Gyermeki hit

 

I

sten a sértődött és megfáradt Illést a Hórebhez rendeli (1Kir 19,9-20,22). Megtapasztalja, hogy Isten ereje képessé teszi arra, amire már nem látta magát alkalmasnak. Az Úr találkozásra hívja prófétáját. Ahhoz kap erőt, hogy oda menjen, ahol az Úr vár rá. Isten megerősít, hogy találkozhassunk Vele. Azért hív, hogy átéljük a Vele való találkozást. Amikor Illés megérkezik, nem Istent keresi, nem Rá vár, hanem ismét lefekszik. Nem azért hívta az Úr, hogy lefeküdjön, hanem azért, hogy találkozzon Vele. Mi is azért megyünk egy alkalomra, hogy találkozzunk az Úrral? Vagy csak egy kicsit megpihenni akarunk, és már a saját dolgainkat igazgatjuk? Valóban Őutána vágyakozunk, és igyekszünk minél több időt Vele tölteni?

Isten kihívja a barlangból, állj az Úr színe elé. Ezért hívta az Úr, hogy álljon elé, és nem azért, hogy elbújjon a barlangban. Nem kell az Úr elől elbújni, elé szabad állni. Ha valamit rosszul tettünk, elbuktunk, oda állhatunk a kereszt elé. Lehet rendezni dolgainkat. Jézus magára vette bűneink büntetését, és aki bűnbánattal áll elé kegyelmet talál.

Isten megkérdezi: Mit csinálsz itt Illés? Mit csinálsz itt? Nem is itt kellene lenned, de ha már itt vagy mit csinálsz? Miért bújsz el? Miért nem engem keresel? Minket szólít az Úr, mit csinálsz itt? Őt keresem? Neki szolgálok? Vagy úgy vagyok, mint Illés, nem is válaszolok a kérdésre, csak dől belőlem a panasz? Isten kijelenti magát Illésnek, de Ő nem érzékeli az Úr közelségét. Benne még viharok dúlnak. Isten azonban a halk és szelíd hangban volt. Amíg a belső erők működnek bennünk, amíg a harag, a gyűlölet, a sértődöttség munkálkodik a szívünkben, nem halljuk az Úr szavát. El kell csendesítenünk a szívünket. Ehhez azonban csöndben kell lennünk. Illés nem akart elcsendesedni, pedig Isten kivette őt a zajból, a Hóreben csak Isten és Illés volt. De ő csak magát és a körülményeit látta. Nézzünk az Úrra, és ne engedjük, hogy akár saját magunk, vagy a környezetünk eltakarja szemeink elől Urunkat!

Illés még most sem változik, nem borul az Úr elé, hanem továbbra is ugyanazt mondja. Megkeseredett, mert nem Istenre figyelt. A korábbi megtapasztalásokból sem merített erőt. Mivel nem változik, Isten kivezeti a szolgálatból. Most már nem küldi vissza a néphez, hanem az utódját kell felkennie. Ez világosan jelzi, nincs folytatás. Illés nem kész arra, hogy visszamenjen Aháb udvarába. Kész vagy visszamenni oda, ahol negatív élményben volt részed? Kész vagy vinni oda is a jó hírt, ahol korábban nem fogadták nyitott szívvel?

Elizeus megérti, hogy Isten hívja őt, és igent is mond. Elmegy, hogy elbúcsúzzon, Illés pedig a szívére helyezi, ne feledje el, hogy mit tett vele. Ne feledje el, hogy az Úr elhívta, hogy terve van vele. Miért mondja ezt? Mert otthon könnyen megfeledkezhet erről. Mondhatják, hogy várjon, neki otthon van feladata. Az ellenség mindig vissza akar húzni, gyakran a rokoni szálakon keresztól igyekszik hatni rám. Azonban mindig Isten az első. Elizeust semmi nem téríti el szándékától, még nagy értékű áldozatot is bemutat. Ezzel kifejezi, mindennél drágább neki Isten. Mennyit ér nekem az Úr? Mit adok Neki? Mit vagyok képes érte odaáldozni. Elizeus nem kapni akart, hanem adott, az egész életét Istennek adta.

A folytatásban világossá válik, Istennek van más prófétája is. Ha Illés nem megy, megy más. Illés rosszul látta, nem csak egyedül maradt meg az Úr mellett. Ha engedetlenné válunk, ha nem megyünk oda, ahová az Úr küld, mert féltjük az életünket, Ő küld mást. Isten még mindig keresi Ahábot, még mindig ad lehetőséget arra, hogy elismerje Isten hatalmát az élete fölött. Isten csodálatos, hűtlenségünk ellenére is tovább keres. nem fordul el tőlünk, hanem ismét megmutatja, hogy nincs Hozzá fogható. Kijelenti, hogy a túlerővel szemben, győzelmet ajándékoz neki. Olyan győzelmet, amiből egyértelműen megállapíthatja, hogy Isten az Úr. Mi látjuk-e Isten munkáját az életünkben?

Az Úr Jézust nem lehet megtéveszteni, belelát a szívünkbe, és tudja, hogy csak ajkunkkal tiszteljük Őt (Mk 7,1-30). Ő azonban azt akarja elérni, hogy a szívünk közel kerüljön Hozzá. Azt akarja, hogy ne csupán az ajkunk, hanem a szívünk legyen az Övé. Övé már a szívem? Amit megvallok, azt szívből, megtapasztalásból teszem? Mert nem elég tudni mit mond a Biblia Jézusról, vagy mit mondanak hitvallási irataink, át is kell élnünk mindazt. Nem elég látni, hogy az asztal meg van terítve, hanem fogyasztani is kell az ételekből. Ha nem veszünk belőlük, a megrakott asztal nem használ nekünk semmit.

Az Úrral való élő kapcsolatra van szükségünk. Nem elég a szabályokat ismerni, hanem új szívet kell kérnünk. A szabályok megtartása nem üdvözít, és nem bizonyságtétel. Jézus azt akarja, hogy megváltozzunk. Ne csak elméletet hirdessünk, szabályokat tartsunk meg, hanem éljük azt, amit Ő mond. Ehhez új szívre van szükség. Mert az fejt ki hatást, ami a szívünkből származik. Az okoz romlást, tesz tönkre életeket, ami belőlünk származik. A szívünket kell megtisztítani, ezt azonban egyedül az Úr képes megtenni. Az Ő vére tisztít meg minden bűntől. Ne a külső dolgokra figyeljünk, hanem a szívünkre. Ami a szívünkből kijön, az megmutatja milyen a kapcsolatunk az Úrral, és hol is vagyunk. Ha Ő tölt be, akkor az Ő indulata, gondolata fog a szívünkből előjönni.

Az Úr szívéből a mentő szeretet jön elő. Megy és viszi az Atya ismeretét, az ország erejét a nem zsidók közé is. Isten mindenkivel meg akarja ismertetni a Fiút, az Általa hozott kegyelmet. De nem Ő keresi fel az embereket, hanem várja, hogy hitből induljanak el Felé. És egy asszony el is indul, egy pogány nő, leborul Előtte. Hogy jövök Jézushoz?

Ennek az asszonynak a lányában tisztátalan lélek volt, ezt felismerte, és szerette volna, ha meggyógyul a lánya. Amint hall Jézusról, jön. Jézus neve reményt jelent, szabadítást, és ő ezt hitte. Egy nem zsidó hiten nevelkedett asszony hittel jön. Te, aki annyit hallottál már Róla, aki rongyosra olvastad a Bibliád, hogyan jössz Jézushoz? Egyáltalán Őt keresed, amikor beteg vagy, vagy nem látod az élet dolgait világosan? Hiszed, hogy Ő tud rajtad segíteni?

Jézus megpróbálja a hitét az asszonynak, vajon tényleg hiszi, hogy Ő tud segíteni? Hiszi, hogy Őt, aki nem zsidó kegyelemben részesíti? Marad, vagy megsértődve elmegy? Az asszony nem duzzog, nem kéri ki magának, hanem elismeri, igen, kutya vagyok, de a kutyák is esznek a gyermekek morzsáiból. A kutyát sem zavarják el, amikor a morzsát szedegeti, és ez a hit, ez a világos látás Istenről. Ha az ember nem zavarja el a kutyát, akkor Isten sem zavar el. Van ilyen hitünk és látásunk? Ez a hit szava: „Uram, a kutyák is.” Aki így jön, azt Ő nem küldi el. Uram nem vagyok én méltó, de ha az ember nem küldi el a kutyát, irgalmas vele, akkor Te sem küldesz el.

 

 

 JÖJJ, KIRÁLYOM, JÉZUSOM

 

 

1.  

Jöjj, Királyom, Jézusom,

Szívem íme megnyitom.

A gonosztól óvj Te meg,

Meg ne rontson engemet!

2.  

Véreddel, mely el-kifolyt,

Mosd le rólam, ami folt!

Élet útját megmutasd!

Én meg nem találom azt.

3.  

Gyógyítsd meg sok nyavalyám,

Enyhíts szívem bánatán!

Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszálhitemet!

 

 

 

 

4.  

Van hatalmad rá, tudom,

Műveld, édes Jézusom:

Hit, remény és szeretet

Töltse be a szívemet!

5.  

A keresztet Te adod,

Adj hozzá alázatot:

Hordjam olyan csöndesen,

Mint Te egykor, Mesterem!

6.  

Majd ha véget ér a harc,

S megpihentetni akarsz,

Megragadom jobbodat,

S mennyországod befogad.

 

 

Isten áldásával.