|
L |
enyűgöző, ahogyan Isten követe vezeti a prófétát és bemutatja neki az új templomot (Ez 47,1-23). Ez az Úrral való kapcsolatot ábrázolja. Így akarja az Úr tanítványait vezetni. Ő megy elől és megmutatja Isten országát. Bevezet új hazánkba. Ahogyan itt az új templomot, a törzsek elhelyezkedését mutatja meg, úgy tárja fel az Őt követők előtt Isten országát az Úr. Megmutatja annak gazdagságát, és működését. Ilyen szoros kapcsolatra hív az Úr, amelyben Ő vezet, és előttünk jár, az élet útján Ő mutatja meg az utat. És jó meglátni, hogy erre a kalauzolásra szükségünk is van. Aki nem igényli, Isten vezetését, az eltéved, és megtéved.
Az új ország középpontja Isten temploma. Mi az én középpontom? Ő, vagy ez a világ? A középpont azt jelenti, hogy az van életem középpontjában, ahhoz igazodom, arra figyelek. Kire figyelek, az Úrra, az Ő szava a döntő mindenben? A templom küszöbe alól forrás fakad, innen indul ki az élet. Ez a forrás megöntözi az addig holt területeket. Ahol nem volt remény az életre, ott élet indul meg. Ez a forrás még a holt tengert is élővé változtatja. Meggyógyul a vize. Ahová ez a forrás elér ott gyógyulás történik. Ez Isten lényének törvénye, és ez az Ő akarata, meggyógyítani mindazt, ami elhalt. Az ember működése nyomán sok minden elpusztult már. Az élethez való rossz hozzáállásunk miatt sok élet tönkrement, kapcsolat kiszáradt. Azonban az élet vize megelevenítheti a halott területeket.
Ez a forrás a Szentlélek Istenre utal. Az Úr Jézus Róla beszélt úgy, mint élő víznek folyamairól. Azt üzeni ez, hogy a Szentlélek Isten nélkül halott, sivár az életünk. Nélküle nem boldogulunk, mert Ő eleveníti meg. Amit a gonosz halottá tett, azt Ő megeleveníti. Erre a munkásságára van szükségünk. Lélek nélkül a gyülekezet is halott, mint a sós tenger. Csodálatos ígéret, ha ez a forrás eléri a szívünket, megelevenedhetünk. Ennek a forrásnak a kiindulópontja Jézus. Ő hívja a szomjazókat magához, és ad élő vizet, és ez megelevenít, elveszi szomjunkat. Az ébredés képe ez. Ne várjunk addig ébredést, amíg Isten Lelke ki nem árad, mert Ő elevenít meg. A Lélek nélkül nincs új élet. Ő vezet tovább ebben az életben. Kérjük, hogy elevenítse meg életünket, majd áradjon tovább, és érje el a halott szíveket, gyülekezeteket. Imádkozzunk ezért a forrásért. Imádkozzunk Izráelért is, hogy ők maguk is tapasztalják meg ennek a forrásnak a kiáradását, hiszen mindaz, ami le van itt írva első körben nekik szól. Csodálatos reménység, és szép jövő. Kánaán földje ismét teljes mértékben az övék lesz, életté válik. Még a holt tenger is élni fog. Isten mindig az életet a megújulást akarja. És amit Ő megígér azt meg is valósítja. Jöjj áldott Szentlélek, töltsd be szíveinket! És adja az Úr, hogy ez valósággá is váljon saját életünkben, hogy minket árasszon el így az élet vize.
Pál határozottan írja, hogy ő Jézus Krisztus apostola, vagyis követe (1Tim 1,1-11). Őt képviseli ebben a világban. Azért van úton, hogy Jézust megismertesse az emberekkel. Miért? Mert látja az állapotukat, ami bizony elég reménytelen, és hirdesse, hogy még van remény. Jézus által abból az életből is talpra lehet állni. Lehet új életet kezdeni a Jézusban való hit által. El tudjuk-e mondani, hogy Jézus követei vagyunk? Talán rávágjuk ezt azonnal, de az életünk is ezt támasztja alá? Amerre járunk, Jézust állítjuk a középpontba, Őt igyekszünk megismertetni, és az Ő ereje nyilvánul meg általunk? Kinek vagyunk mi az apostolai? Néha inkább tűnnek a mai hívők is a fogyasztói társadalom, a kultúra, valamelyik politikai irány követeinek, mint a Messiás Jézusénak. Sokkal többet hirdetjük ennek a világnak a dolgait, mint az egyedül Megmentő Jézust.
Pedig ha szétnézünk, azt látjuk, hogy a Pál által leírt jellemzők ma is jelen vannak. Az ember semmit nem változott. Ez a bűnlajstrom ma is érvényes. Elég, ha kinyitunk egy újságot, megnézünk egy híroldalt, ugyanezekről a problémákról esik szó. És ez nagyon szomorú, mert az örömhír megjelenése óta eltelt kétezer év. Ezen idő alatt népek hangoztatták, hogy ők keresztyének, de az életük nem erről beszélt, és ma sem ezt hirdeti. Paráznaság, emberrablás, fajtalanság mai napig végigkísérik az emberiség életét, még a magukat keresztyénnek nevező országokban is. Miért? Mert nem ismertük meg az Úr Jézus szabadító hatalmát. Az életvitel azt mutatja, a szívek változatlanok maradtak. Kultusz ugyan még van, de nincs élő hit, és nincs jelen a mindent megújító, a halott területeket életté formáló Lélek. Isten lelke nélkül nincs eredmény, és ezt látjuk. Ha a Lélek nem szül újjá, maradnak a régi bűnök, mert a természet nem változott meg. Az a kérdés, akarunk biblikusan új emberré lenni, teljesen megváltozni, Krisztushoz hasonlóvá válni?
Az apostol szívünkre helyezi, hogy csak olyan dolgokkal foglalkozzunk, amik a hit által való épülést segítik elő. Mi segíti elő a hitben való épülést? Az igével való foglalkozás. Olvassuk ezért a Szentírást, és mélyedjünk el üzenetében. Merjük felvállalni, hogy mindaz, ami benne található, az igazság. Az Isten szerinti épülés pont ez, egyre inkább megismerjük Őt, és így növekszünk hitünkben. A növekedő hit, szolgáló hit is.
JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ
1.
Jöjj el az élet vizéhez,
Nélküle szomjas a szív!
Átok alól szabadulsz itt,
Hű Urad Ő, aki hív.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
2.
Jöjj újulásra, e vízben
Új a hit és szeretet.
Eltűnik itt, ami régi,
S kezded az új életet.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
3.
Jöjj hát az élet vizéhez,
Jézus kínálja neked,
S árad az élet belőled,
Kútfeje lesz a szíved!
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése