A felét sem…

 

S

alamon életén és uralkodásán Isten áldása volt jelen (1Kir 10,1-29). És ez meglátszott, sőt híre ment. Amikor Isten jelen van, az meglátszik, az elterjed. Isten jelenlétét észre lehet venni. Mert Isten országához nincs fogható, és aki benne él az örömmel beszél róla. Ez történt Salamon idején. Emberei elmentek más országokba, és amíg a munkájukat végeztek, arról beszéltek, ami betöltötte őket. Ha más országok képviselői fordultak meg Salamon országában, amikor visszatértek hazájukba elmondták, amit láttak és hallottak. Nem lehetett nem beszélni róla. Vajon mi is beszélünk Isten országáról. Annyira tele vagyunk vele, hogy képtelenek vagyunk másról beszélni? Akik kapcsolatba kerülnek velünk, Isten országáról, az ott tapasztaltakról számolnak be? Annyira betölt az Úr, a Vele való kapcsolat, hogy nem tudok csak Róla beszélni? Akik találkoznak ma Isten országával, a gyülekezettel, milyen benyomást kapnak? Úgy mennek el, hogy sorolják azt a sok áldást, amit kaptak? Érzékelik ma Isten jelenlétét? Feltámad ma az Isten megismerése utáni vágy az emberekben? Ott van bennük, hogy nekik is látni kell azt az országot, amiről hallottak? Mert itt nem egy vallásról jött információ, mert az nem kellett volna, az nem lett volna érdekes, hanem Isten országa működéséről, gazdagságáról beszéltek. Mi is Isten országát mutatjuk fel? Az embereknek nem vallás, hanem egy működő, áldást kínáló, egy élhető országra van szükségük. Az Úr Jézus ezt hozta el, és ismertette meg velünk.

Sába királynője nem elégszik meg azzal, amit másoktól hall, hanem maga is utána jár a dolgoknak. Mondhatnánk, leellenőrzi az információt. Erre az elégedetlenségre van szükségünk. Ne elégedjünk meg azzal, amit mástól hallunk Isten országáról, hanem járjunk mi is utána. Akarjunk belőle minél többet megismerni. Akarjuk személyesen megtapasztalni mi is az Úr Jézussal való kapcsolatot. Ne fogadjunk el mi se másodkézből hírt, hanem ellenőrizzük le. Nekünk már nem kell idegen országba utazni, elég kinyitni a bibliát, és ott meglátjuk, igaz-e, amit hallottunk. Aki így keres, az talál is.

A királynő nem csalódik, amikor megérkezik az országba. Sőt, ha csalódik, akkor pozitívan, kiderül, még a felét se mondták el a valóságnak. Talán úgy gondolta, amikor beszámoltak Salamon országáról, a fele sem igaz, mert általában szépíteni szoktunk. Kiderül, itt inkább visszafogottan tettek bizonyságot. Csak annyit mondtak el, ami felkelti az érdeklődést Isten királysága után. Fel tudom én kelteni Isten országa iránt az érdeklődést. Jézus tanítványai Isten országai követei, az a feladatuk, hogy az emberek érdeklődését felkeltsék országuk iránt. Sikerül ez nekünk? Úgy láttatjuk, hogy mindennél jobb ez az ország.

A királynő nemcsak Salamonig jutott el, hanem Istenig. Meglátta, Isten szereti Izráelt. Az ország sikere mögött Isten található. Nála nélkül, semmit sem tudnának cselekedni. Láttassuk mi is Isten hatalmát!

A Genezáret tava mellől felment a hegyre az Úr (Mk 3,13-21). Mielőtt elhívja tanítványait, az atyával van együtt. Vele beszéli meg az előtte álló feladatot, Tőle kéri el azokat, akik majd tanítványai lesznek. Ezzel irányt szab nekünk is. Menjünk minden döntésünk előtt a hegyre, keressük Őt, beszéljük meg Vele mindazt, amiben döntenünk kell. Kérdezzük Urunkat, és várjuk meg válaszát. Ez a hegy imádságos közeget jelent. Nem szükség valóban hegyek közé vonulni, de  legyünk csendben, és imádság és igeolvasás által figyeljünk Isten szavára.

Jézus hív, igen, itt nem jelentkezés történik, hanem Ő hívja magához, akiket akar. De oda is kell menni Hozzá. Ő ma is hív, de nekem kell odamenni. Sőt a hívást is meg kell hallani. Mert ezek az emberek, már korábban körülötte voltak. Érdeklődtek, keresték Isten, kapni akartak Jézustól. Ott vagyok-e mindig a közelében? Akarok-e Vele találkozni, hallani a szavát? Ha szól, akkor enyém a döntés. Mit választok, Jézust vagy a korábbi életemet, a világot. Akiket elhív, azok mindent maguk mögött hagytak Jézusért. Jézust, és Isten országát választották.

Mire hív el? Hogy vele legyünk, ez az első. Vele lenni, élő kapcsolatban lenni Vele. A Vele való lét azt jelenti, Ő tölti ki az életemet, Ő vezet és irányít. Ő szabja meg az élet tartalmát. Vele lenni, felkészülést is jelent. Felkészít a szolgálatra. Azért hív, hogy elküldjön, hogy vigyem az evangéliumot. De ehhez Vele kell lenni, meg kell ismernem az evangéliumot. Ha nincs semmim, azt nem tudom elvinni. Semmiből nem lehet adni. Ezért kell előbb töltekezni.

Mire küld ki? Hirdetni az igét. Adjuk tovább, amit Tőle kaptunk. Mondjuk el, azt, amit Ő helyezett a szívünkre. Hirdessük az igét, mert az Úr általa munkálkodik. Az  ige hirdetése mellett hatást is ki kell fejteniük. Ez a hatás a Tőle való hatalom által megy végbe. Kiűzik az ördögöket, vagyis Isten hatalmát képviselve, a romboló erők felett győzelmet aratnak. Győzelemre vagyunk kiküldve. Az Úr hatalma által a tanítványok, a pusztító erőket visszaszoríthatják. Ahol az evangélium megjelenik, ott a gonosztól való szabadulásnak is végbe kell mennie.

Tizenkét féle embert hívott el az Úr. Ezek most az Ő keze alatt formálódnak. Minket is formál, azonban van, akit nem lehet alakítani. Júdás, nem akar a fazekas kezében alakulni. Én akarok változni, vagy Jézus mellett is maradok annak, aki voltam?

 

 

Jézus hív, bár zúg, morajlik

 

1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: "Jer, kö-

vess, ó, jöjj ide!"

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent

elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod:

„Jöjj, engem jobban szeress!”

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézus-

ban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes,

Néked élő gyermeked!

 

 

Isten áldásával.