Gyümölcsöző élet

 

J

ákób meghalt és Kánaánban temették el (1Móz 50,1-26). József megtartotta ígéretét és elvitte apja holttestét az ígéret földjére, arra helyre, amit Isten nekik adott. Ebben az időben már túl vagyunk a hét szűk esztendőn, így mindnyájan visszamehetnének. Mert Izráel helye nem Egyiptomban van. Ez arra is rámutat, a nehéz időszak is le fog telni. Isten nem hagyja magára az övéit. Ezért ne aggódjunk, és ne adjuk át magunkat a csüggedésnek.  Isten munkálkodik. Bízzunk Benne, és legyünk készek a változásra. József népe nem volt kész, nem gondoltak a visszatérésre, hanem maradnak. Miért? Mert megszokták a jólétet. Már nem akartak mozdulni, változtatni. Még él ugyan bennük az ígéret földje. Még tudják, hogy nem itt helyük, de nem indulnak haza. Olyan könnyen beleragadunk ebbe a világba. Megszokjuk, amit kínál nekünk, jól érezzük magunkat, és nem jut eszünkbe, hogy mi vándorok vagyunk. Nem a világ fiai vagyunk. Isten azonban nem hagy magunkra, törődik az övéivel, és mindig ad magáról kijelentést. Ő jelen van népe  között.

Jákób halála után, József testvérei féltek, azt gondolták a testvérük visszafizeti mindazt, amit ellene elkövettek. Úgy vélték csak atyjukra való tekintettel bánt velük jól. Hiába telt el sok idő nem ismerik Józsefet.  Ez azt jelenti, nem kerültek közel hozzá. Megmaradt a távolság. Fontos, hogy közel kerüljünk az Úrhoz. Nem elég hitre jutni, meg is kell Őt ismerni. Minden nappal egyre közelebb kerülhetünk Hozzá. Mert aki szereti Őt, az meg is akarja ismerni, az egyre jobban meg akarja tudni milyen is Ő? Nem tudják, hogy József valóban megbocsátott, így már a régi sérelem el van törölve. József már elfelejtette, lezárta, amit elkövettek ellene. Isten országában nincs törlesztés visszafizetés. Mennyire nem ismerik a testvérek Isten világát. Mi ismerjük? Vagy még félelem, bizonytalanság van bennem?  Tudom, hogy amit az Úr megbocsát, azt el is felejti? Háta mögé veti minden bűnünket? Ez csodálatos, ha visszatértünk Hozzá, a múltat lezárja. És már csak arra figyel ami előttünk van. Zárjuk le mi a múltat. Ne cipeljük bűneinket, hanem éljük át a vér bűntörlő erejét, és éljünk szabadon. Isten nem olyan, mint az ember. Ő nem jegyezgeti a bűneinket, Ő nem úgy van mint mi, megbocsátok de nem felejtek. Ő megbocsát és elfelejt. És aki Krisztusban van, szintén ezt gyakorolja. A Krisztus a minta ebben is és mindenben. Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan a Krisztus is megbocsátott nektek. Így bocsátasz meg? Ő a minta?

József, amikor meghallja a bocsánatkérést sírva fakad. Ennyire nem ismerik őt, és nem bíznak benne?  Még mindig félelemben élnek, pedig már rég szabadok lehetnének a múlttól. Légy szabad Krisztusban, fogadd el a bocsánatot, és élj szabadon! Élj az új élet örömében, és figyelj az Úr szavára! József kétszer is azt kéri, ne féljenek. Nincs mitől félniük, mert őszintén el van rendezve a múlt. József Isten szemszögén keresztül látja a múltat. Ti rosszat gondoltatok, de Isten úgy gondolta, jóra fordítja,. Ne arra nézzünk mit tettek mások ellenünk, hanem azt, mit hozott ki belőle az Úr. Mindig arra figyeljünk, amit Isten cselekszik. Még a nehéz időkben is azt figyeljük mit fog ebből az Úr kihozni. Ha így teszünk, nem bénítanak le az események, az emlékek, a másik ember magatartása. Isten mindig jóra fordítja a gonoszt. Saját életünket is jóra akarja fordítani. Isten nem azt nézi most mi vagy, hanem azt, hogy mivé lehetsz. Ő előhozza belőled az új embert. Addig formál, amíg ez meg nem valósul. De engedd, hogy formáljon. József nem magára épít, hanem Istenre. Tudja, hogy az Úr gondoskodik. Meg van az Ő gondoskodása felől győződve. Van bizonyosságunk Istenről, az Ő munkájáról? Ha igen nem fogunk félni, akkor sem, ha elmegyünk. Miért? Mert Istenre bízhatjuk azokat, akiket itt hagyunk. Mi elmegyünk, de Ő marad. Ez a lényeg, Ő marad, és nem változik. Ő mindenkor ugyanaz. Ha tegnap bízhattunk benne, akkor ma is és holnap is számíthatunk Rá.

Páltól tanulhatunk, hiába akarják, hogy a börtönben megkeserítsék az életét, nem engedi (Fil 1,18-30 ). Nem másokkal foglalkozik, hanem az Úrral. Pál mindig arra figyel, hogy az adott helyen, hogyan tehet bizonyságot az Úrról. Tudja, azért van ott, hogy az embereket Krisztussal ismertesse meg. Nekik is szükségük van az Úrra, ha még eddig ezt nem is tudták. És ezért Pál beszél nekik Róla. Sátán azzal tesz minket hatástalanná, hogy mindig másokra figyelünk, másokkal foglalkozunk. Amíg ezt tesszük, nem tudunk azokra figyelni, akik közt vagyunk. Pál nem azzal foglalkozott mások hogyan szolgálnak, hanem a saját feladataira koncentrált. Ő annak örült, hogy mások is viszik a Krisztust, az Ő nevét teszik ismertté. Hogy hogyan teszik, azt majd az Úr ítéli meg. Mit is mond Pál? Csak az számít, hogy Krisztust hirdetik, csak az számít, hogy hirdesd Őt. Igen, az volna jó, ha mindenki szívből tenné, és nekünk arra kell figyelni, hogy mi szívből tegyük. Én szívből hirdetem? Nem a másik a lényeg, hanem az, én hogyan teszem? A saját életem, motivációm a lényeg. Pál örül annak, hogy Krisztust hirdetik. Nem engedi elvenni az örömét. Te se engedd, csak figyelj Rá!

Ha Krisztusra figyelsz, nem vallasz szégyent! Ne félj a kudarctól, mert Jézussal a Szentlélek munkája által, a kudarcnak látszó hely is áldás helyévé válik.  Így Pál börtön élete is, kudarcnak tűnik, de tudja, hogy nem az. Nem vallok szégyent semmiben, ott is lesz eredménye a munkájának. Az elvetett mag ki fog kelni. Pál előtt az Úr Jézus áll, amikor megfeszítették úgy tűnt, minden kárba veszett, de feltámadt és él. A kereszthalál életté lett mások számára.  Az egyik lator a kereszten, a százados a kereszt alatt jutott hitre, és látta meg, kicsoda valójában Jézus.

Pálnak az élet Krisztus, vagyis Ő áll élete középpontjában. Csak Neki él. Ki neked az élet? Vagy úgy is mondhatnánk, mi neked az élet? Minek élsz? Mi tölti ki napjaid? Krisztus? Vagy valami más? Nézd meg, mennyi idő jut egy nap az Úrra, az igére? Mennyi időt fordítasz imádkozásra, és mennyit az Úrnak való engedelmességre?

Mivel Pálnak Krisztus az élet, Ő tölti ki és be egész életét. A meghalás nyereség, írja.  Miért, mert tudja, hogy a halál után azzal fog lenni, Akiért most él. Pál úgy gondol a halálra, mint amikor valaki egy romos épületből egy új szép házba költözik. Nem tragédia, hanem öröm, az új helyre, a jobb helyre való költözés. Pál számára Krisztussal lenni mindennél jobb. Mi a te nyereséged?

De tudja, hogy még a maradásra van szükség, mert az élete még gyümölcsözni fog. A gyümölcsöző életért akar maradni. Mik az ő gyümölcsei? Az gyülekezetek, a hitre jutott, rendbe jött emberek. Az a gyümölcs, amikor a sátán által tönkretett emberek kijönnek a mélységből, újjá lesznek, és dicsérik az Urat.

 

KRISZTUS AZ ÉNEKEM

 

1.  

Krisztus az énekem,

Krisztus az életem,

Mindenem énnekem Ő!

Elfogy az énekem,

Elfogy az életem,

Megmarad énnekem Ő!

2.  

Elfogy az életem,

Ámde az égbe’ fenn

Rám örök üdv hona vár.

Vár oda Jézusom,

Szívem is arra von,

Hadd megyek én haza már!

