóban az vagyok, akinek gondolom és mutatom magam?
Tírusz szíve felfuvalkodott, meggazdagodott, és istennek tartotta magát. Az ige rámutat, mindegy minek tartja magát, csak ember. Ez a fontos, tudomásul kell venni, az ember soha nem lesz Isten. És ez így jó. Embernek lettünk teremtve, és ez csodálatos, mert Istent képviselhetjük. Amikor az ember többnek gondolja magát, akkor már nem Istenre mutat. Az ember akar Isten lenni, és ez az Édentől kezdve így van. Sátán megfertőzte az embert. Az ember pedig elhitte, hogy lehet olyan, mint Isten. És ez a mai napig így van. Megittasodunk önmagunktól, azt gondoljuk, hogy tudásunk által feljebb léphetünk. Azonban az embernek az a legjobb, ha látja a helyét és elfogadja. Jó ha alázattal jövünk, leborulunk az Úr előtt, és megvalljuk, hogy Ő az Úr.
„Pedig csak ember vagy, csak te tartod magad olyan nagyra, akár egy Isten.” Egyszer bele kell nézni a tükörbe, és meg kell látni, ember vagyok, és nincs szükség arra, hogy többnek tartsam magam. Sőt azért vagyok, hogy ember legyek, mégpedig új ember. Olyan ember, akinek az életén Isten hatalma, szeretete, és kegyelme jelenik meg. Akkor vagyunk a helyünkön, és akkor válunk teljessé, ha emberségünket megéljük, és Isten akarata szerint éljük meg.
Maradjunk meg annak, akik vagyunk. Jó meglátni ki vagyok, hol a helyem. Tírusz öntelt lett, és azt gondolta, tudása, gazdagsága istenné tette. Amikor valaki istennek gondolja magát, akkor magának igényli a hódolatot. Azonban minden dicséret, tisztelet és hálaadás Istennek jár. A gőg, a felfuvalkodottság sátán tulajdonsága. Nem elégedett meg azzal, amit kapott, amilyennek teremtetett, nem hálát adott, hanem büszkévé vált. Teremtettségbeli ajándékát, saját művének tartotta. Kilépett a teremtettségből, és Isten szintjére emelte magát. Isten vagyok én. Ez a legnagyobb bűn. És ez mindig pusztító. Amikor valaki istennek gondolja magát, az mindig pusztítással jár. Ne feledjük, hogy minden, amivel rendelkezünk, a saját életünk is Isten ajándéka. Legyünk hálásak, Ő kiválót teremtett, de akármilyen kiváló legyen is valaki, csak ember. És Isten megadta azt is, hogy emberből, Krisztusi emberré válhatunk. Ez a csúcs. Hogyan válhatunk Krisztusivá? Új teremtés által. Az Úr Jézus természete megszületik bennünk és átjárja lényünket. Amikor ez megtörténik, már nem gondoljuk magunkat többnek, hanem hálás szívvel szolgáljuk Őt.
Ennek a szakasznak a középpontja: Az Úr Krisztusnak szolgáljatok (Kol 3,18-4,1)! Legyen akár a családról, a munkáról, bármilyen emberi kapcsolatról szó, mindig az Úrnak végezzük dolgainkat. Úgy éljük meg ezeket a kapcsolatainkat, hogy túllátunk az emberen, túl a rabszolgatartón, és Krisztust nézzük. Ha Őreá tekintünk, másképp fogjuk végezni a munkánkat, másképp reagálunk támadásokra, nehéz helyzetekre. Miért? Mert az Urat látjuk, és ez a látás elmondja, hogy Neki szolgálunk. Érte tesszük, amit teszünk, mégpedig hálából. Hálából, mert látjuk Őt a kereszten. Ő az életét adta értünk. És ez a látás átlendít a holtponton. Tovább tudunk menni, nem keseredünk meg, mert tudjuk, hogy az Úr megbecsüli az övéit. Ha itt nem is kapunk meg mindent, az Úr örökséget készített, és aki hűséggel kitart a keskeny úton, az majd átveheti ezt.
A házastársak is az Úrban tudják jól megélni kapcsolatukat. Azt jelenti ez, hogy mindketten az Úrban vannak. Mindketten Jézusra figyelnek. A feleség az Úrban engedelmeskedik, a férj pedig az Úrban szereti feleségét. Az Úrra tekintve, a Tőle kapott agapéval szereti házastársát. Az agapé szeretet ajándéknak látja és tartja a másikat. Isten ajándékának. Az agapé szeretet akkor is így lát, amikor talán a másik éppen nem szeretetre méltó. A hívők családi életének a középpontja Krisztus. A szülők Őt élik meg és mutatják be, a gyermekek pedig az Urat látják szüleik életében. És ha Őt látják, akkor engedelmeskednek. Mert Isten gyermekei között nem parancsuralom van, hanem példamutatás. Mert mit ér ha a szülő megparancsolja, hogy a gyerekek olvassák a Bibliát, járjanak gyülekezetbe, de Ő nem jár ebben előttük. A szülő élete akkor hat, ha ő maga is példa. Ha látják, hogy amit mond, aszerint is él. A hívő ember az élet minden területét úgy éli meg, hogy mindent az Úrnak tesz. Nem embereknek, hanem Istennek akar megfelelni. Milyen szempontok szerint élünk? Kinek akarunk tetszeni?
Ó, HÁLA AZ ÚRNAK
1.
Ó, hála az Úrnak, zengjünk Neki hát,
Mert úgy szeretett, hogy id’adta Fiát,
A kínra, halálra küldötte el Őt,
Megnyitni a mennyet a bűnös előtt.
Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,
Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.
Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,
Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!
2.
Ó, teljes az üdv, amit ád ez a vér,
Ó, drága a kincs, amit Isten ígér.
Ha bánva bűnét, jön a leggonoszabb,
Az Úr neki még ma bocsánatot ad.
Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,
Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.
Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,
Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!
3.
Szent az, mit az Úr mond és szent, amit ad,
És szent öröm az, mely az Úrba’ vigad,
De még magasabb lesz az égi öröm,
Ha Jézus előtt vigadunk odafönn.
Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,
Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.
Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,
Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése