Elmélet után gyakorlat

 

É

l az Úr, akinek szolgálatában állok, mondja Illés Aháb királynak (1Kir 17,1-24). Ezzel megvallja, hogy Isten, élő személy, ellentétben a Baallal. És ezt onnan tudja, hogy a szolgálatába szegődött, vagyis kapcsolatban van Vele. Az élő Isten beszél, van szava a próféta, és a király számára is. Isten élő! Én is élőnek ismerem? Ismerem? Beszélek Vele mindennap? Átélem, hogy megszólít, és amit mond, azt továbbadom? Illéshez azért szólt Isten, hogy, amit mond, azt adja tovább a királynak. És Ő ezt megtette. Nem volt ez könnyű szolgálat, hisz nem elismerő, dicsérő, hanem ítéletes szavakat kellett tovább adni. Isten nem ért egyet a király programjával, megítéli, és nem lesz eső, addig, amíg Isten nem szól. És ezen nem tud változtatni Baal sem. Addig tart ez az időszak, amíg rá nem döbbennek, hogy a bálványok, nem segítenek. Még ha embernek, tudománynak, pénznek, hatalomnak is nevezzük őket. Csak egyedül az élő Isten tud könyörülni rajtunk. Bárcsak meglátnánk, hogy minden nehéz időszak jelzés, ember nem segíthetsz magadon, csak egyedül az Úrnak van hatalma a pusztító erők, a természet rendje felett.

Az igazságot nem, Isten szavát nem viseli el a hatalom. Neki ellentmondani nem lehet, így Isten menti a prófétát, el kell rejtőznie. Hűséges szolgáit megoltalmazza az Úr. De ott, ahová Ő küldi őket. Nem Illés választja meg a helyet, hanem Isten. Ott van víz, és érkezik a hollójárat. A hollók Isten engedelmes eszközei. Példák a számunkra, mi is így engedjünk Istennek. Hiszen a hollók nem a maguk kedvéből szállítják az ételt Illésnek, hanem Isten szavára. Nem tiltakoznak, nem mondják, nincs ehhez semmi kedvünk. Megteszik, amit a Királyuk mond nekik.

Ismét szól az Úr szava, tovább kell menni. Nem lehet végig egy helyen letáborozni. Vinni kell a megmentő üzenetet. Vinni kell a jó hírt, Isten a szárazság fölött is Úr. Vinni kell egy reménytelen pogány asszonynak a reménység üzenetét. Ha eljut oda, hogy az Illés Istenére, már azt tudja mondani az én Istenem, életet talál. Mert ide kell eljutni, nem elég az, hogy a te Istened, a mi Istenünk, hanem, el kell jutni arra a megtapasztalásra, amit Tamás mondott ki: Én Uram és én Istenem. Csak ez a megtapasztalás segít rajtunk.

Illés figyel Isten vezetésére és találkozik az özveggyel, de csak ott, ahol az Úr mondta. Máshol ez nem működik. Az asszonyt is az Úr vezeti. Fát szedeget, az utolsó adag étele elkészítéséhez. Mondjuk, ma már ezt is nehezen tudná megvalósítani.  Az asszony megteszi, amit Illés kér, és lesz liszt és olaj. De nem az edényeknek köszönhető ez, hanem Istennek. Az asszony a hitbeli engedelmesség által megtanulja, az élet kulcsa, az, hogy Istent tegyük mindig előbbre. Előbb Isten, mindig Őt tegyem a magam elképzelése és akarata elé. Ha ezt cselekszem, sok minden másképp alakul. Akkor mindig meglátom a fényt, és lesz reményem. Azonban ez még nem elég. Az asszony hitét tovább kell vezetni. Az asszony gyermeke megbetegszik, és ezen keresztül vezeti Önmaga felé Őt az Úr. Nem véletlen ez, azt akarja, hogy meglássa az Ő hatalmát. Fel kell ismerni, a Baal nem segít, nem tudja visszafordítani a betegséget, sem a halált. De Illés Istene igen. Az Élő Isten Úr a halál fölött is. Jézusban Isten legyőzte a halált. Nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé. Az asszony visszakapja  gyermekét, és megvallja, Illés szavában Isten szava van jelen. A próféta tette hitelesíti az üzenetet. Az asszony megvallja, hogy Illés Istene, az Isten.

A tanítványok eddig nyitott szívvel kísérték az Urat (Mk 6,6-13). Magukba szívták, mit hallottak, és lényükbe fényképezték, amit láttak. Most kiküldi őket az Úr. Alkalmazni kell a tanultakat. S meg kell mutatni, hol tartanak. Növekedtek hitükben, vagy egy helyben állnak. Vajon mi növekedünk, vagy ott tartunk, mint évekkel ezelőtt? A növekedés azt jelenti, tágul a szolgálatom, és olyan dolgokat is elvégzek, amire korábban nem voltam képes. Mindez azonban az Úrtól kapott hatalom által megy végbe. A tanítvány nem a maga tudásával, erejével, hanem az Úrtól kapott erővel szolgál. Az Úr ereje hat.

Az Úr tanítványokat kiküldő szava minket is eligazít. Az evangélium hirdetése nem adománygyűjtő körút. Az Úr azért küld, hogy ahová eljutunk, ott adjunk, és nem azért, hogy gyűjtsünk. Mindig azt a helyet kell elfogadni, ahová befogadnak. Nem lehet válogatni. Nem mondhatja Péter, én vagyok a vezető, az idősebb, engem jobb hely illet. Isten országában nincs helye, a személyes ambícióknak, egyéni érdekeknek, személyes kényelemnek.

Ahol nem fogadnak be titeket, az Úr felkészít erre is. Tudja, ilyen is lesz, nem fogadják be a követeit. Ahol elutasítják őket, távozáskor verjék le a port a lábukról. Talán azt gondoljuk, ez valami bosszú, majd megkapjátok a magatokét. Ez nem bosszú, hanem csupán egy jelzés, ott járt az evangélium. Nem lehet letagadni, nem lehet azt mondai, én soha nem találkoztam vele. A por azt jelenti, hallottam, de elutasítottam. Tudtam kinek a követei ők, de nem akartam befogadni őket, és nem akartam a Király üzenetét meghallani. Tehát az ítélet az én felelősségem.

Útra keltek, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg! Komoly felszólítás, eljött az idő, meg kell térni Istenhez! Ez a legfontosabb üzenet, ha nem teszik, nem lesz segítségük és kívül maradnak Isten országán. Az üzenetet az evangélium hatásával hitelesítették. Nem csak beszéltek, hanem cselekedtek, hatottak. Kiűzték az ördögöket, tehát felszabadították az embereket. A tanítványok feladata a bűn a gonosz hatalma alól felszabadítani az embereket. Isten Jézusban küldött gyógyító, szabadító erejét kell megismertetnünk. El kell mondanunk, hogy Jézusban van gyógyulás és szabadulás. Szabad Őt segítségül hívnunk. Aki Hozzá fordul, annak újjá lesz az élete.

 

 

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

 

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

 

 

Isten áldásával.