3.  

Elfogy az énekem,

Ámde az égbe’ fenn

Angyalok kórusa zeng.

Ott fogom hallani,

És vele vallani:

„Szent vagy, ó, menny Ura, szent!”

 

Isten áldásával.

Szabadításodra várok, Uram!

 

J

ákób már a célszalag előtt van, nemsokára átszakítja és beérkezik (1Móz 49,1-33).  Hová? Isten mennyei világába. Nemsokára látni fogja azt, Aki annyit dolgozott rajta, amíg Izráellé vált, Akivel birkózott a Jabbók révénél. Mert a Biblia bizonyságtétele szerint nem a meghalás a cél, és nem is az, hogy minél jobban éljünk ezen a világon, és jól kiélvezzük mindazt, amit lehetséges. Azért vagyunk itt, hogy megismerjük mennyei Atyánkat, és eljussunk az örök hazába. A cél megérkezni Hozzá. Ez kegyelem, hiszen saját erőnkből be nem jutunk oda, elválasztanak a bűneink, a romlott természetünk, de Isten Krisztusban utat készített. Ő az út, Aki által életre juthatunk. Ráléptél már erre az útra?  Ismered már Őt, és Neki szolgálsz? Átélted, amit Jákób is, hogy az Úr kézbe vett és alakított? Ha igen, adj hálát, mert amit elkezdett azt be is fejezi.

Jákób összegyűjti gyermekeit és megáldja őket, mielőtt eltávozik ebből a világból. Amit ő is kapott azt tovább adja. Olyan jó, hogy áldást, tehát magát Istent adja tovább, Őreá bízza gyermekeit.  Megrendítő, hogy a nagy családi összejövetel, az utolsó nagygyűlés miről szól. Nem a földi vagyon elosztását beszéli meg Jákób a fiaival. Nem arra hívja fel a figyelmüket, mit tegyenek a hagyatékkal, hogyan osszák szét az örökséget. Nem a vagyon, hanem az Úrtól való áldás, és a küldetésük van a középpontban.  Az apa fiai szívére helyezi, küldetésük van, és ezt ne feledjék. Az életük nem csupán annyi, hogy tovább fejlesszék a gazdaságot, és minél magasabb polcra jussanak az életben. A lényeg, tudatosítsák, és ne feledjék, hogy elhívottak, Istennek terve van velük. Te is céllal vagy ebben a világban, és nem az a cél, hogy minél többet keress, vastagodjon a pénztárca, és mindent meg tudj venni, amit a világ kínál.  A cél, hogy megismerd Őt, mármint Jézus Krisztust, és az Általa hozott kegyelmet. Erre szól az élet küldetése, és amikor megismered Őt, elhívatsz, kiküldetsz az Ő szolgálatára.  Az Úr az evangéliumot és Önmagát bízza ránk. Az a feladat, hogy úgy éljünk, hogy ebben a sötét világban láthatóvá váljon Ő. Lássák meg az emberek a világ Világosságát. Látni és láttatni ez a küldetésünk. És csak az tudja Jézust láttatni, aki maga is látja, aki kapcsolatban van Vele.

Az áldások a fiúk karaktereiről és lelki valóságukról is beszélnek. Nem takargatja a bűnt sem, és rámutat arra, amilyenek, és amit majd képviselnek. Azonban mindezek nemcsak azt mondják el, hogy jelenleg ilyenek, hanem lehetőséget kínál arra is, hogy mássá legyenek. Isten elmondja milyennek lát, de megadja a segítséget az átalakuláshoz. Sőt Ő maga tesz újjá. Az egész Szentírás erről beszél, Isten látja, milyenek vagyunk, és mindent megtesz, hogy változzunk, és ne a bűn és a gonosz uralkodjon bennünk. Jézus Krisztus által személyesen eljött a világba. Elmondja, hogy az életünkben akkor jön el a változás, akkor fogunk kifelé haladni a mélységből, a hamis kegyességből, az önbecsapásból, ha meglátom szabadításra van szükségem. Miért? Mert önerőből nem leszek más. Magamat nem tudom megszabadítani, ezért kiáltok és várom a szabadítást.

