|
S |
alamon elkészítteti a templom berendezéseit (1Kir 7,23-51). Sok mindenre szükség van, hogy a kultusz rendben folyhasson. Áldozatokat fognak bemutatni és ehhez kellékek szükségeltetnek. A templom és a berendezési tárgyak is rengeteg anyagi ráfordítást igényelnek. Azt látjuk ez nem probléma, szívből, az Úrnak építik. A templom az Úr háza, ott van jelen az élő Isten, ott tapasztalják meg, és élik át bűneik bocsánatát. Ezért nem sajnálnak semmilyen áldozatot. A legfontosabb az Istennel való kapcsolat. Izráelt az Istennel való kapcsolat teszi néppé, az Úr jelenléte által tapasztalják meg a szabadságot, és Isten kijelentése, a törvény ad kereteket a néppé váláshoz. Mindent Istennek köszönhetnek. Így van ez, mindent Istennek köszönhetünk, az életünket, azt, hogy erre a világra születtünk, és esélyt kapunk. Nagy kegyelem, hogy a földi élet idején megismerhetjük Őt. A legnagyobb ajándéka, hogy kijelentette magát nekünk. Mindezért mi is adjunk hálát az Úrnak! De mit adok én Neki? Gazdagon termem a gyümölcsöket? Kész vagyok mindent Neki adni, egész életemet? Lemondok saját akaratomról és teszem, amit mond?
Mivel kijelentette magát, megismerhető. Isten megismerhető, mégpedig az Úr Jézus Krisztusban. Így azután már nem egy épület jelenti a Vele való találkozás lehetőségét. A názáreti Jézus Krisztust kell megismernünk és Benne meglátjuk az Istent. Aki Jézust figyeli, hallgatja szavát, szemléli tetteit, az rá kell, hogy döbbenjen, valóban Istennel van dolga. Mindaz, amit Jézus cselekedett arról beszél, hogy Isten eljött a világba. Úr a természet ereje felett, rászól a szélre és a háborgó vizekre és azok lecsendesednek. Még a mai modern tudomány idején sem képes erre az ember. Kétezer évvel ezelőtt Valaki itt járt és megtette ezt. Szavára minden lecsendesedett, micsoda bizonyságtétel ez. Viharok idején mi sem tudunk mást, félünk, és várjuk, hogy majd csak elcsendesedik, vége lesz. Ezentúl pedig marad a kárbecslés, ennyit tudunk. És itt volt Valaki, Aki előtt a legfélelmetesebb vihar is vigyázzba vágta magát. Nem jelzés ez, nem azt mondja, ember, van Isten, és ez az Isten Jézus? Hát, Aki ilyen hatalommal rendelkezik és azt értünk, a javunkra teszi az nem érdemes a bizalmunkra, szeretetünkre? Érdemes magunkra hagyatkozni, ahelyett hogy Hozzá fordulnánk? Tegyük meg, ha még nem tettük! Az Ő kezében van jó helyen az életünk. Hatalmát nem ellenünk, nem az élet ellen, hanem annak megmentésére használja.
Berendezések díszítése, szépsége is mind Istenről beszél. A rend, a szépség is Isten hatalmára mutat. A hívő ember élete is Uráról beszél. Ahogyan élünk az mind Istenről beszél. A nem hívők számára ez az első jel. De mit mutat? Látszódik a különbség, a másság? Mosdómedence is készült, ami a tisztaságról, a szentségről beszél. Isten elé csak tisztán állhat az ember. És itt nem a test tisztaságáról van csupán szó, hanem a belső tisztaságról, az élet tisztaságáról. A mosdómedence jelzi, az ember nem tiszta. Nem, mert bűnös, de meg lehet tisztulni. A kereszten kiomlott vér a mi tisztítószerünk. Az minden bűntől megtisztít. Azonban ehhez oda kell mennünk bűnbánattal, alázatos szívvel. Aki megvallja bűneit, annak az Úr megtisztítja a szívét, az életét. És amikor ez megtörténik, már egy új útra indulunk. Azonban ha ránk rakodik valami szennyeződés a világból, megvallhatjuk bűneinket, és Ő kész megtisztítani. Azonban ez nem azt jelenti, tudatosan vétkezhetünk, járhatunk a szennyben. Nem, a megbocsátott életű emberre érvényes, amit a házasságtörő asszonynak is mondott, többé ne vétkezz! Ez a mi irányunk? Valóban ezen az úton haladunk?
