Ne hagyd aludni Jézust!

 

A

 déli királyság életébe kapunk bepillantást (1Kir 15,1-15). Egymás után következik két király, az első Abijjá apja vétkeit folytatta, és nem volt a szíve olyan teljesen az Úré, mint Dávid király szíve. Az apját tekintette példaképnek, és az ő életét nem tette az Úr elé. Nem kérdezte, lehet-e minta az apám? Vagy meddig és miben követhetem? Mi az amiben az őseim mintáját, példáját nem követhetem? Ezekre a kérdésekre csakis Isten közelében kaphatunk választ. Az ige világosan beszél arról, hogy nem minden jó őseink, vagy népünk életében. Mielőtt valaki példakép lenne, mérjük az életét Isten igéjéhez. Abijjának az ige és Dávid élete volt a mérce. Dávid megmutatta hogyan lehet követni az Urat, mi az,  ami Isten előtt megáll, és mi nem. A Szentírás nem hallgatja el Dávid vétkét sem Őszintén beszél a nagy király bűnéről, bukásáról. Azt is elmondja, hogy Dávid bűnbánatot tartott és elfogadta Isten ítéletét is. Az életünk normáját mindig a Szentírás adja. Nem igazodhatunk a korszellemhez, mert akkor felhígul az életünk. Ma, pont a korszellemhez való igazodás fenyegeti a hívők életét. Mivel Abijjá apja vétkeit folytatta, rövid ideig volt király. Talán nem is azért, hanem mert nem váltott irányt, hanem amikor az Úr rámutatott, ez így nem jó, megmaradt a vétkek útján.  Isten ki akar emelni a vétkekből. Azt akarja, hogy aki Hozzá tartozik, az hagyja el a bűnt.

Abijjá után Ászá lett a király, és ő meglátta, hogy nem az apja hagyatékát kell követni, hanem vissza kell menni Dávidig. Ez nagyon fontos üzenet, mindig vissza kell menni addig, akiről az Úr úgy nyilatkozik, hogy gyönyörködik az életében. Ez a személy pedig nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Az igazi reform, amikor Jézusig megyünk vissza. És vissza is kell mennünk mindig, mindenben Őhozzá, mert ennél kevesebb nem elég. Ha egy neves elődig kanyarodunk vissza, az az emberek előtt szimpatikus lehet, és jó döntésnek tarthatják, azonban Isten Jézust adta mintaként. Maga az Úr is azt mondta, akiket megszólított, engem kövessetek. Ez nem változott, Őt kell követnünk. Az Ő életformája és az Ő tanítása a minta. Ezeket követve célba jutunk, és az életünk bizonyságtétel lehet.

Ászá az életgyakorlatában is megmutatta, hogy teljes szívvel követi az Urat. Minden bálványt, a kultikus prostitúció minden formáját felszámolta. Isten népe életében ilyen bűnök nem lehetnek jelen. Nem lehetett könnyű döntés, de még az anyját is lefokozta, mert bálványt csináltatott. Komolyan veszi, hogy neki kell példát mutatni, és még az anyja, a családja élete fölött sem huny szemet. Ászá szíve teljesen az Úré volt egész életében. Kiállta a próbát, és nemcsak egy darabig, hanem végig az Úré volt a szíve. Nem elég csak egy darabig az Urat szolgálni, egész életünkben tisztán kell tartani a szívünket. Nem is egyszerű ez, mert a gonosz mindent megtesz, hogy elcsábítson. De az Úr védelmet ad, ahogyan egy ének szövege mondja: „Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át”.

Ismerős történet, Jézus és a tanítványok hajóba szállnak, aztán jön a vihar (Mk 4,35-41). Minden szépen indul, együtt és egy helyen Jézussal, de lecsap a vihar, és hirtelen megváltozik minden. A szép képet, gondtalan életet a küzdelem és a félelem váltja fel. De nem a pusztulás következik, mint ahogy gondolnánk. A pusztulást, a halált legyőzi az élet. És ott, ahol már semmit sem várnak, Jézussal folytatás következik. Meg tudják nincs okuk félni. Aki Jézussal van, soha és semmilyen körülmény közepette nincs oka félni. Ezt leintjük, nem úgy van az, ha kitör a vihar félni kell. Azonban az Úr rámutat, nem kell félni! Nem véletlenül kérdezi: Miért féltek ennyire? Mennyire? Pont annyira, mint azok, akiknek a hajójában nincs Jézus, vagy amikor még ők is Jézus nélkül hajóztak.

Mivel Jézus szavára szállnak vízre, és indulnak a túlsó partra, meg kell látnunk, hogy Urunk teszteli tanítványait. Arra kíváncsi hogyan szállnak újra hajóba? Hogyan élik meg a vihart úgy, hogy most már az Ő követői? Van-e különbség a mostani hajózásuk és a korábbi, a Jézus nélküli között? Urunk leteszteli a mi életünket is. Tudatosítjuk-e, hogy Jézus a hajóban van? Vagy úgy haladunk előre, mintha nem lenne velünk? Mit jelent ez? A tanítványok nem vették igénybe Jézus segítségét. Ott volt velük, de nem vonták bele a hajózásba. Úgy gondolták, ez nekik megy, rutinfeladat, és Jézus nélkül is kiválóan megoldják. Úgy, mint máskor. Azonban aki Jézus tanítványa, arra felfigyel a gonosz, ezért már más a helyzete. Ha Jézus ott van az életünkben, komolyabb viharok jönnek. Jézussal egy hajóban nem élhetünk rutinból. Mindig számítanunk kell a segítségére. Igénybe kell vennünk Őt. Ne hagyjuk aludni Őt! Ha beszállt a hajóba, ne engedjük, hogy elaludjon, hanem számítsunk Rá. Kérjük, legyen mellettünk, segítsen, mert ha nem számítunk Rá, nem fogja ránk erőltetni magát.

Gyakran mi is hasonlóak vagyunk a tanítványokhoz, jelen van ugyan Jézus az életünkben, de nem igényeljük a segítségét. Vagy úgy gondoljuk ez rutinfeladat, Nélküle is megy, vagy azt tartjuk, Ő ehhez nem ért. Ha nem hívjuk Őt segítségül, ha azt látja nincs Rá szükség, eltávolodik, itt alszik. Mit csináljon, ha a tanítványoknak nincs Rá szükségük? A laodíceai gyülekezetnek pedig az ajtaja előtt áll és zörget. Ők sem igényelték az Úr segítségét.

Nem igénylik Jézus segítségét, de amikor nagy a baj szemére vetik, hogy nem törődik velük. Most Őt hibáztatják, miért nem segít? Hányszor vagyunk mi is így, nem igényeljük az Úr közelségét. Majd mi megoldjuk, amikor nem sikerül megoldani, Őt hibáztatjuk. Az Úr rámutat, nincs ok a félelemre, mert ha Ő a hajóban van, a vihar nem pusztíthatja el őket. Jézus a viharnak is Ura. Ő a Teremtő, és itt majd úgy is lép fel. De a tanítványoknak, is tudnia kell ezt, másrészt, van hitük, vagyis kellene, hogy legyen hitük. Mit jelenthet itt a hit, amit Jézus számon kér rajtuk? Olyan hit, ami a viharban is helytáll, és belé veti bizalmát. Olyan hit, amelyik épít és számít Jézus hatalmára.

Azonban ennek ellenére, amikor hívják, segít. Forduljunk Hozzá minél hamarabb, és éljük át, hogy külső és belső viharok felett is Ő az Úr. Szavára lecsendesedik a szívünk, de a környezet viharai is elmúlhatnak. Jézus szava ma is dünamisz. Erre ismét félnek, és kérdezgetik egymást: Ki ez? Hát ki adjon erre választ, ha nem a tanítványok. Nekik már tudniuk kell. Mi tudjuk? Vagy mi is csak csodálkozunk, kérdezgetünk. Ennyi idő után már megvallani kell, Ő az Úr, csodák csodája, Ő az én Megváltóm, Istenem.

 

Térj magadhoz, drága Sion

 

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, :/: Ki atyádként felkaroljon, Szí-

vét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól

gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek.

2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy

sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő

megvívhat tengerekkel!

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a nagy égnek Vég-

romlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem

dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!

4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak,

Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne

félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!

5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád,

Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs

több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid oly hőn esdnek,

Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a

menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!

7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már

hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden más-

képp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.

8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg,

Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onn -

nan számkivetni Nem fog téged soha senki!

Isten áldásával.