Ki a szabadító?  Júda oroszlánja. Az ige már most az Úr Jézusra irányítja figyelmünket. Ne keseredj el, mert van, Aki segítsen. Ez a Valaki, Jézus. Hívd Őt segítségül. Ő legyőzte a bűnt, a sátánt és a halált is. Mindezt érted tette. Azt akarja, hogy szabadon élj. A szabadság pedig nem más, mint az Ő uralma alatt élni. Akkor vagyok szabad, ha a Szentlélek betölt és vezérel. Mert a szabadság azt jelenti, már nem ez a világ befolyásol, és nem azt teszem, amire kényszerít, hanem szabadon választom Isten akaratát.

Pál apostol börtönből írja a Filippi levelet, azonban nemcsak börtönben van, hanem Krisztusban is (Fil 1,1-17). Ezért tudja másként látni a helyzetét. Mert semmi panaszt nem olvasunk. Nem a fogság körülményeit veti papírra, és nem is afölött sajnálkozik, milyen kár, hogy fogoly, mert így nem tud szolgálni. Pál meglátja ennek a helyzetnek a jó oldalát. Sőt csak azt látja, a többire nem is figyel. Természetes számára, hogy Krisztus követése elutasítással, szenvedéssel jár. Ő mindig Krisztusra figyel, a börtönben is Krisztusban van, vagyis nem maga, hanem az Úrral. Tudja, hogy az Úr ott van Vele. Kapcsolatban van az Úrral ott is. Nem önmagára, hanem Krisztusra tekint. Kire tekintek? Mi határoz meg? A szenvedésem, vagy Krisztus? Pál azért látja másként az életét, mert Krisztusban van. Ahogyan a víz a szivacsban, úgy van Pál Krisztusban. Egész lényét átjárja a Krisztus, és nem lehet már Tőle elválasztani.

Mivel Krisztusban van, ezért olyan tulajdonságok jellemzik, amik egyébként nem volnának jelen benne. Mi is hívőknek nevezzük magunkat, azonban elcsendesedve vizsgáljuk meg a szívünket! Mi van bennem? Hála és öröm? Megdöbbentő, hogy egy börtönben lévő emberben hála és öröm van. Mi van benned most? Mi tölt be? Miről tudsz beszélni? Hálát adsz, és öröm tölt be? Mivel foglalkozol, amikor nehéz a helyzet? Pál imádkozik. Az imádság, beszélgetés az Úrral. Ő ott is beszélget Jézussal. Beszélgetésének tartalma a gyülekezet és nem önmaga. Nem a maga bajait sorolja, hanem a Filippiekért imádkozik. Velük foglalkozik, meglátja pozitívumaikat. Ezért szinte nem is veszi észre a maga helyzetét.  Pált a másik ember, a testvérek foglalják le. Velük van elfoglalva, értük imádkozik. Kivel vagy elfoglalva? Mennyi idő jut imádkozásra és a másikkal való foglalkozásra?

Pál azért imádkozik, hogy szeretetük bővelkedjen ismeretben és megértésben. Nem elég, hogy átélem az Úr szeretetét, és én is szeretem, hanem meg is kell Őt ismernem. Ismerem Jézust? Tudom ki Ő? Hogyan ismerhetem meg Őt? Úgy, hogy állandóan Vele vagyok. Mert igazából lakva lehet megismerni a másikat. Ez arra ösztönöz minket, hogy rendszeresen keressük a Vele való kapcsolatot, minél többször vegyünk részt a gyülekezeti alkalmon, és olvassuk az igét. Mert az Urat az ige által ismerhetjük meg igazán. Ott jelenti ki magát, és ott tárul fel előttünk az Ő Lénye. Pál még azt is kéri, hogy megértés is legyen bennünk. Értsük meg mi az Úr akarata. Ezt is az ige olvasása és az imádság által érhetjük el. Az igét olvasva a Szentlélek Isten megérteti velünk Isten akaratát. Mondhatnánk úgy is meg kell értenünk Istent, kicsoda Ő és mit akar? Értem Őt, akarom megérteni? Mert ehhez időre van szükségem. Akit meg akarok érteni ahhoz, odatelepedek, arra figyelek. Istent is akkor értem meg, ha időt szánok Rá, és figyelek arra, amit mond. Ha megértem Őt, akkor könnyebben megértem a másik embert. Értem én a mellettem lévőt? Megértem mi van benne, mi neki a fontos, vagy hol tart most? Mintha legtöbbször nem értenénk meg egymást, talán nem is akarjuk, mert önmagunkkal vagyunk elfoglalva. Krisztusban azonban lehetséges egymást is megérteni.

 

A nagy király jön: Hozsánna!

 

1. A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna! Zeng e kiáltás előtte, utána; Zöld ágakat

szeldelnek útjára, Békességet hoz népe javára. Áldott aki jött az Úrnak nevébe’, Általa

léptünk az Isten kedvébe; Békesség ott fenn a mennyországban, Áldott az Isten a ma-

gasságban!

2. Ó, szentegyház, hívek boldog országa! Mily édes ez a Jézus királysága! Szelíd, sze-

gény ez és alázatos, De nagyhatalmú és csodálatos. Igaz ez és a bűnből szabadító, A

bűnt, halált és népeket hódító; Vasvesszővel bírja ellenségét, De szelíden őrzi öröksé-

gét.

3. Jézus király és magát annak vallja, De hogy királlyá tegyék nem javalja; Sőt, noha Is -

ten, Sion királya: Lett az időben szolgák szolgája. Jön szamárháton alázatossággal, Aki

pedig bír az egész világgal; Nem jön királyi fényes bíborban, Nem fegyverekkel zörgő

táborban.

4. Ó édes Jézus, Atyádnak szent Fia! Ó, Isten, néped kegyelmes királya! Vezéreld jóra

egész éltünket, Tégy tulajdon népeddé bennünket. Légy segítségül, ki a magasságban

Ülsz drága véreden szerzett országban; Tégy engedelmes, hű polgárokká S nyert kin-

cseidben birtokosokká.

5. Hogy csak a Jézus és az ő szent Atyja Törvénye légyen és szent akaratja Cseleke-

detink zsinórmértéke: Áldott királyunk királyi széke Hű szíveinkben légyen felemelve, És

hűségére életünk szentelve; Tégyen méltóvá a Jézus vére A boldog lelkek lakóhelyére.

 

 

Isten áldásával.

 

Vizsgálat

 

J

ákób és családja megérkezett Egyiptomba, és az ország legjobb részén telepedett le (1Móz 47,1-48,22). Isten hatalmas csodát vitt végbe.  A nyomorúságból kivette elhívott népét, és áttelepítette őket egy olyan helyre, ahol van gabona. Nemcsak gabonájuk volt, hanem az állataiknak is volt legelőjük. Gósen földjét az Úr megőrizte a szárazságtól. Isten mindig a legjobbat adja övéinek. Neki van hatalma népét kivenni a nyomorúságból, és átvinni egy jobb helyre. Izráelnek nem kell keresztül menni az éhség hét esztendején, mert ez nem nekik szól. Így veszi ki Isten a ma is az övéit a nyomorúságból. Ő jobbat készített a gyermekeinek. Mit? Egy bővölködő életet.

Jákób találkozott a halottnak hitt fiával. Olyan volt ez számára, mintha feltámadott volna. József él, nagyszerű hír volt ez Jákóbnak. Ennél is nagyszerűbb hír, Jézus él. Akiről azt gondolták, hogy halott, él, mert Isten kihozta Őt a halálból. Élő Urunk van. Keressük Őt, és igyekezzünk megismerni. Mert ahogyan Jákób családjának József volt abban a helyzetben a megmentő, úgy a mi megmentőnk az Úr Jézus Krisztus. Egyedül Ő tud rajtunk segíteni. Ő ad kenyeret, és védelmet. Átvisz minket a maga országába, ahol békesség és biztonság van. Nem a földi országok jelentik számunkra a biztonságot, hanem Isten országa.

Jákób halála közeleg és ő hívatja és megáldja őt. Jákób tudja, hogy elhívása nem Egyiptomra, hanem Kánaán földjére szól. Ezért azt akarja, hogy azon a földön temessék majd el. Jákób nem akar a világban maradni. Most Egyiptomban van, mert Isten kimentette őt a szűk esztendők elől, de tudja, hogy népének hol a helye. Isten gyermeke nem merülhet el a világban. Mi nem oda, hanem az Úr Jézushoz tartozunk.

Jákób József fiait fiaivá fogadja és megáldja őket. Igaz, a sorrendet felcseréli, de ez nem az öregség miatt van. Isten akarata ez. Mert Ő nem az emberi sorrendekhez alkalmazkodik. Őnála az utolsókból is lehetnek elsők. Sőt az Úr Jézus arra törekszik, hogy akiket utolsóknak tartanak, azokból elsők legyenek. Ő azokat sem rekeszti ki kegyelme megismeréséből, akik lemaradtak, akik még nem hallottak Róla.  Így azután van esélyünk Istenre találni. Van esélyünk a bűnből megszabadulni és új életet kezdeni Vele.

