Jegyezd meg!

 

H

uszonöt esztendeje vannak fogságban Izráel fiai, kezdik elveszíteni a reménységüket, az Úr azonban üzenetet küld nekik (Ez 40,1-49). Isten mindig szól az övéihez. Nem feledkezik meg róluk. A fogság a hűtlenségük, a bűneik miatt következett be. Abban az időben is üzent az Úr, szólt az ige, de nem hallották. Isten ma is szól, de ha nem halljuk meg, keményebb eszközökhöz fordul. Miért? Mert nem vallásosságról van szó, hanem az örök életről. Az a kérdés, életre, vagy kárhozatra jutok. Ezért Isten felhasználja ébresztgetésünkre az ítéletes eseményeket is. Azt akarja, hogy meglássuk, csak Ő segíthet rajtunk. Másrészt ismerjük el és valljuk meg bűneinket. Ha ez megtörténik, Isten megkönyörül. Meg kell értenünk, Isten nem üres kultuszt akar. Nem szokások megtartását, hanem Vele való élő kapcsolatot, engedelmes életet igényel. Nem ment meg a vallás, csak a kegyelem, ami Jézus által van. Azonban a kegyelem új életre serkent. Akit a Úr kihoz a bűn mocsarából, az már az Ő akaratához igazodik. Ha nem így történik, akkor elbukunk.

Isten Izráel népének reménységet hirdet. A templomról szóló látomás megerősíti őket abban a hitben, hogy van jövő. Ha lesz templom, lesz hazamenetel is. És ha megtörténik a hazamenetel, templomnak is lennie kell. Most úgy látják nincs esély a hazatérésre, Isten azt üzeni, maga fogja hazavinni őket. Amikor rádöbbennek, hogy miattuk történt mindez, és bűnbánatot tartanak, Isten új kezdetet ad nekik. Erről beszél a templom ígérete.

Ez a templom még nem készült el, így ez a látomás nemcsak a fogságban élő népnek szólt, hanem későbbi korok zsidóságának is. A ma élő zsidóknak is üzenet, Isten összegyűjti őket, és ad nekik új templomot. Épülni fog templom és ez nekünk is üzenet. Jelzi, hogy Isten akarata megvalósul. Legyen ott az a hit a szívünkben, hogy amit Isten mond, azt Ő megcselekszi. Így ez az ígéret is meg fog valósulni. Amikor ez megtörténik, jelzi, az idő közel van. Emeljük fel fejünket és várjuk Urunkat. Ne engedjük hogy a földi dolgok, a világ által felkínált lehetőségek, és élethelyzetek eltereljék Urunk tervéről a figyelmünket.

Látomásban Jeruzsálembe viszi az Úr a prófétát, és azt kéri tőle, hogy mindent figyeljen meg, és jegyezzen meg jól, mert tovább kell majd adnia. Figyelj mindarra, amit mutatok neked, vagyis úgy nézd és lásd ezeket a dolgokat, hogy Isten szól hozzád. Ezért akard meghallani és megjegyezni. Üzenet ez nekünk is. Úgy vegyük kézbe a Szentírást, és úgy hallgassuk az igehirdetést, hogy általuk Isten szól hozzánk. Az ige az Ő szava, akarom meghallani? Mindig úgy megyek alkalomra, hogy ott az Úr szól, és amit mond, azt meg akarom jegyezni? Úgy rögzítem, mintha csak az emlékezetemre volnék utalva, mintha nem lennének technikai eszközök? Úgy hallgassam, mintha nem lehetne semmilyen formában rögzíteni az igét, és csak az lenne, csak abból kellene meríteni, amit megjegyzek. Ha így állunk az igéhez, többet fogunk megjegyezni belőle, és nehéz helyzetekben, döntések idején is lesz miből meríteni.

Pál azt írja a Thesszalonikaiaknak, hogy az időkről és időpontokról nem szükséges nekik írnia (1Thessz 5,1-11). Nekünk azonban szükséges. Miért? Mert már nem is gondolunk arra, hogy itt időnk lejár. Már nem igazán gondolunk az Úr eljövetelére, az elragadtatásra. Miért? Mert jól érezzük itt magunkat. Mi már nem akarjuk úgymond, idő előtt itt hagyni ezt a világot. Jól berendezkedtünk benne, nagyon jól élünk itt, ki akarjuk élvezni mindazt, amit ez a világ nyújt. Pedig mi egy jobb haza felé tartunk. De vágyunk-e Rá? Hisszük, hogy Isten mennyei világa, és majd az új ég és föld sokkal jobb lesz. Miért lesz jobb? Mert ott nem lesz jelen a bűn. Ott már nem romlanak el úgy a dolgok, mint ezen a földön. Ott már Ő lesz a középpont, Ő lesz minden mindenekben.

Ők tudták, hogy az Úr napja hirtelen fog eljönni, előzetes bejelentés nélkül, ahogyan a tolvaj is érkezik. Ezért állandóan várták Őt. Ügyeltek arra, nehogy meglepje őket az a nap. Mi is várjuk Urunk megjelenését, és amikor megérkezik, úgy talál, hogy Vele és Neki élünk, az Őtőle kapott feladatokkal leszünk elfoglalva? A világnak, vagy az Úrnak akarunk megfelelni? Ha lefoglal a világ, ha azon rágódunk, hogy mi is olyanok legyünk, mint a világ, vagy ugyanazt nyújtsuk az embereknek, mint a társadalom, váratlanul fog érni az eljövetel.

Vigyázzunk, mert az ördög hamis békességbe és biztonságba terel miket. Azt akarja, hogy megbékélve éljünk a világgal, és itt találjuk meg biztonságunkat. Azonban Isten népének, maga Isten ad békességet és biztonságot. Ha a világgal békében vagyunk, ha nem üldöz, akkor az azt jelenti, a kényelemért megalkudtunk. Barátai lettünk a bűnös világnak, a politikának. Isten népének az Úr a szövetségese. Ő a vőlegény, és ha nem Benne bízunk, hűtlenekké válunk. És a hűtlenséget az Úr megítéli.

Ne aludjunk, írja az apostol, és ez ma fontos figyelmeztetés, mert ez a világ könnyen elaltat. Úgy gondoljuk, minden rendben van, nem kell már megélni az evangéliumot. Azonban ma mindennél nagyobb szükség van az ige világosságára. Ehhez fel kell öltenünk Isten fegyverzetét. A Lélek kardja, az ige, amivel harcolhatunk. Mert a mi fegyverünk mindenkor az Úr neve. Az Ő nevében van győzelmünk a bűn, a gonosz, és Góliátjaink felett. Nem a világ fegyvereit, a pénzt, a politikai manővereket, hanem az Ő nevét adja nekünk. Így ez a harc más, mint ahogyan a világ harcol. Fejünkre vegyük fel az üdvösség sisakját, ami az üdvbizonyosságot jelenti. Védjük fejünket, azzal a ténnyel, hogy Isten szava megbízható. Mindig megbízható, az egyetlen megbízható anyag a földön, a Biblia. Ez a tudat megvéd a csüggedéstől, attól, hogy feladjuk hitünket, vagy elhagyjuk a keskeny utat.

 

Testvérek, menjünk bátran

 

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy

veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél

előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s

igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város fe -

lé.

3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár

jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén

halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, va -

gyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket

gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De

egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se

hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit aj-

kunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége

győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten

át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd

sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár

ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár

angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

 

 

Isten áldásával.