|
E |
dóm, Ézsaú leszármazottja. Ez azt mondja el, hogy testvérnép Izráellel (Ez 35,1-15). Hiszen Ézsaú, Jákób ikertestvére volt. Azonban ők gyűlölték Izráelt, és amikor fogságba kerültek, és elpusztult a két ország, ők örültek. Nem részvét volt a szívükben, és nem igyekeztek testvéreiket menteni, segíteni, hanem inkább az ellenséges birodalmat támogatták. Azonban Isten jelen van, és meg fogják tapasztalni az ítéletet. Ők is elpusztulnak. Mert ha nem fordulnak Istenhez, elvesznek. A próféta most meghirdeti Isten ítéletét. Azonban még van lehetőségük magukba szállni. Mert a prófétai szó magában hordozza a kegyelmet. De ezt meg kell hallani.
Edóm népe Izrált gyűlölte, pedig a hiba bennük volt. És ha Izráelt gyűlölték, Izráel Istenét is. Miért? Mert Izráel lett az áldáshordozó, és ők ezt úgy ítélték meg, hogy nekik járna az áldás. Jákób elvette tőlük. Azonban azt tudnunk kell, hogy Ézsaú nem becsülte meg. Ő vetette el Isten áldását. Azt gondolta rendelkezhet vele, és eladta az elsőszülöttségi jogot. Pedig azt ő kapta ajándékba, de nem értékelte. Később, amikor rádöbbent mit veszített, meggyűlölte Jákóbot, és gyűlölték Izráelt. Pedig Jákób bocsánatot kért Ézsaútól. Azonban ez gyakran így van. Nem értékelik az emberek Istent, és az Ő ajándékait. Elutasítják kegyelmét, de amikor rosszul alakul az életük, Istent és az Ő népét gyűlölik.
Mielőtt a gyűlöletnek engedünk teret, nézzük meg őszintén a saját szívünket. Gondoljuk végig Istennel való kapcsolatunkat. Eddig foglalkoztunk-e Vele? Megadtuk-e Neki a tiszteletet? A tisztelet nem csupán annyit tesz, hogy elmegyünk istentiszteletre, hanem, azt, hogy az Ő igéje szerint élünk. Akartunk mi Isten útján járni? Figyelembe vettük, hogy mi is az Ő akarata? Vagy mentünk a saját elgondolásunk szerint, és amit a környezet jónak vélt, mi aszerint éltünk?
Azonban, amikor nem úgy alakul az életünk, ahogy elterveztük, és jönnek a bajok, milyen gyorsan Istent, vagy Isten népét tesszük felelőssé. Pedig mi nem akartunk az Ő útján járni. És amíg jól mentek a dolgok nem adtunk Neki hálát. Legtöbbször a bajban jut eszünkbe Isten. Sok embernek akkor is káromlás formájában. Jó ha ilyenkor már őszintén kezdjük el Őt keresni. Ha megvalljuk, minden azért történt így, és azért jutottunk oda, ahol vagyunk, mert nem Őreá figyeltünk. És aki így keresi Őt, annak Ő megbocsát. A tékozló fiú, amikor teljes csődbe jutott, és egy hajszál választotta el a haláltól, kimondta, hogy vétkezett. Ez azt jelentette, elismeri, ő rontotta el. Nem Istent, nem az Atyát hibáztatja, hanem saját magát. Ezt követően felkel és hazaindul. Amikor az Atya hazafogadja, többé már nem megy vissza a régi életébe. Edóm előtt is nyitva volt ez a lehetőség. Ő azonban inkább gyűlölte Izráelt, és azt gondolta, ha Isten népét fogságra hurcolják minden az övé lesz. Izráel országát ő foglalhatja el. Az Isten által elkészített örökséget, és áldást, amit egykor eldobott magától, most maga akarja visszaszerezni. Meg kell azonban tanulni, hogy Isten országa más, mint a mi világunk. Itt nem lehet rabolni, erőszakkal megszerezni. Itt kérni lehet és kell. És aki kér az kap. Ez itt a szabály, és aki eszerint él, az növekedik a kegyelemben és Isten megismerésében. Ehhez azonban az alázat útján vezet az út. Az alázat annyit tesz, megvallom, énmiattam történtek a dolgok, én rontottam el, és nem Isten, nem a másik. Nem is érdemlek mást, mint ítéletet, elvettetést, kárhozatot. Aki ide eljut, az a kereszt tövéhez jut, és ott meglátja Isten kegyelmét. Amit érdemlek, a halált, azt a Fiú magára vállalta, így szabad lehetek, egy új és szabad életre. Isten megkegyelmez, hogy most már Neki éljek, Róla beszéljek, Érte, és az ország növekedéséért, lelkek megmeneküléséért dolgozzam.