Az áldást követően Jákób elmondja, hogy ő meghal, de Isten velük lesz. És ez a lényeg. Ha az emberi segítség elmúlik is, vagy teljesen magunkra maradunk, nem kell félni, mert az Úr velünk marad. Ő nem hagyja cserben az övéit. Isten veletek lesz, ennél nincs nagyszerűbb üzenet. Ezt hagyja hátra Jákób, nem én vagyok a lényeg, hanem Isten. Ha meghalok, Ő itt marad, és Vele mehet tovább az  élet. Mit hagyunk magunk után? Én is Istent hagyom családtagjaimra? Ezzel áldom meg őket, hogy Isten marad, és Őreá támaszkodhatnak? Isten veletek lesz, és visszavisz. Ebben benne van, hogy Isten szabadítására lesz szükségük. Nem maguktól mennek majd vissza Kánaán földjére. Belesüppednek a jólétbe, de Isten kiemeli majd őket Gósen földjéről. Amíg jól megy a soruk, eszükben sincs az ígéret földje. Nem akarnak visszamenni. Akkor kiáltanak majd, amikor nyomorgatják őket. Az Úr meghallja majd kiáltásukat. Kiáltsunk, kérjük a szabadítást, hogy e világ vonzásából Isten országába léphessünk.

Az apostol levele végén önvizsgálatra szólít fel (2Kor 13,1-13). Ne mások hitét, hanem a sajátunkat tegyük mérlegre. Próbáljátok meg, vizsgáljátok meg, hogy hitben vagytok-e! Miért fontos ez? Mert ezek szerint megtörténhet, valaki úgy gondolja, hitben van, és mégsem. Ez tragikus önbecsapás. Azért, hogy ezt elkerüljük, vizsgáljuk meg önmagunkat. A próba eszköze az ige, és az Úr Jézus Lénye. Az igébe tekintve és az Úr Jézus mellé állva látható meg, hogy hitben élünk-e. Az ige megmutatja milyen gyümölcsöt terem az életünk. Krisztus jelenléte meglátszik. És ezt nekünk is meg kell magunkban látni. Ha Ő jelen van, akkor Krisztusi gyümölcsök fognak megjelenni. És ezeket meg lehet különböztetni a világ és a test cselekedeteitől.

Pál azért imádkozik, hogy semmi gonoszt ne tegyenek, és azért, hogy tökéletesebbek legyenek. Másképp mondva, haladjanak előre a hitben. Legyen látható változás és különbség. Különbség a világ életétől. Mindezzel azt mondja az apostol, lehetséges tökéletesebbé válni. Isten Lelke formálja a tanítványokat. Ne maradjunk le annál, ahol tegnap tartottunk, hanem törekedjünk a tökéletességre.

Pál imádkozik a gyülekezetért, fontos számára az imádság, fontos nekünk is? Imádkozunk egymásért, a gyülekezetért? Hordozzuk egymást az Úr előtt? Odaborulunk minden dolgunkkal az Úrhoz?

Végezetül Az Úr kegyelmét, Isten szeretetét és a Szentlélek közösségét helyezi a szívükre.  Legyenek mindig közösségben a Szentlélekkel, éljenek az Ő jelenlétében. És ezt helyezi a mi szívünkre is, maradjunk meg élő kapcsolatban az Úrral. Kapaszkodjunk mindig a kegyelembe. A kegyelem azt jelenti, az Úr Jézus Krisztus elengedi ítéletünket. Kegyelemben az elítéltet részesítik. Azt az elítéltet, aki kéri a kegyelmet. Mindez azt jelenti, a kegyelmet akkor tapasztalom meg, ha látom, hogy ítélet alatt vagyok. Akit nem ítéltek el, nincs szüksége kegyelemre. Akinek nincs adóssága, annak nincs mit elengedni. Ezért lényeges, hogy mindig lássam az életem, lássam, hogy kegyelemre szorulok. A kegyelem Krisztus által elérhető, mindenkor szükségünk van rá. Hiszen Isten kegyelme erőforrás is. Merítsünk erőt belőle.

 

 

Testvérek, menjünk bátran

 

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy

veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél

előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s

igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város fe -

lé.

3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár

jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén

halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, va -

gyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket

gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De

egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se

hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit aj-

kunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége

győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten

át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd

sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár

ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár

angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

 

Isten áldásával.