Az Úr csodásan működik

 

A

z arámok bekerítették Izráel fővárosát, Samáriát (2Kir 7,1-20). A király Elizeusért küldetett. A követ elmondja a prófétának a király üzenetét. Ebből megtudjuk, Istent teszi felelőssé. Nem arra jut el, hogy segítségül kell hívni. Nem akarja meglátni, hogy Isten bűnbánatot vár. Addig lesz ez a nyomorúságos helyzet, az arám fenyegetés, amíg el nem fordulnak a bálványoktól, és vissza nem térnek Hozzá. Az ellenség támadása, a kialakult gazdasági válság is Isten üzenete. Mivel az igét nem értjük, szava nem jut el a szívünkig, így szól. Érzékeny részünkre tapint. A megélhetés, az egészség, a megmaradásunk mindig érzékeny terület. Azonban most ennek ellenére, nem fordulnak Istenhez. Ezt a szót sem akarják meghallani.

A király azt üzeni, miért várjon még tovább az Úrra? Miért? Mert Isten, könyörülő Isten, és a töredelmes és bűnbánó szívet szereti. Ha bűnbánatot tartanak, megtapasztalják az Ő hatalmát. Ennek azonban semmi jele. A király úgy látja, nem érdemes tovább várni Istenre, mert úgysem történik semmi. Hányszor gondoljuk mi is azt, minek várjak, Isten úgy sem tesz semmit. Lehet nem is képes bármit is tenni, vagy egyszerűen nincs is. Eszünkbe jut-e, hogy Isten is mondhatná, minek várjak rájuk? Úgysem fordulnak Hozzám teljes szívükből. Mindig csak a segítségem kell, és Én nem. Azonban Isten nem olyan, mint az ember. Nem hagy magunkra, nem fordul el tőlünk. Erre mutat a Golgotai kereszt. Elküldte a Fiút. Nem, hogy magunkra hagyott volna, hanem ide adta a Fiát, mégpedig azért, hogy segítsen rajtunk. Szorult helyzetünkből Ő tud kimenekíteni. Szolgái, az egyház jelenléte arra utal, Isten segíteni akar rajtunk, meg akar menteni. Elizeus által küldi a segítséget. Elmondja, hogy hatalmas szabadításban részesíti őket. Mindezt az ő katonai beavatkozásuk nélkül. Meg fogják látni, Istennek nincs szüksége a segítségükre. Istennek nincs szüksége a mi segítségünkre sem. Nincs Hozzá fogható, erős, és hatalmas, Ő az egyedüli Szabadító. Ez a csodálatos szabadítás hit által lehet a miénk. Isten nem kér mást, csak higgyünk Benne!

Mi hogyan reagálunk? Talán úgy, mint a király tisztje? Isten sem tehet itt semmit? Lehetetlen megtennie, amit ígér? Isten soha nem ígér olyat, amit nem tenne meg. Semmi nincs, ami Neki megoldhatatlan problémát jelentene. Pont itt látszódik meg a különbség Isten és a bálványok között. A bálványok tehetetlenek, de Isten, amit mond, azt megcselekszi. És ha Ő kijelentette, hogy megmenti övéit az íjtól, a betegségtől, az úgy is van. Azonban ez a mi hitünkön áll, vagy bukik. Hiszem-e, hogy amit Isten mond, megtörténik? Ez az ember lehetetlennek tartotta, hogy úgy történjen, ahogy Elizeus mondta. Azonban Istennek semmi sem lehetetlen. Olyan jó mindennap látni ezt az igében. Építsünk erre, vegyük komolyan az Úr szavát. Ne emberileg gondolkozzunk, hanem hit által. Mert nem elég meglátni a csodát, részesülni kell belőle. Nem elég hallani a kegyelemről, át is kell azt élni.

Az Úr csodásan működik, az arám sereg elmenekül. A leprások pedig felfedezik a csodát. Élnek vele, de nem tartják meg maguknak, hanem elmondják az örömhírt. Elmondják a városbelieknek, nincs ellenség, van szabadítás, és van élelem. Ez a bizonyságtétel, elmondani, amit átéltünk. Mert csak az tud bizonyságot tenni, aki maga is rátalált a Szabadítóra. Aki talált élelmet, el tudja mondani hol található.

A szuper város Jerikó, és a vak koldus (Mk 10,46-52). Jerikó gazdag, luxus módra élnek benne sokan, de ez sem tudja megoldani a vak koldus problémáját. Nem old meg mindent a pénz és a jólét. Bartimeus a pálmák városának kapujában koldul. Hány lelki koldus kéreget ma a jólét kapujában. Mert bár megvan mindene, de nincs békessége, nincs szeretet, és nincs embere. Nincs, aki megértse, aki megfogja a kezét, vagy meghallgassa. Mindezek helyett pénzt adunk, vagy valamilyen modern eszközt. Azonban ezek a lélek sebeit, és annak szomjúságát nem szüntetik meg. Sok gazdag koldus van.

Bartimeus nemcsak vak volt, hanem ezt el is ismerte. Ezentúl pedig úgy ült a koldus helyén, hogy figyelte, a gyógyulás lehetőségét. Nem akart vakon élni. Látni akart. Akarsz-e látni, változni, vagy már beletörődtél sorsodba? Ez az ember nem adta meg magát, már hallott Jézusról, tudta, hogy képes meggyógyítani. Így amikor értesül, hogy Jézus Jerikóba érkezett, és most mellette vonul el, kiabálni kezdett. Sok zaj van ma. Sokan és sokat zajonganak, de Jézus után kiáltani keveseket hallunk. Te kiáltasz? Felismerted, hogy Ő Isten Fia, és tud rajtad segíteni? Sőt Ő tud egyedül. Annyit próbálkozott már ez a vak is, de senki nem tudott rajta segíteni. Látást visszaadni senki nem képes. De hall Jézusról, és tudja, eljött az ő órája. Megragadja a lehetőséget, és kiált. Nem érdekli, mit szólnak mások, mert a látása, a gyógyulása mindennél fontosabb. Így kiáltsunk, ne törődjünk, azzal mit mondanak, csak kiáltsunk Jézusnak! Mit kiáltsunk? Csak ennyit: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!

Van, amikor az ellenhangokat is túl kell kiabálni. Kiderül, nem mindenki akarja a gyógyulásunkat. De az a lényeg, te akard! Ne hátrálj meg! Aki ismeri Jézust, nem adja fel, tovább kiált. És Ő meghallja, odahív. Mit akarsz, kérdezi? Nem mindegy mit mondunk, a lényeget, a fő problémát tárjuk elé. Úgy, amint Bartimeus tette. Hogy lássak! Kevesebbel nem elégszik meg. Mi hányszor megelégszünk kevesebbel, egy kis alamizsnával. De amikor itt a királyok királya, ne alamizsnát, hanem életet kérj! Új életet, Bartimeus meglátta a lényeget. Csodálatos, vakon is látott. Itt fordulnak meg  a dolgok, látó szemmel látjuk-e a lényeget? Bartimeus annyira látja, hogy amikor ismét lát, követi Jézust. Ez a lényeg, követni Őt. Ezt akarja az Úr, nem csupán a test gyógyulását, hanem, hogy kövessem. Mert ha meggyógyulok is, de nem követem, pusztulásra gyógyultam meg. Jézus életre, üdvösségre szabadít meg.

 

 

 AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

 

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

 

 

Isten áldásával.