Az Úr szavára, talpra állt az, aki eddig képtelen volt erre (Mk 2,13-17). Egy egész mozdulatsort kivitelezett, és ez megismétlődött. Tartós a gyógyulás. Isten munkája tartós, amikor Ő cselekszik, az nem csupán addig tart, amíg látják. Az ágy felvétele mutat rá, itt valóban teljes gyógyulás ment végbe, valóságos változás történt. Mindez nem zugba, hanem az emberek szeme előtt ment végbe. Isten munkájának a célja, hogy lássák. Úgy cselekszik, hogy minden mozzanat látható legyen. És amit tesz, az a további életben is látható, az erőt ad.
A házból kimegy és elhagyja a várost, azonban a kapuban meglát egy vámszedőt. És ez ennek az embernek az élete esélyét jelenti. Mert Jézus nem az üzletről diskurál, még csak nem is fejmosást tart, mit is keres ő ott Isten gyermekeként, Lévi fia miért ott ül? Ő nem ezt teszi, egyszerűen elhívja: Kövess engem! Elhívja az Úr, terve van vele. Nagy lehetőséget kínál neki. De ez rajta múlik. Megérti-e mindezt? Felismeri-e, hogy gyorsan kell dönteni és az élete, az üdvössége múlik rajta?
Miért is? Mert az elhívás azt jelenti, elhívlak erről a helyről, ebből az életformából, egy másik helyre, egy másik életformára. De ha elhívnak valahonnan, az azt jelenti, ténylegesen el kell onnan jönnöm. Az elhívás által üzeni Jézus, mindent hagyj itt! Gyere el innen, és többé ne menj vissza. Zárd le ezt az életet! Igen, a kövess engem, nem azt jelenti, hogy gyere velem a szabad idődben, de a napod az életed nagy részét továbbra is éld úgy, mint eddig. Itt egy teljes élet lezárásról, és új kezdetről van szó.
Vajon mit tesz Lévi, és mit teszünk mi? Ő felkelt és követte Jézust. Élt a lehetőséggel. Nem vitt magával semmi mást, csak az íróeszközét, hogy majd megírhassa az evangéliumot. Most már egy új fejezet indul, és ebben Jézus a főszereplő. Most már nem a pénz, a karrier, a megfelelés a lényeges, hanem Jézus. Minden Róla szól. És nem fél munkaidőben, hanem teljes szívvel követi. Nem részmunkaidős tanítványságra hív Ő, hanem teljes idejűre. Aki Őt követi, mindig és mindenütt tanítvány.
Ő ma is a betegeket, a bűnösöket keresi és hívja, azokat, akik így is látják magukat. Amikor Lévi felállt és elindult Jézus után, kifejezte, hogy bűnös, beteg és orvosra van szüksége. Ha nem látjuk magunkat betegnek, elveszettnek, segítséget se kapunk. Orvoshoz is az fordul, akinek valami baja van, aki érzi, hogy nincs minden rendben. Aki olvassa az igét, felismeri, hogy bizony nincs minden rendben, orvosra, Jézus segítségére van szüksége. És aki Hozzáfordul, azt Ő nem küldi el. Mert Ő az áldott orvos, és ráadásul fizetség nélkül teszi rendbe az életünket. Hogyan? Igen! Mert Ő maga rendezi a számlát a kereszten. Adjunk hálát ezért, és tétovázás nélkül hagyjunk mindent magunk mögött, és induljunk el követni Őt!
Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen
1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bíz-
zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több
hittel, ó, Uram.
2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd
szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem
semmiben.
3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;
Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ en-
gemet?
4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.
A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroska-
dok.
5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak
úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd lé -
gyek gyermeked.
6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj
meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése