Már keresztem vállra vettem

 

C

sodálatos az Úr, megoltalmazza Jósáfátot, nem sikerül Aháb terve (1Kir 22,29-40). Jósáfát pedig mindent megtett azért, hogy ő essen el a csatában. Belement Aháb ötletébe és ő maradt királyi öltözékben, pedig tudnia kellett volna, hogy akkor ő lesz a célpont. Rossz döntése ellenére Isten körülvette oltalmával, és megmentette őt. Istennek van hatalma a leglehetetlenebb élethelyzetekben is. Az övéit körülveszi szeretetével, gondja van azokra, akik Benne bíznak. Tulajdonképpen nem is kellett volna ebben a csatában részt vennie, de Isten mégis megoltalmazza, és ez bizonyságtétel lesz hatalmáról. Isten él! Ne feledjük ezt ma sem, és ha az ellenség megnehezíti az életünket, Isten akkor is jelen van. Bízzunk Benne.

Isten üzenete mindig megvalósul. Hiába az udvari próféták egyöntetű véleménye. Isten döntött, Aháb el fog esni, és ezt senki sem akadályozhatja meg. Isten tervét nem húzhatja keresztül sem a sátán, sem az emberek. És ez nemcsak erre a történetre igaz, hanem a mi korunkra is. Isten terve a beteljesedés felé halad. Eljön az ítélet napja, és  az új ég és az új föld ideje. Mondhatjuk, hogy nem igaz, de Jézus vissza fog jönni. És ehhez az időponthoz egyre közelebb vagyunk. Kinevetjük, vagy hittel várjuk Urunkat? Az Úr prófétáját kinevették, bántalmazták, bebörtönözték, ettől függetlenül az ő üzenete lett valósággá. Sokan mondhatják azt, amit az emberek, a vezetők hallani szeretnének, de Isten szava beteljesedik. Jó, ha az Ő szavára figyelünk, és ahhoz igazítjuk életünket. Nem könnyű kisebbségben lenni, és elszenvedni a többség megvetését, gúnyát, de Isten soha nem hagyja cserben az Ő szavát. Amit kimond az megtörténik. Az ítélet akkor marad el, ha őszinte bűnbánat és életváltozás történik. Isten nem csak szavakat vár, hanem igazi változást, Neki való engedelmességet.

Álruhát ölthet az ember, de nem érdemes. Ebből a történetből világossá válik, az álruha semmilyen szinten nem megoldás. Nem lehet Isten elől elbújni, nem lehet elkerülni ítéletét. Álruha helyett adatott a kereszt. Ott kerülhető el az ítélet. Az Úr Jézus elszenvedte a jogos ítéletünket, de ahhoz, hogy ez valósággá váljon, oda kell borulnom a kereszt tövébe. Oda a megfelelő magatartás, a leborulás. Bűneimet megvallva, az Úr bocsánatát kérve jöhetek. Aki így jön, az kegyelmet nyer. Kétezer éve áll a kereszt, látható az odavezető út, mégis inkább álruhát öltünk. Ma elsősorban a tudomány ruháját öltjük magunkra, és úgy gondoljuk, elrejthetjük bűneinket. Azonban ma sem az álruha a megoldás. Annak semmilyen változata. Nem segít a jobbító szándék, a jó tettek, csak egyedül Krisztus, az Ő nevébe vetett hit.

Az Úr továbbmegy, nincs rendelő, akinek Őreá van szüksége, az majd megy utána (Mk 8,27-9,1). Aki akarja Jézust, akinek Ő mindennél fontosabb, megy Vele. Az nem marad el, hanem követi. Aki pedig még nem találkozott Vele, de szeretne, mert roskadozik az élet terhe, és a bűn batyuja alatt, az addig megy, amíg Rá nem talál. A keresés, kutatás, zörgetés, mind azt jelzi, komolyan gondolom. Valóban Ő kell nekem, és új életet akarok kezdeni. Az evangéliumokban láthatjuk, aki meglátta Jézusban Isten ajándékát, az találkozott is Vele. Aki mindennél jobban vágyakozik utána, megtalálja Őt!

Tanítványaival megy, kérdezgeti őket, kíváncsi nyitott szemmel járnak-e? De a saját véleményüket is hallani akarja. Vajon hol tartanak, mit látnak Benne? Kinek mondotok engem? Ez életbe vágó kérdés. Erre nekünk is felelni kell. Nem elég csak Jézus körül lenni, meg kell látni kicsoda. Kinek látom Őt? Mi a véleményem Róla? Előbb elmondják, mit hallottak az emberektől, ez is fontos, de itt nem lehet megállni. Más véleménye nem vezet életre, üdvösségre. Nekem kell megfogalmazni, kicsoda Jézus. Péter szólal meg, és amit mond, az nem a teológusok elméleti megfogalmazása. Nem. Saját meggyőződését mondja. Ő valóban meglátta, Jézus a Krisztus, a Megváltó. Te megláttad, és el is fogadtad Őt? Hiszed, hogy az életed Szabadítója?

Péter tudta, hogy Jézus a Krisztus, csak azt nem értette, hogy szenvednie kell. Nem elég oda eljutni, hogy Ő a Megváltó, hanem engedni kell, hogy úgy váltson meg, ahogyan azt az Atya megtervezte, és ne az én elgondolásaimhoz akarjam Őt igazítani. Péter emberek szerint gondolkodott, szerinte a Megváltó nem halhat meg. Hasonló gondolkodás ez, mint amikor a jó istent emlegetik, a jó isten nem engedi. Isten, élő Úr, és igazságos, Aki a bűnt nem fogadja el, de a bűnöst menti. A bűnösért odaadta a Fiát, mert tudta, hogy nincs más út, nincs más lehetőség. Jézus pont azért jött, hogy életét adja a kereszten.

Sőt, nemcsak Jézus megy a keresztre, nemcsak a megváltás nem lehetséges kereszthalál nélkül, hanem a követés sem. Aki követni akarja Őt, annak szintén fel kell venni a keresztet. Természetesen nem a kereszt jelét magunkra öltve, nyakunkba akasztva, hanem az életünket halálba adva, kell követnünk. A kereszt kivégző eszköz, azon meghaltak. Így a keresztet felvenni azt jelenti, naponta halálba adom magam. Naponta meghalok a magam akarata, a saját vágyaim számára. Valóban ez történik? Mindennap így veszem fel a keresztet?

 

 

Már keresztem vállra vettem

 

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok.:/: Mindenem vagy, árva let-

tem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak

remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat:

Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem,

Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-meg-

érzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Meg-

váltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykö -

rébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösség -

gé lesz reményed, Égi látássá hited.

 

 

Isten áldásával.