Növekedés

 

J

eroboám fia megbetegedett, a király pedig Ahijjá prófétához fordul (1Kir 14,1-31). Meglepő, hogy most nem a bálványokat keresi, nem az aranyborjúhoz fordul, és nem a maga által beiktatott papokhoz. Valószínűleg korábban már ezt megtette, de mivel nem mutatkozott javulás megpróbálja még Isten emberét. Amikor az ország hitéletét kellett kialakítani, nem kereste őt. Akkor nem fordult ahhoz az emberhez, akin keresztül értesült arról, hogy Isten neki adja Izráel trónját. Baj van, senki nem tud segíteni a fiún, így Istenhez fordul. Milyen gyakran vagyunk úgy, járjuk a magunk útjait, és amikor baj, bajt követ, és nem találunk kivezető utat, Istent keressük. Hátha majd Ő segít rajtunk. Ha őszintén keressük Őt, akkor jó, hogy megyünk. Még az utolsó pillanatban is kereshetjük, mert Ő kész megkönyörülni.

Jeroboám azonban nem bűnbánattal keresi a prófétát, nem bánja meg az Úr előtt, hogy bálványimádásba vitte Isten népét. Sőt a feleségét küldi, őt is álruhában. Úgy gondolja, így elérheti, hogy személye ne befolyásolja a próféta szavait. Azonban a királynak nem a prófétával, hanem Istennel van dolga. Őt akarja megtéveszteni, de Őt nem lehet. Isten tisztában van velünk. Magunkra ölthetünk más ruhát, akár műtéti beavatkozásokat is elvégeztethetünk, Isten ismer. Mert Ő a szívünket figyeli, és belül azok maradunk, akik voltunk. Igénk most felszólít, vessük le álruháinkat, és úgy jöjjünk, ahogy vagyunk. A tékozló fiú őszintén ment haza. Vállalta önmagát. Nem öltözött át, nem húzott tiszta ruhát, mert akkor eltakarta volna a valóságot. Nem kell mást mutatnunk, Isten a valóságot várja. És ha úgy jövünk, amint vagyunk, felragyog előttünk a kegyelem.

Mivel a király családjában nincs őszinte Istenhez fordulás, Isten ítéletét kell meghallania a feleségnek. Isten a vak prófétával tudatja, ki érkezik hozzá. Fizikai szemeivel ugyan nem lát, de annál élesebb a lelki látása. Érzékeny Isten szavára. Mire vagyok érzékeny? Hallom Isten szavát? Látom akaratát?

Júdába is bepillantást ad az ige, de ott sem jobb a helyzet. Roboám sem összetört szívvel keresi az Urat. Pedig volna miért Hozzámenni, és kegyelmét keresni. Júda sem az Úr útján jár, országukat nem Isten kegyelme, a Vele való élő kapcsolat által akarják megszilárdítani, hanem a kánaáni őslakosok szokásainak, hitvilágának a beépítésével. Nagyon maiak ők, azt gondolják, mint a mai ember. Ha mindenféle szokást összekeverünk és beépítjük az életünkbe, abból áldás fakad. Ha meg még a különféle hitvilágokat is egyesítjük, jó irányban haladunk. Azonban Isten világosan elmondta, mit kíván a népétől, lefektette előttük az utat, és adott útmutatót is. Isten nem hagy sötétben, mert Ő a világosság. És ez a fény Jézusban érkezett el a földre. Jézus a világ Világossága, nem szükséges sötétben járni. Lehetünk a világosság gyermekei. Ne keverjük a világ szokásaival össze a hitünk dolgait. Mindig csak az Úr nyomában maradjunk. Ő világos útmutatást ad. Egyértelműen jelzi, merre menjünk tovább. Hogyan jelzi? Ő megy előttünk, nekünk csak a nyomaiba kell lépnünk.

Egyiptom is jelezte, ő az úr, és Júda vigyázzon. Most már nincs olyan hatalma, mint Salamon idejében. Roboámnak azonban tudnia kellett, az Úr az Oltalom. Nem kell félni, és nem kell manőverezni. Nem a birodalmakkal való szövetség jelenti a biztonságot, hanem az Úrral való szövetség.  Nekünk sem kell a világ barátságát keresni, Istennek van hatalma az övéit megoltalmazni.

 Továbbra is Isten országát mutatja be az Úr Jézus Krisztus (Mk 4,30-34). Ez az ország egészen más, mint a földi országok, és másként is működik. Ezt az országot az Úr hozta el. De nem úgy jelenik meg, mint más birodalmak. Nem fegyverrel igáz le más népeket. Nem! Az igehirdetés útján terjed.  Olyan, mint a vetőmag. Élet van benne, és ha belejut a talajba, kifejti hatását. Élet támad belőle. Sőt majd az Úr rámutat, hogy a gabonamag elhal a földben, és úgy lesz belőle új élet. Isten országának a vetőmagja, az Ige, elhal, életét adja sokakért. Egész más ez, mint a világ. Nincs erőszak, csak vetés, és ahol befogadják a magot, ott új élet, új világ indul el.

Mustármaghoz hasonlítja az Úr az Országot. Kicsi, és mégis hatékony. Erő van benne. Isten szava jelentéktelennek tűnik, sőt így volt Isten népe is. Az Úr egy kicsi csoporttal indult, és lassan fává nőtt.  Isten országában nincs türelmetlenség, eléri a célját. Fontos ne a külső alapján ítéljük meg, hanem a tartalom alapján. A benne lévő erőre figyeljünk. Mert ahová a mustármag bejut ott átalakul az élet. Amíg Isten ereje van az egyházban, addig megnyilvánul, nem is kell mindenáron népszerűségre, befolyásra törekedni. Ha éljük az igét, az majd hatni fog.

Isten országának  jellemzője a folyamatos növekedés. Kicsi kezdetből óriási fává növekszik. Ma is nagy hangsúlyt kell fektetnünk a növekedésre. Nem az a lényeg, hogy megóvjuk magunkat, hanem növekedjünk hitünkben. Ez a növekedés meglátszik. Amíg kicsi a növény nemigen alkalmas arra, hogy oltalmat nyújtson. Így van a mi életünkben is, addig kell növekedni, amíg szolgálatra alkalmassá válunk. Ne elégedjünk meg azzal, ha kibújt a növény a földből. Segítsük növekedését.

A növekedés feltétele a táplálkozás. A táplálék pedig Isten szava. Ezért is hirdeti az Úr az igét. Azonban vannak olyan dolgok, amik nem azonnal válnak érthetőkké. Ha nem értjük, menjünk Hozzá! Azért szól példázatokban, hogy a Vele való állandó kapcsolatra ösztönözzön. Ha érteni akarom Isten akaratát, keressem Őt! Isten minden titka Őbenne tárul fel. Ma is keressük Őt, és engedjük, hogy a növekedés folytatódjon. Ne elégedjünk meg egy kis bokorral, hanem nőjünk olyan naggyá, hogy mások, a védtelenek oltalmat találhassanak árnyékunkban!

 

 

Kimegy a Magvető

 

 

1. Kimegy a Magvető, Hinti szét a magot. Aranyló magocskák, Jó földbe hulljatok!

 

2. Ne útfél fogadjon, Hol rátok taposnak, S éhesen kapnak fel Károgó madarak.

 

3. Ne kemény, köves föld, Hol szegény kis gyökér Bárhová indul el, Mindenütt követ ér.

 

4. Ne tövis, gyom közé Jussatok, hulljatok, Hol a gyom rabol el Levegőt és napot.

 

5. Új szívet kérek én Tőled, jó Istenem, Te segíts, hogy e szív Puha, jó föld legyen!

 

 

 

Isten áldásával.