Hála

 

I

sten Úr a nagyhatalmak fölött is (Ez 31,1-33). És ha valamelyik felfuvalkodik, magának tulajdonítja a sikert, el fog bukni. Meg kell tapasztalniuk, hogy Isten felettük áll. Egyiptomnak kell majd szembenézni Isten ítéletével. Pedig példa lehetne előtte Asszíria bukása. Isten az előttünk haladók életét példává teszi. Tanulhatnánk, és komolyan vehetnénk őseink életét. Azonban nem tanulunk. Hiába a sok tönkrement élet, a függőség, mi is az ő útjaikon járunk. Sőt még jobban a világ hatalma alatt élünk, mint bármikor korábban. Ennek a világnak a szellemisége rabigába hajt, és ezt nem vesszük észre. Nem látjuk, hogy Istenbe vetett hit nélkül nem jutunk előre.  Annyira vakká tesz a világ, hogy nem látjuk, mi is a pusztulás felé haladunk. Van-e lehetőség még visszafordulni? Igen, ha meghalljuk, amit Isten mond, és Hozzá fordulunk.

Isten Ezékielt őrállóvá tette, az a feladata, hogy a Tőle kapott üzenetet tovább adja a népnek. Az ige hirdetése olyan, mint a kürtzengés, azonban nem akarják meghallani. Nem látják a veszélyt. Mint ma, szól az Úr, de nem hallják meg az emberek. Nem veszik észre, hogy baj készülődik. Az Úr Jézus is azt mondta az utolsó idők embereiről, hogy olyanok lesznek, mint Noé idejében. Élik az életüket, nem figyelnek felfelé, úgy gondolják, biztonságban vannak. Noé jelez, építi a bárkát, de senkit sem érdekel. Senki sem veszi komolyan az üzenetet. Vajon ma komolyan vesszük? Időnk lejár, és készülünk rá? Keressük Istent? Még lehet, még meghallhatjuk, és megtérhetünk. Isten ma is azt akarja, hogy az emberek visszaforduljunak Őhozzá. Nem elveszteni, hanem megmenteni akar. Ezért küldte el Jézust. Azonban hagyni is kell menteni magunkat.

Azonban nem veszik komolyan a prófétát. Isten elmondja, milyen szívvel hallgatják őt. Ezen nekünk is el kell gondolkodni, vajon nem ránk is ez a jellemző? Elmennek még ugyan meghallgatni, amit a próféta mond, de nem aszerint élnek. A hallottakat nem veszik komolyan, és nem igazítják hozzá az életüket. Hallgatják az igét, de az eszük nyereségen jár.  És ez a lényeg! Min járnak a gondolataink igehirdetés, vagy bibliaolvasás közben? Mire gondolok, mi foglalkoztat, amikor az élő és szent Isten szól hozzám? Hallgatják a beszédet, de nem aszerint élnek. Bizony ez ma is sok magát hívőnek mondóra érvényes. Hallgatják ugyan, de nem aszerint élnek. Így most mély és őszinte bűnbánattartásra van szükség. Azonban az Úr szava beteljesedik. Amit mond, azt megcselekszi. Ezért az igére bátran ráépíthetjük az életünket.

Pál apostol által Thesszalonikába is eljutott az evangélium (1Thessz 1,1-2,16). Az apostolt nem hátráltatta az a szenvedés, ami Filippiben érte őt. Sőt el sem keserítette. Nem mondta, hogy botozás, és kaloda kíséri ezt az utat, inkább visszafordulok. Sebekkel teljesen vitte Jézus Királyt az embereknek, és őket megrendítette ez az élettel teljes bizonyságtétel. Pál igehirdetését a szenvedései hitelesítették. Mindenki láthatta, hogy nem előnyökért hirdeti az igét. Ő valóban meggyőződésből prédikál. Hiszi, hogy Isten országa valóság, és megtapasztalta Jézus erejét. Amikor hirdeti az evangéliumot az erővel teljesen jelenik meg az adott helyen. Ez azt jelenti, hogy az igehirdetés nyomán emberi életek változtak meg, fordultak el a bálványoktól, és léptek rá a keskeny útra. Az evangélium erő. Aki befogadja Őt, megtapasztalja az élete változását. Az le tudja már győzni a bűnt, az gyógyul testben és lélekben.

Örömmel fogadták az igét, és miután megtapasztalták életgyógyító hatalmát, tovább is adták. Elmondták környezetükben, hogy az Úr valóban él és cselekszik. Thesszalonikában az emberek vallásosak voltak, de a vallásuk nem segített. A beteg, beteg maradt, a bűnre nem volt orvosság. Mindenki a maga feje szerint élt. De amikor Krisztusról hallottak átélték, hogy Ő valóban él, és cselekszik. Isten élő, cselekvő Isten. És erről vallást tettek. Elmondták a betegnek, a megkötözöttnek, hogy Jézushoz fordulhatnak, mert Ő élő személy, ezért tud segíteni. Mi beszélünk urunkról? Hozzá irányítjuk az embereket?

Pál nem akart embereknek megfelelni. Ő egyedül az Úrnak tartozott számadással. Tudta, hogy Isten a szíveket vizsgálja. Ezzel nekünk is tisztában kell lennünk. Isten a szívünket vizsgálja. Nem a papírjainkat nézi, se nem a folyószámlánkat, hanem azt, mi van a szívünkben? Valóban Jézus uralkodik Benne? Isten látja, hogy őszintén Őt imádjuk, és Neki szolgálunk. Ő tisztában van lelki tartalmainkkal. Ezért még kérhetjük, hogy tisztítsa meg a szívünket. Kérhetjük Urunkat, hogy adjon mindentől szabadítást, hogy csak Neki éljünk és szolgáljunk. Vagyis képesek legyünk a bűnre, a világra nemet mondani.

Pál apostol hálát ad Istennek értük. Hálás, ez fontos, hála mindenért, és a gyülekezetért. Hálás, mert nem emberi beszédként fogadták, hanem Isten beszédeként. Ez lényeges, hogyan is fogadom az igét? Emberi véleménynek tartom, egynek a sok közül, vagy látom, hogy az igehirdetés, Isten beszéde. Ha ezt látom, akkor megragad, és átélem, hogy maga Isten szól hozzám. És ha Ő szól, akkor azt nekem komolyan kell vennem. Isten szavának engedelmességgel tartozom. Akkor itt nem mérlegelhetek, hanem amit mond, azt megteszem.

 

 

 

Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát

 

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! :/: Őnéki menynyei karokkal együtt zengj

hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezé -

relt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi ép-

séged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja,

bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hit -

vallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

 

 

Isten áldásával.