Pál apostol vágyakozott a Thesszalonikai gyülekezet után, azonban sátán megakadályozta, hogy vissza tudjon menni (1Thessz 3,1-8). Mert sátán mindig akadályoz. Ő nem akarja, hogy növekedjünk a hitben. Ezért igyekszik elzárni olyan személyektől, akik közelebb segítenek Krisztushoz, és előrébb mozdítanak a keskeny úton. Sátán mindent megtesz, hogy egy helyben toporogjunk. Ha már hitre is jutottunk, de ne legyünk Krisztus katonái. Azt akarja ne váljunk harcosokká. Maradjunk langyosak és dagonyázzunk a szórakozás, és az élvezetek pocsolyáiban. Ha elmerülünk a világba, és ezt vallásos szokások alatt tesszük, esetleg be is visszük ezeket a gyülekezetbe, az a gonosznak nagyon megfelel. Ő nem akar imaharcosokat, nem akarja, hogy általunk életek kikerüljenek a bűn uralma alól, és megváltozzanak. Sátánnak nagyon megfelel a langyos gyülekezet. Azonban az Úrnak nem. Ő nem szereti a langyos vizet, csak a hideget, mert az felfrissít, illetve a forrót, mert az megújít, gyógyít, Ő gyógyhatásúvá akarja formálni népét. Gyógyhatású vagyok-e?
De Pált a sátán nem tudja kikapcsolni, eltéríteni útjától, így ha ő nem is tud menni, de küld munkatársakat. Isten országának ügye nem egy ember vállán nyugszik. Vannak munkatársak. Ott van Szilász és Timóteus. Timóteus pedig vállalja a feladatot. Ő maga is felismeri, hogy Isten szolgája. Akit az Úr elhív, az szolgájává válik. Az már Neki akar élni, és a Tőle kapott feladatokat végzi. Isten szolgája, Istennek szolgál. Kinek szolgálok? Felismertem, hogy arra hívott el az Úr, hogy Őt szolgáljam. Talán azt mondjuk, én nem vagyok teológus, nincs egyházi végzettségem. De akiben Krisztus él, akit Ő maga formál, azt alkalmassá is teszi a szolgálatra. Az evangéliumot, amit átéltem el tudom mondani másnak. Orvos sem vagyok, de ha egy orvosság elveszi a fejfájásom, akkor ezt elmondom annak, akinek szintén fáj a feje. Így, aki maga megtapasztalta Isten országának erejét, gyógyító, szabadító hatalmát, az örömmel mondja el, amit átélt. Az ilyen ember nem tud, nem beszélni az Úr Jézusról. És ez szolgálat.
Timóteus erősíteni és bátorítani ment a gyülekezetet. Erre szükség volt, mert azonnal támadták őket, és fennállt a veszély, hogy a szenvedés miatt eltántorodnak Krisztustól. Pál rámutat, Krisztus követésével együtt jár szenvedés. Emlékezteti őket, hogy amikor ott volt, már akkor rámutatott erre. Arra rendeltettünk, hogy szorongattatáson, nyomorúságon menjünk keresztül. Milyen érdekes, Pál nem a hívők kényelmes életéről, világi karrierjéről beszélt. Rámutatott, aki Krisztust igazán követi, azt kiveti a társadalom, azt nem akarja elfogadni. Miért? Mert a Krisztusban való élet, életforma. Itt már nem a régi természet szab irányt, hanem Krisztus Lelke. Itt sem a munkahelyi, sem a családi dolgok nem úgy mennek, mint a világban. Itt már az élet minden területét Isten igéje szabja meg. Pált is megerősíti, amit ezekről a tanítványokról hall. Hitben erősek, és nem hátrálnak meg, hanem továbbmennek hitben, és világítanak. Urunk tegye a mi életünket is világító lámpássá.
Testvérek, menjünk bátran
1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy
veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél
előtt.
2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s
igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város fe -
lé.
3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár
jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén
halálon át.
4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, va -
gyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket
gond se bánt.
5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De
egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.
6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se
hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit aj-
kunk énekel.
7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége
győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten
át.
8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd
sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár
ránk az égi rész.
9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár
angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése