|
A |
z önjelölt király Zimri csak egy hétig volt király, őt követte Omri, akit a hadsereg is támogatott (1Kir 16,15-34). Katonai erővel a háta mögött megszilárdította hatalmát. Azonban nincs jelen Isten a döntéseikben. Már teljesen eltávolodtak szabadítójuktól, attól az élő Istentől, Aki Egyiptomból kihozta őket, és ezt a földet nekik ajándékozta. Izráel mindent Istennek köszönhet. Hisz egész léte az Ő kegyelmétől függ, és mégsem veszik már Őt számításba. Elfordultak a Mindenható Istentől és a bálványokhoz hajolt a szívük. Vajon mi felismertük, hogy minden Isten ajándéka az életünkben? Mindent Neki köszönhetünk. Az is kegyelem, hogy megismerhetjük Őt. Lehetővé teszi, hogy a bűnből megszabadulva az övéi lehessünk. Ha Isten nem jön utánunk, mi nem találjuk meg. Elmegyünk mellette, és annak köszönhetjük, hogy mégis kapcsolatba kerülhetünk Vele, hogy Ő eljött a világba. Áldott az Úr Jézus Krisztus, hogy vállalta értem és értünk az emberi életet. Eljött, hogy megmentsen. És nemcsak megment, hanem végig vezet az úton. Nem hagyja magára övéit sohasem.
Minden új király választhat, azt teszi, amit az Úr jónak lát, vagy azt, amit rossznak? Isten mindig ad lehetőséget eldönteni melyik úton megyünk. Elődeinket, azoknak életmódját, hagyományait követjük, vagy nyitunk Isten felé. Sok problémát okoz, amikor emberekhez igazodunk. Kritikátlanul átvesszük őseink, és kortársaink szokásait, és eszünkbe sem jut megkérdezni, ezt az Úr jónak látja? Úgy gondoljuk, ha a többség ezen normákhoz tartja magát, akkor az Istennek megfelel. Azonban az Úr útján mindig a kisebbség jár. Ha figyeljük a Szentírást látjuk, hogy mindig a maradék az, aki hallgat az Úrra. Ha a többséghez igazodunk, rossz útra tévedünk.
Omri annyira elődei útján járt, hogy sikerült őket is túlteljesítenie. Ez megmutatja, ha Isten nélkül élünk, egyre rosszabbá válunk. Nem felfelé ível az életünk, hanem egyre lejjebb jutunk. Természetesen ezt csak Isten szemével látjuk így. Aki az igén keresztül nézi az életet, az látja a valóságot. Mert Izráel népe Omri uralmát jónak értékelte. Ők csak a külsőt, a csomagolást látták. A sok belharc, önkény után stabillá vált az ország. Beindult az anyagi növekedés, fejlődtek, és nem látták meg, hogy Istentől egyre távolodnak. Átvették a környező népek bálványait, és velük a laza életvitelt. Már nincs tízparancsolat, nincs Isten szava. A népnek tetszik, mert a szabadosság, a bűn kezdetben sokaknak tetszik, majd amikor problémák támadnak belőle, rádöbbennek, hogy a bűn tönkretesz. A bajok idején láthatják meg, hogy a bálványok tehetetlenek. Nagyon elszomorító, az élő Isten népe, akinek annyi tettét átélték, odajutott, hogy az isteneik tehetetlenek. Idejutunk mi is, a nagyot előrelépő életünket a bálványok beszippantották, bár meglátnánk, hogy ezek tehetetlenek, ezért nem tudnak segíteni! Omri idejében, azonban nincs, aki Istenhez fordítsa a figyelmüket.
Aháb még inkább elmélyíti a bálványimádást, de Isten is cselekszik. Előkészíti Illést, aki hatalmasan tesz bizonyságot Istenről. Isten mindig ad olyan embereket, akiken keresztül Isten hatalmával szembesülünk. A legnagyobb bálványkultusz idején is küld az Úr üzenetet. Fel akar ébreszteni, és lehetőséget ad a visszatérésre. Ő nem mond le népéről, de vajon meghalljuk-e szavát? Meglátjuk-e a figyelmeztetést?
Az Úr Jézus Názáretbe ment, oda ahol ismerték, vagy legalábbis azt gondolnánk, hogy ismerik (Mk 6,1-6). Azonban csak az ácsmesterig jutnak el, sőt ott leragadnak. Úgy gondolkodnak, mint mi is gyakran, ha Isten valakit elhív, akkor azt a mi szabályaink szerint teszi. Megbotránkoznak, mert Jézust ácsként ismerték meg, és úgy gondolták, hogy Isten nem rúgja fel a hagyományokat, ha elküldi a Messiást, akkor vagy a papok, vagy az uralkodó osztály tagjai közül kerül ki. Nem látják, hogy Isten nem a mi mintánkhoz tartja magát, azt nézi mi van a szívben. Az Úr ma is így munkálkodik, szolgáit gyakran más helyekről hívja el, más utakon vezeti. Megszoktuk, hogy a társadalom útvonalát kell bejárnia az igehirdetőnek is, ha más úton jön nem fogadjuk el. Azonban gondoljunk bele, milyen nagy erejű igehirdető lehetett a Légiótól megszabadult ember Gadarában. Ha végigjárja az iskolákat, de nem tapasztalja meg az Úr szabadítását, hatástalan marad.
Ha jól hallgatják és figyelik Jézust, rádöbbennek, hogy Isten áll előttük. Mindazt, amit Ő tesz, az ember képtelen megtenni. Ne ragadjunk le a formáknál, Isten egy üstfoltozón keresztül is hatalmas munkát végzett. Könyvét, a Zarándok útját, a mai napig sokan olvassák. Mert, akit elhív azt folyamatosan formálja és szolgálatra alkalmassá teszi. Hogyan figyelem Jézust? Hogyan hallgatom az igehirdetést? Meghallom Isten szavát egy hozzám hasonló emberen keresztül? Esetleg elvárásaim vannak, és ha annak nem felel meg az ige hirdetője, a bizonyságtévő személy, akkor meg sem hallom?
A hitetlenség akadály, akadályozza Jézus munkáját. Mert Ő ma is a hit csatornáját használja fel ereje közvetítéséhez. Csakis hit által ismerhetjük és érthetjük meg Őt. Hit által azonban hatalmas dolgok mehetnek végbe. Életek változnak meg, a gonosz hátrább húzódik, ott, ahol hiszik, hogy Jézus Krisztus ma is ugyanaz. Ha, akkor ott csodálkozott a názáretiek hitetlenségén, mennyivel inkább csodálkozik a miénken. Csodálkozik, hogy annyi igehirdetés, bibliaolvasás, és oly sok életváltozás csodája után, mégsem hiszünk. Mi már ismerjük a keresztet, tudjuk, hogy minden értünk ment végbe rajta. Ennek ellenére oly kevesen fordulnak Hozzá. Megtapasztalhatjuk irgalmát, bűnösöket mentő szeretetét, mégis ez keveseket győz meg. Téged meggyőzött már a Krisztus? Jézus továbbment, hátrahagyja az igét, vajon később komolyan veszik? Megváltoztatják Jézusról hozott véleményüket? Amikor az Úr továbbmegy, még mindig ad lehetőséget arra, hogy változtassunk. Még meggondolhatjuk, és Utána mehetünk. Azonban nem tudjuk, meddig nyílik erre lehetőség.
"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"
1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam
rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű
szívvel szüntelen.
2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-
dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent
igazságodat.
3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;
Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,
Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -
het.
5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban
segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.
6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -
gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-
örökre nő.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése